Ki az a Dorial Green-Beckham?

A kezdetek

1993. április 12-én született, Dorial Green néven St. Louis városában. Édesanyját Charmelle Greenek hívják, nevét utána kapta, biológiai apját Dorial sosem ismerte meg. A 6 testvér közül Dorial a harmadik volt a sorban. Anyja masszívan alkoholizált, illetve a drogokról sem csak szóbeszédben hallott. Gyermekei itták meg anyjuk gondjainak levét, Dorial például már pár hónapos korában naponta többször utazta végig a 3 órás St. Louis – Springfield távot. A család ekkor többnyire, mint ahogy a következő években is a John B. Hughes „apartman-komplexus” névre hallgató telepen élt. Dorial is innen járt be az Ed V. Williams általános iskolába, de már nem a testvéreivel. A 6 gyerek külön-külön lakhelyre kényszerült, miután Charmellet többszöri visszaesőként lopásért, kábítószer birtoklásért és családi brutalitásért elítélték. „Nehéz volt Charmelle-lel élni,” – emlékszik vissza Dorial. „Ivott, mindig kizárólag csak tisztán alkoholt, reggeltől estig, sokszor egész éjszaka is, és nem állt le.”A rokonoknál kaptak elhelyezést a gyerekek, de csak ideiglenesen, egyrészt, ahogy az anyjuk kijött a börtönből, mindig visszavette őket, másrészt a rokonság nyűgnek tekintette a 6 gyereket jóformán. Volt rokon, aki nyájasan egyszerre fogadta be mind a hatukat, majd az alagsorba zárta őket, ahonnan ennivalóért is a pince ablakon keresztül szöktek csak ki. Az anyjukkal pedig többnyire egy furgonban laktak, illetve néha elhagyatottabb, esetleg üresen álló házakban húzták meg magukat. Nem meglepő módon Dorialnak sosem jutott ágy, akkor is magasnak számított, örült, ha kapott egy matracot a földön. Későbbi elmondások szerint Charmelle többször volt ez idő tájt letartoztatva, mint nem. Jelenleg szabadlábon van, de próbaidőn lopásokért. De menjünk vissza az általános iskolai évekre, egészen odáig, amikor az anyjuk közel egy esztendőre lelépett. Sam (Dorial bátyja) szerint aznap este részegebb volt, mint szokott, majd fogta magát és elment az akkori barátjához (azóta már kábítószerrel való visszaélés miatt lecsukták) Kansas Citybe, a gyerekeket pedig természetesen ott hagyta. Sam és Vincent (a másik idősebb testvér) próbálta a családot eltartani, sikertelenül. A gyerekek nevelőotthonokba kerültek, egymástól elszakítva. Sam, Dorial, illetve kisöccsük, Darnell egy helyre került, mely a jövőre nézve megalapozta a 3 testvér szorosabb összefonódását. Főleg Darnell és Dorial kapcsolatának szempontjából volt fontos az együtt eltöltött idő, Dorial azóta is mindentől különösen óvja testvérét, illetve minden döntése előtt a kis tesóval konzultál (az egyetem kiválasztása előtt is pl.). Ugyan az öccsi sose mondta, hogy büszke bátyjára, de csak akkor volt hajlandó kimenni Dorial meccsére, ha az ő mezében szurkolhatott neki.

A sportoló megszületése

Ugyan a családi életük kétségbe esett és kiszámíthatatlan volt, a sportban a 3 fiú (Sam, Dorial és Darnell) kapott lehetőségeket. Dorialra pedig hatványozottan igaz ez, magassága és testfelépítése miatt mindenki felfigyelt rá (6. osztályos korában 187 centiméter volt). Tehetségét is látták a sportokhoz, de tisztában voltak a zűrős hátterével, illetve képzetlenségével. Egykori edzője ezt írta róla az első edzése után: „Gyors, erős, jó kezekkel, de képességeivel nincs tisztában, technikailag teljesen képzetlen.” Az edzéseken megragadt, de csapatba nem került, kevésnek érezték az atletikusságát ehhez egyedül. Az áttörést az iskolai kosárlabda csapat edzője hozta meg, egy szinte mesébe illő forgatókönyvvel. Pár napja kezdődött el az új tanév, Dorial hetedik osztályos lett. Szokás volt évek óta, hogy a helyi középiskolások lejönnek az ő iskolájukba, főleg kosarazni egymással. Egyik délután is így történt, annyi változással, hogy zsákolóversenyt rendeztek, a „kicsik” lenyűgözésére. Két kezes zsákolásokat, alley-opokat mutattak, majd mondták, aki akarja, egy-egy kísérletre megmutathatja magát. Természetesen ők mindenkit kiröhögtek, egészen addig, amíg Dorial nem jött a sorban. Dorial öccsével, Darnellel érkezett, aki kézen állt, előtte pedig húga térdelt és fogta a kézen álló srácot. Dorial pedig szépen átugrotta őket és egy kézzel bezsákolta a labdát (természetesen a gyűrű nem NBA szabvány szerinti méretre volt állítva, kicsit alacsonyabbon volt). E mutatványt egy helyi kis televízió miatt mindenki láthatta (egyik középiskolás sztárnak számított, őt jöttek interjúztatni és felvenni róla anyagot), köztük az általános iskolai kosárlabda edző is. Másnap Doral nem meglepő módon már kosáredzésen tűnt fel, illetve előrébb került a foci csapatban is, kezdő futónak szánták. Nem ment neki rosszul, gyorsasága is hosszú lába miatt sok védő számára komoly gondot jelentett a szerelése, több hosszú touchdown futás is került neve mellé. 4-5 mérkőzés után egyik edzésen rosszul esett a földre, keze pedig eltört, a szezon hátralévő részét már csak az oldalvonal mellett tölthette. Nyolcadikosként kezdhetett újra edzeni maximálisan. Ekkor már nem futónak szánták, edzője rájött, elkapóként több haszna lehet (sérülése miatt RB képzése szinte meg is állt). Dorial pedig úgy érezte, ez tényleg az ő posztja, sokkal kényelmesebben mozgott, mint futóként, el is döntötte, gimiben WR akar lenni. Talán mondani sem kell, magassága és sebessége miatt sikeres évet zárt elkapóként. A foci edző volt az iskolai atlétika csapat edzője is, aki rávett Dorialt, pár számban próbálja ki magát. A 14 éves srác kipróbálta, több helyi versenyt is megnyert rövidtávokon és távolugrásokban. Ezzel együtt azonban a családi körülmények tovább romlottak, közel 1 éve éltek újra anyjukkal, de eddigre belátták már a gyerekek is, ez nem állapot.

Beckhamék

Mielőtt folytatnánk Dorial életének történetét, úgy gondolom, itt az idő megismerni John Beckhamet. John a springfieldi középiskola főedzője jelenleg, korábban 7 évig szintén itt segédedző volt. Miamiból származik, családja generációk óta szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozik. Feleségét, Tracyt is így ismerte meg, az ő családja ugyan Springfieldben élt évek óta, de szintén szarvasmarha tenyésztésből. Évek óta kap egyetemi csapatoktól ajánlatot (recruit szakembernek szeretnék), de nem szeretne váltani, számára bőven elég a Hillcrest gimnázium csapatának irányítása. Pedig nem kezdődött álomszerűen ez a rész életében, 2008-as kinevezése után sok csapatot anyagilag támogató, illetve régebbi edző beszélte ki háta mögött, mivel John jó barátait tette meg segédedzőivé, illetve a fizetős edzői állásokra is saját embert rakott (nem minden segédedző kap fizetést a Hillcrestben, olyan 3-4-en mondhatják el magukról ezt). A csapaton belül is változásokat eszközölt, az addig csak ímmel-ámmal edzésre lenézőket elzavarta, kicsit tehetségtelenebb, de szorgalmasabb játékosokkal töltötte meg a csapatat. A munka azóta beérett, 2 év alatt az addigi 45 fős keretből 87 fős csapatot hozott létre. Eredményei fő okaként ír őseitől származó habitusát és Tracy támogatását említette. Tracyvel 1984-ben házasodtak össze, illetve telepedtek le Springfieldben, ahol mindenki azóta is szereti őket, végtelenül kedves emberek. Azonnal gyereket is szerettek volna vállalni, de 3 év próbálkozás után, illetve orvosi vélemény hatására belátták, nekik ez az öröm sajnos nem adathat meg. Így azonnal jelentkeztek veszélyeztetett csecsemők és kis gyerekek elhelyezésére szolgáló programba. 2 évtized alatt közel két tucat gyereket neveltek hosszabb-rövidebb ideig, Dorial is nevelkedett náluk anno pár hónapig, amíg anyja el nem vitte.

Újabb nehézségek

A két szál a Hillcrest gimnázium egyik nyári edzőtáborában találkozott újra, de nem úgy, ahog gondolnánk. Eddigre Dorial és Sam elérte, hogy anyjuktól külön élhessen a hat gyerek árvaházban. A három testvér, Dorial, Sam és Darnell került egy otthonba, innen kísérték el Samet a testvérei a Hillcrest mérkőzéseire, aki ez időben már odajárt és ott tanult, illetve focizott. A gond akkor kezdődött, amikor a csapat meccse este volt, ilyenkor a két kissrácot már nem nagyon engedték ki. Sam John Beckham segítségét kérte, aki így minden mérkőzés éjszakára kivette a 2 srácot az otthonból, így eljöhettek a meccsre, nála megvacsorázhattak, majd másnap mentek vissza az otthonba. Ennek az időnek is vége szakadt, a gyerekekért rokonok jelentkeztek St. Louisból, Darnell a nagynénikéjükhöz került, Sam és Dorial pedig nagymamájukhoz. Ugyan a rokonok próbáltak mindent megadni a gyerekeknek, de rosszkor jött egyszerűen a költözés: a srácok tanulmányi eredményei visszaestek, az iskolát kerülni kezdték, Sam a foci csapatból is kikerült. John Beckham lépett újra színre, aki meggyőzte Samet, folytassa az iskolát és a futballt, illetve a 2 kisebb srácot is rávette, járjanak iskolába. Cserébe egyik hétvégén elment értük, és hétvégére kirándulni vitte őket. A kirándulás során kosaraztak is egyet, ahol észrevette, Dorial lassabb, nem olyan energikus, illetve gyengébbnek is tűnik. Kiderült, hiába igyekszik a mama, anyagilag nem bírja a két tinédzser fiú etetését, Dorial már 10 fontot le is adott. John, későbbi bevallás szerint, ekkor gondolt először arra, adoptálná a fiúkat. Pedig éppen ő és felesége is kemény időket élt meg, Tracynél pajzsmirigy rákot diagnosztizáltak, illetve agyhártyagyulladás jeleit is felfedezték. Szerencsére a rák elleni torok műtét még időben jött, így ezt sikerült kezelni. De innentől az asszony érhetetlenül folyamatosan hányingerrel küzdött, illetve sokszor hányt is. Hetek kellettek, mire rájöttek, az asszony 20 évnyi meddőség után teherbe esett (2005 nyarán született meg Eliza nevű lányuk). Ekkor, a műtétek után, és kisbaba előtt állt elő John az adoptálás ötletével. Tudta, hogy a fiúk már nem kisgyerekek, de úgy vélte, megérdemelnek az életben egy esélyt. Tracy belement, de Charmelle, a biológiai anya bele egyezése is szükséges volt. Charmelle először nem akarta engedni, de Dorial egy beszélgetés során meggyőzte, az anya életében egyszer gyermekei érdekeit nézte.

Esély egy jobb életre

A költözés nem ment zökkenőmentesen, pontosabban a beilleszkedés. A fiúknak furcsa volt, hogy anyagilag biztos lábakon élő családba kerültek, ahol ráadásul sok minden máshogy volt, mint otthon. Hálaadáskor például Sam nem akart a pulykából enni, mert azt nem úgy készítették, ahogy egyszer régen emlékei szerint édesanyja tette. Foci és sport szempontból a költözés a legjobbkor jött, Dorial olyan elektrikusan játszott, amely már jelezte, benne van lehetőség. Szerinte mindez annak volt köszönhető, hogy nem éhesen sportolt. Barátai is lettek, főleg a 12 éves Malachival került közeli kapcsolatba. Malachi a féltestvére, őt is adoptálták Beckhamék, még születésekor. Dorial csak így emlékszik vissza az első találkozásra: „Odaértünk, kezünkben kevés holminkkal, kiszálltunk az autóból, és ő máris ölelt minket, pedig előtte soha nem találkoztunk.” A hivatalos adoptálás 2009. december 30-án történt meg, de 2006 óta él a Bechkham családdal Dorial.

De térjünk vissza a sportokra, hiszen mint írtam, DGB először energiával telve sportolhatott, ráadásul azonnal középiskolai keretek között. 2008-as szezonban játszhatott először, mint freshman, azaz egyszerre debütált a csapatban nevelőapjával, aki ugye ekkortól lett head coach. A Hillcrest 10 meccsen 2 győzelmet aratott 8 veresége mellett, de Green-Beckham már sok csapatnak gondot okozott méretei miatt. 800 elkapott yardig és 13 touchdownig jutott, de később elismerte, több labdát elejtett, pontatlanul futotta útvonalait, esetleg túlfutotta a passzokat. Hiába, no, újonc volt. Azért mondjuk névjegyét rögtön letette, legelső elkapása azonnal touchdown lett. Kosárlabdában is számítottak rá, bár igazi posztja nem volt, amolyan jolly jokerként használta edzője. Gyors volt, mint egy irányító; magas, mint egy erőcsatár; ráadásul jól is dobott. Edzője elmondása alapján azért nem minden szerepkör feküdt neki, sokszor passzívabban játszott, mint képességei indokolnák. Az atlétikai részleg is örülhetett személyének, igazi sprinter volt, 200 métert 22.21 másodperc alatt futotta le, mely korosztályában országosan kiemelkedő eredmény. Másodévesként tovább fejlődött, elkapott yardjainak számát megkétszerezte kereken, illetve 23 TD is került neve mellé 66 elkapásból, a csapat vezére lett a pályán és azon kívül (az évet a Hillcrest 7-5-tel zárta). Pedig volt mérkőzés, amikor végig kettőzték, nyilvánvaló passz helyzetekben néha 3 védő is ráállt. Az év azonban inkább ekkor a kosárlabdáról szólt, ahol megtalálták helyét, átmenet volt egy PG és PF között. Volt jelenet, amikor DGB felvezette a játékszert, lepasszolta, majd bement palánk alá post-upba, megkapta, lefordult védőről és bedobta. Feküdt a szerep neki, a Hillcrest megnyerte saját ligáját, Dorial pedig a csapat legértékesebb játékosa lett. A döntőben 21 pontot, 13 lepattanót és 2 blokkot ért le, de ami ennél is fontosabb, az utolsó negyedben egymaga csinált egy 8-0-s rohanást. Az atlétikára is maradt minimális energiája, ami elegendő volt két elsőséghez állami szinten (100 méter és hármas ugrás), valamint távolugrásban második lett. A legdurvább, hogy hármas ugrást edzője szerint sose, szerinte háromszor gyakorolta edzésen összesen. Így is 47 láb 2.5 inchet ért el egy olyan technikai műfajban, ahol a kivitelezés nagyon fontos. (Megjegyzem, 50 lábnyi eredménytől országos ranglistára került volna. Most el lehet képzelni, mit ér el, ha nem csak ugrik párat, hanem komolyan rákészül.) A tanév után a MaxPreps először választotta meg Dorial az év férfi sportolójának.

Az alábbiakban pedig atlétikai teljesítményét láthatjátok, kétszer fut 100 métert, mindkétszer a 4-es pályán:

Junior évére se esett vissza a fejlődése, bár egyre jobban csak a focira koncentrált, többször is kihagyott atlétikai edzést, csak hogy a hóban gyakorolhasson a következő megmérettetésre. 78 elkapásig jutott 12 meccsen, amiből 1706 yard és 15 touchdown született, ezzel a Rivalsnál ő lett a legjobb junior középiskolás játékos országosan. Mindössze 2 meccsen nem szerzett touchdownt, illetve 3 alkalommal nem jutott 100 elkapott yard felé. A West Plains elleni teljesítményével pedig ő lett a hét játékosa is (7 elkapás, 218 yard, 2 TD). Év végén már azért bevallotta, hogy nagyon nehéz dolog 17 évesen ennyi dolgot csinálni. Foci szezon ősszel, kosár szezon tavasszal, atlétika késő tavasszal, majd rövid pihenő és felkészülés újabb szezonra. Ennek ellenére jól csinálja, hiszen a USA Today beválasztotta a legjobb középiskolás csapatba, mint ahogy majd végzős éve után is. Ami nem meglepetés, hiszen végzősként 119 elkapásból 2233 yardot szerzett, illetve 24 touchdownt, mindegyik eddigi legjobb eredménye. A Hillcrest is összeállt, 13 találkozón mindössze kétszer nem nyertek. Dorial is ennyiszer nem volt eredményes, kétszer nem szerzett touchdownt, de cserébe az 5 elkapása minden meccsen megvolt. 100 yard felé tízszer jutott, hét játékosa kétszer lett (Republic ellen 11 elkapás, 303 yard, 4 TD (a 303 yard új középiskolai rekord), Seneca ellen 18 elkapásból 284 yard és 3 TD). Teljesítményéért rengeteg díjat kapott: Hall Trophy, USA Today-nél év támadójátékosa, Sporting Newsnál év középiskolás sportolója, Gatoradenél év HS játékosa; US Armynál szintén; Paradenál is. Ráadásul a szezon közepén átlépett egy mérföldkövet, október óta ő a valaha legtöbb yardot középiskolában elkapó játékos 6447 yarddal (600-zal több, mint az eddigi rekord). Ráadásul elkapott touchdown sem került soha senki mellé annyi, mint neki, a 75.

Dorial, a prospect

Azt hiszem, mondani sem kell, hogy ezek után komoly sor állt érte, minden egyetem akarta. Az elemzők is ódákat zengtek róla, szinte minden NFL-ben is befutott elkapóhoz hasonlították (ESPN szerint Julio Jones és Calvin „Megatron” Johnson keresztezése; Tom Lemmings szakíró szerint Randy Moss óta a legjobb középiskolai elkapó, de szintén ő hasonlította AJ Greenhez is; CBS Andre Johnsont látja benne). A rangsorokban is előkelő helyet foglalt el, a Rivals az első, a Scout, ESPN és Sporting News a harmadik legjobbnak rangsorolta. Nem véletlen. Tökéletes méretekkel bír, sőt: 198 centiméteréhez 102 kilogramm párosul, ami miatt egy kisebb secondary játékos nem tudja megtartani, a vonalon tartani lehetetlen. Mérete miatt igazi red zone szörnyeteg, de fizikalitását route futásai során is kihasználja, erőből fut, nem puhán. Hosszú karjaival nyúl a labdákért, nem engedi, hogy testéig eljusson, ne pattanhasson ki; folyamatosan figyeli az irányítóját, helyezkedik a megfutott route után is. Szélvészgyors, nem hivatalos adatok szerint 4.37 másodperc alatt futja a 40 yardot (100 méteren 10.5 a legjobb ideje), jelenleg igazi gyengesége nincs. Oldalazva is gyors, agilis, kosárlabdás irányváltásai miatt sok kontaktot kerül el. Képes vonal mellett eredményes lenni, de a tömegbe is bátran megy. Nagy tapasztalata van kettőzés ellen, évek óta ezt alkalmazzák rá. Ő maga is tisztában van a képességeivel: „Néha tényleg azt gondolom, hogy eljuthatok a profikig. Ha azt csinálom, amit most és folyamatosan javulok, akkor kétségtelen, eljuthatok. Csak rajtam múlik.” Egyetemen is biztosan első perctől kezdő lesz, sőt, valószínűleg első számú elkapó is. Az irányítók imádják, szorult helyzetben lehet keresni, képes bármikor egy testcsellel több védőt megverni, vagy lefutni őket, igazi playmaker.

A toborzás

De ezek mit sem értek a toborzás fáradalmai ellen. Bevallotta, megviselte a felhajtás, amit körülötte csaptak, de elmondta, sokat segítettek szülei, akik a káoszt kezelték, illetve a gimi titkára, akinek az irodájában bármikor menedékre lelt sajtó elől. Ráadásul, emellett szeretett öccse leukémiás kezelés alatt áll 2010 óta. (A média szerint Dorial érzéketlen, hogy ennek ellenére TV-ben jelentette be választását és nem csendben. Később bevallotta, Darnell is TV-ben akarta bejelentetni, ez inkább esett neki jól, hogy példaképe idáig jutott.) Édesapja, John elmondta, szörnyű volt ez az év. Tavaly nyár óta nem mehettek sehova, mindenki azonnal arra tippelt, egyik campusra mennek látogatóba. Új magánszámokat szereztek hétről-hétre, de előbb-utóbb mind nyilvánosságra került, minden csörgött, mindig. Volt, hogy Malachi játszott a 3 napos új telefonján, és azon kereste Jim Tressel. Tressel egyébként minden héten telefonált, mindig más és más időpontban, igaz, mindig kedvesen beszélt mindenkivel. Az Arkansas sokáig előnyben volt, a támadó koordinátor, Garrick McGee jó kapcsolatban volt a Beckham családdal. De stratégiája nem tetszett a családnak, nem a saját programjuk erényeit emelte ki, hanem a többi, főleg a Texas és Missouri hátrányait. Gary Pinkel, a Missouri vezetőedzője még az utolsó hetekben is meglátogatta Dorialt, saját helikopterével szállt le a gimnáziumi baseball pályán. A sajtó hozzáállását jól mutatja, hogy az Arkansasnál töltött hétvége előtt lehozta, Dorial részegen vezetett oda. Erre kiderült, egyébként is az apja vezetett. Egy hét múlva lehozták a sztorit újra, csak a Missourival kapcsolatban. Oda meg repülővel mentek, derült ki később. Január utolsó előtti napján írta ki Dorial a twitterére, hogy itt az idő, meghozza a döntését. 1 óra múlva már hívta a Texas edzője, majd sorba a többiek. Ekkor kapcsolták ki a telefonokat, az összeeset. Annyit azonban ekkor John, Dorial apja elárult, a Texasra nem fog fia menni, bár még ő se tudja a döntést, de ennyire ismeri. A döntést azóta már ismerjük, a Missouri egyetemet választotta Dorial Green-Beckham. Azt az egyetemet, amely 15 éves korában ajánlott neki először ösztöndíjat, akkor, amikor még egyetlen középiskolai meccsen sem játszott. Dorial elmondta, nem az SEC-be való költözés miatt választotta a Tigriseket, bár ennek is örül, onnan NFL-be jobban passzoló elkapók kerülnek ki, illetve a secondaryk hagyományosan jobbak, mint a Big XII-ben. Sokat számított, hogy a Mizzou kampusza pár óra kocsikázásra van, közel lehet a családjához, illetve itt kosarazhat és atletizálhat is foci mellett. Tudja, hogy nem lesz egyszerre mindegyiket űzni, de ő már sok mindent megtapasztalt élete során, elszánt és megfogja csinálni.

A történet végére pár érdekesség maradt már csak, de úgy vélem, ezek által még jobban meg lehet ismerni Dorial Green-Beckhamet. Az összes edzője szerint minta gyerek, sose kellett fegyelmezni, sőt, nagyon visszahúzódó, már-már félénk. Osztálytársai kicsit LeBron Jameshez hasonlították: egy sztár, akit mindenki imád, aki keményen edz és játszik, és ráadásul döntésére is milliók kíváncsiak. Dorail egyébként elmesélte, akkor volt idén a legboldogabba, amikor sikeres vizsgákat tett. Illetve nagyon jó érzés látni, hogy 19 évesen hány gyereknek ad erőt, támogatást. Egy 8 éves kisfiú minden foci és kosármeccsére elment az elmúlt 2 évben, szerinte Dorial jobb, mint LeBron James. A fiú azt kérte 9 éves szülinapjára, hogy találkozhasson Doriallal. Az elkapó eleget tett ennek, edzés után kocsiba ült, 2 órát vezetett, és késő estig maradt a zsúron. Kulcspontnak tartja az életében, amikor először apának szólította John Beckhamet, ami érthető, hiszen neki igazi apa sosem jutott. Megszokta, hogy megnézik családját az utcán, hallja a suttogást a háta mögött, hogy fehér szülők néger gyerekkel, de nem érdekli.

Persze, ez nem Springfieldben esik meg velük, ott mindenki szereti és örül, hogy a Beckham család minden tagja kapott egy nagy ajándékot a sorstól. Azt hiszem, egyet kell értsek velük, örülök én is ennek!

További képek:

Fazekas Dániel (Deny)