Super Bowl XLVIII beharangozó VI. - Irányítók és futók

Irányítók

Denver Broncos

A Broncos nem titkoltan azért igazolta le Peyton Manninget 2012 márciusában, hogy a leendő Hall of Famer irányító záros határidőn belül bajnoki címhez segítse a denveri alakulatot. A Colts színeiben 13 szezont lehúzó veterán QB új állomáshelyén sem okozott csalódást; 37 évesen, egy súlyos nyaksérüléssel a háta mögött pályafutása legeredményesebb idényét produkálta.
Manning szinte minden létező passzolási rekordot megdöntött 2013-ban. 5477 yarddal zárta az alapszakaszt, mellyel átadta a múltnak Drew Brees 2011-ben felállított szezoncsúcsát, valamint egy idényen belül elért 55 touchdown passzával is egyeduralkodó lett az irányítók között, felülmúlva Tom Brady 2007-es teljesítményét (50 TD átadás). Fantasztikus formában kezdte az alapszakaszt, a bajnoki címvédő Ravens-szel vívott szezonnyitón hét touchdownt passzolt, ami rajta kívül korábban csak öt játékosnak sikerült, illetve Y.A. Tittle után a második olyan irányító lett az NFL történetében, aki 7:0-s touchdown - interception arányt tudott felmutatni egy mérkőzésen (a kilencedik fordulóban Nick Foles-szal egészült ki ez a társaság). Manning az alapszakasz-meccsek több mint felén, kilencszer passzolt legalább 4 touchdownt, és csak egyetlen találkozón, a Chiefs elleni hazai győzelem alkalmával állt meg 1 TD átadásnál. Az alapszakaszt 115.1-es passer ratinggel zárta, ami új franchise rekordnak számít a Broncosnál, és karrierje folyamán is csak egyszer, 2004-ben produkált ennél jobb irányítómutatót (121.1). A rájátszásban két, relatíve sima győzelemhez segítette a coloradói együttest: a Divisional Roundban a csoportrivális Chargers ellen 230 yardot és 2 touchdownt passzolt egy interception kíséretében, majd az AFC fináléjában kerek 400 yard és újabb 2 touchdown volt az össztermése a Patriots leiskolázása során. Borítékolható, hogy a 2000-es évek álomcsapatába beválasztott QB tizenharmadik Pro Bowl és tízedik All-Pro jelölése után a mai díjátadón pályafutása ötödik alapszakasz MVP címét is begyűjti, mellyel - a legértékesebb játékosnak egyaránt három-három alkalommal megválasztott Jim Brown, Johnny Unitas és Brett Favre előtt - megerősíti helyét az örökranglista élén.
Peyton egy másik örökrangsorban is előkelő pozíciót foglal el: már most kijelenthető, hogy a Colts élő legendájára és a Broncos jelenlegi QB-jára minden idők egyik, ha nem a legjobb NFL-irányítójaként fognak emlékezni. Manning holnap illusztris pályafutása második Super Bowl győzelmét próbálja majd elérni csapatával, denveri siker esetén pedig ő lesz az első olyan QB, aki kezdőként két különböző franchise színeiben is bajnoki címet nyer.

Seattle Seahawks

A 2012-es draft előtt Andrew Luckot és Robert Griffin III-t övezte a legnagyobb hype, ehhez képest viszont a most másodéves irányítók közül Russell Wilson az, aki a legtöbb playoff-győzelmet jegyzi, és ő jutott elsőként Super Bowlba csapatával.
Az egykori North Carolina State és Wisconsin QB mindenekelőtt alulméretezettsége miatt csúszott a draft harmadik köréig, de rövid idő alatt rácáfolt azokra a kétkedőkre, akik úgy gondolták, 180 centiméteres magassággal sohasem lesz belőle átlagon felüli vagy egyáltalán kezdő szintű irányító az NFL-ben. Már első profi idényében alapemberré vált, miután az előszezonban megnyerte a pozíciós versenyt a Seahawks által frissen leigazolt, eredetileg kezdőnek szánt Matt Flynn-nel szemben, majd kiváló alapszakaszt produkált (3607 total yard, 30 total TD, 10 interception, 64.1%-os passzolási pontosság), melyet követően a szurkolók megválasztották az év legjobb támadó újoncának. 26 TD átadása holtversenyben a legtöbb, amit rookie irányító valaha elért egy szezon alatt - a másik, aki ezt elmondhatja magáról, az épp a jelenlegi vetélytárs, Peyton Manning. A rájátszás wild card körében Wilson 24-14-es győzelemhez segítette csapatát a Redskins otthonában, majd egy héttel később, a Falcons ellen egészen parádés teljesítménnyel állt elő, de ez sem bizonyult elegendőnek a Seattle továbbjutásához. A 2013-as szezonban töretlen maradt a Seahawks kezdő irányítójának fejlődése; hasonló statisztikákat ért el az alapszakasz során, mint újonc évében: 3896 total yard, 27 total TD, 9 interception, 63.1%-os pontosság. Ő lett a Super Bowl éra első olyan játékosa, aki első két idényében egyaránt legalább 100-as passer ratinggel zárta az alapszakaszt (100.0, illetve 101.2), valamint az ebben a periódusban elért 24 győzelemnél sem mutathat fel többet egyetlen irányító sem első két évében. Az idei rájátszásban (még) nem alkotott kimagaslót, a Saints és a 49ers ellen sem volt hibáktól mentes a játéka; inkább azt lehet mondani, hogy hozta a Seattle Super Bowlba jutásához szükséges minimumot.
Érdekesség, hogy a Seahawks irányítójának egész éves fizetése sem éri el azt az összeget, amennyit denveri kollégája egy hét alatt keres a szezon folyamán, jóllehet biztosra vehető, hogy rövidesen ő is sokmilliós szerződést írhat majd alá. A Seattle vezetői persze aligha bánják, hogy nemsokára mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk (főként egy esetleges Super Bowl győzelem esetén), elvégre Wilson személyében legitim franchise QB-t sikerült kifogniuk a draft harmadik körében, aki a jövő egyik elit irányítója lehet.

Manning cseréje, Brock Osweiler Wilsonhoz hasonlóan másodéves játékos, aki mellesleg korábban kelt el a 2012-es drafton, mint a Seahawks kezdő irányítója - a Broncos a második kör 25. helyén foglalta le a játékjogát. A magas draftpozícióból adódóan egyértelmű, hogy a denveri franchise vezetősége azzal a céllal választotta ki Osweilert, hogy Manning mögött a csapat leendő kezdő irányítóját neveljék ki belőle. Az egykori Arizona State QB a profik között eddig csak garbage time-ban jutott játéklehetőséghez; 2012-ben négy, 2013-ban 16 passzkísérlettel próbálkozhatott. A depth chart harmadik helyén a hetedik körös újonc, Zac Dysert található, aki eddig minden mérkőzésen inaktív volt.
A Seahawks csere irányítója Tarvaris Jackson, aki Matt Hasselbeck távozása után egy szezon erejéig, 2011-ben kezdőként is szerepelt az együttesnél. A most 30 éves játékos akkor profi karrierje legjobb idényét produkálta (előtte Minnesotában húzott le öt évet, javarészt backup szerepkörben), még ha egy korrekt NFL-kezdő szintjét nem is ütötte meg (3091 yard, 14 touchdown, 13 interception), majd a következő szezonban ismét versenyre kelt a depth chart első helyéért, de miután Wilson és Flynn mögé szorult a rangsorban, a Seahawks elcserélte őt Buffalóba. A Billsnél nem került pályára, így 2013 júniusában, egyéves szerződés keretében visszatért Seattle-be, ahol Brady Quinnt kiszorítva lett Wilson tartalékja.

Futók

Denver Broncos

Knowshon Moreno a 2009-es draft 12. kiválasztott játékosaként került Denverbe. A Georgia egyetem egykori running backje ugyan nem kezdte rosszul profi pályafutását, de a két szezon alatt elért 1726 futott yard és 12 touchdown nem egészen olyan teljesítmény volt, amit egy top 15-ös picktől elvártak a szurkolók. Ezután egy nagyjából másfél éves mélyrepülés következett: 2011-ben előbb elveszítette kezdő pozícióját Willis McGahee-vel szemben, majd november közepén ACL-szakadás miatt véget ért számára a szezon, 2012-ben pedig a második forduló után sorozatban nyolc mérkőzésen keresztül nem került be az aktív meccskeretbe. Azzal, hogy a 11. játékhéten McGahee súlyos sérülést szenvedett, újabb fordulat állt be Moreno karrierjében: a Broncos edzői stábja kénytelen volt reaktiválni őt, a hátralévő mérkőzéseken pedig megbízható teljesítményt nyújtott, így a 2013-as idényben is megkapta az esélyt a bizonyításra, és élni is tudott a lehetőséggel. A szezon előtt korántsem tűnt biztosnak, hogy ő lesz a denveriek első számú running backje, de végül több mint kétszer annyi carry-vel (241) zárta az alapszakaszt, mint a csapat második legtöbb labdacipelést jegyző futója, és 74-szer a passzjátékban is célba vette őt Manning. Moreno lett a franchise történetének első olyan játékosa, aki egy adott idényen belül elért legalább 1000 futott és 500 elkapott yardot (1038, illetve 548 a pontos számai). Egyetlen találkozón jutott 100 futott yard fölé, de ekkor - a Patriots elleni alapszakasz-meccsen - karriercsúcsot jelentő 224 yardot termelt. Nem csak a yardokat szállítja megfelelő hatékonysággal a földön és a levegőben egyaránt, hanem passzblokkolásban is megbízhatóan teljesít. Moreno a Super Bowlt megelőző felkészülés során kisebb bordasérüléssel bajlódott, de pályára lépését nem fenyegeti veszély, és vélhetően a MetLife Stadiumban is ő lesz a leggyakrabban Manning társa a backfielden.

Miután a Broncos a tavalyi draft második körében kiválasztotta Montee Ballt, a legtöbben azt gondolták, hogy előbb vagy utóbb, de az NCAA TD rekordere Denverben már újoncként átveszi a feature back szerepkört a szezon előrehaladtával. A wisconsini színekben 83 touchdownt elérő és ezzel az egyetemi futball vonatkozó örökrangsorát vezető running back első profi idényében végül nem tudta megelőzni Morenót a depth charton, de így is jelentős szerep hárult rá az offense-ben. Az alapszakaszban 120 próbálkozásból 559 futott yardot szerzett, vagyis némileg jobb yard/carry átlagot tudott felmutatni, mint Moreno, illetve elkapásokból további 145 yarddal toldotta meg össztermését. Legjobb teljesítményét egyértelműen a Kansas City elleni idegenbeli csoportderbin nyújtotta, amikor NFL-karrierje során először és eddig egyetlen alkalommal 100 yard fölé jutott. A Chiefs elleni első összecsapáson yardokból csak 25 került a neve mellé, de két touchdownt is szerzett; ezen kívül a Redskins és a Titans ellen ért el egy-egy TD-t.

A másodéves Ronnie Hillman eddig nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A 2012-es draft harmadik körében kiválasztott futó újoncként 85 carry-ből 330 yardot ért el az alapszakaszban, majd a Ravens elleni playoff-találkozón profi karrierje eddigi legjobb meccsét produkálta (25 labdaérintése 103 yardot eredményezett), de az aktuális idényben nem a várakozásoknak megfelelően folytatódott a fejlődése. Az előszezonban három fumble-t is vétett, majd miután az alapszakasz hatodik és hetedik fordulójában is elejtette a labdát egy-egy alkalommal, a következő hét meccsen hatszor az inaktívak közé szorult, és eddig a playoffban sem számított szolgálataira az edzői stáb. A draftolatlan újonc C.J. Anderson szerepel negyedik running backként a Broncos rosterén. Hillmannel ellentétben ő inkább az erőfutó kategóriát képviseli, de az egykori San Diego State running backhez hasonlóan a California egyetem alumnusának sem jutott szignifikáns játékidő ebben a szezonban: csak öt mérkőzésen lehetett tagja az aktív keretnek (ezek mindegyike alapszakasz-meccs volt), 7 carry-ből 38 yardot ért el. Elképzelhető, hogy biztonsági okokból - Moreno kisebb sérülése miatt - Hillman vagy Anderson beöltözhet a Super Bowlban, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a döntőben is az inaktívak közé „száműzi” őket az edzői stáb.

Seattle Seahawks

Marshawn Lynch profi pályafutása nem indult zökkenőmentesen, azóta viszont a Beast Mode becenévre hallgató running back csatlakozott posztja legszűkebb elitjéhez. A California egyetem egykori játékosát a 2007-es draft 12. pickjével választotta ki a Bills, első két buffalói idényében egyaránt átlépte az 1000 futott yardos határt, második évében pedig - Chris Johnson sérülése miatt - a Pro Bowlban is pályára léphetett, harmadik NFL-szezonját azonban hárommeccses eltiltással kezdte, melyet követően elvesztette kezdő pozícióját Fred Jacksonnal szemben. Mindössze 450 yardot tudott elérni az idény folyamán, majd 2010-ben ugyan három mérkőzésen kezdőként jutott lehetőséghez, de október elején egy 2011-es negyedik és egy 2012-es ötödik körös draftjog ellenében a Bills elcserélte őt Seattle-be. Mint utólag bebizonyosodott, a Seahawks kiváló üzletet kötött. Lynch a Smaragdvárosban töltött első - nem teljes - szezonjában kevesebb, mint 600 yardot termelt az alapszakasz során, a playoffban azonban sikerült maradandót alkotnia azáltal, hogy Beast Quake néven elhíresült touchdown futásának is köszönhetően a negatív mérleggel rájátszásba jutó Seahawks a wild card körben felülmúlta a bajnoki címvédő Saints együttesét. A következő idénytől aztán beindult a henger: 2011-ben 1204 yardot és 12 touchdownt, 2012-ben - a playoffot is beleszámítva - 1768 yardot és 13 TD-t ért el a földön (ekkor az All-Pro első csapatba is beválasztották), míg a 2013-as alapszakaszban 1257 futott yardot és 12 hatpontost jegyzett. Az idei rájátszás eddig eltelt szakaszában is ő volt a Seattle támadó oldali sikereinek első számú letéteményese: a Saints-cel vívott Divisional Round meccsen 140 yardot és 2 touchdownt, a 49ers elleni főcsoport-döntőben 109 yardot és 1 TD-t futott. A jelenkori Seahawks egyik ikonikus alakjának számító running backtől a Super Bowlban is hasonló produkcióra lesz szükség a végső sikerhez, elvégre a Seattle-i támadógépezet alapját a Lynch vezette futójáték jelenti.

A Seahawks futójátékának alfája és omegája Lynch, mögötte csak minimális szerep jut Robert Turbinnek. A korábbi Utah State játékost a 2012-es draft negyedik körében választották ki Pete Carrollék, és már újonc évében ő volt All-Pro kollégája első számú tehermentesítője. Első NFL-idényében 80 carry-ből 354 yardot ért el, 4.4 yardos futásonkénti átlaga azonban az aktuális szezonban 3.4-re csökkent, 77 labdacipelésből 264 yardot tudott összehozni a 2013-as alapszakaszban. Profi karrierje során tétmeccsen még nem tudott touchdownt szerezni, ellenben 2012-ben, a Cardinals elleni hazai csoportmérkőzésen 100 futott yard fölé jutott. Turbin nyilvánvalóan tagja lesz az aktív keretnek, ugyanez viszont Christine Michaelről már nem mondható el hasonló biztossággal. Sőt, az újonc running back második körös választott létére az egész szezonban mindössze négy alapszakasz-mérkőzésen öltözhetett be. Labdacipelésből összesen 18 jutott neki, ezeket 79 yardra váltotta, touchdownt nem szerzett.

A Seahawks fullbacket is alkalmaz, méghozzá két játékos is szerepel ezen a poszton a keretben. Egyetemi pályafutása során Michael Robinson a Penn State játékosaként szinte minden skill poszton megfordult, csak épp fullbacket nem játszott, ugyanakkor például 2005-ben irányítóként több iskolarekordot is megdöntött, ötödik helyezett lett a Heisman-szavazáson, és Big Ten bajnoki címhez, valamint Orange Bowl győzelemhez segítette a Nittany Lionst. A következő évi újoncbörzén a Seahawks csoportriválisa, a 49ers top 100-as draftjogot áldozott rá. Négy szezont húzott le San Franciscóban, eleinte Frank Gore cseréjeként, majd fullback szerepkörben, mígnem 2010 szeptemberében, az utolsó keretszűkítéskor megvált tőle a kaliforniai franchise. Három nappal az elbocsátása után szerződtette őt a Seattle-i alakulat, melynek kötelékében a 2012-es szezonban - a sérült John Kuhn alternatívájaként - a Pro Bowlra is eljutott. Az aktuális idény kezdete előtt egészségügyi problémái miatt szerződést bontott vele a Seahawks, majd október végén, egy évre szóló kontraktus keretében igazolták vissza azután, hogy az újonc Spencer Ware sérültlistára került. A csapat másik fullbackjének, Derrick Colemannek igazán inspiráló a háttértörténete: ő az NFL-történelem első siket támadójátékosa. 2012-ben szerződtette őt a Vikings draftolatlan szabadügynökként, de csak az előszezonban jutott játéklehetőséghez. Decemberben hívta magához a Seahawks, a szezon hátralévő részében itt sem került pályára, a mostani idényben azonban szeptemberben három mérkőzésre is kezdőként nevezték, a Saints elleni hétfő esti rangadón pedig egy 8 yardos elkapás révén megszerezte profi karrierje első touchdownját. A két fullback közül visszatérése óta rendszerint Robinson tölt több snapet a pályán a támadóegységben, és vélhetően a Super Bowlban sem lesz ez másképp.

Kinél az előny?

Lehet, hogy Russell Wilson a jövő, az ellenfél támadóegységét azonban minden idők egyik legjobb irányítója vezényli, így nem is lehet kérdéses, hogy QB fronton a Broncos felé billen a mérleg nyelve. Denverben a running backekre sem lehet panasz, Knowshon Moreno és Montee Ball is hozza a tőle elvárt teljesítményt, de ketten együtt sem érnek fel Marshawn Lynch klasszisával, Beast Mode révén tehát „egyenlít” a Seahawks.

Vass Ádám (vassadi)