Iowa Hawkeyes [IOWA]

Alapítás

1889

Konferencia

Big Ten

Divízió

Nyugati csoport

Város

Iowa City (Iowa)

Stadion

Kinnick Stadium (69,250)

Weboldal

http://www.hawkeyesports.com

A University of Iowa-n 1872 óta működik amerikai futball szakosztály, első meccsüket egy másik iskola ellen azonban csak 1882 elején játszották le, a program hivatalos bejegyzésének időpontja pedig 1889. Tíz évvel később, 1899-ben veretlen szezont zártak, majd a Western Conference (a mai Big Ten) tagjaivá váltak. 1900-ban újabb veretlen idény következett (bár mindkettőnél becsúszott egy döntetlen is), első évükben azonnal – megosztott - bajnokként mutatkoztak be a konferenciában. Az 1902-ben második házassága okán visszavonulásra kényszerített Alden Knipe után az Iowa sokáig botladozott, mígnem a ’20-as évek elején Howard Jones, későbbi Hall of Famer edző vezérletével zsinórban 20 meccset sikerült megnyerniük. 1921 és 1922 egyaránt Big Ten győzelmet hozott, de Jones 1923 végén továbbállt, egy év erejéig a Duke-ot, 1925-től a USC-t dirigálta (utóbbival négyszer lett az NCAA királya). Megint hanyatlásnak indult a csapat, 1939-ig a pozitív mérleg is különlegességnek számított.

Nem voltak tehát nagy elvárások az 1939-ben kinevezett Eddie Andersonnal kapcsolatban sem, aki a Holy Cross és a bostoni veterán kórház fül-orr-gégészeti klinikájának vezetői állását hagyta ott a U of I kedvéért. Ehhez képest mondhatni csodát művelt Knute Rockne egykori tanítványa, csak egy meccsen múlt, hogy nem sikerült elhódítani a Big Ten első helyét. A keret tagjait “Ironmen” [vasemberek] jelzővel illették, mert sokan a mérkőzés teljes egészében a pályán voltak. Ez különösen igaznak bizonyult a legjobb játékosra, Nile Kinnickre, aki a szezon előtt megígérte, hogy megmutatja, milyen egy vérbeli futballista. A lehetséges 420 percből 18-at pihent (és Mike Enich még így is megelőzte), 19-ből 16 TD-t ő szerzett, 8 Interception mellett. Lényegében a liga összes nagy díját elnyerte, köztük az 1939-es Heisman trófeát is, miközben a tanulásról sem feledkezett meg, közgazdaságtanból jelesre diplomázott. A Heisman-átadón elmondott beszédével országszerte hőssé vált, az 1940-es Green Bay elleni College All-Star Game-en tízezrek skandálták a nevét, a 45-28-ra elvesztett gálán 4 touchdownt ért el, nélküle az egyetemi álomcsapat mindössze egyetlen 1st downt. (Később a Brooklyn Dodgers 10000 dolláros szerződését visszautasítva inkább jogot hallgatott Iowában, 1941-ben csatlakozott a hadsereghez, 1943-ban Venezuelában, egy repülőgép-baleset következtében hunyt el, 25 évesen...). Eddie Anderson visszatért a II. VH-ból, újabb négy évre, ám sem neki, sem Leonard Raffenspergernek nem jött össze már szinte semmi. Nem úgy a következő edzőlegendának. Forrest Evashevski 1952-ben került a Hawkeyes élére, négy évébe telt, mire gatyába rázta a gárdát olyan tehetségekkel, mint Cal Jones. Jones első afro-amerikaiként elnyerte a legjobb NCAA falembernek járó Outland trófeát 1955-ben. A munka 1956-ra érett be egy Rose Bowl részvétel (és győzelem) képében, ezt még egy Rose Bowl és az FWAA, az újságírók szövetsége által kikiáltott bajnoki cím követte 1958-ban (a Rose Bowlt '59. január 1-jén rendezték). A nevezetes esztendő amúgy rémálomszerűen indult, az épp csak megalakult Air Force kihívta egy mérkőzésre az Iowát, és óriási csodára a toronymagas esélyes ellen 13-13-as döntetlent tudott elérni. Az iowaiak hatalmas kudarcként élték ezt meg a mérkőzést, viszont hatalmas daccal játszottak az elkövetkezendő 5 Big Ten rangadón. A hatodik, az Ohio State elleni nem sült el jól (38-28-as vereség), a csoportot behúzva ennek dacára Pasadenába utazhattak, ahol az MVP, Bob Jeter vezérletével diadalmaskodtak a California felett 38-12 arányban. Evashevski influenzával küszködve, lázasan nézte végig a mérkőzést, a végső sípszó elhangzása után nem véletlenül nyilatkozott úgy, hogy a Rose Bowl-győztes edzők közül valószínűleg senki nem érezte annyira rosszul magát, mint ő. 1961-ben elhagyta a kispadot és atlétikai igazgatóként folytatta, az „eredmény” 19 egymást követő nem pozitív mérlegű szezon (1962-1980).

Evashevski AD-ként sorra halmozta a rossz döntéseket, botrányokba is keveredett, utóda, Bump Elliot stabilizálta aztán a helyzetet. A focicsapat Hayden Fry 1978-as színre lépésével tért vissza a helyes útra. Fry Texast mindaddig csupán rövid időre hagyta el (az SMU-nál és a North Texasnál volt HC), de különösen vonzotta Elliot baráti invitálásán túl, hogy a szurkolók a nehéz időkben is kitartottak. A Big Tenben pionír módon a passzokra építkezett, ezt megfejelve sok trükkös játékkal. Az áttörést 1981 jelentette, a Nebraska, a UCLA és a Michigan megtréfálásával egészen a Rose Bowlig repítette a Hawkeyes-t. Ahogy azonban az elkövetkező másik két alkalommal, 1986-ban és 1991-ben is kifogott rajtuk a Pac-10-es ellenfél Kaliforniában. Ettől függetlenül hihetetlen, ahogy felvirágoztatta a programot, 20 évet felölelő iowai karrierje alatt hat bowlt (Peach, Freedom, Holiday 2x, Sun, Alamo) nyert és háromszor hódította el a Big Tent. A legjobb csapata vita nélkül az 1985-os volt, melyből Chuck Long QB-t, Ronnie Harmon RB-t és Mike Haight OT-t is az első körben draftolták '86 áprilisában. Felejtetlen győzelem abban az évben a Michigan elleni, mikor első helyen kiemeltként fordítottak a második Wolverines-t fogadva. Fry nem búcsúzott szépen, ám a 3-8-as mutatóban folyamatban levő kemoterápiás kezelése is közrejátszott (a rákot végül leküzdötte). Utódának az 1981 és 1989 közötti OL coacht, Kirk Ferentz-t jelölték ki. Ferentz óriási támadófal-specialista hírében áll(t), a Maine-nél eltöltött három évet követően az NFL-ben, a Browns-nál és a Ravens-nél is az OL-lel foglalkozott. Borzalmas debütálásakor (1-10, 0-8 a Big Tenben) hamar megkongatták a vészharangokat, de 2002-ben már a csoportelsőséget ünnepelhette fiaival. 2004-ben ismételtek, a Rose Bowl mégis megint elmaradt a holtverseny miatt, előbb az Orange, utóbb a Capital One Bowl meghívóval vigasztalódhattak. 2005-től visszaestek a középmezőnybe, a fordulópontot 2008-ban a Penn State megverése hozta el, egy utolsó másodperces mezőnygóllal. 2009-ben nyitányként csak egy ponttal ütötték a másodosztályú Northern Iowát, a drámát pedig tovább fokozták: fordítás a Penn State, a Michigan, a Wisconsin, a Michigan State (TD a mérkőzés legvégén) és az Indiana (4 TD a negyedik negyedben) ellen is. A szerencse ekkor fogyott el, a kezdő irányító, Ricky Stanzi sérülését a Northwestern kihasználta, az Ohio State-től meg hosszabbításban kaptak ki. Az Orange Bowl viszont magabiztosan lett az övék (24-14, vs. Georgia Tech). 2010 és 2011 viszonylag csalódást keltően alakult, 2012 pedig katasztrofálisan (4-8-as mérleg), de a profikhoz gyakran hívott Kirk Ferentz pozíciója megingathatatlan.

Érdekességek:
- A Kinnick Stadium 1929-ben épült, még Iowa Stadiumként. 70 875-ös kapacitásával a 27. legnagyobb egyetemi stadion és a 86. legnagyobb sportlétesítmény a világon. 1972-ben nevezték át az említett Nile Kinnick tiszteletére

- Három vándorkupáért mérkőzik meg rivális meccseken évről-évre a Hawkeyes. 1935 óta a Minnesotával a Floyd of Rosedale-ért, 1977 óta az Iowa State-tel a Cy-Hawk Trophy-ért, 2004 óta a Heartland Trophy-ért a Wisconsinnal küzdenek meg

- Harci indulóból is három van. A hivatalos az Iowa Fight Song, az iskola indulója az On Iowa, illetve gyakran használatos a Roll On Iowa is

- Iowa kabalafigurája az arany-fekete színekben pompázó Herky, egy sólyom karikatúrája. 1948-ban rajzolták meg először, ám első színre lépése a pályán 1959-ben történt

- A Hawkeye Marching Band 121 éve zenél a hazai összecsapásokon, sőt évente egy idegenbeli találkozóra valamint a Bowlokra is elkíséri a csapatot

- 1979-ben Hayden Fry alkotta meg a Tigerhawk névre keresztelt, a sisakokon manapság is látható logót. Ugyanekkorra tehető az az imázsváltás, ami az akkor domináns, szintén fekete-arany színkombinációt viselő Pittsburgh Steelers uniformisaihoz hasonlatossá tette az Iowa kinézetét

- Fontos meccsnapi tradíció a The Swarm (a játékosok immár 30 éve lassan, kézenfogva, elől a kapitányokkal érkeznek a gyepe), a Hawkeye Victory Polka (a győzelmek után a rezesbanda egy polka dal sajátos adaptációját fújja, címe In Heaven There Is No Beer, azaz A mennyben nincs sör) és az I-O-W-A (a kezdésre mindig 4 hatalmas arany-fekete zászlóval vonul be a Hawkeyes, amin az I, O, W és A betűk láthatóak. Ezeket a pálya 4 sarkába szúrják le, és a pontszerzéseknél az adott zászló mögött helyet foglalók belekezdenek az állam betűinek skandálásába)

- Az Iowán végzett mindhárom Stoops testvér, Bob jelenleg az Oklahoma, Mark a Kentucky főedzője, Mike a Sooners védelmi koordinátora. Fry-tól tanulta a szakmát a Kansas State (Bill Snyder), a Nebraska (Bo Pelini), a Wisconsin (Bret Bielema) és a North Texas (Dan McCarney) HC-ja is

- Az amfocin túl megemlítendő a birkózás, e sportágban 24-szer avatták bajnokká a UofI-t