Világnézeti csevegő

Nem olvasom el ezt a rengeteg írást itt a témában, csak egy kedvelt filozófusomtól idézek egyet (sajnos nem teljesen pontosan) margóra:
A hit és a tudás már nagyon sokszor felkészült, hogy egymással megküzdjön, a csatára azonban nem került sor, ugyanis nem egyazon harcmezőre vonultak fel.

Köszönöm, hogy zavartam, nem akartam.

Ne feledd, hogy magának a kereszténységnek a léte is csodákon alapul. Ha valaki napjainkban előállna azzal, hogy tud a vízen járni, képes kevés ételből sokat csinálni, halottakat életre kelteni - nem beszélve a saját feltámadásáról vagy a szentlélek kiáradásáról -, akkor jó eséllyel őrültek házába vinnék.
nagylaza, főpohárnok

magyarul akkor az van amit Ervinator írt. Régen eladható volt a mítosz, amivel hatalmat lehetett generálni. Manapság meg bolondnak néznek, mert annyira átlátszó a dolog.

A legjobb példa talán a mormon vallás, ahol egyértelműen megmutatkozik a hit kit/mit szolgál valójában. 150 évvel később már csak egy sima mezei szekta feelingre futotta volna belőle, ahogy azt a napjainkban indított hasonló hitgyüliknek futja.

És persze jó dolog hogy lehet hinni valamiben, de valójában kihasználják ezeknek az embereknek a félelmét, gyengeségét.

Sobri teljesen igazad van kár volt ezekèrt a karakterekèrt. Ez.a hozzászólásod tökéletesen bizonyítja.

De tudod mit, olyan hülye vagyok hogy vállalom. Topinnak ès Ervinazornak inkább itt nem is válaszolok már mert teljesen felesleges.

Inkább ezzel zárom, ha gondolod mèg igazolva is èrezheted magad hogy no lám meg mondtam. Hát meg...


"18Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. 22És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 25Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.26Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, 29hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 31hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék."

1Kor 1,18-31

Be is lehet zárni ezt a topicot meg minden ilyen tèmát mert ilyen egyszerű elintèzni hogy hát ők hülyèk. Nincs sèrtődès nincs bantódás. Így gondoljtok, ám legyen.

Áldott nagy hetet, akit èrint 🙏

Ha jól emlékszem Kőhalmi mondta, hogy az emberek ezernyi istenben hisznek, és ő ateistaként csak eggyel többen nem hisz, mint egy katolikus, vagy egy muszlim, aki szintén rengeteg istenbe nem hisz, akkor meg felesleges ezen rugózni.
És azt is ő mondta, hogy ha van egy hosszú egyenlet amit nem ért, de ha tudja, hogy a végeredménye 8, akkor mivel van beljebb?
Nyilván semmivel.

Ha valaki annyira buta, hogy képes hinni, és még büszke is arra, hogy a tudás megszerzése vagy a nemtudás önreflexív elismerése helyett őt a hite vezérli - rendben. Én el tudom fogadni.
Pláne, hogy ahol hit van ott minden van, hiszen a hit a tudáson kívül helyettesíti a belátást, a megértést, az elfogadást, nyitottságot és hasonlókat.
Elég csak megnézni egy hithű keresztény hozzáállását az abortuszhoz vagy a melegekhez, és máris lehullik a jóember máz, és tobzódik az intolerancia, a butaság vagy a megértés, az értelem hiánya.

És ez a disputa mégiscsak onnan indult, hogy emberek Orbán-hite miként keseríti meg mások eletét. Nem én applikáltam bele a vallási meg az istenes szálat, meg ha jó analógiák is egyébként.
És ha a hit ilyen szomorú és hosszú hsz-eket gerjeszt, mint amiket olvastunk, akkor teljesen haszontalannak látom a mentegetést meg a feloldozást azok számára, akiknek a hite ennyire nyomasztóan hat másokra.
Mint a hülyék mentegetőzése miután már megtörtént a baj az ő hibájukból: "de én csak jót akartam". Jah. Csak annyira hülye vagy, hogy fel se fogod mit nem kellett volna.

Hú itt most lehetne piramis hegyeket èpíteni 😀 csak győzzön az ember reagálni.

Amúgy úgy tűnik a Pats szurkolóknak felül prezentaltan "van ezzel baja" pedig ők igazán átèlhettèk az elmúlt 26 èvben milyen az amikor csodás erö segíti őket 😉 (nyugi csak piszkálódas, nem komoly)

JC6-nak: ahogy utaltam rá kicsit írok mèg a Hitgyülivel kapcsolatban. Ami èrdekes jelenség. Már csak azèrt is mert az ember kívülallókènt valóban nehezen èrti meg mitől működik, tud annyi embert megszólítani, vagy az indulástól hogyan futott ez föl. Ugyanis minden bántás nèlkül de Nèmeth Sándor finoman fogalmazva sem a legjobb szónok. Az-az ökögès makogás amit bármikor hallottam tőle, az minden volt csak nem vonzó. Írom ezt azzal az alázattal, hogy magamról nem gondolnám, hogy jó igehirdető lennèk ès nem tolonganak a templomban az emberek. Vagy "nègyszemközt" tud valamit, vagy passz illetve tènyleg a Lèleknek kell működnie ott. Amit minden ellenèrzèsemmel együtt nincs jogom megkèrdőjelezni. Bizonyos embereket ezen keresztül igen is elèrhet az èlő Isten, gyarló emberi dolgok ellenère.
Mindezen túl persze ott lehet a tömegpszichózis ès egyèb manipulációs technikák, de van ami ezen túl mutat.

Ami JC6 a lelkiállapotot illleti, ahogy utaltak is rá, attól mèg, hogy a "szervezetben" csalódtál, kiabrándultál, attól mèg a hited tartlama ès Istenhez kötődèsed nem lesz semmis. Egyúttal nem teszik semmisè a megèlt èlmènyeket. Az "èrzèsek" az hogy ki mit èl át ès mit èrez, vagy nem èrez az teljesen egyèni dolog. Èpp az baj, ès ebben mennek tèvútra gyakran a karizmatikus közössègek, hogy ezt elvárássá teszik. Ezt ès ezt kell èrezned, ezt ès ezt kell átélned mert csak akkor vagy "jó hívő" ha ez nincs akkor nem hiszel elèggè....de ez hazugság. A Szentlèlek nem így működik. Nem lehet fogjul ejteni ès embernek írányítani. Ez a neoprotestantizmus nagy tèvedèse ès csapdája.

Az már egy másik dolog, hogy pl mi reformátusok meg kiöntöttük a gyereket a vízzel együtt a kádból ès "kevès helyet" hagyunk a Lèleknek, túlságosan is az "èrtelemnek" szólunk. Ebben kell a jó ès èrtelmes egyensúlyt megtalálni.
Ezèrt kell Krisztus szemèlyènek a közzèpontban maradnia. Az Atya is őt állította oda.

Hú mèg sok mondani való volna azzal kapcsolatban amit JC6 leírtál, de itt most önmèrsèkletet gyakorlok 😉

Topinra ès Ervinre majd kèsőbb ( lehet már csak este) reagálok.

[ Ezek a bizonyos csodák jellemzően olyan megmagyarázhatatlan gyógyulásokat jelentenek, amikor pl. valakit menthetetlennek ítéltek az orvosok, mégis – annak köszönhetően, hogy a szentté avatandó közbenjárását kérve Istenhez imádkozott – felépült, megszabadult a halálos betegségtől.

nagylaza, főpohárnok

Ez variancia nem is lehet 0.0001%-os gyógyulási esélynél. Csakis isteni beavatkozás a fohász miatt. Nem bias jelenség, amivel igazolják a hitet. Mert ugye az lenne logikus hogy a minimális csoda mellé odatennék a jóval nagyobb eredménytelen fohászokat. Csak ugye azzal nem lehet "eladni" semmit, ezért minél hangosabban ki kell ragadni a varianciából fakadó minimális esetet igazolásként. Mint egy jó kis szemfényvesztésnél..
topin

Ne feledd, hogy magának a kereszténységnek a léte is csodákon alapul. Ha valaki napjainkban előállna azzal, hogy tud a vízen járni, képes kevés ételből sokat csinálni, halottakat életre kelteni - nem beszélve a saját feltámadásáról vagy a szentlélek kiáradásáról -, akkor jó eséllyel őrültek házába vinnék. Ehhez képest mindezt emberek százmilliói tényként kezelik, a hitük alapjaként fogadják el. A vallásosak számára a földöntúli, misztikus világ létezését a csodák bizonyítják.
Egyszer hosszan beszélgettem egy katolikus ismerősömmel. Én azt nem értettem, hogy értelmes, felnőtt ember létére hogyan lehet vallásos, ő pedig azt nem tudta hova tenni, hogy én hogyan élhetek vallásosság és istenhit nélkül.

[ Ezek a bizonyos csodák jellemzően olyan megmagyarázhatatlan gyógyulásokat jelentenek, amikor pl. valakit menthetetlennek ítéltek az orvosok, mégis – annak köszönhetően, hogy a szentté avatandó közbenjárását kérve Istenhez imádkozott – felépült, megszabadult a halálos betegségtől.

nagylaza, főpohárnok

Ez variancia nem is lehet 0.0001%-os gyógyulási esélynél. Csakis isteni beavatkozás a fohász miatt. Nem bias jelenség, amivel igazolják a hitet. Mert ugye az lenne logikus hogy a minimális csoda mellé odatennék a jóval nagyobb eredménytelen fohászokat. Csak ugye azzal nem lehet "eladni" semmit, ezért minél hangosabban ki kell ragadni a varianciából fakadó minimális esetet igazolásként. Mint egy jó kis szemfényvesztésnél..

Nekem olyan fura ez az egész. Hiszek Istenben, mert történt számtalan, emberi ésszel megmagyarázhatatlan dolog az életünkben, de valahogy nem érzem a jelenlétét vagy a közelségét vagy… nem tudom megmagyarázni.
JC6 (Mr. Miele)

A katolikus egyházban is történnek csodának minősített esetek.🙂 Ahhoz ugyanis, hogy valakit szentté avassanak, mindenképpen legalább egy hozzá kötődő csodát kell igazolni (ha nem vértanúként halt meg az illető, akkor kettőt). Ezek a bizonyos csodák jellemzően olyan megmagyarázhatatlan gyógyulásokat jelentenek, amikor pl. valakit menthetetlennek ítéltek az orvosok, mégis – annak köszönhetően, hogy a szentté avatandó közbenjárását kérve Istenhez imádkozott – felépült, megszabadult a halálos betegségtől.
Szóval: a kérdés az, hogy a családodban tapasztalt váratlan gyógyulásokat minek tulajdonítod, a gyülinek vagy Istennek? Szükséged van-e intézményesített formára, egy közösségre ahhoz, hogy – ahogyan fogalmazol – érezd Isten jelenlétét?
Rengetegen vannak, akik vallásosak, de nem az „egyház tanításai” szerint élik az életüket. Nem járnak templomba, istentiszteletekre, gyülekezeti összejövetelekre, mégis hisznek Istenben. A szociológia őket sorolja a „maguk módján vallásos” kategóriába. Most már Pajor Tamás is ide tartozik. Ő is úgy szakított a gyülivel, hogy közben megmaradt az istenhite.
Neked kell eldöntened, hogy csak a gyülit engedted el, vagy pedig Istent is. Nálad, persze, súlyosan bonyolítja a helyzetet a magánéleti szál, de a feleségeddel való viszonyoddal kapcsolatban végképp nem akarok ismeretlenül, kívülállóként tanácsokat osztogatni. A tiszteletemet viszont, hogy erről hajlandó vagy egy nyilvános fórumon beszélni, mindenképpen szeretném kifejezni.

Nekem olyan fura ez az egész. Hiszek Istenben, mert történt számtalan, emberi ésszel megmagyarázhatatlan dolog az életünkben, de valahogy nem érzem a jelenlétét vagy a közelségét vagy… nem tudom megmagyarázni.
Mivel pünkösdi karizmatikusnak neveltek, és megvolt a megtérésem, vízkeresztségem, szent szellem keresztségem, mégsem érzek semmit.
Mármint, én sosem fetrengtem a földön. Nem volt soha olyan katartikus élményem.
Soha.
Miközben például a feleségemnek, aki sokkal később lépett be, nem is egyszer.
Számomra ez megmagyarázhatatlan.
De itt talán arra kell gondolni, hogy a lelked, a szíved nyisd meg, teljesen. Add át magad.
Én igazság szerint sosem tudtam.
Bár sokszor azt érzem hogy semmilyen érzelem sincs bennem. Kemény vagyok, mint a kő, sokszor érzelem mentes. Nem akarom mindenért a szülőket hibáztatni, de úgy tűnik nem olyan nagy szeretetben neveltek fel, mint elvárható lett volna.
Ezért sem kötődöm - szerintem - hozzájuk olyan nagyon, érzelmileg.

Na, de vissza pár megmagyarázhatatlan dologra.

Amikor az első lányunk születése előtt egy lyukat fedeztek fel a szívében.
Én elkezdtem imádkozni itthon, könyörögni, igét olvasni és böjtöltem is.
A következő UH-n semmi nem volt ott.
Mikor született, az orvos az első vizsgálat után mondta hogy nem hall a bal fülére.
A forgatókönyv ugyanaz volt, ima, böjt, stb.
Másnap volt a következő vizsgálat, és a baba hallott.
Bár lehet hogy szar volt az orvos, a vizsgálat vagy a gép. Sosem derül ki.
Utána jöttek pár óra múlva, hogy születéskor eltörte a kulcs csontját.
Hát mondom remek.
A séma ugyanaz, egy óra múlva hívtak, hogy ilyet még nem láttak, beforrt a csont.

Mikor a hugi született, alapvetően semmi gond nem volt, viszont 3 éves korában felfedezték a Madarasz utcában egy újabb rosszullét után hogy egy bizonyos érték, ami 3.5-4.2 között tökéletes, neki 1.3 volt.
Behívott a doktornő és azt mondta hogy nagyon sajnálja, de élete végéig gépre kell kötni és hetente 3x kezelésre kell hordani.
A feleségem összezuhant.
Egy hét múlva volt még egy vizsgálat.
Én egy hétig nem vettem magamhoz szilárd ételt, szabadságot vettem ki, imádkoztam, kerestem Istent őrülten.
Hittem.
A vizsgálat után hiv a doki:
“Ne haragudjanak, de én ilyen a 30 éves praxisom alatt egyszer sem láttam.
Az érték 3.6, minden rendben lesz.”

És akkor ott van a másik oldala, hogyha nem támogatom a gyülekezetet, ha nem adakozom, nem fizetek tizedet, akkor nem lesz annyi munkám, Isten majd nem ad bevételt és minden rossz lesz, miközben ugyanúgy zajlik az életünk és pénzt keresek, több módon.
Vagy ha nem imádkozom mindennap egy órát, akkor Isten nem hallgat meg sosem. Lekerül a kenet, nem lesz védelem alatt a családom.
Állandó rettegés.
Ez sem normális.
JC6 (Mr. Miele)

Nem elvitatva a megéléseket, de mi van azokkal, akik meg hasonló szitukban hiába fohászkodtak?
Mondjuk én magam is. Mert lehetőség az lett volna bizonyosságot nyerni, nem is egyszer... De valahogy ez nem adatott meg. És a környezetemben sem. Sőt mélyen hívő emberek haltak meg idő előtt, hagyták hátra így a családjukat teljes anyagi kilátástalanságba. Gondolom mindenki ezt érdemelte, az elhunyt meg az életbe maradók is.

Sajnos a hit az minél erősebb, annál jobban vakítja el az ember. Ezért nem lehet hitvitákat lefolytatni, mert nem lehet bizonyosságot adni a kezébe a hívőnek (nem csak vallási témában értem), és a hite fogja meghatározni a véleményét.

Az hogy rengeteg vallás létezik, az jól mutatja, hogy mennyire régiókra bontódott annak idején ez. Mende-mondák, megmagyarázott megmagyarázhatatlan események, majd a tömeg vezetéséből fakadó hatalom.

Dande is hisz valamiben, az életét tette erre. Esélytelen hogy belássa, nem létező dologgal, szemfényvesztéssel foglalkozott egész életében. Nálad eljött a pont amikor ráeszméltél, de mind emlékszünk a kijelentésekre, amikor még vak voltál a hited miatt (nem csak politikailag értem).

Sajnos ez a vakhit ilyen, hogy végeláthatatlan és értelmetlen vitát generál. Bármiben lehet hinni, mindenkinek joga van hozzá. Holnaptól kinőhet egy új "szekta" ami valami abszurd dologra esküszik és lesz aki elkezd kapcsolódni, mert számára hihető lesz, össze tudja kapcsolni a saját életének eseménével és onnantól nem lehet megmagyarázni neki semmi mást. Elkezd vakon hinni a dologban.

Az elmúlt évtizedben számos ilyen dolgot láthattunk, az oltás ellenesek, klíma tagadók, laposföld hívők és számos más csoport által. Konkrétan politikai pártok építenek az ilyen emberekre, mert felismerték hogy általuk kellő szavazat nyerhető. Ezek az új hitek, nem egyháziak, hanem tematizált dolgok, pont mint az egyház volt annak idején.

A modern társadalomban ezek mennek nagyot, és nincs kapcsolat az egyház meg a fiatalabb társadalmi réteg között. Elmúlt ez a dolog, lecsengett, modernizálódott a hittel való kapcsolódás 21.századbeli dolgokká. Pont ez mutatja az egyház szemfényvesztését, hogy képtelen tematizálni az elmaradott dogmákat, mert már annyi történés van a világban, hogy nem lehet egy konkrét isteni színre lépéssel magyarázatot adni ezekre, amikor kézzelfoghatóbb dolgokkal magyarázzák ezt az embereknek.

Jóska sok témában elég sarkos véleményt formál, de ebben az esetben szerintem ( az én világról alkotott képem alapján) igaza van. Én nem mennék el addig, hogy aki azon a szinten hisz, hogy bármilyen vallás szerves része az életének az buta, de azt viszont gondolom, hogy ez a belső bizonytalanság feloldása és egyben át is adja a felelőséget, mert nem én felelek a saját döntéseimért, hanem Isten így akarta. Általánosítok, de többségében igaz, hogy a vallási vezetők is gyarlók, sőt.... és emiatt (is) roppant káros tud lenni az egyszeri hívő emberre, amikor a vallás mélyen beleeszi magát a hétköznapjaiba. A Hitgyüli pont ilyen a szememben, ha rajtam múlna írmagja sem maradna belőle annyira károsnak gondolom. Mondom ezt úgy, hogy szerencsére semmilyen közöm nem volt hozzá, de elég sok helyről hallottam, akár itt tőletek is annyi információt róla, hogy ezt állítsam. Azt nem vitatom el, hogy vannak életszituációk és emberek akiknek a hit rövidtávon segít, de az pillanatnyi gyógyszer és nem valódi segítség.

A keresztyénség esetében ez különösen jogos felvetés. (mondom, most elsősorban csak erről tudok beszélni, és erről akarok nyilatkozni, minden más valláshoz kapcsolódó hitet vagy a általában a hit mint fogalom kialakulásának a kérdését nem venném ide, mert az nagyon messzire visz).

dande2

Én erre reagálok mégis, mert abban amit Jóska állít és amivel én is egyetértek ennek van szerepe.
Az, hogy a világon számtalan hitvallás alakult ki az számomra arra bizonyíték, hogy az embernek szüksége volt egy számára elfogadható magyarázatra arra, ami körülötte történik, de amit az akkori tudásával nem tudott megmagyarázni, ezért a bizonytalanságát így tudta feloldani.

Ezek a vallások egymástól teljesen függetlenül alakultak ki és nincs átfedés közöttük, számomra ezért épp olyan, mint a nyelvek kialakulása. Az embereknek igénye volt arra, hogy beszéljenek egymással, ezért kialakultak nyelvek, rokonnyelvek az egymáshoz közel élő emberek közösségében.

Ebből kiindulva a vallást is ennek tudatában ítélem meg, az embereknek szüksége volt arra, hogy valamivel magyarázzák az akkor még megmagyarázhatatlant, de ennek az elterjedése inkább szólt arról, hogy az emberek közösséghez tartozó igényét kielégítse és az, hogy valójában melyik terjedt el jobban világszinten az annak köszönhető, hogy az ezt valló népcsoportok milyen erőt képviseltek.

Szent István sem azért tért át a pogány hitről a keresztény hitre, mert megvilágosodott, hanem mert ezzel tudta az országának a fennmaradását biztosítani.

Innentől kezdve pedig elérkeztünk ahhoz a megállapításhoz, amit Jóska mondott.

És mivel a vallási vezetők ugyanolyan emberek mint te vagy én, ugyanazokkal a gyarlósággal küzdenek, mint bármely más ember, ezért a vallást is besszenyezte a kapzsiság, hatalomvágy, politikai erőképviselés, ami szépen lassan rányomja a bélyegét akár a kereszténységre is. Nem hiába nincs már igazi válasza a kereszténységnek (sem) a mai modern világra, ezért sem képes igazán megszólítani már a fiatalokat már és ezért van jóval kevesebb valóban hívő ember, ami jelen állás szerint (szerintem) egy visszafordíthatatlan folyamat, ugyanis ahogy egyre jobban megérted a világot, úgy egyre kevésbé kell a hitben keresned a válaszokat.

+1 dologgal kiegészíteném

Az, hogy valaki felnőtt emberként rátalál a hitre, az a szíve joga. De amikor mélyen vallásos szülők nevelik így a gyereküket ezzel gyakorlatilag megnyomorítva a gyermeket, azt nagyon károsnak gondolom. Nem egy és nem kettő példát láttam a környezetemben erre.

Szerkesztette: ervinator

Nekem olyan fura ez az egész. Hiszek Istenben, mert történt számtalan, emberi ésszel megmagyarázhatatlan dolog az életünkben, de valahogy nem érzem a jelenlétét vagy a közelségét vagy… nem tudom megmagyarázni.
Mivel pünkösdi karizmatikusnak neveltek, és megvolt a megtérésem, vízkeresztségem, szent szellem keresztségem, mégsem érzek semmit.
Mármint, én sosem fetrengtem a földön. Nem volt soha olyan katartikus élményem.
Soha.
Miközben például a feleségemnek, aki sokkal később lépett be, nem is egyszer.
Számomra ez megmagyarázhatatlan.
De itt talán arra kell gondolni, hogy a lelked, a szíved nyisd meg, teljesen. Add át magad.
Én igazság szerint sosem tudtam.
Bár sokszor azt érzem hogy semmilyen érzelem sincs bennem. Kemény vagyok, mint a kő, sokszor érzelem mentes. Nem akarom mindenért a szülőket hibáztatni, de úgy tűnik nem olyan nagy szeretetben neveltek fel, mint elvárható lett volna.
Ezért sem kötődöm - szerintem - hozzájuk olyan nagyon, érzelmileg.

Na, de vissza pár megmagyarázhatatlan dologra.

Amikor az első lányunk születése előtt egy lyukat fedeztek fel a szívében.
Én elkezdtem imádkozni itthon, könyörögni, igét olvasni és böjtöltem is.
A következő UH-n semmi nem volt ott.
Mikor született, az orvos az első vizsgálat után mondta hogy nem hall a bal fülére.
A forgatókönyv ugyanaz volt, ima, böjt, stb.
Másnap volt a következő vizsgálat, és a baba hallott.
Bár lehet hogy szar volt az orvos, a vizsgálat vagy a gép. Sosem derül ki.
Utána jöttek pár óra múlva, hogy születéskor eltörte a kulcs csontját.
Hát mondom remek.
A séma ugyanaz, egy óra múlva hívtak, hogy ilyet még nem láttak, beforrt a csont.

Mikor a hugi született, alapvetően semmi gond nem volt, viszont 3 éves korában felfedezték a Madarasz utcában egy újabb rosszullét után hogy egy bizonyos érték, ami 3.5-4.2 között tökéletes, neki 1.3 volt.
Behívott a doktornő és azt mondta hogy nagyon sajnálja, de élete végéig gépre kell kötni és hetente 3x kezelésre kell hordani.
A feleségem összezuhant.
Egy hét múlva volt még egy vizsgálat.
Én egy hétig nem vettem magamhoz szilárd ételt, szabadságot vettem ki, imádkoztam, kerestem Istent őrülten.
Hittem.
A vizsgálat után hiv a doki:
“Ne haragudjanak, de én ilyen a 30 éves praxisom alatt egyszer sem láttam.
Az érték 3.6, minden rendben lesz.”

És akkor ott van a másik oldala, hogyha nem támogatom a gyülekezetet, ha nem adakozom, nem fizetek tizedet, akkor nem lesz annyi munkám, Isten majd nem ad bevételt és minden rossz lesz, miközben ugyanúgy zajlik az életünk és pénzt keresek, több módon.
Vagy ha nem imádkozom mindennap egy órát, akkor Isten nem hallgat meg sosem. Lekerül a kenet, nem lesz védelem alatt a családom.
Állandó rettegés.
Ez sem normális.

Jóska, ezt áthozom ide:
Írod, hogy
"A hit azt jelenti, hogy valamit igaznak vagy valósnak fogadsz el, anélkül, hogy egzakt bizonyítékod lenne rá.

Mi van az élet vagy a meghalás után? A halál.
A halál után már nincs semmi mostani tudásunk alapján. Vagyis a semmi van. Az egyén számára pont ugyanaz, mint ami a megszületése előtt volt. Azért ez nem túl bonyolult.
Aztán ha mégse így van, akkor majd revidiáljuka mostani tudásunkat, de addig ez az, amivel kalkulálni lehet.

De amit kiragadtál az pusztánarról szólt, hogy nincs halott meg halottabb, nincs kicsit meghalva vagy nagyon meghalva valaki, nincs hit vagy vakhit. Van halál van hit, egyik fogalom se fokozható.
Dzsokijuing

Pontosan ezt hívják korlátozott tudásnak. Ez az, amit a tudományban és a művészetben és általában az életünkben folyamatosan keresünk, arra a tényre a még ismeretlen igazolásokat, hogy egyszerűen kevesebbet tudunk, mint amit nem.
Ezt hívhatod hitnek is, pedig ez egzakt tudás az ismeretlenről. Hogy ezt minek öltöztetjük be az ősvallásoktól Heideggerig és tovább, az már kultúra és érdeklődés dolga.

Jóska, ezt áthozom ide:
Írod, hogy
"A hit azt jelenti, hogy valamit igaznak vagy valósnak fogadsz el, anélkül, hogy egzakt bizonyítékod lenne rá.

Mi van az élet vagy a meghalás után? A halál.
A halál után már nincs semmi mostani tudásunk alapján. Vagyis a semmi van. Az egyén számára pont ugyanaz, mint ami a megszületése előtt volt. Azért ez nem túl bonyolult.
Aztán ha mégse így van, akkor majd revidiáljuka mostani tudásunkat, de addig ez az, amivel kalkulálni lehet.

De amit kiragadtál az pusztánarról szólt, hogy nincs halott meg halottabb, nincs kicsit meghalva vagy nagyon meghalva valaki, nincs hit vagy vakhit. Van halál van hit, egyik fogalom se fokozható.

A vallási megtérésnél vagy a vallásosságnál alapvetően két mintázatot látok: családi szocializációt, ahol a gyerek természetes módon szívja magába Isten létét és hite megélését (vagy az ellenkezőjét, hiszen az ateisták is ugyanolyan etikus lények); illetve a felnőtt megtérők világában a trauma vagy szenvedélybetegség utáni függőségcserét, ezúttal pozitív irányba.

Jóska sok témában elég sarkos véleményt formál, de ebben az esetben szerintem ( az én világról alkotott képem alapján) igaza van. Én nem mennék el addig, hogy aki azon a szinten hisz, hogy bármilyen vallás szerves része az életének az buta, de azt viszont gondolom, hogy ez a belső bizonytalanság feloldása és egyben át is adja a felelőséget, mert nem én felelek a saját döntéseimért, hanem Isten így akarta. Általánosítok, de többségében igaz, hogy a vallási vezetők is gyarlók, sőt.... és emiatt (is) roppant káros tud lenni az egyszeri hívő emberre, amikor a vallás mélyen beleeszi magát a hétköznapjaiba. A Hitgyüli pont ilyen a szememben, ha rajtam múlna írmagja sem maradna belőle annyira károsnak gondolom. Mondom ezt úgy, hogy szerencsére semmilyen közöm nem volt hozzá, de elég sok helyről hallottam, akár itt tőletek is annyi információt róla, hogy ezt állítsam. Azt nem vitatom el, hogy vannak életszituációk és emberek akiknek a hit rövidtávon segít, de az pillanatnyi gyógyszer és nem valódi segítség.

Az alapvető bajom a kiindulási ponttal van és az alapvető általánosítással. Ami ellen egyébként olyan nagyon tiltakoznak itt jó néhányan, mégis megteszik, csak nem veszik, vagy nem akarják észrevenni.

Miért feltételezzük, hogy a hit valakinek az életében csak azokból az okokból keletkezhet, amit Sobri vagy épp jó néhányan feltételeznek. Honnan ismeri bárki a másik életének mozgatórugóit, hogy mi vitte őt arra? Hogy a hit feltététlenül és mindenképpen a menekülés, vagy a tudáshiányból fakadó félelem vagy a bizonytalan élethelyzet vagy a függőségi vagy stb stb ilyen dolgok mentén alakul ki?

Akkor is ha az illető ezt nem vallja vagy nem akarja bevallani magának?

A keresztyénség esetében ez különösen jogos felvetés. (mondom, most elsősorban csak erről tudok beszélni, és erről akarok nyilatkozni, minden más valláshoz kapcsolódó hitet vagy a általában a hit mint fogalom kialakulásának a kérdését nem venném ide, mert az nagyon messzire visz).

Mert a keresztyénség esetében a hit első lépésként kívülről indul egy másik emberen keresztül. Akit aztán már a Szentlélek és az élő Isten használt fel ebben a szolgálatban.
"A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által...." (Rómaiakhoz írt levél 10:17)

Találkozom azzal üzenettel, ami a Bibliából megszólal. Aztán egy bibliai példázat szerint (Magvető Máté 13) legalább 4 féle módon reagálhatok rá, a szívem 4 állapota szerint.
1. Az útszélre esett mag - egyik fülemen be másikon ki
2. A köves talajra - elgondolkodok rajta, de nem ver mély gyökeret bennem és aztán eltávolodok tőle
3. A tövisek közé - gyökeret ver, az életemben el is kezd kihajtani, fontosnak érzem, de jönnek a tövisek az élet dolgai és megfojtják bennem
4. a jó földbe esett mag, ami aztán kihajt és valódi, gyümölcsöt termő élő hit lesz belőle,

Ebből kinek mikor, melyik válik valóra, az aztán rengeteg tényezőn múlik, de mindegyik mögött ott van a legtöbb esetben egy igenis tudatos és valós döntés, és ott van egy személyes találkozás az Igével, és azzal, aki az Igét adja, az Istennel.

Elmagyarázni ezt kívül lévőnek borzasztó nehéz, mert ezt megélni, megtapasztalni kell. Hiába mesélek arról hogy milyen gyönyörű az Észak-ír partoknál a Giants Causeway (Óriások útja), el is fogadják tőlem, de ahhoz, hogy átéljük a szépségét, oda is kell menni hozzá.

A magaméról tudok nyilatkozni: vallásos, félig zsidó gyökerekkel rendelkező (de már régóta kikeresztelkedett evangélikus) családból származom. A másik fél református. A hit magva tehát kezdetektől ott van a családban még ha nem is mindennapos gyakorlat a hit akkor még. Kis falu, jelentős részt református, nagyapa presbiter, majd gondnok is (a lelkipásztor mellett a gyülekezet világi/laikus foglakozású vezető párja). Így én is a református közösséghez kerülök közel. De alapvetően értelmiségi közeg és mindenféle gondolkodás teret kap, elég nyitott és mondhatnám kozmopolita. Mindez a 80-s évek aztán a rendszerváltás időszaka.

Vasárnap, havonta legalább, gyermekistentiszteletek, akkor még erősen fakultatív hittan és konfirmáció. Ezeket szerettem egyébként, jól éreztem magam benne (állítólag alsós koromban én odamentem a tiszi bácsihoz hogy lelkész akarok lenni - erre nem emlékszem) de valószínűleg az lett volna a sorsom mint több velem konfirmált társamnak, hogy azzal ki is konfirmálok az egyházból és közelébe nem megyek vagy távolabb kerülök tőle. Az első három eset játszott akkor a magvetés szempontjából az életemben.

Az, hogy nem így történt annak köszönhető, hogy jött egy akkor (és még ma is) működő református ifjúsági szervezet érkezett hozzánk, aki ott helyben egy néni adományából kapott egy házat missziós célra. Ők összeszedtek minket, (a tiszinknek ifi munkához már nem volt ereje, képessége) és el kezdetek foglalkozni velünk (játék, táborok, igei alkalmak stb stb) Ez a közösség megragadott.
Aztán nekik volt egy nagy nyári táboruk, ahova elvittek minket. 180 fiatal együtt az ország minden részéből. Egy hét. Aminek a célja, igen az volt, hogy Istenhez, Jézushoz, megtérésre vezessék az életünket. Tették mindezt tényleg szeretettel, és nem nyomást gyakorolva ránk, hanem engedve, hogy ez a döntés bennünk megszülessen. Élveztem a tábort, de az első nyáron nem történt semmi különös.

A következő nyár, megint elmentem. (Az előző évi 10-15 fős csapatból már csak 4-n maradtunk következő évre).
Nem is vártam semmi különöset. Mégis ez a hét másként telt. A kiscsoportos alkalmak egyre jobban érdekeltek és lekötöttek. Aztán az énekek és a beszélgetések a nagyobb alkalmak is. Eljött az utolsó szombat este. Ezeken az alkalmakon az igei szolgálat után kiállhattak fiatalok, akik elmondhatták a többieknek, mit éltek át a héten. Úgymond döntésre jutottak Jézus mellett, változtatnak az életükön, stb vagy csak egy elindulás ment végbe bennük, bármit elmondhattak szabadon. Ahogy telt az este, és énekek is hangzottak, azt éreztem, hogy belül egyre jobban fázok (pedig nem volt hideg) és valaki "szólít" érint hív....teljesen magamnál voltam és semmi egyébként külső nyomás nem volt. Akkor tudtam, hogy Isten mozdít és szeretné, hogy átadjam Neki az életem. Ugyanakkor azt is tudtam, most ehhez fel kell állnom, és erről beszélnem kell az embereknek. Ha ezt nem teszem meg, akkor lehet örökre, de elszáll a pillanat. Már majdnem véget ért az este, a vezető lelkipásztor lezárta volna, de aztán felálltam, és látta rajtam, hogy van valami. Megkérdezte: akarsz valamit még mondani? - mondtam igen- na jó gyere - mondta (és ez tőle nagy szó volt, mert egyébként elég szigorú ember de itt tudta, hogy engednie kell).
Akkor kimentem, és beszéltem (csak azért tudom mit mert fel lett véve kazettára 😀) és a lényege az volt, hogy Jézus Krisztust akarom követni. Megbánva a bűneimet (mert volt és van sok) új életet akarok kezdeni.
Ennek éppen nyáron lesz 30 éve. Ez nem érdem, ez kegyelem!

Aztán a lelkipásztori elhívás rá bő másfél évre jött, amikor láttam a kortársaim hogyan szúrják el az életüket (elsősorban az alkohollal, droggal, bulival stb), és tudtam, hogy én is ezt tenném, ha akkor nem születik meg egy ilyen döntés bennem. Annak a lehetőségét és örömhírét pedig el kell mondanom másoknak, hogy lehet más út, lehet más élet.

Azóta ahogy írtam eltelt 30 év. Az Atyának a Fiúnak a Szentlélek, az élő Szentháromság Istennek számtalan személyes megtapasztalása. Mind az én mind családom mind mások életében (a családomban valaki például az alkoholból szabadult ezen keresztül, 26 éve immár)
Higgyétek el 😛 azóta számtalan alkalmam, lehetőségem, okom lett volna ettől eltávolodni, ezt megtagadni, nemet mondani rá, más vallások után nézni (volt lehetőségem minden nagyobb vallásba belelátni) és valóban a földi élet és a józan ész máshová kellene hogy vigyen, de pont hogy nem: inkább közelebb visz Hozzá, akár hogyan gondolkodom (tudom, ezt nehéz kinézni belőlem 😛)

A felelősséget sem hárítom másra, a döntéseimért én vagyok felelős, még akkor is, ha ebben erős szerepet tulajdonítok Istennek.

Természetesen, akik ettől eleve elzárja magát, vagy hasonló prekoncepciókkal közelít mint ahogy pl Sobri előadja magát (még mindig nehéz elhinnem hogy tényleg ilyen 😉 annak az életében ez végképp nehezen születik meg, és nehezen érti meg, és gondolja azt amit. Ezt szeretettel elfogadom. Joga van hozzá.

Csak akkor nekünk is engedtessék meg, hogy a magunk módján legyünk hülék (vagy épp okosak 😉.

Ma esti prédikáció vége, a holnapira kell készülnöm 😀

u.: A Hitgyüliről majd még egy keveset, talán holnap.

 telex.hu/kulfold/2026/03/25/spanyol-katolikus-egyhaz-szexualis-zaklatas-karpotlas-arte?fbclid=IwT01FWAQw7nVleHRuA2FlbQIxMABzcnRjBmFwcF9pZAwzNTA2ODU1MzE3MjgAAR4fd8TMi8xGgTFn4z5oPrkyqbYD6FlKntcTqbqryMa4SsY6--bqsUT45vHtHQ_aem_jWrjHPSiwzLiPpOdZdLyGg

Egészen döbbenetes ami folyik ezekben az intézményekben..

"Szeretném ezúton megköszönni Beke Mihály Andrásnak, hogy elküldte nekem könyve, a Bevezetés az újdiktatúrába dedikált tiszteletpéldányát. Nagyon megtisztelve érzem magam! Ajánlom elolvasásra ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekel a politika, különösen a liberális demokráciára napjainkban fenevadként támadó, destruktív, erkölcstelen populista autokrata és félautokrata rendszerek természetrajza.

Én az emberek állammal szembeni egyenlőségét megvalósító liberális demokráciát az emberek Isten előtti egyenlőségét hirdető jézusi tanítás politikai megvalósulásának tekintem, ezért úgy gondolom, hogy a liberális demokráciánál egy keresztény ember számára csak egy jobb rendszer képzelhető el: a még jobb liberális demokrácia. Ha a liberális demokrácia híveiként van ma feladatunk, küldetésünk, akkor az az, hogy úgy álljunk ki a liberális demokrácia eszméje és gyakorlata mellett, hogy hibáit kijavítva alkalmassá tesszük a rá leselkedő veszélyek - a klímaváltozás következményei, az iszlamizálódás és az idegen kultúrákkal való keveredés, a diktatórikus rendszerű országok állandó támadása, a destruktív politikai populizmus, a globális techcégek közvélemény meghatározására képes túlhatalma stb. - kivédésére és elhárítására. A jövőnket és az utánunk következő generációk életét ezen törekvésünk, küzdelmünk eredménye: sikere, vagy éppen kudarca fogja meghatározni.

A liberális demokráciát csak a lényegének megőrzésével lehet (és kell) megjavítani, mert a lényegének elvétele óhatatlanul a már meghaladott múlt feltámadásához, diktatúrához, háborúkhoz, pusztuláshoz vezetne. Mi, magyarok most abban a "szerencsés" helyzetben vagyunk, hogy a saját szemünkkel láthatjuk és a saját bőrünkön érezhetjük egy olyan rendszer döglődését, válságát (és, remélhetőleg, közelgő bukását), mely azt hirdette magáról, hogy meghaladta a liberális demokráciát. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy ezt a minden tekintetben kudarcos illiberális kísérletet kizárólag a pártállami propaganda tartotta és tartja életben, s ha valamit sikerült "meghaladnia", akkor az az erkölcs, az igazság és a humánum."
(Vidéki Prókátor FB-oldala)

 www.papszilard.eu/p/hogyan-lettunk-foallasu-cimkezok

De ha végignézünk a nemzetközi progresszió és radikális jobboldal nézetvilágán, a gondolataik egy jelentős része csupán abból ered, hogy mechanikusan megszorozzák mínusz eggyel a másik oldal épp aktuális nünükéjét.

 telex.hu/kulfold/2026/03/14/meghalt-jurgen-habermas-filozofus
Dzsokijuing

"Jürgen Habermas óriás volt, még ha a szelíd fajtából is. Olyan óriás, aki hitt abban, hogy nincs szükség óriásokra. Szabad emberek közötti párbeszédre van szükség, a helyesről és a helytelenről, a jóról és a rosszról folytatott nem szűnő, elfogulatlan vitára. Ebből születhet meg az a társadalmi közmegegyezés, amely keretet ad közösségi létezésünknek, miközben nemcsak tolerálja és elviseli, hanem egyenesen megköveteli a nézetek sokféleségét és sokszínűségét, hisz épp ez hat megtermékenyítőleg a vitafolyamatra.

Mondhatnám, hogy sokat tanultam Habermastól, de ez eufemizmus lenne. Egész közéleti, politikai pályám Habermas diszkurzív etikai elméletén nyugodott. Azon a meggyőződésen, hogy a racionális érvelés, a nyitott vitafolyamat alkalmas eszköze a közösen elfogadott és respektált normák kialakításának. A diskurzus folyamán kialakult normákkal szembehelyezkedő nézetek pedig nem fenyegetik azok meglétét, hanem továbbviszik a diskurzus fonalát, új és új elemekkel gazdagítják, új feladatokra, új helyzetekre és új kihívásokra adott új válaszokkal tartják életben a nyílt vitát.

A zöld politikát épp egy ilyen új objektív kihívással, az ökológiai katasztrófával szembenéző, a korábbi normák kereteit szétfeszítő, és a társadalmi diskurzust új irányba terelő tényezőnek fogtam fel, amely a vita révén új normák elfogadását eredményezi. Kicsit eretnek módon Habermast egyfajta pszeudo-ökológiai filozófusnak láttam, aki számára a vélemények sokféleségéből fakadó diskurzus önértéke hasonlít ahhoz, ahogy az ökológia tudománya és az ökopolitika a sokféleségre, a biodiverzitásra tekint. A diverzitás alkalmazkodóképességet, rezilienciát, adaptációt és evolúciót eredményez - társadalmilag és ökológiailag egyaránt.

Habermas hitt a szabad emberek által folytatott nyílt, szabad vita, és általában a szabadság erejében. A 20. század legszebb eszméinek, vagy talán csak illúzióinak fáklyavivője volt. Még épp megélte, hogy lássa, a 21. század idejétmúlttá tette eszméit. A szabad diskurzust chatbotok, trollfarmok, propaganda, AI tartalmak és hazugságcunami váltotta fel. Nem csak a szabadság és sokféleség eszméje van odaveszőben, hanem az odavezető útként megfogalmazott társadalmi diskurzus is. Az érvek erejét a fake news tömegtermelése váltotta fel. Habermas halála azért is érint meg ennyire, mert az ő eszméin nyugodott mindaz, amit valaha a közéletben tettem. És az eszméinek elhalványulását tükrözi ennek kudarca is. Habermas-szal kicsit a szabad közéleti diskurzust tesszük sírba, amiben mindig hittem. Mától még nehezebb bízni a szabadság győzelmében.

RIP Jürgen Habermas (1929-2026)"
(Jávor Benedek FB-oldaláról)

 telex.hu/kulfold/2026/03/14/meghalt-jurgen-habermas-filozofus

 qubit.hu/2026/03/04/ha-nem-tudod-megmondani-hogy-mit-akarsz-ne-csodalkozz-ha-nem-az-tortenik-amit-szeretnel

 merce.hu/2026/02/28/megdonti-e-az-apple-a-kapitalizmust-bevezetes-a-technofeudalizmusba/

Piketty - Az egyenlőtlenség rövid történetét. A kisfiú még csak csak hallgatta, ő szereti az apját, de a leány szerint borzasztó unalmas mellébeszélés és hablaty volt, legyek kedves Almaboszit olvasni.
MC12

Nem filozófia, de anno a Kincskereső kisködmönnel jártam így, amikor valami félhülye meséről arra váltottam lefektetéskor. Én a könnyeimmel küszködve olvastam, a gyerek oda se figyelt, és azzal menekült ki a helyzetből, hogy unalmában elaludt.
nagylaza, főpohárnok

<-- Marx: A tőke

Szerkesztette: Gyurma Pappa

 telex.hu/eszkombajn/2026/02/23/kierkegaard-filozofus-internet-tiktok

Érdekes, főleg az emberi természetet illetően
warr_b

Egyébként aki nyitott a filozófiával való ismerkedésre, annak kimondottan ajánlom, hogy Kierkegaard-dal kezdjen. A műfajban az egyik legkönnyebben emészthető alkotó.
szaba

Szerintem inkább Penrose mikrotubulusaival, és ha az betalál, akkor megspórol többezer oldalnyi szellemi maszturbálást. Ha nem, akkor meg határ a csillagos ég...
Őszentsége Sobri Jóska

A filozófia konkrétan szellemi maszturbálás, miért kéne spórolni, hàt az benne a poén, amikor sörözés közben ledobod, hogy ez az érv sem rossz, de ahogy Nietzsche/Kirkedard/Feuerbach/Hegel írta híres művének a ….-nak/nek 217. Oldalán ….. és meg is vagy 😊
MC12

Én úgy szoktam megfogalmazni, hogy azért olvasok filozófiát, hogy gusztustalanul művelt legyek, de a gyakorlati haszna tényszerűen valahol ebben van.
Gyurma Pappa

Hát igen, mi értelme gusztustalanul műveltnek lenni, ha ad 1. ezt senki nem tudja rajtunk kívül, ad 2. nem tudjuk mások orra alá dörgölni 😊 ebben végtelen szórakozási faktor van.

Persze, van amikor túl lehet tolni, és akkor a nejem egy szemöldökösszehúzás + “elég lesz” felkiáltással berekeszti az eszmefuttatásomat. Ezt legutóbb akkor kaptam meg, amikor meguntam Almaboszi kalandjait és esti mesének elkezdtem felolvasni + magyarázat a gyerekeknek Piketty - Az egyenlőtlenség rövid történetét. A kisfiú még csak csak hallgatta, ő szereti az apját, de a leány szerint borzasztó unalmas mellébeszélés és hablaty volt, legyek kedves Almaboszit olvasni.
MC12

Nem filozófia, de anno a Kincskereső kisködmönnel jártam így, amikor valami félhülye meséről arra váltottam lefektetéskor. Én a könnyeimmel küszködve olvastam, a gyerek oda se figyelt, és azzal menekült ki a helyzetből, hogy unalmában elaludt.