Könyvek, színház

Márciusi wrap up: konkrétan a Kitelepítés és a Laxness könyv annyira elfárasztott, hogy sokkal könnyedebb dolgokat szerettem volna olvasni. Félig meddig sikerült 😊

1) Iulian Ciocan: És reggel jönnek az oroszok 3/5
Szeretem az "egzotikus" országokat, és Moldova nekem elég egzotikus. 2015-ban íródott könyv két idősíkon játszódik. Egyszerre ismerős és egyszerre idegen a posztkommunista Moldova. A könyv szatíraként működik, de közben a két főszereplőnek is akar valamilyen ívet adni, és ez a része kevésbé működött nekem. A mellékszereplők viccesek, bár néhányan kicsit lógnak, és csak szalmabábnak vannak ott (pl. az apa). Ajánlom, de várakozásokat menedzselném 😊

2) Raduan Nassar: Egy pohár harag 2/5
Hát. Rövid. Nagyon nehéz olvasni. Mindig érdekes valakinek a belső monológja, de ezt már láttam eleget. Egy nárcisztikus elbeszélő dühöngése gyakorlatilag a könyv, keretezve egy másik nézőponttal. Értem, hogy miért jó könyv, de a szubjektív értékítéletem nem volt oda érte. Ja, brazil író, egzotikus ország pipa 😊

3) Olga Tokarczuk: Hajtsd az ekédet a holtak csontjain át 4/5
Tokarczuk zseniális elbeszélő. Ez a könyv is nagyon jól meg van írva. A krimi/thriller nem az én műfajom, de OT ebben az értelem abszolút nem zsánerkönyvet írt, a műfajon csavart egy nagyot, meg sok kicsit, és ettől lesz izgalmas. Ami miatt nem 5 pont, az a szájbarágós üzenet, azt én nem szeretem annyira.

4) Elena Ferrante: Brilliáns barátnőm 6/5
Az idei első 6/5-ös könyvem (csillagos ötös, ha úgy tetszik). Minden hype-t megérdemel. Mindent. Lebilincselő könyv, fantasztikus történet, gyönyörűen megrajzolt szereplők, életre kelő háttér, a korabeli Nápolyban éreztem magam. Áh, el kell olvasni. És a második könyv első 100 oldala (ahol tartok épp) még jobban odaver. Ritka jó könyv.

5) Elisha Shua Dusapin: A pacsinkógolyók 1.5/5
És akkor az ellenpont. Tök jó volt olvasni arról, hogy létező jelenség a koreai bevándorló Japánban, kicsit megérteni dolgokat a pacsinkóról. Ezért 1.5 és nem 1. A maradék része kb. értelmetlen. Egy kicsit családi dráma, egy kicsit felnövés történet, egy kicsit valami, de nem áll össze.

PDFben letöltött e-book nagyon nagyon apró betűs Kindle-ön. Át lehet ezt alakítani valami olyan formátumba, hogy olvasható legyen?
Hanni

Calibre megoldja

PDFben letöltött e-book nagyon nagyon apró betűs Kindle-ön. Át lehet ezt alakítani valami olyan formátumba, hogy olvasható legyen?
Hanni

Egyszer használtam ezt:  tinywow.com/pdf/to-epub
Hátha

PDFben letöltött e-book nagyon nagyon apró betűs Kindle-ön. Át lehet ezt alakítani valami olyan formátumba, hogy olvasható legyen?

Krasznahorkaitol ki olvasott tobb konyvet is? Melyikkel erdemes kezdeni? Satantango? Az ellenallas melankoliaja? Vagy ahogy o mondta egy interjuban, "teljesen mindegy mert ugyanazt mondja el a konyveiben ujra meg ujra?" Kicsit elmerultem a konyvei fulszovegeinel, meg olvastam par interjut vele. Koszi. 😊
Zsellér van de Vrij

Én sorba mentem, egy ideig. A Sátántangóval kezdtem de szerintem akkor túl gyorsan olvastam, mert nagyon beszippantott. Másodjára kellett volna elolvasnom először. Amúgy lehetne kezdeni a 86-os novelláskötettel is. Sőt a DIA bibliográfiájában felvesznek kötetben meg nem jelent novellákat is, nem sokat. A 2. regény előtt inkább a Herscht és a Wenckheim jönne. Az ellenállás... meg a pont az i-re.
Amúgy nem is kéne olvasni mert KL szerint nem is jók. Hát így megy ez.

Szerkesztette: Tactful Cactus

Krasznahorkaitol ki olvasott tobb konyvet is? Melyikkel erdemes kezdeni? Satantango? Az ellenallas melankoliaja? Vagy ahogy o mondta egy interjuban, "teljesen mindegy mert ugyanazt mondja el a konyveiben ujra meg ujra?" Kicsit elmerultem a konyvei fulszovegeinel, meg olvastam par interjut vele. Koszi. 😊

Szerkesztette: Brouwerij van de Vrij

Vagy 12 év után újraolvastam a Wayward Pines trilógiát, esténként, miután a feleségem is újraolvasta. Jól kikapcsolt a fárasztó napok után. sok mindenre nem emlékeztem már mi hogy volt benne. Szerintem remek a befejezése, egyszerre szeretem és utálom. De tényleg kurva jó, hogy honnan hova jut el az egész történet.

| [Hetvenezer évvel később Ethan Burke-nek felpattant a szeme. |
Zsellér van de Vrij

sztem is jo. jobban tetszett mint a sorozat, pedig azt lattam eloszor.
van egy prequel, de sok ertelme nincsen.

ha mar wayward pines es blake crouch akkor DARK MATTER - Sötét ​anyag
engem lebilincselt

a netflixes sorozat hatására szerettem volna előkeresni a Száz év magány kötetemet, de mivel nem találtam, "sajnos" újat kellett rendelnem és ha már megjött, nyilván újra is kellett olvasnom (kb. 10-12 éve olvastam először)

idén tíz könyvnél járok, ez volt az egyetlen újrázó de még így is, megint fantasztikus élmény volt és csak megerősített benne, hogy nem érdemes a sorozattal bajlódnom, úgysem fogja tudni azt hozni, ami a fejemben van a macondói világból. 😊 a magvető pár éve kiadott egy gyönyörű Márquez sorozatot, ez a darab is onnan van, külsőre is ajánlom.



a maradék kilencből egyedül Marcus Aurelius - Elmélkedések kötetére adtam max. pontszámot, az egy egészen más olvasmány, nincs is nagy filozófiai ismeretségem, de jól esett kicsit elmerülni a sztoicizmusban, biztosan fogok még hasonló dolgokat keresni.

Vagy 12 év után újraolvastam a Wayward Pines trilógiát, esténként, miután a feleségem is újraolvasta. Jól kikapcsolt a fárasztó napok után. sok mindenre nem emlékeztem már mi hogy volt benne. Szerintem remek a befejezése, egyszerre szeretem és utálom. De tényleg kurva jó, hogy honnan hova jut el az egész történet.

| [Hetvenezer évvel később Ethan Burke-nek felpattant a szeme. |

Szerkesztette: Brouwerij van de Vrij

tudom nem "magas művészet", de rohadt boldog vagyok hogy végre sikerült beszerezni bárhogy is
most már csak a többi rész megjelenését kell kivárni

Jonathan Littell joakaratuak cimu konyvet olvasta valaki?

Pintér Bélának elgurult a gyógyszere, ez az Idegen Test nagyon komoly volt. 😀 Aki nem riad vissza provokatív, polgárpukkasztó, lmbtq contettől, annak ajánlom. Nem is csak egy irányba kritikus, hanem szinte mindenfelé.

Don DeLillo feher zajat erdemes beszerezni?
Zsellér van de Vrij

fuh, szerintem nem, pedig én szeretem az abszurd dolgokat.

kusza, sehova nem tartó, semmiről nem szóló történet, idegesítő stílusban. ha van kedved ilyesmihez 500-600 oldalon keresztül, akkor a Móricz környékén kölcsön tudom adni.
törölt kristof

Na, amúgy is impulzus vásárlás volt, szóval eladó 😅
Gyurma Pappa

Mennyiert? XD

Don DeLillo feher zajat erdemes beszerezni?
Zsellér van de Vrij

fuh, szerintem nem, pedig én szeretem az abszurd dolgokat.

kusza, sehova nem tartó, semmiről nem szóló történet, idegesítő stílusban. ha van kedved ilyesmihez 500-600 oldalon keresztül, akkor a Móricz környékén kölcsön tudom adni.
törölt kristof

Na, amúgy is impulzus vásárlás volt, szóval eladó 😅

Don DeLillo feher zajat erdemes beszerezni?
Zsellér van de Vrij

fuh, szerintem nem, pedig én szeretem az abszurd dolgokat.

kusza, sehova nem tartó, semmiről nem szóló történet, idegesítő stílusban. ha van kedved ilyesmihez 500-600 oldalon keresztül, akkor a Móricz környékén kölcsön tudom adni.

Don DeLillo feher zajat erdemes beszerezni?

The Price of Time by Tim Tigner

Az elso konyv amit tole olvastam kiszamithato volt, izgalom mentes.

Itt jo volt az alaptortenet. bejott egy titokzatos szal is es a vegeig meg le is kotott., de a "megfejtes" nem gyere be, sztem szkippelem a tobbi konyvet.

 index.hu/kultur/2025/02/27/meghalt-mecs-karoly-a-nemzet-muvesze-baradlay-richard-szinesz-film/

35-ös kihívás, január - február:
Dzsokijuing

Akkor én is 😊 Hosszabb vélemények.

Daniel Kehlmann: Mozgókép 3.5/5
Én Dszokival ellentétben én nagyon elhúztam a számat többször is olvasás közben. Zseniális írói eszközökkel játszik Kehlmann, sok álomszerű jelenet keveredik a valósággal, tényleg jól használja az írói eszközöket (ahogy az egyes szereplők hol tárgyilagos POV-t kapnak, hol átcsap álomszerű képekbe, majd vissza). De nekem a szereplők nagyon klisések (főleg a nácik), szájbarágós az üzenet. Hiába vannak benne tényleg lenyűgöző írói megoldások, az összeredmény nekem nem jött be igazán.

Éduard Louis: Akik megölték az apámat 4/5
A Nem rossz könyvek Loius-ról szóló podcast adását úgy vezették fel, hogy "amikor tétje van az irodalomnak", és ezzel nem tudok vitatkozni. A leszámolás Eddy-vel egy prózaibb könyv, sokkal jobban kétlábbal áll a földön, pedig az egy autófikció, sokkal személyesebb könyv kéne hogy legyen. Ez a könyv mégis sokkal személyesebb és közelibb. Több, a Leszámolásban megismert történetet újramesél, kicsit más szemszögből. A könyv második része, hogy sorban vádolja a francia politikusokat, akik "megölték" az apját (asszem azóta szószerint is meghalt). Ez a rész nagyon erős, és érezni lehet, még a fordításból is dühöt.

Kjersti Annesdatter Skomsvold: A gyerek 5/5
Szerintem az egyik legszebb könyv, amit az anyaságról olvastam. Csodálatos minden oldala. Oda-vissza ugrálunk az időben, a szülők szerelembe esésétől a könyv címadó (egyébként második) gyerek születésén át, a kisgyermekkoráig. Közben KAS folyamatosan átlépi a negyedik falat, olyan értelemben, hogy az írásról ír, annak nehézségeiről. Aki szeretném jobban érteni, hogy mi zajlik a nők lelkében az anyaság alatt, mindenképp ajánlom (nincs 100 oldal sem talán).

Visky András: Kitelepítés 3/5
Uhh. hát ezzel 2024-től 2019-ig visszamenőleg elolvastam az összes könyves magazin első helyezettet (erről majd máskor, van egy kisebb sideprojektem, ami segít, hogy ne a munkán és a 2025-ös nácikon járjon az agyam egyfolytában, ha nem a gyerekekkel vagyok). Ez könyv nehéz. Nem csak a millió román toldalék szöveg miatt, nem csak a témája miatt, de a mondatok hiánya, a központozás esetlegessége fájdalmasan nagy kihívássá teszi, ezt az egyébként nem kimondottan hosszú (430 oldalas) könyvet. És ettől még zseniális. Nagyon sok apró, de gyönyörű "mondat" van benne, nem lehet igazán tudni, hogy hol kezdődik a fikció és mi a valóság, és ettől lesz igazán érdekes. Sokszor le kellett tennem pár napra, mire befejeztem, annyira megerőltető volt. Nehéz azt mondani, hogy ez egy rossz könyv lenne, de nekem az a néhány szép mondat és a történet nagy része maradt meg, sokszor kaptam azon magam, hogy átugrok szakaszokat, és erőltetni kellett magam, hogy visszamenjek, egyszerűen csapongó volt, amikor hosszan, és többször ismételte önmagát, az érzéseit vagy véletlenszerűen visszautalt korábbi történésekre hosszú bekezdéseken keresztül

Halldor Laxxnes: Kereszténység a Gleccser aljában 4.5/5
Őszintén szólva, ez a legfurcsább és egyben legszórakoztatóbb, de közben abszolút nem lektűr könyv, amit olvastam. Az alap történet az, hogy van egy "eltévedt" plébános az északi-nyugati gleccserek aljában, akihez a püspök egy megbízottat küld, hogy derítse ki, mi is történik. Kimondottan azt a feladatot kapja, hogy ne írjon véleményt, nem tegyen hozzá semmi személyeset, hanem tárgyilagosan jegyezze le, mi történik. Na, ez az első "állomáson", a paplakban már nehézségekbe ütközik, ahol furcsa házinéni, furcsa süteményekkel és ihatatlan kávéval kínálja. És aztán egyre furcsább és furcsább emberekkel és történetekkel találkozik. Iszonyatosan zseniálisan adja vissza a szöveg ezt a küzdelmet, amit a PüsMeg (püspöki megbízott, máshol csak Alulírott) elszenved azzal, hogy tárgyilagos próbáljon maradni. Nem mindenkinek tetszene ez a könyv, de én imádtam. Kicsit Monty Python érzésem volt néha az abszurditás szintjeivel, de lubickoltam benne. Félpont mínusz annak jár, hogy kissé öncélú az egész írás, de néha ez is kell, talán.

Pogátsa Zoltán: A globális elit 4/5
Ahogy írtam az évértékelésemben, több non-fiction szeretnék olvasni, többször "idéztem" a világpolitikai topikban ebből a könyvből. Pogátsát sokan nem szeretik a nyíltan vállalt balossága miatt, nekem is néha zavaró, hogy többször mondd véleményt, amikor a tények önmagukban is elég durvák és megdöbbentőek, de ettől függetlenül hiánypótló a gazdaságtudományi ismeretterjesztő munkája, és ajánlom mindenkinek (a sorozata második darabját most olvasom, nekem mint végzett közgazdásznak kevés újat mondd eddig a Válság és Infláció, de egy jól megírt könyvről beszélünk).

Szerkesztette: Gyurma Pappa

RIP:
 telex.hu/kult/2025/02/23/meghalt-harkanyi-endre-kossuth-es-jaszai-mari-dijas-szinesz
bcsarli, Udvari Főkóstoló

Lord Helmet: "cigiszünet"
Vincent Benedict: "mint két tojás"
Tapsi Hapsi
Werner Klopek
Bigiboy
Bikk

Volt valami ordas gagyi magyar sorozat: Éretlenek, csak miatta néztem.

35-ös kihívás, január - február:

1. Viktor Pelevin: Transzhumanizmus Rt.
2. Murakami Haruki: Mesterségem a regényírás
3. Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
4. Carlos Castaneda: Az idő kereke
5. Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei
6. John Williams: Stoner
7. Daniel Kehlmann: Mozgókép

Ez a Pelevin most gyengébbre sikerült, de a Murakamik egytől-egyig csodálatosak. Castanedát Pelevin miatt olvastam el, lehet, hogy szélhámos, de a mexikói sámán kultúráról erőteljesen ír. A Stoner szépen megírt, de túlhájpolt könyv, viszont a legújabb Kehlmann valódi mestermű a náci Németországról és a művész opportunizmusáról. A Mefisztóval rokon, mégis más.

RIP:
 telex.hu/kult/2025/02/23/meghalt-harkanyi-endre-kossuth-es-jaszai-mari-dijas-szinesz
bcsarli, Udvari Főkóstoló

MZ/x jelkezz, jelkezz

RIP:
 telex.hu/kult/2025/02/23/meghalt-harkanyi-endre-kossuth-es-jaszai-mari-dijas-szinesz

Eszembe jutott még egy: Háy János: A Cégvezető

Talán közrejátszott hogy életünk egyik legrosszabb nyaralása alatt küzdöttem vele, de azóta sem vettem elő.
Gyurma Pappa

 dante.jegyx1.hu/eloadas/3772/hay-janos:-a-cegvezeto

pont tegnap jött szembe, hátha így majd átjön. 😊

(ezt a Háyt nem olvastam még, de a színdarab így tervben van.)

Képzelt Riport - Aréna.

Mentségemre szóljon, a nejem ajándékba kapta a jegyeket, és én az utolsó voltam, aki elment volna vele, de előtte sorban ilyen - olyan okok miatt lemondták.

Na most tekintsünk el attól, hogy a mű eredetije is egy kommunista propaganda fércmű volt a könyv (Déry eleve Aczél megrendelésére írta) is meg az előadás is - bugyuta és értelmetlen dalokkal, de azokban legalább értelmes színészek játszottak, akik tudtak énekelni meg szinészkedni. Itt ez se nagyon jött össze. Szegény Novák Péter a hangbeli problémáit ripacskodással és kiabálással próbálta kevesebb sikerrel àlcázni, Szabó Kimmelnél jellegtelenebb és hangban unalmasabb karaktert nehéz lett volna találni, Trokàn Nóra meg Fekete Linda kellemes csalódás voltak, habár nem volt magasan a léc. A fények és a technika rendben, mellékszereplők nem fájdalmasak, de nem is jók.

A baj az, hogy a műnek annyira propagandisztikus a mondanivalója és annyira gyerekesen álnaiv a szövege, hogy még a drámai pillanatokban is komolyanvehetetlen és bosszantó. A drog rossz, a nyugat rossz és fasiszta, a béketábor jó. (Nem is csodálom, hogy ennyien voltak, működik ez még mindig ugye) Ideje lenne hogy ez a mű is oda kerüljön a színháztörténet pöcegödrébe, a többi méltán elfeledett kádári “remek” mellé.