Fogd a pénzt, és fuss!

Kétségkívül az Egyesült Államok legnépszerűbb sportja az amerikaifutball, és a legnépszerűbb major liga az NFL. A tv-s szerződések olyan összegekről szólnak, amelyekről más sportok csak álmodhatnak. Az idei alapszakasz időszakában a 20 legnézettebb tv műsor között 18 NFL mérkőzés szerepelt. A reklámok milliókat hoznak, a stadionok megtelnek minden hétvégén. Mégis mi itt a gond, miért ez a vita, miért húzódik, halasztódik a megegyezés, miért fenyeget minket az, hogy elmarad a következő szezon? Természetesen ezúttal is a pénzt kell okolnunk, az egész probléma mögött ez az egyetlen tényező áll. Egészen pontosan az, hogy egyrészt a játékosoknak, másrészt a tulajdonosoknak mennyi jusson belőlük. Érdekes a helyzet, mert a bevételek játékosoknak jutó része, lényegében a tulajdonosoknál a játékosoknak kifizetett bérköltségként jelentkezik. Ezért találkozhatunk két megközelítéssel, egyrészt a jövedelemelosztási problémával, másrészt a költségproblémával. A cikkben megpróbáljuk a helyzetet mindkét fél szemével áttekinteni, és közben időrendben is sorra vesszük az elmúlt három év eseményeit.

Az alapok és a kilépés

Az NFL legfontosabb dokumentuma a CBA (Collective Bargaining Agreement), amelyet az NFL alapszerződésének nevezünk. Ebben szinte minden szabályozva van, ami az NFL működéséhez szükséges: a játékosok szerződési feltételei, a salary cap, a draft és a free agency lebonyolítása, az ügynökök tevékenysége, a csapatok és játékosok büntetései, a felmerülő viták kezelése, a commissioner jogai, a sérülések kérdése, a waiver lebonyolítás, a szezon eseményei és szabályozásuk, és még sorolhatnánk. A dokumentumot a csapatok tulajdonosai, és a játékos-szakszervezet (NFLPA) együtt dolgozza ki. A tulajdonosok és játékosok legutóbb 2006-ban írtak alá egy 301 oldalas szerződést egymással, amely 2012-ig garantálta volna az NFL zavartalan működését. Azonban ez a szerződés tartalmazott egy olyan lehetőséget, hogy 2011-gyel bármely fél elállhat a szerződéstől, és ezt legkésőbb 2008. november 8-ig be kellett jelenteni. Az ok természetesen leíratlanul is az lehetett csak, hogy valamelyik fél érdekei túlságosan sérültek a szerződés következtében ahhoz, hogy azt tovább el tudják viselni. Nyereség, pénz, mindig minden erről szól mai modern világunkban, és ha az egyik fél többet tud kivenni a feltételek miatt a kasszából, mint a másik, akkor konfliktushelyzet keletkezik.

A tulajdonosok látták azt, hogy a mérleg nyelve a játékosok felé mutat, és hosszú távon jelentősek a különbségek. Meg nem erősített információk szerint az összbevétel 59%-a jutott a játékosok kezébe (4,7 milliárd dollár), 41% maradt a tulajdonosoknál (3,3 milliárd dollár). Ez vezette utóbbiakat arra, hogy 2008. május 20-án ellenszavazat nélkül, 32-0-s aránnyal elálljanak a jelenlegi CBA-tól 2011-től kezdve. A szerződésből való kihátrálás elsődleges következménye természetesen az, hogy az NFL idény megrendezése 2012 helyett csak 2010-ig lett garantált. 2009-et alig érintette a változás, 2010-ben viszont életbe lépett a CBA-ban szabályozott Final League Year. Ennek legfontosabb következménye az lett, hogy 2010-ben nem alkalmazott a liga salary capet, és sok egyéb, elsősorban free agencyben jelentkező módosulás történt. Lassan három év telt el a CBA-ból való kilépés óta, több mint 1000 nap, és nincs új alapszerződés. Ennek pedig az a következménye, hogyha 2011. március 4-ig nem születik meg az új CBA, akkor lockout következik be és a 2011-es NFL szezon elmarad, vagy esetleges gyors döntés esetén csúszik, rövidebb lesz. Ha azonban átlépjük ezt a dátumot, senki se számítson arra, hogy ami három évig nem sikerült, az most majd pár hét alatt bekövetkezik. Túl nagy a tét a két fél számára...

Az első év – állóvíz és politikai csatározások az NFLPA vezetéséért

A 2008. május 20-ai kilépés után hamar le akartak ülni a felek az első egyeztetésükre. Az első tapogatózó tárgyalásokra sor is került, de hamarosan nem várt esemény zavarta meg a készülődést. Augusztusban ugyanis elhunyt a játékos-szakszervezet (NFLPA) elnöke, Gene Upshaw, a Raiders korábbi Hall of Famer guardja. Utódjának megkeresése több mint fél éves folyamattá nyúlt, amelyet csak kívülről tudtak figyelemmel követni a tulajdonosok, akik türelmetlenek voltak, újabb és újabb képviselőik szólaltak fel a lassú folyamat ellen. Eredetileg 25 név szerepelt a potenciális utódok listáján, ezt 10-re szűkítették első körben. Tőlük kérték csak, hogy programjaikat ismertessék, majd megfelezték a létszámot. Az utolsó négy jelölt, Troy Vincent, Trace Armstrong, David Cornwell és DeMaurice Smith párharca politika szintű fordulatot vett. Kampányolás, a másiknak való alattomos betartás, és téves információk közzététele a sajtóban, erről szólt a jelöltek párharca. 2009. februárjában az SI.com egy érdekes hírrel szolgált, amely felhívta a figyelmet Troy Vincent egy hibájára, amit még 2007. decemberében követett el. Vincent, állítása szerint véletlenül egyik volt üzletfelének és barátjának átküldte e-mailben 41 ügynök szinte minden adatát, az ügyféllistától, egészen az ügynökök gazdálkodásáig minden szerepelt benne. Mivel az illető egy befektetési társaság vezetője, így könnyen visszaélhetett az információval. Pár nappal később közzétettek egy olyan történetet, amely szerint Gene Upshaw halála előtt vizsgálatot akart indítani Vincent ellen, mert tudta, hogy tudatosan szervezkedik, és haszonszerzés miatt küldte el a listákat, és váltott e-maileket.

A sokak által tudatosan szervezettnek tartott Vincent ellenkampány olyan szintre került, amely igényelte az NFLPA végrehajtó bizottságának összeülését a kérdésben. A tét az volt, hogy versenyben maradhat-e Vincent, vagy kizárják a jelöltek közül. A bizottság tagjai 7 igen (Drew Brees, Kevin Carter, Tony Richardson, Mark Bruener, Brian Dawkins, Donovin Darius, Keenan McCardell), és 4 nem (Mike Vrabel, Domonique Foxworth, Jeff Saturday, Kewin Mawae) szavazat mellett engedélyezték Vincent indulását. Ezek után jelent meg az újságcikk, amely a belső ügyet kiteregette, és Vincent tettét még fel is nagyította a tényekhez képest. Mivel az elnökválasztásra március közepén került sor, ne lepődjünk meg azon, hogy pár héttel előtte szivárgott ki ez az információ, és nem a tényleges megtörténése után, 2007. decemberében. A szavazás előtt Vincent volt a legesélyesebb a győzelemre (a 32 csapatképviselő szavazatainak körülbelül 2/3-át jósolták neki). Nem használt azonban az esélyes hírnevének az sem, hogy Matt Stover próbálta mentegetni a cikk közlését követően. Stover sokáig volt a végrehajtó bizottság tagja és 16 évet töltött csapattársai (Browns és Ravens) képviselésével. De ennél többet mond pár 2008-as e-mailje, amelyben Gene Upshaw lemondatását próbálta megszervezni, mert úgy gondolta, alkalmatlan a posztra, és a CBA tárgyalások véghezvitelére. Botrányok, kérdőjelek, alkalmassági kérdések, erről szólt az NFLPA elnökválasztás. Mindent áthatott a politika, a mögöttes szervezkedés, betartás. A Vincent ügy nagy nyilvánossága miatt az NFLPA rászorult arra, hogy független nyomozást indítson, amely hamarosan lezárult, mivel sikerült a legesélyesebb jelöltet megbuktatni...

Március közepén a szavazás a külső szemlélő által nem várt eredménnyel zárult, DeMaurice Smith lett az NFLPA elnöke, ráadásul első körben megválasztották. A többi jelölt eléggé ismert volt, hiszen Troy Vincent ötszörös Pro Bowler volt CB poszton a 90-es években. Már játékosként is nagyon népszerű volt, igazi vezető alkat, aki tökéletes szóvivője volt a játékosoknak aktív időszakában is. Trace Armstrong 15 évet töltött az NFL-ben DE-ként és ezek alatt 106,5 sackig jutott, nem tartották számon a legnagyobb sztárok között, de hosszú és produktív pályafutása mindenképpen tiszteletet parancsol. Vincent és Armstrong töltött már be fontos pozíciót a szervezetben visszavonulása után. David Cornwell egy NFL szerte ismert jogász, aki nagyon sok ügyben képviselt NFL játékosokat az elmúlt évtizedben. Cornwell indulása nyitotta meg az utat egy hasonló látásmódú ember színre lépéséhez, aki az amerikaifocihoz egyáltalán nem kötődött (igaz, egyetemen négy évig atletizált, és All-American is volt seniorként), ő volt DeMaurice Smith. Smith ügyvédként dolgozott korábban a Patton Boggs és a Latham&Watkins Washington DC-ben található irodáiban. Politikai kapcsolatai, tárgyalási rutinja és ügyvédi tapasztalata mind a többiek elé helyezték.
Sokan nagy jelentőséget tulajdonítottak már akkor is kinevezésének, mert úgy gondolták, a kinevezés magában hordozza azt az irányvonalat, ami a játékosok győzelméhez vezethet a tárgyalások folyamán. A megegyezést kereső Vincent és Armstrong, a NFL világában érintett Cornwell helyett egy olyan ember került a pozícióba, aki szó szerint képes mindent megtenni azért, hogy győzelemre vezesse a játékosokat és az NFLPA-t.

A második év – az álláspontok kialakulása és berögződése

Smith kinevezésével megindulhattak a tényleges egyeztetések a felek között, de ne higgyük azt, hogy minden simán ment a kezdetektől. Az első fél évben gyakorlatilag egy szám körül ment a vita a két fél között, amely végül ahhoz vezetett, hogy a tulajdonosok megváltoztatták/kibővítették kicsit a CBA felmondásának okait, hogy legalább ezt a kérdést át lehessen lépni és út nyíljon a konstruktív viták elé. Az NFLPA hangoztatta, hogy nem értik ezt az 59-41-es arányt, ami a jövedelmek elosztását illeti. Ők 50-52 %-ot látnak a játékosok oldalán az elmúlt 10 évben és 48-50 %-ot tulajdonosi részen. A különbség oka, hogy a tulajdonosok egy közel 10 %-os tételt még játékosokhoz tartozó költségként tartanak számon, az NFLPA pedig ezt tagadja, ők úgy gondolják, hogy az egy külön költség kategória. A játékos-szakszervezet természetesen azért találta meg magának ezt a számot, mert nekik alapvetően nagyon is jó az, ha a jelenlegi CBA feltételei szerint kötik meg újra a szerződést, és gyakorlatilag semmi sem módosul (egy tétel van, amellyel kapcsolatban módosítást terjesztettek be, erre még visszatérünk). Az NFL és a tulajdonosok erre átfogalmazták az okokat. A jövedelemelosztás alapú megközelítést felváltotta a költségszintű megközelítés.

A szemléletváltás után is maradt azonban a fókuszpont az a durván 1-1,5 milliárd dollárnyi pénzmennyiség, amellyel az NFL számításai szerint a játékosok többet kapnak a csapatoknál a bevételekből (több tanulmány 2-2,5 milliárd dollárról beszél, ez annak köszönhető, hogy a szétosztott revenueban már nincs benne egy 1 milliárd dolláros tétel, amit a tulajdonosok alapból kivonnak a szétosztásra szánt mennyiségből). Az NFL megközelítése alapvetően a növekvő költségeket hangsúlyozza. Hiába nőnek konstansan a bevételek, a fenntartási költségek növekedésének mértéke még nagyobb. Hivatkoztak a stadionok fenntartására, építtetésére (ezen a téren érveik egyik fő pontja a Giants Stadium 1976-os építési költsége (78 millió dollár) vs. a 2010-ben átadott New Meadowlands Stadium építési költsége (1,6 milliárd dollár)), a 2008-as gazdasági válság következményeire, és a bennragadó játékosfizetésekre (pl. amikor Michael Vick börtönbe vonult, akkor a hátralevő szerződésére eső aláírási bónuszok már kifizetésre kerültek, és a Falcons a fizetésképtelen Vicktől nem tudta őket behajtani) és természetesen a növekvő működési költségekre. Ha belegondolunk abba, hogy mely tételek azok, amelyekhez hozzá tud nyúlni egy NFL franchise tulajdonos, ha költséget akar csökkenteni, akkor egyértelműen a személyi jellegű ráfordítások és a működési költségek azok, amelyek nem feltétlenül függnek olyan arányban külső tényezőktől. A fenntartási, építési költségek mind-mind olyanok, amelyeknél az NFL franchise-oknak diktálnak más vállalkozások, és a felmerülő költségek nagy része hasonlóan működik. A működési költségek csökkentése eléggé nehézkes, és közel sem akkora tétel, mint a játékosoknak és alkalmazottaknak kifizetett bérköltség. Az NFL tulajdonosok éppen ezek miatt próbálnak mindent megtenni azért, hogy a játékosoknak kifizetett juttatásokat csökkentsék (ezáltal a játékosoknak jutó bevétel részt). A csapatok a gazdasági válság időszakában a jelek kezdeti érzékelésekor közel 300, később egyes jelentések szerint további 700 alkalmazottat küldtek el. Ők voltak az első áldozatok. A legmagasabb köröket sem kímélték azonban, Roger Goodell komisszár szerződés szerinti járandósága is 25 %-kal csökkent, és a liga alkalmazottainak fizetéseit is befagyasztották. Mindeközben a játékosok fizetéséhez nem nyúltak hozzá, hiszen nem is tehették meg a CBA rendelkezései miatt, ott az elmúlt évben, annak ellenére, hogy megváltoztak a free agency szabályai a cap nélküli év miatt, és visszafogták a játékosok nagyrészét a piacról, 6 %-os béremelkedés következett be ligaszinten, miközben az infláció éves szinten 1,1 % körül alakult. A 6 % nem tűnik drasztikusnak, de ha belegondolunk, hogy mennyivel kevesebb mozgás volt a 2010-es FA piacon, és mennyivel kevesebb játékos került új csapathoz (erre még visszatérünk a következő pontban), akkor már kicsit máshogy fest a kép.

Az NFL és a tulajdonosok azt szeretnék, ha a most általuk 59-41-nek mért arány 41-59-re változna. Ez annak a korábban említett körülbelül egy-másfél milliárd dollárnak az átcsoportosítását jelentené a játékosok pénztárcájából a tulajdonosokéba. Indokként azt hozzák fel, hogy ehhez a tételhez tudnak csak hozzányúlni igazán, és ez is a legjelentősebb költségük. Ezáltal egy sokkal kivitelezhetőbb, jól működő gazdasági modell teremtődne meg, amely az NFL hosszútávú fenntarthatóságát garantálná. Fontos tényezőként tekint az NFL ebből a szempontból a rookiek fizetésének jelentős csökkentésére, amellyel az NFLPA is egyetért. Miért lesz évről évre az 1/1-esként elkelt játékos a posztja legjobban fizetett játékosa, mikor még semmit sem tett le az asztalra a profik között? Sam Bradford többet keres mint Drew Brees vagy Aaron Rodgers? Jake Long a történelem legjobban fizetett OT-je lesz játék nélkül? Ugyanmár... Jogos kérdés ez mind játékosok, mind tulajdonosok szemével nézve. A megközelítésben azonban jelentős különbségek vannak. Mindkét fél csökkentené a rookiek béreit, ez a közös pont. A csapatok azt szeretnék, ha egyszerűen csökkenne a költség, és így kevesebbet költenének az újoncokra, javaslatuk alapján az első felszabadult 100 millió dollárt a visszavonult játékosok egészségügyi ellátására költenék. Az NFLPA ezzel szemben egyetlen igazán jelentős javaslatában azt terjesztette be, hogy igen, csökkenjenek ezek a rookieknak adott összegek, de az így megspórolt pénzt az NFL csapatok csoportosítsák át a rutinos, az NFL téren már bevált, sokat bizonyított játékosok számlájára. Tehát azt szeretnék elérni, hogy a veteránok fizetésének növekedése következzen az újoncok fizetésének csökkenéséből, ezáltal pedig az NFL franchise-ok ezen a téren semmit sem tudnának spórolni. A becsült 200 milliós évenként megspórolt összegből 150 milliót kapnának az alulfizetett játékosok, míg 50 milliót a visszavonult játékosok. Annyi lenne a következmény, hogy a rookiek kevesebbet, a bevált játékosok többet keresnének, a béreik közötti különbség pedig egyre tágabb lenne. Az érdekessége az NFLPA tervének az, hogy a rookie szerződések esetén megszabnák, hogy időtartamuk három év lehet, búcsút mondhatnánk a 6-7 éves dollártízmilliókat garantáló megaszerződéseknek. A probléma az, hogy a javaslat szerint ezután UFA (korlátlan státuszú szabadügynök) státuszúak lennének a játékosok, tehát bárki licitálhatna rájuk. Nagy pozitívuma az NFLPA tervének az, hogy ezáltal a három év alatt biztos draft bust kategóriába zuhanó játékosoknak nem kellene 5-6-7 évig fizetni a nagy semmiért. Hátrány a szabad piac nagy árversenye, amit az NFL nem is akar elfogadni, hatalmas segítség és spórolási lehetőség a jelenlegi rendszerben az egy éves RFA (korlátozott státuszú szabadügynök) státusz.

Az NFLPA képviselői elsősorban azért háborodnak fel, mert már a pénz átcsoportosítás is hatalmas érvágás, és emellett az NFL még szeretné, hogyha a játékosok 18 mérkőzést játsszanak az alapszakaszban a jelenlegi 16 helyett, növelve a sérülésveszélyt. Roger Goodell komisszár javaslata alapján ez úgy valósulna meg, hogy két preseason mérkőzés helyett két tétmeccs kerülne a versenynaptárba. A nézők számára érdektelen négy preseason találkozó Goodell szerint felesleges, és nem tart érdeklődésre számot, bőven elég lenne annak a fele. Ne lepődjünk meg, hogy ez nem tetszik a játékosoknak. Ki szeretne többet dolgozni kevesebb pénzért? Kissé túldramatizáltnak tűnhet ez az álláspont, de kétségtelenül van benne igazság, más egy edzőmeccs, és más a tétmérkőzés. Más-más arányban igényel koncentrációt, és a kezdő játékosok szereplésének mértéke is döntő különbség. Az NFLPA egyik tervezetében szerepel egy erre a pontra vonatkozó esetleges javaslat, amely végül ugyan beterjesztődött, de semmi garancia érvényesülésére. A játékosok a 18 alapszakasz mérkőzés, 2 preseason összecsapás modellt elfogadják, ha: a nem kötelező szezonbeli workoutok 14 hétről 5 hetesre vagy 20 naposra (heti 4 nap, napi maximum 4 óra) csökkennek, a training campek során csökkentik az ütközési lehetőségek számát, növelik a felszerelés nélküli edzések számát, két bye weeket építenek be a jelenlegi egy helyett, a rostert a jelenlegi 53 fősről 56 vagy 57 fősre duzzasztják, a fizetések mérkőzésarányos növekedése következik be, és a karriert követő egészségügyi ellátás viszonylatában új modellt dolgoznak ki.

Az NFL új gazdasági modellje alapjául szolgálhatna a liga hosszútávú növekedésének a tulajdonosok szerint. Nagyszabású terveik finanszírozása is az új modellben spórolt pénzmennyiségből következne be. Az NFL olyan dolgokat említett meg ezekben a kérdésekben, mint a játékosok biztonságának fokozása, a visszavonult játékosok kérdése (anyagi problémák és játék miatt kialakult egészségügyi problémák költségeinek átvállalása), a los angelesi franchise létrehozásához szükséges stadion építtetési költségeinek biztosítása, esetleges más városokban hasonló projekt indítása, a nemzetközi terjeszkedés, elsősorban még több Egyesült Államokon kívüli mérkőzés megrendezésével, új technológiák tesztelése, alkalmazása, a szurkolói- és a mérkőzéseket otthonról követőknek nyújtott szolgáltatások körének bővítése.

Az NFLPA pedig görcsösen ragaszkodik ahhoz a bevételhez, amely eddig járt nekik, nem akar engedni, sőt, inkább védekeznek újabb és újabb indokokkal. Ezek közül a legfurcsább az volt, amikor bejelentették, hogy nem látnak bele eléggé a csapatok pénzügyeibe, nem látják ezeket a számokat, és bevételekkel szemben nagyobb arányban növekvő költségeket... Aztán a legtöbb szakértő elgondolkodott, és rájöhetett, hogy nagy igazság rejlik ebben. Amerikai szabályok szerint ugyanis csak a Packers köteles a 32 csapatból nyilvánosságra hozni éves beszámolóit, mert ők az egyetlen részvényesek tulajdonában levő franchise. Egy mérlegből és eredménykimutatásból pedig nem lehet mind a 32 csapatra általánosítani. A fennmaradó 31 csapat tulajdonosai nem akarnak részletes kimutatásokat az érdeklődők rendelkezésére bocsátani, ha már törvényileg nincsenek rá kötelezve.

2010 tavaszára ezek az álláspontok véglegesen berögződtek, minden egyes találkozón ragaszkodott az NFLPA a korábban kiharcolt, jelenleg álló bástyák fenntartásához, az NFL és a tulajdonosok pedig a módosítást szorgalmazták, és melléállítottak bizonyos jövőbeni projekteket is, mint a változtatásokra okot adó érveket.

A harmadik év – állóháború, készülődés a lockoutra

A 2010-es év első fele során nem közeledtek egymás felé az álláspontok, a felek egyeztetései állóháborúvá váltak. Az NFLPA sorra vette azokat a projekteket, amelyeket az NFL a jövőben meg akar valósítani. Sokkal azonosulni tudtak, de nem láttak mögötte kidolgozott terveket (pl.: a visszavonult játékosok segítése szimpatikus dolog, csak a kivitelezés nem annyira egyértelmű), vagy nem is értettek vele egyet (pl.: a játékos-szakszervezet is tudja, hogy a nemzetközi terjeszkedés mennyire fontos, de a játékosok ha publikusan nem is, de annyira nem lelkesednek azért, hogy Európába, bővítés esetén ne adj Isten Ázsiába kell repkedniük szezon közben). A stadionépítésnél pedig kiemelték, hogy az önerő mellett bizony az államok is besegíthetnek, 1990 óta nem kevesebb mint 28 stadiont építettek vagy újítottak fel, és a beruházás költségeinek átlagosan 65 %-a állami forrásból származott. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy ezen a téren csökkenő trendeket tapasztalunk, egyre kevésbé vonódnak be hasonló projektekbe az állami szektorból. A New Meadowlands Stadium építési munkálatai során szinte nem is tapasztaltunk ilyet, de azt érdemes megemlíteni, hogy a játékosok az NFLPA-n keresztül 800.000 dollárral hozzájárultak a projekthez, míg az új Cowboys Stadium esetében 300.000 dollárral. A két új stadion építése azonban a többi franchiset is erre sarkallja, a történelem folyamán láthattuk már, hogy pár korszerű stadion felhúzása stadion építési lázat indított be.

Szeptemberben döntött végül úgy az NFLPA, hogy a nem haladó egyeztetések miatt hangnemet vált, mindezt annak ellenére, hogy a játékosok minden eszközzel ragaszkodnak állítólag ahhoz, hogy 2011-ben is legyen szezon, ne kerüljön sor az NFL működésének megszakítására. DeMaurice Smith szeptemberben felhívta a csapatok figyelmét arra, hogy milyen előnyei vannak az NFLPA decertifikációjának egy esetleges lockout esetén. A decertifikáció lényegében a szakszervezet feloszlatását jelenti, méghozzá jelen esetben a játékosok részéről, erre március 4-én kerülne sor. A feloszlás után is megmarad azonban az NFLPA szervezeti felépítése, csupán elveszti jogai nagy részét és mint egyszerű vállalkozás viselkedik a továbbiakban. A jogok elvesztése érinti a játékosok képviseleti jogának elvesztését a ligával szemben, a marketing és liszensz jogok elvesztését, a kollektív alkuban való részvétel lehetőségét. Ha elvesztik a kollektív alkuban való részvételt, akkor ennek mi értelme van, adódhat a kérdés... Az NFLPA mint szervezet minden egyes egyoldalú NFL tervezetet megtámadhat a bíróságon, méghozzá a tulajdonosok összejátszása miatt. A jelenlegi CBA szabályozása tiltja, hogy az NFL tulajdonosokat az NFLPA beperelje az Antitrust Law (trösztellenes törvény) értelmében kartell jellegű összejátszás miatt. Ha az NFLPA feloszlatása megtörténik a játékosok részéről, akkor viszont a szervezet beperelheti március 4-ével kezdődően a tulajdonosokat ilyen tevékenységért. Ha addigra minden csapat úgy dönt, hogy beleegyezik a decertifikációba, a feloszlatás megtörténik, és a tulajdonosok perelhetőek lesznek. Ha nem kerül sor erre, akkor legalább fél évet csúszhat a jogi lépések sora a játékosok részéről, de ne féljünk, ez biztosan nem következik be.

Legutóbb 1987-ben decertifikálták az NFLPA-t, akkor 1993-ig tartott ez az állapot, amikor ismét szakszervezetté váltak. Akkor hatalmas bírósági csatározások árán (Reggie White vs. NFL settlement - No. 4-92-906 (D. Minn.)) sikerült kiharcolni az 1993-as CBA-t, amely mindkét fél számára hozott jót, a játékosok megkapták a free agencyt, a tulajdonosok pedig a salary capet. 1993-ban David Doty, federal judge állt a megegyezés mögött, aki valószínűleg a mostani CBA vitában is betölti majd a döntnöki szerepet. 2008. februárjában Doty úgy döntött, hogy CBA ellenes lenne, ha Michael Vicktől visszakövetelnék a kifizetett roster bónuszokat (roster bónusz akkor jár egy játékosnak, ha adott időpontban a rosteren tartózkodik, és mivel Vick rosteren volt a kérdéses időpontokban, így jogosan hozta ezt az ítéletet), ellenben az aláírási bónuszok visszakövetelhetőek (hiszen azokat előre kifizetik, és a szerződés hosszában érvényesek, magyarul ha még a játékosnak x éve hátra van a szerződéséből, és azt nem tudja kitölteni, akkor azokat a bónuszokat visszakövetelheti a csapat, az egy másik kérdés, hogy a Falcons ezeket nem tudta behajtani Vick anyagi helyzete miatt). Dotyt az ítélet után részrehajlással vádolta meg az NFL az NFLPA felé, és felkérte, hogy mondjon le CBA vitákkal kapcsolatos döntéshozó pozíciójáról. Miután Doty nemet mondott, az NFL bírósági úton kezdeményezte megbuktatását, immár második alkalommal, de ezúttal sem jártak sikerrel a tulajdonosok, Doty maradt a helyén. Az ő jelenléte mindenképpen pozitívnak tekinthető, ha a játékosok szemével nézzük a dolgokat, Doty ugyanis az évek során bizonyította, hogy az ésszerű döntések híve, a hatalmi befolyásolási törekvésekkel, nyomással nála nem sokra mennek a tulajdonosok.

Szintén jó hír a játékos-szakszervezet számára az American Needle vs. NFL vitában született tavalyi döntés. Az American Needle elsősorban sapkákat, egyéb fejfedőket értékesített egyes csapatok emblémáival a 2000-es éveket megelőzően. Erre a csapatoktól kapott engedélyt. Amikor az NFL a Reebokkal megegyezett, az egyezmény megtiltotta minden más gyártónak a csapatok jelképeivel ellátott felszerelések, ruházati cikkek előállítását. Ezáltal az American Needle kiszorult a piacról, már ami az NFL-lel kapcsolatos termékek értékesítését illeti. A vállalkozás nem fogadta el a helyzetet, District Courtra (kerületi bíróság) vitte az ügyet, és azzal érvelt, hogy az NFL maga nem köthet ilyen szerződést, mert 32 versengő franchiseból áll. Magyarra fordítva megtámadták, hogy az NFL felléphet-e egy entitásként, ha nem, akkor trösztnek minősül, és érvényesíthető rá az Antitrust Law. Az NFL kifelé azt hangoztatja, hogy a 32 franchise csak a pályán verseng, a piacon nem, ezért nem tekinthető trösztnek, és ezért járhat el minden téren egy entitásként. A District Court úgy döntött, hogy az NFL egy entitás, nem is kellett több a tulajdonosoknak, amikor meghallották, hogy az American Needle fellebbezne, ők maguk szorgalmazták azt, hogy az ügyet a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) vegye napirendre. Ennek értelme az volt, hogyha a legfelsőbb bíróság is úgy dönt, hogy az NFL egy entitás, akkor semmire sem megy az NFLPA a decertifikációval  a CBA tárgyalások során, az NFL nem támadható az Antitrust Law értelmében. A Supreme Courton az NFL 2010. májusában 9-0-ás szavazati aránnyal vereséget szenvedett, így megmaradt az NFLPA esélye a decertifikáció révén történő befolyásolásra. Az ügy így visszakerült a District Courtra, de a lényeg az, hogy a legfelsőbb bíróság egyöntetűen megmondta a világ legnagyobb sportligájának, hogy nem tehet egyoldalúan azt, amit akar.

A decertifikáció volt az első jele annak, hogy az NFLPA nem annyira bízik a megegyezésben, sőt, előre készíti a játékosokat arra, hogy mit is kell tenniük lockout esetén. Ekkor kezdett el kirajzolódni először előttünk egy NFL és NFLPA közötti jogi procedúra képe.

Októberben az NFL lépett a decertifikációra, három lépcsős tervet juttatott el alkalmazottaihoz, amely egy esetleges elmaradó vagy csonka szezon esetén történő bérezésükről szól. Pontos részleteket erről nem tudunk, nem szivárogtak ki, csupán nem hivatalos forrásokból van információnk. Ezek szerint csökkentett alkalmazotti fizetésekről van szó egyes körökben, mások esetében fizetés nélküli távollétet tartalmazott, míg harmadik opcióként csonka szezon esetén mérkőzésarányos bérezés lehetőségét vetette fel. Érdekesség, hogy az NFLPA szerint már a kilépés előtt másfél évvel, 2007. februárjában építettek az edzők és alkalmazottak szerződésébe olyan kitételeket, amelyek egy esetleges hosszú lockout esetén 50%-ra mérséklik a fizetést, adott nappal a lockout kezdete utána automatikus jogviszony megszűnést jelentenek, és még sorolhatnánk. Mi több, az NFL előkészületeit jelzi Bob Batterman 2008. márciusi tanácsadói kinevezése is, Batterman volt a 2004-2005-ös NHL lockout értelmi szerzője és elsőszámú problémamegoldója. 2010. februárjában ezután pozícióhoz juttatták azt a Troy Vincentet, aki elvesztette az NFLPA elnökválasztást, hogy jobban ismerjék az NFLPA-ben nagyon járatos Vincent révén az ellenfelet. Sőt, a tavalyi újoncjátékosok szerződései is úgy vannak időzítve, hogy a bónuszok a szokásos március helyett az első alapszakaszmeccshez vannak kötve, tehát ha nem lesz idény, nem is kell őket kifizetni.

Az NFL novemberben bejelentette, hogy egy esetleges lockout esetén két évig tudja finanszírozni a stadionokra felvett hitelek törlesztését, és egy éves szünet áthidalására 900 millió dollárt halmozott fel, ami csapatonként 28 millió dolláros hozzájárulást jelent. A 28 millió dollár két részből tevődik össze, egyrészt 10 millióból amely amiatt jelentkezik, hogy cap nélküli évben az NFL-nek nincs kötelezettsége arra, hogy a játékosok nem egészség irányultságú biztosításait finanszírozzák (pl.: életbiztosítás), 18 millió pedig a ki nem osztott bevételekből (revenue). Ezzel szemben a játékosok sem állnak üres kézzel, hiszen az NFLPA 200-250 milló dollárt halmozott fel elsősorban a játékosok tagdíjaiból, és egyéb levonandó tételekből, amelyet a csapatoknak a játékosok fizetése után kell az NFLPA számlájára átutalni. Érdemes kiemelni azt is, hogy az NFL úgy hosszabbította meg tv szerződéseit a DirecTV-vel, a Fox és CBS társaságokkal, illetve legújabban az ESPN-nel, hogy azok kifizetéseket garantálnak akkor is, ha nem rendeznek idényt. Ez körülbelül 6,5 milliárd dollár bevételt jelent 2011-re az NFL számára, még szezon nélkül is. Ezt meg is támadta az NFLPA független szakértő előtt, mert bizonyíthatónak találták, hogy az NFL tudatosan dolgoz ki ilyen szerződéseket, amelyek könnyítik a helyzetét lockout esetén. Végső célként úgy vélik, hogy ezek a tv-s szerződések is arra szolgálnak, hogy a játékosok legyenek hamarabb türelmetlenek, és alkudjanak meg, a hosszú távra jobban tartalékoló tulajdonosokkal szemben. Smith korábban bizakodott, hogy esetlegesen ki lehetne azt harcolni, hogy ezeket a bevételeket is megosszák a felek, de ebben az irányban eddig számukra pozitív döntést nem hoztak.

December elején DeMaurice Smith levelet intézett a játékosokhoz, amelyben kérte őket, hogy az egyre nyilvánvalóbb lockout miatt utolsó három mérkőzésre jutó gamecheckjüket ne költsék el, és konzultáljanak tanácsadókkal a kieső bevételek miatti esetleges nehézségeikkel kapcsolatban. Egyúttal Smith felhívta a játékosok figyelmét arra, hogy egy esetleges lockout esetén a liga megszünteti a játékosok egészségbiztosítását. Ez azt jelenti, hogyha a lockout időtartamában valamilyen egészségügyi problémájuk merül fel, nekik kell kifizetni a költségeket. Nagy felháborodást keltett a dolog a játékosok körében, különösen azoknál, akiknek várandós felesége várhatóan az esetleges lockout alatt ad majd életet gyermekének. Az NFLPA emellett hozzátette, hogy a probléma felülvizsgálatát kéri, mert a CBA egy pontjában utalás van a biztosítás fenntartására annak az évnek a végéig, amikor az adott játékost elbocsátották vagy más okból nem tudott dolgozni.
Az egészségbiztosítási rendszerrel igen sokrétű a probléma egyébként ezen kívül is, több játékos kijelentette, hogy hatalmas gond, hogy legalább három aktív év kell ahhoz, hogy a karrier után öt évig járjon az ingyenes orvosi ellátás. Különösen akkor felháborító ez, ha belegondolunk, hogy 3,6 év átlagosan egy NFL karrier hossza.

A játékos-szakszervezetnek a szezon kezdetét követő 90 napon belül van lehetősége arra, hogy a tulajdonosok viselkedése miatt esetleges collusion claimet (összejátszási panasz) nyújtson be, amelyet egy független döntéshozó vizsgál felül. Ez azt jelenti, hogy összejátszással vádolják a tulajdonosokat egy konkrét kérdésben. Az NFL engedélyt adott az NFLPA-nek, hogy december 8-a után, a 90 nap elteltét követően is lehetősége legyen erre. Január közepén éltek is ezzel Smithék, és meg nem erősített hírek szerint a tulajdonosokat az előző free agencyben való összejátszással vádolják. A vád az eseménytelen RFA piaccal kapcsolatos. Mint ismert, salary cappel rendelkező évben RFA-nak (korlátozott státuszú szabadügynök) az minősül, akinek lejárt a szerződése és három NFL szezonon van túl. Cap nélküli évben a három, négy és öt év NFL rutinnal rendelkező játékosok is RFA-k. Ha belegondolunk, hogy egy NFL rookie 21-23 éves általában, akkor láthatjuk, hogy a 24-28 éves, még kiforrás időszakában levő, vagy a franchise jövőjét jelentő játékosokat igyekszik a rendelkezés kivonni a szabad licitek alól és egy évre korlátozza fizetését egy adott összegben. Az RFA játékosok egy éves szerződésajánlatot (tendert) kaphatnak csapatuktól, de emellett tárgyalhatnak más csapatokkal is. Négyféle tender van jelenleg az NFL-ben. Beszélünk első és harmadik körös tenderről, első körös tenderről, második körös tenderről, és draftolásfüggő tenderről. A körök ezekben az ajánlatokban arra utalnak, hogy az adott csapat milyen kompenzációt kaphat a játékosért, ha a másik csapat ajánlatát nem matcheli (nem tesz hasonló ajánlatot). Az NFLPA arra építi álláspontját, hogy a szokásosnál jóval több, 216 RFA játékosból csak egy játékost próbáltak meg elcsábítani másik csapattól, és írattak vele alá offer sheetet (amit végül nem matchelt csapata, így került Mike Bell New Orleansból Philadelphiába). 2009-ben sokkal szegényesebb piac mellett 55 játékosból 7 írt alá offer sheetet, igaz egyikük sem váltott csapatot. A passzivitás a piacon - annak ellenére, hogy sok kiváló játékos elérhető volt - azt mutatja Smithék szerint, hogy a tulajdonosok összejátszottak azt illetően, hogy a játékosok fizetései alacsony szinten maradjanak. Nem jelentkeztek olyan játékosokért, akik Pro Bowlerként egészen nevetséges pénzért játszottak. Nem jelent meg senki például a kiváló WR-ért, Vincent Jacksonért, vagy az NFL egyik legjobb guardjáért, Logan Mankinsért, akik a tender alapján 3,268 millió dollárt kerestek (volna) idén. Az egész egyszerűen hihetetlen, hogy 31 csapat gondolta úgy, hogy Jackson vagy Mankins nem érne számára ennél többet (az offer sheet keretében a tender értéknél többet kell ajánlani), plusz egy első és egy harmadik körös picket. Az RFA kérdésen kívül még egyéb, nem ismert témakörök is felmerülnek a collusion claimben.

Az elmúlt fél év eseményei mind a hosszútávú jogi csata képét vetítik elénk, és elveszik annak lehetőségét, hogy megegyezés szülessen a felek között március 4-ig. A collusion claim kapcsán kiderült, hogy a felek nem találkoztak novembertől január végéig. A lockout elkerülése jelenleg csodának tűnik, és a jelek arra mutatnak, hogy egyik fél sem úgy áll hozzá a dolgokhoz, hogy itt rövid időn belül megegyezés születhessen. Egy dolog gyorsíthatja fel az egyeztetéseket, ez pedig a határidő közelsége, de mivel mindkét fél viszonylag jól bebiztosította magát egy esetleges lockoutra, így túlságosan nem bizakodhatunk. A legújabb hírek szerint sor kerülhet a Kongresszus bevonására is az ügyben, ami tovább bonyolíthatja az eddig sem politikamentes folyamatot. Amíg a két fél főleg PR tevékenységet folytat (Goodell és főtárgyalója bejelentik, hogy 10, illetve 5 millió dolláros éves keresetüket lockout esetén 1 dollárra csökkentik, erre pedig Smith rákontráz azzal, hogy ő 68 centtel is kiegyezik, ha Super Bowlig megegyeznek a felek), és nem haladnak a tárgyalások, addig nem lehetünk optimisták.

Lockout 2011

Mire idáig elértünk, valószínűleg már sokan bekarikázták naptárukban március 4-ét. Ha addig nem lesz megállapodás, akkor az NFL álláspontja alapján lockout következik be. A liga működése leáll, a játékosokat a tulajdonosok kizárják szerződésükből.

Amennyiben erre sor kerül, akkor valószínűleg kitűz az NFL egy határidőt, ameddig történő esetleges megállapodás esetén még megmenthető a 2011-es szezon, pl. egy nyolc mérkőzéses alapszakasszal. Amit biztosan tudunk, az az, hogy a jelenlegi CBA március 3-án érvényét veszti, onnantól semmi sincs szabályozva. Nem kerül sor free agencyre, minicampre, training campre, preseasonre, semmire, amíg nem lesz elfogadva az új CBA. Ez szabályoz mindent majd a továbbiakkal kapcsolatban, a szerződések továbbvitelét, a free agency lebonyolítást, magát, az NFL működését. Kivételt képez a 2011-es draft, amelyet le kell bonyolítani. Ott sem lesz azonban addig szerződéskötés, amíg nincs új CBA. Sokan kétségbe vonták azoknak a döntését, akik másod- vagy harmadévesként visszamentek egyetemükre (elsősorban Andrew Luck kapcsán), mert sok pénztől esnek el. Senki sem mondta viszont azt, hogy a tervezett rookie salary cap nem fog a 2011-es drafton elkelt játékosokra vonatkozni. Ami biztos, az csak az, hogy a draftra jelentkezett underclassmen és senior játékosoknak a jogait lefoglalják majd a csapatok. A drafttal kapcsolatos legfontosabb változások lockout esetén: Lehet jövőbeli draft pickeket cserélni, de tilos ezekbe a tranzakciókba játékosokat bevonni, tehát a draft napi játékos tradekre ezúttal nem kerül sor. Az UDFA-k (nem draftolt szabadügynökök) draftot követő szerződtetése elmarad, aki UDFA, az is marad addig, amíg a lockout tart és nincs új CBA.
Január 27-én az NFL bejelentette, hogy szerintük kioszthatóak a franchise és transition tagek attól függetlenül, hogy lesz-e lockout vagy sem. A tagek kiosztásának időszaka minden évben 22 nappal az új szezon első napja előtt kezdődik (február 10.) és 8 nappal előtte zárul (február 24.) a CBA szabályozása szerint. Valószínűleg az NFLPA meg fogja támadni ezt, hiszen egyrészt a jelenlegi CBA nem szabályozza a 2011-es free agencyt, amelyhez ez a rendelkezés tartozna, illetve nem beszélhetünk március 4-éről, mint egy új szezon első napjáról sem (ha lockout következik be), csupán azt mondhatjuk, hogy március 3. volt az elmúlt szezon utolsó napja.

Fontos, mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy mi lesz a játékosokkal. Mielőtt azonban velük foglalkoznánk, meg kell említeni azokat az alkalmazottakat, akik a csapatoknál tevékenykednek. Bizony sokuknak a lockout egyenlő lenne a munkanélküliséggel, és ők nem is keresnek olyan jól, mint a sportolók... A játékosok egészen addig, amíg van remény az NFL szezon megtartására, valószínűleg nem fognak lépni. Ha a határidőt átléptük, akkor viszont a felmerülő lehetőségeiket kell értékelniük, ezek között szerepelhet az, hogy más ligákban próbálnak meg játszani, vagy pihennek és/vagy más jellegű vállalkozásaikra/munkájukra építve vészelik át az időszakot.

Két olyan utat tartok igazán játhatónak a játékosok számára, amelyek ténylegesen jó lehetőségeket tudnánk teremteni megélhetésük finanszírozására, az egyik kevésbé körülményes (UFL), a másik kreativitást igénylő (saját liga felállítása). Olyan dolgokra ne nagyon számítsunk, hogy majd Európába jönnek játszani a játékosok, mint az NHL lockoutnál és nehezen tudom elképzelni, hogy tömegével áramoljanak Kanadába (CFL) és az Aréna ligába (AFL), mivel ott a szabályozások és/vagy a jelenlegi nehézségek útjában vannak egy NFL lockout esetén kibontakozó átfogó változásnak, fizetések terén történő jelentős előrelépésnek.

A legnagyobb esélye annak van, hogy a kevésbé körülményes utat választva a 2009-ben alakult UFL-ben játszanak majd a sportolók. Ugyan kevés a csapat a jelenlegi játékosmennyiség befogadására, de alakulhatnak addig még gárdák a helyzetre való tekintettel. Sokan úgy is gondolják, hogy a UFL létrehozása mögött végső soron az NFL lockoutból való profitálás állt. Ezt támasztja alá az a váz, amely alapján a kezdetekkor a UFL-t felépítették. Ennek értelmében a UFL első éveiben megvalósíthatónak tartották azt, hogy a játékosokra a csapatok  12-20 millió dollárt költsenek, csapatonként tíz játékos érjen el 1 millió dolláros fizetést. A jelen persze még nem tart ezen a szinten, talán éppen a lockout kell ahhoz, hogy ezek a számok realizálódjanak. 2009-ben az átlagos kereset a UFL játékosok körében 35.000 dollár volt, ami 2010-re 50.000 dollárra változott. Ezzel együtt növekedett a liga győzelméért járó prémium 10.000 dollárról 20.000 dollárra, és a második helyen záró csapatok játékosai is kaptak 10.000 dollárt 2010-ben. A legjobban kereső játékosok bére (ezek többnyire a QB-k) 200.000 dollár körül mozog jelenleg. Ezek a számok még mindig messze vannak a 2010-es NFL fizetési minimumoktól (az 320.000 dollár és 855.000 dollár között mozog a játékosok idényben kifejezett tapasztalatának függvényében), de itt legalább megvan a bővülés esélye, mivel nincs CBA, ami adott esetben határt szabjon a lehetőségeknek a következő szezonokban. A Versus és HDNet (utóbbi mögött a milliárdos NBA franchise tulajdonos, Mark Cuban áll) csatornákkal meglevő szerződések, és a liga kapcsolatai lehetővé teszik az egy szinttel feljebb lépést. A másik, kevésbé valószínű, és nagy kreativitást igénylő terv lehet, hogy a játékosok saját ligát kreáljanak. Az NFLPA ennyi remek játékossal, egy kis képzelőerővel akár meg is teremheti az alapokat. Nagyon sok olyan stadion van az USA-ban, amit fel lehetne használni, és sok tv társaság is, amelynek nem partnere az NFL (ezek közül pl. a TNT biztos sokkaknak eszébe jut).

Nézzük meg közelebbről a másik két alternatívát, a CFL-t és AFL-t is. Mindkét liga szabályrendszerét tekintve jelentősen különbözik az NFL világától, de nem is ez a legnagyobb gond. A CFL (Canadian Football League), mivel csapatai Kanadában székellnek, így nem igazán tudja azokat a piacokat elérni, amelyek egy lockoutkor kihasználatlanul maradnak. Erre természetesen jöhet az a kérdés, hogy miért ne lehetne az USA-ba terjeszkedni? Ezt a CFL nem tenné meg, próbálkoztak ilyennel, de hatalmas bukás lett belőle. 1992 és 1995 között próbáltak belépni az amerikai piacra, az akkor NFL nélküli, de futballszerető közönségéről híres helyeken próbálták megvetni lábukat, de egyszerűen veszítettek a college focival szemben és majdnem belebukott a liga a projektbe. A viszonylag sikeres vállakozásaik között szerepelt a baltimore-i franchise, a Baltimore Stallions (a Colts 1984-ben hagyta el a várost, a Ravens 1996-ban érkezett), amely két évig élt, jogutódjuk, a Montreal Alouettes a jelenlegi kétszeres Grey Cup címvédő (a Grey Cup a CFL döntője, illetve a liga győztesének díja). A CFL-NFL viszony is kicsit útjában áll annak, hogy itt tömeges vándorlás kezdődjön meg, bár az utóbbi években csökkent a függőség. 1997-ben, miután kiderült, hogy a CFL nem tud az NFL vetélytársa lenni az Egyesült Államokban és pénzügyi gondba is került, az NFL segítette ki őket. 4 millió dolláros hitelt adott nekik az NFL, és segített abban, hogy a CFL a lehető legelőnyösebb tv-s szerződéseket harcolja ki. Mindkét liga CBA-jába bekerült a másikra vonatkozó rész, amely kizárta a CFL szerződéssel bíró játékosok leigazolását az NFL-be és viszont, de engedélyezte, hogyha a CFL játékosok szerződésében egy opciós kitétel van, akkor az opció évében ingyenesen az NFL-be távozhassanak (ez az opciós lehetőség 2012-től megszűnik).

És ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami megnehezíti a CFL helyzetét a UFL-lel szemben a földrajzi akadályok mellett. A CFL CBA-ja ugyanis 2013-ig limitálja a liga lehetőségeit. A salary cap 2011-re rögzítve van 4,3 millió kanadai dollárban, a játékosoknak fizetendő minimális bér pedig 42.000 kanadai dollárban (a kanadai dollár és az amerikai dollár árfolyama között minimális a különbség). Az átlagos fizetés (50.000 kanadai dollár) és legmagasabb fizetések (150.000 kanadai dollár) terén nincs jelentős különbség a UFL és a CFL között, de a CBA sajnálatosan behatárolja a csapatok lehetőségeit. Ehhez jön még a meglévő tv-s szerződés és a játékoskeret limit. A CFL 2008-ban állapodott meg a TSN kanadai csatornával egy 5 éves 80 millió kanadai dollár összértékű szerződésről, amely kizárólagos jogot ad ebben az időszakban a CFL mérkőzések közvetítésére a csatornának. A csomag 72 alapszakasz-, és  4 playoff mérkőzést, valamint a Grey Cupot tartalmazza. A népszerűségben az NHL mögött fényévekkel kullogó CFL a csatornának 1,5-2,5 millió közötti nézettséget hozott a playoff időszakában összecsapásonként az elmúlt évben. A CBA-ba épített játékoskeret limit egy másik nehezítő tényező. A 46 fős roster tagjai közül a mérkőzésen 42-en aktívak. A rosteren 3 QB szerepelhet, és ők származhatnak akár mind külföldről (a szabálykönyv szerint lehetnek ún. import játékosok), de csak ezen a poszton nyitott ennyire a liga. A játéknapon nevezett további 39 játékosból csupán 19 lehet import, tehát a 42 aktív főből csupán 22 lehet külföldi. A 24 kezdőjátékosból pedig legalább 7-nek kanadainak kell lennie.

Az AFL (Arena Football League) az elmúlt két és fél évben nem akármilyen folyamaton ment át. 2009-ben csődbe ment és új ligát kellett alapítani, hogy a játék tovább folytatódhasson 2010-től. 2009-et megelőzően a játékosok bérei hasonló szinten mozogtak, mint a CFL és UFL fizetések. Sőt, az átlagos fizetés egyenesen magasabb volt, a maga 80.000 dollárjával. A minimális kereset 31.000 dollár volt, míg a legjobban fizetett játékos, a volt Oregon QB, Tony Graziani 2005-ben három évre 1 millió dollárért írt alá a Philadelphia Soulhoz. A 2010-es újjáalakulás azonban mindent megváltoztatott. A csapatok helyett az AFL fizette a játékosokat, és a legtöbben úgy érezhették, mintha egy fél-profi ligában szerepelnének. Mérkőzésenként a játékosok 400 dollárt kaptak, kivéve a három, csapatonként kiemelt „sztárt”, akik 1.000 dollárt kereshettek meccsenként, de ezért azzal „fizettek”, hogy részt kellett venniük a liga promótálásában. A viszonylag alacsony keresetek mellett azonban még egy érdekességre felhívjuk a figyelmet, mégpedig arra, hogy az AFL televíziós partnere 2010-ben és 2011-ben nem más, mint az NFL Network, amely az NFL televíziója. Pontosan nem ismerjük a részleteket, de ne lepődjünk meg, hogyha szerepel egy olyan kitétel a szerződésben, amely az egyezség felbontását eredményezi, ha az AFL NFL játékost szerződtetne lockout esetén... Természetesen az AFL sem a legrosszabb megoldás még a játékra, van nagyon sok fél-profi liga is az Egyesült Államokban, amelyek legalább a kiemelkedő sportolókat díjazzák annyira, hogy a játékosok nagy nehezen meg tudjanak belőle élni.

Lesznek olyan játékosok is, akik megtehetik, hogy egy idényt pihennek, az NHL lockoutkor is sokan voltak, akik azt mondták, hogy végre annyi év hajtás után pihenhetnek kicsit, jobb ez, mintha valahol megsérülnek, vagy éppen olyan pozitív a meggyőződésük a közeljövőbeli megegyezést illetően, hogy nem is gondolnak át ilyesmit. Illetve lesznek olyanok is, akik más tevékenységek révén tartják el magukat és családjukat. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy az offseasonökhöz hasonlóan, sőt még nagyobb számban találkozunk majd rendőrségi ügybe keveredett játékosokkal... Sajnos, sok profi játékos, ha nem néznek a körmére, ha nincs semmi határidős dolga, ami lekösse, képes akármilyen butaságot elkövetni.

Még egy érdemleges kérdésre térnék ki, amely a tulajdonosok lépéseit illeti. 1987-ben, amikor a játékosok sztrájkoltak, az NFL csapatok helyetteseket szerződtettek. Visszatértek visszavonult játékosok, olyanok kaptak szerződést, akiknek korábban esélyük sem volt NFL szintig jutni, szinte bárki, aki elérhető volt, szerepelhetett. Akkor sem volt népszerű intézkedés, ma viszont sokkal eladhatatlanabbnak tűnik. Érdekes lenne elfeledett játékosokat ismét NFL mezben látni, olyanokat, akik kikoptak a ligából, vagy kijátszották magukat (JaMarcus Russell például), UFL játékosokat, de nem hiszem, hogy ez bekövetkezik. Ha mégis felmerülne egy esetleges lockout esetén ilyen, akkor reális esély van arra, hogy egy szezonra felcserélődjenek a ligák, a UFL-ben megjelenjenek közismert NFL játékosok, az NFL-ben pedig a UFL játékosok szerepeljenek. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a UFL már 2009-ben is 150.000 dollárt kért minden egyes idény közbeni átigazolás után az NFL-től. Vajon hogyan változna ez a szám lockout esetén?

Gaál Sándor (gsn)