Fantasy Report Week 11

Nagygenerál

Ahogy azt már a bevezetőben is említettem, az irányítók félelmetes ponttermelésbe kezdtek novemberben, szinte nincs is olyan, aki alulteljesítene (ha nem sérül meg). Nehéz a tizenegyedik játékhéten bármelyiküket is kiemelni, de talán majd eggyel lejjebb fogom számba venni őket, kivételt teszek viszont Jon Kitnával és Ryan Fitzpatrickkel. Előbbi Tony Romot idézte volt csapata, a Lions ellen, tette mindezt annak ellenére, hogy yardtermésben egyáltalán nem nyújtott kiemelkedőt. Jason Garrett regnálása sokat segített neki, és a múlt heti yardhalmozás után most az end zone-ra koncentrált, fantasy tulajainak nagy örömére. Azonban ők kevesen vannak, nem éppen népszerű opció őt kezdetni, amin nem is érdemes változtatni rövidtávon, ugyanis a Saints ellen nem lesz olyan könnyű dolga, mint eddig. De az elkapósor ugyanaz, mint Romonak volt, a lehetőség tehát adott. Fitzpatrick pedig egészen elképesztő, horrorisztikus kezdés után szórta meg a Bengals-t, viszont valami nagy fogadást kéne kötnöm arra, hogy nem fogja sorozatban a harmadik AFC North-os ellenfél védelmét is négy touchdownnal terhelni: a Steelers passrush-a szerintem nem kis gondot fog okozni neki. Ha mennek a passzok, akkor azokat nem csak dobja, hanem el is kapja valaki, így láthatunk egészen kimagasló WR-produktumokat. Ilyen volt Steve Johnson, aki Fitzpatrickből él - és virul – jelenleg, és nem úgy tűnik, hogy egyhamar elhalványulna a csillaga. Aztán ott van Greg Jennings, aki öt héten keresztül a Packers offense mostohafia volt, de azóta rájöttek, hogy ő a legveszélyesebb célpont, aki felé Aaron Rodgers dobhat, és ezt meg is hálálja olyan számokkal, mint amilyeneket vasárnap mutatott fel. Ezt számításaim szerint még hetekig fenn kéne, hogy tartsa. Santonio Holmes pedig beleszokott a Jets támadósémájába, és három hete szuper számokat hoz, tulajdonképpen megreformálta Rex Ryanék támadójátékát, ennek pedig sokan örülnek, de LaDainian Tomlinson tulajai biztosan nem. Valahol a sűrűjében vannak még futók is, még ha egy kicsit le is kerültek a fantasy radarról, azért van egy két hete isten-módba váltott Fred Jackson a palettán, aki most viszont tuti nem fog száz yard fölé kerülni, vagy az utolsó pillanatokban szerzett TD-jével meccset nyerő Maurice Jones-Drew, esetleg a hihetetlenül stabil Arian Foster, de valahogy ezek a produktumok nem tűnnek olyan kiválónak a passzjáték felerősödése mellett. Említésre méltó még néhány védelem remeklése, például a Baltimore a Carolinan úgy gázolt át, hogy tizenegy másodperc alatt két interception return TD-t is vállalt a védelem, igaz, ez már a találkozó vége felé esett meg, de ez fantasy szempontból teljesen irreleváns. Ebből vaskosan kivette a részét Ray Lewis, aki az egyik TD-vel szolgált, de egyébként sem volt rest (nem is igazán szokása), de még így sem lett egyértelműen a hét védője, köszönhetően Abram Elam karrierje legnagyobb meccsének valamint Patrick Willis szokásos zúzásának. Egyszóval elég kemény volt ez a hét fantasy szempontból, pontzuhatag, a legtöbben a jó és a meg jobb közül kellett válogassanak – de ez sem olyan könnyű, mint elsőre hangzik, sőt.

Sztárfigyelő

Irányítók, irányítók, irányítók. Ha csak őket figyelnénk, akkor sem lenne elég idő felsorolni eheti hőstetteiket. Aaron Rodgers elmúlt két meccsén hét touchdown mellé egyetlen interceptiont sem dobott, nagy lépésekkel halad afelé, hogy ismét ő legyen az év fantasy QB-ja. Nagyon jó matchupok segítek ebben a következő pár hét során, szép versenyfutás lesz még ez Rivers-szel többek közt. Ben Roethlisberger egy kiváló futott TD mellé tett oda remek passz-számokat, ami meglepő is lehet a Raiders ellen, azonban az oaklandi védelemnek nem volt válasza Big Benre és Mike Wallace-ra. Buffaloban kicsit gyengébb fellépést jósolok neki. Drew Brees-t még muszáj megemlíteni, aki amellett, hogy futószalagon termeli az eladott lasztikat, a legjobban passzoló irányító, de a szépséghibák mindig becsúsznak. Véleményem szerint nem sokáig fognak. Helyhiány miatt most a Peyton Manning-Tom Brady párharcról most nem beszélek, ahogyan Mark Sanchez remekléséről sem. Meg kell viszont emlékezni Andre Johnsonról, aki a Revis-sziget partjainál szenvedett hajótörést a héten, de diagnózisom szerint rendben lesz a Titans összeomlóban lévő együttese ellen vasárnap. Hakeem Nicks sem volt a legjobb, ráadásul legalább három hétre kidőlt a sorból, ez borzalmas hír Eli Manningnek is, talán Mario Manningham örül ennek leginkább. A carolinai Steve Smith-t pedig ideje levenni az idei fantasy térképről, teljesen értékelhetetlen, amit a katasztrofális Panthers támadóegységben művel. A Rams érthetetlen módon szinte kizárólag passzol, miközben Steven Jackson a futójuk, ő ugyan a bizalmat meghálálja, de alig érhet labdába, így pedig nehéz lesz neki.

Alvó oroszlán

Néhányaknak – mélyebb ligákban – problémájuk lehet a Vince Young-körüli hercehurcával, annyi mindenesetre biztos, hogy a Titans nélküle fejezi be a szezont. No de kit kapjunk fel a helyére? Szóba jöhet a cserje, Rusty Smith, ami a Houston ellen nem is hangozna rosszul, de ne feledjük egy későn húzott újoncról van szó, aki enyhén szólva nem alkotott nagyot debütálásán – tegyük hozzá, hogy csak beugró volt. Inkább ajánlanám a már említett Kitnát vagy Shaun Hillt, akik viszonylag kevés ligában vannak csapatnál, ellenben nagyon jó fantasy beugrók lehetnek. Ha Mike Thomas még szabadon tengődik (nem kevés ilyen hely van), ne habozzunk felszedni, ugyanis már eddig is a legmegbízhatóbb Jaguars elkapó volt, de Mike Sims-Walker kiesésével tulajdonképpen az egyetlen igazi célpontja Garrardnak, ami mg a Giants ellen sem rossz ómen. Keiland Williams továbbra is kezdő lesz, ugyanis Portis s Torain nem egészséges, s egyébként is domináns futóteljesítményt láthattunk eddig az újonctól. Danny Amendola is parlagon hever a ligák nagy többségében, holott a Rams állandóan passzol, és Amendola Bradford elsőszámú elkapója, PPR-ligákban kihagyhatatlan, de amúgy is elég hasznos a volt Texas Tech-receiver. Ne feledjük, hogy Vincent Jackson visszatér eltiltásából, és Philip Rivers-t elnézve nem lesz gyenge így a szezon vége felé. Ne feledkezzünk el Deion Branch-ről sem, aki stabilan sok elkapást hoz a konyhára, előbb-utóbb ebből TD is lesz, talán épp most, a Lions harmatgyenge passzvédelme ellen. Brian Hartline már a negyedik hete szériában stabilan szállítja a yardokat, mélyebb ligákban egyáltalán nem rossz opció. IDP-seknél Takeo Spikes méltatlanul alulértékelt, a San Francisco veterán linebackere ugyanis hétről hétre stabilan hozza a szereléseket, esetenként egy kis extrával, nagy segítség lehet a poszton. Charles Johnson sincs szinte sehol sem a csapatokban, pedig a kínosan alulteljesítő 2010-es Carolina egyik üde színfoltja a defensive end. Ugyanez igaz az újoncként sokat használt Devin McCourty-ra. Elg sok labdát kapnak el az általa fogott receiverek, ő pedig nem rest leszerelni őket, küzdőszellemének köszönhetően pedig néha egy-egy turnovert is szállít.

Miután kipihentük ezen eseménydús hét fáradalmait, vigyázó szemünket vessük máris a következőre, ugyanis a Hálaadás napi meccsözön miatt hamar kell cselekedni, s minél hamarabb beállítani csapatunkat. Egy kis feledékenység ezúttal a rájátszásba is kerülhet, ne habozzunk tehát közvetlen a waiver időszak lejárta után csapatot állítani!

Rajnai Gergely (Rajna)