Politika

Nem különösebben hiszem, hogy bármi elhomályosítaná az ítélőképességemet. Elég kritikus vagyok, magammal szemben is, és ezt átvetítem azért a kölykökre is.

Anyósom általános iskolai igazgató, egy olyan helyen ahol elég kevés remény van arra, hogy diplomásokat neveljenek tömegével, nyilván értem és látom amit mondasz, de azt tapasztalom, hogy környezetemben élő szülők másképp akarja nevelni a gyereket. Egyértelmű, hogy ne lesz egycsapásra több száz ezer ember más.

Ostoba, elkényeztetett pöcsöket találsz a máshol is, ez nem csak magyar jelenség, bár pont neked nem kell szerintem ezt elmagyarázni, aki járt a nyugati kultúra zászlóshajóján.

Talán pont ez homályosítja el az ítélőképességedet, mert a gyerekéből nyilvánvalóan mindenki szuperzsenit nevel, ha a csemete magától épp nem lesz az. Ne szülőket kérdezz, hanem óvónőket, iskolai tanárokat, bár ha tudatosabb helyett ÖNtudatosabbat akartál írni, azt még el is fogadom, csak sajnos a szó másmilyen értelmezésében az "5 évesen állandóan magamat fényképezem az okostelefonommal" világában.

A mostani állapotot csak az idő fogja megoldani, és hogy felnevelődjön majd egy sokkal tudatosabb nemzedék. Úgy saccolom, hogy a mi kölykeink és talán már a mostani 5-8 évesek generációja már sokkal jobb helyzetben lesz.Gyurma Pappa

és ezt mi mondatja veled a gyermeki naivitáson kívül?baggio

Valamiben hinni kellAmadeus91

A három kedves élcelődővel szemben (ha jól tudom) nekem van egyedül gyerekem (mondjuk én dupláztam is). Ebből kifolyólag sokkal többet járok gyerekes családok közé, sokkal többet beszélgetek arról, hogy ki hogy miként neveli a gyerekét.

Az én mikrokörnyezetemben ez a tapasztalatom, a gyermeki naivitáson kívül is. Lehet én lakom jó helyen, de nálunk a középosztály működőképességet mutat. Valahol el kell kezdeni...

A mostani állapotot csak az idő fogja megoldani, és hogy felnevelődjön majd egy sokkal tudatosabb nemzedék. Úgy saccolom, hogy a mi kölykeink és talán már a mostani 5-8 évesek generációja már sokkal jobb helyzetben lesz.Gyurma Pappa

és ezt mi mondatja veled a gyermeki naivitáson kívül?baggio

Valamiben hinni kell

A mostani állapotot csak az idő fogja megoldani, és hogy felnevelődjön majd egy sokkal tudatosabb nemzedék. Úgy saccolom, hogy a mi kölykeink és talán már a mostani 5-8 évesek generációja már sokkal jobb helyzetben lesz. De ez nyilván tök homály még.Gyurma Pappa

Szerintem meg sokkal rosszabban.
De a tök homály az biztos. 😊

A mostani állapotot csak az idő fogja megoldani, és hogy felnevelődjön majd egy sokkal tudatosabb nemzedék. Úgy saccolom, hogy a mi kölykeink és talán már a mostani 5-8 évesek generációja már sokkal jobb helyzetben lesz.Gyurma Pappa

és ezt mi mondatja veled a gyermeki naivitáson kívül?

...Sobri Jóska

Egyrészt jól emlékszel. 😊

Másrészt az a baj a magáncsőddel, hogy ettől nem tanulja meg több millió ember, hogy miként kell kezelni a saját pénzügyeit. Az, hogy pár embert hagyunk tönkremenni, majd melléjük rendelünk valakit, aki azt mondja neki "tegyél először félre" nem oldjuk meg a maradék embernek a sorsát, aki nem hajlandó elfogadni a magáncsőd helyzetét büszkeségből vagy bármi másból.

A mostani állapotot csak az idő fogja megoldani, és hogy felnevelődjön majd egy sokkal tudatosabb nemzedék. Úgy saccolom, hogy a mi kölykeink és talán már a mostani 5-8 évesek generációja már sokkal jobb helyzetben lesz. De ez nyilván tök homály még.

Csak így halkan megkérdezném hány bankmentő csomag is volt ebben az országban? mikor a bankosbácsik állambácsihoz szaladgáltak? Szóva húszévente ehhez pitykegomb egy magánhitelmentőcsomag.
Egalité, fraternité

Egyébként szerintem az ideális megoldás mind a devizahitelekre, mind jópár jellemző magyar ügyviteli metódusra (járulék-, adótartozás-, áfa nem fizetések, közös költség elmaradások, cégek bedöntése, stb.) a magáncsőd intézményének bevezetése lenne.
És akkor majd egy bank is kalkulálhat, hogy vállalja e a kockázatot, hogy kölcsönadjon xy-nak, mert xy
úgy érzi, hogy neki mindenképpen szükséges tulajdonolnia az ingatlant ahol lakik.Sobri Jóska

nem lenne megoldás a tömegproblémára. van 750 ezer bedőlt hitel, ha mindegyikhez kirendelnek csődgondnokot, akkor kéne minimum 20 ezer ilyen a közszférába, ennyi pénzügyi szakembert honnan lasszóznak össze? arról nem is beszélve, hogy a vagyonfelügyelésüknek költsége lenne (+ jegyző, készkiadások), aki beosztja helyettük a pénzt, amit a szegény adósok nem tudnának kifizetni. vagy fizesse az állam? drága, hosszadalmas, és magyar viszonyok mellett alkalmatlan a magáncsőd a problémák tömeges kezelésére. a megoldás inkább ez lenne (ingatlanoknál):

 en.wikipedia.org/wiki/Bank_walkaway

És akkor majd egy bank is kalkulálhat, hogy vállalja e a kockázatot, hogy kölcsönadjon xy-nak, mert xy
úgy érzi, hogy neki mindenképpen szükséges tulajdonolnia az ingatlant ahol lakik.
(És amiről - mármint az ingatlan tulajdonlás, bérlés nem befektetési céllal - hosszan tudnék értekezni, és mindig az jönne ki, hogy albérlet > tulajdon.)Sobri Jóska

E téren én is örök vitában szoktam lenni másokkal Én sem vetem meg a bérlést, amitől persze sokan kiakadnak, hogy ők nem lesznek nincstelen senkik, akiknek még csak lakásuk sincs. Aztán persze nagy a csend, amikor közlöm, hogy egy 25 éves hitel esetén, ha 20 évig fizetnek, majd nem, ugyanúgy "nincstelen senkik" lesznek saját ingatlan nélkül. Plusz röghöz kötik saját magukat.
Viszont azt hozzáteszem, hogy ennek is meg kellene teremteni itthon a "kultúráját" és a lehetőséget, hogy egy bérlemény esetén is tudjon az ember hosszú távra tervezni.
Arról nem is beszélve, hogy láttam már nem egy és nem kettő olyan bérleti összeget, amely mellett olyan mindegy lenne, ha az ember a hitel törlesztőrészletét választja.

A "trükk" abban van, hogy ha a forint romlik, akkor a hitel visszafizetése is nehezedik. És ez le volt írva a szerződés 100 oldalának harmadik negyedében 20 oldalon keresztül, 3-as betűmérettel. De ott volt.
Sobri Jóska

Ebben eddig sem volt vita köztünk.Gyurma Pappa

Igen.
És én azt mondom, hogy egy ideális világban ha valaki kap kölcsönt, vállalja, hogy kamatot fizet rá, vállalja, hogy ez a kamat változhat, és vállal még jópár dolgot önállóan, szabad akaratából, akkor azért a felelősség is őt illeti.
Nekem is volt üzletem ami dőlt a válságkor. (Ha jól emlékszem nektek is.)
Mégse jutott eszembe, hogy akkor most engem a saját rossz döntésem miatt (mivel nem kalkuláltam azzal, hogy válság jön) az állam kártalanítson.
Profilt váltottam (ha jól emlékszem ti is), és nekifutottam újra - kölcsönből.
Amit az utolsó fillérig vissza is fizettem.
Egyébként szerintem az ideális megoldás mind a devizahitelekre, mind jópár jellemző magyar ügyviteli metódusra (járulék-, adótartozás-, áfa nem fizetések, közös költség elmaradások, cégek bedöntése, stb.) a magáncsőd intézményének bevezetése lenne.
És akkor majd egy bank is kalkulálhat, hogy vállalja e a kockázatot, hogy kölcsönadjon xy-nak, mert xy
úgy érzi, hogy neki mindenképpen szükséges tulajdonolnia az ingatlant ahol lakik.
(És amiről - mármint az ingatlan tulajdonlás, bérlés nem befektetési céllal - hosszan tudnék értekezni, és mindig az jönne ki, hogy albérlet > tulajdon.)

A "trükk" abban van, hogy ha a forint romlik, akkor a hitel visszafizetése is nehezedik. És ez le volt írva a szerződés 100 oldalának harmadik negyedében 20 oldalon keresztül, 3-as betűmérettel. De ott volt.
Sobri Jóska

Ebben eddig sem volt vita köztünk.

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek.
Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg.
De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.Sobri Jóska

Te tévedsz. Devizahitel a devizában folyósított hitel, a deviza alapú hitel amit felvett a magyar nép, azt sosem lehetett volna devizában felvenni. Ez banküzemtani kérdés, és hatalmas különbség van köztük. Amit peterk írt, az a pontos manőver.

A devizahitelhez ténylegesen kell eurót vennie a banknak, és ezzel teremt pénzt, a deviza alapú hitelhez nem kellett, ott a deviza csak átváltási egység.Gyurma Pappa

Én értelek, banküzemtanilag nem is kérdőjelezlek meg, peterk-t se, de mégis azt kell mondjam, hogy ez irreleváns.
Ott és akkor korrekt áron került átváltásra a CHF forintra. Ha kézhez is adják a CHF-t, átváltva forintra, akkor mondjuk a 167 helyett (amiért a bank adta) kb. 160 ért lehetett volna hozzájutni (pl. egy utcai váltónál).
Az, hogy a 160-167-ből 250 vagy most 300 lett, az a kockázat.
De ott és akkor ezzel a bank nem trükközött.
A "trükk" abban van, hogy ha a forint romlik, akkor a hitel visszafizetése is nehezedik. És ez le volt írva a szerződés 100 oldalának harmadik negyedében 20 oldalon keresztül, 3-as betűmérettel. De ott volt.

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek. Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg. De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.Sobri Jóska

Akkor ő nem is az un. deviza-alapú hitelt vette fel, hanem sima devizahitelt. 😊 (De ha mégis a deviza-alapút - ez egyértelműen kiderül abból, hogy köteles volt-e most forintosítani vagy sem -, akkor kíváncsi lennék a felvételkor milyen átváltási tranzakciókat fizettettek meg vele. Mert biztos vagyok benne, hogy akkor volt ott egy plusz átváltás is eladási árfolyamon.)peterk2005

Igen, sima devizahitelt. (Már visszafizette, üzlethez kellett, megpörgette, egy éven belül visszavizette euróban.) Lehet, hogy volt plusz átváltás, ezt nem tudom, de ez is irreleváns.
A devizahitelesek, vagyis pontosabban a devizaalapúhitelesek nem ezt az akkori pár forintnyi diferenciát szívják, hanem azt, hogy az elmúlt 5-7 évben a forint rútul leromlott, a frank meg felerősödött.
Nekem van olyan 100 frankos bankjegyem, ami svájci utazásból visszamaradt (2008 ősz), és 14.900 forintért vettem az Oktogonon. Az kb. 6 év alatt 100%-os profit. Már ha most eldnám.
Ezt még a legnagyobb tőzsdeguruk is megirigyelhetik.

A válasz: azért voltam bátor felvenni, mert a bank szakemberei drága pénzen (az enyémen, of course) megvizsgálták a hitelképességemet és úgy találták, hogy a hitelkihelyezéssel járó kockázat a maguk részéról vállalható. Elvégre ők a szakemberek. Ha jól tudom, a mostani szabályok olyanok, hogy ha felvettél 10 millát a házadra, visszafizettél 7 millát, de becsődöltél, akkor a maradék 8 milla fejében a bank elárverezteti a házadat bármennyiért, a 8 milla-bármennyi meg marad a nyakadon életed végéig.
Így van ez? Mert úgy kellene lennie, hogy ha becsődölök, akkor a bank elviszi az általa hitelfedezetként elfogadott házat és a viszont látásra, nullán vagyok.Atari

Az elsőt rosszul közelíted meg, a másodikat pedig rosszul tudod. 😊 A hitelképesség vizsgálat a bank szempontjából vizsgál. (Ennek pl. egy esetleges bankcsőd esetén lehet jelentősége, amikor megvizsgálják a bank üzleti magatartását - és ha ez alapján felelősségre vonhatók, akkor felelősségre vonják a vezetőket -, ill. ha felszámolják akkor összeállítják a hitelezők rangsorát, stb.) A te szempontodból ennek nincs jelentősége, a hitelképesség vizsgálat nem közokirat, arra nem lehet hivatkozni.

A második eset - fizetésképtelenségnél előálló jelzálog-hitelfedezettel kapcsolatos banki eljárás - pedig általában több lépésben zajlik. Bankonként eltérő a konkrét ügymenet, van, hogy maga a bank próbál eljárni, van, hogy kiadja egy behajtó cégnek, de általában mindegyik esetben előbb próbálják tárgyalással megoldani. Hitelkiváltás, más opciók, stb. Az utolsó lépés az ingatlan elárverezése. Nem jó buli eddig eljutni, de azért még ebben az esetben sincs arról szó, hogy a bank kvázi ingyen hozzájut a házadhoz ÉS még a hiteled is egy-az-egyben fennmarad. Árverezéskor az elárverezett ingatlan vételárából a bank fedezi a hitel-hátralékot, és ha az árverésből befolyt összeg nagyobb, mint amekkora a hátralék, akkor a maradékot kifizeti neked. Ha kevesebb, akkor marad a hiteled/tartozásod, de a mértéke az árverésből befolyt összeggel csökken. (Mínusz költségek).

Megjegyzés: az árverezésre is vannak szabályok egyébként. Például, ha te találsz vevőt a a házra, és ezt bejelented az árverés előtt, akkor a bank nem árverezheti el annál alacsonyabban az ingatlant (az árverést az általad bejelentett áron KELL indítani). Másrészt az árverés polgárjogilag meg is támadható, ha aránytalanul alacsony áron kel el a lakás. Az aránytalanul alacsony árat persze nem a szabadpiaci tehermentes ingatlanárhoz kell hasonlítani, de ha feléért, harmadáért árvereznék el, akkor azért komoly eséllyel meg lehet támadni bíróságon.

Összességében azért a bankokról elmondható, hogy nagyon nem szeretnek eljutni az árverezésig, inkább választanak valami más lehetőséget, ha van rá mód. (Például az egyáltalán nem ritka, hogy az adós talál vevőt a szabadpiacon és a bankkal együttműködve terhekkel együtt adják el a lakást az új vevőnek. Ezzel normál piaci árhoz közeli értéken ki lehet szállni az ingatlanból)

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek. Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg. De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.Sobri Jóska

Akkor ő nem is az un. deviza-alapú hitelt vette fel, hanem sima devizahitelt. 😊 (De ha mégis a deviza-alapút - ez egyértelműen kiderül abból, hogy köteles volt-e most forintosítani vagy sem -, akkor kíváncsi lennék a felvételkor milyen átváltási tranzakciókat fizettettek meg vele. Mert biztos vagyok benne, hogy akkor volt ott egy plusz átváltás is eladási árfolyamon.)

Ugye van az a kardinális kérdés, hogy "miért vetted fel a hitelt?" Továbbá "nem volt kötelező, most már viseld a következményeket."
A válasz: azért voltam bátor felvenni, mert a bank szakemberei drága pénzen (az enyémen, of course) megvizsgálták a hitelképességemet és úgy találták, hogy a hitelkihelyezéssel járó kockázat a maguk részéról vállalható. Elvégre ők a szakemberek. Ha jól tudom, a mostani szabályok olyanok, hogy ha felvettél 10 millát a házadra, visszafizettél 7 millát, de becsődöltél, akkor a maradék 8 milla fejében a bank elárverezteti a házadat bármennyiért, a 8 milla-bármennyi meg marad a nyakadon életed végéig.
Így van ez? Mert úgy kellene lennie, hogy ha becsődölök, akkor a bank elviszi az általa hitelfedezetként elfogadott házat és a viszont látásra, nullán vagyok.
Mindez persze független a deviza(alapú)hitelezéstől, de egy felelősebb magatartás a bankok oldaláról nem lenne haszontalan.
Egy tisztességes megállapodás úgy néz ki, hogy ha jó, mindenkinek jó, ellenben ha rossz, mindenkinek rossz. Nem pedig úgy, hogy én már rég földönfutó vagyok és vért izzadok a törlesztők miatt, a bank meg még mindig pénzénél van.

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek.
Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg.
De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.Sobri Jóska

Te tévedsz. Devizahitel a devizában folyósított hitel, a deviza alapú hitel amit felvett a magyar nép, azt sosem lehetett volna devizában felvenni. Ez banküzemtani kérdés, és hatalmas különbség van köztük. Amit peterk írt, az a pontos manőver.

A devizahitelhez ténylegesen kell eurót vennie a banknak, és ezzel teremt pénzt, a deviza alapú hitelhez nem kellett, ott a deviza csak átváltási egység.

...peterk2005

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.Geeri

Pedig tévedtek.
Azért forintban adták ki, mert a felhasználók úgy kérték. lakás-, autó-, egyéb vásárlásokhoz, amit forintban ejtettek meg.
De az én volt kollegám bizony szabadfelhasználásút vett fel, jelzálog alapon, hogy külföldön vásárolhasson belőle, és ő eurókészpénzben kapta mind a 15ezer eurónyi eurót.

És ismét elmondom: XY devizahiteles annakidején kapott mondjuk 40.000 CHF-et, vagy annak megfelelő, korrekt árfolyamon átváltott forintot. Ami akkor mondjuk volt 6.000.000 forint. Elfogadta? Igen. Elköltöte? Igen.
Visszaadta? Nem. Ha visszaadja a 40.000 frankot (vagyis amennyire ez csökkent az évek során), akkor nem fog tartozni.
Ha nem tudja visszaadni, akkor meg törlesztget. A kölcsönadó nem tehet róla, hogy akkor 150 forint volt egy frank, most meg 300. Sobri Jóska

Ez a történet ott sántít, hogy a devizahiteles 40.000 CHF-et kapott. Nem annyit kapott, hanem annyinak megfelelő forint összeget, amit aztán devizaként vezettek a számláján (a devizafedezetet pedig a bank ilyen-olyan módon vagy biztosította vagy nem).peterk2005

Nem értem, hogy mi sántít, hiszen ugyanazt írod (te kékkel) mint én (pirossal). Vagy beleestél a tipikus:
- Három!
- Dehogy három! Hanem három.
típusú "opponálok, tehát vagyok" metódusba.Sobri Jóska

Egyáltalán nem. Éppen a lényeget felejtetted el bekékíteni a mondandómban. (Tovább kellett volna húznod a kéket a zárójeles résszel). A bankhitelezés nem olyan, mintha én adtam volna neked kölcsön. Ha tőlem CHF hitelt kapsz akkor én tényleg nem tudom azt máshogy adni, csak úgy, ha van pénzem, mégpedig CHF-ben. Ekkor teljesen természetes, hogy azt CHF-ben is várom el tőled, hogy visszaadd. (Az, hogy közben ide-oda váltogatunk is, az az ügy szempontjából mellékes. Nekem CHF-em volt kiindulásul és azt is kérem vissza.)

A banknál viszont a hitelkihelyezés egy adminisztratív tranzakció, amivel (hitel)pénz keletkezik. A fedezeti oldal elválik a hitelezésitől, ezért a bank fedezeti árfolyamkockázata is elválik a hiteles árfolyamkockázatától. Ha egy bank kihelyez mondjuk 100 milliárdnyi CHF-ben nyilvántartott forintban kifizetett hitelt, akkor nem szükséges, hogy bármikor is legyen 100 milliárdnyi CHF-je valamikor is. Sőt, jellemzően nincs is annyija sosem. Hogy mennyije van (és ezzel mekkora összegre rúg az az árfolyamkockázat amit ő maga bevállal), azt bonyolult kimutatni. Bankja válogatja, de elméletileg még az is előfordulhat, hogy elég a 8% körüli tőkemegfelelési mutatónak megfelelő minimum. A gyakorlatban ennél azért jóval többről van szó, de bőven nem is a 100%-os teljes fedezetről beszélünk. Ráadásul a dolog időbelisége is elválik, megtörténhet - sőt általában meg is történt -, hogy a bankok fedezeti oldalon már régen visszaváltották a fedezetként szolgáló CHF-et (vagy annak egy részét), ezzel (jóval kedvezőbb árfolyamon) megszabadulva az árfolyamkockázattól, miközben viszont a hiteles számláján továbbra is létezőként vezeti és alkalmazza az aktuális árfolyamot.

Lényeg a lényeg, hogy az is leegyszerűsítése a történteknek, hogy csak a hiteles volt a hülye, a bankok mindent jól csináltak, nem volt a dologban semmi simli a részükről. Ugyanolyan leegyszerűsítés mint az ellentettje, amikor meg csak a bankokat állítják be csalóknak meg közellenségnek.

Az mondjuk ir(k)onikus, hogy a csalàdban egyedül a banki alkalmazottnak van devizahitele. Egyébként Sobrival értek egyet, ha valaki vàllal egy kötelezettséget, akkor teljesítse. Ilyen alapon kezdjenek el ugrálni a forinthitelesek is? Meg a sajtkészítők is? Igen tudom, hogy nem mindenki dôzsölte el, éhes volt a gyerek, szegény az ország.
Szerintem, ha valahol a bankok hibáztak, akkor az a tàjékoztatás volt. Sajnos sokan (nem mindenki!) még mindig a transzferábilis rubel korszakàban èlnek. Egytől egyig a fejükbe kellett volna verni, hogy problémás a devizahitel.

7. Az apró betűs rész csak kockázatot rejteget.

És ismét elmondom: XY devizahiteles annakidején kapott mondjuk 40.000 CHF-et, vagy annak megfelelő, korrekt árfolyamon átváltott forintot. Ami akkor mondjuk volt 6.000.000 forint. Elfogadta? Igen. Elköltöte? Igen.
Visszaadta? Nem. Ha visszaadja a 40.000 frankot (vagyis amennyire ez csökkent az évek során), akkor nem fog tartozni.
Ha nem tudja visszaadni, akkor meg törlesztget. A kölcsönadó nem tehet róla, hogy akkor 150 forint volt egy frank, most meg 300. Sobri Jóska

Ez a történet ott sántít, hogy a devizahiteles 40.000 CHF-et kapott. Nem annyit kapott, hanem annyinak megfelelő forint összeget, amit aztán devizaként vezettek a számláján (a devizafedezetet pedig a bank ilyen-olyan módon vagy biztosította vagy nem).peterk2005

Nem értem, hogy mi sántít, hiszen ugyanazt írod (te kékkel) mint én (pirossal).
Vagy beleestél a tipikus:
- Három!
- Dehogy három! Hanem három.
típusú "opponálok, tehát vagyok" metódusba.Sobri Jóska

Szerinted kiadták volna frankban a pénzt, szerinte nem. És nem neked van igazad.

És ismét elmondom: XY devizahiteles annakidején kapott mondjuk 40.000 CHF-et, vagy annak megfelelő, korrekt árfolyamon átváltott forintot. Ami akkor mondjuk volt 6.000.000 forint. Elfogadta? Igen. Elköltöte? Igen.
Visszaadta? Nem. Ha visszaadja a 40.000 frankot (vagyis amennyire ez csökkent az évek során), akkor nem fog tartozni.
Ha nem tudja visszaadni, akkor meg törlesztget. A kölcsönadó nem tehet róla, hogy akkor 150 forint volt egy frank, most meg 300. Sobri Jóska

Ez a történet ott sántít, hogy a devizahiteles 40.000 CHF-et kapott. Nem annyit kapott, hanem annyinak megfelelő forint összeget, amit aztán devizaként vezettek a számláján (a devizafedezetet pedig a bank ilyen-olyan módon vagy biztosította vagy nem).peterk2005

Nem értem, hogy mi sántít, hiszen ugyanazt írod (te kékkel) mint én (pirossal).
Vagy beleestél a tipikus:
- Három!
- Dehogy három! Hanem három.
típusú "opponálok, tehát vagyok" metódusba.

Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy engem, aki 2008-ban forint hitelt vett fel (éppen azért, mert kurvára nem bíztam az árfolyam tartósságában) ki fog kártalanítani? Hiszen én két évig havonta többet fizettem a banknak kamat címszóval, mint a svájci frankos. Szart se ért az előre gondolkodás.Szokol

majd ha sokan lesztek | tudom, hogy rengeteg ilyen ember van | és kell a szavazat, akkor.

Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy engem, aki 2008-ban forint hitelt vett fel (éppen azért, mert kurvára nem bíztam az árfolyam tartósságában) ki fog kártalanítani? Hiszen én két évig havonta többet fizettem a banknak kamat címszóval, mint a svájci frankos. Szart se ért az előre gondolkodás.

(a 3% és a piaci 8-12%-os kamat között akkora lett a különbség, ami 2003-2004 környékére már majdnem évi félezer milliárd forintott vitt el)peterk2005

Az elmúlt egy évben Matolcsi egyedül költött el majdnem ennyit.
Amúgy valaki belegondolt már, hogy ez 350 milliárd a költségvetés 2%-a?