College Football beharangozó 2017

Az egyetemi amerikaifutball hazai népszerűtlensége az NFL-hez képest akkora talány, hogy még Fluimucil Ábel is joggal tehetné fel a kérdést: „de miért?”. Ha erre nem is, minden másra választ próbálok adni az NCAA 2017-es idényéről az alábbi cikkben.

Persze a legnagyobb fejtörést ilyenkor az okozza, hogy igazából mennyire nyújtson átfogó képet az előzetes, nehéz ugyanis a szűk honi cfb tábor igényeit felmérni, miközben az ember azért bizakodik benne, hogy egy-egy jól irányzott támadással sikerül esetleg új nézőket bevonzani, a kettő halmaz érdeklődési köre pedig nem feltétlen fedi egymást. Nem segít ebben a magyar nyelvű közvetítések égető hiánya sem, ám ilyenkor muszáj gyorsan megjegyezni, hogy a kiemelt mérkőzésekhez mindig játszi könnyedséggel találni akár ingyenes streameket is. Na de vágjunk bele, először meseidő!

Mi is ez az egész?

Annyira azért nem az elejéről kezdem, aki erre a cikkre kattintott, arról muszáj feltételeznem, hogy minimálisan képben van a college football felépítésével. Ha mégsem, akkor üdv a klubban és irány az NCAA-ről szóló általános tudnivalók részlege. 2017-ben a négy csapatos rájátszás negyedik felvonása jön, a 2014-ben bevezetett új szisztéma eddig három különböző bajnokot hozott, előbb az Ohio State, tavaly az Alabama, míg most januárban a Clemson ülhetett a trónra. Idén papíron az első osztályban 130 program küzd meg a végső győzelemért (a Coastal Carolina fellépett a második vonalból, a UAB meg újraindult pár év kihagyást követően), jóllehet ez az FBS-ben gyakorlatilag eleve csak az öt kiemelt konferencia (ACC, Big Ten, Big XII, Pac-12, SEC) erősebb együtteseire korlátozódik, úgyhogy a felszínes követőknek nem is igazán kell az NFL taglétszámánál nagyobb csoporttal számolnia. Múlt szombaton már volt néhány jelentéktelen meccs, az igazi dömping viszont a csütörtöki és pénteki aperitif után szombaton indul be és egészen december elejéig, a konfdöntőkig tart, amire a bowlok (a két elődöntővel és a fináléval) teszik fel a koronát. Aki megkérdőjelezné a liga minőségét, nézze csak meg a legutóbbi Clemson-Alabama döntőt...

Melyek a jobb csapatok?

Az erősorrendek itt komolyan vett dolgok, az újságírók szövetsége (AP) pl. 1936 óta rangsorol, és az előszezoni power rankingok közül az övék a mértékadó. Előzetesen tehát ezekre a gárdákra fókuszálhatunk: https://bowl.hu/ncaa-rangsor

A legfőbb esélyesek: Alabama (SEC), Ohio State (Big Ten), Florida State (ACC), USC (Pac-12) – ennél a kvartettnél különösebb vita nincs, a négy premier konferencia legtehetségesebb állományai QB-kérdés nélkül, amennyiben ez lenne a PO mezőnye is, senki nem lepődne meg

Az „üldözők”: Az Oklahoma az ötödik „Power 5” csoport uralkodója, ám a Big XII renoméja kissé meggyengült az elmúlt években, és a főedző Bob Stoops korai nyugdíjba vonulása sem hagyható szó nélkül (helyét az OC Lincoln Riley vette át). Az ACC-ben a krémhez sorolhatjuk még a regnáló bajnok Clemsont és a Heisman-díjas Lamar Jacksont felvonultató Louisville-t, a Big Tenben a Penn State, Michigan, Wisconsin hármast, a Pac12-ben a Washingtont és a Stanfordot, az SEC-ben az Auburn-t, LSU-t, illetve a Big XII-es Oklahoma State-t. (A linkekre kattintva az adott csapat SB Nation által írt részletes – angol nyelvű - bemutatói ugranak fel.)

A konferenciák erőviszonyai

A college football ezen a téren is különleges, mivel a csoportok kvázi önálló szervezetként működnek, saját tv-szerződéssel, játékvezetői garnitúrával, házi szabályzattal, azaz nemcsak az iskolák, hanem közöttük is nagy a rivalizálás. A top ötös ráadásul egyedi stílusjegyekkel bír, főleg földrajzi elhelyezkedésükből adódóan (kissé nyakatekert példa, de lásd az NFL-ben az AFC North-t). Ahogy az egykori futballedző Marino H. "The Godfather" Casem mondta: „A keleti parton a futball kulturális élmény. Középnyugaton a kannibalizmus egy formája. A nyugati parton turista látványosság. Délen a futball vallás és szombat az ünnepnapja.” Az SEC presztízse vitathatatlan, a 2009 óta négyszer bajnok Alabama zászlóshajóként megkerülhetetlen napjaink NCAA-jében, ám az elmúlt néhány évben némi rés keletkezett a pajzson, mert a többiek nem igazán tudtak úgy újra és újra megújulni, ahogy a Tide képes az épp uralkodó trendeket meglovagolni. A spread offense-ek térnyerése a kőkemény védelmeire oly büszke SEC-t is alkalmazkodásra kényszerítette, de a toborzási melegágyakon fekvő csapatai elméletben a tetejétől az aljáig tehetségben csak-csak kimagaslanak. Jóllehet az edzői felhozatal ennek gátat szab... A Clemson trónfosztása okán sokan teszik az első helyre az ACC-t, fájdalom azonban, hogy számos remek irányító fejezte be ott az előző idénnyel egyetemi karrierjét. A Big Tenben a futójáték, a Pac 12-ben a passzjáték a domináns, míg a Big XII az igazi pontzuhatagokba forduló pisztolypárbajok színhelye. A Big Ten státuszát a kifejezetten rossz sereghajtók, a kiegyensúlyozott Pac12-ét az időeltolódás miatti késői kezdési időpontok és a sehol se extra színvonal, a Big XII-ét főleg a Texas Longhorns szenvedése rombolja.

+ Group of 5: az öt mid-major konf (AAC, C-USA, MAC, MWC, Sun Belt) a „futottak még” kategóriában viaskodik a pályán és azon kívül is a minimális respektért, viszont a kiutalt tv-s pénzeknél akkora a különbség a P5 és a G5 között, hogy tagjaik epekedve várják az előbbiek hívását, bebocsátást nyerve a milliomosok klubjába a szegénynegyedből. Az öt kiemelt bowlból (Rose, Sugar, Orange, Fiesta, Cotton) egyetlen meghívó garantált mindössze, erre 2017-ben a legjobb sansza a USF-nek vagy a Boise State-nek van.

*Függetlenek: csak hogy még jobban komplikálódjon a helyzet... ám ebbe kár is belemenni, kivéve a cfb szeretett/gyűlölt csapatát, a szintén saját tv-s kontraktussal bíró Notre Dame-t. A Fighting Irish mindig is különleges elbánásban részesült (pozitív és negatív értelemben egyaránt), és ugyan 2016-ban rettentő csalódást keltő 4-8-as mérleggel zártak, ami az idei elvárásokra igencsak rányomja a bélyegét, egy cikk sem lehet teljes legalább az említésük nélkül.

Kiemelt játékosok (Matt Hinton szakíró top 100-as listája)

A top 100 nem NFL megfigyelői szemmel készült, abból a perspektívából kissé másképp festene. A nevek, akiket szerintem mindenkinek „illene” megtanulnia:

Lamar Jackson, QB (Louisville) - MVP-nek választott, Heisman-díjas aktív egyetemi játékossal ilyen keveset még egy holtszezonban sem foglalkozott a kinti média, ami a Louisville botrányos támadófalának köszönhető. Az OL az év végére annyira szétesett, hogy tulajdonképp tálcán kínálta fel az ellen védőinek Jacksont elfogyasztásra, és ez a probléma nem olyan, ami vélhetően pár hónap alatt orvosolható. LJ-n önmagában ellenben biztos nem múlik, a scoutok örömére meg a hírek szerint dobótechnikáján is sokat csiszolt és ritkábban veszi majd át a labdát shotgunból.

Baker Mayfield, QB (Oklahoma) - a 2016-ban passzhatékonyságban (70,9%) no. 1. irányító 1999 óta nem látott számokat produkált kísérletenkénti yardátlagban (11.1), és noha számos társa immár profiként villoghat (Joe Mixon, DeDe Westbrook, stb.), vakoldalát Orlando Brown által betonbiztosnak érezve minimális visszaeséssel kalkulálhatunk nála csupán, ha egyáltalán. Az NFL más tészta, Lamar Jacksonhoz hasonlóan igen megosztó prospect lesz ő.

Sam Darnold, QB (USC) - nem úgy a 2018-as draft 1/1-es várományosa, akit a tavalyi szezon közben dobtak a mélyvízbe és robbant be rögtön a köztudatba. A Rose Bowlon mutatott oktatójátékával nyűgözött le végképp mindenkit, és ha valaki, Darnold 12 év elteltével újra döntőbe navigálhatja a Trojans-t.

Saquon Barkley, RB (Penn State) - az instant klasszikus Rose Bowl másik sztárja igazi szörny a zöld gyepen és az edzőteremben egyaránt, 4.33-as 40 yardja mellett a linebacker Anthony Zettel power clean iskolai rekordját is megdöntötte a nyáron 405 fonttal (183.7 kg).

Derrius Guice, RB (LSU) - Leonard Fournette a múlté, ám a louisianai RB (és DE- és DB-...) gyárban nincs megállás, a 295 kilóval guggolni képes Guice tudatában szemernyi hiányérzete nem akadhat a Tigers fanoknak.

Nick Chubb, RB (Georgia) - komoly meglepetés volt bejelentése, miszerint marad végzős idényére, pláne hogy 2015-ben súlyos térdsérülést szenvedett, és váltótársa, Sony Michel sem lépett le az egyetemről. Egészséges állapotban Chubbot Todd Gurley-vel emlegethetjük egy lapon.

Ed Oliver, DT (Houston) - Group of 5-os gárda soha nem toborzott még olyan magasan jegyzett középiskolást, mint Oliver, aki újoncként 2016-ban az óriási várakozást nemhogy hozta, bőven felül is múlta, egyszerűen tarthatatlannak bizonyult (22.5 TFL).  Belegondolni, hogy még két évig láthatjuk az NCAA-ben, kellemes érzéssel töltheti el a college football szerelmeseit és kellemetlennel az ellenfelek támadófalait.

Derwin James, DB (Florida State) - amelyik védőről Heisman-várományosként írnak, csak különleges tehetség lehet (Charles Woodson a Heisman történetének egyetlen nem kizárólag támadóoldalon szereplő díjazottja), és az FSU-nál a tavalyi kidőlése is jelezte, hogy szinte pótolhatatlan láncszem. A fal közepét levonva bárhol bevethető a jövendőbeli top5-ös pick.

Minkah Fitzpatrick, DB (Alabama) - Nick Saban HC specialitása a DB-képzés, melynek legújabb ékköve a már 4 TD-re visszahordott INT-et jegyző Fitzpatrick. Sajnos a közvetítésekben a hátsó sort nehezebb megfigyelni, holott az ő játékolvasása tanítani való.

Josh Rosen, QB (UCLA) - „Rosen One” Los Angeles másik potenciális 1/1-es irányítója, bár neki többet kell bizonyítania idén. Először is azt, hogy a gyerekkorában Drew Brees-hez hasonlóan tenisszel pallérozódó Rosen válla rendbe jött és hadra fogható, és hogy junior évéhez érve harmadik koordinátorával meg tudja találni végre a közös hangot. Adottságai, dobómechanikája vitán felüliek, azonban nem egy könnyű eset, nyilatkozataival már most sok NFL GM-et elriasztott.

Josh Allen, QB (Wyoming) - utoljára 1876-ban rohantak annyian Wyomingba, hogy aranyra leljenek, mint ezekben a hónapokban fognak, és ehhez elég csupán egy valószínűtlen QB-prospectnek feltűnnie az amerikai préri közepén. Allent a junior college-ból kizárólag a Wyoming toborozta irányítóként az első osztályban, ám Adam Schefter a legutóbbi drafton szélesebb körben megismertette a nevét, mikor ezt nyilatkozta: „egy profi játékosmegfigyelő azt mondta nekem, hogy nyugodtan leírhatjuk már most, Josh Allen lesz a következő NFL draft elsőként kiválasztott játékosa”.

James Washington, WR (Oklahoma State) - az NCAA legjobb QB-WR tandemjének elkapásokért felelős embere nem térhetett vissza más okból még egy évet college focizni a milliós fizetési csekkek helyett, mint hogy bajnoki álmokat szövögetnek az irányító Mason Rudolph-fal karöltve...

Harold Landry, DE (Boston College) - a sackek (16.5) és kiharcolt fumble-k (7) számában is ligaelső briliáns védővel csak az a gond, hogy a BC támadóinál közel nincs hozzá mérhető kaliberű egyéniség, így a védelem valószínűleg 2017-ben is max. a szoros eredmények elérésében reménykedhet.

Christian Wilkins, DL (Clemson) - a bajnok nagy egyéniségeket vesztett az offense-ben, viszont szinte szokásos módon a védőfal jelentheti a felmentősereget, mely alakulat újfent leendő profik armadáját vonultatja fel. A DT-ből szélre mozgatott Wilkins mellett a behemót DT Dexter Lawrence és a DE Clelin Ferrell felel az ellen QB-k terrorizálásáért.

Nick Bosa, DL (Ohio State) - hogy Joey Bosa öccse testvére útját követi majd az NFL-be, az nem kérdés, és ugyan biztosan csak túlzott a DC Greg Schiano, mikor azt mondta, hogy az OSU védőfala a legjobb egység, amit valaha edzett, beleértve profiknál tett kitérőjét is, ez sokat elárul Bosa és társai tudásszintjéről.

Azeem Victor, LB (Washington) - az FBS legjobb linebackerét nem csodálhatjuk meg az első fordulóban eltiltása okán, de aki hozzám hasonlóan rajong a klasszis LB-játékért, alig győzheti kivárni Victor lábtöréséből való visszatérését.

Connor Williams, OT (Texas) - a TE-ből átképzett támadófalember prototípus mérete hibátlan teljesítménnyel párosul és ahogy az lenni szokott, Williams az iskolapadban sincs elveszve, majd’ kitűnő átlaggal közelít a diplomájához az egyetem üzleti képzés szakán.

Edzőegyéniségek:

Erre valóban szánok a közeljövőben egy külön cikket, hiszen az NCAA legfelső divíziója rettentő erős e téren (érdekes karakterek tömkelegével), a top HC-k 6-7 millió dolláros éves fizetései pedig NFL szinten is magas keresetek. Pár mester csak a felsorolás kedvéért: Jim Harbaugh (Michigan), Urban Meyer (Ohio State), Nick Saban (Alabama), Dabo Swinney (Clemson), Tom Herman (Texas), P.J. Fleck (Minnesota), Lane Kiffin (FAU), Mike Leach (Washington State), Bill Snyder (Kansas State)... A mögöttünk hagyott holtszezonban a 130 csapatból 23 váltott főedzőt, plusz további kettő egészségügyi okokból ideiglenesen lemondott.

Ajánlott mérkőzések az első fordulóból:

AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK (magyar idő szerint péntek)

02:00 Ohio State @ Indiana – ESPN

SZEPTEMBER 1., PÉNTEK (magyar idő szerint szombat)

02:00 Colorado State vs Colorado, @ Denver – Pac12 Network

SZEPTEMBER 2., SZOMBAT

18:20 California @ North Carolina - ACC Network

21:00 NC State vs South Carolina, @ Charlotte - ESPN

21:30 Michigan vs Florida, @ Arlington - abc

02:00 Florida State vs Alabama, @ Atlanta - abc

03:30 BYU vs LSU, @ New Orleans – ESPN

SZEPTEMBER 3., VASÁRNAP (magyar idő szerint hétfő)

01:30 Virginia Tech vs West Virginia, @ Landover – abc

01:30 Texas A&M @ UCLA - FOX

SZEPTEMBER 4., HÉTFŐ (magyar idő szerint kedd)

02:00 Tennessee vs Georgia Tech, @ Atlanta - ESPN

Ennyi szócséplés után talán nyilvánvaló, hogy egyetlen előzetessel képtelenség mindent lefedni, ezer dologról lehetne könyveket írni, szóval amennyiben bármilyen NCAA-vel kapcsolatos kérdés, kérés adódna, véletlenül se tartsátok magatokban. A meccsekhez jó szórakozást!