A Heisman győztesek és az NFL - 2. rész

22. John Cappelletti (RB, Penn State) - 1973 Draftolva: 1974 - 1. kör 11. pick Los Angeles Rams
Az olasz származású játékos a Penn State futók között is kimagasló alaknak számít, sőt igazi legenda a Nittany Lions játékosok között, és az sem akármilyen elismerés, amit edzőjétől kapott: Joe Paterno ugyanis a legjobb játékosnak nevezte Cappellettit, akivel valaha dolgozott. A futójátékos végzős évében 1522 yardot és 17 TD-t szerezve és csapatával veretlen szezont zárva nyerte a Heismant, valamint az év játékosa címet - ám pályafutása legismertebb mozzanata épp a pályán kívül a Heisman-díjkiosztón történt, amikor elcsukló hangon ajánlotta inspirációként szolgáló, leukémiában szenvedő öccsének a trófeát. Az 1976-ban elhunyt Joey emlékét és a két testvér kapcsolatából egy remek könyv, sőt egy film is született - ám az ekkor már a Los Angeles Rams színeiben játszó John pályafutását nem követte hasonló happy ending: a profiligában csupán megosztott szerepet kapott, és sosem vált első számú futóvá, hanem a Rams-nél gyakran használt FB-RB hibrid poszton játszott, és 150-170 cipelésre minden szezonban képes volt. Cappelletti 4 évadot húzott le a Rams, majd egy év kihagyás után még ötöt a Chargers színeiben, és 1983-ban vonult vissza. Tíz évre rá beválasztották a College Hall of Fame-be, ám egy meglepő NFL-rekordot még ma is tart: a több mint 35 éve választott RB az utolsó fehér bőrű futójátékos, akinek játékjogát NFL csapat az első körben foglalta le. (Igor)

23. Desmond Howard (WR, Michigan) - 1991 Draftolva: 1992 - 1. kör 4. pick Washington Redskins
A Wolverines kitűnősége egyetemi éveiben elkapóként és visszahordóként egyaránt briliáns volt. 1991-es junior szezonjában különösen eredményesnek bizonyult. Elkapóként 950 yardot és 19 touchdownt jegyzett (összesen 23-at), s ezzel ő lett az első WR a Big Ten történetében, aki 138 ponttal egy idényben a liga legproduktívabb pontszerzője lett. Az 1991-es Heisman szavazáson további leget könyvelhetett el, ugyanis a díjat a Trófea történetének addigi legnagyobb különbségével hódította el. Howardot az 1992-es drafton a Super Bowl előző évi bajnoka, a Washington Redskins feltrade-elve szerezte meg, de három idénye alatt sem returnerként, sem elkapóként nem tudott emlékezeteset alkotni, s így a Rézbőrűek könnyű szívvel engedték, hogy a játékos az 1995-ös Expansion Draft révén Jacksonville-be kerüljön. Howard itt sem tündökölt (csupán 10 kickoff visszahordása volt), de 1996-ban a Green Bay Packers színeiben punt returnerként magára talált. Mind a visszahordások számát, mind a visszahordott yardok, mind az így szerzett TD-k révén ligaelső lett és 870 punt return yardjával ligacsúcsot is felállított. A rájátszásban egy punt utáni, míg a Patriots elleni Super Bowlon egy 99 yardos kickoff utáni TD-vel vette ki részét a Packers sikeréből. Az utóbbi mérkőzésen visszahordások révén gyűjtött 224 yardjával kiérdemelte a Super Bowl MVP címet. 1996-es idényének eredményességét meglovagolva busás szerződést kötött az Oakland Raiders-szel, ahol 2000-ig visszahordó specialistaként szolid, de cseppet sem káprázatos teljesítményt nyújtott. Desmond Howard elkapóként kudarcos, visszahordóként elfogadhatóan eredményes NFL-karrierjére két és fél detroiti évvel tette fel a koronát. 2000-ben és 2001-ben 1800 yard fölé jutott, s az előbbi idényben először és utoljára választották be a Pro Bowlra. (Szabler)

24. Ty Detmer (QB, Bringham Young) - 1990 Draftolva: 1992 - 9. kör 230. pick Green Bay Packers
Detmer a BYU spread jellegű offensében hihetetlen statisztikákat mutatott fel. Érdemes kiemelnünk közülük, hogy 1989-ben a Bowl meccsén 576 yardot passzolt, 1990-es Heisman évében pedig 42 NCAA rekordot döntött meg. 1992-ben, az NFL drafton viszont úgy tűnt, senkinek sem kell. Aztán nagyon hátul csak kiválasztotta a rövid, pontos passzok mesterét a Packers. Négy évig ezután Brett Favre cseréje volt, majd 1996-ban áttette a székhelyét Philadelphiába, ahol szintén ezt a szerepkört szánták neki. Rodney Peele térdsérülése azonban megnyitotta előtt az utat a kezdőcsapatba. Karrierje legjobb évét produkálta, 2911 passzolt yardig és 15 TD átadásig jutott, a playoffba vezetve az Eaglest. A következő évében Peele visszatérését követően a meccsek felén kezdett. Ezek után San Franciscoba igazolt, ahol Steve Young cseréje lett egy évig. 1999-ben a Brownhoz tradelték, ahol Tim Couch mentoraként látták szívesen. Első évében játszott egy keveset, de másodikban Achilles sérülés miatt végig padon ült. 2001-ben a Lionshöz került, ahol kivívta a kezdő posztot, de első meccsén NFL rekordot beállítva 7 interceptiont dobott. 2004-ig csereként a Lionsnál maradt, majd két évig, 2006-tal bezárólag a Falcons harmadik számú QB-je volt. 14 éves NFL karrierje alatt 6351 passzolt yardig, 34 TD átadásig és 35 interceptionig jutott. Mindenhol backupnak szánták, elsősorban west coast offensere építő csapatok, kezdő többnyire csak sérülések miatt lehetett. (gsn)

25. Chris Weinke (QB, Florida State) - 2000 Draftolva: 2001 - 4. kör 106. pick Carolina Panthers
Chris Weinke a közelmúlt egyik legellentmondásosabb irányítótehetsége, és számtalan kuriózum fűződik a nevéhez. Az egykori Florida State QB volt a legöregebb játékos, aki valaha Heismant nyert - senior szezonjában, 28 éves korában érte ez az elismerés (ebben nem kis szerepe volt annak, hogy Weinke 6 évet töltött a profi baseball-ligában résztvevő Toronto Blue Jays fiókcsapataiban - anélkül, hogy egyszer is pályára lépett volna a profik között), miután zsinórban harmadszor vezette a Seminoles csapatát a bajnoki döntőbe, és emellett több mint 4100 yarddal vezette az NCAA passzolási ranglistáját is. Az egyetemen 32-3-as mérleget felhalmozó játékos a profik közt is jól kezdte pályafutását, első meccsét megnyerte a Carolina Panthersszel - ám a maradék tizenötöt mind elbukta a csapat, és minden idők egyik legpocsékabb szezonját produkálta a rendkívül fiatal gárda. Weinke 2002-ben még egy meccsen kezdett, aztán sokáig a padot koptatta. 2005-ben egy fél meccs erejéig ugrott be a sérült Delhomme helyére, majd 2006-ban három meccsen újból kezdhetett, és az egyik találkozón 423 yarddal franchise rekordot állított fel. Egy meccs erejéig bemutatkozott 2007-ben Friscóban is, ám a profik közt kezdőként 2-18-as merléget felmutató, öregedő irányító számára ez volt a hattyúdal. A számtalan extrém statisztikai kvízkérdésre válaszul szolgáló Weinke számára azonban feledhetetlenek maradnak a dicsőséges egyetemi évek: 2000-ben besöpörte a trófeák triumvirátusát: a Johnny Unitas, Davey O’Brien és Heisman díjakat, és 16-os számú mezét a Florida State visszavonultatta, ráadásul valószínű, hogy hamarosan az egyetemi liga halhatatlanjai közé is beválasztják.
(Igor)

26. Rashaan Salaam (RB, Colorado) - 1994 Draftolva: 1995 - 1. kör 21. pick Chicago Bears
1994-es junior szezonjában Salaam az egyetemi futball történetének egyik legjobb mutatójával rukkolt elő. 2055 yardot futva és 24 TD-t szerezve vezette Fiesta Bowl diadalra a Colorado csapatát. Teljesítményét honorálandó nagy fölénnyel nyerte el a Heisman-t, és noha a korábbi éveiből említésre méltó eredménye nem volt, úgy döntött, hogy még egy további egyetemi idény helyett részt vesz a drafton. Újonc éve alapján úgy tűnt, hogy a Chicago Bears nem választott rosszul, amikor az 1995-ös játékosbörze első körében Salaamnak szavazott bizalmat. 1995-ben 1074 futott yarddal a klub történetében újonc futórekordot állított fel, öt meccsen 100 yard fölé jutott és 10 touchdownt gyűjtött. Hibái azonban már ekkor is kiütköztek, 11 fumble-t vétett. Ezen fogyatékossága mellé társult sérülékenysége is, és amikor az 1997-es idény harmadik fordulójában egy újabb labdavesztéssel büntette a Medvéket, majd lábát is eltörte, játékos-pályafutása gyakorlatilag véget ért. Többször próbált visszatérni a profik közé, de mind a Browns-nál, mind Packers-nél, mind legutóbb 2003-ban a 49ers-nél hamar cutolták. Egy idény erejéig a rövid életű XFL-ben is kipróbálta magát, de egy újabb sérülés idő előtt véget vetett szezonjának. 2004-ben a CFL-ben szereplő Toronto Argonauts-hoz írt alá, de három hónap múltán felfüggesztették és elküldték. Salaam azóta elismerte, hogy NFL-karrierje során, s nyilván utána is, kábítószerekkel élt, s szenvedélye ezért nagy mértékben hozzájárulhatott az ígéretesen induló pályafutás végleges kisiklásához. (Szabler)

27. Danny Wuerffel (QB, Florida) - 1996 Draftolva: 1997 - 4. kör 99. pick New Orleans Saints
Wuerffel Steve Spurrier csoda offensében minden idők egyik legnagyobb egyetemi karrierjét zárta, több mint 10000 passzolt yardig jutott négy éves college pályafutása alatt. A Tim Tebow feltűnéséig a Florida egyetem történetének legnépszerűbb játékosa azonban a profik közt nem futott be college éveihez mérhető karriert. A Saints draftolta a negyedik körben, és meg is próbálkoztak vele, de nem tudott hatékony NFL QB-vá válni. 50 % alatt vagy körül passzolt, három new orleansi éve alatt mindössze hat mérkőzésen kezdett. 2000 tavaszán az NFL Europeba került, ahol a nagydöntő MVP-je lett. Ezek után a Packershöz, majd Chicagoba került cserének. A legnagyobb lehetőségét 2002-ben kapta, amikor Steve Spurrier a Washington főedzője lett. Hívta is régi kedvencét, de mindössze négy kezdő mérkőzése volt az idényben, és hamar elveszítette helyét a csapatban. Az évet követően belátta, hogy az NFL projekt megbukott, be is jelentette visszavonulását. Mindössze tíz mérkőzésen kezdett NFL karrierje alatt, és 2123 passzolt yardig jutott 12 TD-t szerezve, és 22 passzt a védők kezébe dobva. (gsn)

28. Pat Sullivan (QB, Auburn) - 1971 Draftolva: 1972 - 2. kör 40. pick Atlanta Falcons
A baseball és kosárlabda játékosnak is kiváló Sullivan a futballpályán is bizonyította atletikusságát: remek passzjátéka mellett (1970-ben például minden egyes sikeres figurával átlagban 8.57 yardot haladt előre az Auburn), lábaival is gyakran okozott veszedelmet, 3 egyetemi éve alatt 53 passzolt és 18 futott TD-t szerzett, ráadásul egy olyan korszakban, amikor a hasonló kettős veszélyt jelentő irányítók még nagy ritkaságnak számítottak. A Falcons a második körben választotta a játékost, ám Sullivan négy év alatt nem sok szerepet kapott, mindössze 220 passzkísérlet szerepel NFL adatlapján (gyakran csak csereként kapott szerepet az Atlanta-meccseken), ezért egy sikertelen washingtoni próbálkozás után az irányító úgy döntött, számára van élet a futball után. Vállalkozóként, biztosítási ügynökként, majd egy autógumi kereskedő cég vezetőjeként is dolgozott, és emellett rádiós kommentátorként gyakran szerepelt az Auburn Tigers mérkőzésein. 1986-ban visszacsábították a csapathoz, ám ezúttal már mint az irányítók edzője tevékenykedett, és ezzel egy sikeres egyetemi edzői pályafutás vette kezdetét. A kilencvenes években előbb a TCU főedzőjeként dolgozott (LaDainian Tomlinsont is ő csábította erre az akkor még alig ismert és viszonylag sikertelen egyetemre), majd a UAB támadó- és irányítóedzőjeként vállalt munkát és Darrell Hackney-ből faragott NFL-kaliberű játékost. A kihívásoktól vissza nem riadó Sullivan (aki 2004-ben torokrákból is kigyógyult) két éve a kiscsapatnak számító Samford vezetőedzője - ezzel pedig többek közt a pályáját pontosan fél évszázada itt kezdő Bobby Bowden örökébe (is) lépett. (Igor)

29. Johnny Rodgers (RB, Nebraska) - 1972 Draftolva: 1972 - 1. kör 27. pick San Diego Chargers
A Cornhuskers színeiben egyedülálló gyorsulása és sebessége miatt "Jet" becenevet kiérdemlő játékos visszahordóként, elkapóként és futóként egyaránt produktív volt. 1971-ben az "Évszázad Mérkőzésének" titulált Oklahoma elleni 35-31-es győzelem alkalmával Rogers 72 yardos punt return TD-je adta meg a derbi alaphangját. A Huskers 1971-es, a nemzeti bajnoki címig tartó menetelését megkoronázó Orange Bowl diadalból Rogers szintén egy hatalmas visszahordott touchdownnal vette ki a részét. 1972-es, Heismant érő idényét újabb Orange Bowl-ban nyújtott parádés teljesítménnyel tette emlékezetessé. A Notre Dame elleni találkozón három futott, és egy-egy elkapott és passzolt TD-t jegyzett. Bár az 1973-as draft első körében a San Diego Chargers húzta ki, Johnny Rodgers nagy pénzért a Kanadai Futball Ligába, a Montreal Alouettes csapatához szerződött. A sokoldalú játékos itt hamar közönségkedvenccé vált, és 1973-ban a liga legjobb újoncává választották, majd a következő idényben Grey Cup-győztes gárda tagja lehetett. Négy, viszonylag eredményes, kanadai év után Rodgers visszatért a Chargers-hez, ahol főként visszahordóként számítottak rá. Hajlítóizom-sérülés miatt azonban 1977-ben csupán 11 találkozón léphetett pályára, 1978-ban pedig egy súlyos térdsérülés véget vetett karrierjének. Egyetemi produkciója elismeréseként 2000-ben bekerült a College Football Hall of Fame-be, valamint az (azóta megszűnt) Big Eight konferencia történetének legértékesebb játékosává is megválasztották. (Szabler)

30. Gino Torretta (QB, Miami (Fl.)) - 1992 Draftolva: 1993 - 7. kör 192. pick Minnesota Vikings
Torretta első két egyetemi évében a padon ült, majd 1991-ben és 1992-ben is remekelt a Miami kezdőcsapatában. Mindkét szezonban 3000 passzolt yard felé jutott, és egyetemi pályafutását 26 győztes, és mindössze egyetlen vereséggel zárult mérkőzéssel fejezte be. Ennek ellenére nem volt sokra tartott prospect, egyrészt méretei, másrészt a csapat játékstílusa, harmadrészt pedig a csapattársai miatt. A Vikings vitte el a hetedik körben, de sohasem lépett pályára a Minnesota színeiben tétmeccsen, egy évnél tovább rosteren sem volt... A következő években megfordult Detroitban, San Franciscoban, Seattleben és Indianapolisban. Mindezt négy év alatt. Egyetlen mérkőzésére a Seahawks színeiben került sor az 1996-os szezonzárón, amikor 16 passzkísérletéből csak ötöt sikerült célba juttatnia, és 41 passzolt yardig jutott, egy TD és egy interception mellett. Szerepelt még az NFL Europeban is, de ott sem volt kimagasló, nemhogy az NFL-ben… (gsn)

31. Jason White (QB, Oklahoma) - 2003 Draftolva:  nem draftolták
Egy szomorú történet következik: Jason “Üvegtérdű” White ugyanis egy rendkívül sikeres és hosszú hagyományokkal rendelkező egyetem egyik legjobb irányítója volt - talán a legjobb, egy bizonyos Sam Bradford felbukkanásáig - annak ellenére, hogy White egyetemi pályafutása gyakorlatilag mindössze két egyetemi szezonból állt. Ráadásul 2003-as Heisman-díjas évét (40 TD, 8 INT) és a 2004-es hasonlóan sikeres esztendőt (35 TD, harmadik helyen végzett a Heisman szavazáson) két éves kihagyás után érte el, azután, hogy mindkét térdét operálni kellett térdszalagszakadás (ACL) miatt. A rendkívül pontos irányítót (volt olyan sorozata, hogy 198 passzkísérleten át nem dobott interceptiont) azonban a gyenge térdek mellett pocsék lábmunkával és nem kifejezetten erős dobókarral "áldotta" meg a sors - Mel Kiper a draft előtt, kiváló fiatalembernek, személyiségnek és pazar ingatlanügynöknek nevezte, ám az NFL-ben nem jósolt nagy jövőt az ex-Sooners irányítónak. Nem meglepő módon, White-ot senki sem válaszotta a 2004-es börzén, és később is csak néhány próbajátékig és egy UDFA szerződésig vitte (Chiefs, Titans) - ám 2005-ben maga a játékos döntött a visszavonulás mellett. A jelenleg szuvenírboltot üzemeltető White azonban érdeklődését fejezte ki egy edzői állás iránt, így ne zárjuk ki annak a lehetőséget, miszerint látjuk még a most is mindössze 28 éves úriembert az amerikaifutball-életben valamilyen szinten. (Igor)

32. Gary Beban (QB, UCLA) - 1967 Draftolva: 1968 - 2. kör 30. pick Washington Redskins
A "Great One" néven elhíresült Beban irányítása alatt a Bruins 24-5-2-es mutatóval büszkélkedhetett, 1966-ban két TD-passzával nyerték meg a Rose Bowl-t. 1967-ben a senior quarterback a rivális (és a Heisman-aspiráns O. J. Simpsonnal kiálló) USC elleni rangadón nyújtott emlékezetes teljesítményt. Noha a találkozón csapata 21-20 arányban alulmaradt, de a bordasérüléssel bajlódó Beban heroikus erőfeszítéssel 300 yardot passzolt össze és két touchdownt érő átadást osztott ki. A vereség ugyan a UCLA elsőségébe került, de a Heisman-szavazáson Beban végül megelőzte Simpsont. Az irányító az egyetem történetének egyetlen futballistája, aki kiérdemelte a rangos elismerést. Az egyetemi sikereket nem követte eredményes profi karrier. Beban Sonny Jurgensen tartalékjaként két évig koptatta a cserepadot Washingtonban (ezalatt 18 futott yardot jegyzett, volt egy 12 yardos elkapása, ám egyetlen passzkísérlete sikertelennek bizonyult), majd 1970-ben a visszavonulás mellett döntött és az ingatlanüzletben ért el sikereket. (Szabler)

33. Andre Ware (QB, Houston) - 1989 Draftolva: 1990 - 1. kör 7. pick Detroit Lions
Ware a Houston egyetem Run and Shoot offensében junior évében 4699 yardot passzolt, és 44 TD átadást jegyzett. Rögtön ki is jött a draftra, és a Lions lecsapott rá az első kör elején. Bár ne tették volna… Már az első campben kiderült, hogy Ware nem tudja a profi playbookot megérteni, nem tudja a védelmet olvasni, és döntésképtelen a pocketben. Első szezonjának ennek megfelelően harmadik QB-ként ment neki. Négy évet töltött Detroitban, összesen öt mérkőzésen kezdve és 14-en játszva. 1112 passzolt yardig jutott, 5 TD passz és 8 interception mellett, és mindeközben 50 % körüli hatékonysággal passzolt. 1994-ben a Raidershez került, de ők is hamar elküldték. Ezután Kanadába ment, a CFL-be, hátha kap játéklehetőséget. Első két évében itt is hatalmas csalódás volt, majd csak csereként számítottak rá. 1999-ben az NFL Europeba került, ahol 44 %-kal passzolt. Ő a történelem egyetlen magasan draft QB-je, aki megbukott az NFL-ben, a CFL-ben és az NFL Europeban is. Élő példája annak, hogy miért nem szabad magasan draftolni passzorientált offenseben játszó QB-t, akinek nem vagyunk meggyőződve futballintelligenciájáról. (gsn)

34. Charlie Ward (QB, Florida State) - 1993 Draftolva: nem draftolták
Minden idők egyik leghíresebb Heisman győztese, és az a játékos, akiről az “atléta” szót mintázták, Charlie Ward Jr. az egyetemi diák mintaképe volt. A Florida State egyetemet első bajnoki címéhez vezető irányító három sportban (kosárlabda, amerikaifutball, baseball) számított hatalmas tehetségnek, kiváló tanuló és mentor is volt egyben (a freshman Warrick Dunn szobatársa és legjobb barátja volt, sokat segített az édesanyja halála okozta traumával küszködő fiúnak), sőt az egyetemi diákönkormányzatban is jelentős szerepet vállalt. Az 1993-as Heisman trófea mellett az egyetemi kosárcsapatban is remek teljesítményt nyújtott (meccsenként 10.5 pontot és 5 gólpasszt szerzett, és a FSU történetének legjobb labdalopója volt), így Ward nem igazán tudta eldönteni, hogy az NFL-ben vagy az NBA-ban folytassa tovább. Az MLB-re nem igazán fordított figyelmet, hiába választotta ki őt két egymást követő évben előbb a Milwaukee, majd a New York Yankees gárdája is!
A végső lökést Ward egyik nyilatkozata adta meg: a játékos nyomatékosan utalt rá, hogy csak elsőkörös draftpickként és kezdőirányítóként (egy később adódó alkalom során visszautasított egy Joe Montana mögötti backup szerepkört a Chiefs csapatánál) képzeli el a jövőjét a profik között - az NFL-csapatok pedig úgy döntöttek, még egy Bo Jackson-féle kockázatos választás nem ér ennyit, Wardnak maradt tehát a kosárlabdakarrier. Több mint 10 éven át játszott az NBA-ben, pályafutása nagy részét New Yorkban töltve, legjobb szezonjaiban 8 pont, 5 gólpassz, 3 lepattanó körüli átlagot nyújtva. Egy vesztes bajnoki döntőben vett részt (a Spurs ellen, az 1998-1999-es szezont követően), és végül 2005-ben vonult vissza. A viszonylag visszavonultan élő Ward jelenleg egy texasi középiskola kosárlabda- és amerikaifutball-csapatának edzőjeként dolgozik, és emellett számtalan jótékonysági munkájával hívja fel magára néhanapján a média figyelmét - ám a Seminoles rajongók szemében a mai napig legenda maradt. Mezszámát az egyetem visszavonultatta, sőt 2006-ban Emmitt Smith és egykori edzője, Bobby Bowden társaságában beválasztották az egyetemi bajnokság Hall of Fame tagjai közé. (Igor)

35. Eric Crouch (QB, Nebraska) - 2001 Draftolva: 2002 - 3. kör 95. pick St. Louis Rams
1998 és 2001 között Eric Crouch klasszikus dual-threat irányítóként hozta zavarba a Huskers ellenfeleinek védelmét. Legeredményesebbnek bizonyuló senior idényében szinte heti rendszerességgel állított fel új iskolai és NCAA-rekordokat (bár ezek zöme futóképességeit dicsérte) és kezdettől a Heisman egyik komoly várományosának számított. A Missouri ellen 95 yardos TD-futással keltett feltűnést, az Oklahoma elleni rangadón pedig egy reverse passz utáni, 63 yardos TD-elkapással biztosította be csapata diadalát. A Heismant 1985 óta a legszorosabb voksolást követően ítélték oda Crouch-nak (aki így a Florida és a Miami irányítóit, Rex Grossmant és Ken Dorsey-t előzte meg), és kiérdemelte a legjobb egyetemi QB-nak adott Davey O'Brian Díjat is. Dorsey a két csapat Rose Bowl-beli összecsapásán vett revansot, ahol a Canes 37-14-re verte a Huskers-t. Crouch újra 100 yard fölött futott, de 1999 szeptembere óta először nem ért el TD-t. A játékost a 2002-es draft harmadik körében választotta ki a Rams, és atletikus adottságait kiaknázandó elkapóként szerették volna bevetni. Bár egyetemen játszott posztjához az NFL-ben zömmel túl alacsonynak ítélték, Crouch továbbra is irányító kívánt lenni. Mikor egy sérülést követően búcsút intett a Kosoknak, a QB-karrier reményében a Packers-hez igazolt. Két idényt jórészt a practice squadnál töltött, ám amint Aaron Rodgers érkeztével nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz esélye felküzdeni magát, innen is továbbállt. Ezt követően a Chiefs-nél próbálkozott, de végül az NFL Europe-ban játszó Hamburg Sea Devils-nél kötött ki, ahol safety-ként játszatták. Két CFL-ben, a Toronto Argonauts színeiben eltöltött szezonja sem bizonyult sikeresebbnek és 2007-es, második szezonjában sérülés miatt már pályára sem léphetett. Crouch profi karrierjét kísérő balszerencse betetőzéseként újabb állomáshelyén a Team Texas játékosként sem bizonyíthatott, mert a csapatának szereplési lehetőséget adó liga, az All American Football League (talán örökre) elhalasztotta elindulását. (Szabler)

Nr. Carson Palmer (QB, USC) - 2002 Draftolva: 2003 - 1. kör 1. pick Cincinnati Bengals
A USC egykori irányítója kitűnő ajánlólevéllel érkezett az NFL-be: kiváló fizikai felépítése és remek karja mellett az egyik legjobb egyetemi futballiskolában gyűjthetett tapasztalatokat, nagynevű és elismert szakemberek keze alatt. Első évében még Kitna mögött padozott, és kívülről figyelte a ligát, majd 2004-ben már ő is a pályára léphetett és 13 meccsen kezdett a Bengals színeiben. Az igazi áttörést a következő szezon hozta: Palmer 32 TD-vel vezette a ligát, és emellett mindössze 12 interceptiont dobott, és 11-5-ös mérleggel divíziógyőzelemre vezette a Cincinnati csapatát. A rájátszásban mindössze egy passzra jutott lehetősége, mielőtt a Kimo von Oelhoffennel történt ütközés kivonta őt a forgalomból. 2006-ban újabb kiváló évet zárt (28/13-as mutató), ám a playoff-szereplés elmaradt, és 2007 óta Palmer teljesítményében is némi romlás figyelhető meg. Ebben szerepe van a futójáték, és főképp a támadófal erőteljes gyengülésének, valamint a Bengals háza táján uralkodó szinte mindennapos ingyencirkusznak. Palmer képességeit tekintve az utóbbi 8-10 évben draftolt irányítók közül talán a legjobb, és ezt számtalan alkalommal meg is mutatta - ám egyre nehezebb körülmények közt kell bizonyítania. Kérdéses idén képes-e visszatérni 2005-2006-os formájához, könyöksérülése és legbiztosabb elkapója, TJ Houshmandzadeh elvesztése után - ám ha csakis a tehetségét és adottságait nézzük, Palmer képes lehet arra, hogy visszataláljon korábbi Pro Bowler formájához. (Igor)

Nr. Matt Leinart (QB, USC) - 2004 Draftolva: 2006 - 1. kör 10. pick Arizona Cardinals
Leinart college pályafutása alatt az egész egyetemi foci egyik legnagyobb sztárja volt, csapata a kiváló offense révén (Reggie Bush, LenDale White, Dwayne Jarrett, Steve Smith, és még sorolhatnánk) uralta ezt a korszakot. Amikor Leinart kezdő volt, a csapat 37 meccsen győztesként hagyta el a pályát, és mindössze kétszer veszített. Minden évében átlépte a 3000 passzolt yardot, a 28 TD átadást, és egyszer sem dobott 9-nél több interceptiont. Amikor eljött a draft, mindenki az egyik legnagyobb QB ígéretnek tartotta. A Cards el is vitte, és hamarosan neki is álltak a fal átépítéséhez (Leinart bal kezes, a blind sideja a legtöbb QB-val ellentétben a jobboldali tackle felé esik). Leinart azonban nem fejlődött kellő mértékben. Első szezonjában Kurt Warner gyengélkedése miatt vette át a kezdő posztot, és 11 mérkőzésen kezdett, 2547 yardot passzolva. 2007-ben már ő volt az egyértelmű kezdő QB, egészen addig, amíg el nem kezdett benne kételkedni az új edzői stáb. Rosszul játszott, így elkezdték rotációban alkalmazni Kurt Warnerrel. Az ötödik mérkőzés után aztán Leinart vállsérüléssel ki is dőlt a szezonra. Azóta nem sokat láttunk belőle, hiszen 2008-ban Kurt Warner vívta ki a kezdő QB posztot Arizonában, és irányításával a Cards egészen Super Bowl részvételig menetelt. Warner új szerződésével kis esélye van csak annak, hogy Leinart az elkövetkezendő két évben pályára kerül, valószínűleg csak Warner sérülése esetén lehet erre esélye. Ennek ellenére Matt nem elégedetlen, örömmel marad a Cardinalsnál, úgy gondolja, eljön még az ő ideje. (gsn)

Nr. Reggie Bush (RB, USC) - 2005 Draftolva: 2006 - 1. kör 2. pick New Orleans Saints
Az utóbbi évek egyik leghírhedtebb, legnépszerűbb és leglátványosabb játékosa, ám valami egyelőre hiányzik a képből: az átütő egyéni- és csapatsikerek a profi ligában ugyanis eddig elkerülték a rendkívül tehetséges futót. Az egyetemen rekordokat döntőgető, és két bajnoki címet is begyűjtő USC játékos (harmadik alkalommal pedig a Texas ellen éppenhogy alulmaradt csapat tagja) már egyetemi évei alatt olyan legendává nőtte ki magát, mint Marcus Allen vagy OJ Simpson, és draft előtt Barry Sandershez hasonlított running backet a legtöbben 1/1-es választásnak várták. Amikor a Texans vezetősége mindenkit meglepve Mario Williamset választotta, és Bush a nevető Saints ölébe hullott, számtalan draftszakértő minden idők legnagyobb hibájának nevezte Bush kiválasztásának elmulasztását. Azóta Mario Williams a liga egyik legrettegettebb védőjátékosává nőtte ki magát, míg Bush ugyan számtalanszor megvillantotta a benne rejlő lehetőségeket, ám az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy Eric Dickersonhoz, Barry Sandershez vagy akár Adrian Petersonhoz hasonló futót nem lehet egykönnyen faragni a még mindig csak 24 éves tehetségből - bár merész a hasonlat, de talán a legendás Gale Sayers-re hasonlít legjobban fiatal RB. A USC egykori üdvössége három szezon alatt mindössze 1550 yardot futkosott össze, és valószínű, hogy sosem lesz belőle olyan futójátékos, aki meccsenként 30, vagy szezononként 350 alkalommal képes lenne futni a labdával. A rendkívül eluzív futó azonban első két szezonjában 88 és 73 labdát kapott el, a legutóbbi szezonban pedig főképp punt returnerként csillogott (3 TD, és a returnök több mint harmadával 20+ yardot futott vissza). Korai lenne még pályafutásáról ítéletet mondani - egyelőre az ifjú Reggie olyan játékos, aki egy-egy megmozdulásával képes meccseket eldönteni, ám vállai még nem eléggé szélesek ahhoz, hogy egy egész mérkőzésen vagy szezonon át cipelje hátán a csapatát. Ha képes felnőni ehhez a feladathoz , az NFL egyik legjobb játékosa válhat belőle. Ha nem, akkor is megmarad az egyik leglátványosabbnak. (Igor)

Nr. Troy Smith (QB, Ohio State) - 2006 Draftolva: 2007 - 5. kör 174. pick Baltimore Ravens
Bár csak junior évében lett a Buckeyes kezdő irányítója, Troy Smith 2005-ben és 2006-ban elismerést keltő teljesítménnyel rukkolt elő. Alig-alig dobott interceptiont (4-et, illetve 5-öt), viszont annál szebben termelte a touchdownokat (2006-ban 30 ilyen átadása volt), mindkét idényben kimagasló passer ratinget jegyzett és senior évében passzainak több mint kétharmadát sikerült célba juttatnia. 2006 decemberében megkapta a legjobb egyetemi QB-nak járó díjat, majd pár napra rá a Heisman Trófeát. Utóbbi szavazásán az első helyes voksok 86.7 %-át gyűjtötte be, ami rekord. Káprázatos idénye dacára azonban a draftig sok minden történt, ami ázsióját végül meredek zuhanórepülésbe taszította. A relatív alacsonysága miatt egyébként is kérdőjelekkel illetett Smith mindenekelőtt csúnyán leszerepelt a Gators elleni BCS-döntőben, majd a Senior Bowl-on is gyengén muzsikált, így nem volt meglepő, hogy a draft ötödik körének végéig kellett várnia, míg végül gazdára talált. A Baltimore Ravens három évre szerződtette, és irányítótársai sérülései miatt 2007-es újonc évében máris lehetőséget kapott, sőt utolsó két meccsükön ő irányította a Hollókat. Hogy a csapat mégsem benne látta a jövő ígéretét, azt jelezte, hogy 2008-ban a draft első körében, Joe Flacco személyében irányítót húzott. Ennek ellenére az alapszakasz előtt Troy Smith is versenyben volt a kezdőbe kerülésért, amíg egy mandulagyulladás miatt ki nem dőlt a sorból. Ennek köszönhetően az újonc Flacco nyakába zuhant a kezdés terhe, aki viszont olyan jól megállta a helyét, hogy Smith már csak különleges játékhelyzetekben (a két irányítós "Suggs Package" bevetésekor) kapott szerepet. Amennyiben az irányítópozíció betöltéséhez jobb fizikai adottságokkal bíró, többször bizonyító és nagyobb fejlődési potenciált hordozó Flacco továbbra is remekelni fog és egészséges marad, akkor aligha kétséges, hogy Smith 2009-ben is padozni fog mögötte. Az már sokkal inkább az, hogy szerződése lejártával a Ravens marasztalni fogja-e, és ha nem, akkor kap-e mástól lehetőséget. (Szabler)

2007 és 2008 Heisman győztesei, Tim Tebow (QB, Florida) és Sam Bradford (QB, Oklahoma) még egyetemisták.

Lang Péter (Igor), Dorkó Szabolcs (Szabler) és Gaál Sándor (gsn)