Fantasy Report Week 7

Nagygenerál

Hűha. Ki kell fújnunk magunkat, mert a liga egyik legfurább hetén vagyunk túl. Rengeteg eladott labda, fordulat, közepes játékosok remekelnek, sztárok szerencsétlenkednek, mellesleg egész jó meccsek is voltak. A statisztikákra nézve az ember először frissít egyet, aztán vakargatja a fejét, és hitetlenkedik, de ha ezt írták, akkor valószínűleg így is volt (azt azért hozzáteszem, hogy a saját szememmel csak a Titans-Eagles, Chargers-Patriots, Packers-Vikings és Cowboys-Giants találkozókat láttam. A többi képtelenségről én is kétkedve számlok be, de ezeket hitelesíthetem). Szóval, kezdjük az elején. Kenny Brittről vasárnap a mérkőzés előtt kiderült, hogy fegyelmi kihágás miatt nem kezd a Philadelphia ellen, és limitált játékidőre számíthat csak. Minden neves fantasy szakíró eltanácsolta tulajait attól, hogy játszassák. Aztán a második negyed közepén beállt, a többi pedig már történelem. Tízszer célozta meg őt Kerry Collins (aki mellesleg gyatrán játszott), ebből ötször borzalmasan, mégis lett belőle hét elkapás, köztük egykét álleesős is, fantasy szempontból pedig a lényeg a negyven pont. Nem mondom, ettől még nem válik elit játékossá (különösen annak fényében, hogy még súlyosabb eltiltás is várhat rá a csapattól, ha pikáns részletek derülnek ki az incidenséről), és a Chargers ellen nem lesz könnyű neki, utána pedig bye week jön, de azért jegyezzük fel, hogy képben van a srác, én még kezdetni is merném akárki ellen. Darren McFadden megint egy új történet. Sérülése után sokakat meglepve egyből visszaszerezte a kezdő pozíciót, és a Broncos ellen négy TD-t szerzett, nem mellesleg ezt megfelelő yardmennyiség is kísérte. Egyértelmű, hogy ha egészséges, minden fantasy csapatban kezdenie kell, még akkor is, ha még egyszer ilyen pontszámot nem lehet tőle elvárni, de a képességei megvannak ahhoz, hogy elit futó legyen belőle, az úton elindult. Carson Palmer remeklése sokban eltér az előbbiektől. Először is ő egy irányító, de ennél sokkal fontosabb, hogy vereséget szenvedett csapata, fantasy szempontból már csak azért is, mert végig hátrányban volt a Bengals, így állandó passzkényszerben teljesített a Falcons gyenge secondary-je ellen. Ettől még ő a hét legjobb QB-je, csak érdemes tudni egyéb körülményeket is. Ryan Fitzpatrick már sokkal inkább lenyűgöz engem. Három jó hetet és egy bye-t követően a nem éppen ligautolsó Ravens védelmet sorozta meg négy TD-vel, és ha két interception nem rontaná az összképet, akár az év produktuma is lehetett volna ez. Ráadásul Lee Evans-ből és Steve Johnsonból is sztárt faragott, bármily meglepő, ha valami elvakult Buffalo-szurkoló saját kedvenceit játszatta a héten, valószínűleg aratott, nem is keveset, arra mondjuk nem tennék nagy összeget, hogy a siker hosszúéletű lesz, de valamiféle értelmezhető passzjáték van Buffaloban, ez biztos, bye-pótléknak megfelelnek. Még sok egyéb offense sztárral nem foglalkoztam, de valamiképp rájuk is sort kerítek még a cikkben, azonban most már ideje rátérni a védelmekre. A Browns a szezon eddigi legnagyobb meglepetését hozta a Saints legyőzésével, ebben pedig vaskosan benne volt a turnovergyár védelem. Hosszú távon azonban nem érdemes bízni bennük: sok yardot és pontot fognak kapni, egy-egy jobb napon persze jönnek a szerzett labdák, de aki ezt kiszámítja, az jelentkezzen nálam Nostradamus jeligére. A Redskins-ben még kevésbé bíznék meg a jövőben, de a kissé fura Bears offense ellen szépen hoztak a konyhára. Azaz hozott DeAngelo Hall, aki négyszer csípte el Jay Cutler passzát, egyszer pedig touchdownt is szerzett belőle, ezzel szinte behozhatatlan előnyre szert téve a cornerbackek fantasy versenyében (ami természetesen igen messze van az All-Pro kitüntetéstől, de minket ez most nem érdekel).

Sztárfigyelő

Hall védőteljesítményéhez csak egy ember volt közel: a jó öreg Ray Lewis. Tacklegyár, szerzett labdák, sackek, minden érkezik tőle, ha nagyon kell, márpedig a Baltimore-nak most nagyon kellett – nem szabad sosem azt hinni, hogy Lewis bármikor is alulteljesítene. Brittel pedig Roddy White versengett, a negyedik negyedig úgy tűnt, nyerni is fog, de aztán kis lemaradásba került. Ugyan yardokban felülmúlta, de csak két touchdownt szerzett, ettől még benne lehet a legjobban megbízni az összes receiver közül – nincs igazi konkurense, és szinte képtelenség lefogni. Ha már Atlanta, Michael Turner is épp a szokásos hatékony hetét hozta, a sormintában most egy gyengébb fellépés kéne következzen, de szabadnapos, így még nehezebb jósolni számára, ettől persze még megéri bármikor kezdetni, de hihetetlen(ül idegesítő), milyen kiegyensúlyozatlan. A Giants passzjátéka ellenben óramű pontossággal hozza ugyanazt minden héten, Eli Manning és Hakeem Nicks legalábbis biztosan. Nicks legalábbis minden meccsen hoz átlagban legalább egy TD-t, és WR-hez képest kevés rossz hete volt – szám szerint kettő. Chris Johnson idei hullámvasútja viszont aggasztó azok számára, akik rábízzák csapatukat. A carry-k ott vannak, de az átlag nincs, persze az ellenfelek védelmén sok múlik, de ezt a fantasy nem reflektálja. Talán a Chargers ellen ismét jobb hete lesz, elvégre eddig négy jó és három gyenge hete volt, nem szokott egymást követően kétszer betlizni. A carolinai Steve Smith-nek pedig rengeteg problémája van: sérülések, borzalmas offense, állandóan változó irányítók... a Rams ellen viszont várom a feltámadást részéről. Matt Moore nem olyan borzasztó és Smith jobb, mint a többi elkapó. Bízzunk még benne.

Alvó oroszlán

Tony Romo megsérült, pótolni kéne a szerencsétlen tulajoknak. Ha Romot draftoltad, feltehetően nincs igazán jó cseréd mögé, de nem kell pánikba esni. Először is ott van a jó öreg Jon Kitna, aki tuti csapat nélkül tengődik, és a Cowboys-ban azért produkálni fog, még akkor is, ha a celebsármőrnek csak árnyéka lehet. Aztán a fenn említett Ryan Fitzpatrickkel is lehet reszkírozni, persze én továbbra sem bízok benne különösebben, de a lehetséges opciók közül nem olyan rossz. Sokkal szívesebben alkalmaznám Josh Freemant, aki végtelenül kiegyensúlyozott az idén, és bár a Bucs támadósora nem tartozik a liga elitjébe, minden héten hoz egy kétszámjegyű pontszámot, ami pótléknak megfelelő. Ha elérhető, akkor pedig mindenképpen a felépülő Matt Staffordot javaslom, ugyanis ha Shaun Hill remekelt, akkor Staffordnak még inkább kéne. Ha valaki bízik a Bills passzjátékában, megpróbálkozhat a stabil Steve Johnsonnal, de ahhoz, hogy őt érdemes legyen játszatni, Fitzpatricknek tartania kéne a tempót, amit én továbbra sem hiszek el. Sokkal több lehetőség rejlik az újonc LeGarrette Blountban, aki láthatóan fokozatosan átveszi a kezdő futó szerepkörét Cadillac Williams-től, és mivel jó erőfutó, TD-ket is hozhat középtávon. Ha van rá helyünk, kapjuk fel. Szintén rookie-ként érdemes David Gettis-re is vetni egy pillantást, még akkor is, ha a Panthers passzjátéka nem lesz ilyen hatékony mindig, és Steve Smith dominálja a többi elkapót, de Gettis úgy tűnik, egyértelműen második számú célpontja lett Matt Moore-nak, és ha kell, tud is szép dolgokat produkálni. Tight end problémák esetén Owen Daniels is érdekes lehet, ugyanis bye weekje miatt feltehetően sok helyütt szabadügynök, pedig egyre javuló teljesítményt hoz. Ha nagyon szeretünk kockáztatni, Jordan Shipley is remek meccset tudhat maga mögött, de azért egy gyenge közepes offense harmadik számú, újonc elkapójáról beszélünk, úgyhogy én inkább elkerülném. Eheti IDP javallatom pedig Courtney Greene, aki a legtöbb ligában CB-nek van elkönyvelve, közben pedig kezdő strong safety-t faragtak belőle Jacksonville-ben, ráadásul láthatóan mgy is neki a szerelés, így szerintem hosszú távra értékes játékost ismerhetünk meg személyében.

Mindenki nagy bánatára a Fantasy Report ezen kiadása is végére ért, de már csak négyet kell aludni, és máris játéknap lesz, a playoff pedig egyre közeledik, a verseny pedig a nemzetközi helyzet módjára egyre fokozódik, mindent meg kell fontolni.

Rajnai Gergely (Rajna)