Egyetemi előzetes 7/7

5. UCLA Bruins

Visszatért a győztes mentalitás Los Angeles kék-sárga felébe. Azok után, hogy általában az 50%-os mérleg egyik és másik végén egyensúlyozott a csapat szezonokon keresztül, Jim Mora összerakott előbb egy 9-5-ös, majd egy 10-3-as szezont, és nem lenne meglepetés ha újabb javulást hozna az új év. Legutóbb még simán kikaptak a Pac-12 élén uralkodó Oregon-Stanford páros otthonában (egymás utáni hetekben kellett játszani ráadásul), de ne fogadjunk rá, hogy ez ismét megtörténik majd. A távozóik közül lényegében mindenkit draftoltak, tehát jó játékosok voltak (Barr, Sua-Filo, Zumwalt, Shaq Evans, Marsh), de nem pótolhatatlanok, és még mindig sok meccset eldönteni képes játékos van a bocsok keretében.

Kezdve rögtön Brett Hundley-val, a harmadéves irányítóval, aki egy kiemelkedő szezonnal az iskola történetének legtöbb passzolt yardját is megdöntheti, holott nem is erre fekteti a teljes energiáját. A 2013-ban 748 yardot és 11 touchdownt futó quarterback az NFL csapatok radarján is jelen van, kiemelkedő fizikai adottságai jól kihasználása mellett keveset hibázik (66.8% pontosság, 9 INT) és sok hasznot hoz (3071 yard, 24 TD), pedig nincs igazán kiemelkedő elkapó a kezei alatt, Shaq Evans is csak 709 yardra volt képes. Devin Fuller azért ígéretes volt, és lehet belenő a #1 WR cipőbe. A futóknál se volt kielégítő a kínálat, Jordon James korai sérülése után addig kísérletezgettek, míg az alapvetően linebacker, Myles Jack lett a leghatékonyabb running back. Idén ezen mindenképp változtatni kell, és bár Jack pár labdát biztosan kap majd, a munka dandárját nem lenne szerencsés rábízni. A támadófalból Su´a-Filo korán elköszönt, de elhozták helyette Miamiból Malcolm Bunchét, és a többi poszton is rutinos ember van, például a center, Jake Brendel. Tavaly volt, hogy 3 freshmannel kellett kiállni, szóval a javulás borítékolható.

A már említett Myles Jack mellett - aki az év védő és támadó újonca is volt a Pac-12-ben - Eric Kendricks is sokra hivatott linebacker, a philadelphiai Mychal Kendricks öccse. A konferenciában elsőnek számító 149 majd 106 szereléses szezont letudó ILB mellett is stabil játékosok vannak, így Anthony Barr hiányán is talán túl tudnak lendülni. A 3 emberes védőfal főleg DE poszton erős, Owamagbe Odighizuwa az orvosi redshirt után visszatér, így a freshman all-American Eddie Vanderdoes és a 330 fontos Ellis McCarthy is pihenhet ha olyan a helyzet. A secondary tavaly esett át teljes vérfirssítésen, így idén minden marad a régiben. Anthony Jefferson, Fabian Moreau és Randall Goforth is eséllyel pályázik rá, hogy a Pac-12 legjobbjai között tartsák számon a maga posztján.

Virginia, Memphis, Texas az első meccseik sora, utóbbi Arlingtonban kerül megrendezésre. Az Arizona Statehez csütörtökön látogatnak, majd két hétre rá az Oregon fogadják. Október 11-én könnyen lehet, hogy két veretlen csapat találkozik majd. Nem lesz könnyű november vége sem, a USC és a Stanford marad utolsó körben, amik jó eséllyel a Pac-12 finálé résztvevőiről is döntenek.

4. Oklahoma Sooners

Amikor a Sugar Bowlon a Sooners két vállra fektette az Alabamát, sok szakértő már a leendő trónörököst látta bennük. Igazán nagynevű, pontszerző játékosa nincs a csapatnak, így nehéz őket a hype-gépezetbe belehelyezni, viszont a védelem szinte változatlan lesz, és megtalálták az irányítójukat is rövid keresgélés után, szóval a 11-2-es előző mérleget mindenképp javítani akarják. A BigXII nem volt a legkeményebb az előző idényben, a Baylor kiemelkedett és az OU sem tudta velük tartani a lépést (12-41). Ez eleve tűrhetetlen állapot Norman környékén, de a nagyobb pofont az jelentette, hogy a Red River során 12 pontos favoritként sikerült 20-36-ra kikapni a Texas ellen. A nagy rivális feljövőben van, több programmal egyetemben, szóval szükség lesz jó egyéni teljesítményekre.

Trevor Knight második idényére készül az NCAA-ben, és azon lesz, hogy visszahozza a passzjátékot a 2006 óta nem látott mélységből. Ő és Blake Bell is kapott lehetőséget bőven az előző évben, de a Bama elleni lehengerlő teljesítménye után egyértelmű volt, hogy Knight a jövő, Bellt át is tették a tight endek közé. A futással is veszélyeztetni képes QB előfordulhat, hogy 1-1 drivera lemegy, de egyébként élvezi a bizalmat. Szinte teljesen új WR-sorral kell összeszoknia, Jalen Saunders-t a Jets draftolta például, de ő sem tudott kiemelkedő számokat hozni, mindenki pótolható. Sterling Shepard lehet az új go-to-guy, de Derrkc Woodsot és Durron Nealt is szeretnék többször bevonni a játékba. Futásban sem volt 1000 yardos emberük, és innen is sokan távoztak, de a váltás nem feltétlen jelent visszaesést, Keith Ford felé nagy a bizalom. A támadófalon várhatóan nem fog múlni, Tyler Evans már 6. éve dolgozik belül, Daryl Williams all-Big12 2. csapatos RT, és további 3 tapasztalt emberük is van, sőt Michael Hunnicut a csoport egyik legjobb rúgója, ami itt hatalmas előny.

A defense legnevesebb embere Aaron Colvin volt, aki mellett a FS is letöltötte idejét, így leginkább a secondary-vel volt dolog a holtszezonban, de Quentin Hayes és Julian Wilson seniorként már tudja mit csinál, Zack Sanchez pedig remek freshman éven van túl, és az erős front7 is kedvez nekik. Flexibilis egységről van szó, ahol 3-4 az alap. Chuka Ndulue és Charles Tapper is veszélyes siettető, annak ellenére, hogy falemberként nem ez a fő profiljuk, Tapper a Big12 legjobb csapatába is beszavazást nyert. Középen a 341 fontos, két méteres Jordan Phillips és az újoncként 8 startot felmutató Jordan Wade is útját tudja állni az ellenfélnek, nagy erőssége lehet a védőfal a csapatnak. Mögöttük Dominique Alexander az év védőújonca lett a konferenciában, és nála is aktívabb volt Frank Shannon, szóval az ILB-ket illetően jól el vannak látva egy darabig. Eric Striker (OLB) safety-mérettel is odafért a legjobbak közé, míg a túloldali Jack linabacker szerepében az eddigi DE, Geneo Grissom tetszeleghet.

A non-konf felvezető meccsek sora egész tisztességes, Louisiana Tech, Tulsa és Tennessee sorrendben, igazi lazázásra nem lesz alkalom. Minden meccsüket szombaton játszák, a szokásos helyszíneken, a fő kihívónak tűnő Baylor majd Oklahomába látogat, akárcsak év végén az Oklahoma State. Támadó- és védőoldalon is javulásra lehet tőlük számítani, így titkos esélyesnek számítanak a döntőre.

3. Ohio State Buckeyes

Több fronton is érdeklődtek nálam, hogy mikor jön már az utolsó rész. Egyrészt nagyon jól esik a visszacsatolás, másrészt az Ohio State példája megadja a választ, hogy miért nem kell sietni. Ha pár nappal korábban fejeztem volna be a sorozatot, akkor lemaradtunk volna Braxton Miller sérülésének híréről, és egy egészen más pozícióba kellett volna tenni a Buckeyes-t. Ehelyett itt maradtak a 3. helyen a Heisman-esélyes irányító nélkül is, utólagos cserélgetésbe nem fogok bele, viszont teljesen más irányvonalon lehet megközelíteni a csapat szezonjának felskiccelését.

Nem ez az első alkalom, hogy Miller kidől (a műtött vállára sérült rá) és tavaly Kenny Guion beállításával szemernyit se estek vissza, minkét kezdő meccsén ő lett a BigTen hét játékosa. Braxton Miller 2094 passzolt és 1068 futott yardot jelentett ennek a csapatnak, 36 touchdown és 7 INT mellett. A csapat erejét mutatja, hogy Guiton 14/2-es TD/INT mutatóval dolgozott és 5 touchdownt futott, szóval ha ezeket az adatokat összeadjuk, szó szerint űr adatokat jelentő QB-teljesítmény jött volna ki. Az hogy az idei közeg is megfelelő-e hasonló adatok összehozására, nehéz megmondani, Braxtonnak könnyen összejöhetett volna, a helyére ugró JT Barrett vagy Cardale Jones pedig eddig nem bizonyított. Az irányítón kívül a no1 RB és WR is lelécelt, utóbbi, vagyis Corey Brown a kisebb gond, ha gond egyáltalán, hiszen a 10 TD nem rossz, de 771 yardja feledtethető és a top5 célpont közül a többi itt van, így Devin Smith vagy Jeff Heuerman (TE) is. Bónuszként elhozták a Georgia Tech legjobb elkapóját, a 6´5“ magas Jeff Greene-t, és Michael Thomas-tól is sokat várnak a redshirted éve után. Futásban Carlos Hyde egy 1500 yardos, 15 TD-s szezont hozott le úgy hogy 3 meccs eltiltással nyitott, tehát a támadósor potneicáját itt is nehéz szavakba önteni. Ezekiel Elliott lehet, aki a legtöbb labdát kapja most, és élvezheti a könnyű touchdownok rivaldafényét. Már ha a támadófal is úgy gondolja, hiszen négyen is távoztak, közütk a 2. csapatos all-American Jack Mewhort. Urban Meyer ugyanakkor remek toborzó és mindig van a padon hasonló szintű utánpótlás, ráadásul a távozók bár elég jól játszottak, nem voltak nagy tehetségek, Mewhorton kívül senkit sem draftoltak. tavalyról Taylor Decker maradt, aki RT-ből átmegy bal oldalra, és Alabamából elcsábították Chad Lindsay centert is. Különösen érdekes lehet Darryl Baldwin a jobb szélen, hiszen első évében még a védőfalban játszatták, az előző két szezonban viszont csereként már a labda másik oldalán dolgozik.

A védelemben a fal nem változik, és ez nem jó hír az ellenfeleknek, tekintve, hogy már tavaly is a 3. legtöbb sacket jegyezték az országban. Noah Spence 2 meccses eltiltással kezd, de ha a DE visszatér, akkor nagyon kell rá figyelni, hiszen 14.5 negatív szerelést tudott le 2013-ban. Ő a BigTen első csapatába is bekerült, míg társai közül Joey Bosa és a gyakori nevű Michael Bennett a másodikba. Bosa emelett 2. csapatos freshman all-American is, és fizikálisan már majdnem NFL kész, Michael Bennettől pedig sokan számítottak profi karriere 2014-ben, de maradt végzős évére. Kiegészülve Adolphus Washingtonnal, ez a védőfal az ország legjobbja is lehet év végére. Ryan Shazier hiányozni fog, de egy embert lehet pótolni egy jó frotn7-ből ezen a szinten, és Curtis Grant és Joshua Perry mellé egy jó SLB-t nem nehéz beépíteni, főleg mivel a védelembe is elit recruitok érkeznek. Darron Lee feladata lesz, hogy Shazier helyén boldoguljon. A kérdés, hogy a secondary-ben mi lesz, hiszen ott 3 poszton is változtatni kényszerül Meyer, igaz kicsit alulteljesített az előző egysége, Bradley Roby-val a soraikban. Doran Grant (CB) kap majd új társakat, és nehéz elképzelni, hogy visszaesés következzen be a passzvédelmet illetően.

A tavalyi évben 12-0-val mentek a BigTen döntőbe, azok után, hogy 2012-ben is ennyi volt a mérlegük. A Michigan State azonban 34-24-re legyőzte a gesztenyéket és az Orange Bowlon se sikerült javítani a Clemson ellen, így keserű szájízzel ért véget a szezon. A lehetőség adott volt, hogy idén bejussanak ismét a csoportdöntőbe és tovább, de Braxton Miller pótlása kritikus kérdés lesz. Urban Meyer edzői karrierje nagy részében megoldotta ezt a posztot gond nélkül, szóval a Buckeyes drukkerek joggal bizakodhatnak. A menetrend Baltimore-ban indul a Navy ellen, de lesz értékmérőnek számító meccsük a Virginia Tech és a Cincinnati ellen is, mielőtt elkezdik a BigTent. Az ottani riválisok közül a Michigan State East Lansingben vár rájuk, a Michigan viszont Columbus-ba fog jönni. Nem mintha ez sokat számítana, hiszen mindig, mindenhol nyerni akarnak.

2. Alabama Crimson Tide

Az előző szezonban nem jutott döntőbe a Crimson Tide, de nem kell pánikba esni a csapat szurkolóinak, ezúttal is hasonlóan jó esélyekkel indulnak neki az évnek, mint a korábbiakban. Lényegében egy valószínűtlen visszahordáson múlott, hogy elment a döntő lehetősége, az Auburn előtt mindenkit le tudtak győzni, méghozzá simán a Texas A&M kivételével. A maradó játékosok tehát semmivel sem rosszabbak mint elődeik, és a most beépülő generáció is várhatóan hozni fogja a szintet.

Új irányítóval fognak felállni, AJ McCarron iskolarekorderként lett a Bengals játékosa, és legutóbb 3000+ yardot, 28 touchdownt és 7 interceptiont írhattunk a neve mellé. Igazán parázs párharcra lenne kilátás ha az itteni 1. és 2. összekerülne a rájátszásban, hiszen Jacob Coker éppen a Florida State-től költözött át a Bamához, miután Jameis Winston kiszoríthatatlannak bizonyult. Az irányító felelőssége itt limitáltabb, hiszen a futójátékosok szintje ezúttal is az egekben. TJ Yeldon 14, Kenyan Drake 8, Derrick Henry 3 TD-t futott és közülük Yeldoné a legrosszabb yard/carry mutató 6.0-val. Jalston Fowler is felépült, szóval a meccseik nagy részét 0 passzal is meg tudná nyerni Nick Saban csapata. Ha mégis passzjátékra vetemednek, akkor Amari Cooper, DeAndre White és Christion Jones is várja a labdákat, ha csak a rutinos versenyzőket nézzük, de OJ Howard (TE) is nagyobb szerepet kaphat mint eddig. Cooper egy 1000 yardos évvel beelőzhetné Julio Jones-t ebben a kategóriában az örökranglistán. A támadófalban megfeleződött a Kouandjiók száma, de a tehetségesebb itt maradt, Arie (LG), akárcsak Ryan Kelly és Austin Shepherd. Freshman LT-t avathat ugyanakkor Saban, Cam Robinson áll bevetésre Cyrus Kouandjio helyén.

A védelem 2008-ban kapott átlagosan 14.3 pontot meccsenként, azóta ilyen magas számot nem engedtek meg maguknak Tuscaloosában. A profinak állók száma idén is magas; CJ Mosley, Clinton-Dix, Stinson, Hubbard, Pagan, Sunseri és Belue is küzd a roster helyért, de ez semennyire sem veti vissza a kezdő11 erejét. A maradók között van Brandon Ivory NT, aki mellett két 315-320 fontos szörnyeteg helyezkedik, A´Shawn Robinson kiegészítő szerepben is összehozott 5.5 sacket és a SEC legjobb újoncai között tartották számon. A linebackerek túl sok sacket nem jegyeztek, talán Denzel Devall és Dillon Lee ezen változtat majd. Mosley örökébe középen Trey DePriest lép majd, akiben szintén ott az NFL kezdő potenciál. Leghátul is van bőven választék, Landon Collins all-SEC 2. csapatos FS, Jarrick Williams már tapasztaltnak számít Sunseri tavalyi kiesése miatt és 4 korrekt CB is van.

Az idényt Atlantában kezdik, ahol a West Virginia ellen mutathatják be, hogy mennyire hatékony a védelmük, a többi non-konf meccs csak erődemonstráció lesz. A keleti csoportban a Georgiát és a South Carolinát is elkerülték, szóval sok sima meccsel lehet számolni, az LSU elleni nem ilyen lesz idegenben november 8-án, és természetesen az Iron Bowl is visszatér a Bryant-Denny stadionba év végén. Az Alabamáról lévén szó, nem kell számolgatni, 12-0 az elvárás.

1. Florida State Seminoles

Az egyetemi ligában sokkal kevésbé ördögtől való gondolat a címvédés lehetősége, amire a profik között újabban nem találunk példát. A Florida State is joggal gondolja, hogy a kirepülő bajnok palánták nélkül is maradt elegendő tehetség a rosteren, hogy az újakkal kiegészülve újabb 14-0-t virítsanak. Egyes vélemények szerint a komplett ACC sem tudna olyan erős ellenfelet kiállítani mint a Seminoles kezdője, így a playoff-hely szinte borítékolható. Tavaly is sokan fanyalogtak, hogy a Noles menetrendje túl könnyű volt, és hogy a levert kiemelt csapatok (Maryland, Clemson, Miami, Duke) nem jelentettek akkora kihívást, de az Auburn elleni 34-31 után ez már nem érdekelt senkit. A Heisman-trófea kurrens uralkodója, Jameis Winston egy zaklatott holtszezon után újra kész a futballra, és akárcsak a csapata, ő is szerente ismét a legjobb lenni.

Tavaly ehhez az kellett a hibátlan mérleg mellett, hogy 4000 yardja mellé 40 TD-t passzoljon, négyet fusson és csak 10 interceptiont adjon el, ráadásul mindezt freshmanként tette. Winston fő fegyverhordozói közül Kelvin Benjamin és Devonta Freeman nélkül kell folytatnia a menetelést, de még mindig itt van Rashad Greene, aki az első számú célpontnak számít. Greene 1128 yarddal és 9 TD-vel segítette övéit és a legeredményesebb elkapónak számított Tallahassee-ben Anquan Boldin óta. Mellette Nick O´Leary tight endként számít a nemzet egyik legjobbjának, és Kermit Whitfield is veszélyes lehet, aki már visszahordóként bizonyított. Futásban Karlos Williams ugrik az élre a depth charton, a volt safety legutóbb 8.0-s átlaggal vitte a labdát, és alig várták, hogy nagyobb szerepet biztosíthassanak neki. A középiskolából Dalvin Cook beépülése rejtegethet magában sok dicsőséget. A támadófalon nem múlik majd, hiszen a Rimington-díjas centert, Bryan Storkot leszámítva, a többiek itt maradtak, így a leendő NFL LT, Cameron Erving is. Tré Jackson, Josue Matias és Bobby Hart is kapott valamilyen nemű elismerést tavalyi játékáért, szóval a FSU OL az ország egyik legjobbja lesz. Ugyancsak említést érdemel Roberto Aguayo, aki pontrekordot rúgott újoncként, és egy hibája volt összesen.

A védelemmel már többet kellett foglalkozni, hiszen a 6 legjobb szerelő közül csak Terrance Smith maradt, aki az MLB posztot birtokolja, és közel sem biztos, hogy találnak Telvin Smith-hez mérhető társat mellé. Egy sorral fentebb Timmy Jernigan hiányát nem valószínű, hogy megérzik, Mario Edwards, Eddie Goldman és a többiek kellően masszívak lesznek bármilyen összeállításban. Hátul LaMarcus Joyner kivételes adottságokkal bírt és Terrance Brooks is sokat hozzátett a győzelmekhez, de Ronald Darby és PJ Williams az FBS legjobb CB duóinak egyikét jelenti és Jalen Ramsey (FS) is azonnal berobbant elsősként.

Az ellenfelek elég komoly szintet képviselnek az ACC-n kívülről a The Citadelt leszámítva. A szokásos, Florida elleni évzáró mellett a Notre Dame-t vendégüllátják, a nyitóhéten pedig Arlingtonba repülnek, hogy az Oklahoma State ellen mutatkozzanak be. A csoportmeccseket a Clemson ellen nyitják a Doak Campbell stadionban és lesz egy csütörtöki találkozójuk is, Louisville-ben. Érdekes lesz látni, hogy Winston tudja-e tartani a szintet, vagy rá tud-e tenni még egy lapáttal az előzőekre, hiszen amellett, hogy a címvédő és a liga legjobb játékosa papíron, automatikusan az 1/1-es drafthely fő jelöltjévé is kikiáltják. Ugyanakkor nem ő az egyetlen játékos ebben a Seminoles-ban, aki meccseket képes eldönteni, akár a legnagyobb téttel bíró találkozókon is.