SB50 beharangozó #3: A futók

Papíron a Denver Broncos lesz a hazai csapat, ezért célszerű velük kezdeni az ismertetést. A Broncos meccsenként 107.4 yardot átlagolt az alapszakaszban, ami közepes teljesítményt jelent, de mind C.J. Anderson, mind Ronnie Hillman valós veszélyt jelent, ha a futójátékot nézzük. Azzal együtt, hogy Anderson tűnik a komplettebb játékosnak, ketten összesen 1583 yardot termeltek a földön, amit jónak nevezhető 4.4-es átlaggal sikerült elérni.

C.J. Andersont veszélyes környéken nevelte fel a nagymamája California állambeli Vallejoban. Talán filmet is lehetne forgatni az ifjú Cortrelle Javon életéből, nem egyszer látta, ahogy a nagybácsi és a mama a kokainügyleteiket intézik, majd 14 éves korában megérkezett a rendőrség is, hogy aztán megpróbálják rávenni a család elleni tanúskodásra. Az édesanyja igyekezte elrettenteni a drogoktól és a bűnözéstől, ami sikerült neki. A californiai Vallejo veszélyes környék, itt nőtt fel a korábbi Raiders linebacker, Bobby Brooks is. Játékosként Brooks ingyenes focitábort hirdetett a Vallejo-i gyerekeknek, ahol a Raiders játékosai segítették a gyerekek fejlődését. Anderson mély benyomást keltett Brooksban, amikor részt vett a táborban. „Mindig labda volt a kezében, csak a focira tudott gondolni, ráadásul elképesztően jó lábai voltak” – emlékezett Brooks – „Nem csak én láttam. Ott volt Charles Woodson és Tyrone Wheatley is, és mindnyájan csodálkoztunk: vajon ki ez a kölyök?”. A középiskolában Anderson ügyesen termelte a yardokat, ezt persze jutalmazták is, kétszer a Vallejo Times Herald MVP-nek választotta, juniorként az év sportolója lett. A rossz jegyei miatt nem kapott ösztöndíjat első osztályú egyetemen, ezért előbb az oaklandi Laney College-ra járt két évig, majd ezután tudott csak beiratkozni a California Egyetemre, ahol a kilences mezszámot választotta középiskolai csapattársa és barátja, Mike Pennerman emlékére, aki a pályán szerzett sérülései következtében elhunyt. „A Rodriguez High School ellen játszottunk 2004. november 7-én. Mike beceneve Dawg volt. Szerzett egy touchdownt, majd holderként az extra ponthoz tette volna le a labdát, de az elszállt a feje fölött. Hátraszaladt, hogy megszerezze, de sokan ráugrottak. Ahogy felkelt és lefutott a pályáról, szólt az edzőnek, hogy nem érzi jól magát. Két nap múlva súlyos agysérülés miatt elhunyt.” Végzősként a Golden Bearsnél Anderson 126 cipelésből 790 yardot és 4 touchdownt ért el, ami nem volt elég ahhoz, hogy draftolják az NFL-ben, ráadásul limitált magassága (172 cm) is elriaszthatott néhány csapatot. A 2013-as szezon előtt a Broncos leigazolta, de megsérült az előszezonban, így egyelőre kevés lehetőséghez jutott. A második denveri szezonjában, Montee Ball és Ronnie Hillman sérülései után ő következett, és sikeresen meghálálta a bizalmat. Szülővárosától néhány kilométerre, Oaklandben sikerült berobbannia a ligába, amikor 163 yardot gyűjtött futásokból és elkapásokból, de nem állt le a termeléssel, a következő két héten összesen további 310 yarddal járult hozzá a Denver sikereihez. Hogy miért jó futó C.J. Anderson a Broncos számára? A megoldás a sokoldalúságban keresendő, Anderson erőszakos játékos, akinek jó kezei vannak, és ha arra van szükség, képes felvenni a blitzelő védőket.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 2015-ös szezonban Ronnie Hillman volt a produktívabb kettejük közül, 863 yarddal és 7 touchdownnal a Broncos legsikeresebb futójaként várhatja a Super Bowlt. Szintén Californiában született és nőtt fel, ahol a La Habra Középiskolában a foci mellett kosárlabdával és atlétikával is foglalkozott. Végzősként több, mint 2000 yardot termelt, és a San Diego State egyetemet választotta, de emellett ösztöndíjat ajánlott neki a Fresno State, a Colorado State és a Wyoming is. A 178 cm magas, 88 kg tömegű játékos sikeres egyetemi karrierje után 2012-ben a Broncos választotta ki a drafton a harmadik körben. Extra motivációt jelenthet a számára, hogy a két évvel ezelőtti Super Bowlon megsemmisítő vereséget szenvedő Broncos nem nevezte aktív keretbe, így először mutathatja meg magát az év legfontosabb összecsapásán.

A harmadik számú running back Juwan Thompson névre hallgat, az alapszakaszban mindössze 18 labdacipelést kapott, így ne számítsunk rá, hogy túl sok szerepet kap majd a döntőben.

Hogy valaki sikeres legyen a Gary Kubiak-féle zónablokkolásra épülő sémában, türelmes futókra van szükség, akik jó döntéseket hoznak, jól látnak a pályán és be tudnak robbanni a megnyíló sávokba. Az idáig látottak alapján Hillman és Anderson is megfelel erre a szerepre. Anderson sebessége megkérdőjelezhető (4.6 másodperc 40 yardon), de magáért beszél, hogy ugyanebben a sémában Arian Foster (4,68 másodperc 40 yardon) a liga egyik legjobb futójaként szaladgált. Anderson és Hillman is gyors és precíz irányváltásokra képes, de amiben jobbnak tűnik Anderson, az a passzblokkolás és az elkapások, tehát ne lepődjünk meg, ha harmadik downoknál ő lesz Manning mellett a backfielden.

Az NFC győztes Carolina Panthers az alapszakaszban a második legerősebb alakulat volt a földön vezetett támadásokat tekintve. Hogy miért? Egyrészt az irányító Cam Newton zsenijének köszönhetően, másrészt a kezdő futójátékos, Jonathan Stewart megbízható teljesítménye következtében. Sorozatban 31 meccsen szerzett több, mint száz yardot a Panthers futóegysége, ami ebben a tekintetben a leghosszabb sorozat az 1974-76-os Pittsburgh Steelers óta. Az a csapat két Super Bowlt nyert. A Panthers számára itt az esély az elsőre.

Jonathan Stewart Washington államban nőtt fel, itt járt középiskolába is, ahol természetesen running backként játszott. A Timberline középiskola színeiben minden állami rekordot megdöntött, ő lett az állam legsikeresebb középiskolai futója. Nemcsak a fociban, de az atlétikában is kitűnt, a Timberline leggyorsabb sprintereként (100 méter 10.78 másodperc alatt), gyakorlatilag minden létező díjat begyűjtve, amit középiskolai running back kaphat, az Oregon Egyetemen kapott ösztöndíjat, ahol hasonlóan eredményesen szállította a yardokat a csapata számára. Eugene-ban huszonöt kezdőként lejátszott meccs alatt nemcsak futásaival, de kirúgás-visszahordásaival is kiemelkedett, és az egyetem történetének harmadik legtöbb yardját szállította három év alatt. Juniorként megnyerték a Ducksszal a Sun Bowlt a South Florida ellen 56-21-re, és a 2007-es szezon után 13 touchdownnal vezette a csapatot. Stewart jelentkezett a 2008-as draftra, egy kicsit a radar alól, nem túl szexi prospectként. A combine-on azonban kiderült, hogy a megfigyelőket nagyon is érdekli a futó, méretét fullbackekhez, erejét támadófalemberekhez, gyorsaságát sprinterekhez, stílusát Larry Johnsonéhoz hasonlították. A Carolina az első kör tizenharmadik választásával csapott le a játékjogára, majd 2014-ig DeAngelo Williamsszel osztoztak a labdacipeléseken. Nyolc szezon alatt három híján hétezer yardot szerzett futásokból és elkapásokból, és a 2015-ös évre már egyértelmű első számú futójátékosként számítottak rá. Stewart meghálálta a bizalmat, és jókora szerepet vállalt a 17-1-es menetelésből, nemcsak futásaival, de elkapásaival és blokkjaival is.

„Nagyon nehéz szerelni. Tudjátok milyen nagy?” - Jared Allen, a Panthers defensive endje így emlékszik, milyen volt Stew ellen játszani. Stewart 5-10 magas (178 cm) és 235 font nehéz (107 kg), de a méreteinél is nagyobb a szíve, és a küzdeni akarás hajtja első és második kontakt után is. A mentalitását talán gyerekkori hősétől, Walter Paytontól leste el. A kíméletlen stílus, az elkötelezettség afelé, hogy ne hagyja magát és a csapatért való megalkuvást nem tűrő küzdelem mind-mind az idol öröksége. A vezetőedzője, Ron Rivera szerint a Paytontól tanult rendíthetetlenség az oka belső futásoknál tapasztalható sikereknek. Ez pedig a hab a tortán, a pont az i-n.

Mivel kulcsfontosságú szerepet játszik a blokkok kiosztásában, nem mehetünk el szó nélkül a liga egyik legértékesebb full backje mellett sem, akit történetesen Mike Tolbertnek hívnak. A 118 kilós játékos a Coastal Carolina egyetemre járt, ahol csapattársa volt a 49ers elkapója Jerome Simpson, és a Chiefs egykori irányítója, Tyler Thigpen, de később szintén ennek az egyetemnek a padjait koptatta jelenlegi csapattársa, a cornerback Josh Norman is. Négy év alatt egyetlen fumblet sem vétett 303 labdaérintés során, ami fel is keltette a profi csapatok érdeklődését, ráadásul beválasztották az egyetemi másodosztály második All-American csapatába is. 2008-ban draftolatlan szabadügynökként aláírt a San Diego Chargershez, ahol eleinte kiegészítő szerep hárult rá, majd 2010-ben Ryan Mathews oldalán már 182 labdacipelést kapott. Négyéves San Diego-i pályafutása során 25 touchdownt ért el, melynek következtében 2012-ben négyéves, tízmillió dolláros szerződést adott neki jelenlegi csapata, a Carolina Panthers. Közismert a profi ligában Tolbert sokoldalúsága, jellemezhető akár svájci bicskaként is, ha csapatának rövid yardokra van szüksége, képes utat törni a futó előtt, vagy megfutni a szükséges távolságot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az NFL legjobb kezű fullbackjéről van szó, máris értelmet nyer a fenti jelző. A Toldozer, Mini Fridge és The Tollbooth becenevekre hallgató Tolbert immár kétszeres Pro Bowl (2013, 2015) választott, és kétszer befért az elsőszámú All-Pro (2013, 2015) csapatba is. A Panthers támadóin látható felszabadultságot jól jellemezte Tolbert: „Nem érdekel, mit mondanak vagy gondolnak az ünnepléseinkről. Akinek nem tetszik, hogy jól érezzük magunkat a pontszerzések után, állítson meg minket a pályán!”

Essen néhány szó a tartalékokról is. Az alapszakasz utolsó három meccsén Jonathan Stewart nem állt Mike Shuláék rendelkezésére, így muszáj volt lehetőséget biztosítani a két cserejátékosnak, Cameron Artis-Payne-nek és Fozzy Whittakernek. Artis-Payne személyében egy újonc futóról van szó, akit az ötödik körben választott ki a Panthers Cam Newton egykori egyeteméről, az Auburnről. 2011-ben és 2012-ben az Allan Hancock Community College-ra járt, ahol California állam legjobb Junior College játékosának választották, majd a 2013-as szezon előtt az Auburnhöz távozott. Első évében Tre Mason cseréjeként 610 yardig és hat touchdownig jutott, majd 2014-ben kezdőként rá Gus Malzahn. Türelmes futónak tartják, aki megvárja, hogy utat nyissanak neki a blokkolók, gyorsan eléri végsebességét és jól vigyáz a labdára.

A másik cserefutó, Foswhitt Jer’ald "Fozzy" Whittaker útja valamivel rögösebb volt ifjú társáénál, őt 2012-ben vitte el draftolatlan szabadügynökként a Texas egyetemről az Arizona Cardinals, ahol egy szezont húzott le a gyakorlócsapatban. A 2013-as szezonban rövid San Diego-i majd clevelandi szárnypróbálgatások után úgy tűnt, nem fog megragadni a ligában, azonban 2014 tavaszán lecsapott rá a Panthers. A tavalyi rájátszás Wild Card körében 39 yardos touchdownt kapott el a Cardinals ellen, amellyel hozzájárult a 27-16-os végeredmény kialakulásához. Hogy teljes legyen a kép, muszáj megemlékezni a negyedik számú Brandon Wegherről is, aki draftolatlan újonc és valószínűleg inaktív lesz a Super Bowlon.

A Charlotte-i csapat futójátékának sikere mögött természetesen az is áll, hogy a támadókoordinátor Mike Shula megpróbálja kihasználni Cam Newton mozgékonyságát a read option játékokkal. A támadófal a korábbi évekhez képest erre a szezonra nagyon összeállt, Newton pedig jól olvassa a védők mozgását, így Stewart és Tolbert a két tackle között remekül tud rombolni. Összességében elmondható, hogy mindkét oldalon van potenciál a futójátékban, a Denvernél Hillmanre és Andersonra kell leginkább figyelni, a Carolinánál Newton mellett Stewart és Tolbert fognak veszélyt jelenteni.