College football rájátszás: az elődöntők (és a Cotton Bowl)

Az NCAA kiemelt bowljainak mai hármasából kettő soha eddig nem látott téttel bír.

College football rájátszás: az elődöntők (és a Cotton Bowl)

Történelmi esemény előtt állunk, a college football 1869 óta íródó históriája során az élvonalban először dől el rájátszás keretei között, hogy mely két csapat jut be a nagydöntőbe. A Florida State-Oregon és Ohio State-Alabama párosítások győztesei 2015. január 12-én, hétfőn meccselnek egymással az egyetemi futball új trófeájáért. Ezek felvezetésként három bowl, a Citrus, az Outback és a Cotton Bowl szolgál, és mivel az utóbbi a New Year's Six hatosának egyike, az elődöntőkhöz hasonlóan részletes beharangozót prezentálunk nektek erről is. Várunk mindenkit az NCAA eredménykövetőben!

 

Ugrás a két elődöntő előzeteseire:

ROSE BOWL

SUGAR BOWL

 

#8 Michigan State Spartans vs #5 Baylor Bears

 

Miért és kikkel?

Az új rendszerben a "nagyok" közé lépett esemény a hat Access Bowl egyike, melyet már egyik konferenciához sem köt kontraktus, tehát Host Bowlnak tekinthetjük. A Cotton Bowl a következő szezonban lesz az egyik elődöntő a három évenkénti rotációnak hála, így idén a két helyet a committee at-large alapon, az egyik PO-ról épp lecsúszó csapatnak, a rangsorban ötödik Baylornak, illetve a két elődöntős (Oregon és Ohio State) ellen elbukó Michigan State-nek osztotta ki.

 

Mikor?

2015. január 1-jén, csütörtökön, magyar idő szerint 18:30-tól. A mérkőzést az ESPN közvetíti.

 

Hol?

Az arlingtoni AT&T Stadiumban, a Dallas Cowboys pályáján, ami az idei nagydöntő helyszíne is egyben. A Cotton Bowl stadiont 2010-ben hagyta el a Cotton Bowl Classic "Jerry World" kedvéért, pár hete pedig főszponzort is váltottak, újdonsült partnerük a Goodyear gumigyártó cég.

 

Mennyiért?

Mindkét gárda 4-4 millió dollárral gyarapítja konferenciája "playoff pool"-ba dobott közös, szezon után elosztandó pénzét. A játékosok ajándéktárgyai ez esetben nem nyilvánosak, annyi bizonyos, hogy az NCAA szabályai 1350 (550 plusz 2x400) dollárnyi értéket engedélyeznek fejenként.

 

Cotton Bowl történelem:

A CBC-t 1937-ben alapította J. Curtis Sanford olajmágnás, melynek 79. párosítása következik most, és ebből csupán egyszer, 1966. december 31-én esett meg, hogy nem január első vagy második napján játszották. Legtöbbször, összesen 22-szer a Texas fordult meg itt, és bajnokot négy alkalommal koronáztak meg a Cotton Bowlon: a Syracuse-t 1960-ban, az Arkansas-t 1965-ben, a Texas-t 1970-ben és a Notre Dame-et 1978-ban. Minden további érdekesség egy 2012-es, 15 perces montázsvideóban.

 



A csapatok: 



MICHIGAN STATE SPARTANS (10-2, 7-1)

 

Út Arlingtonba: Az MSU a tavalyi Rose Bowl-győzelmet követően egyértelműen Arlingtont tűzte ki ebben a szezonban célul, csak nem a Cotton Bowlt, hanem a nagydöntőt... Hogy ez nem jött össze, csak magukat okolhatják, mivel a két messze legnagyobb akadályon csúnyán elbuktak, a második héten idegenben az Oregon, pár fordulóval később otthon az Ohio State látta el bajukat. A Spartans csak egyetlen kiemelt gárdát vert meg, október elején a Nebraskát 27-22-re, emellett további 9 skalpot begyűjtve, de ezeken nincs mit nagyon mutogatni, amikor igazán kellett volna, csődöt mondott a védelem.

 

Offense: Az irányító Connor Cook, aki Stanton, Hoyer és Cousins útját folytatva nagy eséllyel a következő kezdő NFL QB lesz. Cook ráadásul első körös prospect, ehhez képest a redshirted junior vélhetően marad végzős évére is az egyetemen. 2014-ben 2900 yardot és 22 TD-t passzolt mindössze 6 INT kíséretében, 58%-os pontossággal. A futóknál Jeremy Langford a pittsburghi Le'Veon Bell örökébe szeretne lépni, ami nem elképzelhetetlen, mögötte a szintén végzős Nick Hill és a másodéves William Delton vár a labdaérintésekre. Az elkapósor is rendben, sőt a no.1. WR Tony Lippettre CB-ként is jelentős szerep hárul, tehermentesíteni pl. a slot receiver Macgarrett Kings, az X-elkapó Aaron Burbridge vagy a TE Josiah Price tudja. A támadófal az LT Jack Conklin, LG Travis Jackson, RG Connor Kruse, RT Donavon Clarke és a center Jack Allen összeállításban áll fel, passzprotekcióban jobbak, mint futásblokkolásban.

 

Defense: Az MSU védelmének gerince a védőfal, ahol a széleken a két DE, Shilique Calhoun és Marcus Rush rohamoz, középen az NT Joel Heath köti le az embereket. A DT rotációban Damon Knox és Malik McDowell fontos elem még. Az LB-sorban a prímet a MIKE Taiwan Jones és a SAM Ed Davis viszi, a hibrid STAR pozícióban viszont Darian Harris teljesítménye elmaradt a vártól. Ez a söprögetők gyengélkedésével együtt rányomta a bélyegét az egész D# produkciójára, az FS Kurtis Drummond és az SS RJ Williamson különösen hosszú nap elé nézhet a pályát széthúzó Baylor O ellenében. A világ (legalábbis a megfigyelők) szeme Lippett CB-párján, az első körös tehetségnek tartott Trae Waynes-en, aki szó szerint milliókat kereshet/bukhat ezen a meccsen.

 

Special team: A sophomore kicker, Michael Geiger 22 kísérletből 14-et értékesített, tehát nem életbiztosítás, nem úgy a punter Mike Sadler, posztja egyik legjobbja, akitől talán egy trükkös játékot is várhatunk majd fake punttal vagy holderként fake fg-vel. A KR R.J. Shelton és a PR Macgarrett Kings átlagosak, Shelton egy TD visszahordással büszkélkedhet.

 

Edzők: A főedző nyolcadik éve Mark Dantonio, aki 1995-től 2000-ig egy időszakban már dolgozott a michiganieknél, Nick Saban stábjában volt DB edző. 2001-től a ranglétrán feljebb lépve az Ohio State DC-je lett, hogy 2004-ben a Cincinnatinél már HC megbízatást kapjon. A Bearcats-cel elért 18-17-es mérleg elegendőnek bizonyult az MSU padjára, melyet azóta nyolcból öt 10+ győzelmes idénnyel halált meg. A támadó koordinátori teendőket Jim Bollman és Dave Warner közösen látja el pro-style-t futtatva, jövőre a védelemben is hasonló megoldás jön (az LB és a DB coach co-DC-ként), mert Pat Narduzzi a Pittsburgh Panthers vezetőedzőjeként folytatja. Narduzzi igazi D# gurunak számít, legfőbb ismérve, hogy nem játékosait kényszeríti sémákba, hanem az adott anyagot illeszti optimális szisztémába, legyen az 4-3, 3-4 vagy bármi más.

 


BAYLOR BEARS (11-1, 8-1)

 

Út Arlingtonba: A Bears a college football két elődöntőjének kihirdetéséig bízott benne, hogy lehetősége lesz eljutni az arlingtoni fináléig, nagy vitát kiváltva azonban az Ohio State-t látta a 12 tagú committee az alapszakasz negyedik legjobb csapatának, nem a Big XII megosztott bajnokainak egyikét. Mondjuk részben ez utóbbi vita járult hozzá, hogy lecsúsztak a top4-ről, mert saját konfdöntő nélkül saját konferenciájukban sem sikerült eldönteni, hogy az egyaránt 8-1-es Baylor vagy a TCU az egyeduralkodó. A Bears ugyan októberben megverte nagy fordítást bemutatva 61:58-ra a Frogs-t, de egy hétre rá 41:27-re kikaptak a West Virginia otthonában, míg a Texas Christian a WVU-t 31:30-ra ütötte. A wacoiak a kiemeltek közül említett TCU-n túl csak a Kansas State és az Oklahoma ellen arattak diadalt, nem mellesleg nonkonf párosításaikra se lehetnek büszkék, így az erős menetrendet sem hozhatták fel az erősorrend összeállítóinál érvként. Ettől függetlenül persze maga a csapat okkal lett ötödik helyen kiemelt az utolsó listában.

 

Offense: A Washington Redskins-nél nemcsak egy ex-Michigan State, hanem ex-Baylor QB is van, ám a Cousins-Cook párhuzam sokkal inkább adja magát, mint Robert Griffin III-t Bryce Petty-vel összevetni. Persze ha futásról van szó, Petty-t sem kell félteni, de a redshirted seniornak mindig is a passz az első opció (és a második és a harmadik és a negyedik, mert elkapóból akad bőven ebben a spread offense-ben), így szorgoskodott 3305 passzolt yard mellé 200+ futott yardot. Ez kissé elmarad tavalyi statisztikáitól, mentségére szóljon, hogy sérülés miatt másfél meccset kihagyott (Seth Russell pótolta). Az RB-knél Shock Linwood az igásló, 240 cipelés során 5.1 yardot átlagolt, tartalékai Johnny Jefferson és erre a meccsre épp felgyógyult Devin Chafin. Passzt 10 különböző WR kapott el a szezonban, és bár a futókat és a TE-ket e téren ritkán vonják be a játékba, az elkapók között szépen megoszlanak a kiosztott labdák. Jóllehet Corey Coleman és Antwan Goodley jobban kiemelkedne, ha nem bajlódtak volna sérülésekkel, míg a jövő egyértelműen az újonc KD Cannoné. A támadófalon is tükröződik a pálya horizontális megnyújtására való törekvés, de az OL rettentő fizikális is tud lenni, főleg az LT Spencer Drango oldalán, aki ugyan juniorként 1. körös aspiráns, mégis visszatér végzős évére az egyetemre. A jobb oldal már csak azért is problémásabb, mert az RT és az RG az év során egyaránt kidőlt, noha a beugró Pat Colbert és Jarell Broxton nem vallott szégyent. A falat két potenciális profi, a center Kyle Fuller és az ausztrál LG, Blake Muir teszi teljessé.

 

Defense: A Bears védőfalát is egy jövendőbeli első körös fémjelzi, aki úgy, mint Drango, 2015-ben is rendelkezésre fog állni. A parádés fizikai adottságokkal bíró Shawn Oakman 10 sacket és 18 TFL-t csinált a mögöttünk hagyott évben, és még közel sincs képességeinek csúcsán. A másik DE K.J. Smith, belül az NT Andrew Billings és a DT Beau Blackshear rombol. A 4-2-5-ös alapformációban Bryce Hager a kezdő MLB és Taylor Young a WLB, ők is jegyzik a legtöbb szerelést. A Michigan State STAR-jához hasonló itt a BEAR nickelback hibrid poszt, ez Collin Brence szerepköre, mögötte a néha túlságosan agresszív Orion Stewart (S), Terrell Burt (S), Xavien Howard (CB), Ryan Reid (CB) kvartett foglal helyet.

 

Special team: Az újonc rúgó Chris Callahan szépen debütált, 22-ből 16 mezőnygólt három pontra váltva, melyek közül a legfontosabb a TCU elleni győztes FG volt. A punter Spencer Roth a Baylornál is képes felfordítani a pályát, a visszahordó Levi Norwood kevésbé.

 

Edzők: Head coach Art Briles karrierje első 20 évét középiskolai szinten töltötte, 1988-től '99-ig a texasi Stephenville HS-nél fejlesztve egyedi passzhangsúlyos támadójátékát. Ezután három év RB coachként a Texas Tech-nél az Air Raid mester Mike Leach alatt, hogy 2003-ban alma materénél, a Houstonnál a karmesteri pálcát is megkaphassa. 34-28-as mutató, egy konfgyőzelem, majd jött a Baylor ajánlata, amit meglepetésre elfogadott Briles. Akkoriban ez a program igazi edzőtemetőnek számított, évtizedek óta csoportja sereghatójaként tengődve, melyet az új HC 2013-ra a legvonzóbb állások közé emelt, RG3 személyében már egy Heisman-díjast is kitermelve. Az OC Philip Montgomery-re most csapott le a Tulsa, helyettesítését fiával, Kendallal oldja meg Briles. A védekező koordinátor Phil Bennett, ő HC-ként az SMU-nál egyszer már megégett.

 

Érdekességek:

  • A két irányító, Bryce Petty és Connor Cook jó barátok, Cook a párosítás kihirdetésekor rögtön egy "You ready, bro? :)" [készen állsz, tesó?] sms-t küldött Petty-nek

  • A Baylor az NCAA éllovasa 581.3 yardos támadóátlagával és meccsenkénti 48.8 pontjával

  • A legolcsóbb jegy eladási áron 150 dollár volt, persze nem csak ezeket kapkodták el a szurkolók

  • A BU és az MSU eddig egyszer találkozott, 1968-ban a Spartans nyert hazai pályán 28:10-re

  • A két egyetemnél közös kapocs Drayton McLane, az USA egyik leggazdagabb embere (a McLane Company alapítója), aki BA diplomáját a Bayloron, MBA diplomáját a Michigan State-en szerezte. A Bears pár hónapja átadott futballstadionja az ő nevét viseli (McLane Stadium), ahogy az MSU baseballparkja is, milliós felajánlásainak hála

 

Az esélyekről: A Bears támadósorának összecsapása a Spartans védelmével a komplett bowl-szezon egyik leginkább várt eseménye (beleértve az elődöntőket is), nem véletlen, hogy épp ezen két egység koordinátorai kaptak főedzői pozíciót az elmúlt hetekben. A TCU tegnapi alázásának tudatában viszont nem árt elővigyázatosnak lennünk, ha a Baylor is vérszemet kap az őket ért vélt igazságtalanság okán, az M-State pedig rozsdásan érkezik északról Texas-ba, jajj a spártaiaknak. Ám előzetesen egy felettébb szórakoztató, stratégiailag is roppant érdekes párharcra számíthatunk.

 

Horváth Róbert (baggio)

 


 

#2 Oregon Ducks vs #3 Florida State Seminoles

 

Mikor?

Magyar idő szerint 2015. január 1.-jén, 23:00-kor (ESPN).

 

Hol?

A Kaliforniában található Pasadena-ban, a Rose Bowl stadionban, ami a Rose Bowl mellett a UCLA Bruins otthona is. Az 1922-ben átadott stadionban többek között rendeztek már olimpiai számokat is 1932-ben és 1984-ben, FIFA világbajnoki meccset 1994-ben, illetve 5 Super Bowlt. 1999 és 2014 között ez a létesítmény is azok között volt, amelyek helyt adtak a National Championship döntőjének, 2002-ben, 2006-ban, 2010-ben, és 2014-ben játszották itt a nemzeti döntőt. 2015 után a 2018-as egyik elődöntő az RB-é.

 

Díjazás

Mindkét gárda elődöntő lévén 6-6 millió dollárral gyarapítja konferenciája "playoff pool"-ba dobott közös, szezon után elosztandó pénzét. A játékosok Fossil órát, Oakley Works hátizsákot, New Era 59Fifty sapkát és bő 1000 dollár értékű ajándékcsomagot kapnak, fejenként.

 

Rose Bowl történelem

A Rose Bowl, más néven „Rózsa Kupa” születése 1902-re tehető, ekkor még a Tournament of Roses nevű újévi ünnepség egyszeri, kiegészítő programja volt. Az ünnep a debreceni virágkarneválhoz hasonlítható talán a legjobban. Az első Rose Bowl-on a Michigan Wolverines 49-0-ra verte meg a Stanford Cardinal-t. Kisebb kihagyás után 1916-tól folyamatosan megrendezik, és egyetlen kivételtől eltekintve mindig Pasadena adott helyet ennek a mérkőzésnek. A kivétel 1942-ben volt, amikor a Pearl Harbor-i események által előidézett káosz miatt North Carolinában, Durhamben rendezték meg a meccset. A Rose Bowl Stadium 1923-as megépítése előtt A Tournament Park-ban rendezték meg az eseményt, viszont egy idő után a szervezők felismerték, hogy a létesítmény képtelen befogadni a mérkőzésre kíváncsi tömegeket, így egy új, állandó helyet építettek neki. A stadiont többször átépítették az évek során, évekig a legnagyobb befogadóképességű amerikai futball-stadion volt az országban. Jelenleg hivatalosan 92542-en férnek be, ezzel még mindig a legnagyobb stadionnak számít, ami bowl-meccset rendez. Ez az egyetlen olyan BCS bowl-game helyszín, ami nem ad otthont egy NFL csapatnak sem.

1946-ban írta alá a Big Ten és a PCC (a Pac-12 elődje) azt a paktumot, mely értelmében a csoportok győztesei automatikusan kvalifikálják magukat a Bowlra. Ez néhány kiegészítéssel napjainkig ugyanúgy érvényben van, és ennek köszönhetően láthattunk olyan klasszikusokat, mint a '63-as USC-Wisconsin vagy az 1997-es Ohio State-Arizona State. A BCS bevezetése némiképp befolyásolta a helyzetet, így lehetett mondjuk a 2006-os Rose Bowl a 2005-ös bajnoki döntő a felejthetetlen Texas-USC, és ezért kaphatott 2011-ben lehetőséget egy másik texasi alakulat, a TCU a Mountain Westből. Az eddigi 99 alkalomból 24-et nyert meg a USC, ezzel a Trojans magasan vezet a második Michigan (8) előtt.

Összességében ez lesz a 101. Rose Bowl, és a legizgalmasabbnak tűnő párosítás a bowl-meccsek közül.

 

A csapatok

 

OREGON DUCKS (12-1, 8-1)

 

Út az elődöntőig: Az Oregon az elmúlt 5 szezonban nagyon jó mérleggel zárt, a Bowl-meccseket tekintve viszont felemás a mérleg: 2010-ben a Rose Bowl-on kikaptak az Ohio State-től, majd 2011-ben sikerült eljutni a Nemzeti döntőig, viszont ott megint csak vereséggel kellett távoznia Chip Kelly csapatának, az Auburn-t nem tudták legyőzni. 2012-ben, és 2013-ban győzelemmel zárták az évet, előbbin szintén a Rose Bowl-on győzték le a Wisconsin Badgers-t, utóbbin a Fiesta Bowl-on a Kansas State Wildcats-et. Tavaly szintén győzelemmel zártak, az Alamo Bowl-on a Texas-t verte meg a Mariota-vezette csapat.

Idén a South Dakota elleni 62-13-as győzelemmel kezdték meg a kacsák a menetelést, és az október 2.-ai Arizona elleni vereséget leszámítva ellentmondást nem tűrően mostak le mindenkit a pályáról, majd a Civil War-on aratott mészárlás (47-18) után az Arizonának is visszavágtak a Pac-12 döntőben, 51-13-mal, minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a playoffban a helyük.

 

Támadósor: Ha az Oregonról beszélünk, akkor mindenkinek a támadósor jut eszébe. A Chip Kelly által meghonosított rendszert Mark Helfrich is tovább folytatta, a Ducks uptempo offense-e szédületes sebességgel vezeti drive-jairól, és a rengeteg szerzett pontról híres. Az egység arca az idei év college MVP-je, vagyis Heisman-trophy győztese, a 2015-ös draft 1/1-ének várományosa, Marcus Mariota.

Mariota idén 3783 passzolt, és 669 futott yardot ért el, emellé 68,3%-os passzpontosság, 38/2-es TD/INT arány és 14 futott TD tartozik. Ratingben és TD/INT arányban is vezeti az országot a fantasztikus tehetségnek tartott QB, aki nem csak dobásaival, hanem lábbal is veszélyes, igazi dual threat QB. A read-option játék mesterévé vált Mariota az évek alatt, így főleg ez a Ducks fő fegyvere, mégpedig azért, mert nemcsak Mariota számít klasszisnak ebben az O-ban, hanem a freshman futó, Royce Freeman is. Freeman 1299 yardot futott az első szezonjában, mégpedig úgy, hogy yardjainak nagy részét az első kontakt után szerezte. A scout-ok már most úgy vélekednek, hogy komoly NFL-es karriert is befuthat adottságai alapján. Az elkapósor is nagyon erős, bár a remek TE, Philly Brown kidőlése után már csak az elkapóira számíthat a friss Heisman-győztes, igaz, közülük sokan megjátszhatóak. Devon Allen, Charles Nelson, Keanon Lowe, Byron Marshall, Dwayne Stanford, és Darren Carrington is képes szabadra játszani magát, így Mariotának gyakran csak az a dolga, hogy válasszon egyet az üres célpontok közül. A támadósor gyengéjének jelenleg talán a sérülésekkel sújtott Offensive Line tekinthető, idén nem léphetett pályára a csapat bal oldali tackle-je, és a szezon közben is gyakran kellett váltogatni a pályára lépőket. Ami jó hír lehet a Ducks szurkolóinak, az az, hogy az első körre taksált center, Hroniss Grasu sérülését követően már pályára léphet a meccsen és az LT Jake Fisher is 100%-os.

 

 

Védelem: Az utóbbi években általában nem a védelméről volt híres a csapat, viszont idén Don Pellum DC egysége nagyon jó játékot mutat be, eddig összesen kétszer kapott 30 pont felett a védelem, és 6-szor tartották ellenfeleiket 20 pont alatt. A kevés kapott pont mellett (átlagosan 22,5) igazi ballhawk-védelem kovácsolódott össze Eugene-ban, a top prospectnek számító CB, Ifo Ekpre-Olomu mellett a végzős safety, Erick Dargan is fantasztikusan játszott idén. Ha már Ekpre-Olomu szóba került, meg kell jegyeznünk, hogy óriási vérveszteségként megsérült a nigériai származású corner, így ki kell hagynia a Rose Bowl-t, és az esetleges National Championship Game-et is. Ezzel a defense legnagyobb vezére dőlt ki, megtippelni sem lehet, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Hogy ne derüljön ki, ahhoz a front7-nek kell hatalmasat játszania, amire akár képesek is lehetnek tehetség alapján. Arik Armstead a draft első 2 körébe várt DL-ember passz és futás ellen is remek, a linebacker-sorban pedig Joe Walkerre és Derrick Malone-re kell majd odafigyelni. A DL-depth is nagyon jó a kacsáknál idén, így még akár az is lehet, hogy az oregoni védelem fogja eldönteni a meccset – de Ekpre-Olomu kidőlése miatt akár el is veszthetik azt.

 

Edzők: Immár két éve irányítja Mark Helfrich a csapatot, miután az iskola történetének legjobb edzője, Chip Kelly távozott a Philadelphia Eagles-be. Helfrich eddig jól végzi a dolgát, a Kelly által futtatott séma továbbra is jól működik Mariota vezérletével. A 40 éves szakember korábban OC, illetve QB coach volt, tehát offenzív gurunak mondható. A szakmai stábban idén a legjobb munkát egyértelműen Don Pellum DC végezte, aki 23 évnyi pozíciós edzősködés után lett kinevezve idén januárban. Az előző 14 évben linebacker-coach volt, és a rutint sikerült átültetnie a gyakorlatba is, játékosai imádják, és ez a pályán is látszik. A csapat OC-je Scott Frost, akit 2013-ban neveztek ki Helfrich helyére. Frost 97-ben még nemzeti bajnok is volt a Nebraskával, majd NFL-csapatokban is játszott.

 

FLORIDA STATE SEMINOLES (13-0, 8-0)

 

Út az elődöntőig: A tavalyi címvédő, az FSU volt idén az egyetlen hibátlan csapat a BCS-ben, viszont közel sem volt sima az idáig vezető út. Nem elég, hogy aránylag könnyű sorsolásuk volt, néhány könnyebbnek számító meccsen érthetetlenül szoros végeredmény született, jó néhányszor a vereség szélén táncolt a gárda, de valahogy a negyedik negyedben mindig sikerült fordítani, és behúzni a találkozókat. Az ACC-döntőben 37-35-re verték meg a Georgia Tech-et, ezzel biztosították részvételüket a Rose Bowl-on, viszont gyengébb non-conference schedule-juknak köszönhetően így is csak a 3. kiemelt pozíció az övék. Tavaly a nemzeti döntőben az Auburn-t verték 34-31-re egy 13 másodperccel a találkozó vége előtt szerzett TD-vel, amit Kelvin Benjamin kapott el.

 

Támadósor: Az FSU támadósorát egyértelműen Jameis Winston, a tavalyi Heisman-győztes QB fémjelzi, aki idén gyengébb szezont futott, mint tavaly. Winston 3559 yardot passzolt össze 65,4%-os pontossággal, 24 TD passzt, és 17 interceptiont dobva. Ezzel az FSU passzjátékban a 14. helyen van a nemzeti rangsorban, futójátékban viszont mindössze a 104. 134,8 futott yardot átlagolva. Winston pályán kívüli balhéival is felhívta magára a figyelmet, illetve a meccsek első félidejeiben rengeteg interceptiont is kiosztott, a Florida ellen például négyet, viszont a meccsek végén mindig a csapat élére áll, és valahogy győzelemre vezeti őket.

Mióta Cam Erving bemozgott center pozícióba, azóta sokat javult a csapat futójátéka, 4,03 yard/attempt-ről 4,79-re ugrott, pedig nem rossz futás elleni védelmekkel játszott az FSU. A freshman RB, Dalvin Cook 6,4 yardot átlagolt utóbbi 4 meccsén. Az új O-fal nem csak futásblokkolásban, hanem pass protectionben is szintet lépett, az utóbbi 4 meccsen csak 2-szer sackelték Winstont. A kulcs az lehet az FSU-nál, hogy Winston vigyázzon a labdára, illetve, hogy jól olvassa az Oregon blitz-csomagjait, ez esetben több nagy játékra is lehetőségük lehet. Érdemes még odafigyelni Nick O’Leary TE-re, aki ha kijön a draftra, akkor az egyik legkelendőbb TE lehet, és sok veszélyt okozhat a meccsen is.

 

 

Védelem: A Seminoles D#-től a 2014-es bajnok alakulatnál is jobb produkcióra számíthattunk, ám a sérülések megtizedelték ezt a csapatrészt és meglepő módon a keret túl vékonynak bizonyult. Ettől függetlenül mikor kellett, a védelem odatette magát, például az utolsó nyolc meccsükön csak egyszer engedtek több yardot a második félidőben, mint az elsőben. A különösen sovány védőfalnál a pihenőidő és a DT Nile Lawrence-Stample visszatérése rengeteget jelenthet, ahogy a másik DT, az immár egészséges Eddie Goldman jelenléte is. A szélen főleg a DE Mario Edwards Jr. terrorizálja az ellent. A rehabilitáció az LB-sorra szintén ráfért, Terrance Smith és Matthew Thomas nyavajáit kikúrálva teljes erővel veselkedhet a Kacsáknak, a 113 szerelést jegyző Reggie Northruppal vállvetve. A DB-knél nincs kifogás, ők vita nélkül alulteljesítettek, holott a söprögető Jalen Ramsey és P.J. Williams - Ronald Darby CB-duó sem kis név.

 

Edzők: As FSU HC-ja Jimbo Fischer, aki már 2 szezon óta nem talál legyőzőre, a tavalyi 14-0-s idény után idén 13-0-val áll, tehát szenzációs mérlege van, és egy zseniális csapatot kovácsolt össze. Az ő kezei alatt fejlődött Winston is a ma ismert játékossá. Fisher az LSU-nál volt offensive koordinátor és QB coach korábban, majd a visszavonuló Bobby Bowden-t váltotta a Seminoles élén. A DC az a Charles Kelly, akinek ez az első éve koordinátorként, egy remek tavalyi védelmet vett át, ami továbbra is remekül játszik. A csapatnál OC nincs, helyette 2 co-OC dolgozik, Lawrence Dawsey és Randy Sanders.

 

Az esélyekről: Összességében elmondhatjuk, hogy egy hatalmas meccsre van kilátás, ahol a jövő évi QB-class 2 legjobbja, Mariota és Winston csap össze. A tét hatalmas, nem csak a bajnoki döntő a tét, hanem talán az 1/1 is. Senki ne hagyja ki a mérkőzést, hatalmas csata és óriási játékok várhatóak az összecsapáson, remek program az újév első estéjére.

 

Balázs Sebestyén (Hulkeinstein)

 


 

#1 Alabama Crimson Tide vs #4 Ohio State Buckeyes

 

Mikor?

Magyar idő szerint 2014. január 2-án, pénteken, 2:30-kor (ESPN).

 

Hol?

A New Orleans-i Mercedes-Benz Superdome-ban. A több mint 73 ezer néző befogadására alkalmas létesítménynek a Sugar Bowl mellett számos más NCAA-s kötődése is van: a New Orleans Bowlt ugyancsak ebben az arénában rendezik meg évről évre, a 2013-as szezonig a Tulane egyetem futballcsapata is itt játszotta hazai mérkőzéseit, továbbá a Superdome ad otthont a Bayou Classic-nek is, mely a Division I legnagyobb rivalizálása a Grambling és a Southern részvételével. A BCS-érában több nagydöntőt is rendeztek itt, legutóbb a 2011-es szezon fináléját játszották New Orleansban.

 

Díjazás:

Mindkét gárda elődöntő lévén 6-6 millió dollárral gyarapítja konferenciája "playoff pool"-ba dobott közös, szezon után elosztandó pénzét. A játékosok Fossil órát, New Era sapkát és bő 1000 dollár értékű ajándékcsomagot kapnak, fejenként.

 

Sugar Bowl történelem:

A New Orleans Item kiadója, James M. Thomson ezredes, valamint az újság sportszerkesztője, Fred Digby 1927-ben állt elő azzal az ötlettel, hogy a Rose Bowl mintájára New Orleansban is rendezhetnének újévi futballmérkőzést. Digby minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy létrejöhessen az esemény, 1935-re pedig elegendő támogatót sikerült találnia ahhoz, hogy megrendezzék az első Sugar Bowlt (az elnevezés is Digby-től származik). A mérkőzésre a Tulane Stadiumban került sor, a helyi Green Wave 20-14-es győzelmet aratott a Temple ellen.

1935-től 1974-ig a Tulane Stadium adott otthont a Sugar Bowlnak, ezt követően költözött az esemény a Superdome-ba. A 2006-os mérkőzést a Katrina hurrikán miatt az atlantai Georgia Dome-ban kellett lejátszani, de ezt leszámítva 1975 óta Louisiana állam második legnagyobb stadionja szolgál az esemény helyszínéül. A kezdetektől fogva többnyire a Southeastern Conference bajnoka játszott itt egy at-large alapon meghívott együttessel, 1975-ben pedig szerződéses megállapodást kötöttek a bowl szervezői az SEC-vel, melynek értelmében a konferencia első helyezettjének garantált volt a helye a Sugar Bowlban. A BCS-érában is érvényben maradt ez a megegyezés, ami persze felülíródott, ha az SEC mindenkori bajnoka a nagydöntőbe volt hivatalos - ezen okból kifolyólag 2006-tól kezdve egyszer sem láthatta vendégül a Sugar Bowl a Southeastern Conference első helyezettjét, egészen mostanáig. Az önálló BCS National Championship Game létrehozása előtt az 1999-es és a 2003-as szezonban is a Sugar Bowl funkcionált nagydöntőként, valamint az 1992-es idényben az első helyen rangsorolt Miami és a második Alabama is itt játszott de facto bajnoki finálét.

 

 

A csapatok:

 

ALABAMA CRIMSON TIDE (12-1, 7-1)

 

Út New Orleans-ig: Nick Saban tanítványai négy győzelemmel kezdték a szezont, az első igazán komoly kihívást azonban nem tudták sikerrel abszolválni - az Ole Miss vendégeként 23-17-es vereséget szenvedett a Crimson Tide. A következő meccs sem volt épp diadalmenet az Alabama szempontjából, egyetlen ponttal bizonyultak csak jobbnak az Arkansas-nál, egy héttel később, a Texas A&M ellen azonban már domináns teljesítményt nyújtott a csapat, melynek 59-0-s győzelem lett az eredménye. A Tennessee elleni könnyed sikert követően az LSU otthonában a Tide a rendes játékidő utolsó percében mentette hosszabbításra a meccset, majd a ráadásban felül is kerekedett Les Miles együttesén, ez a diadal pedig akár fordulópontnak is tekinthető a Bama idényében. A következő játékhéten Saban alakulata legyőzte az akkor első helyen rangsorolt Mississippi State-et, majd az alapszakasz utolsó fordulójában, drámai meccsen az ősi rivális Auburnt is felülmúlták. Az SEC-döntőben a Missouri sem tudta megállítani az Alabamát; a főcsoport fináléjában aratott sima, 42-13-as siker után a Crimson Tide első kiemeltként jutott be a College Football Playoffba.

 

Támadósor: A szezont megelőzően általános vélekedés volt, hogy a Florida State-ről transzferelő Jacob Coker fogja átvenni A.J. McCarron helyét a kezdőcsapatban, az edzői stáb azonban Blake Sims kezébe adta a stafétát. Ennél már csak az okozott nagyobb meglepetést, hogy Sims pályán nyújtott teljesítményével igazolta is a stáb döntésének helyességét, a végzős QB remek játékkal segítette playoff-szerepléshez az Alabamát. Ha egy valakit ki kell emelni a támadóegységből, akkor az mégsem az irányító, hanem Amari Cooper, aki sorra döntötte meg a különböző SEC- és iskolarekordokat. A Biletnikoff-győztes és Heisman-döntős elkapó messze kiemelkedik Sims célpontjainak sorából, egymaga több elkapott yardot és majdnem annyi elkapást jegyez, mint a Tide többi wide receivere és tight endje együtt. Cooper mögött a második számú elkapó, DeAndrew White, valamint a tight end O.J. Howard számít a két legveszélyesebb fegyvernek passzjátékban. Az Alabama running backjeinél megszokott kétfejű szörnyeteget ebben a szezonban T.J. Yeldon és Derrick Henry alkotja, akik egyaránt 10-10 futott touchdownt jegyeznek, és még az 1000 futott yard elérése is belátható távolságon belül van mindkét játékos számára. Tuscaloosában megszokottá vált, hogy a támadófal futás- és passzblokkolás terén is átlagon felüli színvonalon teljesít, és ez alól az idei egység sem jelent kivételt. Az OL esetében elsősorban az újonc Cam Robinson (Freshman All-American) és a végzős Arie Kouandjio (második csapatos All-American) alkotta bal oldal emelhető ki.

 

 

Védelem: A Crimson Tide idei védőegységének legerősebb csapatrésze a fal, mely a Saban-éra talán legjobb, de mindenképpen legmélyebb defensive line-ja. Az edzői stáb 7-8 játékost rotálhat anélkül, hogy különösebben gyengülne az éppen pályán tartózkodó DL-állomány. Az egység legjobbja a másodéves A’Shawn Robinson, rajta kívül Jonathan Allen és Jarran Reed azok, akikre a leginkább érdemes figyelni. A belső linebackereknél komoly érvágásnak tűnt C.J. Mosley távozása, meglepetésre azonban az All-SEC első csapatba is beválasztott Reggie Ragland hasonló színvonalon teljesített az alapszakasz során, mint elődje. Kezdőcsapatbeli társa, Trey DePriest már negyedik éve alapember a védelemben, így a Saban rendszerében kiemelt jelentőséggel bíró ILB poszton ezúttal sem lehet panasz a minőségre. A külső linebackereknél Xzavier Dickson produkált némileg váratlan előrelépést (idei 8 sackje több, mint amennyit eddigi karrierje során összesen szerzett), míg a túloldalon a korábbi kezdő, Denzel Devall sokat bajlódott sérülésekkel a szezon folyamán, de elsősorban Ryan Andersonnak köszönhetően az ő pótlását is sikerült megoldani. A Tide secondary-jében az egész FBS talán legjobb defensive backje tevékenykedik Landon Collins személyében, és a másik kezdő safety, Nick Perry is megbízható játékos, ellenben a cornerback poszt - a kickerrel együtt - a legbizonytalanabb pontnak számít a teljes csapaton belül. Az átlagosnál nem jobb passzjátékkal bíró támadósorok ellen jól helytállt a Cyrus Jones és Eddie Jackson fémjelezte CB-sor, de a tehetségesebb elkapókkal nem egyszer meggyűlt a bajuk, és a Buckeyes számára is kulcskérdés lesz, hogy az Alabama védelmének ezt a hiányosságát ki tudják-e használni.

 

Speciális egység: Kicker feladatkörben ebben a szezonban Adam Griffith riogatja a Bama drukkereit, a posztján anno top recruitként jegyzett másodéves rúgó 19 mezőnygól-kísérletéből 12-t tudott értékesíteni, valamint kickoffoknál is nagyon gyenge touchback aránnyal dolgozik. Punter pozícióban ellenben posztján elitnek számító játékos áll a Crimson Tide rendelkezésére, true freshman létére J.K. Scott az FBS legjobb punterének járó Ray Guy Award döntősei közé is bekerült. A maga nemében korábban ugyancsak elitnek tartott Christion Jones teljesítménye ebben az idényben elmarad a várakozásoktól, a szezon egy szakaszában sokat bizonytalankodott a Tide első számú returnere, ami nem egyszer labdavesztéshez vezetett, és bár ezen sikerült túllendülnie, kickoff és punt visszahordási átlaga még így is bőven hagy kívánnivalót maga után, valamint a touchdownokkal is adós maradt a végzős játékos.

 

Edzők: Nick Saban személyiségével sokan nincsenek kibékülve, de azt a vele nem szimpatizálók sem vitathatják, hogy a Crimson Tide HC-ját szakmai szempontból a college foci valaha volt legnagyobb edzőivel kell egy lapon említeni. Nyert már egy nemzeti bajnoki címet az LSU-val és hármat az Alabamával, de még így is sokak szerint már önmagában az, hogy playoffba juttatta az idei Tide-ot, karrierjének egyik legnagyobb „műve”: a szezon előtt úgy tűnt, hogy védelmi oldalon a Bama játékosállománya nem üti meg az előző évek védősorainak szintjét, ehhez képest kitűnő defense-t rakott össze az edzői stáb, kezdetben nem kevés kritika érte Sabant Kiffin kinevezése miatt, és Sims Cokerrel szembeni favorizálását is sokan megkérdőjelezték, de végül mindkettő nagyszerű húzásnak bizonyult, és még lehetne sorolni. Lane Kiffinnek balul elsült USC-s regnálása után szavazott bizalmat Saban, és amennyire nem jött ki neki a lépés HC-ként Los Angelesben, olyannyira bevált támadókoordinátorként Tuscaloosában, rácáfolva minden kétkedőre. Egyetemi szinten már évek óta az egyik legjobb koordinátorként és ezáltal potenciális főedző-jelöltként tartják számon Kirby Smartot, de nagyon úgy fest, hogy - az Alabama-szurkolók legnagyobb örömére - a mostani edzőkeringőből is kimarad, és változatlanul a Crimson Tide védelmét fogja koordinálni - egyúttal tovább növelve annak az esélyét, hogy idővel ő vegye át a főedzői pozíciót Nick Sabantől.

 

OHIO STATE BUCKEYES (12-1, 8-0)

 

Út New Orleans-ig: A Buckeyes együttesét már az idény kezdete előtt súlyos veszteség érte - a kezdő irányító, Braxton Miller néhány héttel a nyitó forduló előtt vállsérülést szenvedett, melynek következtében a szezon egészére harcképtelenné vált. Sokan már ekkor temették az OSU playoff (és Big Ten bajnoki) esélyeit, a negatív hangok pedig csak tovább erősödtek azok után, hogy a Buckeyes a második játékhéten hazai pályán kikapott az idényt végül csak 6-6-os mérleggel záró Virginia Tech-től. A szezon előrehaladtával azonban az új QB, J.T. Barrett egyre inkább kezdte felvenni a ritmust, ezzel párhuzamosan pedig az OSU szekere is kezdett beindulni. A kötelező meccseket többnyire könnyedén hozták (kivétel ez alól a Penn State, akiket csak kétszeri hosszabbítást követően sikerült felülmúlni), november elején pedig playoff-esélyeiket is legitimizálták azáltal, hogy a Big Ten keleti csoportjának kvázi döntőjén idegenben két vállra fektették a Michigan State-et. Ha nem is teljesen simán, de mindhárom hátralévő alapszakasz-mérkőzésüket behúzták, a Michigan elleni rangadón azonban Barrett is kidőlt a sorból. A harmadik számú irányítóval kiálló Buckeyes újfent lesajnált csapatként várta a Big Ten döntőt, ahol azonban sikerült rácáfolniuk a kétkedőkre: 59-0-s diadalt arattak a Wisconsin felett. Az eredmény a playoff committee figyelmét sem kerülte el, a TCU-t és a Baylort megelőzve az Ohio State jutott be negyedikként a rájátszásba.

 

Támadósor: Ha bajnoki címet akar nyerni a Buckeyes, akkor azt Miller és Barrett hiányában a harmadik számú irányítóval, Cardale Jones-szal kell elérnie. Az már a Big Ten döntőn bebizonyosodott, hogy vele is képes nagy meccset nyerni az OSU, a Wisconsin és az Alabama védelme azonban nem ugyanaz a kategória. Alapvető fontosságú lesz, hogy hatékony futójátékkal tehermentesíteni tudják a rutintalan QB-t, ennek megvalósítása érdekében pedig Ezekiel Elliott teheti a legtöbbet, aki a Big Ten sztár running backjei mögött szép csendben maga is elért 1402 futott yardot, valamint 12 touchdownt. Minőségi célpontokból sincs hiány: a csapat legkomplettebb wide receivere Michael Thomas, míg Devin Smith igazi big play threat, amit bizonyít 26 yardos elkapásonkénti átlaga, valamint hogy elkapásainak több mint egyharmadát touchdownra váltotta, továbbá Jalin Marshallra és a tight end Jeff Heuermanre is fontos szerep hárulhat a passzjátékban. A támadófalba négy új kezdőjátékost kellett beépíteni, ami nem ment zökkenőmentesen, de a szezon előrehaladtával egyre stabilabbá vált a Buckeyes offenzív frontja, és végül a vakoldali tackle, Taylor Decker, valamint a jobb oldali guard, Pat Elflein is All-Big Ten elismeréssel zárta az alapszakaszt.

 

 

Védelem: Akárcsak a túloldalon, az Ohio State-nél is a védőfal a defense legerősebb egysége. A Buckeyes nem rendelkezik olyan mély DL-rotációval, mint az Alabama, a kezdő négyes azonban bármely más csapat védőfrontjával szemben megállja a helyét, köszönhetően mindenekelőtt Joey Bosa jelenlétének. Az alapszakasz 13.5 sackkel záró All-American defensive end tehetsége alapján már az idei drafton elsők közt kelhetne el, de másodéves lévén még egy évig biztosan az egyetemi bajnokságban fogja keseríteni az irányítók életét. Kevés csapat büszkélkedhet olyan szintű kezdő defensive tackle párossal, mint a Buckeyes Michael Bennett - Adolphus Washington duója, és a szélen a nemkívánatos személynek nyilvánított Noah Spence helyét átvevő Steve Miller is fel tudott nőni a feladathoz. A védelem hátsóbb régióiban most nincsenek olyan sztárok, mint akár csak egy évvel ezelőtt Ryan Shazier vagy Bradley Roby, de az elit defensive line közreműködésével így is helytállt a back seven. A gyenge oldali linebacker, Joshua Perry a második legtöbb szerelést érte el a főcsoporton belül, míg az erős oldalon szereplő freshman, Darron Lee playmaker képességeket csillogtatott, 13.5 negatív yardos szerelést, 5.5 sacket, 2 interceptiont, valamint 2 fumble return touchdownt is jegyzett az alapszakaszban. A secondary főként labdaszerzéseivel tűnik ki: ezidáig az Ohio State érte el a negyedik legtöbb interceptiont az FBS mezőnyében, az össztermésből a cornerback Doran Grant és a safety Vonn Bell egyaránt öttel vette ki a részét, előbbi teljesítményét pedig All-Big Ten jelöléssel is díjazták. A defensive backek rutintalansága ugyanakkor még visszaüthet: a secondary három posztján is freshman vagy sophomore a kezdő, továbbá Grant a two-deep egyetlen végzős játékosa.

 

Speciális egység: A puntok visszahordásáért Jalin Marshall felel, míg a kickoff returner szerepkört Dontre Wilson kiesése után Curtis Samuel vette át; előbbi országos viszonylatban is kiemelkedőnek számító átlaggal dolgozik. Az ausztrál punter, Cameron Johnston ugyancsak az FBS élmezőnyében foglal helyet 45.1 yardos rúgásonkénti átlagával. Alabamai kollégájához hasonlóan a Buckeyes kickerének, Sean Nuernbergernek sem a megbízhatóság a legfőbb erénye, a true freshman rúgó alapszakaszbeli 18 mezőnygól-kísérlete közül mindössze 11 eredményezett pontokat az OSU számára.

 

Edzők: Urban Meyer személyében a jelenkor egyik legnagyobb támadóguruja áll az Ohio State élén. A 2012-es szezon előtt vette át a Buckeyes irányítását, és már regnálása első évében hibátlan mérleggel zárta az alapszakaszt az együttes, jóllehet a Tattoogate néven elhíresült botrány következményeként ebben az idényben sem az utószezonban, sem a Big Ten döntőjében nem szerepelhetett az OSU. Egy évvel később a Michigan State babrált ki Meyerékkel a főcsoport fináléjában, de a Floridát kétszer is a csúcsra juttató főedzőt most újfent egyetlen lépés választja el attól, hogy pályafutása során harmadszor is megvívhasson csapatával az egyetemi futball trónjáért. Meyerhez hasonlóan a támadókoordinátor, Tom Herman is 2011 decemberében érkezett Columbusba, az Iowa State OC állását hagyta ott a Buckeyes kedvéért, munkájának minőségéről pedig mindent elmond, hogy ebben a szezonban neki ítélték oda a legjobb egyetemi koordinátornak járó Broyles Awardot, a következő idénytől pedig már a Houston Cougars vezetőedzője lesz. A védőkoordinátori teendőket megosztva látja el Luke Fickell és Chris Ash: előbbi már 13. évét tölti a csapatnál (a Tressel-éra vége és Meyer kinevezése között egy szezon erejéig főedzőként is dolgozott), míg utóbbi tavaly januárban érkezett az Arkansas-tól.

 

Érdekességek:

- A Sugar Bowl szereplési rekordját eddig is az Alabama tartotta, a mostani lesz a Crimson Tide 15. fellépése, és a legtöbb győzelmet is ők jegyzik a bowl történetében, szám szerint nyolcat.

- Az Ohio State korábban négyszer lépett pályára a Sugar Bowlon, legutóbbi szereplésük eredményét, az Arkansas elleni győzelmet azonban a Tattoogate miatt törölték. A másik három meccsen 1-2 a Buckeyes mérlege.

- Negyedszer mérkőzik meg egymással az Alabama és az Ohio State, az eddigi három találkozót a Crimson Tide nyerte. Ezek közül kettő volt bowl-meccs, 1978-ban ugyancsak a Sugar Bowl keretein belül vívtak meg egymással a csapatok.

- A '78-as Sugar Bowlon találkozó csapatok edzői, Paul 'Bear' Bryant és Woody Hayes a meccs időpontjában együtt kilenc nemzeti bajnoki címet jegyeztek. Azóta a Saban és Meyer által összesen elért hat bajnoki elsőség a legtöbb, amit egy adott bowlon találkozó főedzők együttesen felmutathatnak.

- 61 bowl-meccsével csúcstartó az Alabama, míg az Ohio State a kilencedik helyet foglalja el 44 utószezonbeli fellépésével.

 

Vass Ádám (vassadi)

 

 

BOWLDOG ÚJ ÉVET és JÓ SZÓRAKOZÁST!

 

Oregon

Ohio State


Hozzászólások

több mint 5 éve
Mikey Cincinnati Bengals 18
Rashad Greene-t nem megemlíteni a maga 100+ elkapott yardos meccsenkénti átlagával, mint akire érdemes odafigyelni a Florida State-ből, azért nagy teljesítmény. 😊