Egyetemi előzetes - 6.

20. Wisconsin Badgers

A BigTen címvédőjéről van szó, akármennyire is valószínűtlen úton jutottak el odáig tavaly Montee Ballék. Már a Northern Iowa ellen meggyűlt a bajuk (40 pontos favoritként nyertek 26-21-re), majd a 2. héten végleg kihullottak a rangsorból egy 10-7-es Oregon State elleni zakót követően. Kikaptak később a Nebraskától, a Michigan State-től, az Ohio State-től, majd a Penn State-től is, (utóbbi három mind hosszabbítás után!!!), de konkurencia hiányában így is eljutottak a BigTen döntőbe, ahol teljesen váratlanul 70 ponttal sokkolták a Huskerst. A Rose Bowlon már főedzőjük, Bret Bielema nélkül álltak ki, így a Stanford győzelme (20-14) nem volt meglepetés. Az új edző Gary Andersen lett, aki remek munkát végzett a Utah State-nél, legutóbb 11 győzelmet írhattak be nekik, és pont a Wisconsin elleni vereség volt a kivétel. Bielema zsinórban három évben vitte Rose Bowlig ezt a gárdát, szóval magasan vannak az elvárások Andersen felé, de legalább nem kell teljesen új csapatot építenie.

Montee Ball nem volt hétköznapi figura, mégiscsak az NCAA történetének legtöbb touchdownját futotta és legutóbb is összeszedett 1830 yardot a lassú kezdés után. A Badgers filozófiáját azonban nem kell átszabni. James White csereként is tudott 1052 yardos szezont produkálni, Melvin Gordon pedig debütáló évében 62 futás után 10.0 yardos átlaggal zárt. Ilyen környezetben elég lenne egy manager QB is, mint ahogy ezt megszokták Madisonban. Russell Wilson speciel kivétel volt, az NC State-től elhappolt QB a legjobb ratinggel zárt valaha (191.8), és a transzfer sikeressége nyomán Bielema elhozott egy másik ígéretes irányítót az ACC-ből, Danny O'Brien személyében. A marylandi azonban hatalmas csalódást okozott, már a szezon harmadánál lehozták és előbb a freshman Joel Stave, sérülése után a futni képes Curt Phillips vette át a snapeket, de a passzjáték siralmas maradt végig. Idén mindannyian visszatérnek, de Andersen filozófiájába egyik se illik igazán. Hárman 2167 yardot, 14 TD passzt és 6 interceptiont kombináltak össze. Pedig azt nem lehet mondani, hogy ne lenne célpont, és a 7 legeredményesebb ezek közül itt is maradt. Jacob Pedersent a konf legjobb tight endjének választották, Jared Abbrederis (WR) szintén bekerült az első csapatba 837 yardjával, ami egy százassal kevesebb mint Wilson idején volt. A két végzős játékoson komoly felelősség lesz 2013-ban. Az OL posztról mindig távozik valaki az NFL-be, most épp Travis Frederick és Ricky Wagner, de mindig van pótlás, szóval belefér. Most Ryan Groy (LT) számít a legjobb prospectnek, aki tavaly még LG volt, és BigTen 2. csapatos.
A védelemből Marcus Cromartie és Devin Smith alapember volt a passzvédelemben, ketten együtt 25 labdát ütöttek el a levegőben és még a SS is végzett, így leginkább Dezmen Souhtwardban kell bízni hátul. A védelem motorja, Mike Taylor (123 szerelés, 12 TFL) is már csak szurkolhat, ugyanakkor Chris Borland ugyanezt tudja a 3-4-es védelem belsejében, ha nem többet. Az elmúlt 2 évben egyaránt BigTen első csapatos ILB 247 szereléssel jelentkezett az adott időszakban és playmaker mutatványokra is képes. A védőfallal se lehet gond, Ethan Hemer (DE) és Beau Allen (NT) is a konf jobbjai közé számít a posztján.

Két nívós non-konf meccsel is terheli magát a Badgers, a BYU és az Arizona State ismertetőjénél is szóba került már a nevük. A michigani csapatokkal nem játszanak, az Ohio Statehez pedig az 5. héten mennek, az egy nagy csörte lesz. Az biztos, hogy a tavalyi 7-5-ös alapszakasz mérleg nem sokat ér majd idén, mindenképp javulni kell elsősorban passzjátékban és reprodukálni kell Ball számait. Emellé ki tudja összeáll-e első hétre az új edző elképzelése, szóval vannak kérdőjelek a Badgers szezonját illetően, de mindegyik probléma megoldhatónak látszik.

19. Oklahoma Sooners

Átlagos évet zárt a Sooners, ami jelen esetben 10 győzelmet és egy megosztott Big XII első helyet jelent, de ez utóbbi nem sokat ért mivel a tie-breaker a Kansas Statenek kedvezett, az OU pedig be kellett, hogy érje a Cotton Bowllal. Lényegében a 3. héten elúszni látszott a hajó, a K-State 24-19-re győzött, és ezután hiába verték meg az összes csoportellenfelüket, beleértve a rivális Texast (63-21), Oklahoma State-t (51-48 OT) vagy West Virginiát (50-49). Időközben a Notre Dame ellen is buktak Landry Jonesék (13-30), majd a Cotton Bolwon a Texas A&M is simán nyert (13-41). 2013-ban új stílusban indulnak majd neki a harcnak. Sam Bradford és Landry Jones már a múlté, és megpróbálnak egy atletikus irányítóval sikerese(bbe)k lenni.

Blake Bell már az előző két idényben is feltűnt a pályán, legutóbb 16 passzkísérlete mellett 60 futást mutatott be, amelyekből 11 touchdownnal végződött. A "Belldozer" egy defensive end méretű irányító (6'6", 263 lbs), a 2011-es Insight Bowlon 10 playt játszva lett MVP (3 TD), és ő lehet a liga új Collin Kleinja, akivel a Sooners sem bírt tavaly. A passzjáték visszaesése Kenny Stills és Justin Brown draftolása miatt is valószínű, ugyanakkor Jalen Saunders (829 yard) személyében így se maradnak első számú célpont nélkül és Jaz Reynolds is visszatér egész éves eltiltásából. Fresnóban Saunders 1527 yardos szezont is tudott hozni, szóval vékonyka mérete ellenére elbírja a nagy terhet. A futójátékot segítheti, hogy Trey Millard a Big XII legjobb fullbackje, aki mögött Damien Williams (946 yard) ugyancsak bekerült már a konf 2. számú álomcsapatába. A falon sok múlik majd, de az kijelenthető, hogy a tavalyi csapássorozat aligha ismétlődik meg egyhamar. Lane Johnson elit prospectként távozott, de a többiek maradtak, így Gabe Ikard (C) is, akinél országosan is kevesen vannak jobbra értékelve a posztján.
A védelemből meglepetésre David King és Stacy McGee is elkelt a drafton, a nagyobb munkát azonban Tony Jefferson (FS) és Tom Wort (MLB) végezték, akik csapat nélkül zárták a 7 kört. Jefferson konkrétan a legjobb szerelője volt a csapatnak, és bár most sincs sztár nélkül a secondary, az ő hiányát megérezhetik. Aaron Colvin egy 1. körbe is elképzelhető cornerback, 1. csapatos Big XII választott, 4 INT és 11 deflection mutatta jelenlétét eddig és a 3. legtöbb tackle is az övé volt. Három új társsal nagy kérdés, hogy milyen lesz a hátsó alakzat, Colvin elkerülése mellett csúnyán szívhatnak a többiek. A nickelback Gabe Lynn visszatér, akinek a sok 5-6-7 defensive backes felállás miatt jelentős rutinja van, de reményeik szerint ezúttal a linebackerek is tesznek annyit hozzá a játékhoz, hogy pályán lehet őket tartani. A falból nem csak a fentebb említettek, hanem további három alapember is végzett, ugyanakkor a sack és tackle éllovas, Chuka Ndulue (DE) maradt és szereztek egy JuCo all-Americant, Quincy Russell személyében, aki DT-ként tudott 75 szerelést bemutatni a Trinity Valley CC színeiben.

A non-konf meccsek közül említést érdemel a Tulsa elleni állami "rangadó", és a Notre Dame-túra is, ezek egymás után következnek. A Red River Rivalry október 12-én kerül sorra a Texas ellen, a Baylorral lesz egy hétközi meccsük és az Oklahoma State ellen zárnak. A Big XII nem olyan félelmetes mint tavaly, ha eredményes marad az offense az új struktúrában (az elmúlt hét évben 30.3 pont volt a leggyengébb átlaguk), akkor minden esély megvan felérni a konferencia trónjára, de momentán még nehéz elképzelni egy Sooners keretet Blake Bellel az élen. A védelemtől feltétlenül javulás kell mert tavaly kapták évek óta a legtöbb pontot.

18. Florida Gators

Will Muschamp egyelőre nem tudja reprodukálni a Meyer-éra sikerességét, pedig az előző évben is mindössze 1 vereséggel zártak az alapszakaszban. Fájdalom, a Georgia elleni 9-17 azt is jelentette, hogy a SEC döntőbe se juthat be a csapat, a Louisville elleni Sugar Bowlon pedig nem sikerült vígasztalódni; 4. kiemeltként veszítettek a 22. Cardinals ellen 33-23-ra. A csodálatosan működő védelem számos alkalommal tette könnyebbé az offense dolgát, de az többször is csődöt mondott. A Texas A&M, az LSU vagy a Missouri ellen ez még belefért, a Georgia ellen nem. Voltak persze szép emlékek is, főleg a South Carolina vagy a Florida State elleni mérkőzés, amikre alapozva 2013-ban könnyebben jönnek majd a yardok. Az nem újdonság, hogy a csapat fele minden évben profi lesz, a rivaldafénybe kerülők most is ugyanazt fogják tudni nyújtani.

A támadósorból Mike Gillislee (1152 yard, 10 TD) és Jordan Reed (559 yard, 3 TD) is éllovas volt futás illetve elkapás területén, de számaik pótolhatónak látszanak. Futni minden bizonnyal Matt Jones fog legtöbbet, aki 15 fontot izmosodott a tavasszal és már 226-nál jár, de Kelvin Taylorral is lehet számolni, aki a korábbi Gators- és Jaguars legenda, Fred Taylor fia. Az elkapók közül Trey Burton az összes poszton szerepelt már a támadósorban a falat leszámítva, idén se lesz másképp. Andre Debose 2011-ben még top elkapó volt, tavaly egyáltalán nem használták, Loucheiz Purifoy pedig még nem tudni, hogy CB vagy WR lesz, de az biztos, hogy mindkettőnek kiemelkedő. Quinton Dunbar volt a lgeredményesebb WR 2012-ben a maga 383 yardjával, de mint látható ez nem épp kiemelkedő adat. Az OL-be ketten is beépülhetnek a transzfer utáni 1 év pihenőt követően. Max Garcia (LG) a Marylandtől érkezett és valószínűleg kezd is, míg Tyler Moore Nebraskából még harcol a helyéért. Xavier Nixon távozása nem akkora érvágás, így javulás várható az ötöstől. Irányítani Jeff Driskelnek kell továbbra is, aki képes volt UF rekordot dönteni futott yardokban (a Vols ellen 177), természetesen Tim Tebowt letaszítva a trónról. Két meccsen nem tudott végigjátszani, de ezzel együtt is lehangoló volt a mutatója: 1646 yard, 12 TD és 5 INT, amit a 413 futott yard sem tesz jóvá. Sokkal több kéne. Híres gyerekből itt is van egy, Skyler Mornhinweg a Jets OC fia ott lesz a kispadon.
A védelem már sokkal másabb lesz. Az átlagosan 14.5 pontot kapó egységből Sharrif Floyd, Matt Elam, Josh Evans, Jelani Jenkins, Jon Bostic draftolva lett, de Lerentee McCray és Omar Hunter is ott van valamelyik NFL edzőtáborban. A négy maradóról érdemes tehát tájékozódni. Dominique Easley (DT) egykori elit recruitként még adós az igazán jó teljesítménnyel, és már senior szezonjára készül. Ronald Powell (DE/OLB) elszakította az ACL szalagját tavaly tavasszal, az ő visszatérése sokat dobhat a gárdán. NT poszton Darious Cummingsra kell majd figyelni, a volt Florida State játékos az East Mississippi CC érintésével tért vissza az államba. Linebacker az nem maradt, a secondary-ben viszont Purifoy mellett Marcus Roberson is ígéretes CB, 12 deflectionnel jelentkezett legutóbb, és egy újabb jó évvel 1-2. napos prospectté nőheti ki magát. Vernon Hargreaves true freshmanként kezdhet nickelback vagy safety poszton is akár, és Powellhez hasonlóan Gerald Riggset sem kell már nélkülözni, a SS lábtörés után lesz ott a gyepen.

A non-konf meccsek közül a szokásos Florida State elleni szezonzáró mellett idén a Miami is helyet kap a menetrendben (2. hét). A Georgia elleni koktélparti - ami a SEC kelet első helyéről is dönthet akár - november 2-án kerül megrendezésre, szokásosan a Jacksonville Jaguars otthonában. A másik kiemelkedő rangadót, a South Carolina ellenit idegenben vívják a 10. héten, ami egyben a SEC küzdelmek közül az utolsó is lesz a gátőröknek az alapszakaszban. Országos szinten a Florida az egyik legerősebb csapat, viszont a SEC-ben számos riválisnak sikerült több tehetséget megtartani, így meglepő lenne ha odaérnének az élre.

17. LSU Tigers

Ritkán látható menekülés tört ki Baton Rouge-ból a juniorok között. 11 játékos döntött úgy, hogy profinak áll még utolsó éve előtt, míg a seniorok közül egyedül Lavar Edwards volt jelen a börzén. Ennek ellenére a támadósor szinte változatlan marad, a két futó már kiszorult a rotációból, Faulk nélkül pedig már tudják, hogy lehet játszani. Az igazán szép feladat a védelem gatyába rázása lesz, ami még akár gondot is jelenthetne, ha nem lennének hozzászokva a hasonló munkálatokhoz Les Milesék. A 2011-ben bajnoki döntőt vesztő alakulat az elmúlt alapszakaszban csak a Floridától és a későbbi győztes Alabamától kapott ki, majd a Chick-Fil-A Bowlon a Clemsontól, de az már sok vizet nem zavart. A South Carolina vagy a Texas A&M elleni győzelem megmutatta a csapat erejét, nyilvánvalóan idén sem szeretnék lentebb adni a várakozásokat.

A futójátékra lehet majd alapozni. Jeremy Hill újoncként futott be az első helyre a depth charton, 12 TD-t szerezve. Kenny Hilliard jó kezdés után év végére visszaesett, de még mindig bevethető, akárcsak Alfred Blue, aki 3 meccs után végleg a maródiak listájára került. Előttük JC Copeland masszív fullbackként (6'1", 272 lbs) töri az utat. Zach Mettenberger egy felkapott QB prospect volt tavaly ilyenkor, de a világot megváltó berobbanás elmaradt (2609 yard, 12 TD, 7 INT). Senior évében iparkodnia kell mert a keretben ott figyel Rob Bolden, aki a Penn Stateben már szerzett egy teljes szezonnyi rutint, és Phillip Rivers öccse, Stephen is, aki 6'8"-as magasságával is kitűnik a mezőnyből. A célpontokra nem lehet panasz, a 4 leggyakrabban keresett visszatér. Közülük yardban Odell Beckham, pontszerzésben Jarvis Landry járt az élen, de túlzásba egyikük se vitte. A fal ha egészséges marad, akkor hasonlóan jó lesz mint eddig.
A védőfalban Anthony Johnson (DT) előtt jó, hogy megtisztult a terep, de egyébként Mingo, Montgomery, Logan és Edwards mögött eddig nem sokan szereztek rutint. Kevin Minter szerepét Lamin Barrow (104 szerelés) veheti át, hátul pedig Craig Loston egy 2. számú SEC csapatos SS és Jalen Mills is végignyomta az előző idényt újonc cornerként.

Már szóbakerült, hogy a nyitómeccs a Dallas Cowboys pályáján lesz a TCU ellen, sok kísérletezésre tehát nem adódik alkalom. A SEC menetelés csak 3 héttel később indul; az elit ellenfelek közül Georgiába és Alabamába menni kell, a Floridát és az A&M-et pedig fogadják. A szokásos masszív LSU keret ezúttal is jelen lesz, de a tehetségek alapján elmaradnak számos riválisuktól és még Mettenberger sem tudott bizonyítani.