Hall of Fame 2010 - 2. rész: Dick LeBeau

Dick LeBeau csodálatos játékos volt és ha lehet még csodálatosabb edző. Mégis voltak olyan hangok, amelyek kétségbe vonták, hogy neki a halhatatlanok között a helye, merthogy sem játékosként, sem (vezető)edzőként nem volt olyan kiemelkedő, hogy Cantonba kerüljön. Azonban a kettőt nem lehet különválasztani. Dick LeBeau csak egy van, játékos- és edzőkarrierje összetartozik, nem előbbivel vagy utóbbival került a legendák közé. LeBeau több mint 50 éve dolgozik folyamatosan a ligában a legmagasabb színvonalon, játékosként 62 interceptiont jegyzett, ami mai napig a 7. legtöbb az NFL történetében, edzőként pedig "feltalálta" a zone blitzet, amellyel mai napig nagy kihívás elé állítja a támadósorokat. Egy hely jár neki a Hall of Fame-ben!

   Charles Richard LeBeau (a képen az Ohio State legendás főedzőjével, Woody Hayes-szel) 1937. szeptember 9-én született az ohiói Londonban. Már a középiskolában kitűnt tehetségével, ugyanis 1954-ben All-American lett. Az Ohio State Egyetemre járt, s itt aratta első komoly futballsikereit: tagja volt az 1957-es bajnokcsapatnak, amelyben cornerbackként és futóként is szerepelt, sőt ebben az évben 2 TD-t szerzett az OSU ősi riválisa, a Michigan elleni derbin (The Rivalry), mellyel a Gesztenyék hátrányról fordítva nyertek 31-14-re. LeBeau az 5. körben kelt el az 1959-es drafton, de a Cleveland Browns nem becsülte meg eléggé tehetségét és még az idény előtt kivágta, így szabadügynökként igazolt a Detroit Lions együtteséhez, amelynél egész, 14 éves játékospályafutását töltötte. LeBeau 3. idényére már alapemberré küzdötte magát egy olyan kiváló védelemben, amelynek secondaryjében szerepelt minden idők egyik legjobb cornere, Dick "Night Train" Lane és a szintén halhatatlanok közé tartozó Yale Lary safety. Egyrészt ilyen klasszisok között állandó kezdőnek lenni hatalmas dolog, másrészt éppen emiatt nem kapta meg soha az igazi megbecsülést. Ha olyan corner van a másik oldalon, mint Night Train, akkor az ellenfél irányítói automatikusan a másik oldalra dobnak, s talán éppen ezért nem tűnt ki igazán LeBeau. A babérokat így Lane és Lary aratta le - persze nem érdemtelenül, továbbá a szintén Hall of Famer Joe Schmidt középső linebackernek jutott a rivaldafény az akkoriban híresen erős Oroszlán-védelemből. LeBeau hiába "szállította" évről évre a labdaszerzéseket, hiába bizonyult minden évben elnyűhetetlennek, egyszer sem kapott meghívót a Pro Bowlra.

   LeBeau pályafutása egyik legszebb és legtermékenyebb periódusa vette kezdetét Lane távozásával, ugyanis elsőszámú cornerként is megállta a helyét, elvégre 1964 és 1966 között sorozatban háromszor a Pro Bowlon is megmutathatta tudását, előbbi két alkalommal pedig az All-Pro 2. csapatába is bekerült. Csakhogy igazán így sem került a középpontba, ugyanis a Lions 1967-ben draftolta Lem Barney cornerbacket, aki később szintén Cantonba került, így maradt neki a második számú corner poszt, amely igen hálátlan feladat, ha az ember párja egy igazi shutdown corner... Továbbra is csak rá dobáltak, de ő nem égette meg magát, mint például a közelmúltban Dre Bly Champ Bailey mellett. Továbbra is sok labdaszerzés jellemezte a játékát. Olyan volt, mint a jó bor, idővel csak érettebb lett. Minél többet dobáltak rá, annál több labdát szerzett, s ebben talán némiképp szerepe volt annak is, hogy egyre jobban olvasta a támadókat, ahogy azt a későbbi évtizedben defensive coordinatorként kamatoztatta is. 1969 és 1971 között összesen 21 interceptiont jegyzett, de újabb Pro Bowl-részvétel ennek ellenére sem párosult teljesítményéhez. Utolsó, 1972-es idényére free safetyt faragtak belőle, mert cornernek már lassúnak bizonyult 35 évesen. LeBeau 62 interceptionnel, ezekből 762 visszahordott yarddal és 3 TD-vel zárta pályafutását. Ezenkívül 9 fumble-t is összeszedett, amelyekből 53 yardot és 1 TD-t ért el. Máig rekord, hogy cornerbackként sorozatban 171 összecsapáson lépett pályára. Visszavonulásakor 3. helyen állt a 62 interceptionnel, jelenleg 7., legutóbb Darren Sharper előzte meg.

   LeBeau azonban nem a szokásos visszavonult nagyvilági életet választotta, hanem azonnal az oldalvonal mellett találta magát. Először a Philadelphia Eagles speciális egységét irányította, majd 1976-tól 4 éven át a Green Bay Packers secondaryjét vezette, s ugyanezt a szerepet vette át 1980-ban a Cincinnati Bengalsnél, ahol 1984-ben defensive coordinatorrá lépett elő, s ezt a posztot egészen 1991-ig töltötte be, s ekkor alkotta meg a zone blitzet. Az 1981-es Bengals-védelem elképesztően erős volt, s ebben bizony komoly szerepe volt a secondarynek is, elvégre a szezon során 19 interceptiont értek el. Ez az egység története során először Super Bowl-ba repítette az ohiói együttest, az AFC-döntőben mindössze 7 pontot engedett a Hall of Famerekkel tűzdelt - Dan Fouts irányító, Charlie Joiner elkapó és Kellen Winslow tight end - Chargers támadói számára. Noha ekkor még csak a secondaryért felelt LeBeau, mégis elismerten óriási hatással volt erre az egységre. Amikor Coach Dad - játékosai csak így emlegetik őt - átvette az egész védelem irányítását visszaesés következett be, ennek ellenére ritkán kapott 30 pont felett a védelem, a zone blitz pedig évről évre jobban működött, s igazi "big play Defense", azaz sok sack és interception jellemezte. 1988-ban csak a védőfal többmint 20 sacket jegyzett, valamint Eric Thomas cornerback és David Fulcher (méretre minden idők legnagyobb) free safetyje együtt 12 interceptiont ért el. Ez a védelmi teljesítmény elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Bengals másodszor is Super Bowlba jusson, igaz ott ismét a túl nagy falatnak bizonyult a San Francisco 49ers.

   A következő években visszaesett LeBeau egysége, így váltott a Bengals, LeBeau pedig Pittsburgh-ben lelt új otthonra, s megkezdte egyik remekművének felépítését. 1991-ben került az acélvárosba, s eleinte a defensive backeket irányította. Carnell Lake safety és a tavaly Cantonba került Rod Woodson cornerback - saját bevallásuk szerint - rengeteget köszönhet a mesternek abban, hogy olyan sikeressé váltak posztjukon, s számos Pro Bowlon vehettek részt a keze alatt. 1994-ben megkapta az egész védelem irányítását, s ekkor vált a Pittsburgh-ből Blitzburgh... Bár yardokban éppenhogy (2. helyről a harmadikra), míg engedett pontokban jócskán visszaesett a védelem, mégis hatékonyabbnak tűnt. A zone blitz lényege, hogy falemberek visszalépnek zónázni, s olyanok mennek blitzre, akikre nem számít sem az ellenfél támadófala, sem maga az irányító. Ennek köszönhetően a kulcsplayeknél sikerültek a sackek, Rod Woodson és Lake pedig szedte a labdákat. "Big Time big play". Talán így jellemezhető legjobban az egység, amelynek részeként minden idők egyik legjobb linebacker sora nőtte ki magát. Az egész liga rettegte Greg Lloyd és Kevin Greene nevét, középen pedig a DT-méretű Levon Kirkland takarított Chad Brownnal. Senki nem gondolta volna, hogy Kirklanddel lehet (jól) zónázni, de LeBeau - és persze Kirkland - bebizonyította, hogy lehet. Ez a blitzburgi emlékezetes négyes az NFL TOP10-sorozatában minden idők 7. legerősebb LB-osztaga lett. LeBeau azonban harmadszor is elbukott az utolsó akadályban, de ez most egyáltalán nem a kiválóan felkészített védelmén múlott. A Blitzburgh az egész meccset tekintve dominálta az olyan Hall of Famerek által fémjelzett Dallas Cowboys támadósorát, mint Emmitt Smith futó, Michael Irvin elkapó és Troy Aikman irányító... Azonban Neil O'Donnell 3 interceptionje és az ezáltal hagyott short field szertefoszlatta a Steelers reményeit, pedig a védelem a meccs elejét leszámítva nagyon megfogta ezt a legendás támadóegységet.


   1997-től ismét a Bengalsnál vállalt szerepet védekező koordinátorként, de nem sikerült csodát tennie, ennek ellenére 2000-ben megkapta első, egyben utolsó vezetőedzői állását. A 3 év alatta azonban a csalódást keltő 12-36-os mérleget mutatta fel a csapat, így bár hiába szerették a játékosai, távoznia kellett. Egyéves buffalói kitérő után ismét Bill Cowher hívta őt védekező koodrinátornak a Steelershöz. LeBeau ekkor építette fel remekművét, amely 2008-ban teljesedett ki. A fiatal és tehetséges védelemből pillanatok alatt olyan ütőképes egységet varázsolt, amely egy újonc irányítót is olyan kényelmes helyzetbe hozhat, hogy csak menedzselnie kelljen a meccseket. Ben Roethlisberger sokat köszönhet a Casey Hampton, Joey Porter és Troy Polamalu vezette egységnek. 2005-ben, 46 NFL-ben töltött esztendő után az ellenfél számára kiszámíthatatlan, igazi "playmaker" védelme csúcsra juttatta, s megnyerte a Super Bowlt. Az idény legjobb támadósorát, a Seahawks-t mindössze 10 ponton tartotta a döntőben! De ez nem a csúcs volt, csak az oda vezető út egy fontos állomása. 2008-ban már nem playmaker védelemről beszélhetünk, hanem minden idők egyik legnagyszerűbb egységét alkotta meg. Az egész ligát őrületbe kergette a Steelers védelme, amely a szenvedő támadósort szinte minden meccsen átsegítette a holtponton parádés szereplésével és sokadik lehetőséget kínálva BigBennek, hogy megcsinálja a győztes drive-ot. LeBeau-t a Sporting News az év koordinátorának választotta.


   De nézzük a puszta tényeket, mert ez esetben nincs ennél beszédesebb a Steel Curtain 2.0-ról és megalkotójáról:

- legjobb védelem futás ellen (3,3 yard/carry)
- legjobb védelem passz ellen (5,4 yard/attempt)
- legkevesebb engedett yard (237,2 yard/meccs)
- legkevesebb engedett pont (13,9/meccs)
- legkevesebb engedett nagy játék (27 +20-as/3 +40 yardos)
- legjobb 3rd down mutató (31%)
- második legtöbb sack (51) a Dallas Cowboys mögött
- nem volt csapat, amely elérte volna a 300 yardot támadásban a Steelers ellen


   Az alapszakasz után a rájátszásban is domináns maradt a csapat. Az első körben a Chargersnél 20 másodpercet sem volt a labda a 3. negyedben, s ezzel el is dőlt a meccs. A konferenciadöntőben a Ravens 200 yardot sem ért el, mindössze 14 pontot írt a táblára, 3rd és 4th down mutatója 14/3 volt, s négyszer adta el a labdát. Bár a Super Bowlon sokaknak az marad meg, hogy a védelem eladta az előnyt, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a Cardinals támadói mindössze 14 pontot írtak a Steelersre, ugyanis az év védője, James Harrison örökké emlékezetes, 100 yardos INT-visszahordásból TD-t ért el. Ez egy igen jellemző momentum a zone blitz-re: akitől blitzet vártak, zónázott, Kurt Warner ezt nem vette észre, s így Boldin helyett Harrison kezében landolt a labda, aki végignyargalt a pályán a félidő vége előtt.

   LeBeau-t azonban nemcsak invenciózus mivolta tette naggyá edzőként. Aki dolgozott a keze alatt, az ámulattal beszél róla, második apjának tartja. Amolyan családként kezeli az egész egységét. Nem véletlen, hogy karácsony előnapján a Steelers játékosai nála vendégeskednek, nem véletlen, hogy számos ajándékkal halmozzák el futballistái, így például egy Rolex-karórát is kapott. Aaron Smith, a Steelers kiváló defensive endje például kijelentette, hogy ha Coach Dad távozik, ő azonnal visszavonul, mert nem akar más koordinátor alatt dolgozni. Rod Woodson egy éve halhatatlanná iktatásakor mondott beszédét használta fel arra, hogy LeBeau is hasonló elismerésben részesüljön - s ez idén valóra válik. Mike Tomlin 2007-es kinevezése után egyik első dolga volt, hogy leszögezze, LeBeau marad a defensive coordinator, mert szerinte nincs olyan ember, aki nála jobban értene a védelem vezetéséhez. De a szakírók is szuperlatívuszokban beszélnek róla: Ron Jaworski, az ESPN szakértője például kijelentette, hogy Dick LeBeau kétségtelenül minden idők legjobb védekező edzője.

   Dick LeBeau nagy valószínűséggel utolsó évére készül, nélküle 52 év után szegényebb lesz a liga...

Gergelics József (Soldados)