Pittsburgh Steelers [PIT]

Alapítás
1933
Liga
AFC
Divízió
N
Város
Pittsburgh, Pennsylvania
Stadion
Heinz Field

Weboldal
http://www.steelers.com
Szurkolói weboldal
http://steelers.hu

Tulajdonos
A Rooney család
Főedző
Mike Tomlin
OC
Todd Haley
DC
Keith Butler

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 6 - 1974 (IX.), 1975 (X.), 1978 (XIII.), 1979 (XIV.), 2005 (XL.), 2008 (XLIII.)
AFC Championship győzelmek száma: 8 - 1974, 1975, 1978, 1979, 1995, 2005, 2008, 2010
Divíziógyőzelmek száma: 21 - 1972, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1983, 1984, 1992, 1994, 1995, 1996, 1997, 2001 (AFC Central), 2002, 2004, 2007, 2008, 2010, 2014 (AFC North)
Playoff szereplések száma: 28 - 1947, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1982, 1983, 1984, 1989, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 2001, 2002, 2004, 2005, 2007, 2008, 2010, 2011, 2014

Az NFL ötödik legrégebbi franchise-át, a Steelerst, 1933. július 8-án alapította Joseph Arthur Rooney, saját, mintegy 2500 dollárjából. A rossznyelvek szerint saratogai nyereményéből, de ez nem fedi a valóság teljes egészét, ugyanis tényleg nyert, csak ’36-ban (160 ezret), azt a pénz forgatta a csapatba, de csak ’41-ig, eztán leszokott az ilyen cselekedeteiről. Eredetileg Pittsburgh Pirates néven jegyezték be az együttest, a helyi baseball csapattal azonos néven. Eddig egyedülállóan az összes Pittsburgh-i illetőségű Major Liga csapat színei azonosak: fekete és arany, ami a város színei, nem mellesleg William Pitt, Chatham első grófjának öröksége.

A Rooney-k

"A Főnök", Art Rooney 1988. augusztus 25-én hunyt el, 87 éves korában, agyvérzés következtében. A sportvilág egyik nagy úttörőjére a Pro Football Hall of Fame tagjaként emlékeznek. Január 27-én született, az 1901-es évjárat tagjaként, a család kilenc gyerekéből a legidősebb volt. Old Allegheny-ben nevelkedett, ami mai nevén a Pittsburgh North Side, és egészen haláláig az északi oldalon élt, csak egy rövid távolságra a Three Rivers Stadiumtól. A kivételesen sokoldalú sportolót, AJR-t nevezték az Egyesült Államok boksz csapatába, 1920-ban, bár ő nem ment el, holott közép- és váltósúlyban is AAU bajnok volt. Játszott több minor baseball csapatban 1920-25 között, baseball pályafutásának egy karsérülés vetett véget. Rooney focizott több félprofi csapatban Pittsburgh környékén. Öt fia született, Daniel, Art Jr., Tim, John és Pat. Az 1960-as évek közepén, az alapító kezdeményezésére, a Steelers működését átadta legidősebb fiának, Dannek, minekután az ifjú a szervezet minden területén dolgozott már 1955 óta. 1975-ben lett elnök. 2000-ben Dan Rooney is bekerült a Pro Football Hall of Fame-be, második apa-fia kapcsolatként a HOF-ban (az elsők a Marák). 50 éve dolgozik a csapat mellett, az egyik legaktívabb az NFL tulajdonosai közt. Daniel M. Rooney irányítót játszott középiskolásként, feleségével él (az északi oldalon), kilenc gyermek apja. 2002-ben hivatalosan is átadta a Steelers elnökségi címét, hogy legidősebb fia, Art Rooney II folytathassa a hagyományt, a családi franchise-vezetést. Négy csemetéje közül kerül majd ki a következő elnök. Mielőtt kérdeznék, mindenki a Duquesne-re járt.

30-as évek: Eastern Division (1933–1943, 1945–1949)

Megalakítása után a Pirates fényes évtizednek nézett elébe, AJR mindenütt igyekezett ott lenni, ám a klub az első 5 szezonjában mindössze 25 győzelmet csikart ki, és öt különböző vezetőedzőt fogyasztott el. Az első edző Forest Douds (3-6-2), becenevén Jap kiváló játékos volt, edzőnek nem vált be, helyettese Luby DiMelio (10-0-0) tragikus sorsa után új irányba nézett AJR. Tekintete Pittsburghből egészen a Notre Dame egyetemig terjedt, ahol két szezonra megtalálta Joe Bachot (10-14). Ismét útilapu, és visszakanyarodik a történet egy ex-játékoshoz: a HOF Johnny Blood, alias McNally (7-25-1) kap kinevezést játékosedzőként, aztán letészi a lantot (kíváncsibbak a Bőrfejekben ismerkedhetnek történetével, Conolly álnéven). Hiába Byron "Whizzer" White, az első "nagy pénzes" játékos 38-as beszerzése (15.800 akkori dollárért), a sikerek nem következnek. Újra egy játékos lesz megnevezve edzőnek, Walt Kiesling (3-16-3) Johnny szárnyai alól, de nem jut messzire. Bár a hazai mérkőzéseket a Forbes Field-en játszották, Rooney gyakran vitte a csapatait Johnstownba, Latrobe-ba, Youngstownba, New Orleans-be és Louisville-be, a 30-as évekbeli baseball és az egyetemi futballversengés miatt.

40-es évek: Eastern Division (1933–1943, 1945–1949) Western Division (1944)

AJR 1940-ben megváltoztatta a csapat nevét Steelers-re, ami Pittsburgh örökségét hivatott jelezni. ’41-ben történt az NFL legfurább tulajdonosi mozgása – AJR eladta a jogokat Alexis Thompsonnak, egy New Yorki ficsúrnak (ám mivel NY-ban volt csapat, a legközelebbi nagyvárosba, Bostonba kívánta vinni). Közben AJR megvette a bajba került Bert Belltől az Eagles nagy részét – és Philadelphia ráadásul sokkal közelebb esett mindkét célállomásnál. Lex kiszagolta Rooney mozgását, és felajánlotta a cserét. Kapaszkodni! Így a Rooney tulajdonú Eagles költözött Pittsburgh-be, a Thompson által birtokolt Steelers pedig Philadelphiába, mindenki megtarthatta a nevét (mármint AJR a Steelers-t), és mindenki boldog volt. Annyira azért Art keze elért, hogy Bellt (0-2-0) nem hagyta az edzőségben, csak két meccsre. Felkérte a Dukes edzőjét, az amúgy is mindkét fociban jártas (NS HOF) Aldo Donellit (0-5-0), hogy a főiskolán elért győzelmi szériát itt folytassa, így délelőttönként foglalkozott a játékosokkal - a Dukes veretlen lett, a Steelers nyeretlen, átkozott délelőttök. Walt Kiesling visszatért másodjára (13-20-2), az első nyertes szezon meg is érkezett, 1942-ben, a csapat 7-4-re végzett, az újonc ligaelső futó, Bill Dudley segedelmével. Aztán Dudley csatlakozott a háborúhoz sok más NFL-játékossal egyetemben. Annyira meggyengültek a rosterek, hogy összeolvadt ’43-ban a Steelers és a Philadelphia Eagles (Phil-Pitt "Steagles"), majd ugyanez történt egy év múlva a Chicago Cardinals-szal (Card-Pitt). A háború befejeztével Walt küzdött a lehetetlennel, megkeményedett, kezelhetetlenné vált, így ismét egy Notre Dame-nevelés, Jim Leonard (2-8-0) próbálkozhatott, de nem sok babér termett neki. Rooney szerzett egy edzőlegendát, Jock Sutherlandet (13-9-1), egy eredeti Pop Warner tanítványt, a Pitt-ről; az édesgetéshez az alelnöki pozíció kellett. Dudley visszatért a háborúból (az AAFC nyomulás ellenére) és rögvest NFL MVP-vé avanzsált, vezette a ligát mind futott, szerzett (scrimmage), és visszahordott yardok tekintetében. Hall of Famernek is választották. 1947-et 8-4-gyel zárták, és megvolt a Keleti csoport, ám elvesztették a legelső rájátszás mérkőzést, pont az Eagels-től nulláztak. Majd jöttek a pontok az i-re, Sutherland váratlanul meghalt egy tavaszi scout-túra alatt, Lex Thompson egy plusz százezresért megvált az Eagels-től, és ki lesz a második NFL komisszár: hát persze, hogy Bert Bell. Összeesküvések márpedig nincsenek!

50-es évek: American Conference (1950–1952) Eastern Conference (1953–1969)

A sikeres Sutherland-éra után ugyanonnan merített AJR, John Michelosen (20-26-2) lett a főedző a következő három szezonra (1948-1951). 1952-ben Joe Bach visszatért egy második etapra. A formula egyszerű volt, a Steelers csapata az utolsó lett. Bach egészségügyi okok miatt lemondott mintegy két év kihúzásával, majd a már számtalanszor kipróbált Walt Kiesling (14-22-0) lépett a megüresedett helyre. Egyre nehezebb volt vele, Unitas elüldözésével végleg túlcsordult a pohár.

60-as évek: Eastern Conference (1953–1969) - Century Division (1967–1969)

Hihetetlen váltás éve az ötvenhetedik számú a múltszázadban, Buddy Parker lett a kinevezett vezetőedző, immáron máshol már bizonyított szakember - és lőn, a rákövetkező nyolc évben öt nyertes szezont produkált a csapat. Egy újabb Hall of Famer, Bobby Layne (miatta cseréltük el Len Dawsont) irányító vállán nyugvó csapat 9-5-ös szezont zárt, a rájátszásba jutott ’62-ben, ahol a Detroit győzedelmeskedett 17-10 arányban. 1963-ban heroin túladagolásban meghalt Gen Lipscomb, ez és Layne visszavonulása betette a kaput. Parker eredményösszesítője 51-48-6, ez harmadik helyet jelent minden idők legjobb győzelmi mutatójú edzői listáján. 1964-ben kivonták a 70-es számú mezt a „forgalomból”, tette ezt a Steelers a csapat történetében először, amikor is nyugdíjba vonult egykori DT-je, Ernie Stautner. Stautneré - persze, hogy HOF (első szavazással) - továbbra is az egyetlen hivatalosan visszavonultatott mez a csapat történetében. Parkerben még égett a tűz, ám egy szezonnyitó négyes buktasorozat után megszületett az örökbecsű: „I can’t win with this bunch of stiffs” a lemondólevéllel egyetemben. Kurta kis szerződés Mike Nixonnak (2-12-0), a helyettesnek ’65-re, majd Bill Austin (11-28-3) hiába volt nyertes a Green Bay-jel, itt csak két esztendeig volt maradása. S beelőzte a még mindig csak 37 éves Chuck Noll január 27-én, AJR szülinapján. Noll újjáépítésbe kezdett, a védelemmel kezdte, amikor is behúzott egy defensive tackle-t elsőre: Joe Greene-t, későbbi Hall of Famert.

70-es évek: AFC Central (1970–2001)

The Emperor Chaz (Myron Cope szerint) az egyetlen négyszeres Super Bowl győztes edző (’74, ’75, ’78, ’79). Az első négy egymást követő draftján öt későbbi Hall of Famer játékost szerzett a csapatnak, Greene után Terry Bradshaw, Mel Blount, Jack Ham és Franco Harris. Mindamellett egy alkalommal, 1974-ben 4 későbbi HOF egy szezonban: Lynn Swann, Jack Lambert, John Stallwoth, és Mike Webster. Két jelentős változás történt 1970-ben. A Steelers elköltözött az AFC Centralba, az AFL és az NFL egyesülésével. Valamint fizikailag is költözött, az új otthonába, a Three Rivers Stadionba. Korábban a hazai mérkőzéseit a Forbes Fielden játszotta 1933-57 közt. A Forbes Fieldet és a Pitt stadiont is használta 1958-tól ’63-ig, 1964-69 között csak a Pitt Stadiont a Three Rivers megnyitásáig. Fokozatos javulás kezdődött, ami ’72-ben egy divízióbajnoki címben csúcsosodott ki. Az első rájátszás-mérkőzésen a Three Rivers-ben a Steelers legyőzte az Oakland Raiders-t 13-7-re Franco Harris „Immaculate Reception”-jével az utolsó pillanatban. Annak ellenére, hogy a következő héten 21-17-re kikaptak a veretlen Miami Dolphins-tól, a Steelers szintet lépett. ’73-ban a Steelers wild card körösként a bosszúszomjas Oaklandtől szenvedett 33-14-es vereséget. Az első konferencia-bajnoki cím begyűjtésével 1974-ben, majd a Buffalo (32-14) és az Oakland (24-13) átgyalogolásával érte el első Super Bowl szereplését a csapat.  A Super Bowl IX-ben a győzelemhez a védelem fektette az utat - 16-6 a Minnesota Vikings-szal szemben, és Art Rooney bemutathatta az első Vince Lombardi trófeát. 1975-ben 11 egymást követő győzelem, és meglett a második AFC-korona, miután legyőzetett a Baltimore (28-10) és az Oakland (16-10) a rájátszásban. A Steelers a harmadik csapat az NFL történetében (csatlakozva a Green Bay-hez és a Miamihoz), amely címvédést tudott bemutatni. December 27-én pedig bemutatkozott a „Rettenetes Törölköző” (Terrible Towel), Myron Cope újságíró mindörökké Steeler agypattanása, a sárga kéztörlő-lobogtatás-tekergetés. A Super Bowl X-ben 21-17 arányban a Dallas Cowboys ellen győzött a csapat. Az 1976-os Steelers 1-4-es kezdéssel, majd egy 9-es győzelemi szériával, köztük öt nullázással megnyerte a divíziót, a playoffban legyőzte a Baltimore-t 40-14-re, de elvesztette az Oakland elleni találkozót 24-7-re, miután a két kezdő futó, Franco Harris és Rocky Bleier megsérült. A következő évben a Steelers kiesett a rájátszás első fordulójában a Denver elleni 34-21-es vereséggel. 1978-ban aztán revansot vett a csapat a Denveren (33-10), és kitömte a Houstont (34-5), majd 35-31-re vette a Super Bowl XIII-at a Dallas ellenében. Így lett a Steelers az első háromszoros bajnok. A következő évben legyőzte a Los Angeles Ramst 31-19-es végeredménnyel, megnyerve a Super Bowl XIV-et, hogy az első csapat legyen a történelemben, amely 4 Super Bowlt nyert, és az egyetlen csapat, amely kétszeres címvédő.

80-as évek: AFC Central (1970–2001)

Az 1980-as éveket a botladozás nyitotta, nemhogy a rájátszásba nem jutott a csapat, 9-7 és 8-8 a mérlegei az első két évnek. A Steelers 1982-ben ünnepelte alapítása 50. évfordulóját, bekerült 6-3-as befutóval egy sztrájk-szaggatta szezonban a rájátszásba, a kezdődő bulinak azonban a San Diego 31-28-as győzelme vetett véget. A következő Three Rivers-beli rájátszás-meccsre tíz évet kellett várni. Az 1983-as Steelers nyerte a nyolcadik divízió címet, de kikapott az immár Los Angeles-be költözött Raiders-től, 38-10-re. Nyolcvannégyben meglett a 9. divízió-győzelem, és a csapat a Denveren túljutva a Miami 45-28-as pofonjába futott bele. ’85-ben elérkezett a tizenhárom, folyamatos 50 %-nál jobb mérlegű évek szériájának vége, a vesztes szezon, amit a rá következő idényben sikerült megismételni. 1987-ben a rájátszás reményei életben voltak, ám a sztrájk miatt csonka szezonban csak a reményei maradtak. 1988-ban sikerül elérni a legrosszabb szereplést, 11 vereséggel. A következő szezon is horrorisztikusan kezdődött, de a fiatal csapat küzdött, s befejezte 9-7-tel, és a szezon utolsó hétvégéjén kikapart egy wild card helyet. Egy izgalmas, 26-23-as hosszabbításos találkozón lépte át a Houstont, majd futott bele egy szívszaggató, 24-23 vereségbe a Denver ellen, ahol a Steelers az utolsó percig vezetett.

90-es évek: AFC Central (1970–2001)

1990-ben 9-7 kivitelben hármas holtverseny alakult ki a Central csoportban, de kipottyant a csapat 2-4-es divíziómutató miatt. ’91-ben sem lett meg a rájátszás, és Noll bejelentette a visszavonulását (193-148-1). 39 egymás utáni szezon a futballban, abból 23-at a Steelers vezetőedzőjeként, az első szavazásnál Hall of Famer. Noll kerülte a szükségtelen figyelmet, a csapatra koncentrált és laza volt, egy valamiért küzdött, a legációért, a fekete játékosokért és edzőkért. Egy új korszak kezdődött, érkezett a 34 éves Bill Cowher, az NFL legfiatalabb vezetőedzőjeként vette át a gyeplőt. Az első szezonban a Steelers megnyerte az AFC Centralt, majd pontosan 10 évvel az utolsó hazai rájátszás-meccs után a Steelers legyőzte a Buffalót 24-3-ra. 1993-ban szerzett egy jokert rájátszásra, de a szezon véget ért Kansas City-ben. 1994-ben megnyerte a csoportot, áthámozta magát a Clevelanden, de csalódást okozott az AFC trón megszerzéséért folytatott küzdelemben, hazai pályán kikapott a San Diegótól 17-13-ra. 38 évesen Bill Cowher lett a legfiatalabb vezetőedző, aki Super Bowlba vitte csapatát. Útközben Cowher megnyerte a Steelers első AFC címét 1979 óta, miután az első körben búcsút intett a Buffalo Bills-nek (40-21), majd az Indianapolis Colts-nak (20-16), de a Super Bowlban elbukott a Dallas Cowboys ellenében (27-17). 1996-ban sérülések tizedelték a csapatot, de a "törhetetlen" hozzáállás 10-6-os végeredményhez vezetett. A playoffban az Indianapolis-on még sikerült áthaladni, a New Englanden viszont nem. ’97-ben a visszakézből megkínált Patriots után otthon vérzett el a csapat a Denver ellen. 1998 a csalódás évét hozta, az utolsó öt meccs bukása és az első rájátszás nélküli év a Cowher-érában. A követő esztendő egyenesen a szenvedésé volt, csoportnegyedikként.

2000-es évek: AFC North (2002–jelenleg is)

Amire 2000-ből a leginkább lehet emlékezni, hogy ez volt a Three Rivers Stadium utolsó szezonja a csapattal. Győztes meccsel búcsúzott a Három Folyó, 24-3 a Washington Redskins ellen december 16-án. A Steelers 31 szezont gyűrt le a Three Rivers Stadium-ban (1970-2000), 182-73-as mutatóval. 2001-ben megnyílt az új stadion, a Heinz Field, ahol bemutatkozóként október 7-én 16-7-es győzelmet aratott a csapat a Cincinnati Bengals felett. A Steelers a rájátszásban lenyomta a címvédő Baltimore-t (27-10), aztán 24-17-es vereség következett otthon a későbbi bajnok New England Patriots-tól. 2002-nek is playoff-reményekkel vágott neki a Steelers, a Clevelandet le is győzte, ám egy túlórázós meccsen kiesett a Tennessee ellen. 2003 felejtendő év, ismét drámai negatív szezon. 2004-ben aztán csapatrekord (15-1) az alapszakaszban, s megint csak a New England Patriots osztott retúrjegyet a rájátszásban (41-27). 2005-ben a Pittsburgh 12 játéknap utáni 7-5-ös mérlegén nem merengett soká, megnyerte a versenyfutást az utolsó rájátszás-helyért. Példa nélkül először nyert zsinórban három idegenbeli rájátszás meccset, majd a Super Bowl XL-et a Seattle Seahawks ellen. A Steelers a 21-10-es győzelemmel elcsípte az ötödik Super Bowl címét. A 2006-os idényben a Cowher-korszak véget ért egy 8-8-as szezonnal. Január 5-én a vezetőedző lemondott, 161-99-1 összesített mérleggel, ami a második legjobb a csapat történetében.

A Steelers ismét ifjú titán után kutatott, Mike Tomlin lett a csapat edzője. Tomlin volt az NFL legfiatalabb vezetőedzője kinevezése idején, és ő lett a második elsőéves edző a csapat történetében, aki a rájátszásba jutott. A Steelers 10-6-ra végzett, amivel AFC North divízió címet nyert, aztán nagy meglepetésre playoff-búcsú következett a Jacksonville-lel szemben hazai pályán. Másodszori nekikapaszkodásra a makarenkói vonal hasznosnak bizonyult, mert nem állt meg a csapat csak a Super Bowl XLIII megnyerése után. Úgy ment, mint kés a vajon: a rájátszásban a San Diego Chargers és a Baltimore Ravens kifilézése végeztével egy kicsit megizzadt az Arizona Cardinals ellenében, de nyert 27-23-ra. A Steelers lett az első NFL franchise, amely 6 Super Bowl címet birtokol. A győzelemmel Mike Tomlin lett a legfiatalabb edző, aki megnyerte a Super Bowlt. 2009-ben egy paraszthajszállal késte le a csapat a nagy ívben elrobogó wild card helyet. Az új évtizednek nekizúduló Steelers egészen a Super Bowl-ig menetelt, ahol kifáradt, kinyúlt a Green Bay ellen, ám legnagyobb örömére előtte még kiporolta a nadrágot a Baltimore és a New York Jets ülepén. A Steelers soha nem kapott ki divízió-riválistól a rájátszásban, a mérleg 9-0 a Cleveland, a Cincinnati, a Baltimore, és a Houston ellenében. 2011-ben a csapat ismét bejutott a playoffba, de egy elképesztő másodpercben a hosszabbításban padlót fogott Denverben. Olyannyira, hogy 2012-ben és 2013-ban is lemaradtak a PO-ról.

Ruanaidh

Ha elmerengenénk az idősíkok egymásra csúsztatásával, mármint a tulajdonosi- és csapattörténeti idősíkokról ábrándoznánk. Igaz, hogy nagy formátumú az Alapító és mellé nagyszájú is, és igazi bukméker, hazárdőr meg pojáca, valamint nagypofájú ízig vérig ripacs. Igen nem vagyok RúhÁnnni, ezért mondhatom, majdnem egész tíz év alatt sikerült teljesen a nyakára hágni és elsüllyeszteni a csapatot. Egy Isteni szerencsés pillanat azért volt, mikor a Thompsontól leszedett pénzzel Bellhez kopogtatott be - na azóta nem tudhatjuk, hogy a Steelers-e az Eagles, vagy fordítva. Az biztos, hogy az eredeti papírjainkat Philadelphiában kell keresni. Aztán felé fordult Fortuna, mint minden szerencsejátékoshoz, mikor a szebbik arcát kívánja mutatni, és akkor eljövendett a Tanuló, aki megtanulta a leckét, nagyon komolyan, hogy mit, hogy nem kell csinálni. Őt Daniel M. Rooney néven ismeri a világ és minden egyes szöget kifordított az elkészült koporsóból, s mivel idealista volt és alapos, két dolgot nem sajnált sohasem, azt pedig nevezték Türelemnek és Tiszteletnek. Amikor majd a kisöreget sírba teszik, kezdhettek el bömbölni igazán szívből, ez a franchise az övé az utolsó törött szemüvegkeretig, még a pókok is a sarokban. Egy dolog nem az övé, a reklámtábla a bejáratnál, de nagyon tiszteli és szereti, ám az egész csapat az ő maga – amíg van ereje lejár a gyepre megnézni és megtanítani az ifjaknak, hogy mi és hogyan megyen a pályán Rúáni-szerint, hogy kell működnie, mert a Türelemből és Tiszteletből lesz a Bizalom, és a Bizalom hozza majd meg az Eredményt, így megy az építkezés, csak semmi AJR.

Az Isten Áldja meg Dan!

A csapat főedzői

Forrest Douds (1933)
Luby DiMelio (1934)
Joe Bach (1935-1936)
John McNally (1937-1939)
Walt Kiesling (1939-1940)
Bert Bell (1941)
Aldo Donelli (1941)
Walt Kiesling (1941-1944)
Jim Leonard (1945)
Jock Sutherland (1946-1947)
John Michelosen (1948-1951)
Joe Bach (1952-1953)
Walt Kiesling (1954-1956)
Buddy Parker (1957-1964)
Mike Nixon (1965)
Bill Austin (1966-1968)
Chuck Noll (1969-1991)
Bill Cowher (1992-2006)
Mike Tomlin (2007-)

A Pro Football Hall of Fame tagjai

Bert Bell, tulajdonos (1941-1946) Beiktatva: 1963
Mel Blount, CB (1970-1983) Beiktatva: 1989
Terry Bradshaw, QB (1970-1983) Beiktatva: 1989
Jack Butler, CB (1951-1959) Beiktatva: 2012
Dermontti Dawson, C (1988-2000) Beiktatva: 2012
Len Dawson, QB (1957-1959) Beiktatva: 1987
Bill Dudley, RB (1942, 1945-1946) Beiktatva: 1966
Joe Greene, DT (1969-1981) Beiktatva: 1987
Jack Ham, LB (1971-1982) Beiktatva: 1988
Franco Harris, RB (1972-1983) Beiktatva: 1990
Robert (Cal) Hubbard, OT (1936) Beiktatva: 1963
John Henry Johnson, RB (1960-1965) Beiktatva: 1987
Walt Kiesling, edző (1937-1942, 1954-1956) Beiktatva: 1966
Jack Lambert, LB (1974-1984) Beiktatva: 1990
Bobby Layne, QB (1958-1962) Beiktatva: 1967
John (Blood) McNally, RB (1934, 1937-1938) Beiktatva: 1963
Marion Motley, RB (1955) Beiktatva: 1968
Chuck Noll, edző (1969-1991) Beiktatva: 1993
Art Rooney, tulajdonos (1933-1988) Beiktatva: 1964
Dan Rooney, tulajdonos (1955-) Beiktatva: 2000
John Stallworth, WR (1974-1987) Beiktatva: 2002
Ernie Stautner, DT (1950-1963) Beiktatva: 1969
Lynn Swann, WR (1974-1982) Beiktatva: 2001
Mike Webster, C (1974-1988) Beiktatva: 1997
Rod Woodson, CB/S (1987-1996) Beiktatva: 2009

Visszavonultatott mezszámok

70 - Ernie Stautner
75 - Joe Greene