Fantasy Report Week 4

Nagygenerál

Lassacskán új sztárfutót avathatunk Arian Foster személyében: a Texans workhorse-a fegyelmi büntetés miatt a Raiders ellen nem játszhatott az első negyedben, mégis összeszorgoskodott majd’ 150 yardot a földön. Persze-persze, az Oakland futás elleni védelme legendásan gyönge, de akkor sem kis dolog így produkálni, különösen egy alapvetően passzorientált offense-ben. A Fosterszerű számokat korábban megszoktuk LaDainian Tomlinsontól, lassan visszaszoktat minket erre, de az ő esetében is figyelni kell a matchupra, a Bills már csak egyszer kerül az útjába, a Vikings ellen biztosan nem lesz ilyen hatékony. Az örök rosszfiú, Terrell Owens is visszatért a fantasy elit palettájára, bár arra nagyobb összegben fogadnék, hogy nem tartósan, csodálkoznék ha az idén még lenne két hasonló meccse, de a hullámvasutat kedvelőknek ő az ideális választás. Eheti sztárirányítónk a Colts-Jaguars meccsről érkezett, ami nem is igazán meglepő, de az már annál inkább, hogy David Garrard személyében köszönthetjük a szerencsés nyertest. Azért hasra esni nem fogunk tőle, de nem dobott interceptiont, szerzett három touchdownt, ezt bármikor szívesen elfogadnánk tőle, ráadásul az idén már másodszor dolgozott igen hatékonyan. Mindenképp meg akarom említeni a második legjobb tight endet, ugyanis egyik kedvencemről, Zach Millerről van szó, aki végre igazolta szezon előtti várakozásaimat és brillírozott a Houston ellen, nem is igazán tudok mást hozzá tenni produktumához, minthogy így fog teljesíteni a következőkben is – vagy nem. Aki miatt nem Miller lett a hét legjobbja a posztján, az természetesen Antonio Gates, aki kiemelkedik a mezőnyből, ezúttal hét felé szálló labdából hetet kapott le, köztük két TD-vel, egész egyszerűen megállíthatatlan. Az év legkiszámíthatatlanabb védelmének megtisztelő címéért való versenyfutásban eddig a Seattle állt az élen, most azonban bejelentkezett a Giants is, miután vasárnap este atomjaira szedték a Bears támadófalát, és csak egy kegyelemmezőnygólt engedtek a Maciknak – mindezt két katasztrofális hetet követően. A hétfő esti Pats ST-parádé révén a New England védelme is képes volt az utolsó pillanatban meccseket fordítani, gondolom sok hazai szurkoló örömére. Remekeltek a Chargers védői is, Shaun Phillips TD-t is szerzett, kíváncsian várjuk az Oakland elleni fellépésüket – ne várjuk el a mostanit, de egy erős közepes produktumnak ki kéne jönnie ebből a társaságból. Mindeközben más egyéni védőteljesítmények is említésre méltóak, Charles Woodsonból évente két-háromszor előjön az állat, most egy ilyen estét láthattunk, James Anderson pedig csapattársára, Jon Beasonre emlékeztet az idén, vasárnap pedig valami egészen hihetetlenül jó volt. Ha már ilyen gyenge a Panthers, legalább legyen pár hasznos fantasy játékosuk – Anderson az egyik ilyen.

Sztárfigyelő

Végre megérkezett a ligába Maurice Jones-Drew. Persze számíthattunk arra, hogy ha valamikor, akkor az Indianapolis futásvédelme ellen láthatjuk őt brillírozni, de valahogy az eddigiek alapján mégsem hittünk benne. Azon viszont már nem csodálkoznék, ha a tendenciát folytatná a Buffalo ellen, az igazi kérdés az, hogy utána hogy szerepel az ütősebb védelmek ellen, ideje lenne lassan megszolgálnia a top5-ös drafthelyét. Calvin Johnson mutatja, hogy őt nem igazán érdekli, ki a QB, talán akkor is sztahanovistaként termelne, ha egy fakezű óvodás dobálná felé a lasztikat, gyakorlatilag bármikor, bárki ellen képes bármilyen nagy eredményre. Calvin druszája, Chris Johnson viszont nem tud ilyen konzisztens lenni, ezúttal a Broncos állította meg elég rendesen mindenki nagy meglepetésére, ez pedig aggodalmakat ébreszt minden tulajban, hogy vajon mennyire tudja reprodukálni a páratlan heti statisztikáit a jövőben. Az aggasztó, hogy egy-két hosszú futást leszámítva nem túl jó az átlaga, ha ezen nem tud változtatni, akkor nem lesz igazi elit futó, persze azért a vasárnapinál csak jobb pontszámot lehet tőle várni a jövőben. Ray Rice bénázása szintén okozhat kisebb-nagyobb pánikot a tulajok körében, egyelőre betudhatjuk a sérülésnek és a rossz matchupoknak a gyenge szezonkezdetet, de miután Willis McGahee egész hatékony eddig, Rice elit státusza is veszélyben forog.

Alvó oroszlán

Ezen szekció gyakori szereplői az Eagles irányítói, ugyanis sérülések miatt folyamatosan váltják egymást, fantasy potenciáljuk márpedig van, így ezúttal nem hagyhatom ki Kevin Kolbot. Kolb nem tűnt olyan jónak, mint amennyi benne van, és persze Michael Vick is visszatérhet, de szerintem a 49ers ellen még marad a Houston egyetem volt QB-ja a kezdő, és ha rá építik fel a stratégiát, akkor rögtön hatékonyabb lehet, és szerintem lesz is. Bár Ryan Fitzpatrick jól nézett ki fantasy szempontból eddigi két meccsén a Bills-ben, én semmiképp sem nyúlnék hozzá, szinte véletlen az, hogy ennyit összehozott, aki látta a meccseket, esküszik arra, hogy ez nem lesz stabil. Sokkal inkább tudom ajánlani Shaun Hillt vagy Sam Bradfordot, de inkább előbbit, utóbbi viszont hosszabb távon is képes lehet szép számokra. Mike Bell kezdő lesz, miután LeSean McCoy kidőlt, más kérdés, hogy sokkal kevésbé használható elkapásoknál, ez pedig Andy Reidnél hátrány, így nem tökéletes pickup, de bye esetén vagy súlyos szűkösségnél esetleg McCoy birtoklása esetén hasznos lehet egy-két hétre. Clinton Portis sérülésével megnyílt a lehetőség a rendkívül tehetséges és sérülékeny Ryan Torain előtt, hogy betörjön a fantasy piacra. Erre mondjuk lehetősége lesz, egy egész jó flex opciónak ígérkezik, egészen addig, amíg sérültlistára nem kerül, ami eddigi karrierjéből kiindulva sajnos nincs messze. Tony Moeaki több ligában is elérhető lehet múlt heti szabadnapja miatt, ezt kihasználva érdemes lecsapni rá, ha nincs egy abszolút elit játékosunk a pozícióban. Ha Michael Bush elérhető a ligánkban, őt sem érdemes szem elől tévesztenünk, ugyanis lassan megkaphatja azt a szerepet, ami képességei szerint jár neki, így érdemes újra felírni őt a felhúzandó nevek listájára (ahová az elmúlt két év során mindig került). Roy Williams bye után rendkívül jó lehet a szenvedő Titans secondary ellen, egy hétre mindenképpen hasznos. Ugyanezen a meccsen Kenny Britt is produkálhat, láthatóan ő Vince Young kedvenc célpontja, ha TD-t kell szerezni, ez pedig fantasy szempontból végtelenül előnyös. Brandon Stokley is érdekes kísérlet lehet mélyebb ligákban, ugyanis elkezdték felé hajigálni a lasztit Seattle-ben, ő pedig előbb-utóbb szokott ebből profitálni. James Anderson egyértelmű pickup ott, ahol elérhető, lásd Nagygenerál. Shaun Phillips-szel is lehet próbálkozni, bár az első é harmadik heti produktuma közelebb áll a realitáshoz, mint az eheti. A jó öreg James Hall bizonyítja, hogy stabil, és lehet rá számítani, érdemes lecsapni rá, különösen azért, mert a Lions ellen lehet gyűjteni a sackeket bőséggel. Alterraun Verner megismételheti eheti remeklését, ugyanis a sebessége nem megfelelő ahhoz, hogy kövesse a jobb NFL-elkapókat (akikből azért találunk bőven a Dallas keretében), viszont jól szerel, és amíg Jason McCourty sérült, gyakorlatilag végigjátssza a meccset.

Megvolnánk az eheti adaggal is, sok a sérülés, sok az új arc, megy az idény a maga medrében. Figyeljünk továbbra is a bye weekekre, és ne hagyjuk, hogy az egyhetes csodák megtévesszenek. Akkor sem, ha kéthetesek.

Rajnai Gergely (Rajna)