Heti körképek - 11. hét - 1. rész

Az AFC-ből a keleti, az NFC-ből a déli, a nyugati és az északi konferencia 11. hetének körképét olvashatjátok.

 

NFC North - Pap Dániel (konqueror)

Bevezető: 
Holmi bye weekek és csoportrangadók után ezúttal minden visszaállt a régi kerékvágásba, és a 4 NFC North csapat 4 különböző meccsen mutathatta meg tudását. Érdekesség, hogy mindannyian hazai pályán szerepelhettek. Lássuk, hogy ment nekik a forduló.

Vikings:
Az idén gyengén teljesítő Minnesota az Oaklandet fogadta. A lilák Adrian Peterson belső futásával szerezték meg a vezetést, fájdalom, utána egészen a negyediknegyedig képtelenek voltak pontszerzésre, nem is lett így győzelem. Még nagyobb gáz nekik, hogy a fent említett legjobb játékosuk, Peterson bal bokasérülés miatt a második negyedben a pályát elhagyni kényszerült. A Vikingek így 1962 óta először állnak 2-8as mérleggel. A meccs során nem csak Petersonnal történt sajnálatos sérülés, a Raiders elkapója, Heyward-Bey a Minnesota linebackerével, EJ Hendersonnal ütközött, és elsőre riasztó nyaksérülést szenvedett. Mikor a pályáról levitték, karját felemelve jelezte, annyira nincs nagy gond, innen is kívánjuk neki a legjobbakat. A sérülés össze is zavarta az Oaklandet, a Vikes ezután kezdte meg a felzárkózást, bár fordítani nem sikerült. Előbb Ponder egy 26 yardos átadással találta meg Harvint, majd a Raiders büntetéseknek hála újra megkaparintották a labdát, amit aztán Ponder eladott. Viszont a meccsen amúgy jól játszó, 100 futott yard fölé jutó Michael Bush fumble-je után újra pontokat szerzett a Minnesota, az idei első körös Kyle Rudolph tight end volt eredményes elkapás után, 1 yardról. Ponder hektikus meccset zárt, 2 TD passzal, de 3 interceptionnel. Az ifú QB magára vállalta a vereséget, szerinte a védelem remek volt, és lehetőséget nyújtott nekik, hogy megnyerjék az összecsapást, sajnos az offense hibák miatt nem sikerült. Pedig az Oaklandet még játékvezetői ítéletek is sújtották, vezetőedzőjük legalábbis így ítélte meg a büntetésül kapott 117 yardot. Tavaly után az idei év sem az igazi a Minnesota Vikings számára, és vasárnap sem lesz könnyű dolguk az Atlanta Falconssal szemben.

  
Lions:
Kevesen hitték volna szerintem, hogy az egyik legjobb meccset a Detroit és a Carolina meccse hozza majd. Pedig végül így lett, és végül a Lionsnak egy nehéz meccsensikerült megszereznie a győzelmet, amire nagyon nagy szükségük volt, pláne annak tudatában, hogy a Bears is nyert. A két 1/1es QB (Newton és Stafford) csatájából utóbbi jött ki jobban, 2 interceptionje után egy emlékezetes comeback győzelemre vezette az Oroszlánokat, nem kevesebb, mint 5 TD átadást bemutatva a találkozón. 49 pontot szerzett összességében a Lions, ez nagy dicséret az offense-nek. Stafford elmondta a meccs után, tudta, hogy megfordíthatják a meccset, ha vigyáznak a labdára. Ez meg is történt, és a második félidőben a 17 pontos hátrányt sikerült is megfordítani. A győzelemben nem várt segítséget kapott Stafford a futójátéktól, ott is Kevin Smithtől. Kevin Smith 140 futott yarddal, két futott és egy elkapott touchdownnal hozta lázba az érte szurkolókat, azután, hogy két hete még otthon ült, és várta, hogy megcsörrenjen a telefon, és szerződtesse valaki. Megcsörrent. Megfelelő morális ugródeszka lehet ez a nagy győzelem a csütörtöki hálaadásnapi meccsre a Detroitnak, melyet a Ford Fielden, otthon vívhatnak meg az Oroszlánok a veretlen (verhetetlen?) Green Bay Packers ellen.

Bears:
A 4 NFC North csapat közül három egy időben játszott, egyedül a Bears lógott ki a magyar idő szerint 22:15-ös meccskezdésével. A Medvék a San Diego-t látták vendégül, és zsinórban ötödik alkalommal tudtak győzni, köszönhetően Jay Cutler jó játékának, aki 2 TD-t passzolt, és 286 yardig jutott. A másik irányító ugyebár Rivers volt, kettejüknek volt már parázs vitája a pályán még évekkel ezelőtt, most inkább játékukkal próbáltak a másik fölé nőni. Rivers ezúttal Pro Bowl kvalitásait csillogtatta, nem pedig labdaelszóró képességeivel tűnt ki, két késői interceptionje viszont mégiscsak a Bears malmára hajtotta a vizet. 31-20-nál Cutler passzát Cason szedte le, és hordta vissza hosszan, a felzárkózás helyett azonban Rivers is interceptiont dobott, az exfloridai safety Major Wrightnak. Még Corey Graham tudta Bears-részről megkaparintani a labdát, ezzel Rivers már 17 labdaeladásnál jár, ezzel vezeti a ligát (kétes dicsőség). Jay Cutlerrel kapcsolatban pedig ismét el kell mondani, hogy nem sackelték. Ez főleg annak tudatában óriási dolog, hogy Chris Williams helyét Edwin Williams vette át a left guard pozícióban. Offense részről még Johnny Knoxot lehet megemlíteni, aki 97 elkapott yarddal és 1 TD-vel volt csapata hasznára. A Chicago védelem is jól dolgozott, kiemelném a futás megállítását, Mathews és Tolbert együtt is csak 51 yardra volt képes. Igaz Vincent Jackson cserébe 165 yardot kapott el, de úgy lehetnek vele a Szeles Városban, bánja a fene, ha nyertek. És nyertek, zsinórban már ötödjére. Vasárnap a Raiders ellen lehet meg a hatodik, de gyanítom, ehhez Palmeréknek is lesz egy-két szavuk. Az Oakland dolgát segítheti majd az a meccs utáni hír is, miszerint Cutler dobó kezén eltörött a hüvelykujja, és műtétre szorul. A Chicagonál abban bíznak, hogy kezdő irányítójuk még az alapszakasz vége előtt újra hadra fogható lesz.

Packers: 
Továbbra is veretlen a címvédő, a Tampának sem sikerült a Green Bay útját állnia. Nem volt ez könnyű meccs nekik, és nem volt ez könnyű csörte Rodgersnek sem. Az irányító úgy nyilatkozott, hogy egyszerűen nem ment úgy a passzolás neki, ahogy szerette volna, és igencsak frusztrált volt a találkozó után. A Packers védelem sem lehet elégedett, LeGarette Blount futójátékának megállítása többször is lehetetlennek tűnt, gondolok itt például Blount 54 yardos TD futására, mely során 5 vagy 6 védő sem volt képes leszerelni a korábbi Oregon futót. Blount összességében 107 yardig jutott. A futójáték megállítása a Lions ellen is kulcsfontosságú lesz majd, ugyan a papírforma szerint a Detroit nem egy jól szaladó csapat, de arra sem számított senki, hogy Kevin Smith 140 yardot ér el náluk vasárnap, szóval bármi kisülhet. A Green Bay pontjait 4 ember szerezte, Jordy Nelson megint remekelt, 2 TD elkapással, mellette Kuhnnak volt egy rövid yardos futása. A másik két karakter viszont abszolút váratlan volt. Tom Crabtree tight end a második negyed elején alakította elkapásával 14-0-ra az állást, nála is meglepőbb volt azonban BJ Raji támadóknál való felbukkanása, és touchdownja.  A 337 font súlyú Raji kis túlzással arra fut, amerre akar, nem is okozott gondot neki berongyolni az end zone-ba, ez meg is adta a találkozó alaphangját. Nem volt könnyű győzelem ez a Green Baynek, ritkán van olyan, hogy mind passzolt, mind futott yardok tekintetében felülmúlják őket, most ez is megtörtént. A lényeg azonban a győzelem, csütörtökön pedig meglátjuk, a rövidebb pihenő után mire mennek majd a Lions ellen, a nagyon várt hálaadásnapi összecsapás során.

  
Rövid előretekintő:
A héten ünnepnap lesz, méghozzá a hálaadás. Ennek örömére rendeznek is egy Green Bay-Detroit meccset csütörtökön. Vasárnap a Bears az Oaklanddel néz szembe, a Vikingek pedig az atlantai sólymokra vadászhatnak majd.

 

 

NFC South – Parrag Zsombor (shawnka), Fazekas Dániel (Deny)

A csoportelső New Orleans pihenhetett a héten, a Tampa a bajnokhoz látogatott, a Carolina úgy bukta el a meccsét Detroitban, ahogy nem is lehet, azt Atlanta pedig hazai pályán kezdte meg felzárkózását a Saintsre.

Carolina Panthers(2-8) (@ Detroit Lions, 35-49)
Hogy állhat ez a csapat ilyen rosszul? 3 negyeden keresztül tudnak játszani – jó, a védelem kevésbé – a negyedikre pedig rendre úgy elfogynak, hogy annak magyarázatát halandóként nem is tudom értelmezni. Adott egy nagyon tehetséges fiatal irányító, egy teljesen megbízható veterán elkapó és egy olyan futópáros, amelynek akár csak egyik tagjáért is több csapat azonnal bejelentkezne. Ők együttműködve a liga legjobb 5 támadósorába beletartoznak. Ipari mennyiségben termelik a yardokat, a pontokat. A másik oldalon van egy gyakorlatilag 7-8 sebből vérző védelem. Alig rendelkeznek stabil pontokkal, a sérülések nagyon fájóan sújtották őket. Charles Johnson, Greg Hardy, James Anderson és nagyon talán Charles Godfrey azok, akikre azt merem mondani, hogy meg tudják oldani feladataikat. A többiek nem találják helyüket és eddig 8 vereségből 7 ezen ment el.
Annak ellenére, hogy Newton 4 interceptiont dobott, még mindig ő volt csapatának legjobbja. A levegőben egyszer, a földön kétszer szerzett TD-t. Teljesítményét keretes szerkezetbe zárta: az első passzkísérleténél beleért Chris Harris a passzába, így Eric Wright könnyedén szedte azt le, valamint a legutolsó vendég támadásnál is ellenfélhez dobta a játékszert. Őszintén szólva nem hiszem, hogy ez a meccs befolyásolná komolyabban Newton legjobb támadó újoncjátékos díját. A passzolt hatpontost Steve Smith értékesítette, akit a hazai védelem szinte ugyanúgy lezárt, ahogy a Titans korábban. 41 yardja vajmi kevés, Newton többi célpontja pedig nem egyszerűen nem elég jó.  Ezzel a pontszerzéssel, egy QB futással, két Field Goallal és egy váratlanul nagyszerű Kealoha Pilares kickoff return TD-vel 27-14-gyel mentek szünetre a csapatok. DeAngelo Williams egyébként egész jól játszott, 7.3 yardot futott átlagban, ami nála kiugró adat idén. Elmaradhatatlan párja, Jonathan Stewart elkapásaival kergette őrületbe az Oroszlánokat,de 87 yardja mellett mást nagyon nem is tud felmutatni vasárnapról.
Dicséret illeti a támadófalat, hogy kordában tudták tartani Suhékat. Newton mindössze egyszer járt a porban, és úgy ahogy, de volt ideje is körülnézni a pályán.
A védelemre nehéz szavakat találni. Az első 3 Detroit drive-ból 3 labdát szereztek (2 pick Godfrey és Anderson révén, valamint egy fumble Neblett jóvoltából), de ezután se Stafford, se más nem adta el a disznóbőrt. Miután eltemette az egész magyar Oroszlán társadalom a csapatot úgy jöttek ki a második félidőre, mintha a szezon eleji Detroit lennének. Stafford és elkapói végigmeneteltek a pályán, a sérülékeny irányító 5 TD passzt adott összesen. Érdekesség, hogy egyik pontszerző passz sem ment Calvin Johnsonnak, viszont mind az öt touchdownt érő elkapást különböző játékos mutatta be. Futójátékkal nem igazán számoltunk a meccs előtt hazai oldalról, hiszen leginkább a Maurice Morris-Keiland Williams duó robotolását lehetett előzetesen várni. Ehelyett a térdszalagok nélkül létező Kevin Smith visszatért egykori sikereinek helyszínére, és egy könnyed 140 yardos, 2 TD-s meccset tett le az asztalra. Ha a podcastot most vesszük fel, akkor simán őt mondtam volna az év visszatérője címre.
Az utolsó negyedre teljesen elpárologtak a Párducok. Ugyan még Newtonék egy TD-vel majd egy bravúros 2 pontossal egalizálták az eredményt, de a fennmaradó 5 percben Brandon Pettigrew és a második Cam Pick után Kevin Smith beállították a végeredményt.
Nem győzöm idén elégszer leírni, a védelmet fejben rendbe kell tenni. Ügyesek ezek a srácok, csak valami hiányzik, ami miatt elromlik az egész gépezet. Talán az edzők, talán a morál, nem tudom. De az biztos, hogy sürgősen gyógyírt kell erre találniuk. Erre pedig az Indianapolis tökéletes ellenfél lesz.

Atlanta Falcons(6-4) (vs. Tennessee Titans, 23-17)

Nem olyan nehéz egy olyan meccsről túl sok informatívat írni, ahol az egyik csapatnak majdnem minden összejön, míg a másik csapat szenved és végül azért sikerülnek nekik bizonyos dolgok, mert az egyik csapat már elért annyit a meccsen, hogy a másik csapat ilyeneket csinálhasson. Ha sikerült kibogozni a szálakat, akkor leegyszerűsítve ez úgy néz ki, hogy az Atlanta 23-3 után látványosan kiengedett, de csak pont annyira, hogy egy percig ne forogjon veszélyben a találkozó kimenetele.
Azért írtam, hogy majdnem, mert addig tökéletesek voltak a hazai drive-ok, amíg nem értek az ellenfél Red Zone-jába. 3 TD helyett Matt Bryant értékesített innen 3 mezőnygólt, pedig igazi önbizalom növelő hengerlésbe csaphatott volna át a meccs ezekkel. Mondjuk így sem panaszkodhatnak az atlantaiak, mert az offense ettől eltekintve gyakorlatilag hiba nélkül játszotta végig a meccset, leszámítva a kései Turner fumble-t, de inkább ilyenkor ejtse el, mint egy kiélezett meccs kulcsjátékánál. A futójátékos egyébként remek napot zárt, kereken 100 yarddal és egy TD-vel. 1 meccsre van Gerald Riggs franchise rekordjától, ami 26 100+ yardos meccset jelent. Senki nem fog csodálkozni, ha ez a csúcs év végére egyedül az ő neve mellett fog díszelegni. Matt Ryant NEM sackelte a Titans védelme. Newtont előző héten ötször vitték földre összehasonlításképpen. Meg is lett a fal munkájának gyümölcse, Ryan oda dobálta a labdát, ahová csak akarta. Ebben nagy jelentősége volt annak is, hogy a játékok elindítása előtt rendre áthívta a formációt/playt, ami rendkívül összezavarta a vendégeket. 316 yardot ért el végül, 1 TD passzal megfűszerezve. Ezt az átadást Tony Gonzalez kapta, aki a 13. olyan NFL játékos lett, aki átlépte a 13000 elkapott yardos álomhatárt.  A csapat legsikeresebb elkapója mégis Roddy White volt, aki most kapta el a szezon során eddigi legtöbb egységét, szám szerint 147-et. Finnagan nem igazán tudta vele tartani a lépést, ezt pedig kegyetlenül kihasználták. Julio Jones hiányában ismét Harry Douglas volt az ékpárja White-nak, és ismét nem okozott csalódást. A negyedik negyed végén az ő elkapásával lett meg az a first down, ami után már elegendő volt letérdelni az órát, de több remek villanást is láthattunk tőle. Ha nem sérül meg még nagyon fontos célpont lehet ő a szezon utolsó harmadában.
A védelemre nem találok szavakat. Két csúnyán elbaltázott játékon kívül olyan formában és kedvvel játszottak, amilyet már nagyon régen láttam tőlük. Az a defense, amelyik képes Chris Johnsont 13 yardon tartani, az bizony meg is érdemli ezt a hozsannát, bármennyire is rossz szezonja legyen éppen a klasszis futónak. Matt Hasselback sérülése után Jake Locker lendülete kicsit meglepte azonban a Sólymokat, és Kelvin Hayden sérülése miatt pályára lépő Chris Owensre dobva két Nate Washington TD-vel kozmetikázta az eredményt a Washingtonról érkezett irányító.  Owens ezen kívül csapata legsikeresebb szerelője volt, összesen 7 tackle-nél volt érdekelt, úgy hogy csak a második negyed vége felé állt be. Ez újra felvetheti a kérdést Atlantában, hogy ki legyen a nickel CB. Hayden sérülése vasárnapra nem fog rendbe jönni, így Owens újból bizonyíthat. Abban az esetben, ha jól fog játszani, akkor Hayden visszatértekor valószínűleg jobban el fogják osztatni velük a pályán töltött idő számát, ez a kis csatározás pedig még a munkamorálra is kitűnő hatással lehet.
A Falconsnak kapaszkodnia kell a New Orleansre, egyszerű a képlet: a december 26-i MNF-ig nem engedhetnek meg maguknak vereséget, különben könnyedén elmehet a rájátszás. 

Tampa Bay Buccaneers 4-6 (@ Green Bay Packers 26-35)

 

Nem történt meglepetés, a továbbra is veretlen Green Bay Packers nyert hazai környezetben a Buccs ellen. Az előzetesben azt írtam, akkor van csak esélye a Tampának, ha nem pontháborúra kerül sor, mert abban várhatólag Aaron Rodgers és támadóegysége fog diadalmaskodni. Nos, a Kalózok védelme nem igazán tudta megállítani Rodgerst (lassítani maximum), akinek vezetésével így a Sajtfejűek 35 pontot írtak a táblára. Ugyan Rodgers nem jutott 300 passzolt yard felé, de kulcsszituációkban megtalálta az elkapóit, főleg Jordy Nelsont. Ennek elsődleges oka, hogy az emberfogásos védekezéshez a Packers nagyszámú elkapó gárdája ellen nincs meg a megfelelő játékosállomány Tampában (ahogyan a liga többi csapatánál sem), így pedig a használt zóna védekezésnél többször is elváltás történt, aminek következtében még egy Rodgersnél gyengébb képességű irányító is talál üres célpontot (nagyszerű példa ilyen esetre a Raji touchdown előtt 3&5-nél még a Packers térfelén egy 34 yardos Nelson elkapás). Pedig a futásokat Haynesworth vezetésével a védelem kivette, egyedül Rodgers tudott jó yardátlaggal menekülni. Ami még kívánni valót hagy maga után, az a pass rush. Nagyon ingadozó volt, a „pár másodperc alatt irányítóig jutunk”-tól a „3 percig állhatna a zsebben, akkor se zavarjuk meg”-ig mindent lehetett látni. A támadók részéről Josh Freeman idei formáját hozta, azaz, dobott nagyon nagy homályt, eladta megint fontos szituációban a labdát, de összességében, főleg Kellen Winslowt használva 300 yard felé jutott. Mellette Blountról rossz szót mondani sem mernék, a futott touchdownja a tavalyi rájátszásban látott Lynch TD-t jutatta az ember eszébe. Szó szerint átgázolt mindenkin Blount! Mike Williamst kell még megemlíteni, aki végre hozta azt, amit elvárnak tőle, touchdown került a neve mellé, illetve 7 elkapásnál is megtalálta Freeman. Amit utólag számon lehet még kérni, az az utolsó negyedes onside kick. 4 és fél perccel a vége előtt lehet bízni kellett volna védőkben, hogy megfogják Aaron Rodgerst. De ez már csak találgatás.
Összességében a Buccs részemről többet mutatott vasárnap, mint vártam. A gond az, hogy ilyen teljesítménnyel az előző fordulókban könnyen nyerni lehetett volna, most a Packers ellen nem. A hétvégén a Titans lesz a Buccs ellenfele, utolsó lehetőség lesz az álmok életben tartására az a találkozó, nyerni kell, de erről majd a beharangozóban.

 

 

NFC West – Kiss Ferenc (Fucu)

Két csoport rangadóra került sor ezen az elmúlt héten, ahol mind a két esetben a jobb csapat nyert.

San Francisco 49ers – Arizona Cardinals: 23 – 7

 

Nehezen, de sikerült azt az eredményt hoznia a hazaiaknak, amit elvártak egy 8-1-es csapattól. Az első félidő, még nyögvenyelősre sikeredett, köszönhetően a Cardinals védelmének és speciális egységének, akik két FG-t is blokkoltak. A harmadikat Akers hagyta ki. A 9-0-s félidei eredmény után nagyobb sebességre kapcsolt a 49ers és a Cardinals fáradt védelmét sikerült felőrölniük. Az Arizona öt labdaeladása rengeteg egy ilyen mérkőzésen és a San Francisco védelme ismételten bebizonyította, hogy a liga elitjébe tartozik. Azonban az egész mérkőzésen érezhető volt, hogy uralja a hazai csapat a játékot. Ez a labdabirtoklásban lehet a legjobban látni. A 49ers 44 perc 16 másodpercig birtokolta a labdát a Cardinals 15 perc 44 másodpercével szemben.

San Francisco 49ers

 

Kicsit álmosan kezdte a mérkőzést a támadó alakulat, több elejtett labda és pontatlan is látható volt az elkapóktól illetve Alex Smith-től. Frank Gorera igyekeztek figyelni a védők, de néha a legkisebb résen is kibújt értékes yardokat szerezve a földre vitele előtt. Összesen 164 futott yard jött össze. Ebből Gore 88, Anthony Dixon 32, Kendall Hunter 27 és Alex Smith 17 yarddal járult hozzá a teljesítményhez. Ha már Smith. A mérkőzés elején még kereste a ritmust, volt több pontatlan átadása és az elkapó is elejtették a labdákat. Azonban megszakadt egy rég óta tartó sorozata miszerint 152 passzkísérlet után dobott INT-t az ellenfél vörös zónáján belül. Ezt a hibát eltekintve ismét jól játszott. Michael Crabtreevel remekül összejátszottak, ami végül az elkapó statisztikai lapján hét elkapás 120 yardként szerepel. Vernon Davis is kiemelt figyelmet kapott, neki 67 yard jutott és egy TD. Volt, hogy a védő szorításában húzta le a labdát. Kyle Williams is megmutatta, hogy nem véletlenül draftolták. Ötször célozta meg Smith és mindegyik alkalommal el is kapta a labdát a fiatal elkapó 54 yardért és egy TD-ért. Jól használták ki a lehetőséget, hogy több alkalommal is egy LB fogta Williamset. Ugyan többször is menekülnie kellett Smithnek a támadófal is megbízhatóan teljesített.

A védelem elit. Hétről hétre fantasztikus teljesítmény nyújtanak. Ezúttal négy labdaszerzésnek voltak aktív részesei. Háromszor halásztál el Skelton passzát, Először Patrick Willis, majd Donte Whitner végül Dashon Goldson egy remek vetődés után. Willis még Beanie Wells kezéből is kiütötte a labdát. Az egész mérkőzésen remekül duplázták Fitzgerald-ot és az egy TD is inkább volt szerencsés, ugyanis Carlos Rogers kezei között csúszott át a labda pont az elkapó kezébe. Nem meglepő módon tovább nőtt a 100 yardos rekord és még mindig nem futottak ellenük TD-t idén.
1997 óta nem nyert egymás után kilenc mérkőzést a 49ers. A következő játékhéten már biztos rájátszás résztvevők lehetnek (elsőként), ha nyernek Baltimoreban és a Seahawks kikap Washingtonban.

Sérült lista:
Anthony Davis bokasérülést szenvedett, de később vissza tudott térni a pályára, míg Bruce Miller egy ütést követően szédelgett kicsit.

Arizona Cardinals

 

A probléma oka a támadó alakulat. Nem is kicsi gond van és most lehet okolni John Skeltont rendesen. A fiatal irányító nem játszotta végig a mérkőzést, ugyanis annyira rosszul teljesített. 99 yardot passzolt (!) és dobott három INT-t is. Ha ezek nem lettek volna elegek a labdái pontatlanok voltak, rosszul mérte fel a helyzeteket. Jött Rich Bartel, de senki nem várta el tőle a megváltó szerepét. Dobott egy TD-t Larry Fitzgeraldnak, de az is szerencse, hogy nem lett INT. Fitz igaz kevés labdát kapott, de így is újabb mérföldkőhöz érkezett pályafutása. Átlépte a 9000 elkapott yardot második legfiatalabbként, 28 évesen és 81 naposan. Igaz a futójátékot is Arizonában hagyta az edzői stáb, ugyanis meg sem próbáltak igazán futni a 49ers védelmének hírneve megijeszthette őket. Beanie Wells csupán nyolcszor kapott labdát ebből 33 yardot hozott össze. A legtöbbet Chester Taylor futotta a mérkőzés végén egy futásból elért 34 yardjával. Ez volt a San Francisco védelmének leghosszabb engedett futása az idei szezonban. A támadófal azért tudott időt hagyni a két irányítónak, de az örökkévalóságig nem tudták tartani a védőket.
A védelem nagyon sokat tett azért, hogy ne legyen sokkal nagyobb vereség. Azonban a harmadik negyed közepére elfáradtak, annyit voltak fent a pályán. Így is az első félidőben 9 ponton tartották az ellenfelüket. Azonban ismét előjöttek a bosszantó hibák, mint például az elhibázott szerelések. Rengeteg yardot szereztek így a 49ers játékosai és ez megbosszulta magát. Élen járt ebben Patrick Peterson, aki Crabtreet kapta emberéül és maradt alul többször is. A futójátékot nagyjából jól megfogták, igaz ez az összesen kapott 160 yard nem igazán ezt bizonyítja.
A special teamben voltak jó pillanatok és kevésbé jók. A két blokkolt Fg remek teljesítmény. Calais Campbell idei harmadik, pályafutása ötödik blokkolt mezőnygólját mutatta be és Patrick Peterson is odaért egyszer a labdához. Azonban a fiatal cornerback egy punt visszahordás után elveszítette a labdát ezzel jó mezőnypozícióhoz juttatva az ellenfelet.
A hét legnagyobb kérdése az lesz, hogy Kevin Kolb lába meggyógyult-e annyira, hogy vállalni tudja a játékot a Rams ellen.

Sérült lista:
Brandon Keith egy fejre történt ütést követően agyrázkódással volt kénytelen idő előtt befejezni a játékot. Rosszabbul járt Dan Williams, aki a karját törte el egy szerelés közben és így idén már nem lép pályára.

St. Louis Rams – Seattle Seahawks: 7 – 24

 

Küzdelmes mérkőzés volt, mind a két csapat számára, de végül a Seahawks kerekedett felül a már reménytelenül játszó Rams-en. Pedig a hazaiak szerezték meg a vezetést még az első negyedben azonban innen a Seahawks 24 pontot termelt és egyet sem kapott.

Seattle Seahawks

 

Érdekesen kezdődött a találkozó ugyanis az első passzkísérlete nem Tarvaris Jacksontól indult. Egy trükkös játékot mutattak be, amikor is Sidney Rice kapta meg a labdát, mintha egy end around lenne, de ahelyett, hogy tovább futott volna passzolt. Mégpedig a pálya másik felén nyargaló Mike Williams kezébe hajszálpontosan. Nagyjából ez volt a legszebb play az első negyedben, mivel a továbbiakban kétszer adta el a labdát Jackson. Mind a kétszer az első passzkísérletére. Ezután magára talált és mivel nem volt szükség a kiemelkedő játékára a 148 passzolt yardjával és egy TD-jának köszönhetően nyertek. A futójáték akadozott, köszönhetően a Rams védelmének, akik igyekeztek megfogni Lynch futásait. Azért így is elért 88 yardot és egy TD-t, ráadásul Justin Forsett is bemasírozott az endzoneba egy 22 yardos futás követően. A múlt héten megsérült Rice sikeresen tért vissza passzolt és elkapott TD-t is szerzett a találkozón
A védelem nagyon erős és rendesen összekapták magukat az elmúlt hetekben. Főleg a négy falember játékát fontos kiemelni. Jackson a középső futásoknál nem sok yardot szerzett, köszönhetően a Brandon Mebane – Alan Branch párosnak. Chris Clemons pályafutása legjobb mérkőzésén van túl. Kihasználva, hogy alapból a csere bal oldali tackle ellen kellett játszani, majd annak sérülése miatt egy practice squadból a kezdőbe lépő játékossal szemben játszott. A csapat öt sack-jéből hármat egymaga hozott ezen kívül háromszor ütötte meg az irányítót egy passzba is beleért valamint kiharcolt két fumblet. Erre mondják, hogy impresszív teljesítmény. A védelem nagyon keményen játszik, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy Kam Chancellor megint kiosztott pár hatalmas ütést (az egyikért zászló is repül, majd csekk is érkezett befizetésre).
A támadóknak kellene kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtani és akkor még nincs veszve a 8-8-as szezon sem.

Sérült lista:
Ben Obamanu boka és térdfájdalmakkal fejezte be a vasárnapi találkozót.

St. Louis Rams

 

Azt le kell szögezni, hogy a védelem teljesen elfogadhatóan teljesített. Lynch-et 100 yard alatt tartották, ami nagy szó ahhoz képet, hogy a liga egyik legrosszabb futás elleni védelmével rendelkeznek. Valamint a mérkőzés elején két alkalommal is elcsípték Jackson passzát. Először Chris Chamberlain, majd Qintin Mikell védekezett jól. A Seahawks tartalékos falával szemben volt pass rush és három sacket is sikerült begyűjteni, mindegyiket DE részről. Chris Long megszerezte idei kilencedik sackjét ezzel egyéni rekordot állított fel és ha így folytatja (hat sack az elmúlt négy mérkőzésen) akkor simán meglesz neki a 10 feletti eredmény szezon végére. Robert Quinn ismét megvillantotta gyorsaságát, második mérkőzésén elért második sackjével és blokkolt egy puntot is, idén már a másodikat. Darian Stewart megint aktív volt, nagy szerepe volt a futásvédelem sikerességében.
A támadóknál sokkal nagyobb a gond. Hiába kapták meg kétszer is jó mezőnypozícióban a labdát csak az egyikből sikerült pontokat szerezni. Azt is az első félidőben, de ezután három negyeden keresztül semmi nem jött össze. Sam Bradford egyre rosszabb teljesítmény nyújt és nem látni javulást nála. Ez most még jobban kijött, mivel a Steven Jacksont jól megfogta a Seahawks védelem. Ezzel megszakadt a három meccs óta tartó 100 yard feletti teljesítményének a sorozata. Brandon Lloydot kétszer annyi alaklommal kereste labdával Bradford, mint a második legtöbb célpontként szereplőt. Hiába a 14 alkalom csupán öt elkapás és 67 yard jött neki össze, viszont a csapat egyetlen TD-ját ő kapta el. A támadófalba sürgősen javulást kell hozni, mivel a Saffold helyét átvevő LeVoir is megsérült, így a teljesen ismeretlen Kevin Hughes volt kénytelen játszani.
Most már kétségtelen, hogy az edzői stábnak is nagy szerepe van ebben a teljesítményben, ne lepődjön meg senki, ha még a szezon vége előtt elbocsátják Spagnuolot.

Sérült lista:
Mark LeVoir mellizom sérülést szenvedett és 2-4 hetet kell kihagynia. Austin Pettis térdsérülés miatt kapott kevesebb szerepet a találkozón. Marquis Jonhson éppen csak lekerült a PUP listáról máris az IR listára került. Hétfőn hasi fájdalmakkal kellett kórházba szállítani, ahol megállapították, hogy megrepedt a lépe.

A divízió állása:

 

1.    San Francisco 49ers (9-1)
2.    Seattle Seahawks (4-6)
3.    Arizona Cardinals (3-7)
4.    St. Louis Rams (2-8)

A tizenkettedik játékhét párosításai

 

Baltimore Ravens – San Francisco 49ers
St. Louis Rams – Arizona Cardinals
Washington Redskins – Seattle Seahawks

 

AFC East - Rajnai Gergő (Rajna)

Buffalo Bills
Eredmény: 8-35-ös vereség a Dolphins ellen
Mérleg: 5-5 (1-2 a divízión belül)

A Bills elérte azt a pontot, aminél lejjebb már nem kerülhet, most már nem csak jó csapatoktól kap hatalmas verést, hanem a Dolphins-tól is. Ezzel nagyjából elszálltak a remények a rájátszásra, az ígéretesnek induló szezon olyan irányt vett, amilyenre a legtöbben számítottak az idény előtt.
A támadók minden téren csalódást okoztak, ennek első számú oka a támadófal gyengélkedése volt, amely képtelen volt feltartóztatni a Dolphins védőit. Ennek egyik oka az volt, hogy Eric Wood sérülése miatt Andy Levitre centert volt kénytelen játszani, ezzel rendkívül meggyengült ez a részleg. Fred Jackson sem volt az igazi, nem volt képes megint hozni a robbanékony futásait, ennek nem csupán a fal volt az oka, mert ő egyedül is képes hozni néhány yardot. Ami még aggasztóbb, hogy a negyedik negyedben meg is sérült, és a szezon hátralévő részét ki kell hagynia a Bills legnagyobb fegyverének. Ryan Fitzpatrick ugyan borzalmas statisztikákat hozott, de nem volt olyan rossz, mint az elmúlt két meccsen, de kevés ideje volt a zsebben, az elkapói pedig rendszeresen cserbenhagyták, mindkét interception a receiverek számlájára írható. Egy szó, mint száz, súlyosak a problémák a szezon elején ellenállhatatlan egységgel.
A defense förtelmesen kezdett, semmit sem tudtak kezdeni Matt Moore-ral (!), úgy ment át rajtuk a Fins offense-e, mint kés a vajon. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy általában igen rossz mezőnypozícióból indultak az eladott labdák, részben a gyönge puntok miatt, így legtöbbször legfeljebb mezőnygólon tarthatták volna az ellenfelet. A második félidőben, amikor a Miami az idő húzásaképp többet futott, már jóval hatékonyabb volt a védelem, még egy safety-t is összehoztak, de a támadók impotenciája miatt ez sem hozta vissza a Bills-t a meccsbe.
Az igazán szomorú tény az, hogy a mérkőzést elsősorban a támadók veszítették el, esélyük sem volt bármit elérni, emellett rossz helyzetbe hozták a védőket is, akiktől ugyan lehetett volna többet elvárni, de nem ők voltak a fő ludasok. Fred Jackson sérülése csak tetézi a gondokat, nem igazán látni fényt az alagút végén, jelenleg a Buffalo mérlege ellenére a liga három leggyengébb csapata között van. A Jets ellen csodának számítana, ha győznének, de ha sikerül is, nem hiszem, hogy képesek lehetnek a rájátszásba bekerülni, túl nagy a hátrány.

Miami Dolphins
Eredmény: 35-8-as győzelem a Bills ellen

  Naptár
2017. december
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31