post-FA Mock Draft 2016

1. kör

1. Titans: Laremy Tunsil, OT (Ole Miss)

Három irányba indulhat a Titans, és rosszul nem tudnak járni. Ha azt nézzük, hogy melyik poszton vannak leginkább megszorulva, akkor Jalen Ramsey draftolása adja magát a leginkább, de egyrészt a történelem folyamán egyetlen példa volt rá, hogy defensive back volt az 1/1, az is 60 évvel ezelőtt, másrészt egy DB kezdeti útkeresése sokkal több negatív visszhangot tud generálni, mint egy Tackle-é. Mivel a piacon a védelemhez nem nyúltak, Joey Bosa is joggal van benn a kalapban – nem mintha az 1/1-es DE-k reputációja olyan fényes lenne mostanság. Maradva a konzervatív megoldásnál írtam így be Tunsilt, mert bár nélküle is fel tudna állni egy életképes OL, ilyen táncoló medvét ritkán lehet találni, és ha adott az esély, hogy egy holtszezon alatt ráncba lehet szedni a támadósort szinte A-tól Z-ig, akkor be kell fejezni a melót.

2. Browns: Carson Wentz, QB (North Dakota State)

Nem mostanában fordult elő, hogy a Browns kiválaszthatta magának a draft class legjobb irányítóját. Brady Quinn és Johnny Manziel előtt egy-egy, Brandon Weeden előtt 3 QB ment ki, mielőtt rájuk bökött az aktuális barna GM. Joggal reménykednek benne, hogy ez az idei egy kivételes alkalom, és végre belenyúlnak a jóba. Nos, a QB class nem erős, de Wentz és Goff életképes prospectnek tűnnek, más kérdés, hogy Cleveland jelenleg sem számít ideális landolási pontnak bármelyik ifjú tehetség számára. Valószínűnek tartom, hogy a szezon után felkapott Carson Wentz jobban tetszik egyes csapatoknak, megnyerőbb személyiség, impozánsabb fizikai adotsággokal bír mint Goff, igaz a kaliforniai képzettségben jelenleg előrébb tart, fiatalabb kora ellenére. Wentz nyers, de tanítható, fejben erősebbnek tűnik Goffnál, és itt elősorban a sikertelenséget tűrő képességre gondolok. Hosszabb távú befektetés mint Goff, de jobban hasonlít az itt a betanító szrepkörű McCownra, és a rookie mistake-jeit is könnyebb lesz lenyeletni a közönséggel, tekintve, hogy a másodosztályú egyetemi ligából jön. Szerintem nem olyan nagy a különbség közte és a UCF-ben látott Blake Bortles között, aki ugye 1/3-as helyen landolt. Ha vákuumban kéne választani Wentz és Goff között, valószínűleg utóbbit vinném, de őszintén szólva Clevelandben félteném a pályafutását; ebben a toxikus közegben talán egy Wentz-féle underdog jobb eséllyel indul.

3. Chargers: Jalen Ramsey, DB (Florida State)

Azzal, hogy Eric Weddle-t Dwight Lowery váltotta a Chargers FS posztján, lesüllyedt az egység a középszerűségbe. Szerencsére elérhető egy olyan játékos, aki pont a CB és FS poszt közötti folyékony átjárása miatt már sokakban az ifjú Charles Woodsont idézi meg. Eddig Ramsey nem mutatott olyan playmaker tulajdonságokat mint az előző évek leginkább követett, top5-ös DB prospectjei (Eric Berry vagy Patrick Peterson), de megbízhatósága és sokoldalúsága joggal emeli őt ezen a drafton az elit játékosok közé.

4. Cowboys: Joey Bosa, DE (Ohio State)

Greg Hardy köszöni a lehetőséget, de a folytatással nem élne Jerryworldben, miközben Randy Gregory nehezen küzdi át magát a drogtesztek jelentette akadályon, így hiába dörzsölték a markukat tavaly a kovbojok, hogy hosszú távon megoldódott a pass rush, ez nincs így. Az egyetemi idény leghype-oltabb játékosával lehet ugyanakkor erősíteni, ami a franchise kultúrájába is illik, és még értelme is van. Már csak abban kell reménykedni, hogy az átlag texasi elfeledje a watti párhuzamokat, elvégre a két ember között nem csak 20 font, de 1 gap különbség is van.

5. Jaguars: Myles Jack, MLB (UCLA)

Miután Gus Bradley többszörösen bebizonyította, hogy tehetségtelen játékosokból nem tud semmit kihozni, Mr. Khan elhozta neki a csillagokat és a játékospolitika alapján a védelem gatyába rázása ennek a holtszezonnak a fő irányvonala. Malik Jackson, Amukamara és Gipson szerződtetésével (és Fowler gyógyulgatásával), már közelebb léptek hozzá, hogy Telvin Smith-nek ne kelljen 149 szerelést bemutatni, de az igazi fordulópontot az jelentené, ha bádogember mozgású Posluszny helyére is megjöbbe az őrségváltás. Jack őszi sérülése aggodalomra adott okot sokaknál, de már a Pro Day-en is sokan le fognak közülük nyugodni, a pályán pedig cséphadaróként ügyködő linebacker eredményei önmagukért beszélnek.

6. Ravens: Vernon Hargreaves III, CB (Florida)

Kriminális dolgokat láttunk passzvédekezés címszó alatt Baltimore-ban, a szűkös anyagi helyzet miatt viszont erre mindeddig nem jött olyan játékos, aki érdemi változást hozhatna. Lehetne akár a front7-ön is erősíteni, hiszen az októberben már 34 éves Terrell Suggs kiesése után nem tudtak felnőni a többiek a feladathoz, a Big Board viszont inkább a CB választás jogosságát mutatja itt. Hargreaves önbizalma, a focipályán mutatott attitűdje alkalmasnak mutatja rá, hogy első meccstől kezdve bevethető legyen, (közép)hosszú távon pedig kinőheti magát Jimmy Smith méltó társává.

7. 49ers: Jared Goff, QB (California)

Nem győzi Colin Kaepernick üzengetni a sajtóval, hogy milyen jó lenne máshol játszani – pedig Chip Kelly kinevezésekor már az újjászületését prognosztizálta a többség. A remek Blaine Gabbert korábbi tündöklését zárójelbe téve, az új éra még vastagabb betűvel kerülhetne be a históriás könyvbe, ha a mester mellett a QB poszt is új arcot kapna. Goffnak megvannak a gyengéi, ami főleg nyomás alatt vagy rossz időjárás során jön elő, de lábmunkában, olvasásban Wentz-nél is előrébb tart, és kijöhet belőle egy Matt Ryan-szerű karrier, azzal meg a legtöbb QB-hiányos csapat már kiegyezne.

8. Eagles: Ronnie Stanley, OT (Notre Dame)

Még nem jöttem rá, hogy a csere a Miamivel azért hozott-e ilyen ellenértéket, mert van egy konkrét kiszemeltje az Eagles-nek, aki a 13. helyen már biztos nem lett volna bent. Mindenesetre a piacon megint rendesen költött Lurie, és a legtöbb posztra igazoltak veteránt, így nehéz tippelni, hogy hogyan tovább a drafton. Lane Johnson kvázi LT-szintű fizetésemelést kapott, ami a korai Tackle-draft ellen szól, de inkább legyen két potens vak oldali játékosod, mint egy se. Azt már mindenki elkönyvelte magában, hogy amint Jason Peters pótolhatóvá válik, túladnak majd rajta, hiszen egyre inkább a nevéből él.

9. Buccaneers: Kevin Dodd, DE (Clemson)

Koldulják a sackeket errefelé, és ezen aligha Robert Ayers leigazolása fog változtatni – eleve erős oldalon érdemes kalkulálni vele. Dodd egy későn érő tipus, így clemsoni karrierje nagy részében elhomályosította őt Vic Beasley, majd Shaq Lawson, de a benne lévő fejlődési lehetőséget nem szabad alábecsülni, simán lehet, hogy ez beviszi majd a ranglistán a köztudatban régebben benn lévő vetélytársai elé. Az egyetemi döntőn fantasztikusan teljesítő DE-nek ráadásul nem sok vetélytársa lenne bekerülni a kezdőcsapatba, de az aktív rotációba minimum.

10. Giants: Cody Whitehair, OG (Kansas State)

A Giants nagy igazolásai azt vetítik előre, hogy most vagy soha hangulatban dolgozik Jerry Reese, így pedig a drafton is azonnal bevethető játékosokban gondolkodtam az esetükben. Ugyan néhány éve meg volt győzödve róla a scouting társadalom, hogy top10-es guardokba is érdemes befektetni, Warmack és Cooper sem szolgálta meg az árát (eddig), ennek ellenére Whitehairnél is elmondhatjuk, hogy eléggé "bust-proof" játékos, akinél minden jel arra mutat, hogy be fog válni. Nem egy szexi választás, amit kirakatba lehet tenni, de tavaly is így kezdtek Flowers-szel és nem bánták meg. John Jerry helyén egy jóféle runblocker meccseket befolyásoló faktor lehet.

11. Bears: A'Shawn Robinson, DE (Alabama)

Amit 2015 tavaszán kitalált védőfal felállásnak John Fox, igen gyorsan kútba esett és 0/3 játékosa végezte a kezdőcsapatban ilyen-olyan okok miatt. Eddie Goldman pozitív meglepetés volt, aki talán beleérhet a NT posztba, de körülötte csak olyanok vannak, akiket rotációs embernél többnek nem lehet hívni. Nem kell ragozni, hogy valószínűleg a két neves ILB-igazolás, Danny Trevathan és Jerrell Freeman is jobb játékosnak fog kinézni, ha van előttük decens falmunka. A jövő hétig még mindig csak 20 éves Robinson kora ellenére volt hangadó az Alabama öltözőjében és védelmében, és tehetségben is csak egy szinttel marad el elődjétől, Dareus-tól, de Chicagóban már ez is bőven jónak számítana. Nem feltétlen egészséges ha a védőfalban csupa fiatal szerepel, de a frissen beszerzett Akiem Hicks-szel már veterán jelenlét is van.

12. Saints: DeForest Buckner, DE (Oregon)

Nem nagyon változik a helyzet, elég nagy kupleráj van a védelem helyén, így minden tehetséges elemre szükség van, aki elérhető. Buckner sok helyen top5-ös tehetség, nekem is jó véleményem van róla, szerintem nem állnak meg a felhozott korábbi oregoni párhuzamok akár Armstead, pláne Dion Jordan kapcsán sem. Persze a mért adatokban ő is elit, de talán neki van a legjobb esélye, hogy ezeket le tudja fordítani majd a futball nyelvére is, és idővel egy igen nagy hatótávolságot lefedő, univerzális DE legyen belőle, szinte rendszertől függetlenül. Séma-idegen játékosokat azért még találunk most is a Saints keretében, ezért is lenne jó egy Buckner-féle manust találni, aki több helyre is fel tud állni anélkül, hogy megzavarodna.

13. Dolphins: Shaq Lawson, DE (Clemson)

Nem rejtették véka alá már idény közben sem Miamiben, hogy Vernon sérülése után nem maradt a depth charton megfelelő bevethető DE-jük, hiszen a waiveren Damontre Moore-t és Coples-t is elvitték vakszerencse alapon. Jó próba volt az, mivel Vernont már hiába keresik aquamarin mezben, a helyére hozott Mario Williams pedig Cam Wake-kel kiegészülve 65 kombinált életévet jelent, ami ezen a ponton sem jó előjel. Lawsonnak lenne ideje felvenni a ritmust a két sokat látott veterán mögött, és már 2017-től lehetne vele komolyabban számolni egy ideális világban. Belőle nehéz kinézni, hogy megbízható 10+ sackes játékos lesz majd egykor, de ez már Vance Joseph problémája, és eleve Wake és Vernon is elég mélyről indult, aztán tudjuk mi történt.

14. Raiders: Jaylon Smith, ILB (Notre Dame)

Az orvosok elmondása szerint van esély rá, hogy Jaylon Smith 2016-ban egyáltalán nem lesz pályán, ez pedig a draft értékét jelentősen befolyásolja. A tehetségben Myles Jacktől nem sokban eltérő játékosra így akár redshirted év is várhat, bízva benne, hogy utána visszanyeri korábbi formáját. Ki hitte volna, hogy pont a Raiders az egyik olyan csapat, amelynek most lehet belefér egy ilyen kockázatos manőver? Nagyot lehet vele nyerni, hiszen Smith top10-ben is elkelhetett volna, ha nem sérül le az utolsó egyetemi meccsén. Eközben Oaklandben úgy beerősítettek, mint sehol máshol, és egyre nehezebb rámutatni a hiányposztokra. Legalábbis nincs olyan, amit ne lehetne rendezni második körben, miközben a top pick a bankban kamatozik. Aztán az is lehet, hogy Jaylon már szeptemberben edzésre jelentkezik.

15. LA Rams: Paxton Lynch, QB (Memphis)

Hiába Foles méretes roster bónusza, hiába Fisher belebegtetett bizalma Keenum felé, a dráma folytatódik. A QB-reachelés nem idegen jelenség (bár ritkán nyerő taktika), mégis jó esély van rá, hogy idén is kimegy három irányító az első körben. A Rams rosteren lévő tagjait aligha kell bemutatni, Lynch sem jobb náluk momentán, de ő még nem kész termék, talán a nem rég összegyűjtött, nagyszámú QB-sámánok fel tudják majd építeni elfogadható szintre. Az ugyanis egyértelműne látszik, hogy az innen-onnan elküldött játékmesterekkel nincsenek előrébb. Jeff Fisher nem lenne nagy rajongója ennek a húzásnak, de lassan kockázatos lépésekre lesz szükség, ha meg akarja tartani az állását.

16. Lions: Eli Apple, CB (Ohio State)

Szögre akasztotta a cipőt Mathis nagypapa, a Detroitnak pedig egyébként is erősíteni kell(ett volna) a secondary-n Rafael Bush-nál épületesebb megoldásokkal, szóval nem árt egy első körös tehetségbe invesztálni. Az már másik probléma, hogy cornerback fronton Hargreaves után elég nagy a szakadék, de a szükség nagy úr. Történt pár szerződés-hosszabbítás Teryl Austin védelmébe, a szakembernek épp a hátsó sorra van a legnagyobb rálátása, így joggal bízhatnak benne, hogy Apple is be tudja majd járni a Darius Slay-féle utat. Fizikálisan még jobban is el van eresztve. A másik valid opció itt az OT lenne (hiszen még Conklin is bent van), de a tavalyi Tomlinson-húzás után szerintem elnapolják a dolgot péntekre.

17. Falcons: Hunter Henry, TE (Arkansas)

Az elit tight end prospectek landolási helyét a legnehezebb talán belőni, hiszen a legtöbb poszt előrébb van a fontossági sorrendben, ha ott hiány mutatkozik. Hunter Henry kétségtelenül az egyik legjobb abban, amit csinál és helye van az első 32 választott között, de eléggé limitált helyen tűnik reálisnak az ő kiválasztása. Atlantába kell tight end, és eleve kell megjátszandó ember. A Julio – Sanu – Hardy elkapó trió mellé végre jöhetne némi megbízhatóság a pálya közepén is, a Tamme-Toiliolo vonalat ideje elfelejteni és ténylegesen rászánni a posztra az azt megillető figyelmet. Már csak azért is, mert Henry kiemelkedik ebből a TE-felhozatalból és a 2/19-es helyen már megint csak másodvonalbeli tehetséget találnának erre a posztra. Így viszont kinevelhetik a következő Wittent.

18. Colts: Noah Spence, OLB (Eastern Kentucky)

Paganoéknál alapvetően nincs megbocsátás, a bűnügyileg érintett játékosoknak záros határidőn belül távozni kell a csapattól, ezért a szervezeti kultúrába elsőre ugyan nem illik bele az Ohio State-től drogproblémák miatt eltanácsolt Spence, de szakmailag nem nagyon kell ragozni. Elvileg nagyot fordult a világ a pass rusherrel mióta a másodosztályban szerepel, rendbe szedte az életét és példásan készül a profi létre – el tudom képzelni, hogy nincs áthúzva a neve a Colts big boardján se. Abban az évben, ahol Newsome és főleg Werner szűrét is kitették, valamint Mathis 2 nagypapa lassan összes fiatalkori játszótársa visszavonul, nem lehet figyelmen kívül hagyni az edge player hiányt, hiába ment bele a fizetéscsökkentésbe Trent Cole. Spence-ben benne van, hogy a draft class legjobb tiszta pass rusherévé nője ki magát, itt pedig az egyik legjobbtól tanulhat ebben a műfajban egy évig legalább. A nullához közelítő piaci tevékenység arra utal, hogy valami megváltozott a Colts vezetői rezsimben, és ez még nagyobb jelentőséget tesz a draft napjaira, nem szabad hibázni.

19. Bills: Ezekiel Elliott, RB (Ohio State)

Gyorsan eldőlt azzal, hogy LeSean McCoy-nak elgurult a gyógyszere, hogy az Alonso-McCoy-csere egy lose-lose tranzakció volt a feleknek, de ezen már kár fennakadni. Tisztában vagyok vele, hogy első körben bárhová írok futók, lesznek kritizáló hangok, ez egy ilyen poszt. Azt viszont nem hiszem, hogy Ezekiel Elliott a green roomban kezdi majd a 2. napot is. Sok rosszat nem lehet mondani a játékára, egyedül a "futók értéktelenek" attitűd dolgozik ellene, én még a ki-ha-én-nem hozzáállását is egészségesnek tartom ezen a szinten. Aki ennyi ütést vállal be, és ennyi kétes helyzetből tudja átrágni magát, nem árt ha azt képzeli magáról, hogy legyőzhetetlen. Buffalóban elkerüli majd a csillogás, így ha szerepelni akar az NFL Networkön, akkor egyszerűen jól kell fociznia – ideális szituáció.

20. Jets: Leonard Floyd, OLB (Georgia)

Az egyik legnehezebb dolog a Jets jövőjét megfejteni, hiszen jelenleg elég sok mozgó részecske van még, Ryan Fitzpatrickkel az élen. Nem is tudtam jó szívvel senkit beírni hozzájuk, függetlenül attól, hogy Floyd szerintem hamarabb fog elkelni, mint azt a legtöbb scouting szervezet jósolja. Igaz, hogy van némi KeKe Mingo a játékában, de annak minden pozitívumával együtt, és New Yorkban ezt könnyebben kamatoztatják, mint Clevelandben. A reptérieknél évtizedes probléma az edge rusher hiány, és bár középen rendre átérnek a falemberek, azért a nagykönyvebn másként van megírva a nyomás-generálás. Todd Bowles-t nem úgy ismerni, mint aki kapkod az OLB-kért, de mondom, ennél a picknél bajban voltam és még mindig ez adta magát leginkább. Egy tavalyi 10-6-os csapatnál van mire építkezni.

21. Redskins: Darron Lee, ILB (Ohio State)

A 2015-ös Washington a túlteljesítésekről szólt, nem csak csapat, de egyéni szinten is. Ennek a következménye, hogy sok olyan játékosból kinézzük, hogy elkaristol kezdő szinten, akiről korábban nem hittük volna. Ez a mock készítőnek ad némi szabadságot, a GM-nek pedig lehetőséget, hogy ránézzek a legjobb elérhető játékosokra. Mivel a legmélyebb poszt idén defensive tackle, ott érdemes kivárni mielőtt beindul a run, eleve Pot Roast Knighton távozása nem olyan fájó, ha van egy Chris Bakeröd. Ellenben a pálya közepén nincs igazi playmaker, csak zongoracipleők, ráadásul Keenan Robinson már a csoportriválsit erősíti. Darron Lee féle örökmozgót ritkán találni, korábbi safety-ként sem fél a kontakttól és az Arizonában Bucannon által kitaposott úton lehetne használni ebben a rendszerben. Nézegetve az internetes adatbázisokat, a legtöbb helyen kicsivel kevesebbre értékelik, mint ahogy én látom, de maximum sérülés esetén tudom elképzelni, hogy belőle ne legyen NFL-szinten is faktor.

22. Texans: Vernon Butler, NT (Louisiana Tech)

Lassan ideje megköszönni Vince Wilfornak a részvételt. Az öltözőben és az edzőpályán hasznos jelenlétét a pályán már ritkán láttuk viszont, a vezetőség pedig már rég felmérte, hogy JJ Watt tudásának kimaxolásához legalább egy nagy test kell mellé. Butlernél kevesebben tudják a maguk 325 fontját ilyen kényelmesen mozgatni a labda ezen oldalán, megnyerő személyisége pedig kompatibilisnek tűnik O'Briennel. A nagy offenzív beruházások mellé mintaszerű kiegészítés lenne egy a védelmet megnyomó draft, főleg hogy két bizonyított running back is érkezett a divízióba.

23. Vikings: Laquon Treadwell, WR (Ole Miss)

A Peterson-függőség nem akar halványulni és ugyan a támadófalba sikerült erősíteni, passzjátékban mindenképp több kell ahhoz, hogy a Vikings playoff-esélyesből bajnokesélyessé lépjen elő. Ezt nem feltétlen egy rookie oldja majd meg, de több célpont kell, az tagadhatatlan. Cordát nem szeretik, Wallace meg eleve rossz ötlet volt, igazán nagy test most nincs is a WR depth charton. Az előző két évhez képest nem olyan impozáns az elkapó felhozatal, de az hogy a 23. helyen el lehet vinni a legjobbat, eléggé ajándék kategória. Hogy Zimmerék kit látnak a top1-nek, az másik kérdés, de valaki biztosan jut majd nekik. Stílusban Treadwell vagy Doctson az, aki a szélen párharcokat tud nyerni, így Diggs maradhat közelebb Teddy-hez. Hátha jövőre nem ő lesz éllovas nézőtérre dobott labdákban.

24. Bengals: Will Fuller, WR (Notre Dame)

Marvin Jones és Sanu elengedése előre vetíti, hogy Cincinnatiben hisznek a draft elkapóiban, veteránokat elvégre most sem szerződtettek. Fuller sebessége adott hozzá, hogy feledtesse az elődöket és jó kiegészítő opció legyen Eifert és Green mögé. Már csak a koncentrációs problémáit kell leküzdenie, hogy gyorsan igazolja első körös mivoltát.

25. Steelers: Andrew Billings, DT (Baylor)

Zavar a tavalyi Golson- és Grant-pick, hiszen belőlük semmit se láttunk, és az elsőre egyértelműnek tűnő CB-húzást felülírhatja, hogy őket milyen szintre futtatják fel egy dolgos holtszezon alatt. Így pedig egy klasszikus témát vettem elő a pittsburgh-i fal közepével, ahová ugyan nem kell klasszis játékos, hiszen a két DE sokat dob az aktuális NT teljesítményén, de nem is árt. Billings-ben ott a képesség, hogy 4 védőfalas felállásoknál átérjen a backfieldre, de alapesetben a kettőzéssel is megküzd, ha arról van szó, sok helyen lehet az erényeit kamatoztatni. Nem az a tipikus space-eater, de a Jets-cel kacérkodó McLendon se volt az, Billings meg itt már BPA-közeli pick.

26. Seahawks: Jack Conklin, OT (Michigan State)

Nem néztem utána a SPARQ eredményeknek, és a volt bírkozók listáját sem, viszont lehet, hogy jó ötlet lenne valakit a támadófalba, aki az egyetemen nem DT-t játszott. Okung jelenleg is turnézik az országban, visszatérése nem valószínű. Vannak ugyan redshirted embereik, mint Poole vagy Sokoli, de én nem hiszem, hogy ők lesznek majd a megoldás. Cable és Carroll gondolkodását speciel nem akarok kiigazodni, tudjuk, hogy bármi megtörténhet.

27. Packers: Reggie Ragland, ILB (Alabama)

Nem jó jel, ha egy prospectnek azt kell bizonygatni tavasszal, hogy nincs elhízva és nem motiválatlan. Raglandnél épp ez történik. Benne látom legkevésbé az impakt játékos a korábbi évek alabamai ILB-i után, de az tény, hogy McClain, Hightower és Mosley magasra tették a lécet. Green Bay-ben Clay Matthews mozgatása miatt bármelyik linebacker helyre jöhet ember, de mivel hatékony pass rushert nehezebb találni, az tűnik ésszerűnek, hogy visszaküldik eredeti posztjára. Addig kell használni a szélen, amíg még a sebessége megvan hozzá.

28. Chiefs: Josh Doctson, WR, TCU

Okosan kell beosztani a pickeket, mert Goodell egyet már levont idén. Nagy bajban nincs a Chiefs, az egyedüliként tátongó OG lyukat később is be lehet tömni. Maclinnel egy lépést tettek, hogy visszatérjen a passzjáték a playbookba, de a playoffban pont lesérült és nem volt erre válaszlépésük. Chris Conley tavalyi 5. körösként nincs védett helyen a depth charton, nyugodtan jöhet rivális neki. Doctson erős combine-t zárt, jó atlétának is számít amellett, hogy tud elkapni, az ilyenekkel Andy Reid sikeres szokott lenni.

29. Patriots: Tom Brady új telefonja

A nyomozás alatt rutinszerűen összetörte a gazdája a régit, ezért játékost nem választhatnak, de telekommunikációs eszközt igen.

30. Cardinals: William Jackson III, CB (Houston)

Két éve még dugig voltak cornerbackekkel, most meg a special teamer Justin Bethelnek kell odaáálni az elkapóval szemben, rá is faragtak párszor. WJIII lehet még nincs rajta a térképen, mint első körös prospect, de a második kalapban ő is benn van, ez már csak tipp verseny, hogy melyik edzőnek ki tetszik meg.

31. Carolina Panthers: Keanu Neal, SS (Florida)

Kisebb a nyaka mint Roman Harpernek és kevésbé ősz a halántéka, de a többi elemben többet lehet tőle várni. Nagyon nincs megroggyanva a Panthers, simán belefér, hogy olyan posztra válasszanak, ami nekik jól esik.

32. Denver Broncos: Robert Nkemdiche, DE (Ole Miss)

A draft egyik legnagyobb potenciállal bíró játékosa Malik Jackson helyét lenne hivatott betölteni. Kicsit lecsökkenne az átlag IQ az öltözőben, de ha kitanítják, olyan szörnyeteg lehet belőle a jövőben, amilyet ritkán lánni. A colorado-i marijuana-törvény jelent ugyan kockázatot nála, de ezen a drafthelyen már szinte ingyen van.

2. kör

1. Browns: Tyler Boyd, WR (Pittsburgh)

2. Titans: Kenny Clark Jr, NT (UCLA)

3. Cowboys: Derrick Henry, RB (Alabama)

4. Chargers: Ryan Kelly, C (Alabama)

5. Ravens: Corey Coleman, WR (Baylor)

6. 49ers: Su'a Cravens, ILB (USC)

7. Jaguars: Emmanuel Ogbah, DE (Oklahoma State)

8. Buccaneers: Jarran Reed, DT (Alabama)

9. Giants: Sterling Shepard, WR (Oklahoma)

10. Bears: Austin Hooper, TE (Stanford)

11. Dolphins: Mackensie Alexander, CB (Clemson)

12. LA Rams: Vonn Bell, FS (Ohio State)

13. Raiders: Taylor Decker, OT (Ohio State)

14. LA Rams: Pharoh Cooper, WR (South Carolina)

15. Lions: Le'Raven Clark, OT (Texas Tech)

16. Saints: Michael Thomas, WR (Ohio State)

17. Colts: Rees Odhiambo, OG (Boise State)

18. Falcons: Christian Westerman, OG (Arizona State)

19. Bills: Shilique Calhoun, DE (Michigan State)

20. Jets: Germain Ifedi, OG (Texas A&M)

21. Texans: Braxton Miller, WR (Ohio State)

22. Redskins: Kenneth Dixon, RB (Louisiana Tech)

23. Vikings: Sheldon Rankins, DT (Louisville)

24. Bengals: Jihad Ward, DE (Illinois)

25. Seahawks: Karl Joseph, SS (West Virginia)

26. Packers: Devontae Booker, RB (Utah)

27. Steelers: Will Redmond, CB (Mississippi State)

28. Chiefs: Joshua Garnett, OG (Stanford)

29. Patriots: Harlan Miller, CB (Southeastern Louisiana)

30. Cardinals: Kamalei Correa, OLB (Boise State)

31. Panthers: Jonathan Bullard, DE (Florida)

32. Broncos: Kentrell Brothers, ILB (Missouri)