Fantasy Report Week 6

Nagygenerál

Csak nem akar megállni a meglepetések sora, újabb és újabb emberek teljesítenek kiugróan, ennek van, aki örül, van, aki nem, a fantasy cikkíró semmiképpen, hiszen szinte lehetetlen hétről hétre megbízható jóslatokat adni, ha olyan dolgok, történnek, mint például az, hogy Jeremy Maclin atomjaira szedi a Falcons-t. Persze, nem egy erős secondary-ről beszélünk, de mégiscsak egy csereirányító dobált neki (Kevin Kolb mellesleg a hét QB-ja is egy személyben, Andy Reid kellemes gondokkal küzdhet, ha visszatér Michael Vick, a fantasy játékosok annál kevésbé), ráadásul sok hír keringett arról, miszerint az inkább mélységi játékot kedvelő Maclin stílusa nem apsszol Kolbhoz. Erre csattanós választ adott az élete legjobb találkozóját teljesítő receiver, mind a hét feléje irányzott labdát elkapta, persze a remeklésben szerepet játszott DeSean Jackson sérülése is. De azzal számolhatunk, hogy amíg Jackson nem 100 %-os, addig Maclin produktuma jelentősen növekedni fog az átlagoshoz viszonyítva. Arra sem raktak volna sokan akár kisebb összeget is egy éve mondjuk, hogy Ryan Torain száz yardot fut egy nap alatt (akár egyenesen előre), pedig az Indianapolis ellen most ez bekövetkezet, ráadásul száz szerzett yardról beszélünk. Mondjuk a Chicago kőkemény futásvédelme ellen ne számítsunk hasonlóra, de azért jelzésértékű a dolog. Houston pedig végre megfelelő terep volt Dwayne Bowe-nak ahhoz, hogy valamit hozzon a szezon előtt prognosztizált brillírozásból, na mondjuk a Texans ellen nem olyan nagy szám ez, de a jövő heti Jaguars elleni fellépés is sikeredhet hasonlóra. Nem volt igazán jó termés a támadók részéről, és a csapatvédelmek sem gyűjtögették úgy a pontokat, ahogy az elmúlt hetekben, de az IDP-s ligákban így sem csökkent az átlagpontszám, ugyanis egyes védők rendesen belehúztak a pontgyártásba. Jerod Mayo könnyed tizennyolc tackle-vel öregbített amúgy sem gyenge hírnevét a Ravens ellen, míg Lawrence Timmons két gyönyörű sackkel üdvözölte az NFL-ben Colt McCoyt, mellesleg még tizenegy szerelést is begyűjtött, ezzel öles lépteket tett az év fantasy linebackere cím megszerzéséért. Vele ellentétben Jerraud Powers végtelenül kiegyensúlyozott, a héten különösen jó  teljesítményt nyújtott, a Colts Cover 2 defense-e pedig továbbra is valód tackleparadicsomként szolgálhat számára, így bátran lehet játszatni futó és passzoló csapatok ellen egyaránt.

Sztárfigyelő

Kiről is lehetne szó első körben, mint a nagy visszatérő Ben Roethlisbergerről? A Steelers irányítója meglepően gyengén kezdett a Browns ellen, de aztán a tavalyi önmagát adta, igaz, a Cleveland ellen ez még nem jelent semmit, de bemelegítésnek megtette. Lesz ennél keményebb próba is, például jövő héten a Miami, bár ellenük a héten Aaron Rodgers  úgy alkotott maradandót, hogy sérülése miatt az utolsó pillanatokig kérdéses volt, hogy kihagyja-e a meccset. Nos, kár lett volna érte, élete leghosszabb passzát tudta le, és átlépte a 300 yardos álomhatárt is, más kérdés, hogy a győzelemhez kevés volt, de továbbra is az abszolút elit kategóriába sorolandó. Arian Foster már sokadszor bizonyítja, hogy lehet akármilyen hátrányban a Texans, passzolhat akármennyit Matt Schaub, Derrick Ward is futhat TD-ket (mellesleg őt érdemes felszedni Foster tulajainak), ő hozni fogja azokat a pontokat, amik egy fantasy győzelemhez szükségeltetnek – például két touchdownnal. A bye weekje után a Colts jön neki – remélem senkit nem kell emlékeztetnem, hogy az első játékhét során már összecsapott az Indy-vel, és a végeredmény nem volt éppenséggel rossz. Eric Weddle első képességeihez méltó meccsén van túl, nem hiszem, hogy itt megragadna, számítsunk arra, hogy egyre javulni fog az átlagpontszáma. Érdekes helyzetben van Marques Colston. A Saints első számú (vagy mégsem?) elkapója még egyetlen TD-t sem jegyez 2010-ben, de minden találkozón legalább négy elkapást bemutatott eddig. Nem PPR-ligákban nem volt igazán kifizetődő a játéka eddig egyszer sem, de a bizalom meg kell maradjon, mert a lehetőségek ott vannak, csak éppen nem a legjobb helyen – de előbb vagy utóbb be fog indulni a valódi pontgyár nála is. Michael Turner az elvárásokkal ellentétben borzalmas volt az Eagles ellen, hármas átlagot futva, ez már sorozatban a második alkalom, hogy egy remek produktum után hatalmas visszaesés következik nála. A Bengals ellen nem lesz könnyű a jobbik oldalát mutatni, de amíg továbbra is tizenöt-húsz carry-t kap meccsenként egy egészséges passzjátékkal, addig nagy gondjai nem lesznek.

Zöldfülűek

Eljött az ideje annak, hogy újabb pillantást vessünk az NFL feltörekvő ifjaira. Az első két kör sztárja, Jahvid Best négy hete úgy játszik, mint egy igazi újonc, értelmezhetetlenül alacsony átlaggal fut, elkapásokban sem nyújt megközelítőleg sem olyat, mint az évkezdéskor. Be lehet ezt tudni lábujjsérülésének, vagy annak, hogy az ellenfelek már készülnek belőle – egyre megy, nem lehet benne megbízni, azonban ha kikúrálja magát a most következő bye weeken, érdemes kis bizalmat belé helyezni, mert egy nagy play mindig benne van- ami fantasy szemszögből aranybánya is lehet. Azóta, hogy legutóbb jelentkeztünk volna a rookie-k állapotáról, két kezdő irányítót is felavattak az ifjoncok közül az amúgy hullámvasútszerűen teljesítő - a héten brillírozó – Sam Bradford mellett: Jimmy Clausen Carolina-ban riogatta a szurkolókat igazán pocsék teljesítményekkel (a San Francisco ellen vissza is hozzák Matt Moore-t), Colt McCoy pedig a héten Pittsburgh-ben mutatkozhatott be, ami nem túl hálás feladat, azonban sokak meglepetésére a Longhorns volt quarterbackje kitűnően megoldotta, bár két interceptionnel rontotta az összképet, alapvetően biztató volt, és Clevelandben lassacskán elkezdhetnek bizakodni abban, hogy lehet egy jó irányítójuk hosszú távra. Az idei instant Hamupipőke sztori Chris Ivory nevéhez fűződik: a draftolatlan running back Pierre Thomas és Reggie Bush sérülése után első számú futó lett, bár ezt egészen eddig a hétig nem használta ki. Most viszont százötven yard fölé került a Tampa ellen, ami rendkívül pozitív jel a jövőre nézve, jövő héten Clevelandben mindenképpen érdemes rá számítani- ha nem lesz súlyos az a sérülés, amit a Buccaneers ellen szenvedett el, de egyelőre nem tűnik annak.

Alvó oroszlán

A heti kukázást Mike Williams-szel kezdjük. A Seattle receivere messze a legkedveltebb célpontja Matt Hasselbecknek, és bár touchdownt még nem szerzett az idén, egy picit hasonló a helyzete Colstonéhoz: ami késik, nem múlik, legalábbis bízunk ebben. A következő alanyunk egyértelmű lesz, és mindenki számára elérhető: Danario Alexander. Remek sztori a Rams elkapójáé, tavaly kiváló idényt futott a Missourinál, több okból kifolyólag a játékosmegfigyelők mégsem tartották ígéretes NFL-játékosnak, draftolatlan szabadügynökként tengődött és egyetemi riválisának csapatánál kötött ki (Sam Bradford és Alexander is a Big 12 konferencia sztárjának számított tavaly, még akkor is, ha előbbi többet volt sérült, mint egészséges). Mivel Michael Clayton már nem faktor St. Louis-ban, az államban végtelen népszerűségnek örvend, fizikai adottságai kitűnőek, és láthatóan jobb, mint a többi opció – van jövője fantasy szempontból is. Szintén érdemes egy pillantást vetni a szép csendben hasznos és gyakran használt játékossá váló fafejre, azaz Danny Woodheadre (elnézést az olcsó poénért).  Hol elkap, hol fut, de mindig meglepetésként éri a defense-t, és általában egy TD-t is összekapar valahogy – nálam már értékesebb, mint BenJarvus Green-Ellis, aki viszont sokkal kiszámíthatóbb. Ha még valaki tight end-hiányban szenved (ami az idei szezonban szinte képtelenség), az teperjen Ben Watsonért, aki elég stabilan teljesít Clevelandben, mi több, ha csak a száraz tényeket (pontszámokat) tekintjük, a héten ő volt posztja legjobbja. Patrick Crayton is megfontolandó opció, ugyanis Philip Rivers minden áron passzolni fog, a Chargers elkapói pedig nem örvendenek éppen túl jó egészségnek. IDP-seknek: Brandon Spikes. Tizennégy tackle. Hatalmas tehetség. Felkapni. Most (már ha kell egy jó linebacker, ne érdekeljen senkit, hogy eddig összesen volt tizenöt szerelése. Akiknek DT-re van szükségük, BJ Raji elmúlt két hetét nézzék meg, és máris látják, hogy meg van az emberük. Bye week után Aaron Franciscora is érdemes lecsapni, ő a Colts kezdő safety-je, az Indy secondary-je pedig általában fantasy aranybánya (az ő esetében is).

Everything, that has a beginning, has an end. Bármilyen borzalmas is a Mátrix két folytatása, ez a mottó bizony igaz, és amilyen lelkesen kezdtük az eheti fantasy mókát, oly szomorúan kell befejeznünk. De nem szabad lógatni az orrunkat, hiszen tudjuk: mindjárt itt a vasárnap, és ismét eltángáljuk aktuális ellenfelünk hátsóját.

Rajnai Gergely (Rajna)