Heti Körképek - 9. hét - 1. rész

AFC East - Rajnai Gergely (Rajna)

 

Buffalo Bills
Eredmény: 11-27-es vereség a Jets ellen
Mérleg: 5-3 (1-1 a divízión belül)

A Buffalo csúnya és fájó vereséget szenvedett a hétvégén, amivel sokat romlottak a Gailey-banda esélyei a rájátszásra.
Ahogy azt sejteni lehetett, a védelmek domináltak a találkozó első felében, de a Bills impotenciája nagyon meglepő volt. Tulajdonképpen közelében sem voltak a pontszerzésnek, és amikor lehetett volna sanszuk rá, eladták a labdát. Fitzpatrick bizonytalanul mozgott az egész találkozó során, Fred Jackson robbanékonysága kámforrá vált, a támadófal átengedett mindenkit. Egy kollektív egyest lehet nekik adni, hozzátéve, hogy a Jets félelmetes védelme ellen senkinek sincs könnyű dolga. A mérkőzés végén vezetett drive már csak szépségtapasz volt, akkor már lehetett tudni, ki nyeri meg a találkozót. Ha nem kapják össze magukat a támadók, a Bills aligha lesz versenyben a csoportgyőzelemért, és el is veszítheti a szurkolók szimpátiáját, hiszen a látványelemek tűnnek el a Buffalo játékából.
A védelmet dicsérni lehet, az első félidőben a támadók gyengélkedése ellenére meccsben tartották a csapatot, amikor a Jets veszélyeztetett, ők labdát szereztek, ennél többet nem nagyon lehetett tőlük kívánni. A harmadik negyedre azonban láthatóan kifáradtak, és tulajdonképpen semmilyen ellenállást nem produkáltak, ezzel el is dőlt a mérkőzés.
Nehéz helyzetbe került a Buffalo, hiszen egy pillanat alatt a csoport harmadik helyén találta magát, de egy héten belül újra átveheti a vezetést, így semmi sincs veszve. A védők kikupálása megtörtént a szezon eleje óta, de úgy néz ki, az offense ellen lassan kiagyalják az ellenszert a riválisok, így pedig nincs sok esélye Steve Johnsonéknak. A védelemből Kyle Williams kiesett a szezon hátralévő részére, és bár Marcel Dareus jól helyettesíti, hosszú távon a védőfal sokat gyengül a nose tackle kiesésével. A csapat jó időre elveszítette a rúgóját is, Ryan Lindell helyett kénytelenek lesznek Dave Raynerrel próbálkozni.
Pánikba azonban nem kell esni, a szezon felénél a Bills sokkal jobban áll, mint azt bárki képzelte volna két hónapja, ráadásul minden esélye megvan ennek a csapatnak a rájátszásba kerülésre. A most következő idegenbeli túra sok kérdésre választ adhat, először a Cowboys-szal kell farkasszemet néznie Fitzpatrickéknek.

 

Miami Dolphins
Eredmény: 31-3-as győzelem a Chiefs ellen
Mérleg: 1-7 (0-2 a divízión belül)

Az első győzelem mindig felemelő érzés, talán a kivétel az, amikor hét vereség után születik meg. De Tony Sparano fellélegezhet egy kicsit, ez tényleg férfimunka volt.
A Fins tulajdonképpen hibátlanul játszott hatvan percen keresztül. Ez mindenképpen igaz Matt Moore-ra, aki egy napra egy magabiztos NFL-irányítóra emlékeztetett, hidegvérrel találta el a célpontjait, és kézben tartotta a támadókat egész végig. Brandon Marshallra nem volt embere a Kansas-nek, tulajdonképpen akkor kapott labdát, amikor akart, Reggie Bush pedig már sorozatban a második héten tűnt annak a futónak, aki annak idején a USC-ben brillírozott. Minden stílusú futást láthattunk tőle, az elkapásai is sikeresek voltak, szerzett egy szép TD-t is. Persze az egész nem jöhetett volna létre, ha a támadófal nem játszik fenomenálisan, és külön kiemelném az érett játékot a negyedik negyedben, ami az elmúlt két hétben hiányzott a győzelem megszerzéséhez.
A defense a futást teljesen semlegesítette, de üres elkapók sem voltak gyakran, Casselt pedig ötször sikerült sackelni, ez mindent elmond arról, hogy milyen komplett teljesítményt nyújtottak Dansby-ék. Kevin Burnettet külön is érdemes kiemelni: örökmozgóként mindig ott volt, ahol lennie kellett, ha kellett, Fitzpatrick arcába mászott, ha kellett, passz ellen védekezett, ha kellett a futót állította meg, igazi playmaker linebacker volt.
A Miami jó úton jár, az utóbbi három héten jó játékkal rukkoltak elő, a Chiefs ellen pedig a negyedik negyedben sem szórakozták el az előnyüket, mint az eddig jellemző volt rájuk. Érdemes lesz figyelni a Fins-re a szezon hátralevő részébe, okozhatnak néhány meglepetést, playoffhelyek elosztásába is beleszólhatnak. A Washington ellen újabb győzelmi esély kínálkozik vasárnap, a lehetőség adott.

 

New England Patriots
Eredmény 20-24-es vereség a Giants ellen
Mérleg: 5-3 (2-1 divízión belül)

Újabb rangadót buktak a Hazafiak, és bár két hete az AFC legjobb csapatának tűntek, jelenleg az sem tűnik biztosnak, hogy a rájátszás összejön nekik.
A Giants ellen ismét blamálta magát a támadósor. Egyrészt egy félidőn keresztül pontot sem sikerült szerezni – az előrehaladás nehézkes volt, egyáltalán nem a megszokott. Emellett még eladott labdák is tarkították az offense munkáját, Brady szokatlanul pontatlan volt. A futójáték egész meccsen észrevehetetlen volt, ez a Patriots gyengélkedésének egyik fő oka. Ettől függetlenül a harmadik negyed közepétől beinduló passzjátéknak köszönhetően úgy tűnt, sikerül győzni, mivel Brady megcsinálta a maga meccsnyerő drive-ját, de egy perc maradt Eli Manningnek, ez pedig elégnek bizonyult. Welker és Gronkowski tartották a szokásos magas színvonalat, ők azok, akiket egyértelműen lehet dicsérni.
A védelem fordított utat járt be: egy félidőn keresztül hatékonyan állították meg az Óriásokat, hogy aztán a második félidőben alig lehessen észrevenni, hogy pályán tartózkodnak. Eli Manning kulcsfontosságú interceptionje volt talán az egyetlen kivétel, de az utolsó percben könnyedén engedett passzok jobban jellemezték a New England védőit. Elsősorban a front seven volt a hibás, mert nem igen volt nyomás Manningen a második félidő folyamán, a secondary-ről tudjuk, hogy nem a legjobb, nem várható el, hogy lefogják Manninghaméket. Ráadásul a meccs vége felé Jake Ballard tight end lett az első számú célpont, vele sem a linebackerek, sem a safety-k nem bírtak.
A vereség azt jelenti, hogy a Pats már csak harmadmagával első az AFC Eastben, két egymást követő vereség pedig szokatlan Foxborough-ban. A rossz széria fő oka a támadósorban keresendő – a futójáték a semmibe veszett, a passzok pedig nem halálpontosak, mint ahogy azt Brady-től megszokhattuk, ez pedig ezen a szinten sokba kerülhet. A védelem gyengélkedése megszokott, de ami tőlük elvárható, megtették ezúttal is, a huszonnégy kapott pont nem vészes.
Az öltözőben sem a legjobb a hangulat, a borzalmasan játszó Chad Ochocincót a meccs során az oldalvonalnál korholta brady, Albert Haynesworth-t pedig kirúgták hétközben. Úgy tűnik, a nagy holtszezonbeli fogások közül Andre Carter bizonyul csak jó vételnek.
Vasárnap a Jets elleni rangadón sok minden kiderül: három vereséget egymás után emberemlékezet óta nem szenvedett el a Patriots. Márpedig jelenleg a new yorkiak vannak jobb formában, de nem érdemes temetni Belichickéket, ebben a csapatban benne van még mindig a Super Bowl.

 

New York Jets
Eredmény: 27-11-es győzelem a Bills ellen
Mérleg: 5-3 (2-1 a divízióban)

Feltámadt a Jets, tulajdonképpen három hét alatt teljesen megváltoztatták a róluk alkotott képet. A Pats elleni vereséget követően sokan már arról írtak, hogy a csapatnak nincs esélye a playoffra, most pedig ők a divízió favoritjai sokak szemében.
A Bills ellen azért nem ment minden olyan könnyen, mint utólag tűnik, az első félidőben katasztrofálisan teljesítettek a támadók, nem tudtak mit kezdeni a házigazdák védelmével. Ugyan eredményesebbek voltak, mint ellenfeleik, de a félidő hajrájában összeszedett mezőnygólon kívül mást nem sikerült letenni az asztalra, Mark Sanchez pedig legalább olyan bizonytalannak tűnt, mint Fitzpatrick, interceptionje pedig katasztrofális volt. A harmadik negyed volt a fordulópont – Sanchez érett irányítónak tűnt végre, és korábbi hibáival nem törődve hibátlanul játszott. Keller, Holmes és Burress is el tudtak szakadni a védőiktől, a futás pedig tűrhetően működött ahhoz, hogy bő tíz perc alatt eldöntse a meccset a Jets.
A defense munkája lenyűgöző volt, hatvan percen keresztül szanaszéjjel szedték a Buffalo amúgy ligaszerte rettegett támadósorát. A rendszeres négy-öt elkapós felállásokkal könnyedén elbánt a secondary, persze ehhez a hatalmas nyomás is kellett a front seventől – igazi csapatmunka volt ez, aki szereti a szervezett és hatékony védekezést, annak érdemes visszanézni a Jets produktumát vasárnapról, én idén nem láttam még ehhez foghatót (ha leszámítjuk azt az egy drive-ot, amiből TD-t szereztek Jacksonék). Sione Pouhat külön érdemes kiemelni, volt, hogy egyszerre három támadó falembert kötött le, mert a double teameket simán áttörte, megállíthatatlan volt.
Kiváló formában megy neki a Jets másodszor a pats-nek, de nem szabad elfelejteni, hogy egy vereség könnyen visszavetheti a csapatot hosszabb távra, nagy a verseny most a divízióban. A védelem nagyon együtt van, és a kulcspillanatokban mind a futás, mind a passzjáték olyan, amilyennek lennie kell, de egy kemény védelem képes megállítani Sanchezékat és akkor ott lehet a baj. Az eheti rangadó újabb playoffmeccsel ér fel, nehéz tartani az ilyen magas szintű játékot ilyen hosszan, megnézzük, sikerül-e.

Félidei díjkiosztó

A szezon felénél járunk, illik kiosztani az első félidő legjobbjainak járó díjakat.

A legjobb támadó: Fred Jackson. Tom Brady-vel majdnem holtversenyben, de egyrészt Brady-nek több volt a közepes meccse, mint Jacksonnak, másrészt Jackson több figyelmet érdemel. Nem csak azért, mert jó játékos, hanem azért is, mert élvezet nézni, ahogy játszik.

A legjobb védő: Darrelle Revis. Ez nehezen vitatható, bár több szép teljesítményt láthattunk a védőktől is, de Revis kiegyensúlyozottan remekel. Ha el is kapják mellette a labdát, ő nem enged extra yardokat, a futás ellen is segít és az utóbbi időben a labdaszerzés mesterévé is vált, sokat köszönhet neki a Jets.

A legjobb újonc: Marcell Dareus. Bár Dareus a Redskins elleni találkozót leszámítva csak közepes teljesítményt nyújtott, vitathatatlan, hogy az első pillanattól kezdve NFL-szinten játszik. Nem is igazán akadtak riválisai, elég kevés jól teljesítő újonc van idén a divízióban, talán Nate Soldert és Daniel Thomas-t lehet még megemlíteni.

 

AFC North - Zandler Gábor (gabtsi)

 

A Cincinnati Bengals ötödik mérkőzését nyerte zsinórban, amelyre az 1988-as (Super Bowl részvétellel záruló) szezon óta nem volt példa, és ezúttal is idegenben, a Titans közönsége előtt. A mérkőzés hőse minden kétséget kizáróan Andy Dalton, illetve az első félidei blamát követően magára találó védelem. Az újonc irányító 39-ből 22 sikeres passza, és 217 yardja ugyan nem eget verdeső teljesítmény, de a kiosztott 3 TD passz mindenképpen. Mind a három átadása harmadik kísérlet során történt, ezen felül volt még egy kulcsfontosságú 3&19 után elért first down, AJ Greenel összejátszva. A negyedik helyen kiválasztott elkapó ugyan TD-t nem szerzett (ellenben három másik társa igen), de a hét feléje tartó labdából mindet leszedte, nagyon fontos szerepet játszott a lánc folyamatos mozgatásában. Összességében az első félidő nem sikerült jól a Bengalsnak, Mike Zimmer rendszerint blitz hívásokkal próbálkozott, amelyet egy jó fal mögött játszó, veterán QB könyörtelenül kihasznált, és jóval kettőszáz yard felett termelt már a nagyszünet előtt. A védekezésnek elsősorban a periméteren akadtak hiányosságai, ezt kihasználva, Chris Johnson futkározhatott kedvére az oldalvonal irányába, hol hand-off, hol egy screen játék után. A támadójáték ugyancsak szenvedett, az egyetlen TD drive-ot kivéve nem sikerült igazán lendületbe jönni, néhány próbálkozás után puntolásra kényszerült a csapat. A második félidőre aztán varázsütésre változott a meccs képe, és a Bengals 10 pontos hátrányt ledolgozva, 17 megválaszolatlan pontot szerezve megnyerte a mérkőzést. A D teljességgel lehúzta a rolót, az utolsó drive-ot kivéve, ahol csak a nagy játékot akarták elkerülni, 39 yardot engedtek a Titansnek. Carlos Dunlap két big time sacket mutatott be, a második egyben pontot is tett a mérkőzés végére, mely már nem az első alkalom, ezért egyesek már Mariano Riverához hasonlítják. A támadók pedig amikor nagyon kellett megrázták magukat, és a védelem labdaszerzését is kihasználva pontot tettek a mérkőzésre. Bármilyen meglepő, a Cincinnati jelenleg az első helyen áll az AFC-ben – az közös ellenfelek elleni jobb mérlege miatt megelőzve a Baltimore Ravenst, ám a neheze csak most jön. Szó szerint is a neheze, hiszen a hétvégén a pittsburgh-i nehézfiúk látogatnak Queen City-be, amelyet egy baltimore-i kirándulás követ. Itt el kell válnia a vérnek a víztől, meg kell tudjuk, hogy mire is képes az idei Bengals.

 

A forduló legnagyobb összecsapásának ígérkezett, az AFC North rövid történelmének legnagyobb rangadója, a Steelers – Ravens; a visszavágó a két nagyágyú között. Sok újat, meglepő módon, nem mutattak egymásnak a csapatok, leginkább ennek volt köszönhető, hogy az első félidőben mezőnygól párbaj alakult ki a két rúgó, Bill Cundiff illetve Shaun Suisham között. A különcsatát végül a Ravens aranylábú gyereke nyert meg, 3:2 arányban – bár egyet elhibázott, így is hárompontos előnnyel mehettek a vendégek a szünetre. A Steelers minden körülmények között szerette volna elkerülni, hogy két vereséggel zárják a Baltimore elleni meccseket, hiszen a csoportelsőségért vívott küzdelemben ez óriási hátrány lehet. Ennek ellenére Roethlisbergerék nem tudták igazán felvenni a ritmust az elején, többnyire hamar véget értek a próbálkozások, amelyekből egyáltalán nem jutott sok ebben az időszakban. Egyáltalán, a térfelet csak az utolsó drive-ban sikerült átlépni. Ellenben a Ravens támadói sok időt tölthettek a pályán, egy 3&out volt, ami egyben az egyetlen sorozatuk, ami 4 és fél percnél rövidebb ideig tartott. A futójáték, úgy ahogy működött, ha kellett Ray Rice vagy Ricky Williams is elő tudta húzni azt a szükséges néhány yardot. A legfontosabb pillanatban azonban megvolt a goal line stand a hazaiaknál, és meg tudták akadályozni, hogy a Ravens egy yardról TD-t szerezzen. De a sok játékidő megbosszulja magát, hiszen egyrészt fogy a védelem, másfelől egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a sikerrecept a Steelers ellen is, mert a fő fegyver ma már Roethlisberger. Ő az, akit le kell győzni annak, aki a Pittsburgh-öt akarja megverni. Ezt az első félidőben, a labda mindkét oldalán remekül oldotta meg a Baltimore, különösen úgy, hogy a futójáték sem tudta támogatni Big Ben munkáját. Aztán a második félidőre mindez megváltozni látszott, hiszen bár egyetlen esetet kivéve továbbra sem tudta kinullázni egy drive-on belül a hazai védelem Flaccoékat, de a támadók legalább képesek voltak hosszabb ideig a pályán maradni, és ami ennél is fontosabb, TD-vel lezárni a lehetőségeket. Pedig már elúszni látszott a történet, amikor a harmadik negyed elején, egy ígéretes drive befejezte előtt, Terrell Suggs szedte le Roethlisberger passzát, amit ugyan vissza nem vitt, de Rice-nak sikerült betetőzni egy 47 yardos menetelést. Ezzel viszont sikerült úgy felpaprikázni a hazaiakat, hogy egy 95 yardos sorozattal jelezték, hogy nincs lefutva a dolog, és Harrison sack-fumble mutatványánál már egyértelműen náluk volt a momentum. Ha már Harrison, a veterán OLB hosszú kihagyás után tért vissza a helyére, és az egyetlen legitim veszélyt jelentette Joe Flaccora, 8 szóló tackle, 3 sack, 6 QB hit formájában; nem nagyon esett ki ritmusból úgy tűnik. A másik oldalán LaMarr Woodley pótlását nem sikerült megoldani, így a jobb oldal miatt nem kellett aggódnia Cool Joe-nak. A támadófala (McKinnie kivételével) jó teljesítményt nyújtott, igaz elsősorban a passzjátékban, a futásoknál kevésbé. De a vak oldali tackle teljesítménye sokba kerülhetett volna, hisz az említett labdavesztést TD-vel büntette a Pittsburgh, és már azt kérdezgette a stadion népe egymástól, hogy akkor most ez valójában hányadik utolsó negyedes fordítása Big Bennek. Mert bár még sok volt hátra, ezek azok a pillanatok, amiről a nagy Steelers D híres. Amikor le kell zárni a mérkőzést, akkor lezárják, nem engedik kibontakozni az ellenfél támadóit, labdaszerzés, sack, rövid játékok, minden, csak pont, TD nem. Egy ideig úgy tűnt ezúttal sem lesz gond, hiszen Joe Flacco 2:17-tel a vége előtt, a saját 8 yardos vonala mögött kapott lehetőséget a center mögé guggolásra, nesze fiam, nyerd meg a meccset. De Flacco ezúttal elbírta a terhet, és egy hihetetlen támadássorozatot vezényelt, és különösen a kritikus, harmadik kísérletek alkalmával volt sebészi pontosságú. Két TD passzt is kiosztott Torrey Smith-nek, melyből a másodikat sikerült is elkapnia az újonc játékosnak, aki ezzel a nap hőse lett. Nyert a Ravens, söpörte a legnagyobb riválist 2011-ben, és nagyon kényelmes helyzetben várhatja az alapszakasz végét, csak saját magukkal kell törődniük. Ezzel szemben a Steelers kisebb lépéshátrányba került, amely kijavítására bőven lesz még lehetőség, rögtön a hétvégén, az újabb csoportrangadón. Nem lenne meglepő, ha januárban újra találkozna a két csapat, de ennél sokkal jobb színvonalon kell teljesíteni mindkettőnek, ha a legfontosabb meccset meg akarják nyerni.

 

Egyre inkább mélyülni látszik a probléma a Cleveland Browns csapatánál, hiszen a támadók gyengeségeit már a védelem sem tudja kompenzálni, mert hiába védekeznek jól a passz ellen, ha a futójátékot képtelenek megállítani. Persze igazságtalan lenne, ha nem említenénk meg, hogy a Houston kétfejű futószörnye illetve támadófala sok mindenki számára megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Ennek ellenére a 261 yard, amit rájuk mért az Arian Foster – Ben Tate páros (mindkettő bőven száz yard felett), nagyon sok, ezzel a teljesítménnyel sem labdabirtoklást, sem mérkőzést nem lehet nyerni. Ebben persze nagy szerepe volt a támadójátéknak is, amely képtelen volt megfelelő pihenőidőt biztosítani a védelemnek. Colt McCoy (aki először játszott Texasban az egyetemi évek óta) folyamatos nyomás alatt volt, a támadófalnak igen komoly gondot okozott az őrzése, 4 sack jutott neki, és összesen 14 sikeres passz 146 yardért, egy interception mellett. Ez még bele is férne, ha nem 44 yardot hozna a földön az ezer sebből vérző futóegység. Egészen a harmadik negyedig nem sikerült 22 yardnál hosszabb drive-ot vezetni, ennek jutalma két mezőnygól volt, melyet egy garbage time-ban szerzett TD-vel sikerült szinesíteni. Mindösszesen 10 first down a mérkőzésen, és folyamatos, komoly hátrány, amivel nem tudott mit kezdeni a Browns offense. A védelmet eddig meghatározó emberek is eltűnni látszanak (Joe Haden kivételével), különösen a védőfalra igaz ez, ahol a kezdeti lendület elfogyni látszik a két újoncnál, ami ehhez az eredményhez vezet. A probléma már rendszerint a mérkőzések elején kezdődik, a Browns 6-58 arányban alulmarad az első negyedekben, összesítve, ami kiegészülve a futókat sújtó példátlan sérüléshullámmal, oda vezet, hogy McCoynak az egészségesnél is többet kell passzolni. A tavalyi moderált sikerek fő oka ezzel szemben a masszív futójáték volt, Peyton  Hillis egy remek támadófal mögött törte a sziklát, és erre fel lehetett építeni egy passzjátékot, akár az újonc irányítóval is. Ameddig ez a vonulat képtelen megújulni, addig hiábavaló elvárni McCoytól, hogy megnyerje a meccseket, erre ő (még) nem alkalmas, jó futás elleni védekezés és még jobb futójáték kell, ha sikereket akarnak Clevelandben. Sok idő nincs a kesergésre, hiszen abszolút nyerhető mérkőzés következik, hiszen a St. Louis Rams látogat Ohio-ba. A kulcs itt sem lesz más, mint Steven Jackson megállítása, ha ez sikerül, akkor nagy lépést tehetnek a Barnák a siker felé, és elmozdulhatnak ebből a szerencsétlen helyzetből.

 

NFC West – Kiss Ferenc (Fucu)

 

Eredmények:

Washington Redskins – San Francisco 49ers: 11 - 19
Dallas Cowboys – Seattle Seahawks: 23 - 13

San Francisco 49ers

Újabb győzelem idegenben. Idén már a negyedik mérkőzés, amin vendégként diadalmaskodnak (1992 óta nem volt ilyenre példa a franchise történetében), ráadásul mindegyik a keleti parton történt. Ráadásul ez volt sorozatban a hatodik győzelműk, amire közel 14 éve nem volt példa. Akkor a Steve Young vezette 49ers 11 mérkőzést nyert meg egymás után. Még egy érdekes statisztika, miszerint az utolsó csapat, aki öt mérkőzés előnyben volt a csoport riválisaival szemben a szezon első nyolc találkozóját követően szintén a 49ers volt. 1990-ben 8-0-val kezdték a szezont és így tettek szert öt meccses előnyre.
A recept ezúttal is hasonló volt, mint az eddig megszokott. Hiba nélküli passzjáték erős futójátékkal megtámogatva és ehhez egy bitang erős védelem.
Utóbbival kezdjük is, mivel 30. mérkőzésén sem sikerült 100 yardot futnia az ellenfél futójának. Az idei szezonban még nem kaptak futott TD-t az ellenfeleiktől. Ezen a találkozón az utolsó egy percig bezárólag csupán egy FG-t szereztek ellenük. Ezek a száraz tények lássuk kiknek is köszönhető ez a teljesítmény. Először is a vezért emelném ki, aki kilenc szereléssel járult hozzá a remek teljesítményhez. Nem mellesleg kétszer fumblet is kiharcolt. Justin Smith is remekül játszott még a körzeti oscar díjas színészkedése ellenére is. Ugyanakkor megszakadt Aldon Smith sack sorozata, ugyanis az egyetlen irányító földre vitelét Ahmad Brooks jegyezte. Kicsit csalódás volt a sack-ek elmaradása a vendégektől, ugyanis a Redskins a Bills ellen 10 alkalommal engedte túl közel John Beckhez a védőket. A secondary-ből mindenképpen érdemes kiemelni Dashon Goldsont mivel remekül vett észre az emberének szánt labdát és ugrott bele a passzsávba megszerezve idei második INT-jét.
A labda másik oldalán Frank Gore hozta a tőle elvárt teljesítményt. Sorozatban ötödik mérkőzésén jutott 100 yard fölé ezzel új franchise rekordot állított fel. Alex Smith ismét lehozott egy hibamentes mérkőzést. A találkozó elején Michael Crabtree-nek adott három fontos átadást, bizonyítva, hogy alakul köztük az összhang. Az első félidő előtt adta egyetlen TD passzát az újonc, hetedik körben draftolt, az egyetemen védekező játékosból átkonvertált fullbacknek, Bruce Millernek. A támadófal is kitett magáért, mivel ezúttal egy jó védelem ellen kellett tartaniuk magukat. Ezt többé-kevésbé sikerült, két sacket engedtek, de többször is összezuhant a zseb és ütést kapott Smith.

Sérült lista:
Jim Harbaugh mérkőzés utáni sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott, hogy nincsen érdemleges sérültje a csapatnak. Azonban Frank Gore rásérült a bokájára és emiatt bicegett. Kendall Hunter ujja gyakorlatilag eltört, de ezzel együtt játszott.

Seattle Seahawks
Nem sikerült egy másik NFC East-es csapatot meglepni, így a vereség sorozat három mérkőzésesre emelkedett.
A támadóknál mindenképpen dicséret illeti a támadófalat. Egyrészt azért mert csupán egy alkalommal értek el ellenük sacket. Ez hatalmas szó annak tudatában, hogy a mérkőzés előtt a Seahawks irányítóit sackelték a legtöbbször (28) az idei szezonban. Igaz ebben benne van, hogy Jackson többször kimozgott a zsebből, mert jött a nyomás. Másrészt hatékonyan támogatták a futójátékot az NFL egyik legjobb futás elleni védelme ellen. Marshawn Lynch 135 yardot futott egy TD-al kiegészítve. Ez volt a futó első alapszakaszban elért 100 yardos teljesítménye amióta a Seattlebe került. Hiába volt jó a futójáték a passzjáték nem tudott felzárkózni mellé. Tarvaris Jackson újra kezdőként lépett pályára, de több mint 100 yarddal elmaradt a múlt heti teljesítményétől. Ráadásul a 221 yardja mellé háromszor el is adta a labdát, kétszer teljes mértékben az ő hibája volt az INT. Voltak szép passzai, mint például a Mike Williams felé menő három labda, amit a sérülésből visszatért elkapó sikeresen megszelídített. Persze teljesen homály dobások is voltak, amik jóval az elkapó hatótávolságán kívül repültek.
A védelem sem teljesített úgy, ahogy azt elvárták volna tőlük. Az első félidőben még távol tartották a Cowboys támadóit az endzonejuktól. köszönhetően a védekező fal közepének, akik remekül fogták meg a rövid yardos futásokat. Azonban összességében nyoma sem volt a remek futás elleni védelemnek, ami eddig jellemző volt rájuk. Az újonc, DeMarco Murray 139 yardot futott ellenük és összesen 442 yardot engedtek a Dallas támadóinak. A fentebb említet első félidőt még kihúzták FG-okkal, de a második játékrészben az első TD-nál egy elváltás miatt teljesen üresen hagyták Jason Witten-t és emiatt TD-t is kaptak. A pass rush nem generált sack-et, mivel többször is kimozgott Tony Romo a szűkülő zsebből. Richard Marshall ezúttal is észrevetette magát egy kiharcolt fumble formájában.

Sérült lista:
Sidney Rice kisebb lábsérülést szedett össze ezért a héten limitált edzéseket fog végezni.

Arizona Cardinals – St. Louis Rams: 19 – 13 (hosszabbítás után)

A csoport két utolsója feszült egymásnak vasárnap Glendaleben. A feszülés azt hiszem jó jelző a mérkőzés egészét tekintve, mivel a színvonal nem csapdosta a plafont. Azonban a végén olyan izgalmak voltak, amik elhomályosítják a találkozó első 50 percét. Ráadásul a hazai közönség örülhetett győzelemnek.
A mérkőzést a Rams kezdhette támadással, de a hazaiak védelme remekül kivédekezte mind a három kísérletüket. A vezetést a Cardinals szerezte meg Jay Feely 27 yardos mezőnygóljának köszönhetően. Nem sokáig örülhettek a vezetésnek, ugyanis Sam Bradfordék egy remek drive után egyenlítettek. A második negyedben csak a St. Louis szerzett pontot, mégpedig két FG-t ezzel 9-3-as vendég vezetéssel vonultak félidőre a csapatok. A második játékrészt a hazaiak kezdték és 63 yardos drive után három ponttal közelebb férkőztek ellenfelükhöz. A Cardinals védelme remek munkát végezve állította meg a Rams támadóit ebben a negyedben. Azonban mégis egy touchdown-nyi előnnyel fordultak rá az utolsó játékrészre. Ez úgy fordulhatott elő, hogy egymás után két támadó driveban is safety-t ért el a Rams. Ebben alaposan benne volt a Cardinals támadó alakulata élükön John Skeltonnal. A záró negyedben tovább folytatódott a szenvedés mindkét csapat támadói részéről. A mérkőzés vége előtt öt perccel sikerült kiegyenlíteni a Cardinalsnak, remek 79 yardos driveot és Larry Fitzgerald szép TD elkapását követően. A St. Louisnak kétszer is alkalma volt megnyerni a mérkőzést. Először A találkozó legvégén, amikor is eljutottak a Cardinals 24 yardos vonaláig, jól lefuttatva az időt. Azonban blokkolták a győztes mezőnygól kísérletet, így jöhetett a hosszabbítás. Itt a vendégek nyerték a pénzfeldobást és kezdhették a támadást. Azonban a hazaiak védelme remekül megfogta a támadásukat és jöhetett a Cards támadó alakulata. Pontosabban jöhetett volna, de Donnie Jones puntját, a saját egy yardosán elkapva, Patrick Peterson 99 yardos visszahordás TD elérve szállította a győzelmet csapatának.

Nagyon kellett már ez a győzelem a Cardinalsnak, mivel ezzel megszakították hat mérkőzés óta tartó vereségsorozatukat. John Skelton profi pályafutása harmadik győzelmét szerezte meg kezdő irányítóként. Annyiban játszott jobban, mint a jelenleg sérült Kevin Kolb, hogy jobban mozgott ki a zsebből. Neki is voltak igen pontatlan dobásai. Az utolsó irányító, aki két egymás követő playben safety-t szenvedett el Kordell Stewart volt 1999-ben. Beanie Wellst teljesen levette a pályáról a Rams védelme és egyébként is csak 20 alkalommal futhatott, de látszott rajta, hogy a térde erősen nem egészséges. A támadófal sem segítette a futásokat és a két safetyben is benne volt a kezük (lábuk). Larry Fitzgerald végre kapott labdát az endzoneban is és ezzel már csak egy TD-nyira van Roy Green franchise rekordjától.
A védelem helyenként akadozott és nem sikerült Steven Jacksont 100 yard alatt tartani. Calais Campbell kiemelkedő teljesítmény nyújtott. 1.5 sacket gyűjtött be és többször ott volt Bradford nyakán. Azonban a legfontosabb játéka a mérkőzés végi FG blokkja volt, amivel hosszabbításra mentette a találkozót csapatának. Sam Acho másodszor kezdett a sérült Joey POrter helyén és ezúttal is szerzett egy sacket, harmadik meccsén már a harmadikat. Patrick Peterson hozta a tőle szokásos hullámzó teljesítményt. Volt egy nagyon szép INT-je, de kétszer is dobtak rá zászlót, mert túl határozottan fogta az emberét. Nem mellesleg ő szerezte meg a győzelmet a punt visszahordás TD-jával. Pár adat Peterson cselekedetéről. Ez volt az NFL történetének második leghosszabb punt visszahordás TD-ja. Ez volt az újonc CB harmadik punt visszahordás touchdownja és ezzel már most beállította a franchise rekordot, amit Vai Sikahema és Ollie Matson közösen tartottak eddig. Az NFL történetének csupán második hosszabbításos punt visszahordás TD-ját láthatták a nézők. Az elsőt 1995-ben a Chiefs színeiben Tamarick Vanover szolgáltatta a Chargers ellenében.

Sam Bradford visszatért a Rams kezdőcsapatába, miután úgy vélték az edző, hogy meggyógyult annyira a bokája, hogy vállalni tudja a játékot. A recept hasonló volt az eddigiekhez, mégpedig, hogy a pályán szépen átmasíroznak, de az ellenfél redzoneján belül megáll a tudomány. Ilyenkor igyekeztek Steven Jackson kezébe adni a labdát, de a Cards védelme jól megfogta ezeket a próbálkozásokat. Jackson egyébként 130 yarddal terhelte meg a hazaiak védelmét, ezzel sorozatban második mérkőzésén lépte át a 100 yardos határt. Egy elkapásával pedig hatodik helyre ugrott a Rams örökranglistáján az elkapásokat tekintve ezzel megelőzve Elroy Hirsch-t. A támadófal igyekezett megvédeni  Bradfordot, de háromszor így is odaértek hozzá.
A védelem az idei szezon legkevesebb yardmennyiségét kapta, szám szerint 292-t. Mégis amikor igazán kellett volna nem tudták megállítani a Cardinals támadóit. Chri Long ismét bezsebelt egy sack-et és már csak 1.5 kell, hogy beállítsa tavalyi teljesítményét. Az újonc Robert Quinn is jobban beilleszkedik a védelembe ez jelzi, hogy második meccsén sorozatban begyűjt egy sacket. A két safety-nél nagyon szépen gyakoroltak nyomást a Cards támadófalára és sikerült is Skeltont földre vinni, majd hibára késztetni. Remek teljesítménnyel rukkolt elő Darian Stewart már nem első alkalommal. Ezúttal három passzt védekezett le nagyszerűen, valamint volt egy kiharcolt fumbleja is.

Sérült lista:

Cards: Michael Adams egy ütközés következtében lent maradt a földön és hordágyon vitték le a pályáról. Aggodalomra semmi ok, nincs semmi baja.
Rams: Az újonc, Greg Salas lábtörést szenvedett egy szerelés következtében és műtét vár rá, emiatt idén már nem láthatjuk a pályán. Rajta kívül Lance Kendricks és Brandon Gibson szedtek össze sérüléseket.

A divízió állása:

1.    San Francisco 49ers (7-1)
2.    Seattle Seahawks (2-6)
3.    Arizona Cardinals (2-6)
4.    St. Louis Rams (1-7)

A tízedik hét párosítása:

Cleveland Browns – St. Louis Rams
Philadlephia Eagles – Arizona Cardinals
Seattle Seahawks – Baltimore Ravens
San Francisco 49ers – New York Giants

 

 

NFC North - Pap Dániel (konqueror)

 

Bevezető:
Az NFC North újra bye weeket élhetett meg, ezúttal a Lions és a Vikings térhetett pihenőre. Nem úgy a Bears és a Green Bay, akikre kőkemény csata várt, előbbi hétfő este a nem túl magasan szárnyaló Sasok ellen, utóbbi pedig a Rivers vezette San Diegoval szemben mutathatta meg, mit tud.

 

Bears:
A hagyományos hétfő esti rangadón léphetett fűre a Chicago, ellenfelük pedig a szezont nagy reményekkel kezdő, döcögősen folytató, mostanság pedig felfelé kapaszkodó Philadelphia volt. A meccset a vendég Bears kezdte jobban, előbb a találkozó előtt 1091 yarddal álló Forté futásainak köszönhetően, majd két 3. kísérletes szituációt sikerült megoldaniuk. A végén Spaeth 5 yardos TD elkapása tette fel a drivera a koronát. A hátrány mellett nem jött jól az Eaglesnek az sem, hogy a "dream team" secondary egyik tagja, Asante Samuel kisebb sérülést szenvedett. A liga egyik legizgalmasabb stílusban játszó irányítója, Michael Vick tovább tetézte a gondokat, már a vörös zónában dobott interceptiont, amit Major Wrightnak írhattunk be, de elengedhetetlen érdemei voltak benne a labdába belekapó Lance Briggsnek. A Bears rúgója, Robbie Gould 51 yardról nem hibázott, a másik kulcselem a driveban a sikerrel vett 3 & 16-os szituáció volt, ezt a Vanderbilt alumni, azaz Cutler és Bennett oldotta meg (26 yardos elkapás), mindezt már a második negyedben. 0-10-nél éledezni kezdett a Philadelphia, előbb Alex Henery lőtt be egy 47 yardos mezőnygólt, majd villant az Eagles védelem, Fortén erőszakoltak ki egy fumble-t, és Brian Rolle volt eredményes a vesztett labda után. Félidőben így is a Chicago mehetett boldogan pihenőre, a Dallas színeiben már több nagy Eagles-elleni meccset megélt Marion Barber 2 yardos futásával visszavették az előnyt, 17-10. Azért utólag ezt meg lehet köszönni DeSean Jacksonnak, aki elejtette Podlesh puntját, így jutott labdához a Szeles Város csapata. A második félidőt egyértelműen a Philly kezdte jobban, két ellentétes drive után szerzett pontokat a zöld-fehér csapat. Előbb egy hosszú, 80 yardos játéksorozatot követően az ex-Dolphins futó, Ronnie Brown volt eredményes, majd egy második Matt Forté fumble után LeSean McCoy szaladt be a célterületre. A fordulatos találkozón Gould field goaljával zárkózott a Chicago, Bennett azt megelőzően újabb 3. down kísérletnél volt biztos kezű. A negyedik negyed elején pedig az aznap remekül teljesítő Bennett már touchdownt is szerzett, így 3 ponttal ismét "ellépett" a Bears. Gould a hajrában még egy mezőnygólt értékesíteni tudott, 22 yardról ez rutinmunkának számított. Az Eagles támadhatott a legvégén a győzelemért, de nem járt sikerrel a "testvéri szeretet városának" reprezentánsa, Michael Vick így karrierje során negyedszer is vesztesen hagyhatta el a pályát a Bears ellen. A meccsen mindenképpen kiemelendő az, hogy a Bears támadófal egyre jobban védi meg Cutlert. Nem kaptak sacket hétfő este, és a Lions elleni vereség óta is csupán hármat. Viszonyításképpen, az első 5 meccsen tizennyolcat. A másik szembeötlő változás a Lions vereség óta, hogy némiképp több a futójáték, a jó formában levő Fortéval ez el is várható. Matt Forté megint 100 futott yard fölé jutott, a két fumble ugyan elcsúfítja a statisztikát, de ezt is sikerült megúszniuk. Forté 133 futott yardja a legtöbb Walter Payton 1978-ban elért 157 egysége óta, amit Bears futó MNF-en elért.

 

Packers:
A hibátlan Green Bay egy potenciális Super Bowl párosításon mérhette össze erejét az erős San Diego ellen. Érdekes meccsnek néztünk elébe, hiszen a Chargers passzjátéka hagyományosan erős, míg ha van gyengéje a hibátlan, magasan listavezető Sajtfejűeknek, akkor az a passzok elleni védekezés. Ennek ellentmondott a meccs kezdete, a hazai San Diego Vincent Jackson elkapása után szerezte meg a vezetést 4 és fél perc után, immáron sokadszor került hátrányba idegenben a Packers. Nem sokáig tartott a hátrány, a tavalyi év nagy részét sérülés miatt kihagyó Finley volt eredményes Rodgers felívelését követően, Eric Weddle ezúttal nem tudta interceptionjeinek számát gyarapítani. Peprah azonban igen, Rivers passzát touchdownig hordta vissza (a return során vagy négy borzasztó misstackle-t mutatott be a San Diego offense), ezzel fordított az eredményen a vendégként játszó címvédő. Peprah sikerét gyorsan megirigyelhette a tavalyi év egyik nagy felfedezettje, a remek CB Tramon Williams, és gyorsan növelte az előnyt egy újabb interception visszahordásból. Hidegzuhanként érhette ez a hazaiakat, akik a második negyed hajnalán Tolbert futott TD-jével tudtak kozmetikázni az eredményen, majd később egy mezőnygóllal is közelebb merészkedtek. A közelebb merészkedés igaz volt a Chargers védőegységére is, akik sokszor kényelmetlenül közel tudtak kerülni Rodgershez. A félidőt azonban Jordy Nelson parádés elkapása és touchdownja zárta le, érdemes megnéznie mindenkinek, aki nem látta, Nelson elvetődve szinte a "fű alól" szedte fel a labdát, majd nemes egyszerűséggel begurult a célterületre. Visszanézték a bírók, de nem találtak perdöntő bizonyítékot a TD ellen, így 28-17-es előnnyel vonulhatott pihenőre a vendéggárda. Hazai pályán nem adta, nem adhatta fel a Chargers, (Packers mezőnygól után) villant egyet a rutinos Antonio Gates, elkapásával (és természetesen az extra ponttal) 31-24 állt az eredményjelző táblán. Erre egy pompás drive-val felelt Rodgers és csapata, 3 kulcs játéknak köszönhették a 6+1 pontot. Az első az volt, mikor Jennings remek testcsellel rázta le Jammert, és szerzett fontos yardokat, ezt egy futójáték követte, aminél Rodgers kiforgott jobbra a zsebből, elmentek rá a védők, a maradékot pedig Kuhn blokkolta ki iszonyatosan. A cseresznye pedig a drive sütijén James Jones aznapi első elkapása volt, mely rögvest TD-t ért. Ismét 2 touchdown különbség, 38-24 volt az állás. És még ekkor sem zárták el a pontcsapot Kaliforniában. Rodgers ugyan nem tudott rendesen beleállni egy hosszú, 64 yardos passzba, de ez sem okozott neki gondot, pláne úgy nem, hogy Jordy Nelsonnal szemben egy újonc CB, Gilchrist állt, és meg is zavarodott vaskosan. Ebből ugyan pont nem lett, de 3 yardról jöhetett a címvédő, és második kísérletből Jennings TD-t is szerzett, 45-24. A Chargers ekkor sem adta fel. Vincent Jackson karrierjének egyik legjobb meccsén lehet túl, hiszen a meglévő TD elkapása mellé még kettőt szerzett a meccs hajrájában, ezzel ismét egyetlen TD különbségre zárkózott a hazai gárda. Ekkor Rivers történelmet írt, ám ez negatív előjelű. Karrierje során soha nem dobott egy meccsen 3 INT-et, most igen, Peprah volt szemfüles újfent. Megint sikerült sokáig visszacipelni a labdát, de aztán a Packers nem ment rá a pontokra, letérdeltek, és így született meg ennek a rendkívül pontgazdag rangadónak a végeredménye, 45-38, Packers win. Rodgers megint ellenállhatatlan volt, 4 TD passzát 4 különböző embernek osztotta ki, és csak 5 átadása volt hibás. Emellett GB mércével a futójáték is működött, 100 yard fölé jutottak a sárga-zöldek. A passzvédekezés ha úgy vesszük megint sok benyelt yardban "kamatozott", de oda se neki, ha utána hosszú interception visszahordásokba torkollik az egész. A kiváló offense mellett ezúttal nagyon kellett Tramon Williams és Peprah TD-je is. Megint nagy meccset nyert a Packers, tudom, hogy unalmas a körkép így, hogy őket kell egekig magasztalnom, de hát mit csináljak, ha ennyire jók. Jövő héten megint láthatjuk mind a San Diegot, mind a Green Bayt, előbbi csütörtökön szerepel a Raiders ellen, utóbbi hétfő este fogadja a Minnesotát.

 
Rövid előretekintő:
A szünnapos Detroit Chicagoba látogat majd, idegenben jók az Oroszlánok, meglátjuk mire jutnak a Szeles Városban. A másik összecsapás is csoportrangadó, Vikings-Packers meccset láthatunk hétfő este, a két csapat gyaníthatóan újra egy forró hangulatú derbit prezentál számunkra, még akkor is, ha a találkozó a hűvös Lambeau Fielden került megrendezésre.