NCAA: BCS összefoglaló 10. játékhét, 1. rész

Az ACC, Big East és Big Ten főcsoport eseményei az elmúlt fordulóban.

 

A hét meglepetés: Nebraska 25 Northwestern 28

 

 

Szeptember közepe óta először sikerült a Wildcatsnek harminc pont alatt tartani aktuális ellenfelét és az NU kizárólagos használatáért vívott meccsen kijózanító pofont osztottak ki a Cornhuskers számára Lincolnban a szokás szerint pirosa öltözött Memorial Stadium pályáján 80 ezer néző előtt. A sokak által jósolt könnyed bajnoki cím már nem tűnik olyan simának Bo Peliniéknek a Big Tenben. Az első félidőben kétszer is elvesztett fumble akasztotta meg a hazaiak támadását. Először ráadásul az ellenfél gólterületétől öt yardra. A labdavesztést követően remek pozícióban, félpályánál került vissza hozzájuk a labda, de másodszor is csak fumble lett a dolog vége. Pontokat ugyan nem kaptak belőle, de Brandon Williams punternek így sikerült visszaszorítani őket a saját térfelük közepéig, és elvesztették a jó mezőnypozíciót. A szünet előtt csupán egy mezőnygólt tudtak szerezni, ezt is Dan Persa eladott labdája miatt. Az egész évben még Achilles sérülését oltalmazó irányítónak el is kellett hagynia a pályát, amikor a vállvédőjénél fogva vágták a védők földhöz. Az ő távollétében, ahogy várni lehetett két változás történt. Kain Colter irányító/futó/elkapó lett a QB, szinte kizárólag a futásokra építve, illetve Trevor Siemian irányító is pályára került a passzjáték miatt. A kettőjük kombinációja a harmadik negyed első támadásában újabb touchdownt eredményezett, és már 14-3 volt Taylor Martinezék hátránya. Siemian estéjének a red zone-on belül lett később keserű vége interception miatt (ennek ellenére 3 jó dobása 67 yardot ért a Northwesternnek), ami az egyetlen rossz átadása volt a nap folyamán. Ezt a szerzett labdát sikerült már touchdownra váltania a Nebraskának, és megkezdték a felzárkózást (14-10). A nap játéka nyomán azonban nem sikerült védelmüknek lőtávolon belülre navigálni a támadókat, mert Jeremy Ebert nyomát csak bottal ütötték 81 yardos TD elkapása során. Hiába futott rögtön válaszul Rex Burkhead is touchdownt, a Cornhuskers védelmének csak nem sikerült visszaszereznie a labdát. A negyedik negyed derekén hét percen keresztül őrizte a játékszert sorozatos futójátékokkal (13) a Wildcats, ráadásul a végén még a gólterületre is bejutottak és ismét kéttámadásnyi különbségre növelték a két csapat közötti különbséget (egyetlen passz kísérletük sem volt a támadás során). Ennek orvoslására viszont már csak kilencven másodperce maradt a hazaiaknak: egy touchdown + sikertelen onside kick kombinációra futotta tőlük. A labda 18 másodperccel a vége előtt került vissza a Northwesternhez, akik már le tudták pörgetni az órát.

 

A hét főcsoportja: Big East

 

Hiába éli a konf hattyúdalát a jelenlegi összetételben, még egyszer utoljára bizonyítják, hogy itt aztán tényleg bármi megtörténhet. Ezúttal a Louisville biztosította a kiszámíthatatlanságot. Harmadik meccsüket nyerték meg zsinórban, és 1990 óta először hagyhatták el győztesen a West Virginia pályáját. Teddy Bridgewater elsőéves irányító eladott labdáját is túlélték, amikor az interception után mezőnygólt rontottak a hazaiak. Geno Smithék hiába szereztek 500+ yardot és 35 pontot, ez nem volt elég a sikerhez. A végig kiegyenlített találkozón aztán a negyedik negyed legelején tudott az egyik csapat először legalább kilenc pont előnyre szert tenni. A red zone-ban elhalt újabb WV támadást követő mezőnygólt ezúttal blokkolták és a labdával az elsőéves Andrew Johnson szaladt vissza 82 yardot és szerzett touchdownt csapatának (31-21). Charlie Strong fiataljainak tartásáról most mindenki megbizonyosodhatott, hiszen idegenben képesek voltak minden felzárkózási kísérletre pontokkal válaszolni. A negyedik negyedben is már csak négy pont volt az előnyük, amikor hét perc alatt vezettek touchdownt érő támadást két harmadik down és egy negyedik down megoldásával (38-28). Már két perc sem maradt ezt követően az egyenlítésre, pedig még két támadásra lett volna szükségük. A touchdown csak szépségtapasz volt, az onside kick sikertelen lett (38-35).

 

 

A Syracuse és a UConn versenyt futott egymással, hogy ki tud nagyobb, és több szívességet tenni a másik védelmének. Ketten együtt nyolcszor adták el a labdát, Ross Kreutman, az Orange rúgója bónusznak kihagyott egy könnyű mezőnygólt is. A meccset mégis az a csapat nyerte meg, amelyik számszerűen a több hibát vétette. A UConn ezen felül csak 113 passzolt yardig jutott, ami még az ő szintjükhöz képest is kevés. Négyszer kezdhették támadásukat a Syracuse térfeléről, de csak 7 pontra futotta belőle. A találkozót a második félidőben Lyle McCombs (981 yardjával a konf legeredményesebbje) futó és Scott McCummings mobilis részidős irányító futásaival nyerték meg. A negyedik negyedre áthúzódva két touchdownt is szereztek (28-21), miközben a Syracuse azért küzdött öt percen keresztül, és verekedte át magát nagy nehezen a Huskies térfelére, hogy Ryan Nassib az ellenfélnek dobja a labdát. Hiába volt még ezzel együtt is öt percük az egyenlítésre a meccs végén, de félpályához közelítve megálljt parancsolt nekik egy negyedik down.

 

A South Florida teljes összeomlását lehet hétről-hétre figyelemmel kísérni. Nem adják ők el harc nélkül a meccseket, de négyből négy elveszített főcsoporton belüli találkozót már nem lehet egyszerűen a pech számlájára írni. Ezúttal hosszabbításban kaptak ki három ponttal, úgy hogy a saját labdabirtoklásukból egy interceptionre futotta csak. San San Te nem kegyelmezett, és értékesítette 37 yardról a mezőnygólt a ráadásban. Amivel a Rutgers megszerezte idei hatodik győzelmét, így idén visszatérhetnek valamelyik bowl porondjára. Mínusz 7 futott yarddal mindenképpen bravúr meccset nyerni. Főleg, hogy a negyedik negyed közepén Demetris Murray futott touchdownjával éppen 17-3-ra módosították az eredményt a vendégek. A Rutgers azonban rögtön 98 yardos kickoff return touchdownt ért el. Majd egy 3 & out után a padról pályára került Chase Dodd vezette végig őket a pályán saját húszasról kezdve. Tette mindezt úgy, hogy hatszor passzolt Mohamed Sanunak 56 yardért. A pontot az i-re már Brandon Coleman TD elkapása tette fel (34 yard). Azonban mindez semmit sem ért volna, ha az utolsó utáni másodpercben nem remeg meg Maikon Bonani lába, és nem hibázik el a South Florida rúgója egy 27 yardos mezőnygólt. Vége a dalnak.

 

A hét vándorkupája, rivalizálása: Pittsburgh 23 Cincinnati 26

 

A címszereplő összecsapás előtt rövid említés az ACC két mérkőzéséről. A North Carolina állam rangadóján ötödik éve őrzi veretlenségét Tom O’Brien Wolfpackja. Ráadásul lenullázták ellenfelüket, amire öt évtizede nem került sor részükről az év legfontosabb mérkőzésén (13-0). A siker kulcsa Giovani Bernard futójátékának a kikapcsolása volt (18-47).

 

Egykoron a Tydings kupáért játszott egymással a Virginia és a Maryland. Mára csak a közös emlékek maradtak, és egy Caveliers show. Michael Rocco irányítóra jó hatással volt, hogy abbamaradt a QB-rotáció. Háromszáz passzolt yarddal és két touchdownnal hálálta meg a bizalmat. Még Perry Jones is hozzátett 139 futott yardot és két touchdownt a közöshöz. Sima győzelem (31-13). Randy Edsall vesszőfutása folytatódik a teknősök élén – ötödik vereség sorozatban.

 

River City Rivalry aka Paddlewheel Trophy

 

Butch Jones és a Bearcats megszerezte hetedik győzelmét és továbbra is őrzi veretlenségét a Big Eastben (3-0). A körbeveréseknek köszönhetően két meccset kell elbukniuk a hátralévő négyből, hogy egyáltalán esélye legyen bárkinek is megelőzni, és megfosztani őket a bajnoki címtől. A Pittsburgh már a lesérült Ray Graham futó nélkül próbálta megállítani őket. Sokáig csendes mezőnygól párbaj zajlott. Aztán Zack Collaros saját gólvonala közelében dobott interceptiont, amit Tino Sunserinek csak sikerült touchdownra váltani. A félidőt kezdő kickoff az oldalvonalon keresztül hagyta el a térfelet, így Todd Grahamék kedvező mezőnypozícióból támadhattak. A Wisconsinnál létszámfelettivé vált Zach Brown futó elő tudott varázsolni egy 36 yardos csodát a kalapjából, ami újabb hazai touchdownt alapozott meg. Tíz pont hátrányban, dadogó passzjátékkal, idegen környezetben nagyon messze állt a győzelemtől a Cincinnati. A segítség nem várt helyről érkezett: Sunseri egymást követő támadásoknál adta el a labdát saját térfelének közepén (fumble és interception), amiből 10 pontot gyűjtöttek Collarosék, és át is vették a vezetést, amit a negyedik negyedben a védelmük meg is őrzött (egy punt félpályánál, két 3 & out, egy kivédekezett 4th down). Végül az egyenlítésre tett utolsó kísérlet is kudarcba fulladt – FG kísérlet 50 yardról.

 

ACC

 

Sikerült rápihennie a csapatoknak a következő forduló rangadóira, amikor a Georgia Tech már pénteken megütközik a Virginia Techkel a Coastal csoport koronájáért; a Miami állami derbit vív a Florida State ellen; míg a Wake Forest megkapja a lehetőséget a Clemson ellen, hogy merjenek nagyot álmodni.

 

A „vándorkupák…” rovatban említett két mérkőzés mellett még kettőt rendeztek a főcsoportban. A Miami a Duke ellen játszott hiba nélkül és Lamar Miller 147 yardja mellett ünnepelhette, hogy közel tíz év után újra van 1000+ yardos futójuk egy idényben (49-14). A Florida State a Boston College szurkolók életét keserítette meg és ütött bele még egy szeget a sportigazgató valamint Frank Spaziani vezetőedző koporsójába (38-7). A vereséggel biztossá vált, hogy a BC több mint egy évtized után először nem fog bowlon játszani az alapszakasz végeztével.

 

A Wake Forest a Notre Dame ellen játszott főcsoporton kívüli találkozót és szenvedett szoros vereséget annak ellenére, hogy négyszer támadhattak az egyenlítésért. A legszerencsétlenebb pillanat egy szerzett interception utáni elvesztett fumble volt az Irish gólvonal közvetlen előterében második és gól helyzetben (24-17).

 

B1G

 

A Northwestern szolgáltatta a forduló szenzációját. A Cardiac Cats elleni bukás a lehető legrosszabbkor jött a Nebraskának, akik már talán a Penn State elleni meccsükre koncentráltak. Bár Happy Valley-ben most nem éppen az amerikaifutball áll a középpontban, ugyanis a csapat korábbi védő koordinátora, Jerry Sandusky ellen kiskorú megrontása miatt folyik esküdtszéki eljárás. Az eset könnyen magával ránthatja Joe Paterno vezetőedzőt és az egyetem adminisztrációjának vezetőit is a 2002-ben történt eset „eltusolása” miatt.

 

Ennyit az ügyről, ami háttérbe szorítja a legutóbbi forduló történéseit a médiában is. A botrány helyett röviden a találkozókról: a Wisconsin helyrebillentette a többszörösen kisiklott vonatot és éppen a Purdue Boilermakersen robogott keresztül (62-17); a Minnesota idén már harmadik alkalommal fejtett ki minőségi ellenállást és alaposan rá is ijesztett a Michigan State-re, ahol Kirk Cousins (23-34 296, 2 TD) és Le’Veon Bell (15-96 2 TD) legalább észnél volt és mentették meg a meccset a negyedik negyedben (31-24); a Michigan és Denard Robinson csak a helyét keresi a pályán, miközben 16 szerzett ponttal kaptak ki az Iowa pályáján, ahol Marcus Coker futó (29-132 2 TD) áttörte az ezeryardos álomhatárt (24-16).

 

 

Az Ohio State nem tudott nyugodt délutánt eltölteni az Indiana ellen, ahol a jövő évet szem előtt tartva Kevin Wilson vezetőedző egyre inkább próbál az elsőévesekre építeni, akiket már ő toborzott a csapathoz. A harmadik negyed közepéig harcban álltak a győzelmért. A Buckeyes futójátéka azonban végül bedarálta őket (46-346 4 TD). Hárman (Dan Herron, Braxton Miller, Carlos Hyde) jutottak száz yard fölé. A meccs érdekessége, hogy 1988 óta először fordult elő a Big Tenben, hogy két valódi elsőéves irányító vezetésével indultak harcba a csapatok. Braxton Miller mellett a Hoosiers Tre Roberson által járult hozzá ehhez a nevezetes alkalomhoz (34-20).

 

 

Dávid László (DoM)