Egyetemi előzetes - 5.
Michiganből indulunk Texasig, kis kaliforniai kitérővel. 24-21.
24. Michigan Wolverines
Denard Robinson minden hibájával együtt korszakos játékosa és meghatározó alanya volt a Michigan előző 4 évének, lediplomázása után egy némileg új támadósort fogunk látni, amiből múlt év végén már kaptunk ízelítőt. Nem hétköznapi dolog, hogy az NCAA mezőnyében olyan játékosok szerepeljenek, akik az előző drafton 1/1 esélyesként vettek volna részt. Idén ha jószívű vagyok 3 ilyen is van, de a legegyértelműbb Taylor Lewan. Mielőtt kihúztuk volna a nevét január közepén a prospectek névsorából, szinte minden fronton Eric Fisher elé helyezték, és bár azt sose tudjuk meg, hogy az egyéni felmérőkön hogyan teljesített volna, ez mindenképp beszédes adat. Egy ilyen alapember maradásával a Wolverines esélyei is sokkal jobbak.
A végzős LT az all-American csapatba is bekerült, nyilvánvaló, hogy prototípus left tackle mérete (6'8", 309 lbs) és csapata ismeretében tömegével jönnek majd a Jake Long hasonlítgatások. A Temple ellen egy touchdownt is összeszedett, amire 1948 óta nem volt példa a csapatnál OLineman részéről. Az RT sem akárki, ugyan a sorozat szerint Michael Schofield a Loyola növendéke volt, valójában itt játszik már 4 éve, hol guard, hol tackle poszton. A rossz hír, hogy a fal közepe teljesen új lesz, főleg Patrick Omameh futásblokkolási tudása hiányzik majd. Shoelace Robinson 1266 yardot futott, 1319-et pedig passzolt, összesen 16 touchdownt szerezve. Miután megdöntötte Pat White futott yard rekordját az irányítók között, visszább húzódott a RB posztra, és az addigi WR, Devin Gardner vette át a snapeket. Előéletéhez képest Gardner sokkal tradíciónálisabb irányító, volt 6 TD passzos meccse is, így előreláthatólag 2013-ban kevésbé lesz extrém Brady Hoke offense-e. Futóposzton nem volt meggyőző a kínálat, ezért is lett cipőfűző átvezényelve, így idén Derrick Green újoncként robbanhat be, annak ellenére, hogy Fitzgerald Touissant továbbra is kerettag. Elkapóként Jeremy Gallon pehelysúlyúnak számít, de 829 yarddal így is eljutott a BigTen 2. csapatba. Gardner szerepcseréje neki rengeteget kedvez majd.
A védelemből csak undraftedként kerültek az NFL-be játékosok illetve William Campbell esetében inkább támadóként néznék meg, hogy mit tud. Az egység legjobbja, Jake Ryan elszakította a térdszalagját a tavaszi edzések alatt, így még nem tudni, hogy felépül-e az idényre. Az SLB nem csak szerelésben, hanem sackben és TFL-ben is csapata éllovasa volt, nélküle messze nem ugyanaz ez a csapat. Tavaly álltak rá a 4-3-as védekezésre, és ez segített is a csapaton, mégha sacket igen ritkán is hajtottak végre. Talán Taco Charlton majd változtat ezen, aki felé szintén nagy a bizalom újonc léte ellenére. A secondary immár a Team MVP-nek választott Jordan Kovacs nélkül kell hogy boldoguljon, amihez jó lenne ha Blake Countess (CB) most nem dőlne ki az első héten mint legutóbb.
A szokásos Notre Dame elleni párharc a 2. héten ismét megrendezésre kerül, rajtuk kívül a UConn is még az aránylag komolyanvehető non-konf ellenfelek közé tartozik. A BigTenben a Michigan célja ezúttal is a bajnoki cím lesz, de odáig igen rögös út vezet. Az élbolyba feltétlen beletartoznak, de az ősi rivális Ohio State momentán sokkal erősebbnek tűnik, kijelenthető, hogy az utolsó héten lesz a legnehezebb dolga a rozsomákoknak. Emellett elég sok a kérdőjel ebben a mostani keretben, de sokkal jobb kilátásaik korábban se voltak mégis elvergődtek év végére egy #13 és egy #19 helyre.
23. Michigan State Spartans
Ha abból indulunk ki, hogy már tavaly is igen nehézkesen ment a potszerzés a spártaiaknak, és legfőbb yardgyárosuk, Le'Veon Bell már Pittsburghben készül az új idényre, akkor a következő se lesz egy diadalmenet. Ugyanakkor a védelem rég nem látott hatékonyságot tudott felmutatni, lényegében az MSU be is söpörte a legpontszegényebb meccseket játszó csapat címét. Mindössze háromszor kaptak 20 pontnál többet (23,27,28), de ez is kevés volt az üdvösséghez. A Michigant 12, az Iowát 2 hosszabbítás után 19 ponton tartották, de mindkétszer veszítettek. A 7-6-os mérleg így érthető, és világos célt adott Mark Dantonio mesternek a holtszezonra.
Le'Veon Bell a BigTenben első helyre elegendő 1793 yardért és 12 touchdown futásért volt felelős, de rajta kívül Dion Sims (TE) nevével is találkozhatunk jövőre az NFL-ben, aki a 3. legnépszerűbb célpont volt. A bizalom most leginkább a passzjátékban lehet, hiszen Bennie Fowler és Keith Mumphery, a szezont kezdőként elindító két WR itt vannak, és 7 meccsre felemelkedett az újonc Aaron Burbridge is melléjük. Bell a futott yardok 92%-át vállalta magára, szóval nem lettünk okosabbak, hogy ki is fogja pótolni. Lehet mert nem is volt a keretben; Gerald Holmes újoncként öregbítheti tovább az MSU futó hagyományait, elvégre az elmúlt 3 játékosukat mind draftolták (Javon Ringer, Edwin Baker és Bell). A fal nagyon jó lesz előtte, hiszen Fou Fonoti (LT) és Travis Jackson (C) is felépült, azok után, hogy tavaly a 6. héten már egyikük se tudott pályára lépni. Nem meglepő módon Bell is a szezon elején szállította a yardokat irgalmatlan mennyiségben. Jackson két éve volt freshman all-American, tavaly pedig Jack Allen (RG), ergo még pár évig meglesznek az offense bástyái. A nagy kérdés, hogy Andrew Maxwell össze tudja-e szedni magát a borzalmas 2606 yardos, 13 TD-s, 9 interceptionös évét követően vagy kiderül, hogy ennyi van csak benne. A BigTen legrosszabb QB játékáról van szó, amit nehezen emésztenek meg a drukkerek East Lansingben Drew Stanton és Kirk Cousins számai után.
A védelemből William Gholston (DE) nem csak neve miatt tűnt ki, hosszú karjaival sok passzt hiúsított meg és a backfieldre is oda-odaért. A NT, Anthony Rashad White kiválása ugyancsak érzékeny pont, és komoly erősítést nem tudnak felmutatni a frontban. A poén, hogy utódja Lawrence Thomas 3 meccsen mint fullback (!) segítette a csapatot, a TCU elleni bowl meccsen próbálták ki a védőfal belsejében és bevált. Egy sorral hátrább nem lehet gond, Max Bullough (MLB) visszatérő tag a BigTen álomcsapatokban, legutóbb 111 szereléssel zárt. Az SLB, Denicos Allen hasonlóképpen sikeres, 11 sackes éve is volt 2011-ben, amit legutóbb nem közelített meg, de a csapata javult, ez a lényeg. A secondary ugyancsak izmos, még Johnny Adams nélkül is. Darqueze Dennard (CB) és Isaiah Lewis (SS) is sokat látott senior, töbszörös BigTen válogatottsággal és profi jövővel maguk előtt. Plusz Mike Sadler személyében a konferencia legjobb puntere is a Spartans sorait erősíti.
A csoportmeccsek előtt a South Florida illetve a Notre Dame is összeakad a Michigan State-tel, ezekből még kisűlhet valami emlékezetes. Az írek tavaly 20-3-ra győztek, van miért visszavágni tehát. A kritikus hónap a november lesz, ekkor találkoznak a Michigannel, a Nebraskával majd a Northwesternnel, utóbbi kettő idegenbeli párharc. Ha sikerül életet lehelni a passzjátékba, akkor mindegyik meccsre jó eséllyel futnak ki, szóval az első három héten érdemes megnézni, hogy lehet-e bízni a feltámadásban.
22. Fresno State Bulldogs
Lelövöm a poént: a Fresno State a legmagasabbra értékelt gárda a kis konferenciák résztvevői közül. A Mountain-Westbe tavaly bekerülő bulldogok impresszív idénnyel nyitottak. Tim DeRuyter edző ugyancsak első teljes évét töltötte a kispad mellett és olyan fegyvertényeket tud felmutatni, mint a Pac-12 tag Colorado ellen letett 69 pont, illetve az utolsó öt meccs menetelése, ahol a leggyengébb napjukon 42 pontot szereztek, összesen pedig 236-ot. Vereségeik közül az Oregon, a Boise State és a Tulsa elleni sem szégyen, ezért is volt nagy pofon hogy a Hawaii Bowlon 43-10-re kiütötte őket az SMU, és Margus Hunt azt csinált egész meccsen, amit akart. A sikercsapat fő letéteményesei közül Phillip Thomas hosszabb, Robbie Rouse rövidebb NFL karrierrel számolhat, de ismerős arc így is akad a keretben.
Méghozzá leginkább az irányító, Derek Carr, a korábbi 1/1-es David Carr öccse. A Texans valaha volt első választottjára leginkább a sikertelensége miatt szokás emlékezni, nem a dekoratív egyetemi karrierje végett. A szintén a Fresnóra járó nagy testvér egészen a rangsor #8 helyéig vezette 2001-ben a bulldogokat, 46/9-es TD/INT aránya pedig egészen az 1. választásig repítette. Hasonló esemény Derekkel nem valószínű, hogy megtörténik, de a profi jövője már szinte biztos és egy jó évvel az első körbe is eljuthat. A Mountain West legjobb támadójának választott QB 4104 yardot, 37 touchdownt és csak 7 interceptiont írhatott fel magának 2012-ben, miközben pontossága is 67% felett maradt. A felépítésben (6'3", 210 lbs) is NFL szinten lévő fiatal tehát nem véletlen számít ünnepelt sztárnak már most egyetemi szinten. A leginkább 4 elkapós formációkkal operáló támadósorban Davante Adams kívánkozik az élre, aki a MWC év újonca lett 1312 yarddal, de Isaiah Burse is megéri a pénzét, hiszen kirúgás visszahordásban már NCAA rekordernek mondhatja magát. A célpontok nagy része tehát maradt, négyen is vannak legalább 333 yardos idénnyel a hátuk mögött. Robbie Rouse 1490 futott yardja és 12 touchdownja figyelemreméltó teljesítmény, az már kérdéses, hogy ezt meg lehet-e közelíteni. Mindenesetre az elmúlt 18 évben 15 alkalommal volt 1000 yardos futó Fresnóban, így Josh Quezada kilátásai sem rosszak, aki a BYU-t hagyta el a Bulldogs kedvéért. A támadófallal nem lesz gond, a nevek változnak, de a tehetség konstans, főleg amíg Austin Wenthworth (LT) is itt van, mint a konferencia legjobbja a posztján.
Phillip Thomas egy all-American FS volt, és a számtalan labdalopással jelentkező secondary vezére. 8 interceptionje mellett a legtöbb szerelés is az övé volt, egyértelműen kitűnt a mezőnyből, de a többiek se ma kezdték, így MWC szinten továbbra is tehetséges soruk van. Derron Smith (6 INT) konfválogatott is volt, akárcsak a két CB, Sean Alston (5 INT) és LJ Jones (13 pass deflection). A front7 egy éve gyakorolja a 3-4-et, és a kezdeti rutintalanság ellenére két Mountain West első csapatost is kitermeltek. Tyeler Davison (NT) és Andy Jennings (DE) vezetésével 172 futott yardon tartották az ellenfeleket már tavaly is, és még várható fejlődés. A pálya közepén Patrick Su'a és Jeremiah Toma rohangál majd, akikről azt mondta Tim DeRuyter, hogy a Texas A&M-nél töltött ideje alatt sem volt jobb párosa ILB posztra.
A Fresno State célja nem lehet más mint a Mountain West behúzása, és mellesleg a veretlen alapszakasz sem elképzelhetetlen. Utóbbihoz a Rutgers elleni szezonnyitón kerülhetnek közelebb (aug.29, csütörtök), és Coloradóba is elmennek egy újabb ütközetre. Az MWC-n belül a Boise State-t szeptember 20-án, pénteken fogadják, ezt mindenképp érdemes lesz megnézni, hiszen papírforma alapján a konf döntőben is megismétlődhet a párosítás. Év végén is lesz egy pénteki állami derbi, a csoporthoz most csatlakozó San Jose State otthonában zárul az alapszakasz. Nagyon rég volt ennyire erős keret Fresnóban mint most, talán éppen David Carr ideje alatt. Szinte biztos, hogy végig a rangsorban töltik az idényt, sőt a 100%-os idény BCS meghívót is érhet. Ehhez azonban hosszú az út, és már a Rutgers ellen se lesz könnyű dolga a bulldogoknak.
21. TCU Horned Frogs
Túljutottak az első Big XII idényükön a békák, és a várakozásoknak megfelelően nem okozott semekkora összeomlást a szintlépés. Csak középcsapatnak számítottak, és 7-6-os mérlegükkel a rangsorba se fértek fel korábbi Mountain Westes korszakuktól eltérően, de más lett volna a vége ha sztárirányítójuk nem csak 4 meccsen játszik. A TCU-ban van potenciál Big XII léptékkel mérve is, Gary Patterson amíg itt van, addig mindig erős lesz a csapat (116-36-os összmérleg), és idén a West Virginia és a Kansas State sem lesz olyan félelmetes mint legutóbb. A védelem majdnem változatlan lesz, és Casey Pachall is visszatért a csapatba leküzdve szenvedélybetegségét, így minden adott, hogy a 2013-as év nagy Comeback Story-ját náluk forgassák.
Andy Dalton egy ikon volt Forth Worthben, egy olyan játékos, aki a sikersséget jelképezte. Szerepéről azonban sokat mond, hogy a helyére kerülő Casey Pachall 2011-ben az összes csúcsát megdöntötte. Minden rendben is ment egészen a 2012-es idény 4. hetéig, ekkor tiltották el Pachallt állandó alkoholproblémái miatt, ám a rocksztár külsejű irányító ahelyett, hogy kiíratkozott volna, bevállalta a rehabot és idén januárban ismét edzésre jelentkezett. Nem mellesleg az összes jelenlegi egyetemista irányító közül Pachall bír a legjobb pontossági rátával (16 egymást követő sikeres passza TCU rekord), és tavaly is 10-1-es TD/INT mutatóval hagyta ott a csapatot. A Virginia majd a Kansas ellen is 300 yard felett zárt, Dalton például sose tudott duplázni. Ha rendbeszedi magát, még a profi jövő is valószínűnek tűnik számára, kinézetre (6'5", 226 lbs) pont ekkora manusokat keresnek a scoutok. Pachall hiányában az újonc Trevone Boykin volt az irányító, akin látszódott, hogy ha futással nem tud operálni, akkor eléggé elveszett a pályán. Josh Boyce ilyen körülmények között is eljutott az NFL-be, de Matthew Tucker és Skye Dawson is sokat tett a csapatért az évek alatt, lassan senki sem marad a 2010-ben Rose Bowlt nyerő keretből. Sokrétű futójátékra lehet számítani, BJ Catalon freshmanként kellett hogy bizonyítson, Waymon James ACL szakadásból épül fel, Aaron Green pedig Nebraskát hagyta el annak reményével, hogy itt kezdő lehet. Pachall fő célpontja Brandon Carter lehet, akinek egy térdsérülés szakította ketté előző szezonját és az utolsó 5 meccsen nem nagyon találta magát. Ja'Juan Story ugyancsak transzfert kért, ő a Florida Gators helyett szeretne itt játszani. Nem nagyon volt yardgyárosa a csapatnak, így sokan okozhatnak meglepetést. Patterson elég jól ért a támadófalakhoz, Jake Kirkpatrick személyében egy olyan Rimington-díjast is kinevelt nemrégiben, akinek a profi ligához köze sem volt. Ez azért érdekes, mert most is pótolni kell mindkét guardot, ugyanakkor ha kell újoncokkal is hatékonyan meg szokta oldani. Reméljük Halapoulivaati Vaitai sokszor lesz majd pályán.
A védelemből a legaktívabb láncszem vált ki, és itt semmiképp sem a borzalmasan túlértékelt Stansly Mapongára kell gondolni. Kenny Cain Big12 első csapatos linebacker volt a 4-2-5-ös alapformáció szívében. Szerencséjükre Deryck Gildon visszatér a JuCo ligából azok után, hogy tanulmányi eredményei miatt újonc évét követően mennie kellett. Mellette Joel Hasley kezd majd, aki walk-onként küzdötte fel magát idáig. Szerepel a keretben egy potenciális első körös CB, Jason Verrett. A végzős védő 2. számú all-American kerettagnak mondhatja magát, 6 interception mellett további 15 labdát ütött le a levegőből és a futás ellen is be szokott segíteni mérete ellenére. Társai sem rosszak a secondary-ben. David Jenkins az LSU-ból jött, Sam Carter (SS) Big12 második csapatos és minden statisztikában felkerült a neve a lapra, Elsiha Olabode már négy éve játszik rendszeresen, Chris Hackett pedig freshmanként vállalt 10 kezdő meccset. A védőfal is impozáns, itt játszik a Big12 év védője, Devonte Fields (DE), aki újoncként érdemelte ki ezt a címet 10 sacknek és 8.5 TFL-nek is köszönhetően és Chucky Huntert (DT) is díjazták már szolgálataiért.
A TCU-nál hagyománya van a pokolian erős védelemnek, 2006 és 2010 között rendre 11-12 kapott pont körül átlagoltak. Ezt persze a Big XII keretein belül képtelenség tartani, de a tehetség továbbra is jelen van. Az első héten Arlingtonban fogadják az LSU legjobbjait, a forduló egyik slágermérkőzését szolgáltatva. Ott rögtön látni fogjuk, hogy helyén kezeltük-e a szezon előtt a két csapatot, és Casey Pachall azonnal újraindíthatja a bandwagonját. A Texas Tech ellen egy csütörtöki nap fognak játszani, az beleférhet olyan drukkereknek is, akik a hétvégi forgatagban nem tudnak eljutni a békák meccséig. Október lesz a vízválasztó a mérleget illetően, ekkor találkoznak a Big XII három legerősebbnek tűnő csapatával (OU, OKST, Texas).