Egyetemi előzetes - 4.

28. Ole Miss Rebels

Hugh Freeze igazi sikeredző. 2011-ben vállalta első edzői munkáját az első osztályban, össze is hozott 10 győzelmet az Arkansas State-nek, majd azonnal rácsapott az Ole Miss, amit kirángatott a gödörből és az egyik legalacsonyabb átlagéletkorú csapatból bowl-képes alakulatot faragott. 2013-ban 19 kezdőjátékosára továbbra is számíthat, így a fejlődés gyakorlatilag papírformának tűnik. Igazán vérmes reményeik a SEC-en belül még nem lehetnek, de ez egy olyan kompetitív társaság, amely már tavaly is pariban volt a top10 környéki csapatokkal.

A támadók közül Donte Moncrief kívánkozik előre. A WR 10 touchdownt és 979 yardot termelt 12 kezdő meccse alatt, junior évében egy hasonló folytatással az iskola top3 elkapója közé emelkedhet, és a profik közé is jó alapokkal (6'3", 216 lbs) bír. Vince Sanders és Ja-Mes Logan szeméylében a 2-3. WR is maradt, nem nagyon kell új célpontokkal összeszoknia Bo Wallace-nak. A junior irányító csak közepes számokat tud felmutatni ha passzolni kell (22-17 TD/INT arány), de futással igyekszik javítani ezen (390 yard, 8 TD). Wallace eredetileg az Arkansas State-be ígérkezett el, de követte Freeze-t Mississippibe. Egykoron volt top passzoló a JuCo-ban, szóval tőle is várható fejlődés. A 2. számú QB, Barry Brunetti a scrambling igazi alapja, ő 60 futással és csak 36 passzkísérlettel végzett, szóval nem ritka a jelenléte a pályán, főleg a vöröszónában. Ezek miatt nincs is kiemelkedő futója a lázadóknak, Jeff Scott erőfeszítése 846 yardra és 6 TD-re volt elég. A támadófalból egyedül RG poszton kell cserélni, igazán nagy név nélkül működik az egység.
A védelemből Gilbert Pena próbálkozik a profi léttel, de ezzel be is fejeződött a távozók sora. A gárda legnagyobb sztárja Denzel Nkemdiche volt már tavaly (82 szerelés, 10 TFL, 8 PD), és most csatlakozik hozzá az ország #1 recruitja, Robert Nkemdiche is. A 6'5" magas, 270 font nehéz DE egy sorral előrébb játszik mint bátyja, és óriási fegyvertény, hogy az Ole Misst választotta. Minden bizonnyal már újoncként komoly terhet vállal magára a védekezésből. Rajta kívül Tony Conner (OLB) és Lavon Hooks (DT) is új arcként kezdhet, előbbi szintén újonc, utóbbi JC transzfer.

Rögtön belecsapnak a közepébe a szezonnak augusztus végén, ugyanis a Vanderbilthez látogatnak a szezon első csütörtökén. Ezen kívül a Texas vendégeként is láthatjuk őket (tavaly 31-66 lett a vége) a 3. héten, még a SEC rangadók előtt. A Nkemdiche-fivérek miatt érdemes majd beiktatni pár Ole Miss meccset a naptárunkba, és lehet hogy épp az lesz az amelyiken országos meglepetést tudnak okozni. Ha a javulás nem törik meg, akkor a szezon egyik óriásölője lehet a Rebels.

27. Arizona State Sun Devils

Az ASU bír tán a legkiegyensúlyozottabb támadósorral a Pac-12-ben, ennek köszönhető, hogy kiemelkedő tehetség nélkül is kiütéses győzelmek sorát aratták Todd Graham regnálásának első évében. Az utolsó három meccsen 149 pontot termeltek a nap ördögei, és bár vannak távozóik, a tehetség csoportosulásáról árulkodó, hogy senkit sem draftoltak közülük. Ezen kívül náluk játszik egy all-American DT is, akinél gyakrabban senki nem jár a backfielden a liga védői közül.

Az említett úr Will Sutton, akinek meghökkentően eredményes számai miatt máris megjelentek az ellendrukerrei, felhozva azt, hogy ilyen felépítéssel (6'1", 288 lbs) úgy se lesz belőle komoly NFL játékos. Az év csapatába azonban nem véletlen ő került be Lotulelei, Floyd vagy Sheldon Richardson helyett. Sutton 63 szereléséből 13 volt sack, 10.5 TFL és 5 passzba bele is ütött. Úgy képes támadni a backfieldet mint egyetlen másik DT sem momentán. Nem csoda, hogy rá épül a csapat védekezése, 2002 óta nem játszott all-American védő a Sun Devils-ben, akkor Terrell Suggs volt az. Ha Suttont megfogják, akkor jöhet el Carl Bradford ideje. A DE/OLB vagyis 'devil' poszton szereplő védő 11.5 sack és 9 TFL tulajdonosa volt 2012-ben. A front7 lényegében egyben maradt, Brandon Magee (Cowboys udfa) kívételével, így a tavalyi 24.3 kapott pontot is visszább lehet majd szorítani idén. A secondary-ből Keelan Johnson válik ki, de Alden Darby (SS) és Osahon Irabor (CB) révén így is vannak Pac-12 csapat jelöléssel bíró DB-k a keretben.
A támadók közül Jamal Miles és Rashad Ross hiánya is inkább a special teamet érinti, és Cameron Marshall sem volt akkora tehetség, hogy vissza kellene sírni, szóval bár a yardok látható hányada távozott, nem vészes a helyzet. Egyrészt itt van Chris Coyle, aki tight endként volt a legjobb elkapó (696 yard), másrészt Marion Grice és DJ Foster is gyakran keresett elkapó a kezdő futó helyéről indulva. Grice 11 futott és 8 elkapott TD-ért volt felelős, és bár a yardokat nem termelte túl aktívan, átlaga (6.6) alapján látható, hogy lehet tovább terhelni. Az hogy nem használták túl, Taylor Kelly-nek is köszönhető, hiszen a QB saját maga is szeret megiramodni. A háromezer yard fölé jutó játékmester további 516-tal toldotta meg számít a földön, és TD/INT aránya is kielégítő 29-9. A támadófalat 3 év alatt a 3. edző veszi kezelésbe, ott még történhetnek váratlan dolgok.

Az Arizona State sikeressége lényegében azon múlik, hogy sikerül-e megfelelő elkapókat találni Coyle mellé. A védelem várhatóan szigorú lesz Suttonnal az élen, így nem kell majd mindig úgy sziporkázni a győzelmekhez mint a téli bowl meccsükön. Az idényt csak szeptember ötödikén kezdik, az augusztusi fordulót rögtön szabadnapként kezelik, de kell is a hangolódás, mivel a konfon kívül a Wisconsin és a Notre Dame is útjukba kerül. Utóbbi ráadásul Arlingtonban, országos nyilvánosság előtt. Nincs egyszerű útjuk, a 2-5. meccseiken csak olyanokkal játszanak, akik az előzetes rangsorban előttük állnak (Wisco, Stanford, USC, ND), de ha ebből jól jönnek ki, akkor nyitott az út a Pac-12 döntőbe. Az Oregonnal idén maximum ott kerülhetnek össze.

26. Northern Illinois Huskies

Nem szokványos, hogy MAC csapat ilyen magasan indít egy szezont, de a tavalyi események is elég példátlanra sikerültek. A NIU 12-1-es alapszakaszt produkált, egyedül az Iowa ellen buktak el még az első héten (17-18), de ha év közben játszák azt a meccset, a formába lendülő szánhúzó kutyák lehet, hogy elkapják a BigTen csapatot. Ezen szereplés hatására az Orange Bowlon találta magát a klub, és bár sokan tartottak tőle, hogy egy Szolnok-Felsőtárkány osztályozóhoz hasonló előadást látunk majd, a 31-10-es vereség még elfogadhatónak számított a Florida State ellen. Szinte természetes, hogy a sikeredző, Dave Doeren már nincs itt, és elfogadta a North Carolina State hívó szavát, és hosszú távon jól is tette, ugyanakkor idén még a letett alapokra építve a Huskies kerete jobbnak tűnik.

Nyilvánvalóan nincs annyi NFL prospect a DeKalb városában székellő egyletnél mint az előttük és utánuk lévők akármelyikében, ugyanakkor saját konferenciájuk szintjén számos klasszist felírhatunk, néhányan pedig országos figyelmet is kaphatnak. Rögtön ott van Jordan Lynch, a MAC év támadója díj nyertese. A quarterback Chandler Harnish nyomdokain halad, igaz mérete miatt (6'0", 216 lbs) a profi jövő nehezebben elképzelhető. A 2. számú all-American csapatba bekerülő Lynch 3138 passzolt és 1815 (!) futott yardot tett le az asztalra egy év alatt, 25+19 touchdownhoz vezetve csapatát. Ez nem csak a MAC erőteljesen offense orientált versengésében példátlan, hanem a teljes liga történelmét tekintve. Lynch mellett futóra nincs is nagy szükség, Akeem Daniels azért itt van és 9 TD-re az ő erejéből is futotta. Elkapóként Martel Moore remekelt, az 1083 yardos seniort nehéz lesz pótolni. A támadófalról sokat elmond, hogy Rod Carey OL edző lett Doeren utódja, remek munkát végzett a volt center eddigi évei alatt.
A védelemmel több munka lesz, csak 4 kezdő tér vissza. Jimmy Ward szerencsére köztük van, az SS a MAC álomcsapatába is bekerült többek közt 104 szerelésének és 11 levédett passzának köszönhetően. Rajta kívül Jamaal Bass (OLB) és Ken Bishop (DT) látott legtöbb akciót a keretben, minden sorban van tehát valaki, akire lehet támaszkodni. Ezzel együtt a pass rush lényeges eleme volt a sikereknek, mindkét DE-jük MAC 1. csapatos volt, így fel van adva a lecke az alulméretezett egység tagjainak.

Két BigTen csapathoz is ellátogat a Northern Illinois, ezek fogadási szempontból se lesznek lényegtelen események. Első héten az Iowa, szeptember végén a Purdue vendége lesz a kiscsapat, akiket a szezon végén 3 hétköznap is megnézhetünk: a Ball State, a Toledo és a Western Michigan ellen is szerdán vagy kedden játszanak, ideális program a hideg novemberi éjszakákon futballra éhes drukkerek számára. Persze előtte még jól kell vitézkedni, hogy igazi tétje legyen ezeknek, és ismét a top pozíciót támadhassa be a NIU országos szinten is.

25. Miami Hurricanes

Túl sok alkalommal nem kerültek be a hírekbe a hurrikánok az elmúlt 12 hónapban, viszont az idei akár az ő évük is lehet, hiszen az mindent elmond, hogy legfontosabb távozójuk Brandon McGee, és rajta kívül is csak 3 másik kezdőjátékos lépett tovább. Jelentősen javult az offense legutóbb, de a védők annál is többet estek vissza és az elit csapatok ellen sok esélyük nem volt, ezen kell leginkább változatni majd Coral Gables-ben.

Stephen Morris egy ACC rekordot már megdöntött. Az NC State ellen 566 passzolt yarddal vezette győzelemre a csapatát. A szezon utolsó 4 meccsén interception nélkül dolgozó QB végzős évében az ACC legjobbjai között köthet ki. Futni leginkább Duke Johnson fog, aki egyrészt megdöntötte Clinton Portis freshman yardrekordját, másrészt visszahordóként 2 TD-t is jegyzett. Elkapásban nincs sztárjátékos, de a depth chart teteje változatlan és Dorsett, Scott illetve Walford (TE) is még csak junior. A támadófalban három ACC honorable mention is dolgozik, a lenagyobb név Seantrel Henderson (RT), akinek már középiskolában megelőlegezték az NFL jövőt, de a sérülések is lassítják a fejlődését és még várunk az igazi berobbanására. Az ő méreteivel (6'8", 346 lbs) mindenesetre nem sokan rendelkeznek.
A secondary érdekes lesz mert egy éve a ligatop S párosnak kigondolt Ray Ray Armstrong-Vaughn Telemaque duóból a 3. héten már egyik se volt jelen, kirúgás vagy sérülés miatt, szóval előléptek már a fiatalok. Már szóba került, hogy a védelem nem volt túl meggyőző, így kevés nevet lehet felhozni. Denzel Perryman (WLB) azért köztük van, hiszen újoncként lett vezér és tavaly se okozott csalódást. Anthony Chickillo (DE) még hozta magát, de a többiektől több kell hiszen 30.5 pontos bekapott átlaguknál soha korábban nem volt rosszabb! Több mint 10 pontot rontottak 2011-hez képest.

Túl sok elemeznivaló nincs a The U esetében. Ha a védelem feljavul, akkor a mérleg is, ellenkező esetben viszont extra klasszis teljesítmény kell majd a támadóktól. Az idény ACC-on kívüli részében csak floridai csapatokkal fognak játszani, például a Gators-szel is, szeptember 7-én, ott rögtön elválik majd, hogy melyik szurkolótábornak lehet optimistább hangulata.