Heti Körképek - 7. hét - 1. rész

 

 

Izgalmas héten vagyunk túl újfent, a Bears Londonban öregbítette az NFL hírnevét, egymás ellen játszott a Packers és a Vikings, a Lions pedig az Atlanta ellen küzdhetett. Lássuk bővebben is, mi történt.

 

 

 

Christian Ponder élete során első alkalommal futhatott ki kezdőként NFL mérkőzésre, és bár ígéretesen játszott, így sem sikerült a meglepetés, továbbra is hibátlan a Sajtfejű csapat. Ahogy Rodgers játékára is a hibátlan szó lehet ismét aktuális, hiszen megint nagyot játszott a címvédő szupersztárja. 335 passzolt yard, 3 TD passz, lenyűgöző pontosság (30ból 24 jó passz). Első 13 passza egyaránt jó helyre ment, sőt a 14. is, de Randall Cobb elejtette az elejthetetlent. Ez akkor már a második nagy hibája volt az újoncnak, nem sokkal korábban egy visszahordásnál az ő hibája miatt jöhetett félpályáról Ponder és a lilák. A korábbi FSU QB majdnem csodát tett amúgy, első passzát először meg is adták 73 yardos TD-nek, ám a kötelező visszanézés folyamán derült ki, Jenkins könyöke leért. Végül egy negatív Peterson futás után már sikerült megszerezni a hat pontot, happy end lett tehát rögtön az első drive. Ponderre ezt követően is az összeszedett, kiegyensúlyozott, türelmes játék volt jellemző, bár a második félidőben már labdaeladások is becsúsztak, köszönhetően Charles Woodsonnak. Mindkét oldalon jónak mondható volt a futójáték is, Peterson szokásos nagy meccsét hozta, 175 futott yarddal, a Sajtfejűeknél pedig Starksnak jár a virtuális pacsi, mivel a hajrában az ő nagy futásai biztosították be a Packers 7-0-ás idénykezdését. Rekordot is láthattunk, az elmúlt években néha keményen kritizált Mason Crosby 58 yardról vágta be a mezőnygólt a Green Baynek. Jared Allen ismét meggyőző volt a Vikingeknél, kétszer sackelte Rodgerst, és így 11,5 sacknél jár idén. A secondary már kevésbé volt acélos, Sanford, a sitten ülő Chris Cook, valamint Winfield hiányát nem bírták el a hazaiak a hagyományosan jól passzoló Packers ellen. A meccs legcsúnyább jelenete Brian Robinsoné, aki miután nem bírt TJ Langgel, a legnemesebb testrészébe taposott, egyenesen a bíró orra előtt. Ezt leszámítva is forró, izgalmas összecsapás volt, ahol nem számított az előzetes mérleg, és a Packersnek valóban meg kellett szenvednie a sikerért. A Minnesotának pedig marad a reménykedés, Ponderrel viszont alap is van már erre, nem lennék most Donovan McNabb helyében.

  

 

 

Egyszer minden lendület megszakad. Az 5-0ás rajt után kipukkadt a Lions lufi, zsinórban két meccset veszítettek el az Oroszlánok hazai pályán, és a Bears máris megközelítette őket egy győzelemnyire. A szeptemberben még tomboló Detroit fanok pedig már elkezdtek fütyülni, boozni, méltatlankodni. A guard Rob Sims szerint ez jogos, addig legalábbis, míg ilyen gyengén játszanak. Pedig Calvin Johnson megint megtett mindent, 10. TD elkapását jegyezte, és  115 yardig jutott öt elkapás után. Több TD passzt nem is tudott összeszedni Matt Stafford, aki egész meccsen küszködött az agresszív Atlanta védelemmel. Háromszor sackelni is tudták, és többször is siettették, ráadásul egy kisebb sérülést is beszedett a hajrában. Jahvid Best is nagyon hiányzott a backfieldről, Keiland Williams és Maurice Morris ketten szedett össze 94 yardot, TD nélkül. A special team munkája is gyenge volt a hazaiaknál, Stefan Logan egyik visszahordása fumblebe torkollott, amiből jött Ryan TD futása. Emellett pedig többször is nagy return futásokat engedtek, egyből touchdown is lett, amit azonban visszafújtak a bírók szabálytalanság miatt. Jim Schwartz azt mondta, a Lions nem nyújtott megfelelőt sem offense, sem defense, sem special team terén, de mindig előre néznek. A lefújás pillanatában a szemek Schwartzra szegeződtek, aki ezúttal nem bunyózott kollégájával, csak simán lekezeltek. Végén pedig két érdekes statisztikával zárnék, Calvin Johnson 7 meccsen szerzett 10 TD-je ugyanannyi, mint amit Randy Moss ért el 2007-ben a Patriotssal, a Detroit pedig az első negyedben mindössze -1 offense yardra volt képes. Sokkoló, de ez nem a legkevesebb idén, hiszen a Vikings ellen -7 jött össze, 15 perc után. A különbség annyi, akkor sikerült visszahozni a meccset, ezúttal viszont nem.

 

 

 

"Távol vagy tőlem, és mégis közel", ez a gondolat fogalmazódott meg bennem, mikor megtudtam, hogy erről a meccsről KELL írnom. Ugyan Európába jött kedvenc csapatom, a Bears, viszont így sem volt lehetőségem kilátogatni a derbire, így a kedvenc csapatom diadalának örömébe üröm is vegyült. Na de lássuk mi volt a meccsen. London nem hozott szerencsét Freemannek, aki négy alkalommal adta el a labdát. A Tampa elbukott, már másodszor Európában. A meccs legjobbja Matt Forté volt, aki 145 yarddal és egy TD-vel csalt mosolyt a vélhetően a fórumról is sokan kilátogató Bears szurkolók arcára. A korábbi Tulane Egyetemi játékos 1089 yardnál jár elkapott és futott yardok terén, ő az első, aki elérte ezt 2004 óta (akkor Priest Holmes és Tiki Barber volt ennyire jó). A kapitány, Brian Urlacher szerint "ő a legjobb játékos az NFL-ben", ezt azért így túlzás lenne kijelenteni, de tény, Forté továbbra is sokoldalú és hatékony. Ha már Urlacher, a Bears vezére szállította az egyik interceptiont a Szeles Város csapatának. Freeman ugyan megint elkezdte a negyedik negyedes visszakapaszkodását, két TD átadással, de miután Gould berúgott egy 25 yardos field goalt, és hozzá került a labda, eladta azt, DJ Moore kaparintotta meg. A Glazer család számára szomorú vasárnap volt a múlt heti, hiszen NFL csapatuk mellett az ő tulajdonukban álló Manchester United is csúnyán kapitulált a városi rivális Citytől, 6-1-re. Érdekesség, hogy a Bears csak 2 nappal a meccs előtt érkezett Londonba, a Tampa jóval előbb, az akklimatizálódás miatt, viszont ez egyáltalán nem látszott rajtuk. Rasheem Morris elmondta, szerinte a Bucs baja az, hogy még túl fiatalok. Nehéz lenne vitatkozni. A vereség fő oka még az votl, hogy Blount mellett Ernest Graham is lesérült a meccsen, ezután pedig épkézláb futó hiányában teljesen át kellett írniuk a taktikát. Londonban történtelmet is láthattak a nézők, Ronde Barber 27. sackjét szerezte, ez a legtöbb, amit NFL cornerback valaha begyűjtött. Emellett egy safetyt is szerzett, az első negyedben, talán ez paprikázta fel ennyire Fortét. A Bearsben TD-t szerzett a korábbi Dallas különítmény is, Roy Williams és Barber személyében.

  

 

 

Jövő héten megtörténik az első NFC North szabadnap is, a nagy utazás után pihen a Bears, illetve a Green Bay is. Marad azonban még két csapat, mindkettő fiatal, mobilis QB otthonába látogat. Detroit Tebow és a Broncos ellen vonul hadba, a Vikesre pedig a Carolina és Cam Newton vár. Nem akármi lesz a Ponder VS Newton újonc irányító párbaj.

 

 

 

 

Cleveland Browns – Seattle Seahawks: 6 – 3

Arizona Cardinals – Pittsburgh Steelers: 20 - 32

Dallas Cowboys – St. Louis Rams:

 

Szabadnap: San Francisco 49ers

 

 

 

Úgy tűnik nagyon rosszkor jött a szabad hét, mert olyan játékot mutattak, mint a szezon második mérkőzésén annyi különbséggel, hogy most legalább sikerült pontot szerezni.

Az, hogy nem lett nagyobb különbségű vereség a védelem érdeme (és a Browns támadóié).

Mindent megtettek azért, hogy a támadókat segítség mezőnygól távolságban tartották a Colt McCoyt és társait. A futójáték megállítása nem volt tökéletes ez látszik Montario Hardesty 95 futott yardján, és az összesen engedett 141 yardon. Dawid Hawthorne ezt próbálta megállítani és sokszor ért el hozzá a futó. Kivéve akkor, amikor Red Bryant felé futottak, akkor a DT méretű end sokszor levált a blokkról és szerelte a futót. McCoy siettetése jól meg volt oldva többször is odaértek a védők jó néhányszor meg is ütötték. Öt sacket is sikerült begyűjteni a legtöbbet, kettőt, Chris Clemons jegyezte. Hawthorne ebből is kivette a részét egy sackel és még Kam Chancellor is földre vitte egyszer a másodéves irányítót.

Azonban a támadók katasztrofális teljesítmény nyújtottak. A mérkőzés még el sem kezdődött, de a legfontosabb láncszemet sérülés érte. Marshawn Lynch a bemelegítés alatt hátsérülést szenvedett és nem volt alkalmas a játékra. Emiatt Leon Washingtonnak kellett a futójátékot vinnie és az 5,6-os átlaga nem is olyan rossz azonban csak hét alkalommal futhatott a labdával. Justin Forsett nyolcszor próbálkozhatott neki jóval rosszabb átlagot sikerült elérnie. És elérkeztünk a legnagyobb gondhoz, aki vasárnap olyat mutatott, mint még kevesen az NFL-ben. Charlie Whitehurst, Tarvaris Jackson múlt heti sérülése miatt került a kezdőbe. Többen számíthattak arra, hogy megismétli a januári „hőstettet” és döcögve, e győzelemre vezeti a csapatot. Ez nagyon nem jött össze. Pontatlan labdák tömkelege hagyta el a kezét az is csoda, hogy csak egy INT-t dobott. Passzolt yardokban el sem érte a 100 yardot megállt 97-nél. Mindenki abban reménykedhet, hogy Tarvaris Jackson annyira felépül, hogy pályára tudjon lépni.

A special teamnek volt reális esélye az egyetlen TD-t megszerezni. Leon Washington 81 yardos punt visszahordását azonban egy büntetés miatt visszafújták. Jó dolgot is mutattak ráadásul kétszer is. Ennyiszer blokkolták a Browns field goal kísérletét. Ez is Red Bryant érdeme, aki kihasználva hatalmas termetét és erejét, helyet csinált magának a falon és kézzel beleért a labdába.

Ez nagyon nem az a Seahawks volt, akik két hete meglepték a Giants-et.

 

Walter Thurmond a szezon hátralevő részére kiesett lábtörés miatt, amit egy passzvédekezésnél szedett össze, amikor ütközött saját csapattársával, Earl Thomas-szal.

Kam Chancellor pedig térdsérülést szenvedett, derült ki Pete Carroll mérkőzés utáni sajtótájékoztatójából.

 

 

 

Fentebb a katasztrofális jelzővel illettem a Seahawks csapatát. Nos, ez csak kicsivel tér el a Cardinals vasárnapi teljesítményétől. Igazi hullámvasút volt ez a szurkolók számára, mivel amikor már kezdett a remény felcsillanni, akkor jött egy (két) rossz play és minden remény szertefoszlott.

Kevin Kolb legutóbbi három mérkőzésen nyújtott teljesítményét nehéz pozitív jelzőkkel leírni. Ezúttal a második passzkísérlete lett interception, mégpedig egy siettében eldobott labdát követően amikor Rob Housler helmetéről megpettanó játékszer pont Ryan Clark kezébe pottyant. Dobásai hol szépek voltak, hol teljesen félrehordott a karja. Összességében nem volt olyan rossz meccse (272 yard, két TD, egy INT) csak a fontos pillanatokban hibázott. A futójátékkal lehetett volna keresnivalója a támadóknak, de amikor Beanie Wells kezdett volna belelendülni a játékba (a gyenge kezdés után) térdsérülés miatt el kellett hagynia a pályát és nem is tért vissza. Ennek ellenére övé volt a csapatból a legtöbb futott yard 42-vel. Alfonso Smith megszerezte élete első TD-ját és elfogadhatóan futott Beanie helyén. A harmadik futó LaRod Stephens-Howling szerezte a csapat másik TD-jét. Egy rövid passz után robogott végig a pályán 73 yardos pontszerzést elérve. A támadófal is hullámzó teljesítményt nyújtott a sérülésektől tizedelt Steelers védelem ellen. Az engedett safety felelősségét Kolbra és a falra egyaránt rá lehet fogni. Egyébként a két sack (mind a kettőt Woodley szerezte) teljesen elfogadható teljesítmény, de azért többször is menekülnie kellett az irányítónak a nyomás elől.

A védelem javuló formában van, de a nagy játékokat nem tudják teljesen limitálni. Mike Wallace 95 yardos TD elkapásánál is csak asszisztáltak. Pedig Patrick Peterson kapta azt a feladatot, hoyg egész mérkőzésen egy az egyben védekezzen rajta. Volt pár olyan alkalom, hogy nem ő fogta, ekkor született a hosszú TD és a három elkapás 118 yardért. A pass rush még mindig a kulcskérdés és amikor Roethlisberger közelébe kerültek, mindig talált magának menekülési útvonalat és üres elkapót is. Az újonc Sam Acho azért egyszer (NFL-es pályafutása első sackje) földre tudta vinni Big Bent ez összesen kétszer sikerült a Cards védelmének. Clark Haggans volt a másik „elkövető”.

Kilátástalan helyzetben a csapat, az idei szezon elúszni látszik és már az edzői stábba vetet bizalom is megrendülni látszik a szurkolók részéről. És a szezon fel még hátravan.

 

Egyedül Beanie Wells sérülése, ami eddig nyilvánosságra került, de a súlyosságát még nem lehet tudni.

 

 

 

A nyeretlenségi sorozat tovább folytatódik. A mutatott játék pár playtől eltekintve nem volt teljesen kilátástalan.

A támadók folytatták a kiábrándító játékot. Megint csak egy ideig tudtak haladni (módjával) a pályán, de mindig jött egy fumble, vagy INT és következhetett az ellenfél. A Sam Bradford helyén játszó A.J. Feeley vállalható játékot mutatott, ahhoz képest, hogy egy hétig gyakorolt együtt a kezdőkkel. Meg is látszott az összhang hiánya, voltak pontatlan passzok rendesen. A legtöbbet foglalkoztatott célpontja a szintén egy hetet a csapatnál lévő Brandon Lloyd, aki hat elkapásból szerzett 74 yardot. Steven Jacksont teljesen kivették a játékból mivel egy 40 yardos futáson kívül nem sok teret hagytak neki. Azért egy TD futást sikerült összehoznia. A támadófal jobb munkát végzett Feeley megvédésében, mint amire számítani lehetett. Csupán egy alkalommal sackelték és többször is kapott elegendő időt a passzolásra. Tették ezt úgy, hogy az első negyed végétől a kezdő RT, Jason Smiht nélkül játszottak.

A védelmen ismét átfutottak. Összesen 294 yardot engedtek a Dallas futóinak és ebből az újonc DeMarco Murray 253-at szerezett. Ebben benne van a 91 yardos TD futás is, amit szépen elnézett a védelem, mert szinte érintetlenül nyargalt végig a pályán a fiatal játékos. A szerelések végrehajtásával nagy gondok vannak, nagyjából annyi elhibázott tacklet hoztak össze, mint amennyi first downt. A sikeres passzjátéknak köszö9nhetően nem volt szükség, hogy a passz elleni védekezésüket teszteljék. Azért Romo így is passzolt a sérülésektől tizedelt, secondary ellen 166 yardot és két TD-t. Azonban alkalmanként volt pass rush is, ennek köszönhető a két sack is amit James Hall és Gary Gibson jegyeztek.

Sajnos kilátástalannak tűnik a helyzet és jogosan merülnek fel az edzői stábbal kapcsolatban a kérdések. Lehet, hogy Spagnuolo nem fejezi be jelenlegi pozíciójában a szezont. Szerintem senki nem lenne meglepve.

 

 

Jason Smith elsőre komoly nyaksérülést szenvedett, de a kórházi vizsgálatok után hazaengedték. Több hetet lesz kénytelen kihagyni. Darell Scott agyrázkódást szenvedett a mérkőzés során. Brady Poppinga a vádlijával bajlódik, míg Danario Alexander térdhajlító ín sérülést szedet össze vasárnap. Persze a conrebakckeket sem kerülte el a sérülés, mivel Justin King ágyéksérüléssel hagyta el idő előtt a pályát.

 

 

 

Eseménytelen szabad heten van túl a San Francisco. A sérültek gyógyulnak, új playeket lehet begyakorolni és ami a legfontosabb lejátszott mérkőzés nélkül erősítették meg első helyüket a csoport élén.

 

 

 

1.    San Francisco 49ers: 5-1

2.    Seattle Seahawks: 2-4

3.    Arizona Cardinals: 1-5

4.    St. Louis Rams: 0-6

 

 

St. Louis Rams – New Orleans Saints

Baltimore Ravens – Arizona Cardinals

San Francisco 49ers – Cleveland Browns

Seattle Seahawks – Cincinnati Bengals

 

 

 

Nem lehet mondani, hogy nézőcsalogató mérkőzést játszott volna a Cleveland Browns, hiszen mindösszesen két mezőnygólt értek el a Seattle ellen, de miután erre egyetlen válasz érkezett, szintén mezőnygól formájában, így 6-3as eredménnyel nyerni tudtak. Csúnya győzelem is győzelem, a végelszámolásnál senkit nem érdekel, hogy hasonló szerény, vagy 62-7-es arányban történt. Ennek ellenére, ami némileg árnyalja a képet, az a mutatott játék, elsősorban az offense és a speciális egységek részéről. A védelem továbbra is kiválóan teljesít, és hétről-hétre közelít a legjobbakhoz. Colt McCoyék nem voltak képesek egy TD-t érő sorozatot vezetni, amiben a hanyatló futójátéknak óriási szerepe van. A tavalyi évben úgy érték el a sikereket, hogy a Peyton Hillisre épülő futások jó helyzetet teremtettek McCoynak, hogy megtegye a szükséges yardokat a levegőben, de ez idénre teljesen eltűnni látszik, Hillisszel együtt. A Madden borítójára is felkerült játékos ezúttal sem játszott, hivatalosan combhajlító-izom sérülés miatt, de a média egyes szereplői szerint ennél több van a háttérben, minden bizonnyal a szerződése körüli problémák. Helyettese Montario Hardesty futott ugyan 95 yardot, ami jól hangzik, az már kevésbé, hogy ezt 33 kísérletből tette, 2.9 yardos átlaggal, ami nem elég a folyamatos haladásra. Ennek megfelelően McCoynak rendre hosszú kísérlettel kellett szembesülnie, ami jelentősen csökkentette a hatékonyságot. Négyszer sikerült így is lőtávolba kerülni, melyből kettőt blokkolt a Seattle (a meccs elején és végén, keretbe foglalva a találkozót), két 50 yard felettit azonban értékesített Phil Dawson. A védelem azonban ezúttal is tette a dolgát, vagy még annál is többet. Egy igen impresszív, 137 engedett yarddal zártak, az ugyan nem éppen rettegett Charlie Whitehurst ellen, de ez az NFL-ben akkor is csillagos ötös teljesítmény. A fiatal védőfal továbbra is meghatározó az egységben, és Joe Haden is hétről-hétre erősíti helyét az elit státuszban. Teljesen lehúzták a rolót, rendre siettették az irányítót, és a földön sem hagyták építkezni a Seahawkst. Elképesztő dominanciát mutatott be a labdabirtoklásban a Cleveland, 43:17-re nyerték ezt a csatát, az erre a támadóidőre jutó hat pont viszont minden bizonnyal NFL rekord. A hét végén a nyugati partra, San Franciscoba utazik a csapat, egy ennél sokkal mérvadóbb mérkőzésre. Nem a Browns az esélyes, de ha a védelem hasonló szinten tud teljesíteni, illetve kontrollálni Gore-t, akkor lehet sansz. Ehhez azonban a támadóknak is fel kell nőni a védők mellé, és pontokat írni a táblára.

 

 

Minden héten erősödik az emberben az érzés, hogy a Pittsburgh Steelers csapatánál, ha a játékoskeretet tekintve nem is, de a játék képében jelentős változás következett be az elmúlt időszakban. A támadóknál a fizikális futójátékot felváltotta az ellenállhatatlan passzjáték, a védelem pedig az átjárhatatlanság látszata helyett inkább a nagy játékokra koncentrál. Így fordulhatott elő, hogy egy 3.3 yardos futásonkénti átlag mellett, Roethlisberger 356 yardot passzolt, a védelem pedig engedett 330 yardot, de „csak” 20 pontot, melyből hatot a mérkőzés legvégén. Ami a Steelerst viszi jelenleg, az az irányító véleményem szerint. Big Ben elképesztően agilis, és nagy pontossággal játszik, annak ellenére, hogy a fala egyáltalán nem segíti a munkáját. Szinte nem volt (a Cardinals egyébként nem rossz védőfala ellen) olyan play, amibe rendesen bele tudott volna állni, folyamatosan (jellemzően jobbra) ki kellett lépnie, és hátsó lábról osztani a labdát. A tényhez tartozik, hogy ahhoz hogy Wallace-t igazán ki tudja használni, meg kell várnia, amíg kifejlődik a WR útvonala, ezért viszont az átlagosnál tovább kell tartania a labdát, ami ezen fal mögött rettenetesen nehéz. Ezúttal is végeláthatatlan számú sacket gyűjthetett volna Big Ben, ha nem rázná le magáról a védőket olyan könnyedén. A legnagyobb játék természetesen a 95 yardos TD passz volt Mike Wallace-nak az endzone-ból, első kísérletre, ami megadta a biztonságot a mérkőzés hátralevő részére. Még több ilyen nagy játékra is lett volna lehetőség, de ezek a labdák rendre elérhetetlennek bizonyultak az elkapók számára, szemben nyitott pályával. A futójáték abszolút nem tudott felnőni a feladathoz, annak ellenére, hogy megnyugató előnye birtokában simán futhatott volna a Steelers. Mendenhall 32 yarddal zárta a meccset, ami meglehetősen vicces adat, és Isiaac Redmen 4.8-as átlaga is csalóka, hiszen a legnagyobb futása nélkül ő sem haladta meg a hármas átlagot. A védelem egy gyors kezdéssel (interception, melyet az támadók TD-re váltottak) megadta az alaphangját a mérkőzésnek, ez után, ha nem is nagy meggyőződéssel, de tették a dolgukat. Talán a haladgatott a legjobb kifejezés arra, amit a Cardinals bemutatott a kohászokon, igazán hosszú és eredményes drive-okat nem nagyon sikerült összehozni, közvetlenül a szünet előtti, illetve utáni időszakot kivéve, de ritkán maradtak first down nélkül egy-egy sorozatban. Úgy tűnt, mintha a Steelers D csak annyit tenne a mérkőzésbe amennyi feltétlenül szükséges, amikor kellett jöttek a sackek, vagy a szándékos földredobás, melyből a safety is lett. Lamarr Woodley folytatja jó szereplését, ahogy a fiatal védőfal-emberek is, így egyelőre nem érzik meg a nagy emberek hiányát. Ez azonban könnyen változhat a hétvégén, ahol az AFC (egyik) legjobb csapatával találkozik a Pittsburgh, nevezetesen a New England Patriots-szal, ami általában nem sétagalopp.

 

 

Ha csak a szépre emlékeznénk a Baltimore Ravens jacksonville-i vendégjátéka kapcsán, akkor az alábbi sorokban nem értekezhetnénk, csak a védelemről. De ez nem cél, úgyhogy kezdjük is Joe Flacco minősítésével. Bevallom, bajban vagyok, amikor jelzőt kell keresni, hiszen az alábbi sorra nehéz: 4, -2, 0, 6, 3, 3, -33, 2, 5. Ez nem egy logikai feladvány, vagy valami fura lottójáték, a számok a Ravens által megtett yardokat(!) jelölik, az első 9 drive során. Egy kihagyott mezőnygólnak köszönhetően csak a negyedik negyedben volt képes először pontokat írni a Baltimore a táblára, amikor valahogy sikerült egy 90 yardos sorozatot vezetnie Flacconak, mely végén Anquan Boldint találta meg egy 5 yardos átadással. Az irányító megvédésével is komoly gondok voltak (3 sack), de ami igazán érthetetlen volt az a játékhívás, a támadó koordinátor, Cam Cameron részéről. Adott egy futás ellen, nem kiemelkedően jól védekező ellenfél, illetve a saját tarsolyban a liga egyik legjobb futója, egy igazi playmaker Ray Rice. Ehhez képest Rice-nak mindösszesen 8(!) kísérlet jutott a mérkőzésen, annak ellenére, hogy nem volt olyan komoly hátrányban a Ravens, amit csak passzjátékkal lehetett volna orvosolni. Érthetetlen Rice mellőzése, annyira, hogy még a csapaton belül sem érti mindenki, a héten Terrell Suggs fakadt ki a sajtónak, erős kételyekkel Cameron kompetenciájával kapcsolatban. Torrey Smith jó benyomást tett eddig a csapatot követőkre, legitim mélységi célpontnak számít, de mégis csak 5 kísérlet volt 20 yardnál távolabbra, ami Flacco ráadásul egyik erősségének számít, igaz ezúttal csupán egy alkalommal volt sikeres. A védelem továbbra is elsőrangúan teljesít, az engedett 205 yardnak hála, már az NFL rangsorában is átvették az őket megillető első helyet, ami a mérkőzésenkénti yardátlagot jelenti. Terrell Suggs ezúttal is a vele szemben támasztott magas elvárásoknak megfelelően teljesített, 1 sack mellett két negatív yardos szerelése, illetve további két ütése volt az irányítón, folyamatos káoszt generálva. Ngata-ról a mérkőzés után ugyanez nem mondható el, de gyenge napja mindenkinek lehet, különösen, ha a rotáció más tagja (pl Brandon McKinney) rukkol elő kiváló teljesítménnyel. Nyilván sok Ravens szurkoló kapott a szívéhez, amikor látta Ed Reedet a földön feküdni, vállát fogva, azonban még a mérkőzésen visszatért a Hall-of-Fame jövendőbeli tagja, és várhatóan nem kell kihagynia egy további mérkőzést sem. Ami szemet szúrhat a teljesítményben, az az engedett 132 futott yard, amely majdnem a duplája ugyan az eddigi átlagnak, de ezt több mint 40 futásból érte el a Jags, nem kimondottan jó átlaggal. A hétvégén a Cardinals látogat az M&T Bank Stadiumba, és bár elsőre ideális ellenfélnek tűnnek az önbizalom visszaszerzésére, de egyrészt a Jax is annak tűnt, másfelől az Arizona védőfalával egyáltalán nem lesz könnyű dolga a Hollók támadóinak. Az nem nagy hír, hogy ennél a hétfő este látottnál sokkal több kell, Flaccoéknak ki kell használni, hogy kevés ponttal is tudnak meccset nyerni a fantasztikus védelem miatt. Ehhez viszont TD kell, azaz eredményes offense.

 

 

A Cincinnati Bengals számára csupa öröm volt az elmúlt időszak, hiszen a bye weeken nem romlott a mérleg (4-2), de ami ennél is fontosabb, hogy Mike Brown taktikája bevált, és az utolsó pillanatig kivárva nagy bankot sikerült robbantania az Oakland, konkrétan Hue Jackson közreműködésével. Az elvágyódó egykori Pro Bowler QB-t, Carson Palmert egy 2012. évi elsőkörös, illetve egy feltételes 2013. évi elsőkörös (ami második, ha nem játszik 2 éven belül főcsoport-döntőt a Raiders) draftcetliért elcserélte hazájába, Kaliforniába. A jó hírek közé tartozik, hogy Adam „Pacman” Jones 1 év után visszatérhet nyaksérüléséből, teljes intenzitással edz, és várhatóan játszik a hétvégén Seattle-ben. Cedric Benson ellenben biztosan nem játszhat, mert a lockout alatt bajba került a törvénnyel, mellyel kapcsolatban 3 meccses eltiltással büntették. A fellebbezés után ez egy mérkőzésre csökkent, és ezt most tölti a veterán futójátékos, helyét a kezdőben Bernard Scott veszi át.

 

 

 

 

Eredmény: bye week

Mérleg: 4-2 (1-0 a divízión belül)

 

A szabadnap alatt talán összeszedte magát a védelem, ennek akadálya lehet, hogy kiderült, Shawne Merriman idén már nem térhet vissza. A Redskins elleni meccs a a Bills idei meccseinek ismeretében jónak ígérkezik, mindenkinek előre ajánlom.

 

 

Eredmény: 15-18-as hosszabbításos vereség a Broncos ellen

Mérleg: 0-6 (0-2 a divízión belül)

 

Minden héten úgy tűnik, hogy nincs lejjebb a Fins számára, de aztán mindig kiderül, hogy van. A Broncos egyértelműen a Miami idei eddigi leggyengébb ellenfele volt, három perccel a vége előtt volt tizenöt pont előny, mégis sikerült kikapni, tulajdonképp ez a meccs önmagában summázza a Delfinek szezonját. 

A három szerzett mezőnygólból egytől egyig lehetett volna TD-ket csinálni, a denveri védelem ellenállása vajmi kevés volt. Amikor végre sikerült touchdownig eljutni, akkor pedig nem jött össze a kétpontos, a végén ez nagy hibának bizonyult. Sok hibát követett el az offense, de úgy tűnt, a védelem hozza a meccset, annak ellenére, hogy a futás egész végig szenvedett, hiába erőltették Bushékat a trénerek. Matt Moore a meccs nagy részében elfogadhatóan teljesített, hozta azt, amit kellett, viszonylag pontos volt, de a hosszabbításban összeomlott, és az ő fumble-je eredményezte a vendégek győztes field goalt. 

A védelmet alapvetően dicséret illetné ötvenhét percnyi játékért, de aztán sikerült Tim Tebow-ból hőst csinálni (jellemző, hogy a hazai közönség a vendégek irányítójáért rajongott a leginkább egész végig). Az utolsó denveri drive-nál szinte semmit nem csinált a defense, inkább ők romlottak le, mintsem a Broncos támadó fel: a szereléseket nem sikerült megcsinálni, senkit nem sikerült lefogni, nyomás nem volt Tebow-n. Ráadásul az első félidő során két könnyű interceptiont hagytak ott a védők, azokkal is lehetett volna valamit kezdeni. 

Az egész meccs megmutatta, mi a gond a Fins-szel: hiába megy jól a meccs akár jelentős részében, ha a kulcspillanatokban óvodába való hibákat vétenek, így még a kiscsapatokat sem lehet legyőzni. Lehetne dicsérni Karlos Dansby-t, Sean Smith-t vagy akár Matt Moore-t, csak teljesen felesleges ebben a csapatban jól teljesíteni. Ez pedig már egyértelműen edzői hiba, Tony Sparano fejét nem csupán azért követelik, mert rossz a mérleg, hanem azért is, mert a játékosok egyéni hiányosságai mellett nyilvánvalóak az edzői stáb kapitális hibái.

Két idegenbeli mérkőzés következik a Dolphins-nak, a Giants elleni a héten nem ígér sok jót. Talán lélekben már a Chiefs ellen készülnek, ott talán lehet valami keresnivalója a Sparano (?)-bandának.

 

 

Eredmény: bye week

Mérleg: 5-1 (2-1 a divízión belül)

 

A Pats pihent, és ez nagy előny lehet a Steelers elleni rangadón vasárnap. A sérültek lábadozhattak, a problémákat ki lehetett javítani, az ellenfélre volt idő felkészülni. Az egyetlen gond csupán az lehet, hogy a remeklő gárda kiesett a ritmusból, de ez Belichicket ismerve nem túl valószínű. Talán a hét meccsét játsszák Brady-ék ezúttal, az izgalom fokozódik.

 

 

Eredmény: 27-21-es győzelem a Chargers ellen

Mérleg: 4-3 (1-1 a divízión belül)

 

Úgy kellett ez a siker a Jets-nek, mint egy falat kenyér. A 3-4-es mérleg elég csúnyán festett volna, a 4-3 viszont nem rossz, ráadásul egy valóban értékes győzelmet egy jó csapattal szemben. A győzelemhez vezető út pedig bizonyította, hogy nyertes típus is tud lenni a Ryan-banda, ez az igazi pozitívum.

Ugyanis az első félidőben elég összeszedetlennek tűntek a hazaiak, nem klappolt semmi. A támadók bizonytalankodtak, a védők érthetetlen hibákat követtek el – nem a Chargers játszott igazán jól, hanem a Jets rosszul. A második félidőben LaDainian Tomlinsont gyakorlatilag száműzték a pályáról, Shonn Greene pedig végre meghálálta a bizalmat: azt hozta, amit elvárnak tőle a Nagy Almában, ilyen futójátékkal lehet bajnoki címre pályázni. A támadók közül természetesen még érdemes kiemelni Plaxico Burress-t, aki három TD-elkapásával megmutatta, miért is volt érdemes őt a sittről érkezve szerződtetni. Sanchez egyébként nem teljesített jól, de a végén, amikor kellett, jól kiválasztotta a méretbeli különbséget remekül megjátszó Burress-t, és ez elég volt a sikerhez – ez a lényeg, az első negyedben elveszített labdára már szinte nem is emlékszünk, amiből a San Diego előnyt szerzett.

A defense teljesítménye két negyeden át pocsék volt, legalábbis gyerekes hibákat követtek el, ennek köszönhetően nem sikerült elégszer feltartóztatni a vendégeket. A második félórában azonban nem lehetett rajtuk fogást találni, Philip Rivers nyeretlen kétévesnek tűnt a pályán, két eladott labdája a hajrában már csak hab volt a tortán. Antonio Gates tartása a safety-knek időnként gondot okozott, de ez bocsánatos bűn, a 21 kapott pont ellenére (amiből hetet az offense számlájára lehet írni) alapvetően a védők hozták ezt a meccset a New Yorknak.

Aggasztó, hogy több fontos ember is kidőlt a meccs folyamán a védelemből. Mike Devito eleve pályára sem lépett; helyettese, Kenrick Ellis az első negyed után hagyta el a pályát, így a végén már Marcus Dixon játszott defensive endet igen sokáig, ez pedig nem épp a legjobb megoldás. David Harris bokája is megsérült, de a második félidőre összekapta magát, de láthatóan nem volt az igazi. Éppen emiatt nagyon jól fog jönni a szünnap a jets számára, a 4-3-as mérleg pedig biztató. Két hét múlva a Bills jön, ha ott is sikerül nyerni, akkor jó úton lesznek a new yorkiak a playoff felé vezető úton.