Hall of Fame 2010 - 3. rész: Jerry Rice

Minden idők legjobb szélső elkapójának nem kellett sokáig várnia a Hall of Fame-be kerüléssel, Jerry Rice-t 4 évvel hivatalos visszavonulása után beválasztották a dicsőségcsarnokba. Az ő élettörténete következik.

A kezdetek

Jerry Lee Rice 1962. október 13-án született Mississippi állambeli Starksville-ben. Nem sokkal születése után a Rice család elköltözött a pindurka, az akkoriban nagyjából mindössze 500 lakosú Crawford városába. Itt is járt iskolába Jerry, a B. L. Moor School nevű intézményt látogatta, ahol az évfolyamába mindössze 20 diák járt vele együtt. A futballal érdekes módon került kapcsolatba. Másodikos volt a középiskolában, amikor egyszer az iskola igazgatója lógáson kapta a folyosón. Mikor utána eredt, hogy felelősségre vonja, Rice egész egyszerűen elfutott előle. Másnap az igazgató elkapta, és - ne feledjük, a 70-es évek közepén járunk - megvesszőzte, majd utasította, hogy jelentkezzen a futballedzőnél. A teljes igazság kedvéért azért hozzá kell tennünk, hogy más források szerint az igazgató úr csupán az udvaron való játszadozás közben figyelt fel az ígéretes atletikus képességekkel rendelkező fiatalra. Rice hamar beilleszkedett a csapatba, köszönhetően az igazgató által már megtapasztalt sebességének, és erős testalkatának. Különösen a kezei voltak erősek a fiatal elkapónak, ez főleg az édesapjánál töltött nyári munka eredménye volt. Rice apja kőműves volt, és ellentmondást nem tűrve követelte meg mind a hat fiától, hogy segédként a keze alá dolgozzanak nyaranta. Ilyenkor a hosszú munkanapok általában azzal teltek, hogy az apja által feldobott téglákat ő az emeleten, vagy egy állványon állva elkapta és továbbadta. Minden egyes elejtett tégláért fizetéslevonás járt. Bár általánosan elterjedt a legenda, hogy emiatt a munka miatt lettek olyan jó kezei Rice-nak, ő maga ezt cáfolja, és azt mondja, hogy a szem-kéz koordinációja valóban fejlődött a tégla-elkapástól, de egy labda elkapása azért teljesen más tészta. Életrajzi könyvében azt mondja Rice, hogy míg a téglák elkapásához kemény kezek, és "agresszív" szemlélet kellett, addig egy labda elkapásához puha és finom kezek szükségeltetnek. A középiskola csapatában defensive backként a védelmet is erősítette olykor, illetve QB és RB posztokon is bevetette edzője alkalmanként. A Moor középiskola nem igazán adott lehetőséget arra, hogy akár kisebb körben is megismerjék őt, és bár végzős évében mind wide receiverként, mind defensive backként állami elismeréseket kapott, komolyabban érdeklődő egyetem csupán egy akadt.


Egyetemi évek

A 80-as években a Mississippi Valley State vezetőedzője, Archie Cooley a teljes mértékben feketék által látogatott intézmény focicsapatánál olyan horderejű változásokat hozott, amelyek a futball fejlődésének egészében is szerepet játszottak. A 70-es évek smashmouth futballjának még erősen érződött a hatása szerte az NFL-ben és az NCAA-ben, de az ilyen futásközpontú offense-ekhez szükséges emberanyag véges volt, következésképp nem minden egyetem tudta megszerezni a megfelelő játékosokat ahhoz, hogy effektíven tudjanak futtatni egy ilyen rendszert. Emiatt a kisebb, de találékonyabb intézmények - mint például a Mississippi Valley Sate a maga 3500 dolláros évi recruit-büdzséjével - más ösvényeket próbáltak feltérképezni. Cooley találékonyságban, ötletességben párját ritkító szakember volt, és az említett szűkös lehetőségek ellenére egy olyan offense-t hozott össze, amely a 80-as évek elején szó szerint dominálta az NCAA I-AA osztályt. Az akkori légkörben szokatlan módon teljes mértékben a passzra helyezte a hangsúlyt, Willie "The Satellite" Toten irányító vezérletével egy 5-elkapós no-huddle rendszert installált, amelyet Toten után "The Satellite Express-nek" nevezett el. Leginkább az akkor már létező run-and-shoothoz hasoníthatnánk az offense-t, de mindezt még megfejelte azzal Cooley, hogy a fő formációban 4 elkapót állított egy oldalra egy "4-Stack" elnevezésű boxban, ahonnan ez a kvartett számtalan bonyolult route-kombinációt futott. Hogy ne legyen gond a legfontosabb poszton, Cooley a rosteren 17 elkapót tartott 1983-ban, ez mondani sem kell, nemhogy egy 2500 főt számláló intézményben, de egy nagy egyetemen is extrémnek számított volna.

Rice 1981-ben került az egyetemre; főleg bátyja, Tom javaslatára választotta az intézményt. Tom a Jackson State-en focizott, de tudta hogy öccse kiváló kezeiből a Delta Devils-nél jobban fog tudni profitálni. Nem telt sok időbe, hogy Cooley edző rájöjjön, micsoda kincset talált a 187 centis, 90 kilós játékos személyében. Az említett formációban Rice a magányos receiver szerepét kapta a túloldalon. A play-hívások úgy működtek, hogy Toten először megvizsgálva a defense-t Rice route-ját jelezte, majd a négyestől várt kombót adta meg. Az hamar kiderült, hogy az NCAA másodosztályában nincs corner, aki le tudná védekezni Rice-t, ezért minden egyes meccsen általános volt a double - esetenként a triple - coverage Rice-on, ez viszont hatalmas teret adott a túloldali elkapóknak. Abban a pillanatban, hogy Rice-on egy védő maradt, ment felé a passz.

Ezen a korabeli - sajnos igen rossz minőségű - videón látható a Delta Devils offense működés közben.
 

Rice-ról elkapóedzője, az NFL-ben 10 évet lehúzott, és két Super Bowl-nyertes csapatban is játszó elkapó, Gloster Richardson szuperlatívuszokban beszélt, a kezeiről így nyilatkozott: "Egyszerűen gyönyörűek. Nagyon puha, nagyon csendes. Mindig jó az időzítése, soha nem kell a testét használnia az elkapáshoz. A kezei egyszerűen ajándékok." A SWAC konferencia már addig is kiváló elkapókat "termelt ki", elég csak Otis Taylor, vagy Sammy White nevét megemlíteni. Rice hamar túltett mindannyiukon, hihetetlen statisztikákat halmozott fel, emellett receivertől szokatlan módon igen kemény ütközések is fűződtek a nevéhez. Csapattársai World (Világ) becenevet aggatták rá, utalva ezzel arra, hogy a világon nincs olyan passz, amit nem tud elkapni. Már freshman évében 30 elkapást szerzett, másodéves korában ennek több mint a dupláját, 66-ot.

Az igazi robbanást junior szezonja hozta el, ebben az évben rekord 102 elkapással 1450 yardot ért el. Ugyancsak ebben az évben a Southern University ellen egy meccsen 24 passzt kapott el, ez a másodosztálytól fölfele még mindig rekord (holtversenyben). 1984-re a Delta Devils offense hatékonysága már abszurd méreteket öltött, meccsenkénti 59 pontos átlagot hozott a csapat, Rice pedig megdöntötte saját rekordjait, 112 elkapással és 1845 yarddal. Rice-t minden All-American csapatba beválasztották. A fiatal sztár sokáig nem volt tisztában az előtte álló lehetőségekkel, harmadéves korában is azt nyilatkozta, hogy szeretne autótechnikusi diplomát szerezni, mivel soha nem volt autója, és így lenne lehetősége egy jó kocsihoz jutni. Ez a ma már megmosolyogtató naivitást végzős évére nagyjából levetkőzte, és céltudatosan készült a profi karrierjének első állomására, az 1985-ös draftra. 


A 49ers-szel

Bár a Mississippi Valley State '84-ben államilag is ismert csapat lett a Satellit Express-nek köszönhetően, nem Rice volt a wide receiver class listavezetője. Ennek fő oka gyenge mért sebessége volt, 40 yardon mindössze 4,71-es időt tudott, és ez a legtöbb csapatot elriasztotta. Rice későbbi elmondása alapján csupán négy csapat, a Dallas Cowboys, a Green Bay Packers, a San Diego Chargers, és az Indianapolis Colts vette fel vele a kapcsolatot. A draft napján mégsem ezen négy csapat egyike, hanem az előző évi Super Bowl-győztes San Francisco 49ers csapott le rá. Bill Walsh első  és második körös pickjét adta oda a Patriots választásáért a 16. helyen, ezzel törve borsot a 17. helyen vélhetően rá várakozó Cowboys orra alá. A USFL csapatok többre becsülték, a rövid életű liga draftján ő lett az 1/1, a Birmingham Stallions választotta ki, de természetesen egy percet nem töltött el náluk Rice. Walsh egy televíziós közvetítés során figyelt fel Rice-ra még '84 októberében, amikor az Oilers ellen játszottak Houstonban. A mérkőzés előtti napon Walsh a szobájában kapcsolgatta a tévét, amikor a Delta Devils mérkőzésére lett figyelmes. Rögtön feltűnt neki a szokatlan formáció gyenge oldalán álló magányos Rice, és azonnal szólt kollégáinak, John McVay 49ers alelnöknek, valamint Jerry Walker PR igazgatónak. Walsh-nak nem telt sok időbe belátnia, hogy kivételes prospecttel van dolga, ezután az edzőlegenda a tőle megszokott alapossággal térképezte fel a fiatal tehetséget, jó pár alkalommal elbeszélgetett Cooley-val, és minden elérhető anyagra rátette a kezét, amit Rice-ról talált.

Első szezonja nem indult zökkenőmentesen az NFL-ben, tőle szokatlan módon rengeteg labdát ejtett el. Később elmondta, hogy mikor megérkezett Frisco-ba és leszállt a gépről, első gondolata az volt, hogy felszáll az első houstoni gépre, és hazamegy. Ronnie Lott, a szintén Hall of Fame karriert befutott safety mesélte, hogy a szezon korai szakaszában egy rosszul sikerült meccs után megleste Rice-t, hogy lássa, hogyan kezeli a nehézségeket a rookie. A 23 éves játékost az öltözőben találta meg magába roskadva, könnyek között. Lott azt mondja, ő ekkor érezte meg, hogy a fiatal elkapó előtt nagy dolgok állhatnak, mivel azt tapasztalta, hogy általában azokból lesz a jobb játékos, akiket valóban zavar, ha rosszul játszottak.

Rice nem adta fel, edzések után tovább maradt, hogy veterán elkapótársával, Freddie Solomonnal gyakorolhasson. Végül a szezon 14. meccsén, egy hétfő esti rangadó keretében jött el a várva várt robbantás: a rookie a Rams ellen 10 elkapással 241 yardot szerzett, és végre áttört a gát. A következő évtizedben lényegében egy gyenge pillanata nem volt, a kiválóság élő definíciójaként funkcionált. Már 1986-ban az NFL első számú elkapójává vált statisztikailag, 1570 yardot és 15 TD-t szerzett vezetve ezzel a WR-eket. 1987-ben a sztrájk miatt megrövidült szezonban nyomasztóan domináns teljesítményt nyújtott, a 12 meccsen 22 TD-t szerzett, ezt csupán 2007-ben tudta megdönteni Randy Moss, igaz neki 16 meccs kellett a 23 TD-s rekorddöntéshez. Rice '87-ben minden egyes meccsen szerzett legalább egy TD-t. 1988-ban a 49ers 10-6-os mérleggel zárva megnyerte az NFC Westet (Rice karrierje legjobb elkapásonkénti átlagát érte el 20,4 yarddal), és 4 év után visszatért a Super Bowlba, ahol minden idők egyik legizgalmasabb nagydöntőjén egy utolsó másodperces TD-vel nyert is az arany-piros alakulat. Rice lett a mérkőzés MVP-je, 11 elkapásból 215 yardot hozott, ezek zöme ráadásul a legkritikusabb pillanatokban érkezett, csak a 4. negyedben 6 elkapása volt (104 yard), emellett volt egy futása is 5 yardért. Január 26-án bejelentette visszavonulását Walsh, helyét George Seifert vette át, aki ezt megelőzően hat évig volt a csapat defensive koordinátora. Az edzőváltás egyáltalán nem lassította meg a 49ers-t, Montana-ék 1989-ben is megnyerték a Super Bowlt, minden idők legegyértelműbb NFL-döntőjén 55-10-re gázolták le John Elway-t és a Broncos-t. Rice a Super Bowl XXIV-en 3 TD-elkapást jegyezhetett, ezúttal az MVP díjat irányítója vehette át.

Rice 1985 és 1996 között minden egyes szezonban 1000 yard fölött zárt, több évben is az összes fontosabb elkapóstatisztikában ő vezette az NFL-t. Már 1992-ben megdöntötte Steve Largent rekordját az elkapott TD-k tekintetében 101. TD-elkapásával, két év múlva pedig a halhatatlan Jim Brown össz-TD rekordját döntötte meg. 1994-ben a Super Bowlba is visszatért a 49ers-szel együtt, a San Diego Chargers legyőzésében ismét tevékeny szerepet vállalt, 10 elkapásából 3 TD lett, összesen 149 yardot szerzett, mindezt kificamodott vállal hajtotta végre. Az 1995-ös éve volt karrierje legjobbja, egészen elképesztő számokat hozott össze: 122 elkapás, 1848 yard, 15 elkapott, 1 futott, 1 passzolt, és egy fumble recovery TD. Ennek ellenére az MVP díjat nem ő, hanem a Green Bay Packers QB-ja, Brett Favre nyerte meg '95-ben.

1997-ben a szezon első meccsén a Tampa Bay Buccaneers ellen Rice elszenvedte karrierje első komolyabb sérülését. Egy reverse során a Bucs DT-je, Warren Sapp a sisakrácsánál fogva szerelte őt, és a földet érés során Rice bal térdében két szalag is elszakadt, emiatt majdnem a teljes szezont ki kellett hagynia. Bár az orvosok nem hagyták jóvá, Rice a 15. héten visszatért. A szakemberek balsejtelme beigazolódott, Rice meggyengült térde még nem volt kész a játékra, a Denver ellen egy TD-elkapás közben ismét megsérült a földet éréstől, ezúttal a térdkalácsa tört el. 1998-ban visszatért, és még egy utolsó nagy szezont futott a 49ers-szel, ismét 1000 yard fölé jutott, és 12. Pro Bowljára is meghívták. 1999-ben és 2000-ben visszaesett a teljesítménye, egy bizonyos Terrell Owens került szép lassan az örökébe, és a Frisco vezérkara is érzékeltette vele, hogy talán ideje lenne visszavonulnia. Owens 1997-ben kezdte meg a "hatalomátvételt" Rice sérülése idején, ez a folyamat 2000. december 17-én csúcsosodott ki. A 49ers szezonbeli utolsó hazai meccsén egy ún. Jerry Rice Napot tartott, amelynek a kimondatlan célja az volt, hogy Rice-szal finoman érzékeltessék, hogy itt az idő. A meccsen a fiatal Owens káprázatos, majd 300 yardos, 20-elkapásos produkciót nyújtott, 50 éves rekordot döntve meg ezzel. Bár Rice se volt éppen gyenge a Bears elleni 17-0-ás hazai sikerrel végződött mérkőzésen, de az ő 76 yardja eltörpült Owens számaihoz képest, így szimbolikusan is véget ért egy éra. Rice nem vonult vissza a vezetőség szolid nyomásgyakorlása ellenére, emiatt 2001 júniusában megszüntették szerződését. Az akkoriban általános vélekedés ellenére ez még korántsem volt a 38 éves sztár hattyúdalának záróakkordja.


Az öböl túloldalán

Rice-t nagyjából mindenki leírta már, a csapatok többségének meg sem fordult a fejében hogy egy 40-hez közeledő ex-szupersztárral bármit is kezdjenek, egy kivétellel. A mindig is különc Raiders-főnök Al Davis egyik kedvelt "szórakozása" volt már ekkor is zenitjükön túl lévő Heisman győztesek, Hall of Fame várományosok anktikvitásként való begyűjtése. Ő volt az egyetlen, aki esélyt adott Rice-nak - persze nem kis szerepet játszott ebben az, hogy öbölbeli szomszédjának is fityiszt tudott ezzel mutatni. Davis elmondása szerint "az emberek mind úgy gondolták, hogy már nem képes maradandót nyújtani, nekünk viszont más volt az álláspontunk". A 2001-es szezonban az Oaklandet már mindent megélt veteránok vezették a 39 éves Rice-szal kiegészülve, a 36 éves irányító Rich Gannon és a 35 éves franchise-elkapó Tim Brown alig voltak fiatalabbak a vezetőedző Jon Grudennél. Rice egy évvel volt idősebb saját HC-jénél, de Grudent ez nem akadályozta meg abban, hogy folyamatosan tüzelje a kissé megingott önbizalmú Rice-t. A Frisco-ban olykor megkeseredettnek tűnő Rice nagyon jól érezte magát Oaklandben, a médiával is jobb kapcsolatba került. A kezdeti gúnyolódást a játékosok életkorán hamar felváltotta az általános elismerés, a Raiders megnyerte csoportját, és a rájátszásban azóta is vitatott körülmények között a hírhedt Tuck Rule meccsen hosszabbításban kaptak ki a havas Foxborough-i pályán a New England Patriots-tól. Rice feltámadt 2001-ben, és ismét 1000 yard fölötti évet zárt, karrierje során immáron 13. alkalommal. A rájátszás első körében a Jets elleni elkapott TD-jével ő vált minden idők legidősebb elkapójává, aki touchdownt szerzett a postseasonben. 2002-ben még jobban összeért a passzjáték, Rich Gannon MVP lett, Rice pedig ismét 1000 yard fölé került. A Raiders bejutott a Super Bowlba, ahol a Tampával került össze a csapat, itt az immáron a túloldalon edzősködő Grudenéktől csúfos, 48-21-es vereséget szenvedett a csapat. Rice ezen a Super Bowlon is TD-t szerzett, ezzel az egyetlen játékossá vált, aki 4 különböző SB-n ért el TD-elkapást.

2003-ban az egész csapat visszaesett, Rice is csupán 63 elkapást ért el a szezon során, ezután Davis elmondta a 41 éves játékosnak, hogy ugyan meg fogja kapni az esélyt 2004-ben is a kezdésre, de a csapat szeretne a fiatalabb elkapóknak is esélyt biztosítani, ezért semmit nem tud neki garantálni. Rice nem jött ki igazán jól a csapat új vezetőedzőjével, Norv Turnerrel, szerinte nem helyezett elég hangsúlyt rá az offense-ben a HC. Emiatt a 6. héten Rice kérte, hogy cseréljék el, amit Davis örömmel teljesített. Rice a 49ers csoportriválisához, a Seahawks-hoz került, akiknek gyors segítségre volt szüksége, miután Koren Robinsont, addigi elsőszámú elkapójukat 4 hétre eltiltották, a slot receiver Bobby Engram pedig bokasérülést szenvedett. A Seattle egy 7. körös picket adott Rice-ért cserébe. A lépés nem igazán jött be, Rice mindössze 25 elkapást ért el a szezon hátralévő részében. A 2005-ös szezonra a Denver Broncos-hoz igazolt Rice, de az edzőtábor során bejelentette visszavonulását.

2006 augusztus 19-én a 49ers jelképes, egy napos szerződést kötött vele, hogy anyaegyesülete kötelékeiből vonulhasson vissza. Rice szinte minden fontosabb elkapóstatisztikában rekorder, elkapásokban, elkapott yardokban, TD-elkapásokban egyaránt ő vezeti a listát, emellett 23 546 összyardjával is ő az első ebben a kategóriában. 14 különböző QB-tól van TD-elkapása, de minden rekordját szinte képtelenség volna felsorolni. Amikor 2010-ben lejárt az 5 éves várakozás, teljesen egyértelmű volt, hogy első adandó alkalommal be fogják választani a Hall of Fame-be, ez így is történt. Minden idők legjobb wide receivere 2010. augusztus 7-én lesz beiktatva a dicsőségcsarnokba.
 
Demeter Ádám (Döme)