NFL Öröknaptár - október 27.

 

1985, New York Jets – Seattle Seahawks. A Jets története során először képes legyőzni a Halászsasokat, és a diadalhoz 14 pontos félidei hátrányon és a 7 sacket engedélyező támadófal botrányos teljesítményén kell úrrá lennie a hazai együttesnek. Bár az első félidőben a Seattle rúgójátékosa, Norm Johnson két mezőnygólt is kihagy, ám a New Yorkiak még kecsegtetőbb lehetőségeket puskáznak el ellenfelük vörös zónájában. A hazaiak irányítójának, Ken O’Briennek passzkísérletét a Seahawks-os defensive back, Dave Brown azt követően lopja el, hogy a labda irányt változtat az egyik zöld-fehér mezes támadó vállán. A Jets következő „vörös zónás” labdavesztése még többe kerül Joe Walton tanítványainak, a második negyed végén O’Brienék az ellenfél 5-öséről hozhatják játékba a labdát, amikor a blitzelő nickelback, Terry Jackson egy strip sackkel elválasztja a labdától az irányítót, a disznóbőrt a Seattle defensive endje, Jacob Green gyűjti be és 79 yardos touchdownra „dübörög” zsákmányával. A Seahawks 14-0-ás előnyével vonulnak szünetre a csapatok, a folytatásra azonban fordul a kocka és a következő 30 minutumban a vendégek maradnak pontképtelenek. A Jets először O’Brien és a találkozón 151 futott yardot termelő Freeman McNeil 16 yardos összjátékával iratkozik fel az eredményjelzőre, majd egy Davlin Mullen interceptiont követően Pat Leahy 41 yardos field goalja apasztja négy pontosra a hazai gárda hátrányát. A negyedik játékrész derekán levezényelt 91 yardos, meccsfordító támadósorozatból a harmadik éves játékmester, Ken O’Brien négy különböző célpontnak kézbesített, 72 yardot hozó passzokkal veszi ki a részét, és a győztes átadással a veterán elkapót, Wesley Walkert találja meg. Mivel az eredményt 17-14-re alakító megmozdulásra a Seahawks támadóinak már nem akad válasza, így ha nyögvenyelősen is, de megszakad a házigazdáknak a Seattle elleni addigi nyeretlenségi sorozata, míg Ken O’Brien profi pályafutása első comeback győzelmét könyvelheti el.

Tudtad-e, hogy… a Seattle irányítója, Dave Krieg az első félidőben adott touchdown-passzával 26. egymást követő meccsén jegyezhetett hat pontot érő átadást, s ez akkor minden idők második leghosszabb ilyen szériájának számított John Unitas legendás, 47 találkozón át tartó streakje után. Krieg még két meccsel tudta megfejelni bravúros sorozatát, mely 1985. november 17-én az ellen a New England Patriots ellen szakadt meg, akiket Unitas egykori kedvenc célpontja, Raymond Berry edzett.

1985, Philadelphia Eagles – Buffalo Bills. Az eladdig csupán egy győzelemmel szerénykedő Bölények meglepetésre 17-0-ás előnyt munkálnak ki a Veterans Stadiumban, így a házigazdáknak huszáros hajrája van szükségük, hogy hozzák a papírformát. A Buffalo támadásban a running backeket játékba hozó rövid passzokkal operál, Greg Bell és Joe Cribbs összesen 13 elkapást jegyez, ám a pontok szerzésében a gárda újonc elkapója, Andre Reed jeleskedik. Az első negyed során Reed 14 yardos end around futással veszi be a Sasok célterületét, ezen play révén még az előszezon során két touchdownt is szerzett, majd a harmadik felvonásban egy hagyományos 6 yardos elkapással is hat pontot rak a táblára. A folytatásban a vendégcsapat még tetemesebbé tehetné előnyét. Az Eagles 23-asánál, 4. és 1-es helyzetben Hank Bullough, a Bills főedzője a biztos mezőnygól helyett a drive folytatására szavaz, ám felsül, mivel Reggie White és védőtársai a first down elérése előtt megfékezik a QB sneakkel próbálkozó Vince Ferragamot. A befuccsolt megmozdulás fordulópontnak bizonyul, mert a 11 játékból felépített válaszakció végén a Philly karmestere, Ron Jaworski egy 3 yardos futással végre megszerzi a hazai gárda első touchdownját. 7-17! Pár play-jel később a felzárkózás tovább folytatódik, Reggie White beleüt Ferragamo passzkísérletébe, a felpattanó játékszert a safety, Wes Hopkins kaparintja meg és touchdownra hordja vissza. A negyedik negyed vége előtt 5 perccel aztán a Sasok esélyt kapnak a fordításra is. Jaworski még saját térfelén 4. és 2-nél kiosztott átadással menti meg a támadást, a two-minute warningot követő első játékban pedig végül kedvenc célpontjához, Mike Quickhez eljuttatott 32 yardos passzal koronázza meg a meccsnyerő szériát.

Tudtad-e, hogy… a Buffalo Bills többszörös Pro Bowler elkapója, Andre Reed a Philadelphiától 80 kilométerre lévő Allentownban született, majd a pennsylvaniai metropolisztól ugyancsak 80 kilométerre fekvő Kutztownban járt egyetemre. Reed az 1985-ös Eagles elleni meccsen szerezte profi pályafutása egyetlen futott touchdownját.

1997, Miami Dolphins – Chicago Bears. A Florida Marlins baseballcsapatának a Cleveland Indians ellen vívott bajnoki döntője miatt az eredetileg vasárnapra tervezett NFL-mérkőzést hétfő estére tolják, amelyen a hét forduló után nyeretlen Medvék meglepetéssel felérő hosszabbításos győzelmet aratnak. Az agresszív, sokat blitzelő chicagói védelem az addig összesen négy sacket engedélyező és négy turnovert vétő Delfinek ellen négy zsákolást jegyez és háromszor szerzi meg a labdát. A Bears defensive endje, John Thierry az első félidőben kétszer viszi földre Dan Marinot, először fumble-t harcol ki, melyet a vendégek Raymont Harris 1 yardos TD-futásával aknáznak ki, majd a végzónában szereli az irányítót két pontot érően. A nagyszünetig a Chicago részéről Jeff Jaeger két mezőnygóllal iratkozik föl a pontszerzők közé, míg a Dolphins második éves running backje, Jerris McPhail pályafutása első és utolsó két touchdownjával (egy 71 yardos futás és egy 10 yardos elkapás) szállítja a hazaiak szépítő pontjait. 15-13 a Bearsnek! A harmadik fertály elején a Medvék Jaeger harmadik találatának köszönhetően nagyobb lélegzethez jutnak, de előnyük nem marad hosszú életű. A Chicago újabb akciója során a rövid passzt megszelídítő elkapó, Ricky Proehl a Dolphins-os safety, George Teague szerelése nyomán kiköhögi a labdát, és a játékszert a szemfüles Terrell Buckley touchdownra cipeli vissza. Az utolsó felvonás elején Marino Troy Draytonnak kézbesített 22 yardos touchdown-passzal alakítja 26-18-ra a Miami előnyét, majd a fór még kényelmesebbé válik, amikor a Delfinek veterán védője, Trace Armstrong az ellenfél térfelének közepén begyűjti a Bears irányítója, Erik Kramer által elvesztett disznóbőrt, pár perccel később pedig Karim Abdul-Jabbar futása utat talál a chicagói célterületre. 33-18 a Dolphins-nak! A vendégek azonban nem adják fel a küzdelmet, Erik Kramer és társai a hajrá perceiben két touchdown-drive-val viharzanak végig a pályán, a játékmester előbb Bobby Engramet, másfél perccel a vége előtt Chris Pennt játssza meg egy-egy touchdown-passzal, a második hat pontos átadást követően pedig Engram akrobatikus elkapása hozza meg az állást 33-33-as egálra hozó és a mérkőzést hosszabbításig nyújtó két pontot. A ráadás perceiben aztán a végig vehemens Bears D eldönti a találkozót, Barry Minter a Dolphins vörös zónájában sackeli Dan Marinot, a szabaddá vált labdát megkaparintó defenive end, Carl Reeves pedig nyomban kecsegtető helyzetbe hozza a vendégeket, akik végül Jeff Jeager 35 yardos lövése révén húzzák be szezonbeli első sikerüket.

Tudtad-e, hogy… a 36-33-as győzelemmel a Bears történetének legrosszabb szezonkezdését kerülte el. Azelőtt utoljára 1969-ben indították ilyen botrányosan, azaz hét vereséggel az alapszakaszt, s akkor is a nyolcadik fordulóban aratták első győzelmüket.

1968, Chicago Bears – Minnesota Vikings. Mikor pár perccel a rangadó lefújása előtt Mac Percival 21 yardos mezőnygóljával 23-17-re alakítja az állást a hazai közönség nagy része már a Bears biztosnak tűnő sikerét ünnepli, ám a Vikingek játékmestere, „Injun Joe” Kapp nem ismer lehetetlent, még egyszer végigűzi a lilamezes támadókat a pálya teljes hosszában és Gene Washingtonnak kiosztott 25 yardos touchdown-passzával a vendégek javára fordítja az állást. A hat pontot eredményező akció előtti play-ben a Chicago safety-je, Richie Petitbon ugyan elcsípi Kapp passzát, de egy defensive holding miatt megítélt büntetés törli az interceptiont. Az elszalasztott sansz okán a Bears-drukkerek bosszúsága tetőfokára hág, de a hátralévő egyetlen percben a hazaiak irányítója, Virgil Carter erőltetett menetben vezeti csapattársait percivali lőtávolságba, és a placekicker aznapi legtávolabbi próbálkozását sem hibázza el. Mac Percival 47 yardos találatával a Medvék 26-24-es győzelmet harcolnak ki az NFC Központi Csoportjának elsőségére ácsingózó Minnesota ellen. Az első félidőben az északi harcosok kétszer is vezetnek, előbb egy blokkolt punt jóvoltából megszerzett kedvező mezőnypozíciójukat váltják touchdownra, majd 14-10-es előnyre tesznek szert, amikor Kapp 54 yardos bombával találja meg az ellenfél célterületéig nyargaló Gene Washingtont. Jim Dooley tanítványai Percival az első félidőt lezáró 42 yardos löketével faragnak hátrányukból, a pihenőt követően pedig maguk is hosszú TD-passzal égetik meg a vetélytárs védelmét, Virgil Cartertől Dick Gordonig vezet a labda útja, és a fordulatos végjátékig meg is őrzik fórjukat. Carter két hat pontot érő átadása ellenére Gale Sayers a Bears támadójátékának igazi motorja, az ördöngösen mozgékony halfback a földön 143 yardot szorgoskodik össze, 4 elkapásával pedig 33 yardot hoz csapatának.

Tudtad-e, hogy… Mac Percival egy héttel később újra meccsnyertes mezőnygólt könyvelhetett el. A csoportrivális Packers ellen vívott találkozó utolsó percében Percival ún. fair catch free kick révén volt eredményes, azaz miután a visszahordó Cecil Turner fair catchet jelezve elkapta Donny Anderson rövid puntját, Jim Dooley a ritkán alkalmazott szabályt kihasználva azonnal a free kick elvégzésére utasította játékosát, aki 43 yardról nem hibázott. A találattal a Chicago Bears 13-10-re győzött, és ez volt az utolsóelőtti sikeres fair catch kick az NFL történetében és az utolsó, amely meccsnyerő megmozdulásnak bizonyult.

2002, New Orleans Saints – Atlanta Falcons. A csoportriválisok vetélkedésük hagyományaihoz méltó adok-kapok rangadóval szórakoztatják a Superdome közönségét, amelynek végén a liga elitjébe ekkortájt berobbanó Falcons-irányító, Michael Vick győztes mezőnygólt érő drive-ra vezeti a vendégeket. Vick számára pocsékul indul a derbi, hiszen csak az első negyed során háromszor sackelik, közben kisebb vállsérülést is szenved, és míg az Atlanta támadói gyengélkednek, addig a Szentek 10-0-ás előnyre tesznek szert. A hazaiak újsütetű futócsillaga, Deuce McAllister negyedik kísérletnél brusztolja be a gólvonalon túlra a labdát, ám a második negyedben, azt követően, hogy 61 yardos touchdown-sprintjét holding miatt visszafújják, saját térfelének közepén ejti ki a játékszert és ad kecsegtető sanszot a vörös-feketéknek. A korábban Vick 3 yardos futásával beköszönő atlantaiak ez alkalommal Warrick Dunn lábain jutnak el a Saints végzónájáig és azzal 14-10 arányban magukhoz is ragadják a vezetést. A harmadik negyedben a derbi java részében sakkban tartott és két picket dobó New Orleans-i karmester, Aaron Brooks a Falcons szünet óta szerzett 10 pontjára két touchdown-passzal és egy sikeres két pontos átadással kontrázik, és így a hazaiak rövid időre sovány, egy pontos fórhoz jutnak, de a folytatásban megint Vickék pillanatai következnek. Warrick Dunn, az Atlanta újsütetű szerzeménye és az ultramozgékony irányító felváltva röpítik előre a Sólymok akcióit és Vick 32 yardos rögtönzésével elért touchdown révén Dan Reeves tanítványai 34-25-re lépnek el Jim Haslett fiaitól. A hajrá azonban tartogat még izgalmakat, John Carney mezőnygólját követően és bő két perccel a lefújás előtt a Szentek Dunn saját térfelén elszórt fumble-ját McAllister révén hat pontra váltják, majd Carney extra pontjával újra megkaparintják az előnyt. 35-34! A végén viszont Vick és társai nevethetnek, hiszen az Atlanta utolsó rohama a házigazdák 30-asáig jut, az utolsó másodpercekben pedig Jay Feely 47-ről a kapuba küldi a győztes lövést.

Tudtad-e, hogy… a két irányító, Michael Vick és Aaron Brooks unokatestvérek és a profik között az imént megidézett találkozón vívták első párbajukat.

1986, New York Giants – Washington Redskins. Miközben a Meadowlands közönsége fél szemmel a baseball World Series megnyerése felé tartó New York Mets küzdelmére figyel, a New York Giants a 8. játékhét hétfő esti rangadóján az ellenfél heroikus comebackjét visszaverve kényszeríti térdre a rivális Washington Redskins-t. Az első félidőt a Kékek ligaelső védelme dominálja, az idényben sorozatban hatodik alkalommal Pro Bowlba választott külső linebacker, Lawrence Taylor a meccsen három sacket jegyez, a fővárosiak pedig a nagyszünetig – miután egy illegal motionért adott büntetés törli George Rogers futott touchdownját - kénytelenek beérni Max Zendejas 23 yardos mezőnygóljával. Bill Parcells tanítványai ezalatt 13 pontot szereznek köszönhetően a ragyogó napot kifogó Joe Morris 11 yardos touchdown-futásának és Raul Allegre két, három-három pontot érő lövésének a harmadik negyed elején pedig meg is spékelik fórjukat, amikor a cornerback, Perry Williams labdalopását követően Phil Simms 30 yardos passzt varázsol a labdát a végzónán belül estében megszelídítő Bobby Johnson kezébe. 20-3! Bár eldőlni látszik a küzdelem, Joe Gibbs főedző végül összekapja a Redskins passzjátékát és a következő támadósorozatokban Jay Schroeder irányító és társai rendre nagy bombákkal rengetik meg az addig atombiztos hazai védelmet. A villámléptű Ricky Sanders 71 yardos elkapással készíti elő Rogers TD-futását, a következő drive-ban Schroeder 3. és 19-nél oszt ki 42 yardos, touchdownt érő átadást Gary Clarknak, a negyedik negyed vége felé közeledve pedig a Monk és Schroeder 47 yardos összjátéka révén helyzetbe hozott Max Zendejas ki is egyenlíti a derbit 29 yardos field goaljával. 20-20! A finálé azonban a Giants-é lesz, a két tight endes felállásokból remekül operáló Joe Morris 66 futott yarddal veszi ki részét a győztes támadósorozatból és az utolsó előtti percben 13 yardról veszi be a Rézbőrűek célterületét. A vendégek a hátralévő másfél percben a New York 35-öséig haladnak előre, de egy sikertelen 4th down passz után kénytelenek fejet hajtani vetélytársuk előtt. Parcells-ék 27-20-as győzelmükkel holtversenyes első helyet harcolnak ki a Keleti Divízióban és folytatják menetelésüket a Super Bowl felé.

Tudtad-e, hogy… a Washington Redskins kiváló, Art Monk, Gary Clark és Ricky Sanders alkotta elkapógárdáját, Posse becenévvel illették és Clark a tárgyalt mérkőzésen klubrekordnak számító 241 elkapott yardot gyűjtött. Ez a szám ma is klubrekord, ha nem vesszük figyelembe az 1987-es szezonban a játékosok sztrájkja alatt lebonyolított egyik találkozón 255 yardot termelő „replacement player”, Anthony Allen produktumát.

1946, Washington Redskins - Philadelphia Eagles. A Sasok, élükön Tommy Thompson irányítóval, két gyökeresen ellentétes félidőt játszanak a Rézbőrűek ellen, s a nagyszünetet követő briliáns teljesítményükkel végül feledtetni tudják gyalázatos kezdésüket. Az első pontokat a Redskins-es Jack Jenkins interceptionje készíti elő, a játékos az Eagles 17-es vonaláig cipeli vissza zsákmányát, percekkel később pedig Sal Rosato 2 yardról futja meg a touchdownt. A következő vendég akciót Wilbur Moore akasztja meg Thompson passzkísérletének levadászásával, s bár a Washington ezúttal csupán mezőnygóllal bünteti ellenfele labdavesztését, az első negyedet máris 10-0-ás előnnyel zárják. Greasy Neale, a Philly mestere a folytatásban lecseréli Tommy Thompsont és Roy Zimmermanre bízza a támadóegység irányítását, ám a csere QB szintén picket dob és a játékszerrel Clyde Erhardt a vendégek 7-eséig iramodik. A lehetőséget megint Rosato TD-futásával aknázzák ki Turk Edwards tanítványai, sőt a félidő vége előtt Ted Lapka fumble returnje révén valóban tetemesre, 24-0-ásra hízik a hazai együttes vezetése. A második felvonást azonban a fővárosiak fumblival kezdik, a visszacserélt Thompson egy 15 yardos passzal gólvonalukhoz szögezi a Rézbőrűek védelmét, 1 yardról pedig Ernie Steele verekszi be magát a végzónába. 24-7! Az Eagles irányítója ezt követően nagyon elkapja a fonalat, előbb Bosh Pritchardot játssza meg egy 45 yardos touchdown-passzal, majd a negyedik negyed elején újabb hat pontot érő átadást oszt ki Gil Steinke-nek. Míg a hazaiak képtelenek támadásaikkal előrehaladni, addig a feltámadó Sasok három pontszerzésükkel három pontra zárkóznak. Szűk három perccel a lefújás előtt saját 40-esüknél Turk Edwards vezetőedző a punt helyett a first down megszerzésére utasítja játékosait, de 4. és 1-nél Rosatonak megállj parancsolnak a Philadelphia védői. A dugába dőlt playre Thompson harmadik TD-passzával kontrázik, és a labdát megszelídítő Jack Ferrante megmozdulásával a vendég gárda 0-24-ről 28-24-re fordítja az állást. A Philadelphia bravúros comeback-győzelme megszakítja a Redskins addigi veretlenségét és a lélektanilag is megrendítő kudarcot követő hetekben a fővárosiak egyre lejjebb csúsznak a tabellán, végül pedig kénytelenek lesznek beérni divíziójuk harmadik helyével.

Tudtad-e, hogy… a Philadelphia Eagles-t 1948-ban és 1949-ban bajnoki címre vezető Tommy Thompson egyik szemét gyermekkorában eltalálták egy kővel, és így elveszítette „központi látását” az érintett látószervére. Játékostársai ezért Vak Tomnak becézték az irányítót.

1957, Baltimore Colts – Green Bay Packers. Bár a Packers támadói jószerivel csak az utolsó negyedben nyújtanak értékelhető teljesítményt, a vendégek fergeteges hajrája és egy lélegzetelállító passzjáték elegendőnek bizonyul a győzelemhez. A Sajtfejűek annyira csapnivalóan indítják a találkozót, hogy első négy támadósorozatuk alatt még first downt sem szereznek, míg közben az első félidőt domináló Csikók két touchdownnal 14 pontot raknak a táblára. Az első pontszerzést a hazaiak irányítója, John Unitas 24 yardos futással készíti elő, két play-jel később pedig 52 yardos bombával találja meg az őrzőitől meglógó Raymond Berry-t. A Baltimore második touchdownja lényegesen hosszabb, 15 játékot számláló drive végén születik, amikor Alan Ameche 1 yardról viszi be a disznóbőrt a Green Bay végzónájába. A harmadik negyedben egyik csapat sem szerez pontokat, ám a Packers-es Hank Gremminger interceptionje a játékrész végén kiváló kezdőpozícióval ajándékozza meg a vendégeket. Az utolsó fertály első megmozdulásával az újonc Paul Hornung cipeli be a labdát a gólvonalon túlra, majd egy Colts three-and-outot és néhány Ron Kramer-elkapást követően újra a remek halfback szerzi az egyenlítő touchdownt. 14-14! A Packers a következő akciójában a vezetést jelentő pontokra hajtva ellenfele 7 yardos vonaláig nyomul, de Marchettiék lehúzzák a rolót és bő két perccel a mérkőzés vége előtt mezőnygólon tartják a vendégeket. Unitas-éknak nem kell sok idő, hogy újra javukra fordítsák az állást, igaz a támadószériát két szerencsés momentum is segíti. 4. és 12-nél Unitas futja meg a first downt a Packers 16-osáig, ezt követően viszont a Colts elkapója, Royce Womble látszólag fumble-t vét, ám a játékvezetők incomplete passzt ítélnek, ami megmenti a baltimore-iak bőrét. A Colts játékmestere ezután kétszer Lenny Moore-nak passzol és a második jóvoltából Weeb Ewbank tanítványai 21-17-es fórhoz jutnak. A Green Bay sanszai, lévén kevesebb, mint 1 perc marad a rangadóból, haloványak, de a Bart Starrt váltó Babe Parilli karjának első meglendítésével szenzációs hosszú passzt varázsol a Henry Moore-t kicselező, egyébként magas lázzal küzdő, Billy Howton markába, aki a Packers 25-öséről elengedett labdát a Colts 25-ösénél kaparintja meg és a hazaiak célterületéig inal zsákmányával. A Baltimore egymást követő második meccsén ad le tetemes előnyt és 24-21-es veresége ezúttal már csoportelső státuszába kerül.

Tudtad-e, hogy… Paul Hornungot az 1957-ös draft első pickjével gyűjtötte be a Packers, ami a mai gyakorlattól eltérően ún. bonus pick volt és az újoncbörze előtti sorsolás döntötte el, hogy melyik csapatot illeti az első választás joga. A bonus pick 1947 és 1958 között volt használatban.

1963, San Diego Chargers – Oakland Raiders. A Fosztogatók tétmérkőzésen először győzik le a San Diego Chargers-t, a vendégek 33 esztendős újonc főedzője, Al Davis ugyanakkor mindjárt első összecsapásukon fölülmúlja egykori mentorát, Sid Gillmant, akinek a Chargers-nél korábban három évig asszisztense volt. A parázs tűzijáték során a csapatok két-két irányítót bevetve küzdenek, és mind a négy játékmester kioszt legalább egy-egy hat pontot érő átadást. Az Oakland-nél a kisebb fejsérülést szenvedő Tom Flores-t Cotton Davidson váltja, míg a San Diego-nál az interceptionitis-be esett Tobin Rote helyén John Hadl kap lehetőséget. A találkozó első pontjait megelőzően a vendégek linebackere, Archie Matsos cserkészi be Rote passzkísérletét, pár play-jel később pedig Flores a remek elkapóval, Art Powellel összejátszva be is veszi a Chargers célterületét. Miután a hazai gárda egy mezőnygóllal és Lance Alworth touchdown-elkapásával 10-7-re fordít, újra a San Diego-i irányító bakija ágyaz meg az Oakland következő lehetőségének. A vendégek cornerbackje, Fred Williamson második pickjét levadászva hozza kihagyhatatlan helyzetbe a támadókat, és Flores ez alkalommal 5 yardos passzal szerez TD-t. A Chargers-nél a Rote-ot váltó John Hadl kezdetben kitűnő cserének látszik, mivel rögtön 69 yardos „catch and carry” touchdownnal rendíti meg a Fosztogatók hadállásait, aminek jóvoltából a hazaiak 30 perc elmúltával 17-14-re vezetnek. A harmadik negyedet a kiütött Flores helyére lépő Davidson botrányosan indítja, mivel pontatlan átadásával a San Diego-i DB, Dick Harris a Raiders végzónájáig rohan. 14-23-as hátrányból, a pick six után egy később jelentőségteljessé váló extra pont kimarad, azonban a csereirányító szédületes produkcióval rántja ki a Fosztogatókat. A második félidő hátralévő részében Davidson három touchdown-passzt kézbesít és mivel a Chargers támadói menetközben csak 10 egységet tudnak összeszorgoskodni, a legnagyobb alakításuk Keith Lincoln 51 yardos TD-futása, így Glenn Shawnak az utolsóelőtti percben bemutatott hatpontos TD-elkapása nyomán a Raiders 1 pontos előnyre tesz szert. A vendégek korántsem sebezhetetlen, ám a labdát kiválóan érző védelme azonban megóvja a karcsú, 34-33 arányú fórt, és aznapi 5. interceptionjükkel bebetonozzák az ezüst-fekete alakulat történelmi sikerét.

Tudtad-e, hogy… Sid Gillman, a San Diego Chargers főedzője a mérkőzésen negyedik alkalommal nézett farkasszemet egy korábbi asszisztense által trenírozott csapattal és mindannyiszor vereséget szenvedett. A korábbi három találkozón a Villámosok a Jack Faulkner edzette Broncos ellenében kapituláltak.

1974, Minnesota Vikings – New England Patriots. A hat fordulót követően a liga meglepetéscsapatának számító és 5-1-es mérleggel álló Hazafiak kiváló vörös zónán belül mutatott védekezésükkel tartják féken az NFC regnáló és leendő bajnokát, a Minnesota Vikings-t, ám 17-14-es győzelmüket végül csak egy fergeteges drive-ot megkoronázó utolsó másodperces TD-passzal tudják kivívni. A vendégvédelem erőfeszítéseinek köszönhetően a Vikingek a szezon során első ízben zárják pontok nélkül az első félidőt. Míg Tarkentonék vergődnek, addig a Patriots Sam Cunningham futásaival és a running backeket mozgósító rövidpasszos játékkal két eredményes támadósorozatot épít fel, előbb John Smith köszön be egy 37 yardos mezőnygóllal, majd az újonc támadó, Steve Schubert viszi touchdownra profi karrierjének első elkapását. A 10-0-ás előnyt a New England a harmadik negyed végéig szívósan őrzi. A hazai gárda számos sanszát eltékozolja, Fred Cox két mezőnygól-kísérletnél hibázik, Fran Tarkenton pedig háromszor dob drivegyilkos pickeket az ellenfél 5 yardos vonalán belül. A harmadik 15 perc első Vikings-akciójának végére a Patriots-os Jack Mildred a saját 1-esén megkaparintott interceptionnel tesz pontot, a játékrész hajrájában pedig a meccsen két picket fogó Ron Bolton halássza le a disznóbőrt a gólvonal előtt. A vendégek pechjére két play-jel később John Tarver visszafumblizza a játékszert a lila mezeseknek, és Roy Winston labdaszerzését követően Chuck Foreman futott touchdownjával a Minnesota végre begyötri első pontjait. A 10-7-es állás a two-minute warningig nem változik, 1:52-vel a vége előtt a Vikings saját 26 yardosáról vezetheti támadását, és egy 38 yardos Fran Tarkenton-John Gilliam összjáték valamint egy defensive pass interference szabálytalanság szinte szempillantás alatt a Patriots vörös zónájáig repíti Bud Grant fiait. A pontszerzés küszöbén Tarkenton ezúttal kiváló lábaiban, mint karjában bízik és 3 yardról maga futja meg a fordítást hozó touchdownt. 14-10! A New Englandnek azonban még marad ideje kontrázni. Jim Plunkett és társai villámakcióra villámakcióval válaszolnak, az 1971-es draft top pickje 3. és 1-nél kétségbeesés szülte, ám végül 55 yardot hozó passzt juttat Randy Vatahának, az utolsó másodpercekben pedig a tight end Bob Windsort találja meg a győzelmet jelentő 10 yardos átadással.

Tudtad-e, hogy… a Vikings második touchdownját követően Fran Tarkenton és az irányító két korábbi passzát levadászó Ron Bolton összeszólalkoztak, majd egymásnak estek, így a játékvezetők mindkettejüket kizárták a mérkőzésből.

Dorkó Szabolcs (Szabler)