Heti Körképek - 8. hét - 2. rész

A 8. heti áttekintő második fele.

NFC East - Brosik Tamás (Tomeee)

 

Eredmények:
New York Giants – Miami Dolphins 20 – 17
Philadelphia Eagles – Dallas Cowboys 34 – 7
Buffalo Bills – Washington Redskins 23 - 0

 

Dallas Cowboys
Finoman szólva nem a Dallas napja volt ez a vasárnapi. Sejteni lehetett hogy a bye week után visszatérő Philadelphia hazai pályán nem adja magát majd könnyen, de ilyen blowoutra valószínűleg nem sokan számítottak. Az offense-el volt a kisebbik gond. Tony Romo ugyan nem játszott jól, de gyengének sem lehet mondani a teljesítményét, akkora nyomás mellett amit a philadelphiai defense gyakorolt rá az egész mérkőzés alatt, csoda lett volna ha maradandót alkot.  Dez Bryantet és Miles Austint sikeresen kivette a játékból az Eagles, az elkapógárda legeredményebb tagja Laurent Robinson volt a maga 103 yardjával. (ebből mondjuk 70 a garbage time-ban elért TD-ből származik...). A futásokkal lehetett volna keresnivalója a Cowboysnak, de mindössze 17 percnyi labdabirtoklással esélytelen volt tartani a lépést a csúcsformában száguldó Eagles offense-el. Ezzel át is térhetünk a defense-re, amiről sok szépet nem lehet elmondani. A meccs előtt futás ellen ligaelsőnek számító egység semmit nem tudott kezdeni LeSean McCoy-jal, aki karriercsúcsot jelentő 185 yarddal terhelte meg a vendégeket. Az egyedüli akit dícsérni lehet a védelemből az DeMarcus Ware, aki 4(!) sacket ért el egyedül, üröm az örömben, hogy Vicket így sem sikerült hibákba kergetni, egy labdát sem szereztek Rob Ryan fiai. Ryan egyébként a meccs utáni sajtótájékoztatón magára vállalta a felelősséget a szörnyű teljesítményért., mondván esélyt sem adott a csapatának a győzelemre. Tetézve a gondokat, a védelem idei legjobbja, a linebacker Sean Lee csuklósérülése miatt a második negyedben elhagyta a pályát, az azóta érkező hírek pedig nem túl biztatóak, lehetséges, hogy idén már nem láthatjuk a pályán a fiatal kiválóságot.

 

New York Giants
Alaposan ráijesztett szurkolóira a Giants hazai pályán. A nyeretlen Miami Dolphins nagyon úgy tűnt hogy akár le is gyűrheti az Óriásokat, hiszen az utolsó negyedbe 7 pontos vendégelőnnyel fordultak a csapatok, aztán a New York szimpatizánsok nagy örömére az offense és a defense is alaposan összekapta magát a hajrára, és végül sikerült elkerülni a blamát, 3 ponttal a Dolphins fölé kerekedve. Eli Manning ismét hatalmasat játszott, a gyenge futójáték miatt a szokásosnál is nagyobb szerep hárult rá, de ő 349 yardot, 2 touchdownt kiosztva, hiba nélkül abszolválta a kihívást. A Hakeem Nicks-Mario Manningham-Victor Cruz hármas kitett magáért, egyedül Nicks ejtett el egy (egyébként tökéletesen pontos) hosszú labdát. A tight end Jake Ballardnak is volt egy látványos hibája, de 4 elkapásával még így is inkább a pozitívumok közé írhatjuk fel nevét. A támadófal nem volt mindig a helyzet magaslatán, de Manning remekül megoldotta a feladatát a nyomás ellenére is. Ami viszont aggasztó lehet továbbra is, az a futójáték tetszhalott állapota. Ahmad Bradshaw összeszedett egy sérülést a mérkőzés alatt, ezért csak 13-szor próbálkozhatott, de az ebből összekapart 50 yard nem mondható acélosnak, míg Brandon Jacobs látványosan szenvedett, elejtett passzt, kiejtett snapet, és hasonló finomságokat bemutatva. A védelem az első félidőben nem tudott mit kezdeni Matt Moore-ral, váratlan futásaival alaposan meglepte Tuckékat az irányító. A passzjáték ellen azért kitett magáért a D, még ha a sackek csak a meccs végén jöttek is. Ezzel szemben a futások levédekezése ismét gyenge pont volt, Reggie Bush karrierje második 100+ yardos meccsét produkálta, érdekesség hogy az első ilyen alkalom is a Giants ellen volt, még a Saints tagjaként. Ami lényeges, hogy amikor igazán kellett (az utolsó negyedben) nagyon egyben volt az egység mind a futás mind a passz ellen, de a hátralévő meccseken nem engedhet meg magának ilyen halvány félidőket a csapat, jóval keményebb ellenfelek jönnek ugyanis mint a Miami...

 

Philadelphia Eagles
Amióta Andy Reid van hatalmon Philadelphiában, még sosem kapott ki a csapat a bye weekje után, ez a sorozat pedig most sem szakadt meg. Nem csak egyszerűen nem szakadt meg, de a Philly a játék minden elemében dominálta a Dallast. Michael Vick hiba nélkül hozta a meccset, kiváló hatékonysággal dobálta a labdát, és a levegőben elért 279 yardja mellé még futásból is összeszedett 50-et. Legtöbbször a szezon során eddig csöndes tight endet, Brent Celeket kereste, a fiatal játékos pedig élt a lehetőséggel, és csaknem 100 yardig jutott a meccs végére. A Jackson-Maclin-Avant hármas csöndesebb volt, pont annyit nyújtottak amennyire szükség volt tőlük. LeSean McCoy ellenben ismét egy fantasztikus meccsen van túl. A Dallas eddig bivalyerősnek hitt futás elleni védelme nem tudott mit kezdeni a fiatal running backkel, 185 yardja karriercsúcs, emellé 15-öt elkapásból is hozzátett, így kijön a bűvös 200 összyard.  A védelemben a leglátványosabb javulás a secondary-ben keresendő, végre magabiztosan szereltek a hátsó emberek, Nnamdi Asomugha egy interceptionnel is észrevetette magát. A pass rush-sal most sem volt gond, Jason Babin és Trent Cole alaposan megkeserítette Romo életét. A special teamben érdekesség, hogy az eddig kick returneri feladatokat ellátó Dion Lewis meccs előtt egy kisebb autóbalesetet szenvedett, így a helyén az eddig ebben a szerepkörben sosem látott Ronnie Brown próbálkozhatott, a Dallas 0 offense teljesítménybe miatt csak egyszer.

 

Washington Redskins
Rengeteg a sérült Washingtonban, de ennyire csúnya zakóra azért valószínűleg nem számított senki. A Torontóban megrendezett találkozón a vendégek támadósora látványos szenvedést produkált, a 10 first down sok mindent elárulhat. John Beck nem tudta  hatékonyan működtetni a passzjátékot, Fred Davisnek voltak szép pillanatai, de ez másról nem igazán mondható el. A Santana Moss helyén első számú elkapóként szereplő Jabar Gaffney 40 yardig jutott, a többiekről szót sem érdemes ejteni. Ami teljesen lehetetlenné tette a passzolást, az a támadófal értékelhetetlen teljesítménye. 9 sacket volt kénytelen túlélni Beck, az eddigi meccseken összesen 4-et szerző Buffalo pass rusherei fickándoztak a pályán. A futójáték még kilátástalanabb volt, Ryan Torain 14 yardot sikerült összeszenvednie 8 próbálkozásból. A védelem teljesítménye ehhez képest egyenesen zseniális volt, összességében azért persze ők is átlagon alul szerepeltek. Különösen Fred Jackson volt ellenállhatatlan, futásokból és passzokból is hatalmas tere volt a remek running backnek. A veterán London Fletcher az egyedüli akit igazán dícsérni lehet, 19(!) szerelése mellett Fitzpatrickot is megszorongatta néha a pro bowler linebacker. Szomorú módon a special team viszonylag feltűnésmentes (azért egy field goalt sikerült blokkolnia a Buffalonak) játékával kiemelkedett ezen a napon Shanahan csapatából. A mesterrel egyébként az NFL-ben utoljára 1984-ben esett meg az hogy csapata szerzett pont nélkül fejezett be egy meccset, akkor még csak az elkapógárdát edzette Denverben...

 

 

 

AFC East - Rajnai Gergely (Rajna)
 

Buffalo Bills
Eredmény: 23-0-s győzelem a Redskins ellen
Mérleg: 5-2 (1-0 a divízión belül)

A Buffalo ezerarcú csapat – nyertek meccset pontzuhatagban, kései fordítással, kései előnymegtartással, sok labdaszerzéssel, most pedig egy igazi betonvédelem vezette sikerre Fitzpatrickéket a szokásos éves torontói túrán, amely a csapat történetében először zárult sikerrel.
Azért a támadókról sem szabad megfeledkezni, mert az idén jól teljesítő washingtoni védelem ellen stabilan, megnyugtatóan, és - ami a Bills idei védjegye – szórakoztatóan játszottak. A frissen aláíratott Fitzpatrick megmutatta, hogy miért is kapott csillagászati összeget, ugyanis az interception és a fumble sem törte meg, két hibáján kívül szinte tökéletes volt, az előny tudatában pedig stabil biztonsági játékot tudott hozni. Fred Jackson ismételten úgy játszott, mint a liga legjobb futója (márpedig a számok is ezt mutatják), és persze a támadófalat is érdemes megemlíteni, a hiányzók ellenére teljesen semlegesíteni tudták a vendégek passrush-át.
Ha már passrush, akkor rá kell térnünk a defense brillírozására. Az odáig rendben, hogy a Redskins támadói nem a legjobbak, kiváltképp John Beck nem, de azért az eddig szinte nem létező nyomás után a vasárnapi állandó jelenlét a zsebben egészen meglepő. Marcel Dareus megmutatta, hogy miért volt érdemes őt húzni a drafton, senki sem tudta tartani vele a lépést, de az egész front seven dicséretet érdemel. A kiváló idényt futó George Wilsont is érdemes kiemelni, de tulajdonképpen mindenki, aki pályára lépett a Buffalóban ezen a napon, legalábbis hozta magát, de inkább erőn felül teljesített. Még egy blokkolt mezőnygólt is jegyzett a védelem, ugyanis Spencer Johnson ütötte le Graham Gano próbálkozását.
Bár eddig sem volt rossz a Bills, a szabadnapot követően az idény legmeggyőzőbb teljesítményét hozták. Szinte hibátlan csapat benyomását keltették, és ez akkor is igaz, ha hozzátesszük, hogy a vendégek pocsékul játszottak. A Jets elleni sorsdöntő rangadó előtt mindenesetre jó jel ez, és ne feledjük el, hogy a Pats vereségével ismét a csoport élére ugrott a Gailey-banda, és továbbra is ők a szezon legnagyobb meglepetéscsapata.

 

Miami Dolphins
Eredmény: 17-20-as vereség a Giants ellen
Mérleg: 0-7 (0-2 a divízión belül)

Folytatódik a Miami vesszőfutása, bár egyre biztatóbbak a Delfinek, hiszen az elmúlt két hétben „csak” a hajrában bukták el a meccsüket, ezúttal ráadásul egy rangos ellenféllel szemben.
Tulajdonképpen három negyeden keresztül szinte csak pozitívumot lehetett látni a Fins játékában, a védelem remekül játszott, az offense hozta, amit kellett. Matt Moore nagy hibáktól mentesen hozta le a meccset egészen a hajráig, amikor az utolsó play-ben eladta a labdát, de nem tűnt egy meccsnyerő irányítónak, feltehetően azért, mert nem is az. Reggie Bush floridai karrierjének legjobb meccsén van túl, különösen figyelemreméltó volt az, hogy középen is tudott futni, ami egyébként nem volt rá jellemző. A falat is lehet dicsérni, hiszen a Giants védőfala a liga talán legjobbja, mégis sikerült őket több-kevésbé kordában tartani –egészen az utolsó negyedig.
A defense gyakorlatilag minden szempontból elfogadható volt – bár Eli Manning sokat tudot passzolni, de a statisztika itt csal, az első félidőben szinte alig haladtak az Óriások, vagy ha mégis, a végén sikerült őket megállítani. A futás szinte teljesen hasztalan volt, pedig Ahmad Bradshaw nemrégiben három TD-t szerzett egy meccsen, de a Miami ellen nem volt hatékony. A negyedik negyedre aztán a védőkből is kifogyott a szufla, Victor Cruz touchdownja elsősorban két egyéni hibának volt köszönhető, könnyedén megelőzhető lehetett volna. Ez a mondat igazából az egész vereségre igaz – ha jobban figyelnek a vendégek, simán behúzhatták volna az első sikert 2011-ben.
Tony Sparano tulajdonképpen három negyeden keresztül kiválóan menedzselte a mérkőzést. A negyedik kísérletre megszerzett touchdown megmutatta, hogy tud ő jól időzítve is agresszív lenni, aztán a hajrában azt is, hogy képes olyan konzervatívan meccset veszteni, ahogy nem volna szabad – a playhívások szinte megakadályozták a Dolphins-t abban, hogy bármit is csináljanak az időhúzáson túl, ennél pedig jobb együttes a Giants.
Halad tovább a Sparano-banda, és a vezetőség bizalma egyelőre töretlen a főedzővel szemben. Minden bizonnyal ezt az idényt már vele akarják lenyeletni, és a holtszezonra találnak egy stabil utódot. Az egyre javuló Chiefs ellen sem a Miami lesz az esélyes, de ha az elmúlt két hétből megtartják az első három negyedes játékot, és elfelejtik a hajrát, akkor lehet esélye a Delfineknek.

 

New England Patriots
Eredmény: 17-25-ös vereség a Steelers ellen
Mérleg: 5-2 (2-1 a divízión belül)

Hiába vannak Brady-éknek jó emlékeik a Pittsburgh-ről, ezt a zakót nem teszik ki az ablakba. Nem csak a vereség ténye miatt, hanem sokkal inkább a körülmények okán.
A kulcs ezúttal is a támadósor volt: Brady-ék meg sem közelítették a szokásos szintet semmilyen szempontból. A támadófalban több volt a lyuk, mint a folt, Brady ennek ellenére is lehetett volna pontosabb, a futás pedig szinte nem is volt opció. A meccs zárójelenetét leszámítva ugyan eladott labdát nem produkáltak, de előrehaladást sem éppen. A legnagyobb gond talán az volt, hogy amikor az elkapók elkapták a rövid passzokat, nem tudtak tovább előrehaladni, nem ízlett nekik a házigazdák szoros, agresszív védekezése. A szerzett tizenhét pont tulajdonképpen többet mutat, mint ami benne volt ezen a napon a new englandiekben.
A védők teljesítménye közepesnek mondható – a Steelers szinte ellenállás nélkül hatolt át rajtuk egészen a vörös zónáig, de onnantól kifejezetten jól teljesítettek. Hiába a jó special team munka, aminek köszönhetően Roethlisbergeréknek hosszú támadásokat kellett vezetniük, ha a vékonyka secondary és az erőtlen front seven nem tudta őket még részlegesen sem feltartóztatni. Mindegyik elkapó el tudott szakadni a védőktől, pedig Hines Ward nem is volt hadrafogható a hazaiaknál. A defense ettől függetlenül nem szidható túlságosan, mert a huszonöt kapott pont (amiből az utolsó pillanatokban szerzett safety-hez semmi közük nem volt) egyáltalán nem szégyellnivaló. Az viszont aggasztó, hogy az egész meccsen csak egy puntot tudtak kikényszeríteni.
Több furcsaság is volt vasárnap a Patriots játékában. Először is, a hajrában belichick nem nézette vissza Rob Gronkowski touchdownját, ezzel majdnem elbukták az utolsó esélyüket a győzelemre, ráadásul másfél perc lepergett az órából, mire másodjára sikerült – a bírók által is megítélt – TD-t szerezni, ezzel erősen leszűkítve a győzelmi esélyeket. Másodszor, két héttel ezelőtt hasonló körülmények között a végén Brady magabiztosan megszerezte a szükséges pontokat a Cowboys ellen, ezen a héten viszont talán a legrosszabb szériát hozták a Hazafiak akkor, amikor pedig nagy szükség lett volna egy-két nagy játékra. Harmadszor, a sérüléséből frissen visszatért Kevin Faulk volt az első számú futó, valamivel még hatékonyabbnak is tűnt, mint BenJarvus Green-Ellis, erre nem sokan számítottak volna. Negyedszer, a nemrégiben menesztett Leigh Bodden utódját nem sikerült megtalálni, Antwaun Molden ugyanis borzalmasan játszott, a secondary problémái tehát csak sokasodnak.
A felhőtlen boldogság, amivel a Pats a bye weekre ment, egy csapásra eltűnt. Hirtelen számos probléma került elő, és a Bills-Jets duó miatt a rájátszás veszélybe kerülhet, ha nem javítják ki ezeket gyorsan. A Giants ellen rögtön lehet tesztelni elsősorban a passz elleni védelmet, a győzelem kulcsfontosságú lehet, mert két vereség egymás után nem jön jól a szezon közepén.

 

New York Jets
Eredmény: bye week
Mérleg: 4-3 (1-1 a divízión belül)

A Jets jól megérdemelt pihenővel készül a Bills elleni találkozóra, amely a szezon eddigi legfontosabb meccse lesz mindkét csapat számára. Egy vereséggel komolyabban is leszakadhatnak Ryanék a divízió éllovasaitól, míg egy győzelemmel akár a csoport élére is ugorhatnak, nagy a tét.

 

AFC West - Demeter Ádám (Döme)

 

Denver Broncos

Tim Tebownak elég volt idén is kettő meccs, hogy az NFL legmegosztóbb személyisége legyen, igaz, ez főleg annak köszönhető, hogy míg sokan érzelmi alapon - nevezzük szimpátiának -, sokan ezt elkerülve racionálisan, csupán az adatok, és a látottak alapján ítélkeznek. Az igazságot inkább az utóbbi oldalon kell keresni, sokan azzal védik Tebow-t, hogy olyan gyenge falmunka folyik előtte, hogy esélye nincs kibontakozni, de ez nem magyarázza meg például azt, hogy amikor van ideje, akkor is sokszor méterekkel dobja túl elkapóit. Ezen felül egy Lions védő mondta el pár keresetlen szóban, hogy a második félidőben lényegében már unták magukat, annyira meg tudták etetni Tebow-val a blitzeket, az egész heti felkészülés során tisztában voltak vele, hogy a legegyszerűbb nyomás esetén sem fog tudni semmihez sem kezdeni a QB. Mi több, az újságíró elmondása szerint, aki a Lions győzelem után a vendégek öltözőjében beszélgetett játékosokkal, a meg nem nevezett játékos viccnek, és szégyellnivalónak nevezte, hogy egy ilyen szintű játékos a Denver irányítója, és korántsem volt egyedül véleményével.

Az világosan kiderült, hogy talán egy 0-7-es csapat ellen túl lehet élni 55 percnyi kritikán aluli játékot, de egy playoff-aspiráns ellen, mint amilyen a Detroit, keresnivalója nincs a Broncosnak, ezt maga az All-Pro CB, Champ Bailey nyilatkozta le. És bár Tebow is borzasztóan gyenge, fala - főleg a jobb tackle Orlando Franklin - sem adja meg neki a kellő védelmet még úgy sem, hogy drasztikusan megnőtt a shotgun felállások száma az Orton-időkhöz képest, emellett a kiváló WR Brandon Lloyd eladása sem segített éppen rajta. Bár a QB végső adatai nem tűnnek olyan rossznak, azt gyorsan hozzá kell tenni, hogy a harmadik negyed közepéig több sacket szenvedett el, mint ahány complete passza volt, majd ezután a biztos vezetés tudatában a Lions lehozta a védelem első sorát, és a cserék ellen játszva tudta kissé kozmetikázni statisztikáit. A védelem katasztrofális játéka is kellett persze a bukáshoz, az első félidőben főleg a secondary veteránjai követtek el égbekiáltó bakikat, Brian Dawkins Titus Young TD-jénél olyan szinten váltotta el magát, hogy az elsőéves WR-től 20-25 yardra nem volt senki. A gyakran a slotba bemozgatott Calvin Johnson felé 7 passzt küldött Matthew Stafford, ebből 6 célba ért összesen 125 yardért, mind legalább first downt vagy touchdownt ért, elmondható tehát, hogy Megatront Baileyéknek sem sikerült semlegesíteni.

A Raiders elleni divízió-rangadón még biztosan Tebow fog kezdeni, akin John Fox elmondása szerint tapasztalja a fejlődés jeleit, de belső források szerint amennyiben folytatódik a fiatal irányító vesszőfutása, akkor hamar Brady Quinnhez fog fordulni a csapat, lehozza a szezont, ahogy tudja, és a 2012-es drafton a top irányítók valamelyikét fogja becélozni a John Elway vezette vezetőség, véget vetve ezzel a Tebow-érának Denverben.

 

Kansas City Chiefs

A Chiefs az első csapat az NFL történelmében, amely 0-3-as kezdés után a szezon bármely ezután következő részében vezette a csoportot, jelenleg felzárkóztak a Chargers és a Raiders mellé, hogy egy hármas holtversenyt alkotva osszák meg a csoport első helyét.

A San Diego elleni hétfő esti meccsen, korán magához ragadta a kezdeményezést a Chiefs és Matt Cassel, az első negyed végén már 10-0-ra vezettek a Főnökök Succop 36 yardos mezőnygólja, illetve az idei első körös draftolt Jonathan Baldwin 39 yardos TD-elkapása után, amelyet a szintén újonc Marcus Gilchrist ölelésében kapott le. A reményteljes kezdés után viszont hibákkal tarkított támadójátékot láthattunk a Chiefstől, Cassel három labdát is eladott, ebből kettőt interception, egyet pedig egy fumble formájában. Baldwinra visszatérve, miután a szezon elejét ki kellett hagynia az edzőtábori nézeteltérés során eltört ujja miatt, szép lassan kezdi felvenni az NFL ritmusát, a beszámolók szerint visszavett kezdeti nagyképűségéből, érettebb hozzáállást mutat a majd kétméteres elkapó. Amíg hüvelykujja gipszben volt, külön edzéseket folytatott a csapatedzésekkel egy időben, még a különösebben soha senkit nem dicsérő Todd Haley is külön kiemelte kiváló munkamorálját egy interjúban. A védelem a meccs nagy részében kordában tartotta a Chargers offense-ét, a meccs után elmondták, hogy főleg Tamba Hali példamutató akarását, és ellentmondást nem tűrő nyomulását vették alapul a meccsen. Halinak az első félidőben nem sikerült sacket elérnie, hiába verte meg a legtöbbször a nyomás miatt szinte folyamatosan false startot elkövető Chargers LT-t, Marcus McNeillt. A második félidőben aztán 2 sacket és egy kikényszerített fumble-t sikerült elérnie Halinak, aki lassan ismét Pro Bowl-kandidánssá lép elő. Akit még érdemes kiemelni a védelemből, az a tavalyi ötödik körös választott Kendrick Lewis, aki Eric Berry kiesése után vezéregyéniségévé vált a defense-nek, mind játékával, mind hangadóként betöltött szerepkörével.

A Chiefs a nyeretlen Dolphinsszal játszik a héten, természetesen favoritként utaznak Floridába a vörös-fehérek.

 

Oakland Raiders

A Raiders bye weeken volt a héten, a legfontosabb hír az, hogy a csapat leigazolta a veterán T.J. Houshmandzadeh-t, akit már jól ismer Carson Palmer, aki 6 évet húzott le vele Cincinnatiben, ahol egyik kedvenc célpontja volt a hosszú nevű WR. Palmer gőzerővel tanulta az elmúlt két héten a playbookot, remélhetőleg nem ismétlődik meg a KC elleni két héttel ezelőtti betli, amikor minimális play-ismerettel lett bedobva a mély vízbe a második félidőben, és 3 interceptionnel zárta a meccset. Houshmandzadeh Derek Hagan helyére érkezett, a szintén elkapó Hagan az előszezonbeli remeklés után az alapszakasz első hét hetében minimálisat tett hozzá a csapat játékához, mindössze 11 passzt kapott el 6 meccs alatt 114 yardért. Emellett IR-listára került az ágyéksérüléssel küszködő CB, Chris Johnson, helyette az edzőtábort már a csapattal végigedzett Lito Sheppard érkezett. Darren McFadden bokasérülése makacsabb mint gondolták, várhatóan csak csütörtökön fog tudni játszani a San Diego ellen, ismét Michael Bush fogja a kezdő futó teendői ellátni. Jobb hír, hogy egy meccses kihagyás után visszatér Sebastian Janikowski, aki idén az NFL egyik, ha nem a legjobb rúgója volt. Kérdés, hogy így nem 100 %-os állapotában is be meri e vállalni majd Hue Jackson az 55 feletti mezőnygólokat az ágyúlábú rúgóval.

A Denver látogat Oaklandbe, tavaly szintén friss kezdő QB-ként mát játszott a Coliseumban Tim Tebow, aki egy 40 yardos TD-futással lepte meg a hazaiakat a meccs elején. Tavaly ezután a Raiders fokozatot váltott, és magabiztosan verte a Broncost, várhatóan ez most sem fog gondot okozni a hazaiaknak.

 

San Diego Chargers

Philip Rivers a meccsek végén mostanában hihetetlen betliket hoz össze, sorozatban második hete közvetlenül miatta veszít el egy megnyerhető meccset a Chargers.

Egy igen alacsony színvonalú, összesen 8 turnoverrel tarkított mérkőzés rendes játékidejének végén a Chargers magabiztosan field goal távban volt a Chiefs 15 yardosán, Nick Novak hétfői formáját elnézve pedig nem is lett volna gond a 22-23 yardos mezőnygól értékesítésével. 63 másodperc volt hátra, amikor Rivers ebben a mezőnypozícióban egész egyszerűen elejtette a snapet, amit a Chiefs OLB-je, Andy Studebaker szedett össze. Ezután a hosszabbításban megnyerték a pénzfeldobást a villámosok, de puntolni kényszerültek három sikertelen play után, a következő Chiefs drive-vban pedig 69 yardot haladva a Chiefs egy 30 yardos mezőnygóllal tette fel a pontot az I-re, és teljesítette ki a san diegoi fiaskót.

A mérkőzés után Rivers elmondta, hogy szintén rendszeres Pro Bowl résztvevő társával, a center Nick Hardwickkel már 6 éve nem volt elrontott snapjük, így még érthetetlenebb a mostani ballépés. Rivers a szezon eleje óta nem önmaga, ennek okát egyelőre nem sikerült megtalálni, de a lényeg az, hogy borzalmas mélyrepülést mutat be az elmúlt évek egyik legjobb irányítója. Egyik elmélet szerint az offseasonben vett fel rossz szokásokat az általa szervezett edzéseken, mivel nem volt felügyelő erő (edzők), akik korrigálták volna a mechanikai, döntéshozási hibákat. Végignézve Rivers idén eddig dobott interceptionjeit, észrevehető, hogy inkább pontatlanságból, mint rossz döntésekből születtek, tehát valóban jogos lehezt a felvetés, miszerint technikailag romlott az egyébként sem kifogástalan dobómechanikával rendelkező irányító. További eshetőség, hogy esetleg egy sérülést rejteget Rivers, és ez befolyásolja negatívan játékát, emlékezzünk csak, 2008-ban Brett Favre is hasonló cipőben járt a szezon vége felé, és csak hónapokkal később derült ki, mi volt valódi oka formahanyatlásának. Már az is felmerült egyes külföldi Chargers fórumokon, hogy mióta felesége megszülte 6. (!) gyermeküket, nem tud megfelelően koncentrálni fejben, amit azért egy 7 éve profiskodó NFL QB-nál ne vegyünk túl komolyan, ugyanakkor azért van rá esély, hogy ez is közrejátszhat bizonyos szinten a rossz teljesítményben. Ami igazán aggasztó, hogy az adatok alapján nem csupán szezon eleji gyengélkedésről van szó, ami fokozatosan javul, sőt, egyre romló számokat produkál Rivers, az első négy meccsen 7,7 yardos átlaggal passzolt az irányító, az utolsó 4-en viszont már csak 6,6 yardot hozott össze.

Természetesen Rivers gyengélkedésén túl a 12 büntetés összesen 105 yardért sem igazán segítette a Chargers esélyeit, ez is sorozatban a második meccs, ahol megengedhetetlenül sokat hibázott a csapat, saját dolgukat teszik nagyon nehézzé ezekkel az elkerülhető büntetésekkel. Marcus McNeill ezekből egyedül vállalt hatot, világosan látszott, hogy sérülése nagyon megnehezíti játékát, nem igazán tudott koncentrálni az ex-Pro Bowler bal tackle. A Chargers számos kulcsembere sérüléssel küszködik, Ryan Mathews, Shaun Philips, Luis Castillo, és Kris Dielman játéka egyaránt nagy kérdéses, utóbbi kettő egészen biztosan nem fog tudni játszani a liga egyetlen hibátlan mérlegű csapata, a Green Bay Packers ellen. Norv Turner elmondta, hogy a lockout alatt a legtöbbet a Packers meccseit nézte, és elemezte, ennyi mentsvára tahát legalább lehet a csapatnak az NFL jelenlegi legjobja ellen, ezen kívül nem túl sok esélyt adhatunk a San Diegonak hazai pályájukon sem.

 

AFC South - Geist Miklós (Ork)
 
 

Tennessee Titans - Indianapolis Colts 27 – 10

Nem a támadókról szólt a mérkőzés, de hála a Colts turnovereinek a Titans könnyedén nyerni tudott. A vendégek irányítója 2 interceptiont dobott és az egyik puntjukat is blokkolták. Ebből a három turnoverből a Titans 21 pontot tudott csinálni, ami bőven elégnek bizonyult. Ahogy azt várni lehetett az indianapolisi támadófal minimális védelmet sem tudott adni. A fő pusztítást az újonc defensive tackleök okozták. Jurrell Casey a futásoknál, míg Karl Klug a passzoknál volt megállíthatatlan. A dolgukat persze megkönnyítette, hogy a Colts két kezdő guardja egy héttel ezelőtt még szabadügynök volt, és életükben ez volt az első meccs, amikor kezdők voltak. Klug tett is róla, hogy Seth Olsen még egy ideig biztos ne legyen újra kezdő. Az állandóan összeomló fal el is lehetetlenítette a Colts passzjátékát. Painter szenvedett a meccsen, de ez annak volt köszönhető, hogy a fal még minimális időt sem biztosított neki, pedig pár mély passzal még akár meg is lehetett volna bontani a védelmet. A meccs végén, amikor már kicsit agresszívabb lett a play hívás azért mutatott egy kicsit a Colts is, sőt még Donald Brownból is sikerült kisajtolni egy touchdownt, de a Titans sikere nem volt veszélyben egy percig sem. Még úgy sem, hogy a futójátékuk továbbra is minimális volt. Chris Johnson nem csinált semmit máshogy, mint amivel anno sikeres volt, csak most nincsenek meg a lyukak amiken régebben átrobbant és meg sem állt az endzoneig. Éppen ezért már nem is erőltetik, hogy megkapja a futások többségét, hanem ha megy Ringernek, akkor hagyják őt folyamatosan futni, és nem rakosgatják vissza minden második playre Johnsont. A Titans védelmében a védőfal mellett a cornetbackek is szinte hibátlanul játszottak. Alterraun Verner teljesen semlegesítette Reggie Waynet, míg McCourty Garcont fékezte meg teljesen. Egyedül Austin Collie volt, aki néha túljárt Cortlan Finnegan eszén, de ez sem volt túl vészes. A Colts passz elleni védekezése viszont borzalmas volt. Hasselbeck szinte összes passza célba is ért.  Ernie Sims teljesítményét pedig egyszerűen rossz volt nézni. A védelemből egyedül Tyler Brayton lógott ki pozitívan és nagy szerepe volt a futások megállításában.
A Titans a Texans elleni megaláztatás után könnyen nyert az Indianapolis ellen, így tudják tartani a lépést a csoportelsővel, de a hétvégén kemény dolguk lesz a hasonlóan erős védelemmel rendelkező Bengals ellen.
A Colts már félúton van, hogy saját részéről mindent megtegyen Andrew Luckért, de a neheze még hátra van, mivel még kétszer játszani fognak a Jaguarsal.


Houston Texans - Jacksonville Jaguars 24 – 14

Úgy tűnik, ha az ellenfél két számjegyű pontot szerez, akkor a Jaguars maximum akkor tud majd csak nyerni, ha a védő játékosok mennek fel a támadásnál is. Rajtuk ugyanis most sem múlott semmi. A nyomás megvolt Schaubon, bár most kivételesen nem Minceynek, hanem Matt Rothnak volt köszönhető. Ehhez társult még két labdaszerzés, ami után a Jaguars a Houston 8 illetve 26 yardos vonaláról indulhatott, ami azért még nekik is elég volt a pontszerzésre. A védelem tehát minden tőle telhetőt megtett, de Arian Fostert nem lehetett megállítani, pláne hogy még egy életképes passzjáték is segítette, amit a túloldalon Maurice Jones-Drew nem mondhatott el. Blaine Gabbert eddig sem a pontosságával hívta fel magára a figyelmet, de most újabb mélységbe süllyedt. A meccsen csak minden harmadik passza volt sikeres. Ennek az volt az eredménye, hogy a Texans büntetlenül tarthatott egy safetyt a boxban, hogy tovább nehezítse Jones-Drew amúgy sem könnyű dolgát. Szóval megint csak egy szokványos Jaguars meccs volt a mostani. A védelem kellően megfogott egy ponterős támadósort és tálcán nyújtott pár pontot, de az elkapók és az irányító ismét csak leégették magukat, és így kárba ment megint minden. A Texans oldalán viszont minden rendben van. Kezdik megtanulni, hogy hogyan boldoguljanak Andre Johnson nélkül és Foster továbbra is megállíthatatlan. Egyedüli aggódnivalójuk, hogy Ben Tate ismét elvesztette a labdát. A védelemben ismét az újonc J.J. Watt és Brooks Reed illetve Brian Cushing dominált. Ráadásul Cushing ezúttal nem csak a futások, hanem a passzok elleni is gyilkos volt. Egy sikeres passz sem született az irányába, ráadásul egy interceptiont is szerzett. Ezzel a győzelemmel a hátuk mögött olyan magabiztosan várják a Brownst, hogy inkább tovább pihentetik Johnsont, hogy biztosan csak teljesen egészségesen térjen csak vissza.

  Naptár
2017. december
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31