Big Ten figyelő 2.

 

Visszatekintés – 1. hét

 

Notre Dame-Purdue (23-12):Touchdown Jesus és a hazai szurkolók is örülhettek Brian Kelly vezetőedző sikeres debütálásának. A Boilmakersnek hamar komoly problémával kellett szembenéznie. A támadófal képtelen volt uralni a játékot, és a LOS-on túl tartani az agresszív Irish védőket. Az úgyis sérülésektől sújtott futórészleg ezért nem tudta megkönnyíteni Robert Marve irányító életét, aki pont úgy mozgott a pályán, mint aki majdnem két éve játszott utoljára tétmeccset. Csak saját futásaival tudott teret nyerni, és Keith Smitht is sikerült korán bevonnia a passzjátékba, de egy-egy jó döntést kettő rossz követett. Az első negyedben 3rd down során dobott interceptionje punttal ért fel, bár az ND 34 yardos vonala már-már mezőnygóllal kecsegtetett. Válaszként QB Crist 84 yardos, hét játékból álló TD-t eredményező támadást vezetett. A Purdue védőinek ugyanazt a gondot kellett kezelni, mint a támadóknak. Képtelenek voltak az ellen falát hátranyomni, rendre áttörtek közöttük, és ezt csak tetézték a hanyag szerelési kísérletek. A TD drive alatt 5 futásból 63 yardot haladt előre az Irish (volt benne egy mínusz 5 yardos is). A második negyedben a Marve-Smith kapcsolat tovább erősödött (3-21 yard), ami megnyitotta az utat a futó Dan Dierking előtt (2-27 yard). Ezután az ND térfelének közepén váratlanul irányítót cserélt a Purdue. Rob Henry három option futása felkészületlenül érte a hazaiakat (3-16), és máris az ellen 12 yardos vonalán álltak: lendületben. Danny Hope-ék azonban visszacserélték Marve-ot, és három játék valamint 5 yard után megakadt a támadás. A mezőnygóllal 10-3-ra szépítettek. Egy 46 yardos mezőnygóllal azonban a ND a félidő vége előtt ismét 10 pontosra növelte az előnyt. A szünet után 40 yardos punt returnnek köszönhetően az ND támadása a Purdue térfelének közepéről indult, és a védelem nem tudott ellenállni (kulcsjáték Wood 13 yardos futása): touchdown és 20-3. Az utolsó szeg is hamar bekerült volna a Boilmakers koporsójába, de egy a gólvonaluk előtt elveszített fumble-nak köszönhetően megúszták az újabb 6+1 pontot, és erre egy majd’ 7 percet felemésztő támadással válaszoltak. Marve ki tudta használni Keith Smith jelentette fenyegetettséget, és az elkapó Justin Siller, Cortez Smith duója, és Dierking bevonásával gördülékenyen működött a passzjáték. Dierking ezzel teret is nyert a futásaihoz. A menetelés azonban az ND 5 yardos vonalánál negyedik és egynél dobott INT-vel véget ért, és úgy tűnt a Purdue reményei is odavesztek 15 perccel a meccs vége előtt. Azonban a következő játékban Allen nem tudott kifutni a gólterületről a labdával: safety, 2 pont a Purdue-nak és labda, hogy egy TD távolságon belülre kerüljenek. A változatosság kedvéért most Keith Smitht kezdték el tömni labdával (3-25 yard) a saját 47-esről kezdett támadásban. A hat pontot Marve kitűnő meglátása szolgáltatta: snap előtt jól olvasta, hogy a védelem emberfogásra rendezkedett be a passz ellen, így első szándékból balra futva 23 yardos TD-t ért el, mert az irányítóra nem maradt ember. Úgy tűnt átveheti a Purdue a meccs irányítását. A kickoff return során Wood elhagyta a labdát, de a hazaiak vissza tudták szerezni. Ismét a Purdue térfeléről támadhattak, de 3 & outra kényszerítették őket. Még közel 10 perc volt hátra, és a vendégek készülhettek a nagy menetelésre az egyenlítésért. A remek puntnak, buta szabálytalanságoknak, negatív játéknak, rontott passznak köszönhetően azonban hátukkal a saját gólvonaluknak vetve kellett 3rd & 19-cel szembenézniük, ami megoldhatatlan feladatnak bizonyult. A punt után saját 41-esről indulva az ND mezőnygólig menetelt 3-34 yard futásra alapozva, 4 perccel a találkozó vége előtt a győzelemtől elérhetetlen távolságba taszítva vendégeket. A Purdue reményeinek a félpályánál sikertelen negyedik és ötnél fellegzett be. Elveszítettek egy olyan mérkőzést, melynek a megnyerését senki sem várta el tőlük. A passzjáték habár kihagyásokkal, de működött, az elkövetkező három meccsen tovább csiszolódhatnak össze a támadóegység tagjai Marve-val. A védelemben a leggyengébbnek ítélt csapatrészt, a secondaryt nem játszotta le feltűnően a pályáról az elit Rudolph, Floyd, Jones elkapósor. A futás megállítása azonban idén is az Achilles-sarkuk lehet (34-157-TD). Alex Kerrigan jelenléte végig érezhető volt, és senkinek sem lehetett volna egy rossza szava, ha játékról-játékra dobálják a bírók a zászlót a feltartásáért (holding).

 

Michigan-Connecticut (30-10):jöjjön, aminek jönnie kell. Senki sem menekülhet a végzete elől a mérkőzésről tudósítók közül, ezért essünk túl rajta hamar. Denard Robinson személyében megvan Rich Rodrigueznek a futó-passzoló „Pat White” irányítója. Csapatrekordot jelentő 197 futott yard egyetlen meccsen (Tate Forcier-nek tavaly egész évben volt 240). Robinsonnal a kérdőjel a passzjáték volt. Képes lesz olvasni a védelmet, és a megfelelő döntést időben meghozni? Az első meccs alapján igen. Csupán két rossz dobás huszonkettőből, 186 yard (8.5-ös átlag), touchdown. Dominálta a meccset a felújított The Big House stadionban rekordszámú néző előtt a Michigan? Amikor egy csapat bő 20 perc után 21-0-ra vezet úgy, hogy a szeles időben még egy mezőnygólt is hibázott arra nehéz jobb szót használni. „Shoelace” Robinson (becenevét onnan kapta, hogy sosem köti be a cipőfűzőjét) játékára még a legelvakultabb Wolverines szurkolók is csak álmaikban gondolhattak. A tündérmese helyett a UConn játékosai és edzői azonban legsötétebb rémálmukkal találkoztak. A védelem tehetetlensége mellett kritikus pillanatban támadást megakasztó elejtett passzok, nevetségesen besült punt, és blokkolt mezőnygól jutatta a Huskiest már a második negyedben kilátástalan helyzetbe. Az elszalasztott lehetőségeket nem tolerálta a hazaiak támadógépezete. 98, 77 és 38 yardos touchdown menetelések. Futásra alapozva, de fontos pillanatban pontos passzokkal kisegítve tizenegy és fél perc alatt szerezték a 21 pontot. Hiba lenne azonban az irányító éltetése mellett elfeledkezni center David Molk visszatérésről a támadófalba (tavaly sérüléséig 4-0, utána 1-7 volt a csapat mérlege). Ő és LG Stephen Schilling tehető elsősorban felelőssé azon lyukakért, melyeken keresztül valóban dübörgött a futójáték, illetve Molk jelenléte a passz ellen is stabilizálta a fal teljesítményét. A félidő előtt azonban összeállt a UConn vertikális passzjátéka, amivel végig sebezhető volt a hazai secondary, és sikerült tíz ponttal visszaérniük lőtávolon belülre. A harmadik negyed azonban végleg döntött a mérkőzés kimeneteléről. Robinsonék 8-perces támadás után szereztek mezőnygólt, amire az ellenfél a Michigan gólvonaláig tartó meneteléssel válaszolt, azonban az öt yardos vonalon belül negyedikre megfutott 1st down során a futó kezéből kiverték a labdát, és azt a Wolverines védelem szerezte meg. Az ezt követő támadással bevitték a döntő ütést. 89 yardos támadás (kulcsjáték: 43 yardos passz) TD-vel a végén. Bár tizenhárom perc még hátra volt, és a UConnt bár csak centik választotta el a 1st downtól, de nem tudták megoldani a negyedik és három helyzetet. A labda így visszakerült a megállíthatatlan Michigan támadósorhoz, akik híven a korábbi teljesítményhez 8 percet pörgettek le az órából, és egyértelművé tették a győzelmet. Stabil támadófal, és az irányítótól a futójátékban nyújtott plusznak köszönhetően a Michigan támadók képesek voltak új szintre lépni a már tavaly is mutatott látványos fejlődés után. A védelemben kiemelendő a szinte végig pályán lévő NT Mike Martin, aki mozdíthatatlan volt a védőfal közepén. A problémák mögötte kezdődtek, mert nem minden esetben volt az LB-sor biztoskezű szerelő. A már korábban is említett passzjáték elleni sebezhetőség még mindig meg nem oldott probléma. Azonban érdekes volt megfigyelni, hogy milyen gyakran használta DC Greg Robinson csak a háromtagú védőfalat a pass rushra, miközben 8 játékos lépett vissza zónázni, és még így sem zárt tökéletesen a retesz. Pass rush területen a másodéves LB Craig Roh minden megmozdulása életveszélyes volt az ellenfél irányítójának szemszögéből.

 

 

Missouri-Illinois (23-13):a számok azt mesélik, hogy nem sok minden változott tavaly óta az Illinois meccsek képét illetően. Kétszáz futott yard, bizonytalan passzjáték, és vereség. Ezúttal ellentétes félidőket láthatott az Arch Rivalry közönsége. Az első két negyedben közel 18 percig birtokolta a labdát az Illini. Köszönhetően egy közel 10 perces 19 (!) játékból álló támadásnak, amely során 64 yardot haladtak előre, és a végén 21 yardos mezőnygólt szereztek. Eközben a Tigersnek QB Blaine Gabbert vezetésével 3 & out, elvesztett fumble, rontott FG sorozatot sikerült összehozni, mielőtt 33 yardos mezőnygóllal egyetlen pontszerzésüket jegyezhették az első félidőben. A Mizzou támadók hibáit képes volt kihasználni az Illinois valódi újonc irányítójával is. Nathan Scheelhasse egy elvesztett fumble ellenére a klasszis Mikel LeShoure 43 yardos futásával megalapozott támadás végén kétszer is megtalálta elsőszámú célpontját, A.J. Jenkinst a labdával (2-26-TD), a másodiknál már TD-t ünnepelhettek. A második negyed végén futásaival (3-38) az újonc QB mezőnygól távolságra jutatta csapatát, amit a rúgó magabiztosan értékesített 52 yardról, és lett tízpontos az Illini előnye. A második félidőre azonban minden megváltozott. A csak futás taktika már nem volt hatékony: összesen csak 4 first down és kényszerhelyzetben 2 INT az újonc irányítótól megpecsételte a támadók sorsát. Eközben a védelemnek komoly kihívást jelentett a gyakran 5 elkapóval, és üres backfielddel felálló Tigers támadósor megállítása. Bár a védőfalban Corey Liguet és Clay Nurse is jól játszott, idővel nem volt ellenszerük a passzjáték ellen. A screen játékoknál Nate Bussey jó pár nagy ütést, és játékot is bemutatott, de a támadók segítsége nélkül 18 percet kellett pályán tölteniük, és az így is foghíjas secondary nem bírta végig a nyomást, a Gabbert vezette légicsapásokat: 77 és 69 yardos TD menetelés. 2:18-cal a vége előtt 4th & 10 helyzetben a saját 20-as vonalról még felcsillant a reménye az egyenlítő TD-nek, de Scheelhaase hosszas menekülés után eleresztett átadását a félpályánál az oldalvonal mellett elkapó Illini játékos egyik cipője hegyével éppen érintette a vonalat, így érvénytelen lett a passz. Az ezt követően szerzett Missouri FG-vel lett 23-13 a végeredmény. Az Illinois szurkolóknak nem kell elkeseredni. A képlet nem változott. Ha tudnak eredményesen, és hatékonyan futni, ezzel korlátozhatják bármelyik ellenfelük támadóinak a lehetőségeit, így esélyük lehet az alacsonypontszámú meccseket megnyerni, ha a kevés lehetőséggel az ellenfél nem tud hiba nélkül élni. Derek Dimke rugójukra bizton számíthatnak. LeShoure továbbra is a konferencia egyik elit futója.

 

Vanderbilt-Northwestern (21-23):Pat Fitzgerald sorozatban ötödik évadnyitányon aratott győzelmét ünnepelhette, amint csapata idegenben győzte le SEC ellenfelét, mindezt oly’ módon, hogy nem csúfolták meg Cardiac Cats becenevüket. Hiába szereztek hamar tíz pontos előnyt, félidőre egy 37 yardos passzal megalapozott TD-ig tartó meneteléssel – rontott extra pont miatt – majdnem egyenlített a Commodores. A Dan Persa vezette támadósor lemásolta Kafkaék tavalyi produkcióját. Passzra épülő spread séma, és futni csak az irányító képes. Az elsőéves kezdő QB bizonyította, hogy alkalmas Mick McCall támadógépezetének működtetésére. A második félidőben a hazaiak két 2-pontos kísérletet is elrontottak, emellett kihagytak egy mezőnygólt. Az NU sem akart lemaradni: blokkolt mezőnygól kísérlet (elnézett blokk a falban), rontott extra pont a holder hibájából. A két-két touchdown váltás így készítette elő a végjátékot, ahol az NU próbálta lepörgetni az órát, és egyetlen 3rd downt kellett csak elsőre váltani a győzelemhez. Persa futotta volna meg, de a 1st down marker előtt leütközték. Mérésre nem került sor, mert a népharag által majdnem elsodort bírói kar „high hit” miatt automatikus 1st downt hirdetett (a döntés jó volt, csak a szabály az ostoba, amelyik akkor is büntetni rendel, ha kétséges a helmet-to-helmet ütés léte). Az NU védelméről a meccs után elmondható, hogy igen érzékenynek bizonyult a nagy játékokra. Két touchdown is 33 ill. 36 yardos futásból született.

 

Megjegyzések a többi találkozóról

 

A Golden Gophers a negyedik negyedben szerzett 10 ponttal fordítottak idegenben, és győzték le végül az MTSU csapatát. Miközben két mezőnygólt is elhibáztak (39 és 40 yard) 300 yardot és 3 TD-t eredményező futójátékuknak köszönhették a diadalt.

 

Terrelle Pryor (OSU) ott folytatta, ahol a Rose Bowlon abbahagyta. Feljavult lábmunkát mutatva 247 yardot és 3 TD-t passzolt, amint a Buckeyes elvárt, könnyed győzelmet aratott.

 

A szezonnyitót sérülés miatt kihagyó elit elkapó, Tandon Doss nélkül is látványos játékkal győzött az Indiana. Az újból egészséges Darius Willis 100 yard fölé jutott, és 2 TD-t is futott. Ben Chappell irányító a passzjátékban a várakozásoknak megfelelően Demarlo Belcherre támaszkodott (7-92-TD).

 

Valódi freshman Robert Bolden nem roppant össze a felelősségtől, és első tétmeccsén a PSU irányítójaként – ha másodosztályú ellenfél ellen is –, de győzelemre vezette a csapatát 239 passzolt yarddal (remek 8.2 y/kísérlet átlag). Derek Moye helyett elsődleges célpontja Brett Brackett volt (8-98-2 TD). A második félidőt a Nittany Lions Chaz Powell 100 yardos kickoff return TD-jével kezdte.

 

A Michigan State a kezdeti nehézségek után (Keshawn Martin elvesztett fumble punt elkapásánál a saját 20 yardos vonalnál) a félidőre kényelmes előnyt szerzett, amit már nem is engedtek ki a kezükből. A WR-nek átképzett egykori irányító Keith Nichol jól játszott (2-32-TD). Le’Veon Bell és Edwin Baker is 100 yard fölött futott.

 

Adam Robinson élt a Jewel Hampton eltiltása miatt adódott lehetőséggel (24-109-3 TD), amint az Iowa minden nehézség nélkül győzött a másodosztályú ellenfél ellen. Ricky Stanzi nem dobott interceptiont, de így is a frászt hozta a Hawkeyes rajongókra, amikor egy jobbra történő zsebből kiforgás után a földre került, látszólag súlyos lábsérüléssel, de végül probléma nélkül tudta folytatni a játékot.

 

A Badgers 24 pontot szerzett a harmadik negyedben, amivel biztosította idegenben a sikert 270 yardos futójátékkal. John Clay és Montee Ball is 2-2 TD-t szerzett.

 

Az eredmények

 

Middle Tennessee State vs Minnesota – 17-24

Ohio State vs Marshall – 45-7

UNLV vs Wisconsin – 21-41

Michigan State vs Western Michigan – 38-14

Indiana vs Towson (FCS - másodosztályú) – 51-17

Iowa vs Eastern Illinois (FCS) – 37-7

Penn State vs Youngstown State (FCS) – 44-14

 

A hét embere: Jon Hoese

 

A Minnesota futója (#35 a képen) kétszer egy, illetve egyszer két yardról szerzett összesen 3 touchdownt csütörtök éjszaka, azonban a csapatkapitány családi tragédia miatt csak az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy elutazik a csapattal az MTSU otthonába. Édesapja egy héttel korábban súlyos szélütést kapott, majd a mérkőzést követő hétfőn elhunyt. Hoese apja a csapat egyik legnagyobb szurkolója volt. Fia a találkozón mutatott teljesítményével kiérdemelte a meccs labdát, amit Tim Brewster vezetőedző azzal adott át neki, hogy tudta, az úgyis az édesapja ágyánál fog kikötni.

 

Beharangozó – 2. hét

 

A hét meccse I.: #2 Ohio State vs #12 Miami (Fl.)

 

A 2003-as Fiesta Bowl óta először találkoznak egymással, amikor is az országos bajnoki címért folyt a küzdelem. A mérkőzés nemes egyszerűséggel, mint a „Legnagyszerűbb meccs az egyetemi futballban” vonult be a történelemkönyvekbe. A veretlen Ohio State csak az utolsó héten kínosan botló Oklahoma vereségének köszönhette jelenlétét, de Arizonaban rászolgált a meghívóra. Tehetségekben nem volt hiány a pályán. A két csapat 43 kezdője közül (Chris Gamble az OSU-nál CB és WR is volt egyben) 37-en kerültek kiválasztásra később NFL drafton, és közülük 18-an az első körben. A Miami csapatát olyan klasszisok erősítették, mint Willis McGahee, Andre Johnson, Kellen Winslow Jr., Jonathan Vilma, D.J. Williams, William Joseph és Sean Taylor. 11.5 pontos favoritként elképzelhetetlennek tartották, hogy akár az OSU elsőrangú védelme meg tudja őket állítani. A kétszeres hosszabbításban eldöntött meccsen azonban megszakadt a Miami történelmi 34 meccses veretlenségi szériája. A Buckeyes védősor négy alkalommal állította meg egymás után az ellenfelet a második hosszabbításban a gólvonaluk előtt. A hosszabbításban az OSU többek között 4th & 14 helyzetet oldott. Van esély hasonló, a végletekig kiélezett találkozóra szombat este? A Miami közelmúltját tekintve nem feltétlenül. A Hurricanes rangsorolt ellenfél ellen az utóbbi nyolc meccsükből csak egyet tudott megnyerni idegenben. Azonban két Heisman-kupa esélyes irányító küzdelmét mindig öröm figyelni. Terrelle Pryor és Jacory Harris is készen áll, hogy győzelemre vezesse csapatát.

 

A 21:30-kor kezdődő találkozót az ESPN America élőben közvetíti.

 

A hét meccse II.: Notre Dame vs Michigan

 

Nehéz jelzőt találni az NCAA két legjobb győzelmi mutatójával rendelkező football program összecsapására. Mindkét csapat 11 országos bajnoki címet mondhat magáénak. 1887 óta íródó közös történelmük sorozatos Michigan győzelmekkel kezdődött, először a Notre Dame csak 1909-ben tudott nyerni nyolc vereség után. A párharc 1978-ban kapott új lendületet, azóta csak elvétve találni olyan évet, hogy ne találkoztak volna egymással. Már 1943-ban, mint #1 és #2 rangsorolt csapat néztek egymással farkasszemet. Az elmúlt évtizedek meccseiből kiemelkedik az 1986-os, Lou Holtz debütálása az Irish vezetőedzőjeként, amint annak ellenére veszítettek el egy ponttal, hogy sosem puntoltak, és 455 yardot támadtak. A 2000-es években a Michigan kétszer is 38-0-ra diadalmaskodott. Az utolsó győzelem is az ő nevükhöz fűződik. A kegyvesztett Tate Forcier irányító vezetésével 11 másodperccel a negyedik negyed vége előtt szerzett TD-vel nyertek 38-34-re. A mostani derbit két új QB vezette támadósor fogja megvívni. Bármennyire is sokat fejlődöttnek tartják mindkettőjük védelmét az első forduló alapján, a találkozó menetét minden valószínűség szerint Denard Robinson és Dayne Crist játéka fogja meghatározni. Meg tudja állítani az ND védelme a Wolverines támadófalát és a mindent elsöprő futójátékot? A Michigan leggyengébb csapatrészének tartott secondary képes lesz megállítani a Michael Floyd, Kyle Rudolph, T.J. Jones félelmetes elkapó gárdát?

 

A 21:30-kor kezdődő találkozót az Eurosport 2 élőben közvetíti.

 

Pár mondatban egy érdekesebb meccsről

 

#1 Alabama vs #18 Penn State (1:00):a Paterno-korszak bővelkedett híres összecsapásban a két program között. Még a legendás Bear Bryant csapatával csaptak össze kétszer is a Sugar Bowlon a hetvenes években, majd talán a legnagyobb győzelmüket 1983-ban aratták rekordszámú közönség előtt (85614 néző) hazai pályán rangsorolatlanként a #4 Alabama ellen. Másodpercekkel a meccs vége előtt 2 yardra és egy játékra volt a Crimson Tide a diadaltól, de futójuk képtelen volt átjutni a védővonalon a gólterületre, és a PSU nyert 34-28-ra. Hétvégén is várható egy hasonló meglepetés? Valódi freshman irányítóval, idegenben? Nehezen hihető. Még akkor is, ha az országos bajnokság címvédője valószínűleg ismét Mark Ingram nélkül indul harcba. A tehetségek kiapadatlan forrása Nick Saban csapata.

 

A találkozót az ESPN America élőben közvetíti.

 

A többi mérkőzés

 

Illinois vs Southern Illinois (FCS - másodosztályú) (1:30)

#9 Iowa vs Iowa State (21:30)

Michigan State vs Florida Atlantic (18:00)

Minnesota vs South Dakota (FCS) (18:00)

Northwestern vs Illinois State (FCS) (18:00)

Purdue vs Western Illinois (FCS) (18:00)

#11 Wisconsin vs San Jose State (18:00)

 

Szabadnapos: Indiana

 

Ricky Stanziék a Cy-Hawk kupáért csapatnak össze az állami rivális Iowa State egyetemmel. Bár a két program párharca egészen 1894-ig vezethető vissza, egy bő negyven éves szünet után csak 1977-ben éledt újra a küzdelmük. Azóta évente megrendezésre került a találkozó. Tavaly nagyon sima Iowa győzelem született (35-3), és hiába egyértelmű favorit Kirk Ferentz társulata: futó Alexander Robinson vezetésével az első héten a Northern Illinois-on robogott át a Cyclones. Számíthatnak rá, hogy most jobban megnehezítik az Iowa dolgát. A Michigan State semleges pályán Detroitban fogadja a Florida Atlantic nem túl veretes csapatát. Építhetnek az első fordulóban működő futójátékra, és remélhetik, hogy Kirk Cousins remek formába lendül a konferencia küzdelmekre. A Badgersre sem vár kemény ellenfél, a San Jose State az első osztály egyik leggyengébb csapata. A másodosztályú ellenfelek ellen játszó négy csapatnak nagy blama lenne, ha nem sikerülne magabiztos győzelmet aratni.

 

A találkozók szombat este ill. vasárnap éjszaka kezdődnek.

 

Dávid László (DoM)