NCAA eredménykövetés NCAA eredménykövetés - 1 aktív topik

Heti Körképek - 7. hét - 2. rész

A második adag körkép is olvasható mostantól.

 

NFC South - Fazekas Dániel (Deny) és Parrag Zsombor (shawnka)
 
Az Atlanta a Playoff célok életben tartásáért dacolt Detroitban, a Tampa Londonban próbált szerencsét nem sok sikerrel, a Carolina idén először játszott úgy végig, ahogy valóban tudnak, a New Orleans pedig úgy hagyta helyben az Indianapolist, ahogy azt nagyon ritkán látni a profi futball világában.
 
Atlanta Falcons(4-3) (@Detroit Lions, 23-16)
 
Nem volt könnyű dolga Mike Smith fiainak vasárnap este, hiszen az addig mindössze egy vereséggel rendelkező, igen lelkes Detroit állt a Falcons kapaszkodásának útjában. Az Atlanta számára remekül kezdődött a mérkőzés, Matt Ryan TD-t futott, bár jelentősen megkönnyítette a dolgát, hogy előtte két DPI-t és egy Encroachment szabálytalanságot láttak a játékvezetők, így az 1 yardos vonalról meg tudta oldani a szituációt. Ryan hozta idén szokásosnak mondható produkcióját: 218 yardja mellett a levegőben is elért egy TD-t – ezt Roddy White kapta el – viszont dobott két interceptiont is, amivel nagyjából partiban tartotta a Lionst. A Falcons szurkolók, és úgy mindenki, aki megnézte a találkozót egyszerre jajdulhattak fel, amikor Will Svitek önhibáján kívül beletaposott az irányító bokájába, ami konkrétan 90 fokban hajlott meg kifelé. Többen közfelkiáltással IR-re is rakták egyből a Boston College kiválóságát, de miután saját lábán hagyta el a pályát, majd pár playjel később sprintelve érkezett vissza a harctérre, már tudni lehetett, hogy nem akkora a baj, amekkorának látszik. Nem volt ilyen szerencsés Ovie Mughelli, a csapat FB-je, miután egy 4 yardon átívelő labda leszedése után Louis Delmas ütötte ki olyan szinten a térdeit, hogy a szezon számára menten befejeződött. Helyére Mike Cox érkezett, de várhatóan Jason Snelling fog a poszton több lehetőséget kapni. Michael Turner 122 futott egységgel zárt, ezzel megszerezve 23. 100+ yardos teljesítményét. Ez azt jelenti, hogy már csak 2 ilyenre van Gerald Riggs 25 meccses rekordjától, nem fog senki sem csodálkozni, ha az idény végére már Turner lesz a lista élén. Volt még egy másik kiemelkedő statisztikai eredmény is, Tony Gonzalez 5 labdát szelídített meg, ezzel már karrierje során 1104-et összesen, ami Jerry Rice mögött mindenidők második legtöbb elkapása. A San Fransisco Hall of Famer WR-jét azonban aligha fogja beérni, mivel a klasszis 1549 sikeres labdafogadás után vonult vissza. Ryant három alkalommal sackelték, ami az idei OL munkáját figyelembe véve elfogadható, ráadásul Ndamokung Suh úgy nyilatkozott a meccs után, miszerint a Falcons támadófala „nagyon piszkosan dolgozik”. A védelem vezérei ismét Curtis Lofton és Sean Weatherspoon voltak, úgy látszik bejött a twitter trash nekik. Harmadik downoknál rendkívül hatásosak voltak a Sólymok, 12 próbálkozásból összesen 1(egy) volt sikeres. Ezeknél a szituációknál oroszlánrészt vállalt a secondary minden játékosan, nagyon fegyelmezetten kezelték a helyzetet.
A georgaiaknak most következik a bye week, ami tökéletes alkalom lesz a sebek nyalogatására és a fiúk mentálisan rendbe hozására. Nem is jöhetne jobbkor, mint a szezon közepén. Ez a két hét a hibák kiküszöbölésének jegyében fog telni a flowery branchi edzőközpontban, hogy aztán az Indianapolis ellen folytathassák a szezont és a Saints üldözését.
 
 
Carolina Panthers(2-5) (vs. Washington Redskins, 33-20)
 
Cam Newton megcsinálta. Auburni évét idéző teljesítményt tett le az asztalra a hetedik játékhéten a Washington ellen, akik helyett keresve sem találhatott volna a Panthers jobb ellenfelet a 3 meccses vereségi széria megszakításához. Az 1/1 eddig is bizonyította, hogy érdemes ő erre a címre, és nem egy ún. one-year wonder volt nála az a tavalyi egyetemi év, de profi pályafutása alatt talán most sikerült először lehozni egy közel tökéletes meccset, ahol igazi vezére volt csapatának. 3 hét óta most fordult elő először, hogy a találkozó végén Newton nem ült hosszasan maga elé meredve az öltözőben, hanem önfeledten rohangált a pályán csapattársaival és nem győzte az első sorban helyet foglaló nézőknek osztogatni a pacsikat, pont úgy, mint az egyetemen. Az újonc irányító 23 passzából 18 elkapó kezekre talált, mindezt 256 yardért. Ezt megfejelte 1 TD-vel is, amit Brandon LaFell váltott 6 pontra, de az igazi monster teljesítményt Steve Smith szállította az elkapók közül. 143 yardja önmagáért beszél, úgy látszik nagyon összhangban van Cam a 89-es számmal játszó WR-ekkel (Auburnben Darvin Adams is ezt viselte, és hasonló számokat hozott ő is). Lábon is kifejezetten effektív volt a QB, 59 yardot és szintén egy TD-t sikerült így abszolválnia. A leghosszabb így megtett távolsága 25 yardot ért, érdemes megnézni a jelenetet, mert ezt tanítani lehetne  . Jonathan Stewart inkább tűnik már a Panthers első számú RB-jének, mint DeAngelo Williams. A játékos közel 70 yardot futott és ugyanolyan eredményesen, mint Newton. Érdekesség, hogy egyáltalán nem volt használva se ő, se Williams a passzjátékban. A 3 Párduc összesen 162 yardot ért el így, ez a szám hétről-hétre hasonló már. Ez nemcsak a divízióból, de ligaszinten is kiemelkedő adat.
James Anderson lubickol a LB-sor szélén, 12 szerelést hajtott végre, nem igazán lehetett az ő területén bármit is csinálni. Dan Connor is úgy tűnik elhagyta a „miss”-t a tackle elől, kiválóan játszott ő is a védelem közepén.  John Beck végig hatalmas nyomás alatt játszott, dolgát pedig nem segítette az támadófal jelentős gyengülése sem. Háromszor értek oda a Panthers védői, amíg tartotta a labdát, egyszer pedig el is ejtette azt, így Terrell McClain meg tudta szerezni a játékszert. Jabar Gaffney se fogta elég szorosan a labdát, Charles Johnson ütötte ki a kezéből, hogy Anderson összeszedhesse. Beck ezen kívül dobott még egy interceptiont is, mentségére szóljon, hogy az utolsó negyed vége felé, amikor már minden mindegy alapon elengedett egy hosszú passzt az újonc Leonard Hankerson irányába. Ez Chris Gamble kezeiben landolt, ezzel eldöntve végleg a meccset. 
Ez volt az első olyan meccs idén, amikor a Panthersnek nem kellett utolsó drive-os izgalmakat átélni, a mérkőzés nagy részében vezettek és kontrollálták azt. A 7. játékhétre sikerült elérni annyi győzelmet, mint tavaly összesen, a fejlődés pedig határozottan látható a csapaton. A következő fordulóban a Washingtonhoz sokban hasonlító Minnesota következik, csakugyan hazai pályán. Ki-ki meccs szaga van a találkozónak, de jelenleg a Carolinát érzem esélyesebbnek, elsősorban a Viking védelem kora és eddigi teljesítménye alapján.
 
 
Tampa Bay Buccaneers(4-3) (@Chicago Bears 18-24)
 
A Kalóz csapat az előző játékhéten elvileg hazai pályán fogadhatta a Chicago Bears csapatát, Londonban. Ez volt a Tampa második angliai kiruccanása, de az előző ilyen szerepléshez hasonlóan (2009-ben a Patriots nyert 35-7 arányban a Buccs ellen) most is vereséggel utazhattak haza a Tampa játékosai.
A mostani vereség fő ludasa talán Josh Freeman, aki négyszer is eladta a labdát, illetve a Bears futója, Matt Forté, aki összesen 183 yarddal zárt a mérkőzés végére. Visszatérve kicsit az irányítóra, Freeman ugyan a 4 eladott labda mellett 264 passzolt yardig, illetve kettő hat pontos átadásig is jutott, de mindezt 51 passz kísérletből tette. A sok passzolásra azért volt szükség, mivel Blount most sem tudta vállalni a játékot, a másodikszámú futó, Graham pedig gyorsan megsérült. Így összesen 11 futás kísérlete volt a Buccsnak, mindössze 30 yardért. Persze, az eredmény sem nagyon engedte, hogy fusson a Buccs, hiszen az első három negyed során nem tudtak Mike Williamsék touchdownt szerezni. Ennek ellenére mérkőzésben volt a Buccs az utolsó percig és majdnem sikerült egy nagy comebacket bemutatni az angliai, illetve európai közönségnek, hiszen előbb egy Kellen Winslow, majd alig 5 perccel később Dezmon Briscoe elkapásával három pontra jött fel a Buccs. A védelem ugyan nem tudta gyorsan megállítani a Bears támadóit, köszönhetően Cutler 36 yardos passzának is, de utána a saját 4 yardos vonalon igen, sőt egy nagy sack is összejött. Ám a Tampa Bay szurkolók bánatára Talib szabálytalan volt, így még újabb másfél percet lefuttathatott a Bears az órából, amikor egy sikeres mezőnygóllal 6 pont lett a differencia. Freeman ezután szép driveot kezdett felépíteni, de a Chicago 39 yardosán aztán eladta, így végül nem sikerült a comeback. Védő oldalról még mindenképpen ki kell emelni Ronda Barbert, az örökifjú cornerback egy safetyt hozott össze Forte ellenében, illetve az előző találkozón visszatérő Tanard Jackson megint leszedett egy passzt, így 2 meccs 2 interception a mérlege. Mint említettem, a futás elleni védekezés nem működött, ez nagyban Gerald McCoy hiányának is betudható. Jó hír a szurkolók számára, hogy 2 hét múlva már ott lehet a 2010-es 1/2-es draft választott a pályán, addig pedig az egész csapatra bye week vár.
 
 
New Orleans Saints(5-2) (@Indianapolis Colts 62-7)
 
A 2009-es szezon Super Bowljának visszavágóját rendezték meg vasárnap főműsoridőben, de Manning hiányában várható volt, hogy egy simább, kötelező győzelmet arat a Saints. De valószínűleg ilyen arányú győzelemre még a legelvakultabb rajongók sem számítottak. A Saints 62 pontot termelt be a Colts ellenében, ennél többet 1970 óta senki nem tudott egy meccsen. Drew Brees 5 touchdown passzt osztott ki, többet, mint ahány pontatlan átadása volt. A QB jelenleg 2477 passzolt yardnál jár, és ha így folytatja, akkor megdöntheti Dan Marino egy szezon alatt elért yardjainak számát. Brees mellett a futók is nagyszerűk voltak, Sproles, Thomas és Ingram 6.2-es átlaggal futott összesen 236 yardot. Thomas nem csak a futójátékban villogott, Drew Brees 5 átadását is lehúzta, összesen 68 yardért. Thomas mellett Colston és az idén folyamatosan magas szinten teljesítő Jimmy Graham volt a legjobb célpontja az irányítónak, mindketten 2-2 hatpontos elkapással zártak. A védők oldaláról nézve, talán csak azt lehet felróni, hogy a futójáték ellen hatástalanok voltak. A Colts 155 yardig jutott, de a legrosszabb ebben az, hogy 6.7-es átlagot hoztak futásonként, mely csak egy ilyen meccsen férhet bele. Ellenben passz ellen nagyon figyeltek, éppen csak hogy 100 yardot engedtek levegőben az Indianapolisnak.
Összességében sok új dolgot nem lehet megállapítani a Saintsről ezen meccs alapján, csak annyit igazából, hogy Brees-Graham páros továbbra is nagyszerű, illetve Drew Brees komolyan gondolja az MVP dolgot idén. Most héten sem vár várhatólag sokkal komolyabb feladat a New Orleans gárdájára, az eddig nyeretlen Rams lesz az ellenfél.
 
 
AFC South - Geist Miklós (Ork)
 
Tennessee Titans – Houston Texans 7 – 41
 
Az elmúlt hetekben a Titans kezdett esélyesként tetszelegni, míg a Texans próbált mindenkit megingatni abban a hitben, hogy végre idén playoffba fognak jutni. Ezen a meccsen azonban, a Texans megmutatta, hogy vakok közt félszemű a király, tehát akármilyen kilátástalanok is voltak az elmúlt pár meccsen, mégis a többi AFC South csapat annyival rosszabb náluk, hogy nem jelenthet kihívást a csoport megnyerése. A Titans csak egy drive-nyi esélyt kapott, onnantól beindult a houstoni úthenger. A pusztításban Arian Foster járt elől, első Texans játékosként több mint 100 elkapott és futott yardot is szerzett egy mérkőzésen. Bár az elkapók még mindig nulla teljesítményt nyújtanak Andre Johnson elvesztése óta, de Gary Kubiak most talált más módot a passzjáték életben tartására, de azt be kell vallani, hogy amikor egy csapat több mint 200 futott yardot szerez, akkor egyszerűbb passzolni is. A megoldás az volt, hogy Schaub passzainak a háromnegyede 10 yardnál is rövidebb volt és egy tight endet vagy Foster volt a célpontja, aztán rájuk bízták, hogy szlalomozzanak végig a Titans védelmén. Ezt jól mutatja, hogy Foster elkapott yardjaiból nem kevesebb, mint 100-at a labda elkapása után tett meg. Barrett Ruud biztos nem fogja mutogatni ezt a meccset, amikor a nyáron új csapatot keres magának, illetve a többi linebacker sem dicsekedhet, rendre a safetyknek kellett beavatkoznia, hogy megállítsák a Texans játékosait.
Nem csak a támadók, de a védők is megmutatták ki az úr a csoportban. Azt már tudtuk, hogy Kenny Britt elvesztése óta a Titans passzjátékát egy jó első számú cornerbackel meg lehet fékezni, de most kiderült, hogy bye week ide vagy oda, nem lett varázsütésre futójáték Tennesseeben. Chris Johnson, ha a hátralévő meccseken mind 100 futott yardal végez, az még akkor is karrierje leggyengébb teljesítménye lenne és jelent pillanatban elég meccse van még ettől is. A nézők már nem is titkolják az ellenszenvüket egykori kedvencükkel szemben és szinte minden labdaérintésénél hangos fújozásba kezdtek, illetve amikor egy csere runningback csinált bármit, azt hangos éljenzés követte. Ennek ellenére Mike Munchak még mindig kitart Johnson mellett és nem tervezi csökkenteni a lehetőségeinek a számát vagy megfosztani a kezdői státuszától. A meccs vége annyira lefutott lett, hogy még az újonc Jake Locker is tiszteletét tette a pályán, de ez nem jelent semmit, a továbbiakra nézve még mindig Matt Hasselbeck marad a kezdő. Ez nem is meglepő, mert nagy vereség ide vagy oda, de Hasselbeck nem nyújtott különösen gyenge teljesítményt, csak egyszerűen sem neki sem a társainak nem jött össze semmi, egy jobb ellenféllel szemben. A Titans számára pont jókor jön a Colts elleni meccs, mert most majd ők lehetnek azok, akik helyrehozhatják megtépázott becsületüket, ahogy a Houston tette velük.
A Texansnál Cushing megsemmisítette a futójátékot, az újonc Watt és Brooks egy-egy sacket szerzett. Jonathan Joseph hozta azt, amiért nem kevés pénzért idehozták a nyáron, de a másik jól játszó és fontos tag Daniel Manning súlyos sérülést szenvedett és szárkapocscsont törése miatt minimum egy hónapot ki kell majd hagynia. A helyén Troy Nolan fog játszani és a csapat szerencséjére nem épp lehengerlő passzjátékkal rendelkező csapatokkal kerülnek majd szembe ezidő alatt. Az egy rossz hírre jut kettő jó is. James Casey és Andre Johnson a héten már tudott edzeni így jó eséllyel vissza is térhetnek a hétvégi Jaguars elleni meccsen. A Titans ellen megmutatták, hogy ki a kakas ezen a szemétdombon, most jöhet az újabb demonstráció, de érdemes vigyázni, a Jaguars védelme is üzent a héten, így azért nem lesz olyan könnyű dolguk. Egy újabb győzelemmel akár ki is alakulhat a csoport végső sorrendje, de egy vereség még akár szorossá is teheti a dolgokat.
 
 
Jacksonville Jaguars
 
Biztos sokan most felfigyeltek a csapatra, de a Jaguars hétfőn is csak annyit tett, amit eddig mindig. Maurice Jones-Drew teljesen feltöltött boxal szemben is emberfelettit teljesített, míg Blaine Gabbert és az elkapók alibiztek. Az újonc továbbra sem érzi a zsebet, a nyomás hatására a legrosszabb döntéseket hozza ráadásul, amikor néha eltalálja a célpontját, akkor meg az elkapók ejtik el a labdát. Egyetlen pozitívum vele kapcsolatban, hogy a labdára azért képes vigyázni. Passzjáték nélkül a Ravens védelmének csak Maurice Jones-Drewt kellett volna megállítania, mégis idén első játékosként sikerült 100 yard felett zárni Ray Lewisék ellen. Mégis majdnem rossz szájízzel emlékezhet vissza a meccsre, mivel elvesztette a labdát a Ravens 1 yardos vonalán egy ilyen szoros meccsen.
Akik nem figyelték idén a Jacksonville-t azoknak meglepő lehetett, hogy a védelmek szerelmeseinek nem csak a Ravens miatt volt érdemes néznie a meccset. A Jaguarsnak sokkal nehezebb dolga volt, mivel nekik egy sokoldalúbb és fényévekkel jobb támadóegység ellen kellett bizonyítaniuk, amit meg is tettek. Daryl Smith, ha népszerűbb csapatban játszana, akkor biztos az év védőjátékosának járó díj egyik esélyesének tartanák és az biztos, hogy Ray Ricetól is kapna majd szavazatot. Az eddig is remek futás elleni védekezést most megtámogatták egy kis pass rushal és a secondary is odatette magát. A sérüléséből most visszatérő Derek Cox mellett Anquan Boldinnak egy elkapást sem sikerült bemutatnia. Emellett valaki szólhatott Rashean Mathisnek, hogy az év végén szabadügynök lesz, mert úgy tűnik, hogy kezdi összeszedni magát. Egyedül Alualu az, aki továbbra is szenved és csak a mezét küldi fel a pályára. A védelem majdnem három negyeden át még first downt sem engedett a Ravensnek, de még ez is majdnem kevés volt. A Ravens csak egy jó drive, egy touchdown segítségével is nyerhetett volna, és akkor nem hiszem, hogy bármelyik támadó játékos is a védők szemébe tudott volna nézni az öltözőben. A győzelem két embernek volt nagyban köszönhető. Az egyik a baltimore-i Paul Kruger, akinek az áldásos szabálytalansága egy puntból a különbséget jelentő 3 pontos mezőnygólt csinált. A másik pedig a jacksonville-i special team azaz Josh Scobee. Az ő erős lábát biztos nem kell bemutatni a Colts szurkolóknak és mostmár a Ravensnek se. Scobee eddig idén hibátlan és most is 4 mezőnygólt értékesített, amiből három 51 yardnál is hosszabb volt.
Szép volt ez a győzelem a Jaguars védelmétől és hála a főműsoridőnek, biztos szereztek új rajongókat, ahogy ez a defense meg is érdemli. Viszont amíg nem képesek hosszú pontokkal záródó driveokat vezetni, nem sok babér fog teremni a számukra, és kárba veszik a védelem erőfeszítése és csak annyi marad, hogy ők kiharcolják az elismerést a jobbnál jobb offensek megállításával, de az ellenfelek ennek ellenére is könnyedén győzelemmel távozhatnak.
 
 
Indianapolis Colts
 
Bár az eredmény mást sejtet, de a Colts még megköszönheti, hogy csak ennyire kapott ki. A Saints nagyon lovagiasan próbálta elkerülni a túlzott megalázást, de arról már nem ők tehetnek, hogy még a cserejátékosaikat sem sikerül puntra kényszeríteni. Nem irigyelhetjük a frissen munkába álló Jim Tresselt, akinek órákon át kell újra meg újra visszanéznie és elemeznie a meccset. Aki nem látta a meccset az ne is próbálja megnézni. Elég legyen annyi, hogy Addai mégse tért vissza, így Delone Carter futkosott egy kicsit és megszerezte első fumblejét is. Kevin Thomas másfél év tanúvédelmi program után egyből kezdő lett a Lacey által megüresedett helyen, de csodát nem tett. A meccset látva Kerry Collins úgy döntött neki majd 39 évesen nem kell ilyen blama, inkább rakják szépen IRre. Painter számára rosszabb hír, hogy az egyik legjobb falembere Joe Reitz kidőlt pár hétre. Az egyetlen jó hír, hogy ennél rosszabb már nem lehet és hogy nem otthon történt.
 
 
NFC East - Fazekas Dániel (Deny)
 
Mindössze a csoport fele lépett pályára a 7. héten: az Eagles és Giants a pihenőjét töltötte, amíg a Dallas a Rams ellen győzedelmeskedett, valamint a Redskins a Panthers ellen szenvedett vereséget.
 
 
Washington Redskins (@ Carolina Panthers 20-33)
 
Kötelező győzelem reményében utazott Charlotte városába a Redskins csapata, hiszen egy rájátszásba vágyó csapatnak az addig mindössze 1 győzelmet aratott Panthers rutinfeladatnak kellett volna lennie. Nem lett ez, melynek fő oka a kieső játékosok. John Beck átlagos meccsel zárt kezdő irányítóként, egy passzolt, egy futott touchdown is került a neve mellé, de emellett egyszer elejtette a labdát sack közben, melyet a Panthers szerzett meg, illetve a negyedik negyed végén el is adta, mellyel meghiúsult a comeback terv. Beck mellett Gaffney is összehozott egy fumblet, melyet a Carolina szerzett meg. A védők oldaláról pedig nem sikerült labdaszerzést kiharcolni. Emellett a futás ellen sem a legjobb arcát mutatta az eddig liga első felébe tartozó védelem, 175 yardig jutottak a kék mezesek futva. Persze, azért Cam Newton sem tudott mindig elmenekülni a nyomás alól, Orakpo, Cofield és Carriker is levadászta a fiatal irányítót. De amikor volt ideje Camnek, akkor folyamatosan megtalálta kedvenc célpontját, Steve Smitht, aki egymaga közel 150 elkapott yardig jutott. Természetesen a felforgatott Redskins támadófal sem tudott folyamatos védelmet biztosítani Becknek, őt is három alkalommal levitték. Fájó veszteség volt a találkozó során még Torian kiesése, a RB mindössze kétszer tudott futni, aztán el kellett hagynia a pályát. A helyét átvevő Hightower ugyan nem pótolta rosszul, de legtöbb szurkoló szerint is több futást kellett volna hívnia Kyle Shanahan támadókoordinátornak. Visszatérve így a támadókra, még ki kell emelnünk mindenképpen azt, hogy nagyon sokan kaptak el labdát, mely hosszútávon jövedelmező lehet (8 különböző játékos), de az már kevésbé, hogy az első számú célpont Fred Davis, TE. Ez persze nem az ő érdemeit akarja csökkenteni, hatalmas évet fut eddig a negyedik éve ligában lévő és Chris Cooley mögött folyamatosan fejlődő tight end.
A vereség ellenére azért a szezont még felesleges lenne temetni a fővárosban, az idei NFC East csoportban egy-egy ilyen eredmény még belefér, kérdés, egy sérülések által tizedelt offense mennyire tud gyorsan összeállni. A hétvégén sem vár könnyű ellenfél Beckékre, Kanadába utaznak a Bills elleni meccsre.
 
 
Dallas Cowboys (vs. St. Louis Rams 34-7)
 
Hazai pályán fogadhatta az addig nyeretlen Ramst a Cowboys, egyértelműen esélyesebbként is. Ennek megfelelően kezdték a mérkőzést, az újonc DeMarco Murray egy 91 yardos TD futást hozott össze a ’Boys első drivejából, mely 1970 óta a leghosszabb első TD bármelyik játékost nézve. Murray ezután sem vett vissza, összesen 25 alkalommal futhatott a játékszerrel és 253 yardig jutott, mely a valaha volt legtöbb futott yard egy mérkőzésen Dallas Cowboys szerelésben (ez nem kis szó, a Dallas futói nem kutyaütők voltak korábban, gondoljunk csak Emmitt Smith nevére például). Ilyen futójáték mellett érhető, ha Tony Romo feladata mindössze annyi volt, hogy game manager QB legyen. Ezt maradéktalanul teljesítette is, sőt, 2 hatpontos átadást is kiosztott. Fő célpontja Dez Bryant volt, a fiatal elkapó alig maradt 100 yard alatt, illetve Jason Witten is 5 labdát kapott. Ők ketten szereztek az elkapott touchdownokat is. A védők oldaláról nézve a sort egyértelműen DeMarcus Warerel kell kezdeni, a liga talán legjobb 3-4 pass rushere újra „zsákolt”, sőt egy fumblet is kiharcolt. Mellette Abram Elam fogott ki jobb napot, 7 szereléssel zárt, de ami fontosabb, nagyon sokszor volt „tűzközelben”, jól lépett fel a futásokra. Szükség is volt erre, hiszen Bradford hiányában a Rams stratégiája egyértelműen az volt, fusson Steven Jackson, amíg lehet. Futott is, összesen 18 futásból 70 yardot, de ebből volt egy 40 yardos megindulása. Ha ettől a nagy játéktól eltekintünk, akkor 2 yardos átlag alatt tartották, mely elég impresszív. Negatívumot is keresve a ’Boys játékában, talán a 3.down mutató lehet, a 37%-os hatékonyság nem a legjobb. De most ez bőven elég volt egy olyan sikerhez, ahol végig domináltak.
Vasárnap sokkal nehezebb találkozó vár a Tehenészekre előreláthatólag, ugyanis idegenben kell helyt állni a csoport rivális Eagles ellen. Egy győzelem esetén a csoport főesélyese lenne a Cowboys, ellenben ha vesztenek, akkor a nyakukra hozzák az Eaglest, és rendkívül nehéz dolguk lesz, ha rájátszásba szeretnének jutni.
 
 
A következő heti program:
 
Miami Dolphins – New York Giants
Washington Redskins – Buffalo Bills
Dallas Cowboys – Philadelphia Eagles
 
 
AFC West - Demeter Ádám (Döme)
 
Denver Broncos
 
A Dolphins ellen láthattuk Tim Tebow jó és rossz oldalát is. Sokat mondó, hogy egészen a meccs végéig mindössze 40 passzolt és 48 futott yardja volt, és a másik oldal felől megközelítve az, hogy amikor 4. negyedből 3 és fél perc volt hátra, még a Dolphins vezetett 15-0-ra, a végén mégis a Denver örülhetett.
 
Körülbelül 55 percig Tebow minősíthetetlenül játszott, sokszor totálisan üres elkapókat dobott túl szó szerint méterekkel, "beindulásáig" 10 passzkísérletéből 3 volt sikeres 40 yardért... Tegyük hozzá, az sem segítette, hogy balkezes irányító lévén a vak oldalán lévő jobb tackle-t, a rookie Orlando Franklint totálisan dominálta a Pro Bowler Cameron Wake OLB. Érdemes lesz elgondolkozni azon, hogy ha Tebow marad a kezdő, nem lenne e értelme a Franklinnél klasszisokkal jobb LT Ryan Cladyt áthelyezni a jobb oldalra. Elegendő érzékeltetni a helyzet súlyát, hogy az irányítót hétszer sackelték, igaz ez betudható részben annak is, hogy sokszor Tebow nem ismerte fel a blitzeket, és nem számított a nyomásra onnan, ahonnan végül megérkezett. Willis McGahee 18 futásból 76 yardot hozott kezdő futóként a meccsen, de sajnos egy komolynak tűnő sérülése miatt nem tudta végigjátszani a meccset. McGahee másodvirágzását élte a Broncosnál, de mikor már épp magabiztosan birtokolta volna a kezdő pozíciót, eltörte jobb kézfejében a 4. kézközépcsontját, optimista becslések szerint pár hetet, pesszimisták szerint akár 1-2 hónapot kell kihagynia a veterán RB-nek. Kiesése után Knowshon Moreno és Lance Ball között osztotta meg a stáb a futásokat. A Lions ellen várhatóan Moreno lesz a kezdő, de a goal line szituációkban, illetve azokon kívül is nem kevés szerepet fog kapni várhatóan Ball. A mérkőzésre visszatérve, a Broncos első pontjait 2:44 perccel a rendes játékidő letelte előtt szerezte meg, majd egy sikeres onside kicket követően 15-7-es hátrányban egy remekül eladott tight end screennel szerezte meg az egyenlítés lehetőségét Tebow, amelyet a TD-t követő kétpontos kísérletnél meg is ragadott, egy nagyjából mindenki által várt QB draw-val sikerült kiegyenlítenie a Broncosnak. Az a kérdés nyitott marad, hogy vajon miért nem állítottak egy LB-t sem kifejezetten Tebow-ra a Dolphins edzői, miközben nagyjából az egész stadion, és a tévénézők is sejtették, hogy mi fog következni... A hosszabbításban pedig egy rutinfeladatnak korántsem mondható 52 yardos mezőnygólt értékesített a megbízható Matt Prater, D.J. Williams sack-fumble-je után, amellyel a Dolphins 36-oson szerezte meg a labdát csapatának, kiteljesítve ezzel a comebacket.
A csapat papíron legjobb pass rushere, Elvis Dumervil bokasérüléssel hagyta el a pályát, kapott is egy csizmát a lábára, és a héten nem edzett. Dumervil, miután tavaly az egész szezont kihagyta mellizom-sérülése miatt, idén eddig 0 sacket produkált, nem igazán találja önmagát. Félő, hogy számtalan sérülése előbb utóbb pályafutása egészét is negatívan fogja befolyásolni. Ő szinte biztosan nem játszik a Lions ellen. Brian Dawkins 2 sacket is elért, ő a legidősebb DB, akinek valaha sikerült ez.
A szezont nagyszerűen kezdő Lionsszel méri össze erejét a Denver, az Oroszlánok 5-0-ás kezdés után utolsó két meccsüket elveszítették, de korántsem reménytelen játékkal, így még mindig a rossz szériában lévő hazaiak lesznek a meccs favoritjai.
 
 
Kansas City Chiefs
 
A Chiefs olyan borzasztóan kezdte az évet, hogy azt lehetett hinni, egész évben ők lesznek az NFL pofozózsákjai, de az elmúlt három meccset - igaz gyenge, illetve felforgatott csapatok ellen - ha fogcsikorgatva is, de behúzták, és most ott tartunk, hogy egyenlőre hozták mérlegüket. Matt Cassel elmondása szerint a fő oka a feltámadásnak az volt, hogy nem hagyták el magukat, hanem összeszedetten, a problémák megoldására koncentrálva álltak hozzá a szituációhoz.
A legutóbbi mérkőzésen a Chiefs szerencséjére egy nyakig az irányítóproblémáiba merült Raidershez látogatott, a secondary kis túlzással több pontot hozott a csapatnak, mint az offense, amely bár nem állt a helyzet magaslatán - főleg Casselnek voltak hajmeresztő dobásai - nem adták el számolatlanul a labdákat, néhol tudtak konzisztens drive-okat vezetni, és ennyi bőven elég volt vasárnap. Ami a jövőt tekintve kisebb aggodalomra adhat okot a passzjáték szempontjából, hogy a passzok kétharmadát két játékos, Dwayne Bowe, illetve Steve Breaston felé irányította Cassel, ketten együtt 19-szer kaptak labdát, míg a csapat összes többi tagja felé 11-szer indított átadást a QB. Ez persze addig nem gond, amíg - főleg Bowe - el tud szakadni a védőktől, és káprázatosabbnál káprázatosabb elkapásokat csinál meg. Az offense egyik TD-jét teljességgel szokatlan módon a wildcat irányító posztra beállított Javier Arenas nickelback szerezte egy direct snapből indított futással - a 4 Chiefs TD-ből 3-at defensive back szerzett.
Összesen 6 interceptiont fogott a védelem, 0 pontot engedtek, és 14-et csináltak, így nyugodtan mondhatjuk, totális dominanciát láthattunk Derrick Johnsonétől. Az említett Johnson az első félidőben egy hatalmas goal line védekezés bemutatásával tette le névjegyét, 4 goal line közeli Raiders kísérletből 3-at ő fogott meg. Nem először láttunk tőle ilyet, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezen szituációk specialistájává vált a veterán ILB. Brandon Flowers két interception és egy interception return TD mellett 5 tackle-t jegyezhetett, valamint 4 passzt ütött le a meccsen, méltán kapta meg az hét legjobb AFC védőjátékosának járó díjat. A special team is hozzátette a magáét a meccshez, Dustin Colquitt punter 52,6 yardos átlagot hozott, és a Raiders visszahordóit is kordában tartották a coverage egységek, így a mezőnypozíciós harcban is sikerült felülkerekednie a vendégeknek.
A Chiefs hétfő esti rangadót játszik a Chargers csapatával, amely jelenleg a már teljességgel megszokott viszonylag gyengébb szezonkezdetet mutatja be, és a Chiefs egyébként is sokszor tört már borsot az elmúlt években a Bolts orra alá. Könnyen meglehet hogy Todd Haley még nem fog borotválkozni a jövő héten sem - a vezetőedző megfogadta a szezon első győzelme után, hogy addig nem dobja le szakállát, amíg nyer a csapata...
 
 
Oakland Raiders
 
A Raiders nagyjából a lehető legrosszabbul kezelte az irányítókérdést, Jason Campbell kulcscsont-törése után egész héten titkolózott Hue Jackson, hogy vajon Kyle Boller, vagy Carson Palmer lesz a kezdő a Chiefs ellen. Végül egy-egy félidő jutott a két irányítónak, akik ugyan eltérő okokból, de hasonlóan katasztrofális teljesítményt nyújtottak, testvériesen megosztva egymás között 6 interceptiont és 2 interception return TD-t.
A borzalmas irányítóteljesítmény ellenére elég sokáig meccsben volt a Raiders a védelemnek köszönhetően, de a 3. negyedben Javier Arenas futott TD-je megpecsételte az Oakland sorsát. Kyle Boller 13 év után az első Raiders irányító, aki az első félidő alatt 3 interceptiont dobott, Donald Hollasnak sikerült ezt összehoznia 1998-ban a Miami ellen. A Boller helyett a 3. negyed második drive-jában pályára hozott Palmer 116 yardot passzolt össze, a meccsek óta remek formát mutató Darrius Heyward-Beyjel mutatott kisebb összhangot, de ezen kívül rendkívüli módon érződött a 9 hónap kihagyás játékán, ugyanúgy 3-szor adta el a labdát, és egyszer az ő passzát is TD-re hordta vissza az ellen, az ő esetében Brandon Flowers volt az elkövető. Palmer utólagos elmondása szerint a playbooknak kb. 10-20 %-át ismerte a meccs napján, protection sémák közül csupán 4-5-öt tudott hívni. A támadás a passzjáték hiányában meg volt lőve, a meccsen egyetlen drive-ja volt a csapatnak, amely során komoly esélye volt a pontszerzésre, de az egy-yardoson megállították a wildcat QB-ként direct snapet kapott Michael Busht 4. kísérletnél. Ez a meccs 2. negyedében történt, innentől kezdve lényegében szórványos first downokkal tudott csupán előrukkolni az offense, pontszerzésre esély nem látszott. Darren McFadden még az első negyedben szenvedett bokasérülést, szerencsére nem komoly ficammal állunk szemben, és minden esély megvan arra, hogy a 9. héten már ismét a pályán látjuk Run DMC-t. A hírek szerinte amennyiben ez egy playoff meccs lett volna, visszaengedte volna a pályára Hue Jackson, de némileg belátva ennek a meccsnek a megnyerhetetlenségét, nem kockáztatta meg legfontosabb támadófegyvere elvesztését. Azt, hogy a csapat a 3. negyed közepéig meccsben volt, a védelemnek köszönhette, amely Matt Cassel passzát kétszer kapta le, egyszer a frissen igazolt Chinedum Ndukwe, egyszer pedig a borzalmasan sok sérültet számláló CB-osztag miatt kezdővé avanzsált DeMarcus Van Dyke fogott interceptiont. Emellett a front is tette a dolgát még a hetek óta bokasérüléssel küszködő Rolando McClain kiválása után is, 3,6 yardos futásonkénti átlagon tartva Jackie Battle-ékat.
A Raiders most bye weeken van, ez a lehető legjobbkor jött a csapatnak a sérültek felépülése, és Palmer ismételt formába hozása szempontjából, a playoff áll vagy bukik azon, hogy Hue Jacksonnak sikerül e előhoznia azt a Palmert, aki 4-5 éve elit QB-nak számított, vagy kénytelen lesz a csapat végigbukdácsolni egy újabb szezont gyenge irányítójátéka miatt.
 
 
San Diego Chargers
 
Philip Rivers saját bevallása szerint sem játssza élete legjobb futballját, 7 TD passz mellett 9 interceptiont dobott, emellé még 2 fumble-je is volt, ezzel holtversenyben vezeti az NFL-t turnoverekben. Nem ezt szokhattuk meg a liga hagyományosan egyik legjobb QB-jától, három egymás utáni 100 fölötti passer ratinges szezon után jelenleg 82,7-en áll ez a mutatója Riversnek, ami a kezdők közül az alsó harmadba sorolja irányítók listáján.
Persze az mutatja a legjobban a csapat erősségét, hogy még ilyen irányító-teljesítménnyel is 4-2-vel vezetik az igen szoros AFC Westet, két vereségük egyaránt idegenben született két erős AFC East ellenféllel szemben. Ezeket a meccseket is megnyerhették volna ha Rivers elkerüli a buta hibákat és a turnovereket, amiket egyébként a lockout okozta edzéshiánynak tud be a veterán QB. A New York Jets elleni múlt heti meccsen már 11 ponttal is vezetett a csapat, de hasonlóan a Patriots elleni meccshez, Rivers kritikus pillanatokban dobott interceptionjei megpecsételték a csapat sorsát. A meccs vége előtt 10 perccel a csapat a győzelem bebiztosításáért hajtott, amikor Rivers Vincent Jacksonnak szánt passza az elkapóról a zseniális CB, Darelle Revis kezébe pattant, aki 64 yardot visszahordva azt a Chargers 19 yardosáig jutott, és adta meg így lehetőséget a Jetsnek a fordításra, amellyel éltek is Sanchezék. Az említett Jackson egyébként kifejezetten gyenge napot zárt, 8 felé irányult passzból csak 1 lett az övé 15 yardért, illetve mindkét interception egy felé szánt átadásból született. Ezután újabb picket dobott Rivers, ezőttal Kyle Wilson szedte le a QB passzát, ebből végül egy 30 yardos mezőnygólt ért el a Chargers. Marcus McNeill megsérült a második félidőben, és bár a helyére beállt Brandyn Dombrowski nem muzsikált rosszul, azért nagyon szeretné a csapat, ha már hétfőn újra játszhatna a kiváló bal tackle. Főleg fontos lenne ez azok után, hogy az agyrázkódást szenvedett Pro Bowler bal guard, Kris Dielman két meccset biztos ki fog hagyni, miután a hazaúton rohama volt, és komolyabbnak bizonyult agyrázkódása, mint arra előzetesen számítani lehetett. Ügynöke emiatt kissé ki is akadt a csapat orvosaira, egy twitter üzenetben nehéz esetnek nevezte őket, akikkel kifejezetten nehéz együtt dolgozni. Dielman helyettese a tavaly hét meccsen kezdő Tyronne Green lesz.
A védelem a liga eddig 31. helyezett futójátékával rendelkező Jetsnek 162 yardot engedett a földön, az eddig gyengélkedő Shonn Greene majd 6 yardos átlaggal futott Donald Butlerék ellen. Az említett Butler nyitotta meg egyébként a pontszerzést a meccsen egy 37 yardos fumble return TD révén. A tavaly a köztudatba lépett, és igen jól játszó cornerback Antonie Cason 3 TD-t is engedett Plaxico Buressnek, és ezzel komoly veszélybe sodorta magát, ami a kezdő pozícióját illeti, a rookie Marcus Gilchrist lehetőséget kapott a héten a kezdőkkel való edzésre; elképzelhető hogy az újonc fog hétfőn Cason helyett kezdeni. A Chargers 11 büntetést, köztük 6 offside-ot ért el a meccsen, ebből négy esetben adtak ajándékba újabb first downt a zöldeknek, ezen a területen mindenképpen fel kell szívniuk magukat.