Filmek

Talán a top3 ilyen "szar, de imádom" kedvencem a Pitch Black, a Starship Troopers és a Runaway Bride.Sobri Jóska

A Starship Troopers már hogy lenne szar film? 😊 Minden idők egyik legjobb háborús szatírája, benne örökérvényű igazságokkal a propagandáról és a fasizálódásról, még akár a mai kereszténység vs iszlám helyzetre nézve is megállja a helyét (a mi nézőpontunkból persze).
baggio

+ magának az ember természetének, gondolkodás módjnak és a történelmének is mutat egy nagy görbe tükröt. top3 kedvenc filmem nekem is.

az animét még nem láttam, de a film előtt most már nem nézem meg

 www.youtube.com/watch?v=IIW1CsLuuNM
Negritis

Ejnye... 😛
Igy valszeg kevesbe leszel kritikus. 😊 Mondjuk az elso (anime) filmet igazan megnezhetned igyis-ugyis.... aztan csalodsz, de majd vigasztalodhatsz a SAC ket evadaval utana 😊
Igor

tudom, és meg akarom majd nézni az egészet
viszont úgy érzem jobb lesz nekem ha a film után állok neki 😀

a Neon Genesis Evangelion-t is a Tűzgyűrű után néztem meg 😀

A Pitch Black-kel nekem az a fo bajom, hogy tonkretette Vin Diesel szineszi karrierjet (nem rohog!!),ami igy kezdodott:

Saving Private Ryan
The Iron Giant (o volt az orias hangja)
Boiler Room

es igy folytatodott

Pitch Black/Riddick
FF-sorozat
XXX
stb....

Talán a top3 ilyen "szar, de imádom" kedvencem a Pitch Black, a Starship Troopers és a Runaway Bride.Sobri Jóska

A Starship Troopers már hogy lenne szar film? 😊 Minden idők egyik legjobb háborús szatírája, benne örökérvényű igazságokkal a propagandáról és a fasizálódásról, még akár a mai kereszténység vs iszlám helyzetre nézve is megállja a helyét (a mi nézőpontunkból persze).
baggio

Én is így gondolom, ezért is tetszik.
Főleg Zim örvezető. 😊

A Roberts-Gere romkomok generációkon átívelő romboló hatását viszont nem lehet eléggé túlbecsülni, milliókat tettek tönkre azok a filmek...
baggio

Tagadhatatlan.
Ettől még nekem tetszik a Runaway Bride.
Meg ez az új mekis jalapenos, chipses duplasajtburger is.
Pedig tuti megrövidíti az életem jópár hónappal. 😊

Talán a top3 ilyen "szar, de imádom" kedvencem a Pitch Black, a Starship Troopers és a Runaway Bride.Sobri Jóska

A Starship Troopers már hogy lenne szar film? 😊 Minden idők egyik legjobb háborús szatírája, benne örökérvényű igazságokkal a propagandáról és a fasizálódásról, még akár a mai kereszténység vs iszlám helyzetre nézve is megállja a helyét (a mi nézőpontunkból persze).

A Roberts-Gere romkomok generációkon átívelő romboló hatását viszont nem lehet eléggé túlbecsülni, milliókat tettek tönkre azok a filmek...

Ja.
Ez így okés, csak akkor ha az élménytényezőnél elfogadható a szubjektivitás (merthát az színtisztán az), akkor az érdekelne, hogy érvény kategóriában egy 12 dühös ember (ami nálam alltime top10 film, és gondolom nálad is előkelő helyen van), vagy az Unforgiven mitől "érvényesebb", mint mondjuk a War Dogs, aminek az aktualitása, tanulsága, valóságábrázolása mindkét vitathatatlanul top filmet felülmúlja.
Sobri Jóska

A film alapjául szolgáló Rolling Stones cikk lehet, hogy 100%-ig érvényes, viszont a rendező itt nem tudta eldönteni, hogy pontosan mit is akar. A legjobban A Wall Street Farkasával állítható párhuzamba, hogy milyen, amikor egy profi rendezőnek kockáról kockára egyértelmű víziója van, és milyen a War Dogs, amikor a gyeplőt kézben tartó embernek ez nincs meg vagy csak nem tud egy koherens egészet kihozni az alkotásából. Az biztos, hogy a Miles Teller alakította karaktert narrátornak beállítani nem volt jó döntés, mert miközben a legalább minimálisan lelkileg civódó David mögé állította azért kisangyalként a feleségét is, maga a film történetvezetésén abszolút nem jött át a megbánás csírája se. Phillips vígjátékot tud írni, gondolta pár Scorsese spooffal megspékelve egy komolyabb téma is menni fog, de a szórakoztatás oltárán közben érvényét és hitelét vesztette a film.
baggio

Szerinted. 😊
Szerintem meg ha én kerülök huszonévesen ilyen helyzetbe, én se bánom meg, örülök, hogy megúszom.
A feleség inkább volt gát, mintsem kisangyal, David pedig nem a pénzkereset ilyetén módján cívódott lelkileg, hanem a társa scarfaces ostobaságai miatt, az ostoba, hülye társa miatt, meg a félreértelmezett lojalitása miatt.
Én úgy láttam a filmet, hogy nem tudtam ki rendezte, ki írta, annyit tudtam, hogy benne van a Whiplashes kissrác (az Accountant is JK Simmons miatt "talált meg") , és így nem is a filmművészet univerzumában próbáltam neki helyet keresni, hanem elkezdtem nézni, lekötött, közben összevetettem a látottakat a saját (mondjuk úgy az államapparátus dilettáns/abszurd/szürreális működéséről szerzett) tapasztalataimmal, és ebben a megközelítésben néztem a karaktereket, a történéseket, a filmet.
És amikor vége lett úgy éreztem, hogy ez így kibaszott jó volt, telitalálat, 10/10.
Ez mostanra mondjuk 9.5/10-re szelídült, ami még mindig szubjektív pontozás, de azt objektívnek gondolom, hogy a kurva jó filmek közé tartozik, a kurva jól témaválasztott, megvalósított, prezentált filmek közé.

Ahogy jó filmnek tartom a következőket, még ha nekem egyikse tetszett, de nem vitatom, hogy ezek jó filmek:
Schindler listája (Lehet nem a könyvet kellett volna először olvasni.)
Ryan közlegény megmentése (Már az elején úgy éreztem, hogy beszorultam az operatőr és a szereplők közé, de elismerem, hogy sokan a nyitójelenetet alltime best háborús filmes képsoroknak tartják, értem is, hogy miért, csak nekem nem jött be. Ahogy pl. Zsótér Kurázsi mamája is kurva idegesítő, és szinte élvezhetetlen volt, de színpadon ilyen jól bemutatni nem láttam még a háború káoszát.)
A zongorista (Nyomasztó, sivár, lehangoló, vagyis brutálisan deprimáló, dehát pont ez volt a célja ugyebár.)
Puszta formalitás (A vége kurva nagyot üt, de csak azért nem jöttem ki kb. tízszer a moziból, mert a haverom, aki elöbb látta, és nálam nagyságrenddel türelmesebb srác megígértette velem, hogy végignézem, mert kurvára fog tetszeni a vége. Az tetszett is, de elötte a 100 perc kibaszottul nem. De ennek is így volt értelme ugyebár.)
Apokaliszis most (Brando zseniális, de iszonyat uncsi és lassú a film, és ahogy látom főként a háborús filmek azok, melyeknél elismerem a film objektív jóságát, de nem igazán tetszenek. A Szarvasvadász is jó, az se tetszik.)
Az őrület határán (El kell ismerni, hogy a háború perverzitása jól van megfilmesítve - még ha rühellem is ezt a filmet.)

És ugye van egy csomó valóban szar (tömeg/popcorn/agyzsibbasztó) film, amelyek viszont nagyon szórakoztatóak számomra, de valóban úgy szarok, ahogy vannak.
Talán a top3 ilyen "szar, de imádom" kedvencem a Pitch Black, a Starship Troopers és a Runaway Bride.

De a War Dogról szubjektíven fenntartom, hogy objektíven is jó film. 😉

az animét még nem láttam, de a film előtt most már nem nézem meg

 www.youtube.com/watch?v=IIW1CsLuuNM
Negritis

Ejnye... 😛
Igy valszeg kevesbe leszel kritikus. 😊 Mondjuk az elso (anime) filmet igazan megnezhetned igyis-ugyis.... aztan csalodsz, de majd vigasztalodhatsz a SAC ket evadaval utana 😊

Ja.
Ez így okés, csak akkor ha az élménytényezőnél elfogadható a szubjektivitás (merthát az színtisztán az), akkor az érdekelne, hogy érvény kategóriában egy 12 dühös ember (ami nálam alltime top10 film, és gondolom nálad is előkelő helyen van), vagy az Unforgiven mitől "érvényesebb", mint mondjuk a War Dogs, aminek az aktualitása, tanulsága, valóságábrázolása mindkét vitathatatlanul top filmet felülmúlja.
Sobri Jóska

A film alapjául szolgáló Rolling Stones cikk lehet, hogy 100%-ig érvényes, viszont a rendező itt nem tudta eldönteni, hogy pontosan mit is akar. A legjobban A Wall Street Farkasával állítható párhuzamba, hogy milyen, amikor egy profi rendezőnek kockáról kockára egyértelmű víziója van, és milyen a War Dogs, amikor a gyeplőt kézben tartó embernek ez nincs meg vagy csak nem tud egy koherens egészet kihozni az alkotásából. Az biztos, hogy a Miles Teller alakította karaktert narrátornak beállítani nem volt jó döntés, mert miközben a legalább minimálisan lelkileg civódó David mögé állította azért kisangyalként a feleségét is, maga a film történetvezetésén abszolút nem jött át a megbánás csírája se. Phillips vígjátékot tud írni, gondolta pár Scorsese spooffal megspékelve egy komolyabb téma is menni fog, de a szórakoztatás oltárán közben érvényét és hitelét vesztette a film.

A fegyvernepperrel meg inkább össze se hasonlítom...

Szerkesztette: r.baggio

De filmet kikapcsolódásból nézek, szórakozásból, nem így akarom a tudásomat bővíteni, a világlátásomat szélesíteni.
Fontos a világ mozgóképes megörökítése, fontos a dokumentaristák elismerése, sőt, még az is fontos lehet, hogy a játékfilmekbe kerüljenek ilyen (mások számára) plusz infók.
És itt jön be a szubjektivitás.
A fenti elismerő soraim ellenére, engem szubjektíve nem ez érdekel.
Ez a film, ha végigszenvedném, akkor (bár ha szerinted ez az első egy óra objektíve jól elkészített, elfogadom, de) számomra szar lenne.
Mivel nem tölti be azt a célját, amire szánom.
Míg az Accountat meg száz százalékosan betöltötte.
Ezért nem lehet kiiktatni a szubjektivitást.
Sobri Jóska

Ez nagyon jó, de ha minden filmnek alapból ezzel az attitűddel állsz neki, akkor talán illene elfogadni, hogy nem te vagy a legjobb értékmérő ebben a témában... Olyan mintha egy műugrás vagy műkorcsolya bíróval vitatkoznál, hogy nálad az a csaj nyer, aki a legjobban néz ki, különösebben nem érdekel, hogy pontosan mi is helyezi őt mások fölé, a lényeg, hogy ne essen el/ne fulladjon bele a vízbe. Igen, vegytiszta objektivitás nem létezhet, viszont arra próbálok rámutatni, hogy vannak objektíven megítélhető tényezők is. Objektíve nyilván nem lehet A legjobbat kihozni a teljes mozgóképes felhozatalból, ám egyes határok igenis meghúzhatóak.

Az igazán jó film pedig egybevág Puzsér pár nappal ezelőtti rádióműsorával a jazzy-n az ÉLMÉNY és az ÉRVÉNY kapcsolatáról. Ő a reklámokkal kapcsolatban beszélt erről, de tökéletesen illik ide is szerintem: 100% élmény és 0% érvény = popcornmozi, 0% élmény és 100% érvény = művészfilm. Amelyik e két halmazt a legjobban egyesíteni tudja, azt méltán lehet piedesztálra emelni, és természetesen az egyéni gondolkodás és látásmód innen aztán végképp nem zárható ki.
baggio

Ja.
Ez így okés, csak akkor ha az élménytényezőnél elfogadható a szubjektivitás (merthát az színtisztán az), akkor az érdekelne, hogy érvény kategóriában egy 12 dühös ember (ami nálam alltime top10 film, és gondolom nálad is előkelő helyen van), vagy az Unforgiven mitől "érvényesebb", mint mondjuk a War Dogs, aminek az aktualitása, tanulsága, valóságábrázolása mindkét vitathatatlanul top filmet felülmúlja.

De filmet kikapcsolódásból nézek, szórakozásból, nem így akarom a tudásomat bővíteni, a világlátásomat szélesíteni.
Fontos a világ mozgóképes megörökítése, fontos a dokumentaristák elismerése, sőt, még az is fontos lehet, hogy a játékfilmekbe kerüljenek ilyen (mások számára) plusz infók.
És itt jön be a szubjektivitás.
A fenti elismerő soraim ellenére, engem szubjektíve nem ez érdekel.
Ez a film, ha végigszenvedném, akkor (bár ha szerinted ez az első egy óra objektíve jól elkészített, elfogadom, de) számomra szar lenne.
Mivel nem tölti be azt a célját, amire szánom.
Míg az Accountat meg száz százalékosan betöltötte.
Ezért nem lehet kiiktatni a szubjektivitást.
Sobri Jóska

Ez nagyon jó, de ha minden filmnek alapból ezzel az attitűddel állsz neki, akkor talán illene elfogadni, hogy nem te vagy a legjobb értékmérő ebben a témában... Olyan mintha egy műugrás vagy műkorcsolya bíróval vitatkoznál, hogy nálad az a csaj nyer, aki a legjobban néz ki, különösebben nem érdekel, hogy pontosan mi is helyezi őt mások fölé, a lényeg, hogy ne essen el/ne fulladjon bele a vízbe. Igen, vegytiszta objektivitás nem létezhet, viszont arra próbálok rámutatni, hogy vannak objektíven megítélhető tényezők is. Objektíve nyilván nem lehet A legjobbat kihozni a teljes mozgóképes felhozatalból, ám egyes határok igenis meghúzhatóak.

Az igazán jó film pedig egybevág Puzsér pár nappal ezelőtti rádióműsorával a jazzy-n az ÉLMÉNY és az ÉRVÉNY kapcsolatáról. Ő a reklámokkal kapcsolatban beszélt erről, de tökéletesen illik ide is szerintem: 100% élmény és 0% érvény = popcornmozi, 0% élmény és 100% érvény = művészfilm. Amelyik e két halmazt a legjobban egyesíteni tudja, azt méltán lehet piedesztálra emelni, és természetesen az egyéni gondolkodás és látásmód innen aztán végképp nem zárható ki.

(mert elég gyenge volt az év)
Igor

Azért nem mondanám gyengének azt az évet, ahol van egy The Accountant egy Criminal egy Nice Guys egy War Dogs vagy egy Hacksaw Ridge.
De persze ízlések és pofonok...
Sobri Jóska

Szerintem elég szűk mércével nézed, egy-két műfajt csak.. de még így is az a véleményem, ha az Accoutant vagy War Dogs nálad említésre méltó film, akkor az egy gyenge év volt.
Igor

Vájámá, nem az Accountant volt, amitől hüledezett JC6 és minden idők egyik legjobb alkotásának nevezte a maga kategóriájában?

Gondold át újra, EZ BIZONY MINDEN IDŐK LEGERŐSEBB ÉVE ÍGY!

Oké.
Akkor vigyük másfelé a disputát.

Nem láttam az általad írt Lion című filmet.
Azt írod, hogy "Az első órája lehengerlő volt, hihetetlen érzekletesen bemutatva az indiai nyomort".
Ha van, amit nem akarok látni, ami nem érdekel, nem szórakoztat, az mások nyomora.
Nem azért mert érzéketlen vagyok, hanem pont azért mert lenyom, depresszál, de semmiképp se tölt fel, nem szórakoztat.
Tudok a nyomorról, átlagon felül informált vagyok.
De filmet kikapcsolódásból nézek, szórakozásból, nem így akarom a tudásomat bővíteni, a világlátásomat szélesíteni.
Fontos a világ mozgóképes megörökítése, fontos a dokumentaristák elismerése, sőt, még az is fontos lehet, hogy a játékfilmekbe kerüljenek ilyen (mások számára) plusz infók.
És itt jön be a szubjektivitás.
A fenti elismerő soraim ellenére, engem szubjektíve nem ez érdekel.
Ez a film, ha végigszenvedném, akkor (bár ha szerinted ez az első egy óra objektíve jól elkészített, elfogadom, de) számomra szar lenne.
Mivel nem tölti be azt a célját, amire szánom.
Míg az Accountat meg száz százalékosan betöltötte.
Ezért nem lehet kiiktatni a szubjektivitást.

És ezért tulajdonképpen az objektivitás eléggé mellékes egy műalkotás befogadóra gyakorolt hatásának elemzésekor. Pláne ha ez a befogadó én vagyok.
Hiába elismert, értékes egy millió dolláros Moholy-Nagy vagy Pollock kép, nekem egy 10 dolláros foto Las Vegasról a KIKA-ban, vagy egy 100 dolláros Gross Arnold litográfia jobban tetszik, szívesebben nézem a lakásomban.
Tehát objektíven a funkcióját jobban betölti (hogy tetszen), tehát sarkítva mondhatom azt, hogy jobb a Vegas fotó, mint egy Pollock kép. Objketíven. Általam objektivizálva. És ezzel csak egy másik szubjektum objektivitását állíthatod szembe, ami valójában maximum egyenértékű tud lenni.

És persze hasznos minden könyv, pláne szakkönyv, de azt eléggé morbidnak tartanám, ha valakinek azért tetszene valami, mert a könyvben leírtak alapján értékes, nem pedig azért, mert ő maga úgy gondolja.

az animét még nem láttam, de a film előtt most már nem nézem meg

Azért hamar sikerült eljutni megint a zseniálistól a való világig... A kiindulópont az volt, hogy a 2016-os filmes felhozatal hagy némi kívánnivalót maga után, erre te ellenpéldának tucat akciófilmeket hoztál fel, melyek ha tetszettek is, be kell látni, hogy nem váltották meg a világot. Az adott év megítélése pedig sose teljes átlagban történik, hanem mondjuk a top10 alapján, és egy olyan esztendőben, mikor valaki kedvencei között a könyvelő és a war dogs is felbukkanhat, bizony jól rámutat, hogy nincs minden rendben (bár ez szerintem egyszerűen egy trend, helyette egyre több a jó sorozat, ennyi történik).

Közben a Lion-t is megnéztem, így már csak a Machester by the sea maradt a legjobbnak tartott oscar-filmekből. Az első órája lehengerlő volt, hihetetlen érzekletesen bemutatva az indiai nyomort (de abszolút nem csak erre fókuszálva), amit a következő egy órája a folyamatos google earth-özéssel (komolyan nem akartam elhinni, amit látok), a szenvelgő Patellel és a semmiben lebegő Rooney Mara karakterével teljesen szétvágott. Aki persze még mindig képes az amerikai sportmeccsek szünetében néha bedobott family reunionoktól elpityeredni, nyilván ennek a végén bőgni fog...

Szerkesztette: r.baggio

Ízlésről nem lehet vitatkozni, mégis lépten nyomon ízlésbéli érvekkel operálsz, ráadásul úgy téve, mintha a te "szerinted"ed erősebb lenne az én "szerintem"emnél.
Áruld akkor el, hogy mitől jobb objektíven a The Artist mint a The Accountant, ha nekem az elöbbi nem tetszett, nem kötött le, nem szórakoztatott, nem adott semmit, mint az utóbbi, aminek a témaválasztása, a története, a feelingje, az egésze pedig kikapcsolt, jó érzéssel töltött el?

A War Dogs az objektív feltételeknek amúgy egyáltalán nem felel meg, ahogy A könyvelő sem. Utóbbinál elég csak kiemelni a rendőrös mellékszálat, ami abszolút sehova nem vezetett (ha egy az egyben kivágják a filmből, senkinek fel se tűnt volna)
baggio

Egy kriminél/akciófilmnél, ami külön zsáner, mások az objektív követelmények, mitöbb "kötelező elemek", mint egy művészfilmnél.
Egy sehova nem vezető, egy az egyben kivágható szál szerepe pont az, hogy ne szögegyenes A-ból B-be legyen a történet.
A 12 majom technikailag egy teljesen oda nem illő történtszálat mutat meg, ezzel fedi el, az amúgy 10 percben lezavarható valódi szálat, vagy a Pulp Fiction Mr. Wolfos szála szintúgy nem tűnik fel senkinek, ha végül nem kerül be a történetbe, de pont ezek a sehova nem vezető szálak kerekítik ki, árnyalják, vagy színesítik a történetet.
A egyik kedvenc abszolút sehova nem vezető szálam az Unforgivenben Angol Bob sztorija, ami nélkül is elhisszük a seriffről, hogy kemény csóka, mégis, szórakoztatóan színesítette a történteket.
Ahogy a Kutyaszorítóban ikonikus dineres jelenete vagy a Keresztapában Luca Brasi karaktere, sztoriszála, és lehetne sorolni a végtelenségig.
(Sorozatokról nem is beszélve, amelyek szándékoltan vannak tele ilyen semmiből-sehova szálakkal.)

És vita nélkül, hidd el, nem ciki, ha egy az emberiség fejlődése szempontjából nem túl mély mondanivalót hordozó film is tetszik, mitöbb, megállapítható róla, hogy jó munka.

Ezt talán azzal lehet a legjobban demonstrálni, hogy a Való Világ tévéműsor objketíven profin, ötletesen, koncepciózusan van megcsinálva, mégis nulla kulturális értéket képvisel.
Jó (az elöbbiek miatt) és rossz (az utóbbiak miatt) egyszerre.
Míg egy 1 kamerás, béna színházi közvetítés egy monodrámáról lehet szakmailag pocsék, maga a darab pedig szenzációs.

mostanában rákaptam a ( kicsit agyasabb vagy elgondolkodtatóbb ) sci-fi filmekre volt is közöttük pár (Solaris 2002-es ,A Hold , Forráskód ) ami nagyon bejött és néhány ( Looper, Lopott idő pl.) ami kevésbé !

szívesen vennék ajánlásokat ebből a műfajból!
a régebbi klasszikusok közül azért sok minden megvolt tehát kevésbé ismertek lennének a legjobbak!

valaki anno linkelt egy fantasztikus tán 100-as listát valami idegennyelvű oldalról ami tele volt jobbnál jobb filmekkel de sajnos annak nyoma veszett... ez is jó lenne pl.! 😊
yooker

A Coherence tényleg nagyon ott van. Triangle is jó, bár elég hasonló a kettő.
Gattaca, I origins is talán annak nevezhető, Kapcsolat, Frekvencia (ez mindenképp ajánlott ha nem láttad).

mostanában rákaptam a ( kicsit agyasabb vagy elgondolkodtatóbb ) sci-fi filmekre volt is közöttük pár (Solaris 2002-es ,A Hold , Forráskód ) ami nagyon bejött és néhány ( Looper, Lopott idő pl.) ami kevésbé !

szívesen vennék ajánlásokat ebből a műfajból!
a régebbi klasszikusok közül azért sok minden megvolt tehát kevésbé ismertek lennének a legjobbak!

valaki anno linkelt egy fantasztikus tán 100-as listát valami idegennyelvű oldalról ami tele volt jobbnál jobb filmekkel de sajnos annak nyoma veszett... ez is jó lenne pl.! 😊
yooker

Primer.
(Hehe 😀)
Igor

Ha olyan filmeket keresel, amit újra meg kell nézni, hogy megértsd, akkor a Primer az ilyen (habár nem biztos, hogy egy újranézéssel világos lesz bármi minden).

Viszont a Coherence (2013) nálam nagy kedvenc!
H_Marko

Predestination, Los cronocrímenes (Timecrimes), ez a kettő ami kb elsőként jut eszembe az "agyalós" scifiről, főleg ha újabb, nem klasszikus filmeket keresel.

szerk: utóbbi trailerét ne nézd meg, "kicsit" spoileres.

Szerkesztette: winston

mostanában rákaptam a ( kicsit agyasabb vagy elgondolkodtatóbb ) sci-fi filmekre volt is közöttük pár (Solaris 2002-es ,A Hold , Forráskód ) ami nagyon bejött és néhány ( Looper, Lopott idő pl.) ami kevésbé !

szívesen vennék ajánlásokat ebből a műfajból!
a régebbi klasszikusok közül azért sok minden megvolt tehát kevésbé ismertek lennének a legjobbak!

valaki anno linkelt egy fantasztikus tán 100-as listát valami idegennyelvű oldalról ami tele volt jobbnál jobb filmekkel de sajnos annak nyoma veszett... ez is jó lenne pl.! 😊
yooker

Primer.
(Hehe 😀)
Igor

Ha olyan filmeket keresel, amit újra meg kell nézni, hogy megértsd, akkor a Primer az ilyen (habár nem biztos, hogy egy újranézéssel világos lesz bármi minden).

Viszont a Coherence (2013) nálam nagy kedvenc!

én az Event Horizon-t is imádom

mostanában rákaptam a ( kicsit agyasabb vagy elgondolkodtatóbb ) sci-fi filmekre volt is közöttük pár (Solaris 2002-es ,A Hold , Forráskód ) ami nagyon bejött és néhány ( Looper, Lopott idő pl.) ami kevésbé !

szívesen vennék ajánlásokat ebből a műfajból!
a régebbi klasszikusok közül azért sok minden megvolt tehát kevésbé ismertek lennének a legjobbak!

valaki anno linkelt egy fantasztikus tán 100-as listát valami idegennyelvű oldalról ami tele volt jobbnál jobb filmekkel de sajnos annak nyoma veszett... ez is jó lenne pl.! 😊
yooker

mostanában rákaptam a ( kicsit agyasabb vagy elgondolkodtatóbb ) sci-fi filmekre volt is közöttük pár (Solaris 2002-es ,A Hold , Forráskód ) ami nagyon bejött és néhány ( Looper, Lopott idő pl.) ami kevésbé !

szívesen vennék ajánlásokat ebből a műfajból!
a régebbi klasszikusok közül azért sok minden megvolt tehát kevésbé ismertek lennének a legjobbak!

valaki anno linkelt egy fantasztikus tán 100-as listát valami idegennyelvű oldalról ami tele volt jobbnál jobb filmekkel de sajnos annak nyoma veszett... ez is jó lenne pl.! 😊
yooker

Primer.
(Hehe 😀)
Igor

na ez ahogy nézem megfelel a feltételeknek..😊

mostanában rákaptam a ( kicsit agyasabb vagy elgondolkodtatóbb ) sci-fi filmekre volt is közöttük pár (Solaris 2002-es ,A Hold , Forráskód ) ami nagyon bejött és néhány ( Looper, Lopott idő pl.) ami kevésbé !

szívesen vennék ajánlásokat ebből a műfajból!
a régebbi klasszikusok közül azért sok minden megvolt tehát kevésbé ismertek lennének a legjobbak!

valaki anno linkelt egy fantasztikus tán 100-as listát valami idegennyelvű oldalról ami tele volt jobbnál jobb filmekkel de sajnos annak nyoma veszett... ez is jó lenne pl.! 😊
yooker

mostanában rákaptam a ( kicsit agyasabb vagy elgondolkodtatóbb ) sci-fi filmekre volt is közöttük pár (Solaris 2002-es ,A Hold , Forráskód ) ami nagyon bejött és néhány ( Looper, Lopott idő pl.) ami kevésbé !

szívesen vennék ajánlásokat ebből a műfajból!
a régebbi klasszikusok közül azért sok minden megvolt tehát kevésbé ismertek lennének a legjobbak!

valaki anno linkelt egy fantasztikus tán 100-as listát valami idegennyelvű oldalról ami tele volt jobbnál jobb filmekkel de sajnos annak nyoma veszett... ez is jó lenne pl.! 😊
yooker

Primer.
(Hehe 😀)

mostanában rákaptam a ( kicsit agyasabb vagy elgondolkodtatóbb ) sci-fi filmekre volt is közöttük pár (Solaris 2002-es ,A Hold , Forráskód ) ami nagyon bejött és néhány ( Looper, Lopott idő pl.) ami kevésbé !

szívesen vennék ajánlásokat ebből a műfajból!
a régebbi klasszikusok közül azért sok minden megvolt tehát kevésbé ismertek lennének a legjobbak!

valaki anno linkelt egy fantasztikus tán 100-as listát valami idegennyelvű oldalról ami tele volt jobbnál jobb filmekkel de sajnos annak nyoma veszett... ez is jó lenne pl.! 😊

Dehogynem.
A megítélésük csakis szubjektív tényezőkön múlik, ha azt nem filmesztéták teszik.
Te se vagy az, én se vagyok.
Így nekünk marad a szubjektivitás.
Nem olyan szörnyű az azért.
Tehát a mi szintünkön szerencsés, ha annak hiszünk, amit látunk, gondolunk, és nem annak akarunk látszani amik nem vagyunk, vagy nem akarunk idegen tollakkal ékeskedni. 😉

A konkrét opusz (War Dogs) egyébként megfelel az általad linkelt könyv kritériumainak a megvalósítás, kivitelezés, cselekményépítés, stb. "objektív szempontjainak" tekintetében, egyedül a témaválasztás az, ami talán nem eléggé fajsúlyos, dehát mindenki arról csinál filmet, amiről csak akar, lásd pl. Ferreri, Bunuel, Polanski vagy Pasolini jónéhány hasonló okból vitatott munkáját.
Valamint ez egy megtörtént esemény, és annak egy módfelett plasztikus feldolgozása.

Persze ha nem bíznék eléggé a saját ítélőképességemben, meglátásaimban, érveimben, akkor én is linkelnék valamit, de én bízok. 😉

ui.: Valaha valakit már sikerült azzal meggyőznöd/letromfolnod, hogy egy nem általad írt könyvet belinkeltél, előrántottál, mint végső argumentum?
Sobri Jóska

Ha végső argumentumnak szántam volna, akkor nem is reagálnék most már erre a kommentre, hiszen ezek szerint azzal a zárójeles megjegyzéssel, hogy a filmet objektív szempontok alapján is lehet vizsgálni egy filmesztéta szerint, a vitát eldöntöttnek tekinteném. Mondjuk téged amúgy is esélytelen meggyőzni bármiről is, szóval alapvetően is az volt csupán a szándékom, hogy ezt a remek könyvet újból előcitálhassam, mivel vélhetően kevesen ismerik, pedig nem lehet elégszer hivatkozni rá.

A War Dogs az objektív feltételeknek amúgy egyáltalán nem felel meg, ahogy A könyvelő sem. Utóbbinál elég csak kiemelni a rendőrös mellékszálat, ami abszolút sehova nem vezetett (ha egy az egyben kivágják a filmből, senkinek fel se tűnt volna), előbbinél pedig magad is írtál egy problémáról (én 20 percig bírtam nézni, szóval ezért nem mennék bele mélyebben). Maradjunk annyiban, hogy a Pain & gain legalább egy stílusos alkotás volt, melyen érezhető volt rendező keze nyoma, itt maga a sztori sokak számára nem bizonyult elegendőnek, talán részben azért, mert a készítők túlságosan közel kerültek a megformált valós személyekhez.

Ja és ha nagyon vitatkozni akarsz, akkor megpróbálhatjuk definiálni a "maga nemében" kategóriákat is...

de a könyvelő??? tényleg? egy nagyobb költségvetésű Ivan Drago...

(mert elég gyenge volt az év)
Igor

Azért nem mondanám gyengének azt az évet, ahol van egy The Accountant egy Criminal egy Nice Guys egy War Dogs vagy egy Hacksaw Ridge.
De persze ízlések és pofonok...
Sobri Jóska

Szerintem elég szűk mércével nézed, egy-két műfajt csak.. de még így is az a véleményem, ha az Accoutant vagy War Dogs nálad említésre méltó film, akkor az egy gyenge év volt.
Igor

Mindkettő a maga nemében zseniális.
Ha hozzáteszem, hogy "szerintem", akkor van értelme ízlésről vitázni?
Szerintem nincs. 😊
Sobri Jóska

már linkeltem párszor, de akkor megteszem újra



ízlésről nincs értelme vitázni, a filmek megítélése viszont nem közel sem kizárólag szubjektív tényezőkön múlik
baggio

Dehogynem.
A megítélésük csakis szubjektív tényezőkön múlik, ha azt nem filmesztéták teszik.
Te se vagy az, én se vagyok.
Így nekünk marad a szubjektivitás.
Nem olyan szörnyű az azért.
Tehát a mi szintünkön szerencsés, ha annak hiszünk, amit látunk, gondolunk, és nem annak akarunk látszani amik nem vagyunk, vagy nem akarunk idegen tollakkal ékeskedni. 😉

A konkrét opusz (War Dogs) egyébként megfelel az általad linkelt könyv kritériumainak a megvalósítás, kivitelezés, cselekményépítés, stb. "objektív szempontjainak" tekintetében, egyedül a témaválasztás az, ami talán nem eléggé fajsúlyos, dehát mindenki arról csinál filmet, amiről csak akar, lásd pl. Ferreri, Bunuel, Polanski vagy Pasolini jónéhány hasonló okból vitatott munkáját.
Valamint ez egy megtörtént esemény, és annak egy módfelett plasztikus feldolgozása.

Persze ha nem bíznék eléggé a saját ítélőképességemben, meglátásaimban, érveimben, akkor én is linkelnék valamit, de én bízok. 😉

ui.: Valaha valakit már sikerült azzal meggyőznöd/letromfolnod, hogy egy nem általad írt könyvet belinkeltél, előrántottál, mint végső argumentum?