Fantasy Report Week 5

Nagygenerál

Matt Forte kapott már hozsannát az első héten, azóta pedig minden tulajdonosa a föld alá kívánta (vagy még rosszabb helyre). Most egy negyed alatt a hét legjobbja lett, utána takaréklángon gyűjtögetett még pontocskákat, de tulajdonképpen két TD-vel tornászta ismét a jó kategóriába pontátlagát. Melyik Fortenek higgyünk? Szerintem annak a Fortenek, amelyik öthetente egyszer csinál két-három nagy play-t (általában elkapásból, bár vasárnap pont futva remekelt, egyébként a meccs kezdete előtt az NFL kirívóan legkevésbé hatékony RB-je volt), amúgy meg egy közepes cserefutó számait hozza. Meccseket dönthet el, de csak ritkán, egy RB-s ligában nem játszatnám sosem. Malcom Floyd kétségtelenül átvette az első számú WR posztját az idén San Diegoban, de eddig nem volt képes átlépni a száz yardos lélektani határt, bár többször is igen közel járt ehhez. A Raiders ellen viszont összejött neki, nem is akárhogy, hiszen a kétszáz yardot is túlteljesítette. Bár ezt megismételni nem lesz könnyű, szerintem az idény hátralevő részében elit receiver lehet belőle. Aztán ott voltak a speciális részei a fantasy világnak: a védelmek és a rúgók. Josh Scobee-t egyszerűen muszáj megemlítenem, a liga egyik leggyengébbnek tartott rúgója ugyanis már második hete dönt el fantasy és valóságos meccseket is, ha még egy hasonlót csinál, muszáj lesz az „elit” jelzőt ráaggatnom, ami – eufemizmussal élve – kissé fura ez elmúlt pár év tekintetében. Az még inkább hihetetlen, milyen fontosak lettek az elmúlt két hétben a defense-ek. Az Oakland például úgy került a legjobbak közé, hogy maga a védekezés nem igen ment Rivers-ék ellen, de a speciális csapatrész mondhatni egymaga megnyerte a találkozót a Fosztogatóknak, és nem kevés pontot halászott össze a boldog tulajoknak (akik feltehetően kevésbé boldogok, mint azt elképzelnénk, hiszen valószínűleg a cserepadon láthatják azt a szép számot a dühöngő fantasy játékosok). A San Francisco ellen még összejöhet valami szebb pontszám, de alapvetően nem várok tőlük fantasy szempontból releváns produktumot a szezon hátralévő részében. A Detroit védelme és returnere is jól végezték dolgukat, sikerült teljesen kivégezniük szegény St. Louis-t,  és igen biztatónak nevezném a teljesítményüket, hiszen a sok kapott pont mellé eddig majdnem mindig megoldották, hogy szerezzenek pár turnovert, és ezt a jövőben is folytathatják. Ha már védők, és ha már Forte esetében az első heti sztárok, itt az idő ismételten agyondicsérni Laron Landry-t. A Washington safety-je hétről hétre remekel, de a Packers ellen különösen zseniális volt, lehet, hogy a valóságban nem lenne az elsők között, akit beraknék a csapatomba, de fantasy-ben biztosan elit.

Sztárfigyelő

Végre valahára elkezdte a szezont Ray Rice is, ráadásul a Chris Johnsont leradírozó Broncos védelem ellen, én bíznék Rice-ban hosszú távon is, 31 labdaérintésből minden meccsen ki fog hozni egy szép pontszámot, ha továbbra is ekkora bizalmat élvez, akkor nem lesz gond az összpontszámával év végén. Ha már szó esett Johnsonról, ő is folytatja érdekes szokását, miszerint páratlan heteken remekel, bár nekem van egy szép summám arra, hogy a Jaguars ellen is ezt a tradíciót folytatja, nem a páros heti gyengélkedést. Brandon Lloyd már ebbe a rovatba való, hiszen sztár szerepköre van, a liga egyik legjobb és - ami még meglepőbb – legkiegyensúlyozottabb WR-éről beszélünk, ha már a Ravens ellen is kiváló, az jelent valamit. Tony Romo volt a hét legérdekesebb játékosa: karriercsúcsot döntött, 400 yard fölé jutott, három touchdownt is összehozott, azonban három fontos pillanatban elrontott passzával ő verte bele a legnagyobb szögeket a Cowboys eheti koporsójába. Játékstílusából adódóan hasonlóra számítok tőle a továbbiakban is, ami fantasy szemszögből jó, a Dallas drukkereinek kevésbé. Santonio Holmes hétfői bemutatkozása a Jets-ben felemásra sikeredett, a három elkapás és a negyvenegy yard nem tűnik soknak, azonban kilencszer célozta meg őt Mark Sanchez, ami a jövő szempontjából igen jó hír. Dallas Clark meglepően keveset tudott hozzátenni csapata sikeréhez a Kansas City ellen, annak ellenére, hogy Austin Collie sérüléssel bajlódott. Még egyszer nem fordul vele elő (vagy csak ritkán). Marion Barberről már-már azt hittük, hogy átveszi a kezdő futó szerepét Dallas-ban, aztán a Tennessee ellen jött Felix Jones, és teljesen átrendezte a képletet, csak azért, hogy teljes zavartságban tartsa a fantasy játékosokat. Jobb, ha egyikőjüket sem erőltetjük, ha nem muszáj.

Alvó oroszlán

Egyre nehezebb csiszolatlan gyémántokat találni a liga kukájában, de minden héten meg kell vele próbálkozni, hogy aztán elmondhassuk magunkról, hogy mi vagyunk eme játék császárai. Az eheti termésből kiemelkedik Jabar Gaffney, aki meglepően kevés ligában talált magának csapatot. Tudom-tudom, Brandon Lloyd, Demaryius Thomas, Eddie Royal, satöbbi, satöbbi, de a számok magukért beszélnek: a Ravens ellen tizenegyszer dobta felé a játékszert Kyle Orton, és kilencszer el is kapta. Kenny Britt végre szerephez jutott a Titánok támadóegységében, és bár eddig sok csúnya drop fűződik a nevéhez, azért a TD-kről sem érdemes elfeledkezni. Azért egy picit óvatosnak kell vele lenni, hiszen a Titans továbbra is futó csapat, és Justin Gage visszatértével kicsit kisebb szerepkörre kárhoztathatják, de hosszú távon mindenképpen érdemes lehet beruházni rá. Roy Williams is kezd stabillá válni Miles Austin mögött, képességei alapján pedig ott is maradhat. Hasznos lehet mindenképp. A Seattle két trade-et is végrehajtott az elmúlt napokban, és mindkettő érdekes lehet fantasy szemszögből is. Marshawn Lynch behozatala egyes híradások szerint nagy fordulatot hozhat a Seahawks offense-ében, és rögtön workhorse-é válhat (vagy legalábbis az idény folyamán valamikor). Én nem vagyok ebben biztos, de akinek hosszú a padja, és van rajta hely, az ne hezitáljon felkapni őt. Deion Branch ezzel egy időben elhagyta a nyugati partot, és átköltözött Bostonba, régi-új kenyéradójához, a New Englandhez. Régen rendkívül jó volt az összhang Brady és közte, Randy Moss nélkül pedig kissé lyukas ez az elkapósor, nem véletlenül adtak Branchért negyedik körös draftjogot, ami azért nem értéktelen az NFL piacán, mély ligákban én bevállalnám. IDP játékosoknak érdemes egy pillantást vetniük Desmond Bishopra, aki Nick Barnett sérülésének idejére a Green Bay ügyeletes tacklegyárává avanzsált, és ezáltal ideiglenesen középtávon igencsak hasznos lehet, ahogy azt a Redskins ellen bizonyította is. Cody Grimm hatalmas produkcióval rukkolt ki a Cincinnati ellen, és Tanard Jackson eltiltása miatt az év hátralevő részében kezdő lesz a Buccaneers-ben, és láthatóan szükség is lesz rá, a Saints ellen is összehozhat valami szép produkciót.

Ez volna az eheti fantasy porció, remélem mindenki beérte vele (aki nem, hát így járt). Lassan mindenkinek kialakul a csapata, ilyenkor lehet nagyokat húzni még – és lassacskán már nem teljes lutri egy-egy trade, az aktív csereberélés időszaka pont az NFl trade deadline-jakor szokott megindulni a fantasy világában.

Rajnai Gergely (Rajna)