Bírózzunk egy jót!
Nincs hivatalos sportmérkőzés játékvezető(k) nélkül, de ahogy mondani szokás, akkor ügyködnek jól, ha észre se vesszük őket. A pályán kívül viszont megérdemlik a figyelmet, mivel nem egyszerű a dolguk
Az amerikai futball azon kevés sport egyike, ahol szabálytalanság esetén nem áll meg automatikusan a játék, ami már alapból óriási felelősséget ró a sípmesterekre. Mindezt tetézi az első blikkre közel sem egyszerű szabályrendszer, nem véletlen tehát, hogy a labdajátékok közül – az ausztrál futball mellett – itt a legnagyobb létszámú a bírói gárda. Hogy pontosan mi az ő feladatuk, miként lehet valakiből NFL bíró, és miért szaladgál egyáltalán hét zebramezes az 5-10 yardonként felcsíkozott pályán, azt magyarázzuk el alábbi cikkünkben.
A szabályok képezik egy sportág alapját és foglalják keretbe, viszont azt valakiknek érvényesítenie, működtetnie kell, mert bármilyen szórakoztató időtöltésről is van szó, győztes félnél óhatatlanul sérül a fair play, ilyen az emberi természet. Erre az amerikaifociban 1885-ben, 16 évvel az első hivatalos mérkőzést követően döbbentek rá, mikor egy fizetett referee meghívását tették kötelezővé az agytrösztök. Az évtizedek folyamán a szabálykönyv duzzadásával és a sebességváltozással szakaszosan nőtt a bírók száma, a jelenlegi hetes felállás a profi ligában 1978 óta van érvényben. Azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy az elmélet és a gyakorlat a játékvezetői munkában is kéz a kézben jár, előbbit maga a szabálykönyv (MAFSZ, NCAA és NFL) megtanulása és megértése jelenti, utóbbi pedig az ún. „mechanics”, ami pozíciónként részletezve így fest (a leírás közel sem teljes):
Referee (R): A főbíró, hat társától eltérően fehér sapkában (fekete helyett), Å kommunikál a csapatvezetőkkel és kapitányokkal, bejelenti a szabálytalanságokkal járó büntetéseket, kezeli a videó bírót, eldönti, hogy legális-e a snap. Főképp az irányítóra és annak közvetlen területére figyel, és ha szükséges, yardmérést rendel el.
Umpire (U): A korrekt felállásokért, sportfelszerelésekért és eredményvezetésért felelős személy, hatásköre a támadó- és védőfalak, tehát a line of scrimmage magja és környéke. Mivel a visszahúzás (holding) a legellentmondásosabb szabálytalanságok egyike, és a falban rendkívül gyakori, munkája maximális koncentrációt igényel. 1887-től állandó tag (2010-től az NFL-ben az umpire a balesetveszély miatt a referee mellett helyezkedik el, pár szituáció kivételével).
Head linesman (HL): A fő vonalbíró is a LoS-ra felügyel, de ő inkább a play előtti bemozdulásokra (false start, offside, encroachment) és illegális mozgásokra (shift, motion), illetve koordinálja a chain crew-t (a kísérletjelzőt kezelőt és a „nyalókás” embereket). 1894-től állandó tag.
Line judge (LJ): A másik vonalbíró a pálya túloldalán, szinte azonos feladatokkal. Viszont az LJ felelős például megállapítani, hogy az irányító a passz előtt átlépte-e a scrimmage line vonalát, és egyfajta felügyelőként tevékenykedik a cseréknél és az időmérésnél. 1972-től állandó tag (az NFL-ben 1965-től).
Back judge (BJ): Kiváltképp a Tight End területére fókuszál, számon tartja a pályára lépő védőjátékosokat, megítéli a közelében elkapott labdák érvényességét (incomplete pass, pass interference, stb.). Emellett a – 25 vagy 40 másodperces – támadóidőt is méri. 1955-től állandó tag (az NFL-ben 1947-től).
Field judge (FJ): Mélyen elhelyezkedve szemmel tartja a védőterület rá eső oldalát különös tekintettel az elkapókra, kisegítve a back judge-t. 1915-től állandó tag (az NFL-ben 1929-től), a BJ bekerülésével húzódott szélre.
Side judge (SJ): A field judge párja, azonos hatáskörrel. Az FJ-vel együtt kevesebbet vannak „játékban”, ám az OPI és DPI büntetéseket sokszor nem lehet nem szubjektíven megítélni, ezért különösen fontos a szerepük. 1983-tól állandó tag (az NFL-ben 1978-tól), bár megjegyzendő, hogy az alacsonyabb szintekre gondolva a képzéseken a 4-6 bírós mechanics-ot is tanítják, a BJ-FJ-SJ trió nem elengedhetetlen „kelléke” a focimeccseknek
Mint kitűnhet, a sportágért felelős emberek nyugodt szívvel szavazták meg az újabb és újabb játékvezetők beiktatását, és a televíziós közvetítésekkel a technológiai vívmányok is elterjedtek, nyilván elfogadásukhoz azért kellett egy bizonyos idő. A profiknál az ítéletet a referee 1975 óta mondja be vezeték nélküli mikrofonon, és bár a visszajátszást (instant replay) már 1978-tól tesztelték előszezoni találkozókon, „végleges” formáját 1999-ben nyerte el, miután ötévnyi (1986-1991) használatot követően a tulajdonosok egyszer már leszavazták (a rendszeren 2012-ben is finomítottak). A challenge miatt a komplett crew amúgy kilenc főből áll, kiegészülve egy replay assistant (RA) és egy video operator (VO) személlyel.
A jellegzetes zebracsíkos uniformis 1920-ban pattant ki egy akkor aktív egyetemi bíró, Lloyd Olds fejéből, mert elmondása alapján egyszínű fehér öltözéke miatt az egyik irányító tévedésből egy támadásnál neki adta a labdát… Kezdetben minden spori fehér „svájcisapkát” viselt (ahogy a tavalyi Notre Dame vs. Michigan retro-öltözékéből is látható), a 40-es években váltottak a baseballsapkákra, míg az NFL csak 1988-ban adoptálta a többi bajnokságban kialakult színkódot, a fekete fejfedőt a referee fehér megkülönböztetésével. A sapka a játékvezetők egyik fontos eszköze is lehet, ezzel jelzik, ha egy játékos még play közben kilépett a pályáról, vagy sárga zászlójukat valamiért már elhajították. 1941-ig (a profiknál ’48-ig) mondjuk egyikre se volt módjuk, síppal és/vagy kürttel jelezték a szabálytalanságot. Fura belegondolni, milyen helyzetek alakulhattak ki, noha 1999-ben a Cleveland Browns OT, Orlando Brown se mosolyoghatott, mikor a légtölténnyel súlyozott „flag”-gel Jeff Triplette úgy szemen találta, hogy három idényt kihagyni kényszerült… Az NFL-ben 1948-tól ’65-ig fehér, az NCAA-ben és a középiskolákon a ’70-es évekig piros volt a „sárga zászló”. Emellett még kis babzsákokat is szokás dobálni, megjelölve a kulcsszituációk (fumble, puntvisszahordás kezdete, illegális érintés, stb.) helyét. A profi ligában a bírók egyéni mezszámot is kapnak, és 17, a szezon elején leosztott crew-ban működnek.
A zebrák NFL-be kerülése hasonlít a játékosokéra. Mindenki pee wee, esetleg középiskolai mérkőzéseken szerez először rutint. A college footballnak nincs általános játékvezetői testülete, az egyes konferenciák saját bírói garnitúrával bírnak. Kellő kezdő referenciával egy ilyenre való belépésre nyílhat esély, majd ezután jön legjobb esetben az NFL. A National Football League bírófőnöke a Vice President of Officiating (jelenleg Carl Johnson tölti be ezt a posztot), többek között ő mondja ki a végső ítéletet kiből lehet profi játékvezető. Joe Kuharich, Art McNally, Jerry Seeman és Mike Pereira utódja felel beosztottai minden döntéséért, rajta csattan az edzők (general managerek, tulajdonosok) ostora, és egy percig se higgyük, hogy ez utóbbi kategóriába tartozók véletlenül is szó nélkül hagynák vélt vagy valós sérelmeiket…
Johnson természetesen maga is volt NFL bíró, mialatt a Coca-Cola cégnél az ellátásilánc-menedzsment fejeként dolgozott. Ugyan a major sportok közül egyedüliként az NFL-ben a bírók szerződésük szerint teljes munkaidőben foglalkoztatottak, nem kizárt a mellékállás sem, kiegészítve a – nem hivatalos adatok szerinti – 40-120 ezer dolláros fizetésüket. Akit komolyabban érdekel az egyes profi referee-k karrierje, az ITT vagy ITT nézzen körül, a legkiemelkedőbb történet talán Gene Steratore-é, ő amerikai futball-mérkőzéseken túl egyetemi kosármeccseket is vezet. 2001-ben sztrájkkal próbálkoztak nagyobb béreket követelve, ám mikor a liga egy huszárvágással új embereket nevezett ki, beadták a derekukat.
Végezetül még néhány érdekesség:
-Az NFL-ben a bírók is kapnak egy szabad hetet (bye week), csakúgy, mint a csapatok
-Az első színesbőrű referee Johnny Grier volt, 1988-ban debütált
-2008-ban egy középiskolai találkozón golfautóval véletlenül elütöttek egy játékvezetőt, sajnos az egyéb bántalmazások és atrocitások fiatal gyerekek meccsein néha-néha előfordulnak
-Öten (Bob Beeks, Ron Botchan, Jack Fette, Al Jury és Tom Kelleher) 5 Super Bowlon is bíráskodhattak, ezzel ők a csúcstartók
-2002 óta osztják ki az év legjobb NFL bírójának járó Art McNally-díjat, amit 2011-ben a line judge Ron Baynes kapott meg