Game Over - II. rész
Patrick Hruby sportújságíró a "SportsonEarth" c. oldalon megjelent cikkének fordítása.
Nem fogok focimeccset nézni Ann McKee miatt. Vele egy Boston melletti hullaházban találkoztam. A helység közepén acélból készült asztal, tiszta és hideg, mint egy szike, körülötte hűtők telis-tele emberi agyakkal.
McKee orvosi kesztyűt és kék orvosi köpenyt viselt. Kezében egy fehér műanyag doboz. A dobozban egy emberi agy volt, mely sárgászöld színű tartósító folyadékban úszkált. Úgy nézett ki, mint egy befőtt.
„Ez egy 29 éves emberé volt.” – mondja. „Jól látható rajta a zsugorodás. Fel lesz vágva és megvizsgáljuk mikroszkóp alatt is.”
Újabb doboz.
„Ez pedig egy hajdani NFL-játékosé volt. Ezen szintén sorvadás jelei mutatkoznak. Az agykéreg összezsugorodott.”
Újabb doboz. Újabb egykori profi focista.
„Nagyon kicsi a halántéklebeny. CTE-nek tűnik. Hú! Egészen elképesztő. Azt hiszem, ez jó orvosi eset ígérkezik.”
McKee úgy beszélt, mint egy tudós kutató. Futballszurkolóként – két egykori focista testvéreként – nyilván tisztában van a nagyobb igazsággal, hogy igazából nincsenek „jó esetek.” Mint neuropatológus és a Bostoni Egyetem CTE-t Vizsgáló Központjának társigazgatója, úgy csöppent ebbe az egészbe évekkel ezelőtt, hogy bokszolók agyát kezdte vizsgálni a mikroszkóp alatt. Az illetők agyszövetét mutató tárgylemezek olyanok voltak, mint fiatalon elhunyt, problémás emberek végső, csendes üzenetei.
Az első futballista-agy igazi reveláció volt a számára.
„Hihetetlen felfedezés volt.” - emlékszik a doktornő. „Ugyanazokat az elváltozásokat láttam, mint a bokszolóknál. Amikor azt láttam, hogy van egy 29 éves ember, az agyában ezzel a kórral… Látni a teljes degenerációt… Ha ilyet lát az ember, gondolkodóba esik.”
És mire gondol?
„Az idős emberek problémássá, időnként erőszakossá válhatnak. Nekimehetnek szobatársaiknak, a gondozóiknak. Sokan csak legyintenek erre. Ilyenek az öregek. Ám amikor fiatalabb emberek viselkednek ugyanígy, akkor azt gyanítjuk róluk, hogy pszichopaták. És amikor ezekre az agyakra nézek, úgy érzem, nem is igazán ők tehetnek róla, hanem a kór, a betegség tetteti azt velük, amit tesznek.”
Más szerveket át lehet ültetni, ki lehet cserélni. Az agyat nem. Az agyunk ugyanis, mi magunk vagyunk. A gondolataink, az érzéseink, az élményeink, a reflexeink. Az ütközések traumával járnak, megmozgatják az agyat a koponyánkban, károsítva az idegsejteket. Néhány ütközés agyrázkódást okoz. Néhány nem. Az ütközések hatása azonban idővel összeadódik: a bostoni kutatók szerint egy átlagos középiskolás falember 1000-1500 ütést kap a fejére egy szezon során, némelyik ütközés egyenértékű vagy nagyobb erejű, mint egy 40 km/órás sebességgel bekövetkező karambol. A végeredmény olyan is lehet, mint az említett dobozokban úszkáló agyak, vagy a McKee irodájában felhalmozott tárgylemezek.
Korábbi Philadelphia Eagles-safety, Andre Waters. 44 éves korában főbe lőtte magát.
A UPenn focicsapatának egykori kapitánya, Owen Thomas. 21 éves korában felakasztotta magát.
Korábbi Bears-safety, Dave Duerson. 50 éves korában szíven lőtte magát.
A Bostoni Egyetem CTE-t Vizsgáló Központja 20 nemrégiben elhunyt focista agyával kapcsolatban tette közzé vizsgálati eredményeit. 19 focista esetében kimutatták a CTE-t. McKee doktornőnek még sok egyéb agyat meg kell vizsgálnia, nem is beszélve arról a több száz még élő focistáról, aki halála esetén agyát a Központnak ajánlotta. Időnként már dr. McKee is nehezen bírja a feszített tempót. „Őszintén szólva már el sem tudok olvasni minden anyagot, amit el kellene olvasnom.” – állítja. „Az egész annyira felgyorsult.”
Mivel az agy szabadon mozog a koponyában, nem létezik az a mágikus sisak, amely teljesen megóvhatná az agyat a károsodásoktól. Essünk neki egy tojásosdoboznak egy baseballütővel: még, ha golyóbiztos kevlarból készült is a doboz, az sem akadályozhatja meg, hogy a tojás tartalma elmozduljon, s így megsérüljön. A CTE-t élő emberben még nem lehet kimutatni. A kutatók már dolgoznak különféle teszteken, vizsgálnak biomarkereket, minden olyan megoldást, amihez nem kell szike és, hogy a páciens már halott legyen, de az áttörés még várat magára.
Ahogy McKee is elismeri, az emberi agy túlontúl bonyolult és rejtélyes.
„Minél inkább beleásod magad, annál hihetetlenebb és sokrétűbb univerzumként tárul eléd. Annyi minden van még, amit nem is tudunk róla.”
Amikor még orvosnak tanult, McKee egyszer balesetet szenvedett a kerékpárjával. Beütötte a fejét. Néhány idős hölgy megállt, hogy segítsen neki. Azt mondta nekik, hogy minden rendben van, jól érzi magát. Visszaszállt a bicajára, de nem tudta tekerni. Azt hitte, hogy a jármű tönkrement, így hét mérföldet gyalogolva hazatolta.
Később elvitték a biciklit a szerelőhöz, de ott kiderült, hogy az égvilágon semmi baja sincsen.
A dolog megdöbbentette McKee-t. Elbizonytalanodott. Hasonlót érez most a foci kapcsán is. Úgy nőtt fel, hogy a Green Bay Packers-nek drukkolt. Mai napig a csapat odaadó rajongója maradt, az 1968-as gárda évkönyvét most is az irodájában tartja. Az utóbbi időben azonban már nem jár ki a helyi középiskola focimeccsire, bár valaha szívesen látogatta azokat. McKee is anya. A meccsen látott ütközéseket nehezen tudta megemészteni. Még a Packers-meccseinek megtekintése is elgondolkoztatja.
„Fenntartásokkal élvezem a dolgot.”- állítja McKee. „Nézem a meccset, de gyakran úgy, hogy közben szinte visszatartom a lélegzetem.”
Én már belefáradtam abba, hogy a sajátomat visszatartsam.
***
Nem fogok meccseket nézni Gil és Michelle Trenum miatt. És a fiuk, Austin miatt.
Két évvel ezelőtt Austin agyrázkódást szenvedett egy középiskolai focimeccsen. Egy gondos orvos azonnal lehozatta a pályáról. A doktorok a sürgősségin kivizsgálták, majd hazaengedték. Úgy tűnt, hogy minden rendben van.
Másfél nappal később azonban a fiú felakasztotta magát.
Nem hagyott hátra búcsúlevelet. Nem voltak figyelmeztető jelek. Austinnak nem voltak sötét titkai. Boldog és egészséges srácnak tűnt. Jó tanuló volt. Népszerű volt, sokan kedvelték, egyszóval az a fajta fiú volt, akiről a szülő azt reméli, hogy az ő lányát kíséri majd el a szalagavatóra. Szerette a szüleit, a barátnőjét és a testvéreit. Azt tervezte, hogy egyetemre megy, halála napján pedig azt, hogy megnézi a Redskins meccsét.
A bostoni kutatóközpont megvizsgálta az agyát. Nem találtak CTE-t. Találtak viszont multifokális-axonális sérüléseket, az agy idegsejtjeit összekötő szálak károsodását. Az orvosok erősen gyanítják, hogy a sérülések hozzájárulhattak Austin váratlan és megmagyarázhatatlan döntéséhez. A családját porig sújtotta az eset. A barátait szintén. Az egész közösséget. Az élet és futball azonban ment tovább, Gil és Michelle pedig az agyrázkódásokkal kapcsolatos körültekintő tájékoztatás és a megfelelő biztonsági rendszabályok élharcosai lettek. Azóta gyászoló szülők keresik meg őket, kétségbeesett telefonokat, e-maileket kapnak olyan emberektől, akiket korábban egyáltalán nem ismertek. Írtam már korábban a Trenum-családtól, megírtam a történetüket. Csodálom őket. A barátaimnak tartom őket. Talán ők a legbátrabb emberek azok közül, akiket ismerek. Még mindig fáj nekik a veszteség. Pótolhatatlan űr maradt az életükben.
„Még akkor is, ha jó napunk van, ott motoszkál bennünk annak a tudata, hogy Austin végleg elment.” – mondja Michelle. „Tudunk mi boldogok is lenni. Együtt tudunk nevetni a barátainkkal, de akkor is ott a tudat, hogy ő már nincs többé.”
A futball által hátra hagyott veszteség olyan, mint a tóba vetett kő. A becsapódás helyétől koncentrikus körökben sugárzik kifelé a fájdalom. Duerson. Ray Easterling. Junior Seau. Mindegyiküknek volt családja. A legtöbbünknek van. Az ember hátrahagyott szerettei duplán szenvednek: akkor, amikor meghalunk, majd akkor, amikor továbbélve együtt el kell élniük a halál következményeivel. Doktor McKee a következő szavakkal írja le a CTE klinikai tüneteit: Impulzivitás. Gátlástalanság. Csapongás. Depresszióval és az érzelmi kontrollal kapcsolatos problémák. A kórban szenvedő egykori Hall-of-Famer center, Mike Webster életének utolsó hónapjaiban a furgonjában lakott, pillanatragasztóval próbálta helyükön tartani kilazult és rothadó fogait, sokkolóval ütötte ki magát, hogy elaludjon és ammóniát szipuzott, hogy ébren maradjon.
Előfordult, hogy Webster felhívta családtagjait vagy barátait, mert eltévedt és fogalma sem volt arról, hogy merre induljon.
„Csak fákat látok.” – mondta egyszer kétségbeesetten a telefonba.
Ismerek egy Monet nevű hölgyet. Az apja NFL-játékos volt. Az unokatestvérei és két bátyja szintén. Egyik testvérének most gondjai vannak. Gondjai vannak a házasságával. Sok rossz döntést hozott mostanában. A magatartása időnként kiszámíthatatlan. Attól tart, hogy CTE-je van. A családja is. Próbálnak gondoskodni róla. Még a munkahelyén is szemmel tartják. Ifi focistákkal dolgozik, mint önkéntes edző. A családja egyszerűen csak azt akarja, hogy soha ne maradjon egyedül. Az illetőnek persze fogalma sincs arról, hogy így pátyolgatják. Ha kiderülne, az sértené a büszkeségét. Ismerek egy másik hölgyet is. Egy ex-focista feleségét. A férjnek, s így mindkettőjüknek, rendszeres anyagi gondjai vannak. A férj nem tudja megtartani munkáit. Elfelejti kifizetni a parkolási díjakat. Otthon, miután elkészítette a szendvicsét, elfelejti visszapakolni a hűtőbe a fel nem használt húst, sajtot, fűszereket. Mindig a felesége „takarít” utána, és az asszony – lelkileg – egyre kimerültebb. Néha órákig sír. És minden egyre csak rosszabb lesz.
„Amikor hozzáment, a jó kiállású, megnyerő focistához, senki sem sejtette, hogy mi vár rájuk.” – véli egy közeli barátjuk. „Senki nem gondolta, hogy mivel jár, milyen következményei lehetnek ennek az egésznek.”
Márpedig ez is a futballról szól. Nemcsak az a futball, amit vasárnaponként a TV képernyőin látunk. Még leginkább a HBO sorozata, a „Hard Knocks” jár közel a valósághoz, ami néha megmutatja a játékosokat az otthonukban, amint vacsoráznak a feleségükkel vagy ahogy az úszómedencében játszanak a gyerekeikkel. Ezek persze fiatal családok. Mindenki mindig nagyon boldognak tűnik. Ilyenkor elgondolkodok, hogy eszükbe ötlik-e, hogy vajon hosszú távon mit hoz majd az életük. Elgondolkodok, hogy meglátják-e a fákat, amiket Mike Webster látott.
Hozzászólások
Ami viszont a felnőtt playereket illeti... nehogy már én érezzem magam rosszul, mert amerikaifutballt nézek.
A college-ban mindenki nagyfiú már, tudja mennnyire veszélyes sport ez, nyomja a jó szerződésért a profi ligába. A profi ligában meg mindenki meghal a pályán, csillió dollárokért. Amíg nem volt ekkora téma az agysérülés, addig is veszélyes sport volt ez, mindenki, mindenki tudta, hogy bármikor lehet bárkinek gerinctörése vagy bármi egyéb, akár meg is halhat. Akit ez elriasztott, az elment baseballozni vagy kosarazni vagy jégkorongozni. (Azt a sportot is megtalálták maguknak a liberálisok, szintén az agysérülés miatt, csak szólok. sztem lassan jön az európai foci, mert mekkorát üt a fejen a bőrlabda, és más se marad, mint a strandröplabda.)
Szóval ott vannak a playerek, és kurvára nem igaz, hogy nem tudták, mekkora veszélyekkel jár az, amit csinálnak. Lehet, hogy tudományosan nem volt bizonyítva, de aki ott volt tűz közelben, nem hiszem el, hogy nem jutott hozzá informálisan a hírekhez, hogy bazmeg, ennek is elment az esze, meg annak is. totál tudják, mit csinálnak, mint a boxolók. annak a sportnak is betett, hogy Ali meghülyült, bár sose értettem, hogy egy olyan sportban, ahol az a cél, hogy az ember fejét üssék, miért meglepő, ha sérül a fej (tartalma).
Tudják mit csinálnak a pályán, és vállalják. van aki pénzért elmegy Afganisztánba harcolni. Más meg berepülő pilóta, van aki mindennap lemegy a bányába, van aki kint van a tenger közepén egy fúrótornyon, ahol olyan az elhullási ráta, hogy százezer euró a fizu.
Én biztiőr vagyok, és a jövő hónaptól lehet, hogy pénzszállító autót kell kísérnem, annak a pénznek a töredékéért, amit pl egy zsoldos keres az ázsiai hadszíntereken, (nem is említem a veszélyes sportok űzőinek fizetését) és ha jön a rabló és szétlövi a fejem (nem egy ilyenről hallottunk már) senki nem fogja azt mondani, hogy ó szegénykém, hanem hogy ez volt a melóm, így jártam.
Szóval mikor NFL playernek áll valaki, akkor tudja, hogy a papír előtte annyit jelent, hogy "öcsém, itt híres lehetsz, ismert lehetsz, lesz egy csomó nőd, kapsz ikszmilla dollárt. Ellenben valószínűleg három-öt év alatt elhasználódsz, eltörhet csontod, szakadhat izmod, szinte biztosan sérül egy-két inad, és lehet agykárosodásod, tudod, ami most annyira téma lett. Érdekel a dolog? Ott a toll, írd alá." Ennyi.
Ha bárkit fegyverrel kényszerítenének ki a pályára, szégyellném magam, hogy nézem a küzdelmet.
Így nem. Még ha tele is lesz a New York Times az agysérüléses cikkekkel a football rovatban. Bocs.
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊
Undorító írói fogás ez, ilyen alapon írhatott volna bármelyik veszélyes(ebb) szakmáról, ahol ráadásul meg sincsenek fizetve az adott szakmát űzők. Ezek a srácok ehhez értenek, milliókat szórakoztat, illetve rengeteg embernek jelenti a megélhetést a sport minden szinten, szóval olcsó dolog ez az érvelés ("meglátják-e a fákat, amiket Webster látott" - jajjj...) a rokonszenv megnyerésére
---
"Nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek." - Szerb Antal
????
Első ránézésre nem látszik? amikor valaki életében először a jutúbon lát egy összeállítást mondjuk Ray Lewis pályán véghezvitt akcióiról, akkor marad még kérdése?
A futball igen, veszélyes sport, és szerintem az is csak Amerikában merülhetett föl egyáltalán, hogy ezt valakinek is bizonyítani kell vagy nem kell, abban az országban, ahol rá kell írni a flexkorongra, hogy használat közben ne érintse a júzer a nyelvéhez és/vagy a pöcséhez, mert baja eshet. (komolyan van ilyen, valahol olvastam.)
Akkor basztassák egy kicsit a Nascart meg az Indycart is, meet sehol nem látok kitéve figyelmeztető táblát, "ha a falnak csapódsz és elégsz, abba alighanem belehalsz" felirattal.
Ninersfan meg jól mondja, a sisakokon kellene javítani, érdemben.
Csak mondom, sokáig azt gondolták, hogy az emeletes házak automatikusan inognak a földrengésben, ezzel nincs mit kezdeni, fizikai tény. Aztán valami okos rájött, hogy ha egy ingaszerűen elhelyezett nagy golyót iktatnak be az épületbe a felső szinten valahol, akkor a nagy golyó átveszi a földrengés mozgási energiáját, és maga az épület nem inog ki. mutatták a tévében valamelyik nap, hogyí a világ legmagasabb felhőkarcolójában már ez van.
Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy ingát kéne szerelni a futballsisakba, hanem hogy igenis, kellő kreativitással meg lehet oldani a dolgot, ha ez a cél, nem pedig egy sportág lejáratása. Eddig arra törekedtek, hogy tompítsák az ütközéseket, de talán arra kellene törekedni, hogy elvezessék a mozgási energiákat, mondjuk (nem vagyok tervezőmérnök, hangsúlyozom) két fémréteg közé töltött folyadékkal, vagy nem tudom. Mindenesetre mindenre van technikai megoldás, ha nagyon akarják. Bazmeg, itt a nanotechnológia meg a többi szar, robotok mászkálnak a Marson, sőt, már ott tart a technikai haladás, hogy az európai futballba is sikerül a sólyomszem gépeket valahogy integrálni. (Hahaha 😊)))
Szóval nekem ne kamuzzanak, meg lehet oldani azt a sisak-kérdést, ha az a cél. Ezért undorító olyan értelmetlen hülyeségeket előadni, mint a kevlárdobozban a tojás, és üssed baseballütővel. Mi? Ember, miről beszélsz????
Úgy látom, hogy nem az a cél, hogy megoldást találjanak, hanem hogy lejárassák a futballt, mert talán nem fér a liberális emberképbe az ilyen durva és férfias játék, mert az lenne igazi, ha mindenki űbertoleranciabajnok szuperpíszí erőszakkerülő metroszexuális buzi lenne, az olyanokat könnyebb birkaként vezetni.
(Na jó, leálltam, és bocs ha nyers voltam egy kicsit.)
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊
A futball szinte a statisztikákról szól. sehol nem találok egy statisztikát, hogy ez az agykárosodásos dolog hány embert érint a játékosok számához viszonyítva, mondjuk százalékosan.
Így elég könnyű olyan víziót alkotni, ahol gyakszilag szinte minden playerre az elhülyülés és a borzalmas halál vár.
Közben meg hány lett közülük híres edző, tévékommentátor, sikeres politikus, üzletember, vagy egyszerűen csak boldog apa és férj, aki ezzel a csodálatos sporttal alapozta meg az életét.
Brett apónál nem hiszem, h ember többet kapott. Ahhoz képest már edzőként is elkezdett bizonyítani. Majd szóljatok már, ha meglágyult az agya. Köszi.
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊
Én továbbra is nézek NFL-t, de egyáltalán nem bánom, hogy felnyitotta a szememet Szabler a topicjával. Számomra nem volt evidencia, hogy a fejsérüléseknek ennyire komoly és elhúzódó hatása van, a sport befejezése után nem javul, hanem sokszor éppen folyamatos leépüléssel jár. De lehet, hogy én voltam a hülye.
"Egy biztonságosabb sisak a "sebezhetetlenség" illúzióját adná a sportolóknak, az eredmény még nagyobb és durvább ütközések lennének valószínűleg..."
Akkor adjunk szarabb sisakot, hogy féltsék a bőrüket? 😊 Jaj 😊
Szablert meg szerintem senki nem bántotta, nem hinném, hogy meg kéne védeni. Senki nem rajta kérte számon a hatásvadász stílust, sőt köszönet a fordításért.
Braves on the warpath!!!
Leszarom, hogy elment Daniella Heatley, akkor is hajrá Ottawa Senators 😊
Kedves Húsrágó, sajnos nem értünk egyet.Nem mondtam, hogy gyengébb sisak a megoldás, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy valószínűleg a jobb sisak se védene jobban, mert még fokozotabb lenne a használata ütközéseknél. A hatásvadász stílusom JJ problémázott. Nem akartam én Szablert megvédeni, csak én is kifejtettem a véleményemet.
"Egy biztonságosabb sisak a "sebezhetetlenség" illúzióját adná a sportolóknak, az eredmény még nagyobb és durvább ütközések lennének valószínűleg..."
Akkor adjunk szarabb sisakot, hogy féltsék a bőrüket? 😊 Jaj 😊
Szablert meg szerintem senki nem bántotta, nem hinném, hogy meg kéne védeni. Senki nem rajta kérte számon a hatásvadász stílust, sőt köszönet a fordításért. agent T
Hogy miért kell minden "elgondolkoztató" cikknek rövid úton hatásvadászatba átmennie...jjncaavégig pontosan ez volt a benomásom
---
"Nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek." - Szerb Antal