Heti körképek - 11. hét - 2. rész

AFC North

Három vereség után végre egy győzelemnek örülhettek a Cleveland Browns hívei, és bár ezúttal sem volt minden izgalom nélküli, az érdemekhez kétség sem férhet. Nem indult azonban könnyen a találkozó, a támadók nem találták a ritmust, és bár a védelem állta a sarat, viszonylag hamar, a második negyedben volt egy hullámvölgy. Ennek köszönhetően egy 92 yardos touchdownt érő drive-ot vezetett Baline Gabbert (és Maurice Jones-Drew), amellyel a vendégek szereztek vezetés. Nem engedett nagy játékot ekkor sem a Barnák védelme, de szépen lassan, yardról yardra közelített a Jax, és négy 3. kísérletet is sikerrel oldottak meg. Szerencsére erre egy 3&out váltás után, hamar sikerült válaszolni, melyet Jordan Norwood 51 yardos elkapása és egy apró szabálytalanság tett lehetővé, végül Chris Ogbonnaya vitte a labdát a célterültre. A harmadéves futó pályafutása legjobb mérkőzését hozta, hiszen 21 futásból elért 115 yardja több mint kétszer annyi, mint amit az ezt megelőző szezonjaiban összesen elért. Átlaga még a legnagyobb futását levéve is megfelelőn, és lám, volt futójáték képes volt nyerni a Browns. Természetesen Colt McCoyra is nagy szükség volt, aki egy nagy hibától (red zone interception) eltekintve jól játszott, ráadásul képes volt a nagy hibán túllépni, és a következő kritikus helyzetben Josh Cribbs kezébe tudta varázsolni a labdát, aki egy nem akármilyen elkapást mutatott be a célterület sarkában. E mutatvány már elég volt a vezetéshez, és a megnyugtató előny sem volt távol, ám Phil Dawson a múlt hetihez hasonlóan ezúttal is hibázott egy rövid yardos mezőnygólt. Vagy nem.  Mindenesetre a bírók szerint nem volt bent, és miután a labda a jobb oldali rúd felett haladt el, így visszanézni sem lehetett. Ez lehetőséget biztosított a Jaguarsnak, hogy egy TD-vel megnyerje a meccset, ami kis híján sikerült is. A védelem ugyanis két buta szabálytalansággal segítette őket, Phil Taylor hibája egy sikeres negyedik kísérletbe került, Joe Haden PI-e pedig harmadik kísérleten 14 yardba és egy új down setbe fájt, immáron a red zone-ban. A Jaguarsnak azonban nem maradt időkérése, így 1 yardról kétszer is passzolniuk kellett, amit sikerült kivédekezni, az utolsó kísérletet D'Qwell Jackson talán maga sem tudja hogyan. Az első pontszerző drive-ot illetve a mérkőzés végét kivéve a védelem jól állt a lábán, és biztosította az kevés pontos mérkőzést, amit a támadók meg tudnak nyerni. Nagy szüksége volt a Barnáknak erre a győzelemre hazai pályán, a menetrend keményedik, a hátralévő 6 mérkőzésből 5 csoportmeccs lesz, ami nem egy sétagalopp idén (sem). A hétvégén a Battle of Ohio következik Cincinnatiben, utána két Steelers, két Ravens meccs egy Cardinals-szal könnyítve. Önbizalomra minimum szükség lesz.

Az AFC északi csoportjának rangadóját az elmúlt héten M&T Bank Stadiumban rendezték, ahol a Baltimore Ravens és a Cincinnati Bengals feszült egymásnak. A mérkőzést végül nagy csatában a Ravens nyerte, ezzel 3:0-ra javította mérlegét a csoportban, ami a végelszámolásnál úgy tűnik nagyon fontos lesz, jelenleg is ennek a mutatónak köszönhetően állnak az élen. A találkozó eleje azonban nem indult könnyen a hazaiaknak, az első három dirve-ban csak egyetlen first downt sikerült elérni, Joe Flacco pedig olyan zavarban volt, hogy sokkal inkább tűnt újoncnak, mint a vendégek irányítója. A valóban újonc játékos egy rövid ismerkedés (aka 3&out) után, egy 82 yardos drive-ot rajzolt fel, nagy playekkel és egy Cedric Benson TD futásával fűszerezve. A Bengals védelem újra lezavarta a hazai támadósort a gyepről, és egy igen jó mezőnypozíciót hagyott a támadóknak, Dalton azonban egy hajszállal André Caldwell mellé lőtt, akinek szabad útja lett volna a célterületig. Puntra kényszerült ugyan a vendégcsapat, de úgy tűnt, hogy klikkel minden, a védelem erős, a támadók pedig képesek földön és levegőben is haladni. Ezt sikerült keresztülrúgni keresztülhúzni a punter Kevin Hubernek, egy 15 (!) yardos bombával, így majdnem a félpályáról támadhatott a Ravens, ahelyett, hogy a saját 10 yardon belülről indultak volna. Sokat beszélünk ebben a játékban a momentumokról, és bizony ez is ebbe a kategóriába tartozik. innen ugyanis nagyon gyorsan megváltozott a mérkőzés, a Ravens egy más harcmodorral jött ki a pályára, és a hibát nagyon hamar, könyörtelenül büntették. A pofon viszont félős teremtés, ezért ritkán jár egyedül, egy újabb rövid yardos helyzetet kihasználva azonnal a vezetést is átvette a Baltimore. A pálya közepén jól védekezett ugyan a Cincinnati, de a nagy játékokért (elsősorban a passzjátékban) mindig nagy árat kellett fizetni, és a periméteren is akadtak gondok. Ray Rice kordában volt tartva, de egy 59 yardos futása neki is volt, amivel kihagyhatatlan helyzetbe hozta Flacco-t. A támadók legjobbja azonban kétség kívül az újonc Torrey Smith volt, aki 6 elkapásból 165 yardot és egy TD-t jegyzett, és rendszeresen megoldatlan feladat elé állította a Bengals hátsó alakzatát, elsősorban a safetyket. Jellemző adat, hogy cca másfélszer annyi yardot kapott el Smith, mint az összes többi Raven. Az egyik legjobb és leglátványosabb párharc a mérkőzésen Geno Atkins és Marshall Yanda között zajlott, előbbi játékos az egyik legjobb teljesítményt nyújtja idén egy jó védőfalban, míg utóbbi az egész liga egyik legjobbja G poszton. Óriási adok-kapok ment végig, hol Atkins hol Yanda kerekedett felül, és segítette nagy játékhoz csapatát. Atkins mutatta be a vendégek egyetlen sackjét (emellett két negatív yardos szerelés), míg Yanda mindkét Rice TD-nél kulcsblokkot mutatott be a gólvonalon. A labda másik oldalán a Bengals irányítója a jó kezdés után a mérkőzés közepét sok hibával játszotta. A félidő előtti hosszú passznál eladott labda még belefért (bár nem volt messze a mezőnygól), de a harmadik negyedben eladott két labda, és az abból kapott 14 pont alapjaiban határozta meg a mérkőzést, néhányan el is temették Daltonékat. Ez – most is - hiba volt, mert a fiatal irányító képes volt kimászni a gödörből és nagy hátrányból, 3 INT után is higgadt tudott maradni, és visszahozta a meccsbe csapatát. Ebben nagy segítségére volt a TD-t jegyző Caldwell, de elsősorban Jerome Simpson, aki hosszú hetek semmittevését, elképesztő teljesítményekkel képes megszakítni. Az este folyamán panasz nem lehetett rá, óriásit küzdött, 152 yardot kapdosott össze, és egy kierőszakolt fumble-je is volt, amelyet azonban a bíró szerzett vissza és így a hazaiak kapták meg a labdát. Nem ez volt az egyetlen érdekes, a bírókat a középpontba helyező eset. Újra előkerült a Calvin Johnson szabály, és bár elsőre megadták Jermaine Gresham TD elkapását, a videózás után úgy gondolta a játékvezető, hogy megdönthetetlen bizonyítéka van arról, hogy az elkapás után, a földre érkezéskor a tight end kezéből pár centit elmozdult a labda, így incomplete passzt ítélt. A Bengalsnak be kellett érnie a mezőnygóllal, és a 3 helyett 7 pontos hátránynal. Többször visszanézve az esetet, valószínű, hogy a bíróknak igaza volt (bár megdönthetetlen bizonyíték nemigen volt), ettől függetlenül nem koherens a szabály, hiszen amíg egy futásnál a föld nem okozhat fumble-t, addig elkapás esetén igen. Furcsa. De végül nem ezen múlt, mert a Bengals védelem újra megadta az esélyt a támadóknak egy két perces drive-ra, melyben el is jutottak a támadók a Ravens 7 yardos vonaláig, ám ott egyszerűen összeomlott a támadófal, és egy szabálytalanság mellett egy elsietett passzra is kényszerítették az irányítót, majd egy sack el is vágta minden esélyét az egyenlítésnek. A Ravens D a végén megmutatta, hogy miként kell lezárni egy mérkőzést esélyeshez méltóan, és bár yardot írtak rájuk bőséggel, amikor kellett mindig elő tudták húzni a nagy játékot, és kisegítették a támadókat is jó mezőnypozícióval. Kiemelkedő teljesítmény nem volt ugyan, de mindenki hozzá tette a magáét, amikor kellett, legyen az újonc (Jimmy Smith INT, McPhee sack), vagy veterán játékos, mint Webb, aki egy gyönyörű repülés után szerzett látványos interceptiont. Egy fordulatos és izgalmas meccset nyert meg a Ravens, és menetel tovább a csoportgyőzelem felé, de bőven van még hova fejlődni, de a Bengals sem lehet elégedetlen a teljesítményével, hiszen bizonyították, hogy partiban tudnak lenni a legnagyobb csapatokkal is, a labda mindkét oldalán. Érdekes végjáték lesz a csoportban, az egyszer biztos.

A Steelers a héten a szabadnapját töltötte, és szurkolt a Bengals győzelméért, ez azonban nem következett be, így továbbra is lépéshátrányban vannak a csoportgyőzelemért (és a valószínű) első playoff heti pihenőért folytatott harcban. A sérültek gyógyulnak, bár a hírek szerint Woodley továbbra is pihenni fog mérkőzéseken, a valid irányító nélkül játszó Kansas ellen nélküle is kötelező a győzelem.

NFC East

New York Giants - Philadelphia Eagles 10 - 17
Washington Redskins - Dallas Cowboys 24 - 27

Dallas Cowboys

Az előjelek nem arra mutattak, hogy a Dallasnak bármi gondja is lehet a Washington ellen, végül azonban alaposan meg kellett harcolniuk a győzelemért Romóéknak, és végül hosszabbításban sikerült a fővárosiak fölé kerekedniük. Az említett irányító szépen halad a november legjobb támadójátékosa cím felé, ugyanis ezúttal is hatalmasat játszott. Nagyszerűen találta meg a réseket a LaRon Landry nélkül felálló Redskins secondary-ben, pedig a támadófal nem volt mindig a helyzet magaslatán, 4-szer is földre vitték az irányítót. Célpontjai között megoszlottak az elkapások, Witten, Bryant és Robinson is alaposan kivette a részét a győzelemből, illetve a running back DeMarco Murray is sokszor volt foglalkoztatva passzokból is. A földön nem tudott kibontakozni a fiatal futó, a Redskins ugyanis remekül hatástalanította a futójátékot. A védelem meglepő módon nem tudott mit kezdeni az utóbbi hetekben szinte nem létező Redskins támadójátékkal. A második negyed közepéig nem volt gond, de aztán Grossmanék szekere beindult. Jabar Gaffney hozta legtöbbször zavarba a hátsó alakzatot, de a semmiből előkerülő, és a rendes játékidő végén TD-jével egyenlítő Donte Stallworth is komoly tényező volt. Futás ellen már hatékonyabb volt a defense, az elküldése után most volt csapata ellen játszó Tashard Choice például 6 próbálkozásból mindössze 7 yardot hozott, de Ryan Torain és Roy Helu sem volt sokkal nagyobb befolyással a meccsre, a D-line jó munkát végzett. A special teamről is szót ejtve, Dan Bailey folytatta remeklését, bár ezúttal csak 37 és 39 yardos field goalokról volt szó, de nem remegett meg a lába, Matt McBriar pedig egy 60 yardos puntot is megeresztett. A coverage teamről már nem lehet ilyen pozitívan beszélni, ezen a területem a Washington sokkal jobban teljesített. Owusu-Ansah nem tudott veszélyt kialakítani a returnjeivel, a másik oldalon viszont Brandon Banksről ez nem mondható el, egy puntot például 55 yardon át sikerült visszahordania., mielőtt végül földre vitték a vendégek.

New York Giants

A new yorki közönségben még mindig élénken él a két csapat tavalyi találkozója, amikor is a Philadelphia végett vetett a hazaiak szezonjának...nos, ez a vereség korántsem olyan jelentős mint az akkori, de az eddig vergődő Philadelphia ellen a legtöbben győzelmet vártak a Cowboysszal a csoportelsőségért küzdő Óriásoktól. A főként a defense-ek által dominált meccsen Eli Manning visszafogott teljesítményt nyújtott. Ezúttal is megvolt a lehetősége a meccs hajrájában villogni, most ez nem jött össze. Abban, hogy nem tudta hozni az utóbbi időben látott remek statisztikákat, komoly szerepe volt a támadófalnak, amin jelentősen túlnőtt az Eagles D-line, és az elkapóknak, akik néha egészen komikus dropokat követtek el, különösen a tight end Jake Ballard. Victor Cruz és Hakeem Nicks volt legtöbbször Manning játszótársa, Cruz ismét hatalmas napot fogott ki, bátran kijelenthetjük hogy az év egyik legnagyobb felfedezettje ő. A futójáték teljes hiánya sem segített túl sokat Manningen, Jacobs próbálkozásait fájdalom volt nézni, képtelen volt megnyitni az utat előtte a fal, amiben egyébként az egyik legfontosabb láncszem, Chris Snee betegen játszott, egy idő után kénytelen is volt elhagyni a pályát. A védelemnek Vince Younggal kellett szembenéznie, produkciójuk pedig felemásra sikerült. A csatát a line of scrimmage-en itt is az Eagles nyerte, a nyomás nem volt elegendő Youngon, aki így, bár elkövetett pár gyermeteg hibát, de ezektől eltekintve meglehetősen nagy hatékonysággal tudta vezényelni a Sasokat. Mindössze egyszer sikerült sackelni VY-t (Pierre - Paul volt az elkövető), ez sok mindent elmond. Azt azért érdemes megemlíteni hogy az első meccsén pályára lépő újonc, Prince Amukamara rögtön egy interceptionnel mutatkozott be, ez biztató lehet a Giants szurkolóknak. (még ha maga a játék Young pocsék passzának volt is köszönhető, nem pedig Amukamara bravúros védekezésének). A futás ellen szintén nem remekelt az egység, LeSean McCoy-t most sem sikerült 100 yard alatt tartani, bár 113 yardjából 60 egy nagy játékból jött. A special teamek csatájában kisebbfajta flashback alakult ki, amikor DeSean Jackson kísértetiesen ugyanúgy megindult az endzone felé egy puntot követően, ezúttal azonban 14 yardra az endzone-tól sikerült megállítania Steve Weatherfordnak.

Philadelphia Eagles

Nem voltak túl bizakodóak a szurkolók a New York elleni meccs előtt, és meg is volt rá az okuk. Vick helyett Young, Maclin helyett Riley Cooper a kezdőben...érthető volt a pesszimizmus, a csapat azonban egy igazán a franchise-ra jellemző, „semmiből jövő” győzelmet aratott. Youngon látszott hogy nem mostanában volt kezdő, a néhány bosszantó hiba (a 3-ból 2 interception elég csúnya volt, a harmadik egy felpattanó labda után született, arról nem tehetett) mellett voltak azért szép pillanatai bőven, a negyedik negyedben pedig győzelemre vezette a csapatot, egy példátlanul hosszú, csaknem 9 perces, 18 play-ből álló drive-ot is bemutatva. Ettől függetlenül persze Reid kijelentette a héten hogy amint felépül Vick, visszatér a kezdőcsapatba. Young legtöbb alkalommal az idén még elkapást sem jegyző Coopert célozta, aki a végül győztesnek bizonyuló TD-t is szerezte az utolsó negyedben. Rajta kívül még a szokásos DeSean Jackson – Brent Celek páros kapta a labdákat, és a nyáron pont a Giantstől érkező Steve Smith is éppen most érte el első touchdownját új csapata mezében. LeSean McCoy halványabb volt mint amit megszoktunk tőle mostanában, a 113 yard csalóka, hiszen ebből 60 egy playből jött, ettől a játéktól eltekintve a Giants szép munkát végzett a megtartásában. Ez volt a második olyan mérkőzés a szezonban amikor Shady nem szerzett TD-t. A támadófalat mindenképp meg kell dícsérni, főleg pass protectionben nyújtottak maradandót, a rettegett new yorki pass rush-t látványosan megfogták. A védelem rég játszott ennyire jól. Végre a helyén volt az egység a passz és a futójáték ellen is, ebben legnagyobb szerepe a védőfalnak volt, dominálták a hazaiak támadófalát, különösen a futásokat ellehetetlenítve. A linebacker sorból ismét Jamar Chaney emelkedett ki, a középső játékos főleg passz ellen volt hatékony, 2 leütött Manning-labdája mellett egyet meg is szerzett magának. A front seven remek munkájának köszönhetően a secondary-nek is könnyebb dolga volt, így annak rendje és módja szerint el is maradtak a korábbi meccseken tapasztalt hatalmas hibák. A special team is kiváló napot fogott ki, Jackson csaknem TD-ig hordott vissza egy puntot, Alex Henery nem hibázott, Chas Henry pedig pazar puntokat eresztett meg.

Washington Redskins

Az utóbbi hetekben elképesztően gyenge játékot mutató Redskinsre ezúttal egy csoportrangadó várt, és kellően fel is szívták magukat a Cowboys ellen, kis híján „otthon tartva” a W-t. Rex Grossmanre összességében nem lehetett panasz, az ő játékában legalább benne van a nagy játék lehetősége, ami Beckről nem volt elmondható. 1 eladott labdája mellett 2 TD-t is kiosztott Rexy, az egyiket 14 másodperccel a rendes játékidő letelte előtt, és az sem rajta múlt hogy a hosszabbításban Gano 52 yardról nem tudta megnyerni a meccset a csapatnak. Jabar Gaffney volt a legfőbb elkapója, a veterán játékos 115 yardig jutott. Mellette még Donte Stallworth és a tight end Fred Davis volt gyakran foglalkoztatva. A futójáték nem tudott kibontakozni a blokkok hiánya miatt, az sem tett jót a támadófalnak hogy Trent Williams megsérült. Hiába váltogatták Helut, Choice-t és Toraint, egyikük sem tudott maradandót alkotni, még Helu 4,4-es futásonkénti átlaga nem mondható rossznak, de ha hozzátesszük hogy ebben bennevan egy 13 yardos play, a maradék 7 próbálkozásból pedig 22 yardot szedett össze, úgy már nem olyan pozitív a kép. A védelem átlagosnak mondható napot zárt, voltak igen erős időszakok, és nagy bakik is. LaRon Landry hiánya meglátszott a secondary-n, különösen Witten TD-je volt csúnya. A hosszabbítás kulcsplay-e, egy 3&21 után elért first down is dühítő volt, ott DeAngelo Hallt verte meg Dez Bryant az elkapása előtt. Legalább a futásokat szépen megfogták Fletcherék, az utóbbi időben parádézó DeMarco Murray mindössze 73 yardig jutott 25 carry-ből. A special teamnek is voltak szép pillanatai, Banks összehozott pár szép visszahordást a remek blokkoknak köszönhetően, a Cowboys returnjeit pedig látványosan ölték Lorenzo Alexanderék. Gano 49 és 52 yardról is hibázott, legalább az egyiket illett volna értékesítenie...Sav Rocca viszont hozta a tőleg megszokott szintet, csaknem 50 yardos átlaggal puntolt.

AFC South

Atlanta Falcons – Tennessee Titans 23 – 17

A Titans számára a sérülésekről, a gyenge teljesítményekről és egy kis örömteli ízelítőről szólt. Az igazán fájó dolog azonban az volt, hogy pont azok a dolgok csődöltek be ezen a mérkőzésen, amik eddig a csapat legnagyobb erősségei voltak. A támadófal eddig sem remekelt a futás segítésében, de eddig ezt sikerült ellensúlyozni az irányító megvédésével, amiben a liga legjobbjai közé tartoztak. Ebből a teljesítményből semmit sem lehetett látni. A passzjátékok majdnem felében nyomás alatt kellett passzolnia az irányítónak, aminek meg is lett az eredménye. Matt Hasselbeck sorra halmozta a hibákat, ráadásul a harmadik negyed során úgy odaütött neki egy védőjátékos, hogy bár az aktuális drive-ot befejezte, de utána le kellett cserélni. Így az idei évben másodszor ismét az első körös választott Jake Lockeré lett a terep, aki pont fordítva reagált a nyomásra. Leginkább akkor hibázott, amikor volt ideje dobni, de két TD passzt is adott, amikor blitzelték. Mindkét touchdown passzát a gyakorlatilag a teljes offenset képező Nate Washingtonnak dobta, aki több csendes hét után most 9 elkapással és több mint 100 elkapott yardal zárt. Jake Locker teljesítménye bizakodásra adhat okot, de még mindig sok tanulni valója van, ezért nem meglepő, hogy ha felépül a hétvégére, akkor ismét Matt Hasselbeck fog kezdeni, de valószínűleg az év hátralévő részében kisebb nagyobb időre ismét fel fog tűnni Locker a pályán. Akárki is lesz az irányító, szüksége lesz futójátékra. Ezen a mérkőzésen a legtöbb futott yardal Hasselbeck zárt és ezt is egy 17 yardos futással ért el. Chris Johnson 12 futásból 13 yardot ért el, ami több mint nevetséges a liga legjobban fizetett futójától. A mérkőzésen nem Hasselbeck volt az egyetlen kezdőjátékos, aki megsérült a Titansben. Rajta kívül az RT David Stewart és az MLB Barrett Ruud is kénytelen volt elhagyni a pályát, ráadásul nagy eséllyel egyikük sem tud játszani a hétvégén. Stewartot Mike Otto váltotta kevés sikerrel, míg Ruud helyét ismét a rookie Colin McCarthy vette át. A futás ellen McCarthy eredményesebb volt, mint elődje, de azért neki is voltak megingásai főleg a passzokkal szemben és egy elrontott szereléséből egy nagy atlantai futás született. Jason McCourty a szezon folyamán a secondary egyik biztos tagjának számított, de ezen a mérkőzésen semmi sem sikerült a számára. Roddy White túl soknak bizonyult a számára, mivel nem kapott segítséget a védőfaltól. Mint kiderült, ez túl nagy luxus Matt Ryannel szemben. Emellett főleg az újonc linebackerek tapasztalatlanságának köszönhetően, Ryan nyugodtan használhatta a pálya közepét, ami döntőnek bizonyult. A Titansre a szezon hátralévő részében kemény meccsek várnak, így az elkövetkező hetekben könnyen véget érhet a szezon a számukra, ami egyet jelenthet majd a fiatal játékosok előtérbe kerülésével is.

Cleveland Browns – Jacksonville Jaguars 14 – 10

Bár az előző várakozásokkal ellentétben igazi pontzuhatag volt Clevelandben a Jaguars mégse tudott győzelemmel távozni hála a sok egyéni hibának és kihagyott lehetőségnek. A csendes első negyed után a másodikban egy 10 perces drivenak köszönhetően megszerezte a vezetést a Jaguars. A Browns azonban még a félidő vége előtt egyenlíteni tudott, hála a Dwight Lowery, Dawan Landry párosnak. A drive során először Lowery rontott el egy tacklet, ami 50 ajándék yardot jelentett a Browns számára, majd egy pass interferencenek köszönhetően Landry bebiztosította, hogy a Clevelandnek sikerüljön kiegyenlíteni. A harmadik negyedben viszont pont Landry mentette meg csapatát egy touchdowntól azzal, hogy levadászta Colt McCoy passzát a saját endzone-jukban. Ezzel azonban csak elódázta az elkerülhetetlent, a Browns egy Cribbs elkapásnak köszönhetően a negyedik negyedben már megszerezte a vezetést. A Jaguars könnyen válaszolhatott volna egy saját TDvel erre, de mivel Blaine Gabbert túldobta a teljesen üresen lévő Jason Hillt az endzoneban, ezért be kellett érniük három ponttal. Ezt követően Ogbonnaya vezetésével a Browns újra visszaállíthatta volna a 7 pontos különbséget, de egy kihagyott 38 yardos mezőny gólnak köszönhetően megnyílt a lehetőség a Jaguars számára, hogy megnyerje a meccset. Három perc hátra, touchdownt kell elérni, sokan álmodnak az ilyen helyzetről, hogy majd nagy hősök lesznek. Ezen a meccsen ez senkinek sem sikerült. A driveban volt minden. Túldobott üres elkapó, elejtett pontos passz, büntetéssel szerzett first down és rossz edzői döntések. Találós kérdés: Mit csinál az ember, ha van egy újonc irányítója, aki a meccs nagy részében szenved és övé a liga egyik legjobb futója és csak 2 yardot kell megtennie négy próbálkozásból? Hát persze, hogy passzolni próbál. Legalábbis ha el akarja veszteni a meccset. Igaz, hogy így akár Gabbertből hős lehetett volna, aki meccsnyerő drive-ot vezet, de mivel nem jött össze így mindenki felsült és Maurice Jones-Drew ott áll értetlenül, hogy miért nem adták neki a labdát. Ezzel a vereséggel elszállt a Jaguars minden reménye. Részben emiatt is két játékos egyből az IR-re került. Az egyikük Derek Cox, a másik Clint Session. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Terrance Knighton, Matt Roth és még talán Tyson Alualu sem fog játszani, akkor nem sok jóra lehet számítani a Texans ellen. Pedig nem lehet mondani, hogy a sérülések eddig elkerülték volna a gárdát. A támadófal nagyon nagy hasznát venné két Eben Brittonnak is, de a fiatal játékos már hetek óta a sérült listán van. Ennek köszönhetően még mindig a futások segítésére és az irányító megvédésére egyaránt alkalmatlan Will Rackley a kezdő guard és a zsinórban 8. sackjét engedő Guy Whimper a right tackle. A Jaguars külön tragédiája, hogy pont akkor játszotta a leggyengébb meccsét a védelem, amikor a támadóknak sikerült 10 pontot kisajtolniuk magukból. A meccs egyetlen pozitív fejleménye Marcedes Lewis játéka volt, aki egy meccs elei drop után remekül játszott. A Jaguars szurkolói pedig csak azzal vigasztalódhatnak, hogy minden elrontott route-al és elejtett passzal, a mostani katasztrofális elkapók egyre közelebb viszik a csapatot egy klasszis WR megszerzése felé, csak az egyetlen gond, hogy arra még áprilisig várni kell.