USA és a világ

nem értem mi az elképzelés
Amadeus von Dollárbaloldal

Valószínűleg az, hogy ez van. Nincs más.

⚡️An echelon of Russian vintage T-54 tanks being sent to the front

🤣🤣🤣 pic.twitter.com/JyD1TY8nud

— 🇺🇦Ukrainian Front (@front_ukrainian) March 22, 2023

T-54-esek
Zsellértelkes Vrij

nem értem mi az elképzelés

⚡️An echelon of Russian vintage T-54 tanks being sent to the front

🤣🤣🤣 pic.twitter.com/JyD1TY8nud

— 🇺🇦Ukrainian Front (@front_ukrainian) March 22, 2023

T-54-esek

 twitter.com/carlbildt/status/1638266160633323522
Oroszország jüant fog használni Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Nagyhatalom 😀
ender1112

elindultak a gyarmatosodás útján.
Amadeus von Dollárbaloldal

John Lukacs írta, hogy a XX. század történelmét az döntötte el, hogy az USA-ban népszavazás után az angol, és nem a német lett a hivatalos nyelv.
A XXI. századot pedig szerinte az dönti el, hogy az oroszok fehérek.

Ez most megdőlni látszik.
Dzsokijuing

ez egy eleg regi es rosszul oregedett mitosz, amibol ebben a formaban semmi sem igaz. eleve nem is nepszavazas a mitosz alapja hanem szavazas a torvenyhozo hatalomban raadasul asszem nagy, teljes USAra torteno nepszavazasra nincs is lehetoseg, csak allamokon belul.
de errol mar azert sem lehetett az USAban donteni, mert sehol sincsen 'federal' szinten leirva; sem az alkotmanyban, sem sehol 'mashol az, hogy az USA hivatalos nyelve angol (ellentetben mondjuk a magyar Alaptorvennyel).
szoval egy ujabb John Lukacs feltetelezesrol derult ki, hogy nem igaz. van ilyen.
szerk.: a mitosz alapja az, hogy nehany nemet telepes kerte, hogy par torvenyt forditsanak le nemetre. ennyi.
csebi

A tények nem homályosíthatják el egy szimbólum szépségét.

Az 50 millió német eredetű az USA-ban megzavarta az öreget, engem is.

 twitter.com/carlbildt/status/1638266160633323522
Oroszország jüant fog használni Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Nagyhatalom 😀
ender1112

elindultak a gyarmatosodás útján.
Amadeus von Dollárbaloldal

John Lukacs írta, hogy a XX. század történelmét az döntötte el, hogy az USA-ban népszavazás után az angol, és nem a német lett a hivatalos nyelv.
A XXI. századot pedig szerinte az dönti el, hogy az oroszok fehérek.

Ez most megdőlni látszik.
Dzsokijuing

ez egy eleg regi es rosszul oregedett mitosz, amibol ebben a formaban semmi sem igaz. eleve nem is nepszavazas a mitosz alapja hanem szavazas a torvenyhozo hatalomban raadasul asszem nagy, teljes USAra torteno nepszavazasra nincs is lehetoseg, csak allamokon belul.
de errol mar azert sem lehetett az USAban donteni, mert sehol sincsen 'federal' szinten leirva; sem az alkotmanyban, sem sehol 'mashol az, hogy az USA hivatalos nyelve angol (ellentetben mondjuk a magyar Alaptorvennyel).
szoval egy ujabb John Lukacs feltetelezesrol derult ki, hogy nem igaz. van ilyen.
szerk.: a mitosz alapja az, hogy nehany nemet telepes kerte, hogy par torvenyt forditsanak le nemetre. ennyi.

Szerkesztette: csebi

 twitter.com/carlbildt/status/1638266160633323522
Oroszország jüant fog használni Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Nagyhatalom 😀
ender1112

elindultak a gyarmatosodás útján.
Amadeus von Dollárbaloldal

John Lukacs írta, hogy a XX. század történelmét az döntötte el, hogy az USA-ban népszavazás után az angol, és nem a német lett a hivatalos nyelv.
A XXI. századot pedig szerinte az dönti el, hogy az oroszok fehérek.

Ez most megdőlni látszik.

 twitter.com/carlbildt/status/1638266160633323522
Oroszország jüant fog használni Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Nagyhatalom 😀
ender1112

elindultak a gyarmatosodás útján.

 twitter.com/carlbildt/status/1638266160633323522
Oroszország jüant fog használni Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Nagyhatalom 😀

hvg360as, bemásolom:

Új világrend alakul Ukrajna megtámadása után, de ki lesz a győztese, és milyen áron? – interjú Tomka Béla történésszel

A szabályokon alapuló nemzetközi rend tesztje az orosz-ukrán háború – mondta a hvg360-nak adott interjúban Tomka Béla történész, egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Jelenkortörténeti Tanszékének vezetője. Nagyon sok minden múlik azon, hogyan ér véget, például az, hogy ütközőzóna lesz-e Kelet-Közép-Európa, benne Magyarországgal. Közben fél szemmel mindenki Tajvant lesi, hiszen ha Kína megpróbálja elfoglalni, az még nagyobb hatással lenne a világgazdaságra. De vajon ez a háború hogyan ér véget? Eszkalálódhat harmadik világháborúvá, vagy nem lépnek be új szereplők? Az interjú a hvg360-on induló vitasorozat első része.

hvg360: A kormányzati kommunikációban egyre többször kerül elő, hogy az orosz-ukrán háborúból harmadik világháború lehet. Ez mennyire megalapozott, és mi kell ahhoz, hogy ez bekövetkezzen?

Tomka Béla: Először is rögzítsük a tényeket: két ország között folyik háború. Oroszország megtámadta Ukrajnát, amely védekezik, számos ország támogatásával, de utóbbiak nem hadviselők. Pusztán ilyen egyszerű megközelítést alkalmazva is messze vagyunk a világháborútól.

Oroszország igyekszik elérni, hogy Ukrajna ne kapjon megfelelő támogatást, amihez sok eszközt felhasznál, többek között a világháborúval fenyegetést is. Ezt a narratívát átveszik tőle a vele szimpatizáló politikusok és a propagandisták.

A háború természetesen növeli a biztonsági kockázatokat, de azt az orosz vezetés is tudja – ma jobban, mint egy éve –, hogy egy kiszélesedett háborút, pláne egy világháborút nem nyerhet meg, így az ilyen fokú eszkaláció neki sem érdeke. A hadseregük finoman szólva gyengén szerepel: bebizonyosodott, hogy polgári létesítményeket képesek támadni rakétákkal és más módon, de az átfogó, több haderőnem együttműködését igénylő hadműveletekben kicsi a hatékonyságuk.

A konfliktus kiszélesedésének veszélye akkor nőne meg, ha az orosz vezetés úgy gondolná, hogy a Nyugat nem egységes vele szemben, és emiatt lehet esélye. Vagyis a Nyugat egységének megőrzése a nagyobb háború elkerülésének egyik garanciája.

hvg360: Annak a veszélyét nem látja, hogy valaki más beszálljon és növelje a konfliktust annak érdekében, hogy gazdaságilag újraírják a világrendet?

T. B.: Az egy mítosz, hogy az ilyen hódító háborúkat gazdasági okok miatt indítják, ugyanis azok bármely fél részéről óriási gazdasági áldozatokkal járnak. Ez egy imperialista háború, Oroszország területeket és befolyást akar szerezni.

hvg360: Putyin a többi között arra hivatkozva indított háborút, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása fenyegeti a biztonságát. De mennyire érezhette magát gazdaságilag fenyegetve amiatt, hogy az amerikai és lengyel befolyás nő Ukrajnában?

T. B.: Ukrajnában a működőtőke befektetés teljes állománya 60 milliárd dollár körül van, a becslések szerint ennek ötöde – tehát nagyjából 12 milliárd dollár – lehet az amerikai tőke, a lengyel arány jóval kisebb, annál az orosz is nagyobb. Azért hivatkozom becslésekre, mert a tőke jelentős részben Cipruson keresztül érkezik, és emögött általában nem ciprusi cégek állnak.

Eközben Oroszország különböző számítások szerint csak 2022-ben 90-110 milliárd dollár között költött közvetlenül erre a háborúra, a gazdasági visszaesésből pedig 270 milliárd dollárnyi kára származott. Ha ennek az óriási összegnek csupán a tizedét befektetik Ukrajnában, akkor az oroszok a legnagyobb tőkebefektetők lehetnének ott.

Szóval véleményem szerint az orosz támadás mögött nem gazdasági okok húzódnak meg, hanem más tényezők, nevezetesen a hatalmi ambíciók dominálnak.

hvg360: Egy globalizált világban egyáltalán milyen lenne egy világháború? Milyen szövetségi rendszerek alakulnának ki?

T. B.: Egyetlen valóban globális jellegű szövetségi rendszer létezik a világban, Amerikával a középpontjában. Ennek része a NATO, az ANZUS (Ausztrália, Új-Zéland és az USA védelmi célú együttműködése), a NORAD (Észak-amerikai légvédelmi parancsnokság, USA és Kanada részvételével), és több más katonai szövetség, illetve megállapodás. Az Egyesült Államok ezt páratlan katonai és óriási gazdasági erővel tudja megtámogatni. A többi szövetség inkább ad-hoc jellegű, ami önmagában is befolyásolja a hatékonyságukat.

Nyilvánvaló, hogy Kína szívesen látná az Egyesült Államok gyengülését, ezért is nyújt valamiféle – eddig inkább politikai – támogatást Oroszországnak. Emellett az sincs ellenére, hogy Oroszország nagy veszteségeket szenved és elszigetelődik, hiszen így az a jövőben rá lesz utalva a kínai kapcsolatokra. Külföldön élő orosz elemzők szerint az orosz vezetés még nem mérte fel, hogy ez a helyzet mivel jár majd számukra, mennyire beszűkíti mozgásterüket.

A Kína-Oroszország pároshoz néhány további ország csatlakozhat, mint Belorusszia, Irán, Venezuela, Kongó és Dél-Afrika. Az igazi kérdés India, mely igyekszik kihasználni Oroszország világpiaci értékesítési nehézségeit és diszkont áron vásárol onnan nyersanyagokat, de vezetői tettek a háborút elítélő nyilatkozatokat is. Más jelentősebb együttműködést nem látok.

hvg360: Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján arról beszélt, hogy a háború alkalmas az európai hatalmi viszonyok átszerkesztésére, és azt sem zárta ki, hogy eleve emiatt indult. Mit gondol, valóban alkalmas a hatalmi viszonyok átszerkesztésére?

T. B.: Igen, Oroszország azért indította a háborút, mert át akarta szerkeszteni a hatalmi viszonyokat Európában. Belorussszia bekebelezése korábban megindult, de ezt nagyon felgyorsította a háború. Meg akarja szerezni Ukrajnát is, ezzel pedig megnyílna az út egy sor másik állam, például Moldova megszállása vagy függőségbe vonása felé.

Eddig ez az átszerkesztés nem úgy sikerült, ahogyan Putyin elképzelte, de a változások már így is óriásiak.

Ha csak a két hadviselő országot nézzük, elmondhatjuk, hogy Ukrajna többé már nem fogadja el, hogy Oroszországnak lehetnek ott bizonyos érdekei. Az ukrán lakosság messzemenően ellenséges lett Oroszországgal szemben. Ha eddig valaki kétségbe vonta, hogy az ukrán nemzet létezik, akkor ezután már aligha teheti meg: a háború minden korábbinál egységesebbé teszi Ukrajnát.

Még a korábban oroszul beszélők is nagy számban térnek át az ukrán nyelvre, nemzeti mítoszaik születnek, hőseik, akiket minden faluban és városban tisztelni lehet. Mindez egy honvédő háborúban történik, ahol az oroszok a támadók.

Az orosz társadalmat még ennél is inkább sikerült átszerkeszteni, hiszen teljesen felszámolták a szabadságjogokat, a birodalmi narratíva érvényesül a közbeszédben, amihez foghatót utoljára a náci Németországban láthattunk Európában. Egészen döbbenetes, hogyan vált uralkodóvá az agresszív nacionalizmus, hogyan söpör végig az országon a militarizmus, az erőszak kultusza.

hvg360: Erre még visszatérnék, de egyelőre maradjunk az Orbán-beszédnél. A miniszterelnök arra utalgatott, hogy Amerika áll az átszerkesztési törekvések mögött.

T. B.: Ezt nem látom megalapozottnak. Természetesen Amerika szívesen veszi, ha Ukrajnában egy demokratikus és Amerika-barát rendszer alakul ki, de Ukrajna belső politikai fejlődésének irányát alapvetően az ukránok határozzák meg. Amerika sok más ország esetében is szívesen venné, ha azok hozzá közelednének, de ez nem történik meg, mert azok belső fejlődése mást eredményez. A partjainál lévő Kubában évtizedekig nem tud változást elérni, de a távoli és jóval nagyobb Ukrajnában igen?

Az oroszok számos agressziót követtek el a térségben az elmúlt 10-20 évben – elég csak Grúziára vagy a Krímre gondolni -, nem véletlen tehát, hogy a velük szomszédos országok fenyegetve érzik magukat, ezért a NATO, az EU és az Egyesült Államok felé törekszenek. Magyarország is joggal érezhetné fenyegetve magát, ha határos lenne Oroszországgal.

hvg360: Orbán Viktor arról beszélt, az átszerkesztés célja a gazdasági-energetikai leválasztás Oroszországról. Ő egyáltalán nem Ukrajna felől nézte a kérdést.

T. B.: Ha az Egyesült Államoknak ez volt a terve, Oroszország jól kicselezhette volna azzal, hogy nem indít háborút... Akkor most az ukránok nem lennének feltétlenül Amerika-barátok és megmaradt volna Oroszország gazdasági befolyása Európában.

hvg360: Visszatérve az orosz hangnemre: az Orbán-rendszer sok mindent másol a Putyin-rezsimről. Megvan a veszélye annak, hogy a mintát követve itthon is elmozdulunk egy szélsőségesebb irányba, vagy azért ahhoz egy háború is kell?

T. B.: Az ideálok és a célok sok tekintetben hasonlóak, ez a retorikában és a konkrét politikai döntésekben is kimutatható, de jól kitapinthatók a korlátok is. A két társadalom szerkezete és politikai kultúrája más, emellett Magyarország az EU és a NATO tagja.

hvg360: Többen mondják, hogy új világrend van kialakulóban, ahol Kína célja Amerika gyengítése.

T. B.: A világrendet sokféleképpen lehet definiálni, de a fő kérdés az, hogy szabályokon alapul-e majd a kialakuló nemzetközi rend vagy nem. Ez alatt természetesen a nemzetközi közösség által lefektetett, eddig is létező szabályokat kell értenünk, nagyjából azt, ami az ENSZ vonatkozó dokumentumaiban megjelenik.

A kis országoknak – mint például Magyarországnak – létérdeke, hogy a nemzetközi rend szabályokon alapuljon, mert az köti a nagyhatalmakat. A kis országok nem tudnának egy dzsungelben érvényesülni, ahol az erősebb azt tesz, amit akar.

Az is kérdés, hogy az átalakuló nemzetközi rendnek mi lesz a tartalma, mert nem mindegy, hogy demokratikus vagy autoriter hatalmak dominálnak-e egy ilyen rendszerben.

Ebben a tekintetben nem lehetünk optimisták, mert az Egyesült Államok – amely minden következetlensége ellenére a demokratikus elvek leghatékonyabb képviselője a világban – már most kompromisszumokra kényszerül például a Szaúd-Arábiával szembeni politikában, illetve az Európai Unió több országa is hasonlóan tesz, amikor közel-keleti autoriter rendszerekkel tárgyal energiakérdésekről.

A harmadik világ – vagy ahogy újabban mondják, a globális dél – egy részének a háborúra adott reakciója sem túl biztató, mert ezek az országok gyakran csak a rövidtávú érdekeiket nézik.

hvg360: Azt ki mondhatja ki, hogy innentől kezdve a világban az a szabály, hogy nincs szabály?

T. B.: Tulajdonképen a mostani háború ennek a tesztje. Természetesen eddig sem volt problémamentes a szabályok érvényesítése a világban, a kisebb és nagyobb hatalmak nem ritkán megkerülték ezeket. De ami Ukrajnával történik, az a második világháború óta példátlan Európában: egy ország egész egyszerűen elfoglalja egy másik szuverén ország területeit és magához csatolja azokat.

Ha ez bekövetkezhet Ukrajnában, akkor bármi megtörténhet a világpolitikában.

Oroszország hiába érvel azzal, hogy ugyanazt teszi, mint Amerika a 2003-as iraki inváziója során, az teljesen más helyzet volt. Egyrészt akkor ENSZ BT-határozat született arról, hogy Irak számos vonatkozásban nem működött együtt a nemzetközi közösséggel, ráadásul korábban elfoglalta Kuvaitot, ahonnan ki kellett űzni.

A legfontosabb különbség azonban az, hogy az Egyesült Államok ugyan beavatkozott, de nem akarta magához csatolni Irak egyetlen szegletét sem. Vagyis rossz a párhuzam, ezért mondom, hogy a második világháború óta példátlan, ami történik és a szabályokon alapuló nemzetközi rend tesztjéről van szó.

Ha Oroszország törekvése sikeres lesz, mert a nemzetközi közösség ezt nem képes elhárítani, az nyilvánvalóan más országokat is hasonló magatartásra ösztönöz, mert kiderül, hogy az ilyen agresszió járható út az érdekérvényesítésben.

hvg360: Mi számít sikernek?

T. B.: Jó kérdés. Oroszország kezdetben egész Ukrajnát akarta térdre kényszeríteni, hogy vazallus állammá tegye, ami láthatóan nem sikerül. Nem véletlen, hogy Putyin nem definiálja egyértelműen a célokat. Egészen biztos, hogy otthon el tudja adni sikerként, ha meg tudja tartani az elfoglalt kelet-ukrajnai területeket, vagy akár azok egy részét. Ezt a propagandagépezet biztosítja számára.

Persze ez nem az orosz társadalom sikere: Oroszország demográfiai állapota igen rossz, a mortalitás lényegében Egyiptom és India szintjén áll, a lakások negyedében nincs vízvezeték, a falusi házak kétharmadában nincs vécé, a gyilkosságok aránya 100 ezer főre vetítve az egyik legmagasabb a világon, tömeges az alkoholizmus. A háború miatt az életszínvonal romlik, s a nacionalista diskurzus garantálja, hogy ezekről a problémákról nem lesz szó a nyilvánosságban. Ez nincs az orosz elit ellenére.

Ukrajna számára az lehet a siker, ha kevés területet veszít, de még inkább, ha társadalma nyugatosodik, a háború után pedig hatékony biztonsági garanciákat kap és közelebb kerül az EU-tagsághoz.

hvg360: A háború végét latolgatva felmerült egy olyan opció is, hogy ha mindkét fél kifárad, hallgatólagos megállapodás jön létre köztük, hogy Oroszország megtarthatja az elfoglalt területeket, de ezt hivatalosan soha senki nem fogja elfogadni, hitelesíteni. Ez a verzió mit üzenne Kínának?

T. B.: Ez egy reális forgatókönyv, hiszen az autoriter rendszerek imádják a befagyott konfliktusokat, azzal folyamatosan izgalomban tudják tartani a társadalmat, manipulálni képesek azt, és nem kell számot adniuk a valóban lényeges gazdasági, társadalmi problémákról, melyek megoldásában kevéssé hatékonyak.

Szokták mondani, hogy Kína nagyon figyel, mert nyilvánvaló tervei vannak Tajvannal, és nincs kedvére, hogy az agresszor nem tudja könnyedén megvalósítani a szándékait egy jóval kisebb országgal szemben.

Ha Kína megpróbálná elfoglalni Tajvant, az még nagyobb hatással lenne a világgazdaságra. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy Tajvan a világ mikrochiptermelésének durván 60 százalékát adja.

hvg360: Megjósolható, hogy az új világrendben ki lesz a vezető hatalom?

T. B.: Az Egyesült Államok mellé mindinkább felzárkózik Kína. Ez a folyamat nagy instabilitást ad a világrendnek. Amennyiben azonban a nagyhatalmak tiszteletben tartják a szabályokon alapuló nemzetközi rendet, akkor lehet ugyan közöttük rivalizálás, kialakulhat feszültség, de nem szükségszerű, hogy ebből nagy konfliktusok vagy háborúk alakuljanak ki. Több nagyhatalom is megfér a világban, ha betartják a korábban említett szabályokat.

hvg360: Az átrendeződés szempontjából – az elmúlt száz évet nézve - mekkora ennek a háborúnak a szerepe?

T. B.: Egy éppen zajló háború mérlegét nehéz lenne megvonni, de az már most látszik, hogy egyfajta blokkosodás, másként tömbösödés következik be a világban.

Az EU és az Egyesült Államok a háború hatására több vitás kérdést rendezett, ugyanez érvényes az EU és az Egyesült Királyság viszonyára. Úgy tűnik, az EU újra megtalálja a helyét és funkcióját: figyelemre méltó belső egységgel reagált az orosz agresszióra, ebből csak Magyarország lóg ki.

A blokkosodás a világ más részeit is érinti és nemcsak az ukrajnai háborúval függ össze, hanem a Kínától és Észak-Koreától való félelemmel is: az Egyesült Államok és Ausztrália az Egyesült Királysággal együtt közös fegyverkezési programot indított, Japán és Dél-Korea még szorosabbra fűzi kapcsolatait az Egyesült Államokkal és egymással is.

Mondhatjuk úgy is, hogy a globalizáció kevésbé lesz egységes, fragmentálódik, részekre bomlik, politikai és gazdasági téren kezdenek elválni egymástól egyes országcsoportok. Ennyiben vannak párhuzamok a hidegháború időszakával: a globalizáció akkor sem állt le, de a blokkok töredezetté tették azt.

A mai helyzet közel sem jelenti a globalizáció végét: a blokkokon belül akár intenzívebbé is válhat az együttműködés, és a blokkok között sem szűnnek meg a kapcsolatok. Ráadásul a globalizáció más dimenzióiban, például az információáramlásnál eleve nem érzékelhető a lefékeződés.

A háború egyik nagy vesztese a környezetvédelem, hiszen az ökológiai problémákat csak nagyon szoros globális együttműködéssel lehetne megoldani. Ez eddig is lassan haladt előre, ettől kezdve viszont még nehezebben fog, mert a biztonsági kérdések megelőzik a környezetvédelmi szempontokat.

hvg360: Az energiafüggőség területén hogyan alakulhatnak a viszonyok?

T. B.: Érdemes felidézni, hogy néhány hónapja mit is mondtak az energiafüggőséggel kapcsolatban az orosz propagandisták és a Kreml magyar szimpatizánsai. Azt, hogy az EU lakossága a télen meg fog fagyni, az EU életképtelen Oroszország nyersanyagai és piaca nélkül.

Ehhez képest semmi ilyesmi nem történt. Ebben nagyon kis szerepet játszott a viszonylag enyhe tél: a gáztárolók töltöttsége február végén is 60 százalék körüli volt szerte Európában, ami kemény tél esetében is garantálta volna az ellátást. A fő ok az volt, hogy az európai gazdaság feltűnő rugalmasságot, innovációs készséget mutatott. Úgy sikerült 20-25 százalékkal csökkenteni a gázfelhasználást az EU-ban, hogy közben nem esett vissza a gazdasági kibocsátás.

Mindez egyébként azt támasztja alá, hogy a nyersanyagok jelentősége jóval kisebb a modern gazdaságok működésében, mint azt sokan feltételezik.*

Rövid távon persze okozhat kríziseket valamelyik nyersanyag hiánya vagy megdrágulása, de hosszú távon az számít, hogy egy társadalom mennyire innovatív, mennyire képes új technológiákat létrehozni és mennyire tudja azokat hatékonyan alkalmazni. Nem kétséges, hogy ebben az Egyesült Államok, Nyugat-Európa, Japán, Dél-Korea vagy Tajvan kimagaslóan teljesít.

hvg360: Azt mondta, hogy az EU kezd magára találni. A háború után mekkora súlya lehet Kelet-Közép-Európának és Magyarországnak?

T. B.: Nagyon sok múlik azon, hogyan ér véget a háború. Ha Ukrajna győz, akkor valószínűleg nem lesz ütközőzóna Kelet-Közép-Európa, benne Magyarországgal.

Ha Ukrajna területeket veszít, akkor egy befagyott konfliktus alakul ki, és állandósul a politikai feszültség.

hvg360: Mit jelent a gyakorlatban, ha egy ország az ütközőzóna?

T. B.: Egy ilyen helyzet megnöveli a kelet-közép-európai régió világpolitikai jelentőségét, de nem feltétlenül előnyünkre. Ha Magyarország nem jelöli ki helyét egyértelműen, akkor a különböző belső és külső hatalmi törekvések jelenléte okozta folyamatos feszültség nem kedvez a békés gyarapodásnak.

Magyarország súlyáról önmagában sokat elmond, hogy az EU lakosságának 2,5 és a GDP 1,5 százalékát adja. Eddig azért tűnhetett úgy, hogy Magyarország szerepe nagyobb, mert az utóbbi időben igyekezett akadályozni az EU-n belüli kooperációt. Ez tetszett Kínának és Oroszországnak, s a hasonló negatív hírekre eleve mindig odafigyel a világ. De azt gondolom, hogy az említett tömbösödés jelentősen beszűkíti majd az ilyen lehetőségeket.

hvg360: Hogyan szűkíti be? Orbán Viktor pozíciója egyértelmű, egészen más kommunikációt és politikát visz, mint mások. Milyen lesz egy kívülről megszabott, korlátozottabb mozgástér?

T. B.: Már most is látjuk jeleit, hogy az EU sokkal kevésbé tolerálja a magyar különutasságot, mint korábban.

hvg360: Zelenszkij tanácsadója szerint lemoshatatlan folt Magyarország történelmén, ahogy Orbán Viktor és kormánya áll a háborúhoz. Ön szerint valójában mekkora történelmi jelentősége van ennek? Mekkora folt marad?

T. B.: Ez valóban erkölcsi kérdés is, de inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy Ukrajna létezni fog a háború után is: még ha veszít is területeket, katonailag megerősödik, nemzeti egysége nő, nyugati orientációja megkérdőjelezhetetlen lesz.

Nem eredményez előnyös helyzetet Magyarország számára, hogy a szomszédja olyan ország lesz, amelyik úgy érzékeli, hogy az EU-ban lényegében egyedüliként cserben hagyta az élet-halál harcában.

hvg360: Egyértelmű a cserbenhagyás, nincsenek ebben árnyalatok? Hiszen mindegy, mit kommunikál itthon Orbán, de némi tiltakozás után végül is minden uniós szankciót megszavazott.

T. B.: Egyrészt Magyarország folyamatosan igyekszik fellazítani a szankciókat, emellett a kormány valódi kommunikációs hadjáratot folytat a Kreml hívószavaival, ezért az ukránok és a világ közvéleménye nem véletlenül érzékelik az oroszbarátságot. Másrészt, ha a valóság nem is mindenben fekete-fehér, attól még az előbbi okok miatt ez a percepció létezik és hat.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.
Jan

Aprómegjegyzés: az autoriter modellek, amik a nép totális letarolására játszanak, életképtelenek hosszútávon. Ennek semmi köze a kommunizmushoz, mint ideológiához. Vannak működő autoriter államok, amik működnek (Szingapúr), de azért mert ott a nép és az ország fejlődése megfért a rezsim fejlődésével.
Gyurma Pappa

meg mert Szingapurban az autoriterbol puhult folyamatosan, es enyhult mig mashol mig nalunk is forditott a helyzet.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.
Jan

Aprómegjegyzés: az autoriter modellek, amik a nép totális letarolására játszanak, életképtelenek hosszútávon. Ennek semmi köze a kommunizmushoz, mint ideológiához. Vannak működő autoriter államok, amik működnek (Szingapúr), de azért mert ott a nép és az ország fejlődése megfért a rezsim fejlődésével.
Gyurma Pappa

Zárójel zárójele: érdemes összevetni Szingapúr társadalmi és gazdasági modelljét Hongkongéval.
Kínai városállamok számos hasonló vonással, de az utóbbinál az anyaország közelsége könyörtelen és folyamatos pressziót és válságot eredményez.

#Ukraine is applying maximum pressure of #Crimea as more strikes are carried out in #Voinka just west of #Dzhankoy. The railway as well as #Crimean canal run through the town. Possible it was an ammo depot #UkraineRussiaWar️ #UkraineRussianWar #Russia #RussianUkrainianWar https://t.co/jGkdkya5T4 pic.twitter.com/fjfnevoGsV

— Geopolitical Hub (@GeopoliticalGu1) March 20, 2023

Ilyen ez a demokrácia, kicsit körülményes, kicsit lassú, tárgyalni kell, meg ilyen fárasztó baromságok, de a sok vélemény javaslat közül a végén kikerül egy (többnyire) életképes kompromisszum, ami majd a valóságban elég jól elműködik. Az egyszemélyes vezetés természetesen képes az összeomlásig tolni a faszságait, hiszen ilyen a természete.
Zsellértelkes Vrij

A polgár (demokrácia) vs szervilis szolga (autokrácia). Ez az alapvető különbség. A polgárral körülményesebb bánni, mert véleménye van, azt el is mondja. A szervilis szolga egyszerűbb, mert csak szolgál, pofázás nélkül. Viszont akkor se szól, akkor se próbálja elrántani a kormány rudat, ha azt látja, hogy a szekér a szakadék felé vette az irányt.

Egy autokráciában könnyebb hatalmon maradni, de sokkal nehezebb azt jól vezetni. Nem is szokott sikerülni.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.
Jan

Aprómegjegyzés: az autoriter modellek, amik a nép totális letarolására játszanak, életképtelenek hosszútávon. Ennek semmi köze a kommunizmushoz, mint ideológiához. Vannak működő autoriter államok, amik működnek (Szingapúr), de azért mert ott a nép és az ország fejlődése megfért a rezsim fejlődésével.
Gyurma Pappa

Ilyen ez a demokrácia, kicsit körülményes, kicsit lassú, tárgyalni kell, meg ilyen fárasztó baromságok, de a sok vélemény javaslat közül a végén kikerül egy (többnyire) életképes kompromisszum, ami majd a valóságban elég jól elműködik. Az egyszemélyes vezetés természetesen képes az összeomlásig tolni a faszságait, hiszen ilyen a természete.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.
Jan

Aprómegjegyzés: az autoriter modellek, amik a nép totális letarolására játszanak, életképtelenek hosszútávon. Ennek semmi köze a kommunizmushoz, mint ideológiához. Vannak működő autoriter államok, amik működnek (Szingapúr), de azért mert ott a nép és az ország fejlődése megfért a rezsim fejlődésével.

A 45 óta tartó modus vivendit Putyin már felrúgta a Krím annektálásával, ott új világrend kezdődött.
Dzsokijuing

Az oroszok szerint már a kilencvenes évek elején felbomlott, amikor az amerikaiak elkezdték magukhoz édesgetni az egykori szovjet érdekszféra nyugati részét.
Kampman

Szerintem a hidegháború alatt a keleti blokkhoz tartozó államok vezetőit és lakosságát nem kellett édesgetni semmivel. Azok önként menni akartak a NATO-ba...ott baszhatta el Oroszország a dolgokat, hogy még a legnagyobb szövetségesei is inkább ebben látnák a megoldást a biztonságukra.
Klaci79

Az én szemeben ez egy egyszerű sztori: kapott egy lehetőséget a szovjet és az amerikai rendszer, hogy gyakorlatban bemutassa, milyen életet tud nyújtani az embereknek.

Mindkét fél kapott pár porig rombolt országot, és szabad kezet, hogy a saját elvei szerint felépítse és üzemeltesse. 40 év alatt kiderült, hogy a kommunizmusnak semelyik formája sem tudja azt kínálni, mint a nyugati mintájú kapitalizmus.

A szovjetek kaptak időt és teret hogy bemutassák, tényleg jobb világot tudnak építeni mint a nyugat, de nem tudtak. Semelyik komcsi országban nem volt jobb élet, mint mondjuk az NSZK-ban. (bakker milyen régen írtam már le ezt hogy NSZK 😀)

Ugyanez megismétlődött Koreában. Meg lehet nézni, hogy egyenlő feltételekről indulva hova jutott a kommunista fele, és hova a másik.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.
Jan

Volt Kennedynek a berlini falnál egy mondata, azzal szerintem a nyugati kapitalizmus úgy 30 évvel előre már legyőzte a komcsikat:

Freedom has many difficulties and democracy is not perfect, but we have never had to put a wall up to keep our people in, to prevent them from leaving us

Erre valóban sem akkor, sem azóta nem tudtak rákontrázni a nagybetűs Keletről.

A 45 óta tartó modus vivendit Putyin már felrúgta a Krím annektálásával, ott új világrend kezdődött.
Dzsokijuing

Az oroszok szerint már a kilencvenes évek elején felbomlott, amikor az amerikaiak elkezdték magukhoz édesgetni az egykori szovjet érdekszféra nyugati részét.
Kampman

Szerintem a hidegháború alatt a keleti blokkhoz tartozó államok vezetőit és lakosságát nem kellett édesgetni semmivel. Azok önként menni akartak a NATO-ba...ott baszhatta el Oroszország a dolgokat, hogy még a legnagyobb szövetségesei is inkább ebben látnák a megoldást a biztonságukra.
Klaci79

Az én szemeben ez egy egyszerű sztori: kapott egy lehetőséget a szovjet és az amerikai rendszer, hogy gyakorlatban bemutassa, milyen életet tud nyújtani az embereknek.

Mindkét fél kapott pár porig rombolt országot, és szabad kezet, hogy a saját elvei szerint felépítse és üzemeltesse. 40 év alatt kiderült, hogy a kommunizmusnak semelyik formája sem tudja azt kínálni, mint a nyugati mintájú kapitalizmus.

A szovjetek kaptak időt és teret hogy bemutassák, tényleg jobb világot tudnak építeni mint a nyugat, de nem tudtak. Semelyik komcsi országban nem volt jobb élet, mint mondjuk az NSZK-ban. (bakker milyen régen írtam már le ezt hogy NSZK 😀)

Ugyanez megismétlődött Koreában. Meg lehet nézni, hogy egyenlő feltételekről indulva hova jutott a kommunista fele, és hova a másik.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.
Jan

Tökéletes.

How Finland joins NATO

How Ukraine joins Russia

My trolls "NATO is so aggressive" pic.twitter.com/1AqefD05mI

— Darth Putin (@DarthPutinKGB) March 17, 2023

A mai kereskedésben 40 euró alá esett a gáz ára a mértékadó holland gáztőzsdén. Ez a 2021 júliusi árszintnek felel meg. Az európai tárolók töltöttsége 55% felett van, míg tavaly ilyenkor 25% körül mozgott, 67 eurós ár mellett. Az AGSI adatai alapján a tárolók töltöttsége nem esett a hétvégén.

A hosszútávú időjárás előrejelzések szerint a következő 30 napban már nem is várható hideg idő, kellemes tavaszi hőmérséklet lesz.

Ezek alapján a következő télre való betárolási időszakot Európa kedvezőbb helyzetből kezdheti meg, mint tavaly. Az LNG kapacitások hipergyors kiépülésének köszönhetően a gáz áramlása folyamatos a kontinensre. Az idei télre való felkészülés minden bizonnyal emeli fogja az árakat a későbbiekben, de olyan őrület, mint ami tavaly nyáron jellemezte az energiaárakat már nem várható.

Európa alkalmazkodott az új helyzethez, idén pedig folytatódni fognak az energiahatékonyságot javító projektek és beruházások (már ahol gondolkodnak előre), ami tovább csökkenti majd az energiafüggést. Aki a keleti diktatúrákra fogadott a nyugati liberális demokráciákkal szemben, az melléfogott. Szokás szerint.

A Gazprom nyeresége tavaly 70%-al csökkent 2021-hez képest úgy. hogy az európai gázár 2022-ben nem esett 64 euró alá.

Hszi Csinping ma Moszkvába utazott, hogy feltegye a kérdést Putyinnak: az orosz szuverenitás melyik részét hajlandó átadni Kínának, hogy a felszínen tartsák a rezsimét?

 www.facebook.com/photo/?fbid=546883520907092&set=a.408074548121324

A 45 óta tartó modus vivendit Putyin már felrúgta a Krím annektálásával, ott új világrend kezdődött.
Dzsokijuing

Az oroszok szerint már a kilencvenes évek elején felbomlott, amikor az amerikaiak elkezdték magukhoz édesgetni az egykori szovjet érdekszféra nyugati részét.
Kampman

Szerintem a hidegháború alatt a keleti blokkhoz tartozó államok vezetőit és lakosságát nem kellett édesgetni semmivel. Azok önként menni akartak a NATO-ba...ott baszhatta el Oroszország a dolgokat, hogy még a legnagyobb szövetségesei is inkább ebben látnák a megoldást a biztonságukra.
Klaci79

Az én szemeben ez egy egyszerű sztori: kapott egy lehetőséget a szovjet és az amerikai rendszer, hogy gyakorlatban bemutassa, milyen életet tud nyújtani az embereknek.

Mindkét fél kapott pár porig rombolt országot, és szabad kezet, hogy a saját elvei szerint felépítse és üzemeltesse. 40 év alatt kiderült, hogy a kommunizmusnak semelyik formája sem tudja azt kínálni, mint a nyugati mintájú kapitalizmus.

A szovjetek kaptak időt és teret hogy bemutassák, tényleg jobb világot tudnak építeni mint a nyugat, de nem tudtak. Semelyik komcsi országban nem volt jobb élet, mint mondjuk az NSZK-ban. (bakker milyen régen írtam már le ezt hogy NSZK 😀)

Ugyanez megismétlődött Koreában. Meg lehet nézni, hogy egyenlő feltételekről indulva hova jutott a kommunista fele, és hova a másik.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.
Jan

Na most ehhez képest mi most ezért kaparunk ezerrel.
Szép munka.
gabokocka

Uralkodónak jobb lenni keleten. Annyit kellett volna felfognunk, hogy egy működőképes demokráciából ered a nyugati típusú kapitalizmus és jólét. Kihagyhatatlan lépés, mi meg továbbra is királyokat választunk. Majd lehet demokráciásat játszani, ha lesznek osztrák fizetések, addig csak uralkodjon a kedvencem bármi áron, bármilyen eszközzel. Mondja az átlagember. Továbbra is tartom: Nem az a lényeg kire szavazol, hanem az, hogy mit vársz el tőle. Sajnos ez nálunk annyi, hogy győzze le az ellenfelét. Így nehéz.

A 45 óta tartó modus vivendit Putyin már felrúgta a Krím annektálásával, ott új világrend kezdődött.
Dzsokijuing

Az oroszok szerint már a kilencvenes évek elején felbomlott, amikor az amerikaiak elkezdték magukhoz édesgetni az egykori szovjet érdekszféra nyugati részét.
Kampman

Szerintem a hidegháború alatt a keleti blokkhoz tartozó államok vezetőit és lakosságát nem kellett édesgetni semmivel. Azok önként menni akartak a NATO-ba...ott baszhatta el Oroszország a dolgokat, hogy még a legnagyobb szövetségesei is inkább ebben látnák a megoldást a biztonságukra.
Klaci79

Az én szemeben ez egy egyszerű sztori: kapott egy lehetőséget a szovjet és az amerikai rendszer, hogy gyakorlatban bemutassa, milyen életet tud nyújtani az embereknek.

Mindkét fél kapott pár porig rombolt országot, és szabad kezet, hogy a saját elvei szerint felépítse és üzemeltesse. 40 év alatt kiderült, hogy a kommunizmusnak semelyik formája sem tudja azt kínálni, mint a nyugati mintájú kapitalizmus.

A szovjetek kaptak időt és teret hogy bemutassák, tényleg jobb világot tudnak építeni mint a nyugat, de nem tudtak. Semelyik komcsi országban nem volt jobb élet, mint mondjuk az NSZK-ban. (bakker milyen régen írtam már le ezt hogy NSZK 😀)

Ugyanez megismétlődött Koreában. Meg lehet nézni, hogy egyenlő feltételekről indulva hova jutott a kommunista fele, és hova a másik.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.
Jan

Na most ehhez képest mi most ezért kaparunk ezerrel.
Szép munka.

A 45 óta tartó modus vivendit Putyin már felrúgta a Krím annektálásával, ott új világrend kezdődött.
Dzsokijuing

Az oroszok szerint már a kilencvenes évek elején felbomlott, amikor az amerikaiak elkezdték magukhoz édesgetni az egykori szovjet érdekszféra nyugati részét.
Kampman

Szerintem a hidegháború alatt a keleti blokkhoz tartozó államok vezetőit és lakosságát nem kellett édesgetni semmivel. Azok önként menni akartak a NATO-ba...ott baszhatta el Oroszország a dolgokat, hogy még a legnagyobb szövetségesei is inkább ebben látnák a megoldást a biztonságukra.
Klaci79

Az én szemeben ez egy egyszerű sztori: kapott egy lehetőséget a szovjet és az amerikai rendszer, hogy gyakorlatban bemutassa, milyen életet tud nyújtani az embereknek.

Mindkét fél kapott pár porig rombolt országot, és szabad kezet, hogy a saját elvei szerint felépítse és üzemeltesse. 40 év alatt kiderült, hogy a kommunizmusnak semelyik formája sem tudja azt kínálni, mint a nyugati mintájú kapitalizmus.

A szovjetek kaptak időt és teret hogy bemutassák, tényleg jobb világot tudnak építeni mint a nyugat, de nem tudtak. Semelyik komcsi országban nem volt jobb élet, mint mondjuk az NSZK-ban. (bakker milyen régen írtam már le ezt hogy NSZK 😀)

Ugyanez megismétlődött Koreában. Meg lehet nézni, hogy egyenlő feltételekről indulva hova jutott a kommunista fele, és hova a másik.

Nem csoda, hogy ezt a poszt szovjet/orosz életet senki nem szeretné. Egy olyan modell, ami a gyakorlatban is bizonyította, hogy sikertelen.

Szerintem a hidegháború alatt a keleti blokkhoz tartozó államok vezetőit és lakosságát nem kellett édesgetni semmivel. Azok önként menni akartak a NATO-ba...ott baszhatta el Oroszország a dolgokat, hogy még a legnagyobb szövetségesei is inkább ebben látnák a megoldást a biztonságukra.
Klaci79

Nem csak biztonságról van szó. Oroszországnak nincs ma társadalmi ajánlata. Elmúltak a kommunista illúziók az igazságos, kizsákmányolás nélküli társadalomról, a szovet szocializmus elbukott. Ez a putyini modell meg nem tud mit ajánlani, helyette. A gazdasági ereje kicsi, az élet a putyini rendszerben nem vonzó az embereknek. Szövetségest csak úgy tud találni, ha valahol csinál egy mini-putyini bábállamot, egy helyi minidúcséval, akit jól kitöm. Vagy megfélemlít. De amint eltűnik az a mini ducse, azonnal jönnek a gondok, mert az ország elkezd el-araszolni az oroszoktól. Többnyire nyugat felé, de ha arra geopolitikailag nincs lehetősége, akkor még Kína irányába is inkább, mint, hogy orosz ernyő alatt maradjon.

Egyébként ennek az ukrán konfliktusnak az ukránokon ill. oroszokon kívül szerintem Európa számára van a legnagyobb tétje. Ha ugyanis úgy ér véget, hogy az oroszok akármilyen formában is úgy érezhetik, hogy nyertek vele valamit, az igazolja, hogy ma is érdemes erőszakkal érdekszférát kialakítani. Ami másokat is erre bíztathat (Kína, India, Pakisztán, dél-amerikai országok, stb.). Európa meg ugye egy dologgal biztosan nem rendelkezik: közös haderő, egy centrumú vezetéssel. A külön-külön az meg összevetésben kevés.

The International Criminal Court in the Hague has just issued an arrest warrant for Vladimir Putin.
Zsellértelkes Vrij

Van ennek bármi jelentősége a jelképességen kívül?
bobi0092

nincs
Kampman

Milosevic se gondolta volna aztan csak nyert egy beutalot. Plusz nyugaton igy vegkepp ervenyet veszti az egyezzunk ki a Putyinnal politika, valamekkora arcvesztessel csak meguszhatja, baromsagok, stb. Duplaplusz legalabb a fovaros lezarasat nem kell tobbe majd elszenvedni. Ez is valami. Naugye.
Zsellértelkes Vrij

The International Criminal Court in the Hague has just issued an arrest warrant for Vladimir Putin.
Zsellértelkes Vrij

Van ennek bármi jelentősége a jelképességen kívül?
bobi0092

nincs
Kampman

Radovan Karadzic likes this.
Dzsokijuing

Nem tudom, hogy egy atomhatalom vezetőjével is meg merik-e csinálni ugyanezt.
Kampman

Ha a 45 óta tartó modus vivendit akarja felrúgni, akkor meg.
Amadeus von Dollárbaloldal

A 45 óta tartó modus vivendit Putyin már felrúgta a Krím annektálásával, ott új világrend kezdődött.
Dzsokijuing

Az oroszok szerint már a kilencvenes évek elején felbomlott, amikor az amerikaiak elkezdték magukhoz édesgetni az egykori szovjet érdekszféra nyugati részét.
Kampman

Szerintem a hidegháború alatt a keleti blokkhoz tartozó államok vezetőit és lakosságát nem kellett édesgetni semmivel. Azok önként menni akartak a NATO-ba...ott baszhatta el Oroszország a dolgokat, hogy még a legnagyobb szövetségesei is inkább ebben látnák a megoldást a biztonságukra.

 telex.hu/kulfold/2023/03/20/a-parizsi-lengyel-nagykovet-szerint-orszaga-haboruba-lep-ha-ukrajna-veszit

Szépen tolják a Fidesz kottáját. Ez fog menni 0-24-ben a héten.

The International Criminal Court in the Hague has just issued an arrest warrant for Vladimir Putin.
Zsellértelkes Vrij

Van ennek bármi jelentősége a jelképességen kívül?
bobi0092

nincs
Kampman

Milosevic se gondolta volna aztan csak nyert egy beutalot. Plusz nyugaton igy vegkepp ervenyet veszti az egyezzunk ki a Putyinnal politika, valamekkora arcvesztessel csak meguszhatja, baromsagok, stb. Duplaplusz legalabb a fovaros lezarasat nem kell tobbe majd elszenvedni. Ez is valami. Naugye.
Zsellértelkes Vrij

The International Criminal Court in the Hague has just issued an arrest warrant for Vladimir Putin.
Zsellértelkes Vrij

Van ennek bármi jelentősége a jelképességen kívül?
bobi0092

nincs
Kampman

Radovan Karadzic likes this.
Dzsokijuing

Nem tudom, hogy egy atomhatalom vezetőjével is meg merik-e csinálni ugyanezt.
Kampman

Ha a 45 óta tartó modus vivendit akarja felrúgni, akkor meg.
Amadeus von Dollárbaloldal

A 45 óta tartó modus vivendit Putyin már felrúgta a Krím annektálásával, ott új világrend kezdődött.
Dzsokijuing

Az oroszok szerint már a kilencvenes évek elején felbomlott, amikor az amerikaiak elkezdték magukhoz édesgetni az egykori szovjet érdekszféra nyugati részét.