Heti Körképek - 15. hét

Megkésve bár, de nézzük mi történt a 15. héten.

NFC North - Pap Dániel

Bevezető
Történt egy nagy meglepetés, két csapatnak eldőlt a playoff sorsa, ellentétes előjellel, a negyedik csapat pedig továbbra is veszít idén. Virágnyelven ennyi, ha tovább olvasol, megtudhatod a részleteket is.

Vikings:

Elgombáztam a Packers-Chiefs beharangozót, tuti Green Bay sikert jósolva, a Vikings meccsén azonban bejött, amire számítottam, Brees és a légiveszély ellen nem volt ellenszer, ki is kapott a Minnesota immáron tizenkettedszer. Drew Bress nem kevesebb, mint öt touchdown passzt osztott ki, és 412 yardot, ez nem kevés, viszont sok. Pedig a Minnesota is igyekezett, 20 szerzett ponttal már lehet meccset nyerni, de ha a védelem benyal 42-t, úgy csücskös.A Saints egyre jobban belelendül, és talán a Packers legnagyobb riválisa lehet az NFC győzelemért vívott csatában. Lila oldalon nem volt ilyen kiváló irányítóteljesítmény. Ponder kezdett, ahogy Leslie Frazier kijelentette, de csupán 120 passzolt yard sikerült az újoncnak, és négyszer le is sackelték, gondolom az sem esett jól. Jó, ugyan adott két TD passzt Toby Gerhartnak, de jelzésértékű, hogy Breesnek előbb megvolt az ötödik TD passza a meccsen, mint Pondernek az ötödik jó átadása. Öröm egyedül az lehet a zsinórban hatodszorra zakózó Vikingeknek, hogy visszatért a csapat legjobb játékosa, Adrian Peterson a hárommeccses kihagyását követően, és futott is 60 yardot. A gyengécske secondary viszont elveszítette az első negyedben Asher Allent egy agyrázkódás miatt. A tavaly igazi tackle gyárként működő linebacker, Chad Greenway szerint nem lehet egyes játékosokra ráverni a vereséget, ez csoportos felelősség, akárcsak a győzelmek (utóbbiból jóval kevesebb volt idén, szám szerint kettő).

 

Lions:

Jól áll a szénája az Oroszlánfalkának. Pár hete még ugyanúgy álltak, mint a Chicago, és veszélybe került a wild card, de azóta a Chicago csak veszít, a Detroit pedig csak győz. Most is sikerült ez, és így a mérlegük már 9-5, de azért nem volt ez egy könnyű menet. Az első negyed felénél az Oakland szerzett vezetést Murphy futásával, Tebow és Harvin mellett azért őt is érdemes figyelni a korábbi nagy Florida Gatorsból. Még abban a játékrészben sikerült azonban egalizálni, Stafford a kedvenc célpontját, Calvin Johnsont találta meg, 51 yardos TD, 7-7, öröm & boldogság. Staffordról pedig meg lehet jegyezni már így december vége felé, hogy milyen nagyon jót is tett neki, hogy kivételesen nem dőlt ki idén a szezon negyedénél. A második negyedben folytatódott az adok-kapok, Heyward-Bey és Burleson TD-je után igazságosnak éreztem volna a 14-14et a félidőben, de Janikowski nem így gondolta, és közvetlenül a szünet előtt bevert egy 46 yardos mezőnygólt, előnyhöz juttatva a Fosztogatókat. A harmadik negyed pontatlan (ponttalan? áh, mindegy...) maradt, aztán Janikowski újabb field goalja és az annó a Seattle által draftolt Aaron Curry fumble returnje után a negyedik negyed elejére 13 pontos előnyben és nyeregben érezhette magát az Oakland. Jim Schwartz legényei azonban nem gyáva oroszlánok, és visszahozták a meccset, Titus Young és Calvin Johnson elkapásainak köszönhetően, utóbbi pontszerzés egy lenyűgöző 98 yardos drive végén született. Még itt sem volt vége, ugyanis az utolsó play egy 65 (igen, jól olvastad, HATVANÖT) yardos mezőnygólkísérlet volt, ha valaki be tudja rúgni a ligában onnét, az Janikowski, a két meccses eltiltás után visszatérő Suh azonban blokkolni tudta a rúgást, biztosítva ezzel a győzelmet csapatának. A Lions így kétmeccses előnybe került a wild card versenyben, és saját kezükben a sorsuk.

 

Bears:

 

Úgy tűnik, Cutler sérülése megpecsételte a Chicago idei szezonját, kezdő irányítója hiányában újabb vereséget volt kénytelen elszenvedni az NFC North tavalyi győztese, ráadásul megint kidőlt egy fontos skill pozícióban szereplő játékos. Caleb Hanie, a Bears quarterback elég rossz napot zárhatott vasárnap, háromszor is interceptiont dobott, négyszer sackelték, és végig brutális nyomás alatt volt kénytelen ténykedni. A meccs fordulópontját is hozzá kötném, mikor 14-14es mérkőzésállásnál KJ Wright ütközte le keményen az irányítót, aki ennek köszönhetően pont az ellenfélhez, Red Bryanthez hajított a játékszert, aki ugyan 323 font súlyú, de 20 yardot azért még ezzel a tetemes tömeggel is képes volt megtenni, touchdownt szerezve a Tengeri Sólymoknak. Innentől lendületet kapott a félidőben még 14-7-re égő Seattle, és végül sima győzelmet aratott, valószínűleg végleg eltemetve a Bears playoff álmait. Újabb csapás volt a Bearsnek egy súlyosnak látszó sérülés, amelyről már említést tettem, még a találkozó elején Johnny Knox kapott egy ütést a hátára, és hordágyon kellett levinni, de már a meccs estéjén arról kaphattuk a híreket, hogy tudja mozgatni a végtagjait, szóval óriási gond nem lehet. Persze így sem jó, hogy a kezdő QB és a kezdő RB után most egy kezdő WR is maródi lett. Hozzáadhatjuk még a héten Hurd drogproblémáit, Conte kisebb sérülését a Seattle ellen, és látható, nincs irigylésre méltó helyzetben Lovie Smith mester. Pláne, hogy a Packers ellen kell felpörgetnie övéit a következő meccsre, a Sajtfejűek bizonyára ezerrel fognak küzdeni, hogy kiköszörüljék a Chiefs elleni csorbát.

 

Packers: 

 

Valahol törvényszerű volt, hogy akkor fog kikapni a Packers, mikor a leginkább beharangozom a győzelmüket. Vissza lehet olvasni a beharangozóm a meccsre, látható, hogy vaskosan a Green Bayt éreztem esélyesebbnek, mentségemre szóljék, nem voltam vele egyedül. Ehhez képest megszakadt a tökéletesség, bebizonyosodott a Junkies együttes dalszövege: "minden bajnok legyőzhető". Ehhez kellett egy új edző, Romeo Crennel, és egy jól játszó Kyle Orton. Orton egy híján 300 passzolt yardja hozzásegítette a Packerst ahhoz, amiben nem volt részük (majdnem) napra pontosan egy éve: kikaptak NFL tétmeccsen. Őszintén szólva, könnyen lehet, hogy ez a pofon kellett ahhoz, hogy megnyerjék idén a Super Bowlt a Sajtfejűek, hiszen most már nincsen rajtuk a makulátlan szezon terhe. Mick McCarthy is ezt mondta, nekik nem volt cél a tökéletes év, csak a pályaelőny megszerzése a rájátszásra, plusz a nagydöntő besöprése idén is. Ezek még meglehetnek, ugyanakkor a Kansas bizonyította, verhető a Green Bay. Még akkor is igaz ez, ha tudjuk, elsőszámű elkapója, Greg Jennings, és kezdő futója, James Starks nélkül játszott a Packers. Ma nem igazán működött az offense a Packersnél, kevesebbet is volt náluk a labda, és Rodgers is pontatlanabbul célzott a megszokottnál. Természetesen ettől nem vált rosszabb csapattá a Green Bay, sőt, állítom, felszabadultabbak is lesznek a jövő héten. Bears szurkoló énem pechére.

 

Rövid előretekintő:
Jövő héten Isten fiának (NEM, MOST NEM TEBOW...) születését ünnepeljük, ez az NFL menetrendet is megkavarja. A meccsek zöme szombaton lesz, ahogy a Minnesota-Washington és a San Diego-Detroit találkozók is. Vasárnap pedig a karácsonyi slágerderbi, a Bears látogatása a Lambeau Fieldre, bűn lenne kihagyni. Kellemes ünnepeket mindenkinek előre is.

 

NFC East- Fazekas Dániel (deny) és Borsik Tamás (Tomeee)

 

 

Philadelphia Eagles 

Az előzetes esélyekre fittyet hányva az Eagles magabiztos sikert aratott a Jets ellen hazai pályán, köszönhetően főleg a védelem jó játékának múlt héthez hasonlóan. Hiszen mindjárt az első pontokat a védelem szerezte, egy elejtett labdát szedett fel Juqua Parker, és vitt vissza hat pontért. Ezután ugyan jó helyzetbe került egy buta speciális egységbeli hiba miatt a Jets, de Asante Samuel egy Holmes keze között átcsúszó passzt megkaparintott. Vickék pedig éltek a lehetőséggel, pár jó futás után Brent Celek kapott el touchdownt érő passzt. A védelem azonnal megfogta Sanchezéket, Vickék pedig újra végig masíroztak a pályán, most ő maga futotta meg a touchdownt. Jöhetett újra a defense, akik first downt sem engedtek, sőt, újabb fumblet harcoltak ki és szereztek meg, ami után McCoy közelről már nem hibázott. Újabb speciális egységbeli hiba miatt kapott jó lehetőséget a Jets, mellyel éltek is, így elkezdték a felzárkózást, melyben később McCoy is segítette őket, ő is összehozott egy fumblet. A szünetben aztán összekapta magát a Philly támadósora, Brent Celek élete leghosszabb elkapását követően Shady McCoy 1 yardról futott a célterületre, mellyel ő lett minden idők legtöbb touchdownját egy év alatt Eagles mezben összehozó játékosa. Később ezt megfejelte még egy futott hat pontossal, mely után már belefért Sanchez második passzolt touchdown átadása is. A győzelemben támadó részről McCoy volt a legjobb, 3 futott touchdown önmagáért beszél. Mellette Vick is jól játszott, az interceptionjét most is megdobta, de ez egy utolsó másodperces minden mindegy passz volt. Egyébként jól találta meg a célpontjait, még DeSean Jacksont is, pedig rajta Revis védekezett. Az utolsó negyedben pedig már Young játszott helyén, sőt még Kafka is kapott pár játékot. A védelemből Babint kell kiemelni, a nyáron érkezett pass rusher múlt héthez hasonlóan újra 3 sackkel zárta a meccset. Társaival folyamatos nyomást gyakorolt a Jets irányítójára, mely a pontosságán meg is látszott Sancheznek. Ugyan a futás ellen most is szenvedett az Eagles védelme, de minimális fejlődés itt is megfigyelhető. Ki kell még emelni Kurt Coleman játékát, aki az egész évben jól játszik. Kritikának a speciális egység buta hibáit lehet felhozni még a vasárnap látott játékhoz, de ez már szőrszálhasogatás igazából.

Szenteste az Eagles a Dallas vendége lesz, és bármilyen furcsa ezt kijelenteni, egy győzelem esetén továbbra is maradnának esélyeik az NFC East megnyerésére. (Persze ehhez rengeteg dolognak kellene összejönnie, de matematikailag még elképzelhető, hogy az Eagles továbbjut az alapszakaszból.)

 

Dallas Cowboys

 

A legfontosabb kérdést hamar eldöntötte a Cowboys a Buccaneers otthonában, hiszen a féldiőben már 28 pontos előnyben voltak Romóék. Egy héttel a Giants elleni drámai vereség után pont egy ilyen meccsre volt szüksége a texasiaknak, hogy kellő lendülettel érkezzenek meg az alapszakasz véghajrájába. Romo ismét hatalmasat játszott, passzai kiváló százelékkal értek célbe, 3 TD-je pedig feltették a koronát teljesítményére. 3 fő receivere, Bryant, Austin és Robinson kapták a el a TD-ket, a tight end Witten pedig a legtöbb yardot hozta a csapaton belül, tehát mondhatni testvériesen megoszlott minden az elkapógárdán belül. A futások ellen sem tudott sok mindent kezdeni a Bucs, Felix Jones és a veterán Sammy Morris is szép számokat hozott össze, balszerencse hogy Jones összeszedett egy sérülést, ez akár még fájhat is a Cowboysnak a következő hetekben, hiszen így már nagyon vékony lesz a RB depth. A védelem egyik legjobb meccsét játszotta a szezonban. Sem a földön, sem a levegőben nem tudott kibontakozni a Tampa Bay, az, hogy 22 percen át volt náluk a labda, sok mindent elárul. Megvolt a kellő nyomás Freemanen, erről persze leginkább DeMarcus Ware gondoskodott, ahogy azt már megszokhattuk. Futásokkal nem sokat kísérletezett a Bucs, de amikor igen, annak csúfos vége lett, elég ránéznünk LeGarrette Blount 2,1 yardos átlagára, és nagyjából képet is kapunk arról hogy milyen hatékonysággal dolgozott a Cowboys front seven (vagy éppen a hazaiak támadófala). A győzelemmel a texasiak fél meccses előnyt birtokolnak a Giantsel szemben, a rájátszást akár már a héten bebiztosíthatják, ha legyőzik az Eaglest, a New York pedig kikap a városi riválistól. Ha viszont nem születik döntés, az utolsó fordulóban egy hihetetlen izgalmasnak ígérkező csoportderbit láthatunk majd, ahol a Cowboys és a Giants egymás ellen dönthetik el hogy ki is üljön fel idén az NFC East trónjára.

 

 

New York Giants

Egy héttel a Cowboys felett aratott hatalmas győzelem után senki sem várta, hogy éppen most fog ilyen lelketlen, alulmotivált játékkal előrukkolni a Giants...mégis így lett, ennek köszönhetően pedig a Redskins elmondhatja, hogy idén mindkétszer két vállra fektette az Óriásokat. Eli Manning küszködött egész idő alatt. 3 interceptiont is dobott, egyáltalán nem volt összehangban az elkapóival. Mentségére szóljon, azért tisztességess nyomást fejtett ki rajta a Redskins defense, de azért láttuk már ennél szorultabb helyzetekben is kiváló teljesítményt nyújtani Manninget. Egyik elkapója sem tudott igazán előre lépni, és nagy playeket bemutatni. A futások jobban mentek ezúttal, Bradshaw és Jacobs közel ugyanannyi carry-t kapott, de többet is erőltethették volna Coughlinék őket, a 18 próbálkozás nem túl sok, 91 yardot sikerült ebből összehoznia a párosnak. Ami igazán gyilkos volt a new yorki offense számára, az a Washington red zone-jában nyújtott élettelen játék. 4-szer jutott el az említett területre a Giants, és ebből mindössze egy TD-t sikerült elérni, azt is a meccs legvégén, amikor már tulajdonképpen mindegy volt. A védelem nem vétett hatalmas hibákat, mégis rengeteget birtokolta a labdát a Washington keveset kockáztató, lassú előrehaladást preferáló offense-e. A futás és a passz ellen is helytáll az egység, de Manning eladott labdái mind olyan szerencsétlen helyeken történtek, hogy a Redskins offense mindig rögtön minimum field goal távban találta magát, onnan pedig nem tudtak csodát tenni Tuckék. Akit így is mindenképp kiemelnék, az Jason Pierre-Paul, aki 16(!) szerelése mellett egész végig ott loholt Grossman nyomában, 1 sacket is elért a 3 QB hit mellett. Ezzel a vereséggel a Giants sorsa még mindig a saját kezükben van, nem kell mást tenniük, mint megnyerni a hátralévő két meccset (a Jets, és az előreláthatólag mindent eldöntő Cowboys ellen), ha ezt véghezviszik Manningék, akkor megnyerik a csoportot.

 

 

Washington Redskins

Meglepetésszerű győzelem a Nagy Almában. A két gárda közül a Redskins játszott olyan lelkesedéssel, ahogy azt a New Yorktól várta volna el az ember, így megérdemelt győzelmet arattak Shanahanék. Grossmanék nem csináltak semmi látványos dolgot, csupán kihasználták a lehetőségeket, amiket a hazai offense, illetve a saját védelmük adott nekik. Sexy Rexy legfőbb célpontja Jabar Gaffney volt, immáron sokadszorra mostanában, az endzone-ban pedig Santana Mosst találta meg a második negyedben, egy szép drive végén. A futójáték nem működött túl olajozottan, nem mondhatni hogy kevés lehetősége volt Roy Helunak, de csak nem jöttek azok a blokkok amikre szüksége lett volna az újoncnak. Evan Royster sem járt több sikerrel. A védelmet hatalmas dicséret illeti. Manning 3 passzát is lehalászták, ezzel remek helyzetbe hozva a támadókat. Az egyetlen benyelt TD garbage time-ban esett meg, tehát efelett szemet hunyhatunk, azon kívül pedig tényleg rendkívül hatékony volt a Redskins védelme. Eli támadásáról Brian Orakpo, Ryan Kerrigan és Stephen Bowen gondoskodott főként, London Fletcher pedig középről vezényelte a társulatot, ahogy szokta, ezúttal 12 szerelésig jutva. A secondary-ben DeAngelo Hall és Josh Wilson is remekül játszott a széleken, illetve OJ Atogwe is mutatott szép dolgokat safety-ként. Ők hárman jegyeztek fel egyébként 1-1 interceptiont. A special teamből Graham Gano is megérdemli hogy kiemeljük, mindhárom mezőnygól-kísérletét biztos lábbal értékesítette.

 

 

AFC East - Rajnai Gergely

Buffalo Bills
Eredmény: 23-30-as vereség a  Dolphins ellen

Mérleg: 5-9 (1-4 a divízión belül)

 

 

Nem képes győzni a Bills immár hét hete, és több gond van ezzel a csapattal, mint a ligában bármelyikkel jelenleg.

Hivatkozhat Chan Gailey a rossz időjárásra, a hóesés valóban nem segíti elő az általa kitalált sémát, de Ryan Fitzpatrick pontatlansága többről árulkodott vasárnap. Teljesen bizonytalanul hajigált össze-vissza a meccs nagy részében, pedig a fal elég jól megvédte, a három interception nem mondja el pontosan, mi is volt a helyzet. A statisztikák hazudnak picit, mivel a meccs végén sokat javított a számain Fitzpatrick, de ezzel nem mossa le magáról a bűnbak stigmáját. Az offense többi része elfogadható vagy jó volt, az elkapók viszonylag jól dolgoztak, a fal elfogadhatóan védte meg az irányítót és időnként szép folyosókat nyitott a futáshoz, CJ Spiller pedig élete legjobb meccsét játszotta az NFL-ben. Spiller kiválóan futott, alig lehetett elkapni, elkapásban is jeleskedett, ez a szerep nagyon jól áll neki. Ha a Bills nem került volna ilyen nagy hátrányba, talán még többet láthattunk volna belőle. Az ő fejlődése az elmúlt hetekben mindenesetre elgondolkoztathatja a Bills stábját, hogy nem volna-e érdemes jobban a futásra fókuszálni ezzel a kerettel, hiszen Fred Jackson után most egy újabb hatékony futót termelt ki magából a szisztéma.

A védelem képtelen volt mit kezdeni Reggie Bush-sal, ez gyakorlatilag el is döntötte a meccset, hiszen előnyben kényelmesen futtathatta a labdát a Miami különösebb kockázat nélkül. A védőfalat teljesen eltüntették a színről, passrush-t alig lehetett látni, ha passzolni volt kedve Matt Moore-nak azt is megtehette akár kávézás közben is, a secondary így hiába tudta lefogni az elkapókat időről időre, a végtelenségig ők sem tudtak kitartani. Az időjárás kedvezett a labdaszerzéseknek, ezen a téren kifejezetten jól teljesített a Buffalo, valamint a vörös zónában is hatékonyak voltak, ami mindent elmond a teljesítményükről általában, hogy így is kaptak harminc pontot úgy, hogy a végén a Dolphins már csak időt húzott.

Összességében mindent elmond a csapat impotenciájáról a támadók harmadik kísérletek során bemutatott hatékonysága: tizenegyből egyszer sem sikerült fennmaradni a pályán Fitzpatrickéknek. Az eredmény a Bills számára hízelgő, és komoly változtatásokat kell eszközölnie az edzőknek a héten, ha a Broncos ellen nyerni akar az immár divízióutolsó gárda. A támadókban és a védőkben is van potenciál, ezt láthattuk a szezon első felében és rövid időszakokra mostanában is, de képtelenek ezt konzisztensen előhozni Gailey-ék.

 

 

Miami Dolphins

Eredmény: 30-23-as győzelem a Bills ellen

Mérleg: 5-9 (2-2 a divízión belül)

 

 

Todd Bowles győzelemmel debütált a Miami főedzőjeként, és a Dolphins a játék majd’ minden aspektusában biztató produktumot nyújtott, van mire építkezni jövőre, ha már az idei szezon a rossz start miatt bukásra lett ítélve.

A támadók darabokra szedték a házigazdákat, és a rossz időjárásra előírt recepthez nyúltak: a támadófallal keményen elnyomták az ellenfelet és a futásra építettek. Ez idén ennyire jól még nem sikerült a Dolphins-nak, ha a fumble-ket leszámítjuk, szinte hibátlan volt mindenki. Matt Moore tulajdonképpen bármennyit várhatott egy üres elkapóra, így nem volt nehéz dolga, amikor éppen passzolt a Fins, de ez volt a ritkább eset, hiszen ez a nap Reggie Bush-ról szólt. Bush NFL-karrierje legjobb teljesítményét nyújtotta, megállíthatatlan volt, lehetett szó belső vagy külső futásról, elkapásról vagy éppen blokkolásról, Bush-ra nem volt válasza a Bills-nek. Azt azonban meg kell erősíteni, hogy a győzelem fő letéteményese a fal volt, amely szinte minden játék során kőkeményen dominálni tudott.

A védők ugyan a végén kicsit kiengedtek, és ezért a számokat elnézve nem teljesítettek kiemelkedően, de tulajdonképpen ők is nagyon jó meccset hoztak. A secondary-t külön dicséret illeti meg, esélyt sem hagytak a Buffalo népes elkapógárdájának, emellett három passzt is lefüleltek Fitzpatricktől. A front seven közepes meccset zárt, nem igazán tudtak nyomást helyezni az irányítóra, a futás pedig jól működött a vendégeknél, de ez bőven belefért. Vontae Davis igazi első számú cornerként tündökölt ezúttal, Bush mögött mindenképpen ő volt a találkozó MVP-je.

Az egyértelműen látszik, hogy a Fins a playoffért is küzdhetne, ha nem pocsékolták volna el az idény első felét. Ezt nem csak a Bills elleni győzelmek mondatják velem, a mutatott játék egyértelműen van olyan szinten, mint a jelenlegi Wild Card csapatoké az AFC-ben, a játékosanyag is jónak tűnik. Akárki is lesz a tréner jövőre, nagy dolgokra lehet képes a Delfinekkel, ha olyan összeszedettként tudja őket pályára küldeni, mint az Bowles-nak sikerült a hétvégén. Az ideiglenes edző előtt mindenesetre ott a következő feladat, mennek Foxborough-ba, ahol a konferenciagyőzelemért küzdő Patriots ellen próbálják feledtetni az első héten elszenvedett kiütéses zakót.

 

 

New England Patriots

Eredmény: 41-23-as győzelem a Broncos ellen

Mérleg: 11-3 (3-1 a divízión belül)

 

 

Az eredmény alapján simán nyert a Patriots, de a Denver igencsak megnehezítette a Belichick-banda dolgát, a negyedik negyed közepéig abszolút nyitott küzdelem folyt a pályán, a meccs elején pedig kifejezetten a vendégek domináltak.

A támadók ettől függetlenül tudták csinálni a dolgukat: hátrányból is szépen zárkóztak, és amikor a védelem is beindult, már átvették a vezetést is. Újra a szokásos recept került elő: Brady szétpasszolta az ellenfelet, a futásra pedig nem helyezett különösebb hangsúlyt a csapat. A szokatlan az volt, hogy Deion Branch hiányában új célpontok után nézett a Pats, és mivel Gronkowskit is többnyire lefogták, maradt Aaron Hernandez és Chad Ochocinco, akik a két elkapott touchdownt jegyezték. Míg a hírhedt nyolcvanötösnek idén ez volt az első hatpontos akciója, Hernandeztől ez nem szokatlan, de az, hogy így dominálja a védelmet, az már inkább; nehéz ellenszert találni erre a légitámadásra. A futók közül érdemes kiemelni a hosszú idő után ismét felbukkanó Stevan Ridley-t, aki a leghatékonyabb RB-je volt a New Englandnek, de úgy általában nem volt jónak mondható a földön a Patriots, a támadófal sem állt mindig a helyzet magaslatán. Mindent elmond a támadósor kvalitásairól, hogy így is szerzett negyvenegy pontot egy jónak számító védelem ellen.

A védelem ugyan pocsékul nyitott, a korábban jól működő futásvédelem teljesen összeomlott, Tebow-ék azt csináltak, amit csak akartak. Aztán Andre Carter korai sérülése sem segített, az idén remekül beilleszkedő veterán defensive end az egész szezonra kidőlt, és bár Mark Anderson kiválóan pótolta később, de ez gondokat jelenthet a jövőre nézve. Mindenesetre a második negyed közepétől megmutatta a defense, hogy mennyire ott vannak fejben, nem omlottak ugyanis össze, hanem egy remek szériát produkáltak, sorra szerezték a labdákat, és így hiába mondható gyenge közepesnek az összteljesítmény, amikor szükség volt rájuk, hozták magukat.

A Pats győzelmével és a riválisai vereségével egyértelműen átvette a vezetést az AFC-ben, arról nem is beszélve, hogy megnyerte a divíziót. A hátralévő két meccs során már csak a hazai pálya kivívása lehet a cél, ez egészen lenyűgöző azt elnézve, hogy mennyi téren vannak problémái a csapatnak. Továbbra is csak a passzjáték az, ami majdnem hibátlan, minden más téren sebezhetőek a Hazafiak, így abban az esetben sem lesznek egyértelmű favoritjai a főcsoportnak, ha 13-3-al végeznek. Ezen mérleg kivívásához a következő lépes az egyre javuló Miami elleni csörte lesz, ahol egyértelműen Brady-ék az esélyesek, de a mostanában jól teljesítő Finst nem lehet lebecsülni.

 

 

New York Jets

Eredmény: 19-45-ös vereség az Eagles ellen

Mérleg: 8-6 (3-2 a divízión belül)

 

 

A Jets elbotlott az egyébként elég szép úton, amit az utóbbi hónapban bejártak, így győzelmi kényszerbe került, amennyiben részt akar venni a rájátszásban.

A támadók katasztrofálisan kezdték a meccset, képtelenek voltak előrehaladni, sőt, még egy TD-t is előidéztek egy fumble során. Aztán hiába kapták össze magukat a második negyedre, a végén visszatért az impotencia. Ennek első számú forrása a botrányosan teljesítő támadófal volt, Mark Sancheznek pillanatok sem jutottak a döntéshozásra, a futás pedig nem nagyon jöhetett szóba 0-28 után. Így az elkapókat nehéz lenne hibáztatni, nem volt idejük elszakadni, amikor képesek voltak, akkor meg jöttek az olyan hibák, mint Santonio Holmes bakijai, aki két eladott labdát hozott össze egymaga, és ezt a touchdownja sem jav

  Naptár
2017. december
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31