NFL mérkőzésbeharangozók - Wild Card Szombat
Elérkezett a rájátszás. Lentebb a Wils Card kör szombati összecsapásainak beharangozója olvasható
Houston Texans - Cincinnati Bengals
2012. január 7. magyar idő szerint 22:30, Reliant Stadium
A két csapat találkozója lesz az első az NFL történetében, amelyen két újonc irányító feszül egymásnak kezdőként a rájátszásban. A 2011-es szezonnak ugyanakkor teljesen ellentétes előjelekkel vágtak neki az együttesek, hiszen az évek óta épülő Houston már egy ideje döngeti az AFC déli csoportjának kapuját, ráadásul Peyton Manning sérülésével ez a kapu szélesebbre nyílt, mint eddig bármikor. Ezzel szemben a legtöbb szakértő az egész liga egyik leggyengébb csapatának tartotta a Bengalst, mégis, meglepetésre harmadik csapatként az északi csoportból, jegyet váltottak a rájátszásra.
A Texans szezonja, a körülmények ellenére, nem volt diadalmenet, hat mérkőzés után 3-3as mérleggel álltak, és nagyon fontos játékosok kezdtek el sérülés miatt 
kidőlni. Az egyik legjobb védőjátékossal, Mario Williams-szel kezdődött a legnagyobb hiányzók sora, de hamarosan még nagyobb problémával nézett szembe a Texans, először André Johnson került hosszabb kényszerpihenőre, majd kidőlt a kezdő irányító Matt Schaub. A Houston szerencséjére adekvát cseréjük volt, az egykori egyetemi sztár Matt Leinart személyében, de az egykori dél-kaliforniai játékos, rögtön az első mérkőzés után követte Schaubot a sérült listára. Ekkor jött el az újonc játékos TJ Yates ideje, aki az Atlanta ellen volt először kezdő az NFL-ben, és rögtön győzelemre vezette csapatát, ráadásul egy komoly ellenféllel szemben, sőt, következő héten, a Bengals otthonában is sikerült megszerezni a győzelmet, amely egyben a franchise történetének első csoportbajnoki címét jelentette, és egyben az első szereplést a rájátszásban. Az, hogy ezt sikerült elérni, döntő szerepe van az óriásit fejlődő védelemnek. A tavalyi évben még a liga alsó felébe tartozó egység vezetésével, a tavaly még a Dallas Cowboys vezetőedzőjeként dolgozó Wade Philipset bízták meg, aki sémaváltással kezdett, és a jól megszokott 4-3as formációt, 3-4esre cserélte. A hátsó alakzat megerősítésére érkezett Jonathan Joseph, valamint Daniel Manning, akik azonnali hatást gyakoroltak a passz elleni védekezésre. Brian Cushing Pro Bowl szintű teljesítményt hozott és a sérültek pótlását is sikerült megoldani, elsősorban a cincinnati kötődésű Connor Barwin révén. Az utolsó három meccsét ugyan elvesztette a Houston, de már senki nem tudta veszélyeztetni helyüket a rájátszásban.
kidőlni. Az egyik legjobb védőjátékossal, Mario Williams-szel kezdődött a legnagyobb hiányzók sora, de hamarosan még nagyobb problémával nézett szembe a Texans, először André Johnson került hosszabb kényszerpihenőre, majd kidőlt a kezdő irányító Matt Schaub. A Houston szerencséjére adekvát cseréjük volt, az egykori egyetemi sztár Matt Leinart személyében, de az egykori dél-kaliforniai játékos, rögtön az első mérkőzés után követte Schaubot a sérült listára. Ekkor jött el az újonc játékos TJ Yates ideje, aki az Atlanta ellen volt először kezdő az NFL-ben, és rögtön győzelemre vezette csapatát, ráadásul egy komoly ellenféllel szemben, sőt, következő héten, a Bengals otthonában is sikerült megszerezni a győzelmet, amely egyben a franchise történetének első csoportbajnoki címét jelentette, és egyben az első szereplést a rájátszásban. Az, hogy ezt sikerült elérni, döntő szerepe van az óriásit fejlődő védelemnek. A tavalyi évben még a liga alsó felébe tartozó egység vezetésével, a tavaly még a Dallas Cowboys vezetőedzőjeként dolgozó Wade Philipset bízták meg, aki sémaváltással kezdett, és a jól megszokott 4-3as formációt, 3-4esre cserélte. A hátsó alakzat megerősítésére érkezett Jonathan Joseph, valamint Daniel Manning, akik azonnali hatást gyakoroltak a passz elleni védekezésre. Brian Cushing Pro Bowl szintű teljesítményt hozott és a sérültek pótlását is sikerült megoldani, elsősorban a cincinnati kötődésű Connor Barwin révén. Az utolsó három meccsét ugyan elvesztette a Houston, de már senki nem tudta veszélyeztetni helyüket a rájátszásban.
A Bengals szezonja nehezen, szoros csatákkal, szerencsés győzelemmel, és buta vereségekkel kezdődött. Az újonc irányító, Andy Dalton szokta a légkört, a futójáték szenvedett, de a védelem nem ragadt be a rajtnál, és folyamatosan meccsben tartotta a csapatot. Amikor a támadójáték is kezdett valamelyest összeállni (új 
koordinátor, új rendszer), beindult a ponttermelés, és ez hozta a győzelmeket is. Ebben a szakaszban játszott a legjobban a Cincinnati a szezon során, 5 mérkőzést nyertek zsinórban, akkor nagyon jó formát mutató együttesek ellen is. A nagyfiúkkal nem bírtak azonban, a Baltimore és a Pittburgh elleni mérkőzések is vereséggel végződtek, amivel komoly veszélybe került, a szezon előtt egyébként nem reálisnak tűnő cél, a rájátszás. Az együttest sérülések is tizedelték, különösen érzékenyen érintette a passz elleni védekezést, az egyik legjobb védőjátékos, a cornerback Leon Hall Achilles-szakadása. További csapás, a szituációs játékos, de a futás megállításában fontos DT, Pat Sims kiesése volt, illetve a félelmetes pass rusher, Carlos Dunlap hosszabb kényszerpihenője. Ettől kezdve Mike Zimmer egysége nem tudta azt a színvonalat megközelíteni, amit a győzelmi széria alkalmával, így törvényszerűek voltak a vereségek. Ahogy a ellenfeleknek egyre több elemezni való filmje volt Daltonról és Greenről, úgy lett egyre kevésbé hatékony a támadójáték, és sikerült egyre kevesebb lehetőséget TD-re váltani, és a futójáték sem akart összeállni. A Bengals viszont megtette azt, amit meg kellett, és megverte azokat, akit meglehet, és nem botlott egy alkalommal sem a gyengébb ellenfelek ellen, és ez végül döntőnek bizonyult. Így még azt is megengedhették maguknak, hogy vereséget szenvedjenek az utolsó héten. Néhány éve elképzelhetetlen volt, hogy 9 győzelemmel Wild Card helyen el lehet jutni az AFC-ben a rájátszásba, azonban 2011-ben a Bengalsnak ez sikerült, azért mert jobban rászolgáltak, mint azok, akik végül kimaradtak, azaz lényegében az általános színvonalcsökkenésnek az amerikai konferenciában.
koordinátor, új rendszer), beindult a ponttermelés, és ez hozta a győzelmeket is. Ebben a szakaszban játszott a legjobban a Cincinnati a szezon során, 5 mérkőzést nyertek zsinórban, akkor nagyon jó formát mutató együttesek ellen is. A nagyfiúkkal nem bírtak azonban, a Baltimore és a Pittburgh elleni mérkőzések is vereséggel végződtek, amivel komoly veszélybe került, a szezon előtt egyébként nem reálisnak tűnő cél, a rájátszás. Az együttest sérülések is tizedelték, különösen érzékenyen érintette a passz elleni védekezést, az egyik legjobb védőjátékos, a cornerback Leon Hall Achilles-szakadása. További csapás, a szituációs játékos, de a futás megállításában fontos DT, Pat Sims kiesése volt, illetve a félelmetes pass rusher, Carlos Dunlap hosszabb kényszerpihenője. Ettől kezdve Mike Zimmer egysége nem tudta azt a színvonalat megközelíteni, amit a győzelmi széria alkalmával, így törvényszerűek voltak a vereségek. Ahogy a ellenfeleknek egyre több elemezni való filmje volt Daltonról és Greenről, úgy lett egyre kevésbé hatékony a támadójáték, és sikerült egyre kevesebb lehetőséget TD-re váltani, és a futójáték sem akart összeállni. A Bengals viszont megtette azt, amit meg kellett, és megverte azokat, akit meglehet, és nem botlott egy alkalommal sem a gyengébb ellenfelek ellen, és ez végül döntőnek bizonyult. Így még azt is megengedhették maguknak, hogy vereséget szenvedjenek az utolsó héten. Néhány éve elképzelhetetlen volt, hogy 9 győzelemmel Wild Card helyen el lehet jutni az AFC-ben a rájátszásba, azonban 2011-ben a Bengalsnak ez sikerült, azért mert jobban rászolgáltak, mint azok, akik végül kimaradtak, azaz lényegében az általános színvonalcsökkenésnek az amerikai konferenciában.
A legfontosabb párharcok ezúttal is a két front között zajlanak majd, és nagy valószínűséggel ezen egységek párharcai döntő befolyással lesznek a mérkőzés kimenetelére. A Texans támadófala az egyik legjobb egység a ligában, remekül működnek együtt, kis híján két ezer yardos futót (Arian Foster és Ben Tate) is kitermeltek, és relatíve tisztán tartják az irányítójukat is. E futójáték megállítása kulcskérdés a vendégek szempontjából, amire az alapszakaszban látottak alapján van esély, de ehhez kiemelkedő teljesítményt kell hozni, a szintén kiváló védőfalon kívül a linebacker sorban is. A hazaiaknál újra egészséges André Johnson (WR), aki új dimenziót képes nyitni a passzjátékban, és minden bizonnyal komoly nehézséget okoz majd a Bengalsnak az ő kordában tartása. Ebben nagy szerepe lesz annak, hogy milyen nyomást lesznek képesek helyezni TJ Yates-re, mennyi időt biztosítanak neki, hogy a produktív elkapó gárdája után nézhessen. A másik oldalon várhatóan a passzjáték 
megállítására helyezi a hangsúlyt a Texans. AJ Green, Jerome Simpson, Jermaine Gresham és az idén berobbanó Andrew Hawkins kivételes képességgel bírnak, mérkőzéseket képesek egymaguk eldönteni. Jonathan Joseph tavaly még a cincinnati közönség kedvence volt, ma már a Texans színeiben utazik a Pro Bowlra, és fő feladata a vendégek újonc elkapójának, AJ Greenek a megállítása lesz, ami egyben az egész meccs egyik legnagyszerűbb párharcának ígérkezik. A Bengals támadófala jó színvonalon teljesített a szezon második felében, ami nagy szolgálatot tehet Andy Daltonnak és a futójátéknak is. Az ugyanis biztos, hogy annak, aki nyerni akar, friss védelemre, az óra hatékony menedzselésére, azaz jó, stabil futójátékra lesz szüksége. Aki az újonc irányítója kezébe akarja adni a mérkőzést, könnyen a rövidebbet húzhatja. A hibák/eladott labdák/szabálytalanságok elkerülése különösen fontosak, ahogy a speciális egységek munkája és a mezőnypozíció is.
megállítására helyezi a hangsúlyt a Texans. AJ Green, Jerome Simpson, Jermaine Gresham és az idén berobbanó Andrew Hawkins kivételes képességgel bírnak, mérkőzéseket képesek egymaguk eldönteni. Jonathan Joseph tavaly még a cincinnati közönség kedvence volt, ma már a Texans színeiben utazik a Pro Bowlra, és fő feladata a vendégek újonc elkapójának, AJ Greenek a megállítása lesz, ami egyben az egész meccs egyik legnagyszerűbb párharcának ígérkezik. A Bengals támadófala jó színvonalon teljesített a szezon második felében, ami nagy szolgálatot tehet Andy Daltonnak és a futójátéknak is. Az ugyanis biztos, hogy annak, aki nyerni akar, friss védelemre, az óra hatékony menedzselésére, azaz jó, stabil futójátékra lesz szüksége. Aki az újonc irányítója kezébe akarja adni a mérkőzést, könnyen a rövidebbet húzhatja. A hibák/eladott labdák/szabálytalanságok elkerülése különösen fontosak, ahogy a speciális egységek munkája és a mezőnypozíció is.
Szerencsére a jelenlegi keretből sérülés miatt, komoly nevek várhatóan nem fognak hiányozni, lényegében mindkét csapat az elérhető legjobb csapatával állhat ki a szezon legfontosabb mérkőzésére. A Texans riportja a sérülésekről igen hosszúra nyúlt, fontos emberekkel, mint Yates, Foster, Myers, Joseph, André Johnson vagy Owen Daniels, de meglepő lenne, ha bármelyikük is kihagyná ezt a találkozót. A Bengalsnál Taylor Mays és Dontay Moch játéka kérdéses erősen, előbbi csak nagyon limitáltan kap szerepet, utóbbi egyáltalán nem lépett pályára idén, így hiányuk nem akkora csapás, még ha nem is szerencsés helyzet. Andy Dalton a hét elején megfázással bajlódott, kórházba is szállították, de a hét közepén már bekapcsolódott a munkába, és játszik Houstonban. Mérlege 3:0 a Reliant Stadiumban, két alkalommal középiskolás játékosként, egyszer a TCU színeiben vezette győzelemre csapatát a Texans otthonában.
A Cincinnati az elmúlt 20 évben harmadik alkalommal jutott a rájátszásba, mindháromszor Marvin Lewis regnálása alatt, de most először nem csoportgyőztesként. A Houston Texans történetének első mérkőzésére készül az utószezonban, így még nem találkozhattak egymással a szezon ezen szakaszában. A Bengals 1990-ben győzött utoljára a playoffban, éppen egy houstoni csapat az Oilers (ma Tennessee Titans) vendégeként. Elsősorban védelmi csatára, az utolsó pillanatokig kiélezett küzdelemre számíthatunk. Nagyon hasonló játékerőt és játékfilozófiát képvisel a két együttes, számtalan jó játékos található mindkét keretben, így egy kiváló mérkőzésre van kilátás.
A szerkesztők tippjei:
| Deny | shawnka | konqueror | Höri |
| Texans | Texans | Bengals | Bengals |
| Tomeee | Ork | gabtsi | Fucu |
| Bengals | Bengals | Texans | Texans |
Zandler Gábor (gabtsi)
New Orleans Saints - Detroit Lions
2011. január 8. magyar idő szerint 02:00, Mercedes-Benz Superdome
Detroit Lions
1999 után először jutott rájátszásba a Detroit Lions, Autóváros csapata. Hatalmas előrelépés ez, hiszen alig 4 éve még a liga történetében először győzelem nélküli, 0-16-os mérleget sikerült összehozni. Akkor egy nagy újraépítés vette kezdetét, hogy mást ne említsek, a csapat logóját is megváltoztatták, jelezve, hogy mostantól új 
szelek fújnak majd Detroitban. Tavaly már a csoport harmadik helyére is sikerült odaérniük, és az az év is sokkal jobban alakulhatott volna, ha 1, a hajrában néhány ponttal elbukott mecsseket nagyobb százalékban fordítják a maguk javára 2, kivételesen Matthew Stafford egészséges tud maradni. Idén egy kimondottan jónak mondható draft után mindenki sötét lónak, várható meglepetéscsapatnak nevezte meg a Lionst, és ez meg is valósult. Egy kiváló idénykezdet után ugyan némi hullámvölgybe keveredtek a szezon második negyedrészében, de utána ismét erőre kaptak, és a Bears november 20-a utáni ötös vereségszériájának is köszönhetően végül már az alapszakasz vége előtt, az utolsó előtti fordulóban bebiztosították a wild card helyet. Jobbra nem nagyon számíthattak, mivel csoportjukban tanyázik a majdnem hibátlanul záró Packers, de szerintem így is elégedettnek kell lennie minden Lions szurkolónak.
szelek fújnak majd Detroitban. Tavaly már a csoport harmadik helyére is sikerült odaérniük, és az az év is sokkal jobban alakulhatott volna, ha 1, a hajrában néhány ponttal elbukott mecsseket nagyobb százalékban fordítják a maguk javára 2, kivételesen Matthew Stafford egészséges tud maradni. Idén egy kimondottan jónak mondható draft után mindenki sötét lónak, várható meglepetéscsapatnak nevezte meg a Lionst, és ez meg is valósult. Egy kiváló idénykezdet után ugyan némi hullámvölgybe keveredtek a szezon második negyedrészében, de utána ismét erőre kaptak, és a Bears november 20-a utáni ötös vereségszériájának is köszönhetően végül már az alapszakasz vége előtt, az utolsó előtti fordulóban bebiztosították a wild card helyet. Jobbra nem nagyon számíthattak, mivel csoportjukban tanyázik a majdnem hibátlanul záró Packers, de szerintem így is elégedettnek kell lennie minden Lions szurkolónak.
A csapat persze nem csak az elvakult Detroit híveknek lehet szimpatikus, hiszen igencsak közönségszórakoztató játékot produkálnak általában, melynek a támadó egység a motorja, és ott is a passzjáték. Matthew Stafford idénre érett be igazán, az annó 78 milliós szerződéssel megkínált egykori 1/1-esként választott irányítót végre nem kísértették sérülések, és ő ezt az égi adományt remek játékkal hálálta meg. Stafford 5038 yardot passzolt idén, és 41 touchdownt, utóbbiról annyit, a nagyszerű Drew Brees (aki szombaton az ellenfél irányítója lesz) 46-ig jutott az alapszakaszban. Stafford esetleges sérülése esetén Shaun Hill vethető be, aki 
nem kezdő kaliber, de legalább az előző szezonokban jutott már játéklehetőséghez, így nem teljesen váratlanul kellene majd a pályára csöppennie. Természetesen ha valahol jó passzjáték van, az sokoldalú dolog, nem csupán az irányítót dicséri, hanem az elkapókat is (többek között). Véleményem szerint a liga egyik, ha nem a legjobb elkapója játszik kékben. Calvin Johnson a szezont úgy kezdte, hogy párosával szerezte a touchdownokat, végül 16-nál állt meg, a meccsenkénti egyes átlagot teljesítve, ami remek. Főleg annak fényében, hogy köztudottan ő a legelső célpont (és így gyakran 2-3 védő is csüng a nyakán), ezt a számok is alátámasztják, a másik két legfoglalkoztatottabb WR, Burleson és Young együtt jár 9 TD-nél. Burleson a tapasztalatot képviseli, Young pedig az ifjonti lendületet, az idén újonc korábbi Boise State játékos a várakozásoknak megfelelően hamar tényezővé vált az offenseben, a negyedik legtöbb labdát kapó játékos idén a csapatban. A Lions támadó gépezetére jellemző még, hogy előszeretettel keresi az irányító a tight endeket, Pettigrew és Scheffler is az NFL legjobb elkapó TE-i közé tartoznak, érdekes lesz majd az ő játékukat összehasonlítani az ellenfél soraiban játszó Jimmy Grahamével, aki hasonló stílusban futballozik. Említettem a sok jó célpontot, és ezt a passzorientált offense-t, de szólni kell a futójátékról is. Itt már kevésbé rózsás a kép. Míg passzolt yardokban 4. a Lions, futottak tekintetében csak 3 csapatot képes megelőzni NFL viszonylatban. Szezon előtt LeShoure jött a draftról ide, de egész évre kiesett, ahogy a szezon közben Jahvid Best is. Maurice Morris és az év közben visszahívott veterán Kevin Smith jelenleg az a két játékos, akik a futójátékot vihetik előre, hát mit ne mondjak, egyikük se egy óriási név, hatalmas a kontraszt az ellenféllel szemben, ahol vagy 3 kezdő kaliberű running back áll készenlétben. Az alapszakaszban csak 9 TD-t futott a Lions, ennek az egységnek erőn felül kellene teljesítenie, hogyha azt akarja a Detroit, hogy legyen keresnivalója, mivel csak passzal egy New Orleans ellen nehéz dolga lesz.
nem kezdő kaliber, de legalább az előző szezonokban jutott már játéklehetőséghez, így nem teljesen váratlanul kellene majd a pályára csöppennie. Természetesen ha valahol jó passzjáték van, az sokoldalú dolog, nem csupán az irányítót dicséri, hanem az elkapókat is (többek között). Véleményem szerint a liga egyik, ha nem a legjobb elkapója játszik kékben. Calvin Johnson a szezont úgy kezdte, hogy párosával szerezte a touchdownokat, végül 16-nál állt meg, a meccsenkénti egyes átlagot teljesítve, ami remek. Főleg annak fényében, hogy köztudottan ő a legelső célpont (és így gyakran 2-3 védő is csüng a nyakán), ezt a számok is alátámasztják, a másik két legfoglalkoztatottabb WR, Burleson és Young együtt jár 9 TD-nél. Burleson a tapasztalatot képviseli, Young pedig az ifjonti lendületet, az idén újonc korábbi Boise State játékos a várakozásoknak megfelelően hamar tényezővé vált az offenseben, a negyedik legtöbb labdát kapó játékos idén a csapatban. A Lions támadó gépezetére jellemző még, hogy előszeretettel keresi az irányító a tight endeket, Pettigrew és Scheffler is az NFL legjobb elkapó TE-i közé tartoznak, érdekes lesz majd az ő játékukat összehasonlítani az ellenfél soraiban játszó Jimmy Grahamével, aki hasonló stílusban futballozik. Említettem a sok jó célpontot, és ezt a passzorientált offense-t, de szólni kell a futójátékról is. Itt már kevésbé rózsás a kép. Míg passzolt yardokban 4. a Lions, futottak tekintetében csak 3 csapatot képes megelőzni NFL viszonylatban. Szezon előtt LeShoure jött a draftról ide, de egész évre kiesett, ahogy a szezon közben Jahvid Best is. Maurice Morris és az év közben visszahívott veterán Kevin Smith jelenleg az a két játékos, akik a futójátékot vihetik előre, hát mit ne mondjak, egyikük se egy óriási név, hatalmas a kontraszt az ellenféllel szemben, ahol vagy 3 kezdő kaliberű running back áll készenlétben. Az alapszakaszban csak 9 TD-t futott a Lions, ennek az egységnek erőn felül kellene teljesítenie, hogyha azt akarja a Detroit, hogy legyen keresnivalója, mivel csak passzal egy New Orleans ellen nehéz dolga lesz.
Ahogy a védelemnek is. Nem titok, hatalmas pontzuhatagra van kilátás, hiszen nem csak Stafford lesz a pontgyáros QB a pályán. A Saints ellen a legjobb tudására lesz szüksége az Oroszlánok védelmének. A védőfalban a tavalyi év újonc védőjátékosa, Ndamukong Suh a húzó név, aki idén inkább szabálytalanságai és eltiltásai miatt 
került a figyelem középpontjába. Neki, és a többi védekező falembernek (Vanden Bosch, Avril) talán a lehető legnehezebb dolga lesz, tekinte azt az adatot, miszerint Breest csak minden 27. dropbackjénél viszik földre, ez a legjobb mutató jelenleg a ligában. Más szempontból is kiemelkedő a New Orleans offense line, hiszen az 5 emberből 3 is Pro Bowlra beszavazott játékos. Ha nem sikerül lelassítani a Szenteket, és nyomást gyakorolni Brees-re, akkor iszonyú nehéz dolga lesz Jim Schwartz csapatának. Plusz adalék, hogy idén meccsenként több, mint 42 pontot vitt otthon a Saints, megnyerve mind a 8 találkozóját a SuperDomeban. A passzvédekezésnek is jelentősen fell kell javulnia, ebben segíthet Delmas, aki úgy tűnik, egészséges lehet a playoffra. CB poszton Houston a Chargers ellen tévés meccsen remekelt, hasonló kellene szombaton is, ahogy Eric Wrighttól is elkéne a jó játék. Ezeknek a játékosoknak (plusz Spievey például) mindenképp előnyt jelent, hogy az edzéseken hasonló stílusú passzorientált offense ellen kell gyakorolniuk nap mint nap, szóval nem lesz szokatlan számukra a feladat. Az viszont aggasztó lehet, hogy múlt héten a tapasztalatlan Matt Flynn 6 TD-t és 480 yardot passzolt ellenük, mi lesz így akkor az NFL yardrekorder Brees ellen?
került a figyelem középpontjába. Neki, és a többi védekező falembernek (Vanden Bosch, Avril) talán a lehető legnehezebb dolga lesz, tekinte azt az adatot, miszerint Breest csak minden 27. dropbackjénél viszik földre, ez a legjobb mutató jelenleg a ligában. Más szempontból is kiemelkedő a New Orleans offense line, hiszen az 5 emberből 3 is Pro Bowlra beszavazott játékos. Ha nem sikerül lelassítani a Szenteket, és nyomást gyakorolni Brees-re, akkor iszonyú nehéz dolga lesz Jim Schwartz csapatának. Plusz adalék, hogy idén meccsenként több, mint 42 pontot vitt otthon a Saints, megnyerve mind a 8 találkozóját a SuperDomeban. A passzvédekezésnek is jelentősen fell kell javulnia, ebben segíthet Delmas, aki úgy tűnik, egészséges lehet a playoffra. CB poszton Houston a Chargers ellen tévés meccsen remekelt, hasonló kellene szombaton is, ahogy Eric Wrighttól is elkéne a jó játék. Ezeknek a játékosoknak (plusz Spievey például) mindenképp előnyt jelent, hogy az edzéseken hasonló stílusú passzorientált offense ellen kell gyakorolniuk nap mint nap, szóval nem lesz szokatlan számukra a feladat. Az viszont aggasztó lehet, hogy múlt héten a tapasztalatlan Matt Flynn 6 TD-t és 480 yardot passzolt ellenük, mi lesz így akkor az NFL yardrekorder Brees ellen?
Speciel teamben mindenképpen Sprolesot kell megfogni az Oroszlánfalkának, az ő oldalukon pedig Logan visszahordásaiban bízhatnak. Rúgó fronton nyugodtak lehetnek a Lions hívei, Hanson személyében a franchise egyik ikonja, egy tapasztalt, megbízható játékos fut majd ki a pályára.
Mit várhatunk a Saints ellen?
Már a fentiekben érintettem ezt a kérdéskört, de még egyszer, röviden. A két passz offense egymás tükörképe, egy árnyalattal erősebb a Saints, de hát Drew Breesék 
talán minden csapattal szemben egy árnyalattal erősebbek lennének (jó, a Green Bay ellen talán nem). A gond a futásoknál van, itt egyértelműen erősebb a Saints, erőn felül kellene játszania a detroitiaknak. Védelemben a Lionsnak mindent meg kell tennie Brees-ék lelassítása tekintetében, mind a pass rush (Suh, Vanden Bosch), mind a secondary tekintetében. Az lehet gond, hogy ugyanez lesz a célja pepitában a Saintsnek is, viszont náluk ott van alternatívának a jobb futójáték. Az érme másik oldala, hogy tavaly a Packers is lényegében futójátékok nélkül ért oda a rájátszásba. Meglepetés lenne a Lions győzelme, de tavaly is a wild card körben láthattunk már nagy meglepetést, a negatív mérleggel bejutó Seahawks győzött le, na kit is? A New Orleans Saintset.
talán minden csapattal szemben egy árnyalattal erősebbek lennének (jó, a Green Bay ellen talán nem). A gond a futásoknál van, itt egyértelműen erősebb a Saints, erőn felül kellene játszania a detroitiaknak. Védelemben a Lionsnak mindent meg kell tennie Brees-ék lelassítása tekintetében, mind a pass rush (Suh, Vanden Bosch), mind a secondary tekintetében. Az lehet gond, hogy ugyanez lesz a célja pepitában a Saintsnek is, viszont náluk ott van alternatívának a jobb futójáték. Az érme másik oldala, hogy tavaly a Packers is lényegében futójátékok nélkül ért oda a rájátszásba. Meglepetés lenne a Lions győzelme, de tavaly is a wild card körben láthattunk már nagy meglepetést, a negatív mérleggel bejutó Seahawks győzött le, na kit is? A New Orleans Saintset.
Tippem:
Az előzőekből már lehet következtetni, hogy a Detroitot tartom kevésbé esélyesnek. Idén már találkozott a két csapat, a 13. fordulóban a Saints tudott nyerni. A két csapat még sohasem találkozott a rájátszásban, legutóbbi 5 alapszakaszmeccsükből hármat nyert a Saints, ez elég szorosnak hangzik, de ha elárulom, hogy a két Lions siker 2005-re és 2002-re datálható, akkor máris szomorúbb a helyzet. Szombaton éjjel 2-kor lesz a mérkőzés, akkor minden kiderül. Hogy a végén ki derül, még rejtély, minden futball drukkert arra biztatnék, nézze meg a meccset, hiszen egy hónap, és vége a szezonnak, minden alkalmat meg kell ragadni a focinézésre.
New Orleans Saints
Nem történt meglepetés, a 2009-2010-es szezon Super Bowl győztes csapata idén is bejutott a rájátszásba, magabiztosan nyerve a csoportját. A szurkolók ezt el is várták előzetesen, hiszen a tavalyi Seattle Seahawks elleni kudarcot feledtetni kellett, illetve a csapat sem gyengült az idei szezonra. Véleményem szerint jó játékkal kezdte az évet a Saints, a szezon első találkozóján a címvédő Packers ellen csak szoros csatában maradt alul. A következő körökben aztán nem Packers erősségű csapatok kerültek az útjukba, így gyorsan a csoportjuk élére is ugrottak. Ugyan a hatodik és nyolcadik hét közötti időszak igazi hullámvasút volt a csapatnak (vereség a Buccs ellen, kiütéses győzelem a Colts ellen, vereség az addig nyeretlen Rams ellen), de onnantól beindult az igazi szekér. Október 30-a óta nem szenvedtek vereséget, a támadók egyre megállítatlanabban lettek, jelenleg kilences siker szériában van a gárda. Pedig nem gyenge ellenfeleket vertek meg, a legyőzöttek közül a Falcons, a Lions és a Giants is rájátszás helyet harcolt ki magának.
A sikerek elsőszámú felelősei a támadók, elképesztő hatékonysággal haladnak előre Drew Brees vezetésével. Az irányító számtalan, korábban megdönthetetlennek hitt rekordot döntött meg az idei évben. Játéka alapját a támadófal adja, mely ránézésre nem tűnik a liga legjobbjának, mégis jól védik meg az irányítót. Brees emellett képes gyorsan passzolni, ha a pass rusht érzékeli. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy az idei 3 vereségből kétszer is a védők által kifejtett nyomás volt a kulcs, mind 
St. Louisban, mind Tampában végig ott lihegtek rajta a védők, sokszor volt önmagához képest pontatlan a QB. Azóta azonban a fal még jobban összeállt, illetve a futásokat is jól segítik. Sokan elfelejtik a Saints hatékony futójátékát is, Brees mellett pontosabban észre sem veszik, pedig igazi sokfejű futószörnyeteg van New Orleansban. Pierre Thomas és Chris Ivory együtt közel 5 yardos átlaggal fut, amit még kiegészít a villámléptű mindenes, Darren Sproles. Ugyan Mark Ingram, a szezon során papíron legtöbbet használt RB sérülés miatt idén már nem játszhat, így is erős egységről beszélhetünk. Ráadásul az utóbbi időben a Lions többször is használja a wide-9 felállást, mellyel az irányítót hatékonyabban lehet támadni, de cserébe a középső futásokat 1-2 yarddal csak később lehet megállítani. Nyert már idén találkozót a Saints szinte kizárólag a futásokra hagyatkozva, ne lepődjünk meg, ha most is ezzel próbálja sokkolni az Oroszlánok védelmét. Természetesen, erre nincsenek rászorulva, Brees révén szinte bárkit állíthatnának elkapónak, garantáltan sok yarddal fogja zárni. Fontos kérdés, hogy ki áll Jimmy Graham TE-re a Detroit védők közül. A volt kosárlabdázó idén robbant be, Brees első számú célpontja lett, és ezt meg is hálálja. Elkapásainak közel 75%-a azonnal first downt is ér, emellett pedig az idei korábbi Saints-Lions mérkőzésen sem tudták az Oroszlánok védői megoldani őrzését. Ezt a két tényt összerakva, azonnal látható, hosszú estére készülhet a Lions védelem, ha valamit nem találnak ki. Mellette figyelni kell Sprolesra is, rengeteg checkdown passz landol a kezeiben, ami után kihasználva gyorsaságát és alacsony súlypontját több védőt is hintába szokott ültetni. Klasszikus elkapó kedvence is van Breesnek, Marques Coltson személyében. Lance Moore lehetne még tényező, de az elkapó a héten egyelőre nem tudott edzésen részt venni, játéka erősen kérdéses.
St. Louisban, mind Tampában végig ott lihegtek rajta a védők, sokszor volt önmagához képest pontatlan a QB. Azóta azonban a fal még jobban összeállt, illetve a futásokat is jól segítik. Sokan elfelejtik a Saints hatékony futójátékát is, Brees mellett pontosabban észre sem veszik, pedig igazi sokfejű futószörnyeteg van New Orleansban. Pierre Thomas és Chris Ivory együtt közel 5 yardos átlaggal fut, amit még kiegészít a villámléptű mindenes, Darren Sproles. Ugyan Mark Ingram, a szezon során papíron legtöbbet használt RB sérülés miatt idén már nem játszhat, így is erős egységről beszélhetünk. Ráadásul az utóbbi időben a Lions többször is használja a wide-9 felállást, mellyel az irányítót hatékonyabban lehet támadni, de cserébe a középső futásokat 1-2 yarddal csak később lehet megállítani. Nyert már idén találkozót a Saints szinte kizárólag a futásokra hagyatkozva, ne lepődjünk meg, ha most is ezzel próbálja sokkolni az Oroszlánok védelmét. Természetesen, erre nincsenek rászorulva, Brees révén szinte bárkit állíthatnának elkapónak, garantáltan sok yarddal fogja zárni. Fontos kérdés, hogy ki áll Jimmy Graham TE-re a Detroit védők közül. A volt kosárlabdázó idén robbant be, Brees első számú célpontja lett, és ezt meg is hálálja. Elkapásainak közel 75%-a azonnal first downt is ér, emellett pedig az idei korábbi Saints-Lions mérkőzésen sem tudták az Oroszlánok védői megoldani őrzését. Ezt a két tényt összerakva, azonnal látható, hosszú estére készülhet a Lions védelem, ha valamit nem találnak ki. Mellette figyelni kell Sprolesra is, rengeteg checkdown passz landol a kezeiben, ami után kihasználva gyorsaságát és alacsony súlypontját több védőt is hintába szokott ültetni. Klasszikus elkapó kedvence is van Breesnek, Marques Coltson személyében. Lance Moore lehetne még tényező, de az elkapó a héten egyelőre nem tudott edzésen részt venni, játéka erősen kérdéses.
A labda másik oldalán is a passzok lehetnek a kulcsok. A Lions, köszönhetően sérüléseinek is, valamint irányítója nagyszerű játékának elsősorban az átadásokra koncentrál. A nagy kérdés, hogy ki tudja megfogni a szezon végén újra csúcsformában játszó Calvin „Megatron” Johnsont. Az első meccsen a Szentek védői annyit elértek, hogy sok yardot ne szerezzen Johnson, de így is 8 elkapásig jutott a sztár. Árnyalja a képet, hogy az elkapó talán pont a szezon közepén volt kicsit formán kívül, 
vagy kereste kevésszer Stafford. Az utóbbi hetekben számára már nem a 100 elkapott yard a kihívás, hanem a 200, ehhez pedig a liga 30. passz elleni védekezése párosul New Orleans részről, ami sok jót nem ígér. Még ha sikerülni is valahogyan lassítani az elkapót (kikapcsolni szinte lehetetlen), akkor is figyelni kell a Lions TE-kre, akiket igen nagy százalékban keres eredményesen a fiatal Lions irányító. 2 éve, amikor gyűrűt nyer a Saints, akkor sem a gyors megállításokról volt híres a védelem, hanem a labdaszerzéseiről. Most ugyan e téren jócskán elmaradnak akkori énjüktől, de a képesség még mindig ott van bennük. Roman Harper hozhatna itt meglepetést, idén egyetlen interceptionig nem jutott a védő, ellenben futásokra jól lép fel, illetve sok sackig is jutott. Most várhatólag ő fog legtöbbször besegíteni Megatron őrzésében, és egy jó pillanatban lehúzott passz nagy fordulópont is lehet. Nem a legjobb a Lions futójáték, rengeteg a sérült, így üresebb marad a boksz, szinte biztosan. Ennek ellenére Kevin Smith idén okozott már meglepetést, Dunbarék számára figyelniük kell rá. Malcolm Jenkins kisebb sérülésekkel küzd, játéka valószínűsíthető. Szereplése fontos lenne, személyében egy biztosan szerelő játékos kerülne a pályára még. Idén ugyan Vilma tudása alatt játszik, de egy playoff meccsen az ő rutinja sokat érhet. Egy-két extra blitz csomag pedig a fiatal Lions irányítót, Matthew Staffordot is meglepheti, főleg, ha ehhez társul a fantasztikus Superdome hangzavar. Az pedig társulni fog, ebben biztosak lehetünk.
vagy kereste kevésszer Stafford. Az utóbbi hetekben számára már nem a 100 elkapott yard a kihívás, hanem a 200, ehhez pedig a liga 30. passz elleni védekezése párosul New Orleans részről, ami sok jót nem ígér. Még ha sikerülni is valahogyan lassítani az elkapót (kikapcsolni szinte lehetetlen), akkor is figyelni kell a Lions TE-kre, akiket igen nagy százalékban keres eredményesen a fiatal Lions irányító. 2 éve, amikor gyűrűt nyer a Saints, akkor sem a gyors megállításokról volt híres a védelem, hanem a labdaszerzéseiről. Most ugyan e téren jócskán elmaradnak akkori énjüktől, de a képesség még mindig ott van bennük. Roman Harper hozhatna itt meglepetést, idén egyetlen interceptionig nem jutott a védő, ellenben futásokra jól lép fel, illetve sok sackig is jutott. Most várhatólag ő fog legtöbbször besegíteni Megatron őrzésében, és egy jó pillanatban lehúzott passz nagy fordulópont is lehet. Nem a legjobb a Lions futójáték, rengeteg a sérült, így üresebb marad a boksz, szinte biztosan. Ennek ellenére Kevin Smith idén okozott már meglepetést, Dunbarék számára figyelniük kell rá. Malcolm Jenkins kisebb sérülésekkel küzd, játéka valószínűsíthető. Szereplése fontos lenne, személyében egy biztosan szerelő játékos kerülne a pályára még. Idén ugyan Vilma tudása alatt játszik, de egy playoff meccsen az ő rutinja sokat érhet. Egy-két extra blitz csomag pedig a fiatal Lions irányítót, Matthew Staffordot is meglepheti, főleg, ha ehhez társul a fantasztikus Superdome hangzavar. Az pedig társulni fog, ebben biztosak lehetünk.
Látható, várhatólag sok pont lesz a találkozón, ahol könnyen egy-egy labdabirtoklás dönthet, vagy akár egy-egy sikeres mezőnygól. A Saintsnél John Kasay magabiztos, ha 40 yardnál rövidebb a rúgás, 40 felett azonban már megremeg néhol a lába. Fontos lehet még Darren Sproles itteni szereplése is, a visszahordásokért felelős játékos bármikor képes villantani egyet, akár punt, akár kickoff után. Nem feltétlen touchdownra gondolok, elég egy jó mezőnypozíció is.
Összességében, talán a rutin és tapasztalat miatt, valamint hazai közönsége miatt erősebb a Saints, de nem szabad lebecsülni ezt a Lionst. Fontos lesz, hogy a Lions néhány heves vérmérsékletű játékosa mennyire tudja visszafogni magát. Nem gondolom, hogy a két támadósor fog dönteni, inkább az a csapat nyer, ahol a védelem extrát tud hozni. Ez lehet akár labdaszerzés, jó red zone defense akár.
A szerkesztők tippjei:
| Deny | shawnka | konqueror | Höri |
| Saints | Lions | Saints | Saints |
| Tomeee | Ork | gabtsi | Fucu |
| Saints | Saints | Saints | Saints |
Pap Dániel (konqueror) - Lions és Fazekas Dániel (Deny) - Saints