Heti Körképek - 12. hét - I. rész

AFC East - Rajnai Gergely (Rajna)

Buffalo Bills
Eredmény: 24-28-as vereség a Jets ellen
Mérleg: 5-6 (1-3 a divízión belül)

A Bills vasárnap végre hozott valamit abból, amit az év elején megcsodálhattunk, de a meccs végén hiányzott belőlük az, ami miatt három győzelemmel tudták kezdeni a szezont.
A támadók feltámadtak poraikból, és Ryan Fitzpatrick vezetésével ismét hatékonyan játszottak, annak ellenére, hogy a csapat MVP-jelöltje, Fred Jackson már nem állt a gárda rendelkezésére. Mégis, az egész találkozó folyamán egy stabil passzjáték és egy gyenge közepes, de mégis értékelhető futást sikerült összehozni a Jets rettegett védelme ellen. CJ Spiller megállta Jackson helyén, bár a középső futásokkal – a várakozásoknak megfelelően – problémái akadtak, de ez talán egy gyengébb defense-ek ellen javulni fog. Fitzpatrick pedig visszanyerte a régi magabiztosságát, annak ellenére, hogy a passrush sokszor odaért hozzá, ő nem zavartatta magát, és rendkívül pontos volt a mérkőzés folyamán. Az elkapók a jó nevekből álló secondary ellen szépen dolgoztak egytől egyig, Stevie Johnson külön kiemelendő, hiszen ő a rettegett Darrelle Revis-szel szemben volt eredményes, bár Plaxico Burress-t (és Santonio Holmes-t) parodizáló TD-ünneplése miatt komoly pénzbüntetésre számíthat a ligától. Brad Smith első jó meccs is említést érdemel, volt csapata ellen elkezdte megszolgálni a komoly pénzt, amit hozzávágtak augusztusban, pedig már senki sem hitt benne. A fanfárok mellett azonban érdemes megemlékezni arról, hogy a hajrában, amikor simán fordíthatott volna a Bills, előbb Johnson ejtett el egy könnyű labdát, majd Fitzpatrick rontott el egy igen könnyű átadást, megpecsételve ezzel csapatuk sorsát. Márpedig ez számít a leginkább a végeredményben, a mentális jelenlét a hajrában az, ami teljességgel eltűnt a harmadik hét óta Buffalóból.
A védelem hozta az elvárhatót: kordában tartotta a passzjátékot (ez annak ellenére igaz, hogy mind a négy Jets TD a levegőben született), és ezzel harminc pont alatt tartotta a New Yorkot. Tette ezt annak ellenére, hogy a Jets támadófala végig uralta a line of scrimmage-t, és Sancheznek rendszeresen temérdek ideje volt, Greene-ék pedig szinte végtelen teret kaptak a szaladgáláshoz. Az elkapókkal azonban jó munkát végzett a defense, és a szerelésekkel sem akadt sok probléma, igazából azt lehet felróni a Bills-nek, hogy a végén úgy engedték át magukon a Jets támadóit pár perc alatt, mintha arra vártak volna, hogy mögéjük kerülhessenek, és aztán hátba támadhassák őket, régi nomád népek harci stratégiáját követve. Ez ebben a játékban azonban nem lehetséges, így le keleltt nyelni a békát, a touchdownt, és ezzel vereséget is.
A vereséget, ami elpusztított minden maradék reményt is a rájátszásra. Innen már nincs kiút, de nem úgy néz ki, hogy Gailey-ék feladnák. Ez a meccs az utolsó hét-nyolc percet leszámítva nagyon biztató volt, ez alapján a középcsapatok ellen reális eséllyel szállhat ringbe a Buffalo, ez pedig hatalmas előrelépés az elmúlt három hét katasztrofális bukásai után. A jövő héten például a Tennessee playoffos reményeit foszlathatják szerte, jó kis meccsnek ígérkezik az az összecsapás.

Miami Dolphins
Eredmény: 19-20-s vereség a Cowboys ellen
Mérleg: 3-8 (1-2 a divízión belül)

A Fins bár parádés győzelmi sorozatát nem volt képes folytatni a héten, mégis képes volt megszorongatni a kiváló formában lévő Dallas-t, olyannyira, hogy az utolsó másodpercig vezettek a Delfinek.
Ehhez szükség volt az offense elmúlt hetekben már megszokott összehangoltságára. Matt Moore kiválóan menedzselte a meccset, néhány igen nehéz dobást sikerült kiviteleznie, az egész teljesítménye meggyőző volt néhány kisebb hiba ellenére. A fal jól tartotta Rob Ryan híres blitzeit, a futás is elfogadható volt – külön dicséretet még Brandon Marshall érdemel, aki a szezon egyik legjobb teljesítményét hozta, touchdown-elkapása pedig élményszámba ment. Egy szó, mint száz, a támadók nagyon jól teljesítettek egy jó védelem ellen, ez biztató a jövőre nézve, és Matt Moore számára talán a 2012-es szezonra is jó jel lehet. Moore egyetlen nagy bakija azonban sokba került: fumble-jából touchdownt szerzett a Dallas, az első félidő egyetlen hatpontos akciója volt ez.
A védelem is kiválóan kezdett, már az első negyedben mindkét cornerback jegyzett egy-egy interceptiont, és több-kevésbé sikerült kordában tartani Romót és Murray-t is. Ám a hajrára elfáradtak Dansby-ék, és az utolsó negyedben, amikor elég lett volna kettőből egyszer feltartóztatni a Cowboys-t a győzelemhez, nem sikerült egyszer sem. Mindez jelzi, hogy bár remek egység a Miami védelme, még sok csiszolnivaló van rajtuk, és nem igazi győztes csapat ez a Fins, de talán idén ez már nem is akkora baj.
Összességében nagyon biztató volt a Hálaadásnapi mérkőzés a Dolphins számára. Minden csapatrész hozta a magáét, és bár a végén ez is kevés volt a sikerhez, ez egyáltalán nem szégyen egy jóval jobb kvalitású játékosokból álló csapat otthonában. Az is látszott, hogy pszichésen – és talán erőnlétileg - van még mit fejlődni Moore-éknak, hiszen mindkét félidő hajráját elszórakozták, ez kissé emlékeztetett a győzelmi széria előtti hetekre, amikor rendszeresen a végén bukták el a meccseket Tony Sparano legényei. Vasárnap mindenesetre újabb playoff-aspiráns csapat orra alá törhetnek borsot, az Oakland látogat ugyanis a SunLife Stadiumba. Folytatódhat a kísérletezés és az oroszlánok bajszának ráncigálása a floridaiaknál tehát.

New England Patriots
Eredmény: 38-20-as győzelem az Eagles ellen
Mérleg: 8-3 (3-1 a divízión belül)

Újabb lenyűgöző performansszal menetelt tovább a konferenciagyőzelem felé Bill Belichick legénysége, pedig az ellenfél egy láthatóan igen elszánt Eagles volt, ahol sok jó kvalitású játékos található. Az elsején meg is szorongatták a Hazafiakat, de aztán kijött a taktikai fölény és az irányítók közötti elképesztő különbség, ezzel pedig megszületett a New England nyolcadik sikere is 2011-ben.
Az offense különösen meggyőző volt ezúttal. Tom Brady bizonyította, hogy nagyon nehéz nem számolni vele, gyakorlatilag tökéletes meccset produkált annak ellenére, hogy a futójáték nem működött rendesen, az elkapók egy része gyengén játszott és ő sem játszotta végig a meccset. De hihetetlen pontosan passzolt, végig kézben tartotta az eseményeket, megtalálta azt, akinek lehetett dobni. Ez pedig egész meccsen mindössze négy célpontot jelentett: csak Rob Gronkowski, Aaron Hernandez, Wes Welker és Deion Branch kaptak el labdát ezen a meccsen, átlagban hatot fejenként. Ez a kvartett úgy játszott a Sasok védőivel, mint ahogy a nevezett madarak a kis mezei rágcsálókkal szoktak. Kár volna négyükből bárkit kiemelni, elképesztően erős ez a négyes, még akkor is, ha mögöttük fájdalmasan üres az elkapósor. Ezt jobb secondary-k ellen nem biztos, hogy el lehet majd játszani, ráadásul a támadófal kitűnő blokkolása is nehezen lesz megismételhető. Brady-nek rengeteg ideje volt szinte minden egyes játéknál, pedig Sebastian Vollmer kidőlt a második negyed közepén. Nem valószínű, hogy ezt a teljesítményt sokszor lehet még reprodukálni az idényben, de mindenképpen tekintélyt parancsoló.
A védők az elején nem bírtak Vince Youngékkal, hátrányban is volt a Pats. Aztán a meccs folyamán sikerült többé-kevésbé feltartóztatni őket, egy labdát sikerült elcsípnie Antwaun Moldennek (aki egyébként a negyedik negyedben lesérült), ez pedig elég volt ahhoz, hogy simán nyerjen a New England. Sokat segített, hogy rendszeresen jó mezőnypozícióból indultak, így hiába engedtek tömérdek yardot az ellenfélnek, bőven belefért. A futásvédelem ugyan jól ment végig, de ezt lereagálta az Eagles és végig passzolt, tulajdonképpen sikeresen is, de a kulcsszituációkban Ninkovich-ék kerültek ki győztesen. Azért az mindenképpen baljós, hogy egy alapvetően futó irányító passzolta szét a védelmet, nem hibátlan még ez a csapat.
Egyértelműen látszik, hogy a Pats ezzel a győzelemmel már majdnem bebiztosította a csoportgyőzelmet, hiszen ennél csak gyengébb keretű együttesek vannak már a csapat menetrendjében. Persze nem lesz egyik sem sétagalopp, de a papírforma szerint a Pats legfeljebb egy vereséggel számolhat. Talán lesz idő ezek alatt a problémák megoldására, amiből akad azért bőven: kevés a használható elkapó (Chad Ochocinco hozzáállásával is problémák vannak), gyenge a futójáték, sok a kisebb-nagyobb sérült és gyenge a passzvédelem. Meglátjuk, a Colts ellen hogy sikerül ezeket orvosolni.

New York Jets
Eredmény: 28-24-es győzelem a Bills ellen
Mérleg: 6-5 (3-2 a divízión belül)

A Jets életben tartotta reményeit a rájátszásra azzal, hogy heroikus küzdelemben legyűrte a Bills-t, bár a teljesítmény sok kérdőjelet vont magával, hiszen nem volt ez egy fáklyásmenet.
A támadók például alig-alig tudták áttörni a Bills nagy jóindulattal is csak gyenge közepesnek nevezhető védelmét, igaz, amikor ez sikerült, abból touchdown is született. A támadófalat minden dicséret megillet, egész meccsen keresztül domináltak, annyi segítséget adtak a futóknak és az irányítónak, hogy az bőven elég kellett volna legyen egy fölényes sikerhez. A futás még úgy-ahogy működött is, de a hátrány és az ég tudja még mi arra vitte Brian Schottenheimert, hogy passzoltassa Mark Sanchezt, ő pedig rendszeresen hibázott. Az elkapók sem remekeltek, de én elsősorban az irányítót hibáztatnám, annak ellenére, hogy mind a négy TD az ő nevéhez fűződik. Sancho mentségére szóljon, hogy amikor igazán számított, hirtelen Tom Brady-vé változott: a hajrában kiválóan szervezte meg a győztes drive-ot, valamint a vörös zónában is elképesztően hatékonynak bizonyult, lehetne mondani, hogy igazi győztes alkat, de ezt egy jobb formában lévő és jobb erőkből álló csapat ellen is illene bizonyítania.
A védelem a szokásos formától lényegesen elmaradt. Futás ellen ugyan jól működtek, de Fred Jackson hiányában a Bills nyilvánvalóan a passzjátékra támaszkodott, az elkapókat pedig egyáltalán nem sikerült tartani, Brad Smith, Steve Johnson, David Nelson és Scott Chandler is bohócot tudott csinálni a védőkből. Az mentette meg a becsületüket, hogy sikerült mindig gyorsan szerelni, így a nagyobb gondokat sikerült elkerülni. A pocsék formában lévő és sérülésektől sújtott Buffalo ellen azonban ez szégyenteljes produktum, ami a liga nagy része ellen nagyon kevés lenne, és itt sem a Jets-en múlt, hogy a végén nem tudott fordítani a Bills.
Összességében nem lehet túlságosan büszke erre a meccsre Rex Ryan és csapata, hiszen minden tekintetben volt rengeteg hiba és javítanivaló. De a fontos pillanatokban mégis sikerült kicsikarni a győzelmet, ez pedig jó jel két fájó zakót követően. A Redskins ellen egy könnyebb mérkőzés következhet, és lehet haladni a vágyott playoff felé, amihez nem szabad többet hibázni.

NFC South – Parrag Zsombor (shawnka)

Nem történt igazi meglepetés a héten az NFC déli csoportjában. A Saints és a Falcons hozta a kötelezőt, a Panthers úgy ahogy, de átlépett az Indianapolison, a Tampa pedig egy ki-ki meccsen hajtott fejet Chris Johnsonnak.


New Orleans Saints(8-3) (vs. New York Giants, 49-24)

Nem történt meglepetés a Mercedes Superdome-ban a hétfő esti rangadón. Bár előzetesen egy szoros, kiélezett meccset várt mindenki, de az első félidő végére körvonalazódni látszódott, hogy itt bizony a Giants nem fog csodát művelni. Pontosabban fogalmazva nem tudtak mit kezdeni a hazaiakkal, Drew Brees úgy dobálta szét a Giants secondaryjét, ahogy azt éppen kedve tartotta. 363 yardja mellett 4 TD passzt adott. Mondanom sem kell, hogy ebből kettő Jimmy Graham nevéhez fűződött, aki ismét a legfoglalkoztatottabb célpontja volt az NFL egyik legjobb irányítójának. A fiatal TE mellett még 6 ember kapott el labdát, ebből talán Lance Moore és Marques Colston emelhetőek ki. Moore azért, mert a másik 2 hatpontost ő húzta le, Colston pedig azért, mert az első félidő végén 3 elkapásból 78 yardot szállított, amivel előkészítette Moore újabb pontszerzését. A Saints támadásai azonban nem merültek ki a passzokban, a futójáték is olyan magas szinten működött, hogy összyardokban a csapat történetének 2. legmagasabb számát produkálták. Ingram-Thomas-Sproles hárman durván 200 yardot tettek le az asztalra, előbbi kettő az endzone-ba is be tudott jutni. Az már csak hab a tortán, hogy Brees is szaladt egy 8 yardos TD-t. Tőle ez eléggé karakteridegen, a Michael Jordant imitáló zsákolás-ünneplésről nem is beszélve.
A védelem a futás ellen remekelt – eltekintve Brandon Jacobs TD-jétől, ott konkrétan átrobogott Roman Harper testén a robosztus futó. Eli Manning 406 yardig jutott, Victor Cruzt 2 TD-re is megtalálta. Innen a másodikat emelném ki: egy kellemetlen elváltás után Cruz pofátlanul üresen kapta meg a labdát, ami után már csak be kellett futnia a célterületre, zavartalanul. Manning 21 jó passzt adott zsinórban, de hiába mindez, az eredmény nem őt igazolta. Will Herring LB még egy picket is szerzett az első negyedben. Brian Urlachert megszégyenítő vetődéssel halászta le Manning próbálkozását. Ezen kívül még a védelem motorja, az előbb említett Harper szedett össze egy fumble-t, 10 szerelése mellett nálam ő a Defense embere ismét.
A következő fordulóban a veszedelmes Suh nélkül kiálló Detroit lesz az ellenfél. 5-0-ás kezdésük óta 2-4 a mérlegük, ez a meccs pedig vízválasztó lesz számukra. Ha komolyan playoff álmokat kecsegtetnek, akkor képesnek kell lenniük megszorongatni az NFC egyik elit csapatát, ellenkező esetben elszállhat minden.

Atlanta Falcons(7-4) (vs. Minnesota Vikings, 24-14)

Úgy aposztrofáltam ezt a mérkőzést hazai szempontból, hogy kötelező győzelem. Ezt ők is tudták és az első félidőt ennek szellemében játszották le a Sólymok. A harmadik negyedre azonban úgy jöttek ki, mint akiknek már a zsebükben van a találkozó, és erre éppen nem faragtak rá, annak ellenére, hogy nagyon magukra rántották a negyedik játékrész kezdésére az idén szenvedő Minnesotát. Mondjuk az Oakland ellen is a végére jöttek vissza a meccsbe a Vikingek, de ez részletkérdés. 24-14-es állásnál, 6 és fél perccel a vége előtt történt ugyanis, hogy Percy Harvin 104 yardos kickoff returnt mutatott be, ám Chris Owens emberfeletti sprintje okán nem jutott el az endzone-ig. Ez, mint később kiderült a találkozó kulcsjátéka volt, hiszen Ponderék nem tudták betuszkolni a játékszert a célterületre. Adrian Peterson sérülés miatt nem játszhatott, így leginkább Toby Gerhartra hárult a feladat, de Sean Weatherspoon hatásos közbeavatkozásának köszönhetően a 4. kísérletre sem tudtak elérni pontokat, így az Atlanta onnan már lepörgethette az órát.
A támadók legjobbja egyértelműen Matt Ryan volt. Idén még nem passzolt ilyen pontosan(80%) és 3 TD-je mellett egyszer sem adta el a labdát. Passzai javarészt Tony Gonzalez és Roddy White felé szálltak. Utóbbi 120 yarddal zárt, ami azért is lehet bíztató, mert White idei szerepe eddig nagyon le lett redukálva. Az előző egy-két meccsen már viszont megfigyelhető volt, hogy ismét ő lépett elő a „Go-to-Guy” szerepébe, ami jelentősen megdobta mind az ő, mind Ryan statisztikáit. Erre szükség is volt, a Viking-védelem remekül vizsgázott Michael Turnerből, akinek alig akadt mozgástere. 60 yardot szerzett mindössze, Riggs rekordja így páratlan maradt. A támadófalat is dicséret illeti. Ugyan Ryant kétszer sackelték, de egyszer sem – a meccs közben long snapperré avanzsált - Jared Allen volt az elkövető. Bár lehet az extra munka kifárasztotta csak.
A védelem elfogadhatóan szuperált: legjobbja kérdés nélkül Weatherspoon, 10 szerelésnél volt jelen, egyszer Pondert is földre vitte. Chris Owens kiválóan helyettesíti Kelvin Haydent: a feljebb említett tackle mellett volt neki még 3 és ő is odaért Ponderhez 1 alkalommal. Valószínűleg a Houston elleni hétvégi rangadón is a kezdőben lesz már az egykori San Jose State játékos, főleg, hogy Brent Grimes az első negyedben megsérült, és nem is tért vissza, és a legújabb hírek szerint több hét pihenő vár rá. A védelemnek talán egyedül Percy Harvin okozott fejtörést, mert gyakorlatilag minden felé tartó labdát elkapott, bármennyi ember is legyen körülötte, illetve bárhol legyen a pályán. TD-jét például egy 4. downos játéknál hozta össze, vagyis inkább neki a Falcons zónázás. A CB-k eltaktikázták magukat, és az egyedül időben eszmélő Curtis Lofton volt kénytelen a fürge elkapóval tartani, de a sebességkülönbség gyorsan eldöntötte ezt a párbajt.
A Houston elvesztette Matt Leinartot is a héten, így a Falcons ellen az újonc T.J. Yates lesz a texasiak karmestere. A héten szerződtették mögé a korábbi Párducot, Jake Delhomme-t, talán akad még hasznos tanácsa a Sólyom védelem ellen, bár azóta jelentősen átalakultak, amióta legutóbb találkozott velük. Mindkettő csapatnak kiemelt összecsapás lesz ez, nem csak a rájátszásba kerülés, de a csoportelsőségért vívott harc tekintetében is.


Tampa Bay Buccaneers(4-7) (@ Tennessee Titans, 17-23)

Deny kollégám azt írta a beharangozóban, hogy az ilyen meccsek szoktak a legjobbak lenni. Két középszerű csapat, akik kapaszkodnak a wild card helyekért – a Tennessee esetében a csoportgyőzelem sem elképzelhetetlen még - és igazi bizonyítani akaró kerettel és mentalítással rendelkeznek. Ezeket az alapanyagokat megbolondította egy kiadós nashville-i felhőszakadás és végeredményben kaptunk egy fordulatokban gazdag, körmöt instant lerágós meccset, ahol az a csapat tudott nyerni, amelyik kevesebb turnovert követett el és képes volt megjátszani egy trükkös kickoff returnt. Marc Mariani ugyanis átadta a labdát Tommie Campbellnek, akire a tampai védelem egyáltalán nem figyelt. Ezzel vezetett a Tennessee, majd Freeman kapcsolódott össze Mike Williamsszel. Mindkét oldalon volt 1-1 FG, így 10-10-zel mentek szünetre a csapatok. A második félidő felütéseképpen Matt Hasselback a veterán CB, Aqib Talib kezébe dobta passzát. Egy Bironas mezőnygól után 17-13-mal haladtak a csapatok egészen az utolsó 3 percig. Ekkor Hasselback 4. és 2-re, mindent vagy semmit alapon célba vette Damian Lewist az endzone végében. A dobást nem hibázta el a QB, így Freeman jöhetett vissza egy 3-minute drillt vezetni. A játékszert azonban eladta és így a Titans bebiztosította a győzelmet.
A mérkőzés alatt összesen 9(!) alkalommal adták el a csapatok a labdát – a Titans 4-szer, míg a Buccs 5-ször. Az idei Chris Johnsont nem tudta a floridai védelem kordában tartani. Mindenki ismeri CJ képességeit, de idén eddig nem találta önmagát. A tampai lyukakat azonban kegyetlenül kihasználta, 190 yarddal zárt, ami azt gondolom az idei számait nézve inkább a Kalózokra vet rossz fényt, mintsem Johnsonra jót. Az irányító siettetése is hagy némi kivetnivalót maga után, mindössze egyszer ért oda Adrian Clayborn Hasselbackhez, de jogosan tömték Johnsont a labdákkal, hiszen az ment inkább.
A támadók oldalán Freeman 200 yard alatt maradt, Blount 100 felé jutott, bár két labdavesztése igen sokba került csapatának. A Tampa szurkolóknak örömteli lehet viszont Mike Williams játéka, aki a múlt heti meccs óta tavalyi önmagát idézi és a Titans ellen sem hazudtolta meg önmagát. Sokat jelenthet ő még ennek a franchise-nak a jövőben, ha már ezzel a vereséggel nagyjából végleg lemondhatnak a rájátszásról.
Nem csak ezért, de a megkérdőjelezhető döntések miatt már többen Raheem Morris vezetőedző fejét követelik. Azért ezt kissé erősnek tartom, tavaly ez az ember az év edzője lett, idén pedig ez a gárda egyszerűen nem érett még össze eléggé. Rengeteg a fiatal és nagyon tehetséges játékos itt, de idő kell nekik, Morris kezei alatt pedig jó helyen vannak. A következő fordulóban a Carolina ellen sem lesz könnyű dolguk, vereség esetén pedig holtversenyben a csoport alján találhatják magukat.


Carolina Panthers(3-8) (@ Indianapolis Colts, 27-19)

Három történelmi eseményt számoltam össze a találkozó alatt: a Colts 1986 után most áll először 0-11-gyel, 2 év után most nyert először idegenben a Panthers, illetve Cam Newton az első olyan újonc irányító, aki egy szezonban 10 TD-t ért el lábon. Az NFL történelme során csak kettő QB csinált valaha is több TD-t futva, mint az újonc játékos: 1997-ben a pittsburghi Kordell Stewart 11-et, 1976-ban pedig a new englandi Steve Grogan 12-t. Az 1/1 már első évében túlszárnyalhatja ezt a rekordot, hiszen még 5 meccs hátra van a szezonból és eddigi mutatói alapján közel sem elképzelhetetlen ez a teljesítmény.
A Panthersnek nem volt kifejezetten nehéz dolga egy olyan csapat ellen, akik nem is akarnak nyerni. A támadókra ismét nem lehet egy rossz szót sem szólni, ők megtették a dolgukat. Newton 208 passzolt yarddal zárt, de a carolinai játékterv inkább a futásokra volt kihegyezve. A Newton-Williams-Stewart trió kombinálva szezoncsúcsnyi 201 egységgel zárt. Mindhárom vendég hatpontos a földről érkezett, ebből kettőt Williams, egyet Newton vállalt. DeAngelo Williamst külön kiemelném – bár a liga egyik legrosszabb futásvédelme ellen –megmutatta, hogy konkrétan miért kapta meg a szerződéshosszabbítását nyáron. Passzjáték fronton nem a szokásos lemez pörgött: Cam csupán háromszor dobta a labdát Steve Smithnek. 68 yardja pontosan elég volt a Colts ellen, és ezzel át is lépte az idei szezonban az 1000 yardos határt. Amikor nem Smith felé nézett, akkor kiválóan osztotta el a labdákat a többiek között, LaFellen kívül elkapó nem zárt háromnál kevesebb elkapással, és az említett játékos is csak azért nem, mert hozzá öt alkalommal érkezett a játékszer.
A védelemre azért már lehet ujjal mutogatni, bár akkora hibákat nem vétettek, mint amilyeneket már megszokhattunk tőlük idén. Érdekesség, hogy az első negyed végén a Colts yardjainak száma mellett egy szép 1-es állt. Egyedül a Reggie Wayne TD-nél volt teljes zavartság. Painternek egyébként 5 meccs óta ez volt az első TD átadása, ezzel a Panthers védői nem hiszem hogy dicsekednének a jövőben. Azt viszont megmutatták most, hogy tudnak ők kulcsszituációkban is jól teljesíteni: Chris Gamble és Sherrod Martin interceptionjei is a végjátékban jöttek, egy-egy endzone-ba lőtt labdát halásztak le. Utóbbi el is döntötte a meccset, mivel a pick után a kevés idő jóvoltából Newtonék már nem adták vissza a támadás jogát a hazaiaknak. A defense-ből Charles Godfrey és James Anderson voltak újfent a tacklegyárok, de a két labdaszerző védő is hatalmas dicséretet érdemel.
Attól függetlenül, hogy a vége ilyen szorosra sikerült, a meccs képe nem igazán sugallta ezt a feszességet. A Carolina minden tekintetben lejátszotta az Indy-t a pályáról. A 13. fordulóban divíziórangadó vár Newtonékra. A hozzájuk nagyon sokban hasonlító Tampa lesz az ellenfél. Nehéz megtippelni annak a mérkőzésnek a kimenetelét. Papíron a Kalózoknak hozniuk kell a meccset, a gyakorlatban pedig majd meglátjuk.

NFC West – Kiss Ferenc (Fucu)

Erre a hétre is jutott egy csoportrangadó. A 49ers már csütörtökön pályára lépett, de kikapott. A Seahawks pedig hazai pályán kapott ki a gyengélkedő Redskinstől.

Eredmények

Baltimore Ravens – San Francisco 49ers: 16 - 6
Seattle Seahawks – Washington Redskins: 17 – 23


San Francisco 49ers

Rövid pihenőt követően kellett újra a keleti partra utazniuk, hogy a Ravens ellen megmérkőzzenek. Egy igazi védelmi csatát hozó találkozón maradtak alul.
Talán az egyetlen gond a támadófalnál volt és ez sajnos magával hordozta a futójáték és a passzjáték bukását is. Alex Smith nem annyira ludas a passzjáték akadozásában, ugyanis folyamatos nyomás alatt volt. Nem úgy, mint eddig, hanem menekülnie kellett a zsebből, mert az gyakorlatilag mindig összeomlott. Így is kilenc alkalommal sackelték, tizedszer csak azért nem mert eldobta a labdát, de így pedig szabálytalanságot követett el. A mérkőzés elején volt két nagy helyzet is amit nem sikerült sikeresen teljesíteni. Az egyik volt csak az ő hibája mivel nem vette észre Delanie Walkert, aki teljesen üresen állt. A másik egy 75 yardos bomba volt Ginn jr. felé, ami TD lett, volna, ha büntetés miatt vissza nem fújják a bírók. A futójátékot teljesen megfogta a Ravens védelem. A 49ers támadói összesen 170 yardot szeretek az egész mérkőzésen.
A védők ismét kitettek magukért, de a második félidőben nem tudtak mit kezdeni a Ravens támadóival. Igyekeztek hasonló taktikát alkalmazni, mint a Cardinals ellen, tehát különböző zónákat mutatni az irányítónak. Ezúttal azonban nem jött be a taktika, mivel Falcco nem bizonytalanodott el és nyugodtan dobálhatott. A szezon során másodszor nem ért el senki sacket a 49ers védelméből. Ez annak köszönhető, hogy ezúttal a három vagy négy emberes pass rusht az ellenfél támadófala jól blokkolta. A futójátékot jól fogták, nem meglepő módon Rice 2,8-as átlaggal érte el az 59 yardját. Ebben nagy segítség volt a fal közepén nagyon jól dolgozó Isaac Sopoaga, aki hat tacklet szerzett. Patrick Willis és NaVorro Bowman ismét e legtöbb szerelést szerezték, nyolcat-nyolcat. Tarell Brown-nak meggyűlt a baja Torrey Smith-el és egy alkalommal majdnem INT-t is szerzett, de pass interference miatt nem adták meg neki.
Nincs semmi probléma, egy győzelem a Rams ellen (vagy a Seahawks veresége csütörtökön az Eagles ellen) és megvan a csoportgyőzelem 2002 után először.


Seattle Seahawks

Nem sikerült sorozatban a harmadik győzelmüket begyűjteni pedig lehetőségük volt rá csak nem éltek vele.
Tarvaris Jackson hozta a tőle megszokott kiegyensúlyozatlan játékot. Volt egy-két jó passza, de többször is félrecélzott és csak a szerencsén múlt, hogy nem lett eladott labda belőle. Amikor jól is passzolt az elkapói csúnyán elejtették a labdákat. Ebből Mike Williams körülbelül háromszor volt ludas, de Sidney Rice és Doug Baldwinnak is volt dropja. Rice egyébként ismét megsérült, egy elkapás alkalmával ütötte be a fejét és fejezte be a mérkőzést agyrázkódás miatt. Ha nincs Marshawn Lynch nem lettek volna nyerő helyzetben egészen a negyedik negyed elejéig. A legutóbbi négy mérkőzéséből háromszor 100 yard felett futott. Ezúttal 11 yardig jutott. Hét mérkőzés óta mindig szerzett legalább egy TD-t, ezen a mérkőzésen 20 yardos elkapást követően.
A védelem leromlott a támadók szintjére. Alan Branch hiányában a fal közepéről nem volt nyomás Grossmanen, mivel Mebanet lekettőzték az esetek többségében és a többiek nem tudták megverni az emberüket. Anthony Hargrove szerezte meg az egyetlen sackjét a Seahawksnak. Nyomás hiányában Grossman nyugodtan tudott passzolni. Igaz két alkalommal lehalászták a labdáját a Seattle védői. Az egyiket Brandon Browner, aki nagyon szép védekezés után kaparintotta meg a játékszert. Nagyjából ez volt az egyetlen pozitív mozdulata a sokat kritizált cornernek. Három büntetést gyűjtött be (egyiket a special teamben) és két kapott TD-t is az általa őrzött elkapó szerzett meg. A screen passzok levédekezése volt a másik szembetűnő probléma a mérkőzésen. Több alkalommal is ezt játszotta a Redskins többnyire sikerrel.
Red Bryant ismét villant a speciális csapatrészben. Először blokkolta Gano első mezőnygól kísérletét, amivel már háromnál jár ebben a szezonban. Majd később egy extra pontot is meghiúsított. Említést érdemel még Leon Washington is, aki szép visszahordásokkal jutatta jó mezőnypozícióba a támadókat. Az egyik alkalommal csak egy emberen kellett volna átküzdenie magát és TD-ra futott volna.


St. Louis Rams – Arizona Cardinals: 20 – 23

Egy hónapon belül másodszor találkoztak egymással és a mostani összecsapás is érdekesre sikeredett. Kezdjük azzal, hogy az első negyed összefoglalója alá a Benny Hill zenéjét nyugodtan alákeverhetnénk. Volt itt, a punt visszahordás TD-tól kezdve a félredobott labdából született INT-ön át egészen a wildcat formációból majdnem elvesztett fumble-ig minden. Ezután kicsit lenyugodtak a csapatok és a félidőre hazai vezetéssel vonultak. A második játékrészben magára talált a vendég csapat, főleg futásban, de választ is adtak a kapott punt visszahordás TD-ra is. A végén sikerült lefuttatni az órát is.


St. Louis Rams

Egyre mélyebbre süllyednek, pedig nem várnak már sokat tőlük a szurkolók. A sérüléseknek köszönhetően egy teljesen felforgatott támadófal lépett pályára. A teljesítmény látható is volt. Megengedhetetlen, hazai pályán ennyi false startot vétsen egy csapat, amikor zaj az maximum a légy zümmögése volt. Erre még rátette Sam Bradford gyenge teljesítménye is, valamint az edzői playhívások furcsasága. Steven Jackson most is nagyon akart, de mint az már többször bebizonyosodott ez nem elég. Pár hosszabb futást leszámítva megfogta őt a Cards védelme, 64 futott yardon tartva. Bradford néha azért eltalálta célpontjait és persze ezúttal is Brandon Lloyd volt a legtöbbet foglalkoztatott célpontja és az egyetlen TD-t is ő kapta el. Egyébként ez volt Lloyd 30. elkapása a Rams színeiben, tehát a Broncos ötödik körös draftjogot fog kapni
A védelem a múlt heti javuló forma után ezúttal is bebizonyította, hogy a legrosszabb futás elleni védelemmel rendelkeznek. Mondjuk az is érthetetlen, hogy miért nem álltak be futás ellen jobban védekezni, amikor látták, hogy az ellenfél irányítója passzaival nem fogja tudni előrevinni a csapatát. Ennek köszönhetően hozzásegítették Wells-t egy franchise rekordhoz. Hiába szereztek három labdát gyakorlatilag nem értek vele semmit. Pár pozitív teljesítmény azért említést érdemel. Chris Long profi pályafutása során először kétszámjegyű sacket gyűjtött. Jelenleg tíznél jár, ebből hetet a legutóbbi öt mérkőzésén szerzett. Darian Stewart is remekül játszott, többször érd oda a futásokhoz mindig a labda közelében tartózkodott.
A special team is villantott egyet. Nick Miller, akit Hálaadás napján szerződtetett a csapat egy 88 yardos punt visszahordás TD-al hálálta meg csapatba kerülést. 2007-óta (Dante Hall) ez volt az első punt visszahordás TD a Ramstől.


Arizona Cardinals

Az idei csalódást keltő szezon közepette is vannak szép dolgok amikre emlékezhetne a szurkolók, majd ha vége a szezonnak. Ezen a héten két rekord született. Beanie Wells 228 yardot futott a Rams ellen. Ezt a teljesítményt az sem kisebbíti, hogy a Kosoké a legrosszabbak a futások levédekezésében. Wells LaShon Johnson 214 yardos franchise rekordját adta át a múltnak. Pedig volt egy alkalom, amikor mindenki azt hitte komoly sérülést szenvedett a futójátékos. Egy szerelést követően csúnyán tekeredett a térde és le is kelett segíteni a pályára, de a következő futásánál, mintha semmi nem történt volna. Még szerencse, hogy volt futójáték, mivel a passzjáték ismételten nem működött. John Skleton ott folytatta, hol a 49ers ellen abbahagyta. Nem túlzás azt állítanom, hogy három olyan passza volt ami említést érdemel, a többi a futottak még vagy a felejtsük el kategória. Kevin Kolb lesz a kezdő a következő fordulóban, ebben biztos vagyok. Larry Fitzgeraldot ismét sokszor vette célba a fiatal irányító, de csupán háromszor sikerült megkaparintania a labdát. Többször is mellécélzott Skelton, pedig Fitzet nehéz nem eltalálni. A támadófalat ezúttal a futások blokkolásában érdemes kiemelni. Különösen Dary Colledge volt az aki a két hosszú futásnál fontos blokkot osztott ki. Persze ne felejtsük el Anthony Shermant sem, akinek a segítségével Wells jobban tud érvényesülni.
A védelem hozta a tőle megszokottat. Ezúttal megfogták Steven Jacksont. az első találkozóval ellentétben. Azonban a secondary ismét több könnyű passzt is engedélyezett a Rams elkapóinak. Az irányítóra a nyomást sem olyan mértékben helyezték, mint azt várni lehetett. Sam Acho tovább folytatja remek játékát kezdőként. Kétszer vitte földre Bradfordot és az egyikből fumble-t is kiharcolt. Így már öt sacknél jár az újonc szélső linebacker, amivel beérte Calais Campbellt a házi rangsorban. Daryl Washington sokat tett azért, hogy Jackson 64 yardon maradjon. Ismét megmutatta fantasztikus sebességét és ezúttal a szereléseket is rendesen megcsinálta.
Végül, de nem utolsó sorban Patrick Peterson. Ismét villant a special teamben, ezúttal 88 yardos punot hordott vissza TD-ra. Ezzel már négynél jár, ami egyszer új franchise rekord, másodszor NFL rekordbeállítás.


A divízió állása:

1. San Francisco 49ers (9-2)
2. Seattle Seahawks (4-7)
3. Arizona Cardinals (4-7)
4. St. Louis Rams (2-9)


A tizenharmadik játékhét párosításai:
A csoportból egy csapatnak már csütörtökön (magyar idő szerint péntek hajnalban) jelenése van, mivel a Philadelphia látogat Seattlebe. Csoportrangadó is van a terítéken, mégpedig a Rams San Franciscoi vendégjátéka. És nem mellesleg a Cardinals hazai pályán fogadja a Dallast.

NFC EAST - Borsik Tamás (Tomeee)

Eredmények:
Dallas Cowboys - Miami Dolphins 20 - 19
Philadelphia Eagles - New England Patriots 20- 38
Seattle Seahawks - Washington Redskins 17 - 23
New Orleans Saints - New York Giants 49 - 24

Dallas Cowboys

Ismét nagyon megizzadt a Cowboys, de végül sikerült elkerülni a kínos vereséget hazai pályán, és Dan Bailey újabb győztes field goaljával térdre kényszerítették a Dolphinst. Tony Romo a pocsék kezdés után (2 interception az első negyedben) összeszedte magát, és a második félidőben számos bravúros play-jel lendítette a csapatát előre. A nyomás szinte egész meccsen ott volt rajta, különösen Cameron Wake-el gyűlt meg a baja. Az elkapók közül ezúttal Laurent Robinson emelkedett ki. A Miles Austin sérülése miatt kezdőbe került fiatal játékosnak volt egy csúnya elejtett labdája is, de 2 touchdownjával ezt sikerült feledtetnie. Jason Wittent amennyire lehetett, kivette a játékból a Dolphins, azért az utolsó negyedben így is megvillant párszor a klasszis tight end, Dez Bryant szintén halványabb volt, rajta is remek munkát végeztek a vendégek cornerbackjei (általában Vontae Davis). DeMarco Murray nem volt olyan hatékony mint az utóbbi hetekben, de az összyardokat figyelembe véve így is sikerült átlépnie a 100-as határt. Érdemes megemlíteni hogy 834 futott yardja 1970 óta a legtöbb amit egy Cowboys rookie elért 11 meccs alatt, Murray tehát száguld az offensive rookie of the year címek felé. A védelem felemás teljesítményt nyújtott. A nyomás ott volt Matt Moore arcában egész idő alatt, az irányító mégis megtalálta az embereit, és csaknem 300 yardig jutott. A D-line-t azért így is dicséret illeti, Kenyon Coleman, Jay Ratliff és Victor Butler is kiválóan játszott, DeMarcus Ware pedig, bár ez a statisztikáján nem látszik, szintén komoly tényező volt. A linebackersorból ismét Sean Lee emelkedett ki, aki 7 tackle-je mellé egy sacket is begyűjtött. A Dolphins futójátéka nem tudott igazán kibontakozni, ami viszont feltűnő volt, az a secondary alkalmankénti gyengesége. Volt hogy még szabálytalanul sem tudták megakadályozni Brandon Marshallt az elkapásban, ami még talán magyarázható Marshall klasszisával, de Brian Hartline azért már nem az a levédekezhetetlen kategória...A special teamek csatája nem hozott látványos dolgokat, Dan Bailey ismét nem hibázott mezőnygólt (28-ból 27-et értékesített a szezonban, jelenleg pedig 26-nál tart sorozatban), Matt McBriar hozta az elvárt szintet, míg a visszahordások nem befolyásolták igazán a meccs alakulását.

Philadelphia Eagles

Biztató kezdés után a New England állva hagyta az Eagles-t, a szurkolók pedig már 10 perccel a meccs vége előtt elkezdtek a kijárat felé szállingózni – röviden így lehetne összefoglalni a legújabb lidércnyomást amin a Philadelphia szurkolóknak át kellett esniük. Vince Youngot nem lehet okolni, ő mindent megtett, karriercsúcsot jelentő 400 yardot passzolt, ami még több is lehetett volna, ha az elkapók (különösen DeSean Jackson volt harmatgyenge formában, legalább 3 tökéletes labdát ejtett el) jobban koncentrálnak. Mellette a földön is hozzátett 40 yardot, ezzel csapata legeredményesebbje volt ebben a kategóriában. (ez mondjuk már sejteti hogy nem volt minden rendben az Eagles támadóegységében). A receiverek közül Jason Avantra és a tight end Celekre nem lehetett panasz, a többiek viszont nem könnyítették meg Young dolgát. A legnagyobb gond mégis az volt, hogy nem tudott LeSean McCoy-ra támaszkodni a csapat, a fiatal klasszist kivette a játékból a Pats, Reidék pedig egy idő után akkor sem próbálkoztak vele, amikor az lett volna a logikus lépés. Nem volt véletlen amikor a második félidőben megkezdte a közönség a „Fire Andy!” kántálást. Hogy egy pozitív gondolattal zárjam le a támadókról szóló részt, a fal szép munkát végzett VY védelmében, a futásblokkolás már kevésbé volt effektív. A defense-re áttérve sok jót nem mondhatunk el. Az alapvető probléma a pass rush hiánya volt, Cullen Jenkinsnek és Mike Pattersonnak volt egy-egy szép megmozdulása, de azon kívül nem termett sok babér a máskor oly rettegett Eagles D-line-nak. Tom Brady pedig kegyetlenül kihasználta a szabad mozgásteret, és halálos passzokkal cincálta szét a secondary-t, ahol elhibázott coverage-ok sorozatát láthattuk a Philly-től. Deion Branch és Wes Welker mellett a két tight end, Rob Gronkowski és Aaron Hernandez is fickándozott, néha kínosan üresen kapva a labdát. Várható volt hogy nem lesz könnyű Brady-éket lelassítani, de az utóbbi idők javuló defenzív teljesítménye után ilyen fokú hatástalanságra nem sokan számítottak Philadelphiában. A special team feltűnés nélkül tette a dolgát, Henery mindkét FG-kísérletét értékesítette, a returnökből egyik oldalon sem alakult ki veszély, és Henry puntjai sem rengették meg a földet.

Washington Redskins

Végre sikerült véget vetni a 6 meccsen át tartó vereségsorozatnak, ami a leghosszabb volt Shanahan edzői karrierjében. Az igazsághoz hozzátartozik, a Redskins mindent megtett, hogy megnehezítse saját dolgát. Rex Grossman egy rá rendkívül jellemző produkcióval rukkolt elő, borzalmas interceptionöket ugyanúgy láthattunk, mint remek drive-okat, igazi hullámvasút volt amit bemutatott, összességében azért inkább a pozitív oldal felé mutat a mérleg. Kapott ütéseket rendesen, a támadófal gyakran végzett gyenge munkát. A múlt heti pazar játéka után ismét Jabar Gaffney volt a legeredményesebb elkapó, mellette a tight end Fred Davis is hozta a szintet, a sérüléséből visszatérő Santana Moss nem nyújtott kiemelkedőt, Anthony Armstronggal pedig a csapat eddigi leghosszabb passzjátékát hozta össze Grossman az 50 yardos touchdown alkalmával. Az offense legjobbja mégis az újonc futó, Roy Helu volt, aki futásokból és elkapásokból is tekintélyes yardmennyiséggel segítette a Skinst, 6 pontot érő játéka pedig, melynek során átugrotta a Seahawks cornerbackjét, Roy Lewist, és ezzel visszahozta a meccsbe csapatát, élményszámba ment. A védelem legnagyobb gondja Marshawn Lynch volt, nem tudták megállítani a vadkan módjára futó running backet, akinek nem volt nagy játéka futásból, de a biztos 4-5-6 yardokat mindig hozta, egy screenpass után pedig TD-t is szerzett. A passzjáték ellen nem volt gond, a nyomás megvolt Tarvaris Jacksonon, aki így szinte csak checkdown passzokat tudott adni. A D-line-ból Stephen Bowen ért oda legtöbbször hozzá. Érdemes kiemelni még DeAngelo Hallt, aki közben a secondary-ben terrorizálta a Hawks elkapókat, a neve mellett 5 szerelés és 6 leütött passz állt a végére, plusz ha ez nem lenne elég, a meccset lezáró interceptiont is neki köszönheti a Redskins. A linebackersorban a nemrég Rocky McIntosh helyét a kezdőcsapatban átvevő Perry Riley hasznosan dolgozott, 14 szerelésig jutva, mellette London Fletcher is 10 fölé jutott, bár ez tőle teljesen megszokott. A special teamben akadtak gondok bőséggel. Graham Gano 23 yardos mezőnygól-kísérletét blokkolta Red Bryant, később pedig egy extrapontnál szintén Bryant paskolt bele a labda útjába, tehát a blokkolócsapat nem volt éppen a helyzet magaslatán. A return coverage sem volt az igazi, Leon Washington egy kick returnnél hozta a szívbajt a fővárosi drukkerekre, amikor a félpályán sikerült csak megállítani a robbanékony játékost.

New York Giants

Ahogy várható volt, a Saints elleni MNF nem a védelmekről szólt. Csak úgy repkedtek a TD-k, Manningék azonban hamar hátrányba kerültek és onnantól csak Breesék hátát nézhették, így végül sima hazai győzelem született. Nem az irányítón múlott a dolog egyébként, 400 yardot összepasszolt megint (bár hozzá kell tenni, hogy a negyedik negyed már tulajdonképpen garbage time volt), de futójáték nélkül nem volt esély arra hogy tartsák a lépést a játék minden elemében topon lévő Sainsszel szemben. Manning labdáiból ismét Victor Cruz profitált leginkább, akiről most már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Giants első számú fegyvere lett. Csaknem 160 yardig jutott a semmiből berobbant játékos. Ugyanennyiszer (12) kereste Hakeem Nickset is Manning, ő sem maradt el sokkal a 100 yardos határvonaltól. A támadófal az átlagos szintet hozta pass protectionben, a run blocking viszont ismét minősíthetetlen volt. Brandon Jacobs teljesen elveszettnek tűnik e fal mögött, nem nyílnak rések neki, ez pedig Bradshaw visszatérésével sem fog megoldódni...Ami miatt mégis egyértelmű volt már viszonylag korán, hogy ezt a meccset nem nyerheti meg a New York, az a védelem gyengesége volt. Egyáltalán nem sikerült Breest nyomás alatt tartani, ez pedig meg is pecsételte a sorsukat, a Dan Marino 1984-es rekordjára törő (5084 yard egy szezonban) QB kénye-kedve szerint válogatott a célpontok között, a vendégcsapat secondary-je pedig csak kapkodhatta a fejét. Ha ez még nem lett volna elég, a futásokkal is akkor zúzta szét az egységet a Saints, amikor akarta, az Ingram – Sproles – Thomas hármas csaknem 200 yarddal terhelte meg összesen a statisztikai lapokat. 577 yardig jutott a Saints offense (ez a második legtöbb a franchise történetében..), így pedig teljesen kilátástalan volt Manningék helyzete, kis túlzással, semmilyen offenzív teljesítmény nem lett volna elég ahhoz hogy ellensúlyozza ezt a benyelt yard és pontmennyiséget. A special teamek nem jutottak meghatározó szerephez, Tynes a 42 yardos mezőnygól mellett 61 yardról hibázott (bár ezt nem lehet hibának mondani) az első félidő végén.

Előretekintés

A rájátszás közeledtével érdemes előretekinteni kicsit. Amit láthatunk, az az, hogy a csoport kezd letisztulni. A Washington régen elszállt, a Philadelphiának pedig matematikai esélye ugyan még van, de ez a csapat rapszódikus teljesítményét figyelembe véve tényleg csak matematikai esély. A csoportelsőségért a Dallas és a New York fog küzdeni. A legszebb a történetben az hogy még kétszer fognak egymás ellen játszani (ebből egyszer az utolsó fordulóban). Ezen a két meccsen kívül a Dallas sorsolása könnyebbnek tűnik, az Arizona – Tampa Bay – Philadelphia hármas áll szemben a Green Bay – Washington – NYJ trióval, és ha a két csapat jelenlegi formáját is figyelembe vesszük, bátran ki lehet jelenteni hogy igen komoly meglepetés lenne ha nem Jerry Jonesék ülhetnének fel az NFC East trónjára az alapszakasz végén.