Brouwerij van de Vrij

Én még 2020 nyaran voltam Bergenben. Eppen lehetett menni covid miatt, szinte pangott a város emiatt, oriasi elmeny volt így. Meg a fjordtúra. Azota szeretnenk visszamenni. Meg a fb profilkepemen is Bergenben sörözök. XD XD

Átköltve az Orbános mondást: azt szeretem a Schiffer Andrásban, hogy mindig van egy évekkel ezelőtti Schiffer András, amely megmutatja, hogy miért elvtelen-gerinctelen napjaink Bandija.


FuckYoElonMusk

Loptam:

"schifferezik = folyamatosan a többségi véleménynek ellentmondó állásponton van, akár saját magát meghazudtolóan is.

Példa:
Egyedül Andrisnak nem volt jó a délutáni foci, mert tanulnia kell.
Akkor áttettük a kedvéért szombatra, de ebből is kischifferezett valami hülye indokkal."

szuper jófej a faszi
kristof

Mocsok mázlista. 😀 Majd irj, hogy milyen a könyv. 😊

Szerkesztette: Brouwerij van de Vrij

Kicsit hosszú, de én visítottam sok helyen.

"𝗔 𝘀𝘇𝗮𝗯𝗮𝗱𝘀𝗮́𝗴 𝗸𝗶𝗳𝘂𝘁𝗼́𝗷𝗮 - A "Zoolanders in Philosophy" sorozatból:
Filozófiai szatíra egy felvonásban, öt francia gondolkodóra és egy gorillára Szereplők: a French Theory 5 arca- Michel Foucault, Jacques Derrida, Gilles Deleuze, Jacques Lacan, Jean Baudrillard, egy állatkerti gondozó és a Gorilla.

Egy párizsi állatkert, késő délután. Öt francia filozófus ül egy padon a gorilla kifutója előtt. Mindannyian a szabadságról készülnek gondolkodni. A gorilla egy autógumi mellett ül, és láthatóan semmi kedve részt venni az európai eszmetörténetben.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Nézzétek. A modern társadalom tökéletes modellje. Megfigyelés, osztályozás, normalizálás. A gorillát előbb tudományos objektummá tettük, azután megalkottuk számára az optimális környezetet, végül bezártuk, hogy tanulmányozhassuk, mennyire jól alkalmazkodik hozzá.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Michel, te még mindig összekevered a hatalmat a valósággal. Az állatkert nem azért létezik, hogy a gorillát bezárják, hanem hogy a látogatók elhihessék: a rácsokon kívül szabadok. Ugyanaz a funkciója, mint Disneylandnek. A fogságot elkülönítjük egy látványosságban, hogy odakint ne kelljen felismernünk.
𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Könyvet is írtam erről. Azt a címet adtam neki, hogy Felejtsd el Foucault-t.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Olvastam. Nem válaszoltam.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Éppen ez volt a könyv lényege.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Már az „odakint" is problematikus. Mi az, hogy bent? Mi az, hogy kint? A határ nem egyszerűen elválasztja a két teret, hanem létrehozza a különbségüket. A szabadság jelentése magán viseli a fogság nyomát. A différance...

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Jacques, ez vasrács. Nem lábjegyzet.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Soha nem állítottam, hogy a vas ne volna vas.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Ez fontos pontosítás. Már kezdtem félni, hogy a gondozók dekonstrukcióval helyettesítik a lakatokat.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Uraim, a probléma nem a lakat. A probléma a vágy. Nem tudjuk, mit akar a gorilla, és éppen ez nyugtalanít bennünket. A Másik vágya kérdésként tér vissza: Che vuoi? Mit akarsz tőlem?

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Na tessék! Öt perce ülünk itt, és Lacan máris rá akarja fektetni szegényt az analitikus díványra.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A tudattalan nem alkalmazkodik az állatkerti nyitvatartáshoz.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: A te tudattalanod nem. Abban minden út Ödipuszhoz vezet. Egy gorilla megvakarja a fenekét, és te máris az Apa Nevének elfojtását diagnosztizálod.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Az Anti-Ödipusz négyszáz oldalon át bizonygatja, hogy nincs szükség apára. Aki ennyit ír egy felesleges dologról, az hiányol valamit.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: A hosszabb részeket Guattari írta.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Guattari az én analizandusom volt. Ő sem gyógyult ki belőle. (A gorilla ásít.)

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Érdekes. Az egyetlen résztvevő, akinek még nem jelent meg tanulmánya a szabadságról, eddig ő viselkedik a legszabadabban.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: A szabadságot nem tekinthetjük egyszerűen a korlátok hiányának. A hatalom viszonyokban működik, és ahol hatalmi viszony van, ott az ellenállás lehetősége is megjelenik. A kérdés az, hogyan válhatunk másféle szubjektummá, mint amilyenné formáltak bennünket.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Michel, te önnevelési programmá változtattad a szabadságot. Előbb bebizonyítod, hogy a szubjektumot a hatalom hozza létre, aztán azt tanácsolod neki, hogy alkossa újra magát. Ki végzi az átalakítást? A hatalom szabadnapos változata?

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Nálad legalább egy ember sem marad egyben.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A megosztottság nem hiba, Michel. Strukturális feltétel.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Lacannál minden, ami nem működik, strukturális feltétel.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Gilles, ez nem egészen méltányos. A struktúra fogalmának is megvan a maga története...

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Ne kezdd el, Jacques. Mire befejezed, a gorilla evolúciós úton emberré válik.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Ez meglehetősen antropocentrikus megjegyzés.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Látod? Máris elkezdted. (A gorilla feláll. Lassan megközelíti a rácsot, és szemügyre veszi az öt gondolkodót.)

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Most figyeljetek. Ez a tekintet pillanata. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gorilla ránk néz. Hanem arról, hogy a látványban egyszerre mi magunk is láthatóvá válunk. A tekintet mint objet petit a megbontja a látó szubjektum önbizalmát.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: (a zakóját igazgatja) Tizenöt éve írok arról, mi történik, ha egy állat néz ránk. Most először nem merek felnézni.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Neked egy macska is elég volt.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: A macska ráadásul a fürdőszobában látott.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Doktor úr, téged minden tekintet zavarba hoz, amennyiben nem te irányítod.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Téged pedig minden tekintet érdekel, amennyiben felügyeleti rendszer szervezhető köré.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Engem inkább az érdekelne, mit tud kezdeni a gorilla a saját testével és környezetével. Milyen kapcsolódásokra képes? Mit enged meg a kifutó? Milyen lehetőségeket zár el? Nem az a kérdés, hogy mit jelent a gorilla, hanem hogy mire képes.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Jelenleg arra, hogy öt világhírű filozófust fél órán keresztül ingyen szórakoztasson.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Jean, te olyan következetesen tagadod az esemény lehetőségét, hogy ha egyszer valóban történne valami, valószínűleg lemaradnál róla, mert éppen a lehetetlenségéről írnál.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: És te olyan lelkesen ünnepelsz minden szökésvonalat, hogy...

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: A szökésvonal sem kívül áll azon, amiből megszökik.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Látod, még a mondatomat sem engeded végigmenni.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Jacques, neked a szabadság az, hogy soha ne érkezz meg sehová.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: A lezárhatatlanság nem ugyanaz, mint a mozdulatlanság.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Természetesen. Az egyikből könyvet lehet írni, a másikból csak mozgásszervi diagnózist. (A gorilla visszaül. Egy darabig nézegeti a saját tenyerét.)

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Tegyük fel, hogy kinyitjuk a ketrecet. Szabad lesz?

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Nem feltétlenül. A szökés lehetősége is irányvonala nem garantálja a felszabadulást. Más elrendeződésekbe, akár új csapdákba is vezethet. De lehetőséget teremt valamire, ami ebben a rendszerben nem jöhet létre.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Csodálatos. Vagyis ha a gorilla megszökik, az szabadság. Ha elfogják, az is a szökésvonal része. Ha pedig elpusztul, akkor bizonyára túlságosan sikeresen deterritorializálódott.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Te beszélsz? Nálad az ember akkor is hiányt szenved, amikor mindene megvan, és akkor is vágyakozik, amikor fogalma sincs, mire.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A vágy nem szükséglet, Gilles.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Nálad semmi sem szükséglet. Minden szimbólum. Egy banánt is képes lennél kasztrációs problematikává alakítani.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Csak ha elég jelentős szerepet játszik a fantazmában.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Vagy elég drága az analízis.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Van itt egy súlyosabb kérdés is. Amikor a gorilla szabadságáról beszélünk, vajon nem saját emberi fogalmainkat vetítjük rá? Nem sajátítjuk-e ki az állat másságát éppen akkor, amikor a nevében akarunk beszélni?

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Ez jogos. A gorillát olyan tudásrendszerbe helyeztük, amelyben mindent megtudhatunk róla, kivéve talán azt, mit jelent számára gorillának lenni.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Most pedig azzal a feltételezéssel ruházod fel, hogy van egy autentikus gorillasága, amelyhez közvetlen hozzáférést kellene szereznünk.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Nem ezt mondtam.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Tudom. Ezért érdekes.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: A pszichoanalízis legkényelmesebb pozíciója: akkor is igaza van, ha a másik nem azt mondta, amit hallani vélt.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Az akadémiai filozófia pedig még tökéletesebb. Ott egy félreértésből iskolát lehet alapítani. (A gorilla felemel egy banánt. Az öt filozófus elhallgat.)

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Íme, a jelérték.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Jean, az egy banán.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Marx még hitt a használati értékben. Ez a banán már csak azt jelzi, hogy banán. Pontosan ezt akarja elhitetni veled a fogyasztói társadalom.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Nem árucikk, hanem potenciális kapcsolódás egy test és egy táplálék között.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A kérdés nem az, hogy mi a banán, hanem hogy miért éppen most mutatja meg nekünk. A vágy tárgya sosem azonos a vágy okával.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Ráadásul a banán héja már előrevetíti a saját eltűnését. A gyümölcs jelenlétét a hiányának lehetősége strukturálja.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Jacques, a gorilla most fogja megenni. Nem kell előre dekonstruálnod az emésztését.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: A dekonstrukció nem olyasmi, amit én teszek a banánnal. Már működésben van.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Természetesen. A banán önmagát dekonstruálja, Michel meg majd megírja a táplálkozás genealógiáját.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Én legalább megpróbálnám megérteni, hogyan működik.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: És Guattarival közösen írnátok róla két kötetet, „A banán mint vágytermelő gépezet" címmel. (A gorilla megeszi a banánt. A héjat gondosan a földre helyezi.)

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Nos. Legalább a gorilla nem érzi szükségét, hogy minden cselekedetéhez elméletet gyártson.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Ezt nem tudhatod.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: A majom elmélete: banán van. Banán nincs. A nyugati metafizika rövid története.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A hiány megszületett.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Nem. A gorilla jóllakott.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A jóllakottság nem szünteti meg a vágyat.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: De néha meg lehetne próbálni örülni neki. (Csend. A gorilla hunyorog a napfényben.)

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Visszatérve a szabadságra: a modern ember számára a legnagyobb csapda talán már nem az, hogy tiltják neki a szabadságot, hanem hogy előírják az önmegvalósítást. Légy autonóm, produktív, rugalmas, autentikus. Kormányozd magad. A szabadság a kormányzás egyik technológiájává válhat.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Pontosan. A szabadság ma termék. Háromféle csomagban kapható: alap, prémium és korlátlan. A korlátlanhoz természetesen havi előfizetés tartozik.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Az élvezet parancsa még kegyetlenebb, mint a tilalom. A felettes én azt követeli: Élvezz! Ha nem élvezel, azért is bűnös vagy.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Az „önmagad légy" imperatívusza pedig olyan önazonosságot feltételez, amely sosem adott egyszerű jelenlétként. Ki az az „önmagad", akivé válnod kellene?

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: És miért kellene egyáltalán azzá válnod, aki már vagy? Miért nem lehetnél valami más? A szabadság nem egy előre létező én felszabadítása, hanem a mássá válás lehetősége. Háziállatot sosem tartottam, a kutya és a macska a családi háromszög szőrös kicsinyítése. Gorillává válni viszont szívesen próbálnék, de nem ez a magányos családfő a gumi mellett. Falka kell hozzá.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Egy ezüsthátú tulajdonképpen Ödipusz apja, szőrben.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Ezt most hagyjuk.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Helyes. A jövő héten akkor molekuláris gorillává válok. De csak ha a kiadóm finanszírozza.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Látjátok, most végre valóban közel kerültünk egymáshoz.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Ennél nyugtalanítóbb mondatot ma még nem hallottam.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Az egyetértés mindig gyanús. Különösen, ha Michel jelenti be.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Mert ilyenkor általában már szerveződik egy új intézmény.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Vagy egy konferencia. (Megérkezik az állatkerti gondozó. Egyik kezében seprű, a másikban kulcscsomó.)

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Uraim, záróra van. Kérem, fáradjanak a kijárathoz.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: A napirend, a térbeli elkülönítés és a mozgás szabályozása. A fegyelmező hatalom tökéletes hétköznapi megnyilvánulása.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Nem, uram. Hatkor hazamegyek.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A Törvény megszólalt.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: A munkaszerződésem szólalt meg.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: De mit jelent egyáltalán a zárás? A bezárás nem feltételezi-e mindig már a kinyitás lehetőségét?

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Nézze, én az ajtót kulccsal nyitom. Eddig bevált.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: De hát a szabadság nem lehet pusztán a megengedett mozgás egy előre kijelölt térben!

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Akkor menjenek a kijáraton kívülre. Ott nagyobb a tér.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Az egész jelenet túlságosan realisztikus. Biztos vagyok benne, hogy maga csak egy intézményi funkció szimulációja.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Uram, tizenhét éve dolgozom itt. A fizetésem olyan alacsony, hogy ha szimuláció vagyok, akkor nagyon rosszul programoztak. (A filozófusok elhallgatnak.)

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Ez figyelemre méltó. A hatalom működésének mindennapi materialitása...

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: A mindennapi materialitás az, hogy maga holnap ráér könyvet írni arról, miért kellett nekem ma túlóráznom.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Ez valóban egy másik perspektíva.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A Valós betörése megrepesztette a fantazmánkat.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Fogalmam sincs, mit mondott, de ha a túlórát kifizeti, megegyezhetünk.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Micsoda primitív realizmus.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Micsoda primitív borravalóhiány. (A gondozó a kijárat felé mutat. Az öt filozófus nem mozdul.)
𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Egyébként van itt valami, amit talán érdekesnek találnak. Néhány hete kamerát szereltünk fel a kifutóval szemben. Kutatási célból figyeljük a látogatók viselkedését.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: A megfigyelés reflexív struktúrája! A megfigyelő maga is megfigyelt objektummá válik.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Igen. Maga például negyven perce nem vette le a szemét a ketrecről. Közben huszonháromszor igazította meg a szemüvegét.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Ez irreleváns.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Az etológusok szerint nem. A társai pedig egyetlen alkalommal sem kérdezték meg, mit szeretne a gorilla.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Éppen az imént vetettem fel a Másik hozzáférhetetlenségének etikai problémáját!

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Igen, közben háromszor félbeszakított valakit.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Ez legalább valódi deterritorializáció!

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Maga viszont nem ment sehová.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Rendkívül érdekes. Az egész társaságunk egy kollektív fantazma foglya.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Maga tizenkétszer mondta ki azt, hogy „hiány". A gorilla egyszer sem.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Nyilvánvaló, hogy ez egy megkonstruált szituáció.

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Természetesen. Állatkertnek hívják. (Hosszú csend.)

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: És mire használják ezeket a felvételeket?

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Az új interaktív kiállításunkhoz. A címe: „Az ember természetes környezetében". Azt vizsgáljuk, hogyan viselkednek a látogatók, ha azt hiszik, kizárólag ők figyelnek meg valakit.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Tehát a néző és a látvány hierarchiája...

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Igen, igen. A főigazgató azt mondta, ha sikerül öt filozófust egyszerre lefilmeznünk, külön támogatást kapunk.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Ez zseniális! Végre egy tökéletes szimulákrum!

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Jean, az imént derült ki, hogy te is a kísérlet része vagy.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Természetesen. De én legalább előre megjósoltam.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Ez nem jóslat, hanem a cáfolhatatlanság elegáns formája.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: Az egyetlen igazi kérdés az, hogy ki a Másik ebben a jelenetben. (A gorilla ekkor lassan feláll. Odalép a rácshoz, megfog két vasrudat, és megszólal.)

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Bocsánat. (Halálos csend. Lacan elejti a szivarját. Derrida jegyzetfüzetébe nyúl. Baudrillard elmosolyodik.)

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Fél órája hallgatom magukat. Közben megteremtettek, elhalasztottak, kitermeltek, megfejtettek, és Baudrillard úr szerint nem is vagyok itt.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Ezt félreértetted. A szimuláció nem egyszerűen a valóság hiánya...

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Tudom. Olvastam. (Baudrillard elhallgat.)

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Az viszont senkinek nem jutott eszébe, hogy megkérdezze, akarok-e itt lenni.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Ez jogos kritika. A tudás és a szubjektiváció viszonyában...

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Michel, kérlek. Egyszer az életben ne írj könyvet abból, hogy valaki válaszol neked.
𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: ...

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Jacques, ha legközelebb meglátsz egy rácsot, ne a différance-t keresd benne. Próbáld meg kinyitni.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Ez sajnálatosan leegyszerűsíti a dekonstrukciót...

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Tudom. Egyszerűbb, mint nyitva hagyni az ajtót?
𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: ...

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Gilles, a szökésvonaladdal van egy kis bajom. Ha tényleg megszököm, engem altatólövedékkel hoznak vissza. Neked közben legfeljebb rossz kritikát írnak a következő könyvedről.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Ez valóban különbség a lehetőségek elrendeződésében.

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Látod? Tudsz te világosan is beszélni.

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Doktor úr, te pedig ne keress mögöttem hiányzó Phalloszt, apát, anyát és Ödipuszt. Egyszerűen elegem van a ketrecből.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A vágyad tárgya nem feltétlenül azonos a vágyad okával.

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: A vágyam tárgya a nyitott ajtó. Az oka a zárt.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: ...

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Jean, ha szerinted csak szimulákrum vagyok, gyere be, és mondd el közelebbről.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Nem szeretném lerombolni a jelenet hiperrealitását.

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Gondoltam. (A gorilla lassan visszaül.)
𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Félre ne értsenek. Nagyra értékelem, hogy ilyen sokat gondolkodnak a szabadságon. Csak egy apró különbség van közöttünk. (Szünet.)
𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Én legalább tudom, hogy ketrecben vagyok. (Hosszú csend.)
𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Maguk meg még belépőt is váltanak a sajátjukba. Aztán konferenciát rendeznek arról, hogy nincs kijárat. (Az öt filozófus zavartan néz egymásra.)

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Meg kell mondanom, ez figyelemre méltó szubjektivációs aktus volt.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: Különösen problematikussá tette az ember és állat közötti metafizikai határt.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A Valós megzavarta a Szimbolikus rendjét.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Egy váratlan esemény. Új kapcsolódások lehetősége.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: Vagy a gorilla olvasta a könyveinket, és parodizál minket.

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Pontosan. (Újabb csend.)

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Uraim, most már tényleg menniük kell.

𝗙𝗼𝘂𝗰𝗮𝘂𝗹𝘁: Mégiscsak figyelemre méltó a hatalom közvetlen működése...

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Uram, a kapu nyitva van.

𝗗𝗲𝗿𝗿𝗶𝗱𝗮: De melyik értelemben nyitva?

𝗚𝗼𝗻𝗱𝗼𝘇𝗼́: Abban, hogy ki lehet rajta menni.

𝗗𝗲𝗹𝗲𝘂𝘇𝗲: Talán éppen ez volna most a szökésvonal.

𝗟𝗮𝗰𝗮𝗻: A távozás nem szünteti meg a szubjektum megosztottságát.

𝗕𝗮𝘂𝗱𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮𝗿𝗱: A távozás maga is csak egy újabb szimuláció. (A gondozó sóhajt, felkapja a seprűjét, és távozik. Az öt filozófus tovább vitatkozik. A gorilla egy ideig figyeli őket, majd kényelmesen elnyúlik.)

𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Hihetetlen. (Rövid szünet.)
𝗚𝗼𝗿𝗶𝗹𝗹𝗮: Nekem legalább bezárták az ajtót. (Sötét.)"

4)



Csak mert mindig tévedek, így ebben is remélem fogok. 😀

Irvin D. Yalom: A ​Schopenhauer-terápia

Az idei olvasmányaim egyik meghatározó darabja. Az Olyslaegers Vadasszonya mellett talán ez volt eddig rám a legnagyobb hatással idén.

Csodás olvasmány. Julius és Philip párharca tökéletes. Yalom itt voltaképpen kifejezte vágyát, hogy marhára szerette volna csoportterápiába ültetni Schopenhauert, és egy picit meglágyítani a szívét.

Párhuzamosan fut a történet, megismerjük Schopenhauert, a családját, gyerekkorát, élményeit, csalódásait, filozófiájának alapjait, nézeteit, minden fejezet egy Schopenhauer idézettel kezdődik. Másik oldalon pedig végigkövetjük Julius önvizsgálatát a saját életével kapcsolatban, amelyet behatóan kénytelen elvégezni, miután megtudja, hogy bő 1 éve van már csak hátra. Hogyan töltse azt el? Mit csináljon?

A csoportterápiában aztán több karakter is megjelenik, akik az elején kicsit sablonosak, de az a jó benne, hogy a könyv második felére mindannyian érnek el minőségi karakterfejlődést. A vége lehet kicsit melodramatikus, de nálam nagyon működött és megindító volt.

Schopenhauert én magam is szeretem, és elgondolkodtató, és tökre megértem, miért utálta Hegelt. XD

Ha érdekel egy kicsit az egzisztenciális pszichológia/filozófia, vagy maga Schopenhauer, ez egy remek kis könyv, én minden sorát élveztem.

Kapudrog.

Szerkesztette: Brouwerij van de Vrij

Huhh, végre egy jó döntés, a legjobb helyre ment, gratula Hurrikán! 😊

Jo, hat ez ertekelhetetlen.

eredeti

Egy félórája tudtam meg, hogy kisfiam lesz. Leírhatatlan.

Megszületett a fiam.

- Tudja, Virág elvtárs, én ideológiailag nem vagyok elég képzett, biztos ezért nem értem.
- Mit nem ért, Pelikán?
- Ezt a szankciódolgot. Mert, ugyebár, eddig mindig azt mondta Bástya elvtárs, hogy a szankciók a háborút szolgálják. Erre ma meg azt mondja Bástya elvtárs a rádióban, hogy a békét szolgálják. Hogy szolgálhatják egyszerre a háborút is, meg a békét is, Virág elvtárs? Az atyaúristen, az se érti ezt.
- Ezen lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!

Nagybácsi lettem. 😊

No, hát megkaptam ma a diplomám.

1 éves lett a fiam. Határtalan boldogság.

Tiszteletet a békepárti Fradinak, az egész meccsen nem támadtak.

XD XD XD