NFL mérkőzésbeharangozók - 4. hét

 

Chicagóban valószínűleg a tavalyihoz hasonló eredményt várnak a találkozótól, akkor 23-6-ra nyertek a Mackók. Forte karriercsúcsot jelentő 166 yardot és 2 TD-t futott, a védelemnek pedig nem okozott problémát Jimmy Clausen és Matt Moore hatástalanítása. A szezonnyitó óta azonban a futójáték hirtelen elromlott; a Green Bay ellen Forte 9 próbálkozásból 2(!) yardot tudott összeszedni, csapatszinten az utóbbi 13 futás 12 egységre volt jó. Ezen segíthet Marion Barber, aki a héten már teljes erőbedobással edzett és végre debütálhat új csapatában, bár ő nem az a tipikus messiás alkat.  Jól szemlélteti a futás gyengeségét az is, hogy az elmúlt két fordulóban Cutler 82 passzt kísérelt meg, és csupán 20-szor adta át közvetlenül a játékszert. Carimi kiesése sem segíti a helyzetet, a cukorbeteg irányítót 14-szer vitték földre idáig. Greg Hardy és Charles Johnson bizonyára lakmározni szeretnének (kisebb összeget tennék rá, hogy fognak is) Cutleren az este folyamán, nem irigylem őt. A védelem sem lesz olyan könnyű helyzetben, mint 2010-ben. Cam Newton a 3. legtöbb passzolt yarddal rendelkezik az NFL-ben. Egy másik északi csapat elit védelmét egyszer már szétkapta, miért ne sikerülni most is? A Bears védelme 26. a passz elleni védekezésben, annak a valószínűsége pedig csekély, hogy ismét leszakadjon az ég, legalábbis annyira, mint Charlotte-ban múlt vasárnap. Az 1/1 top célpontja Steve Smith lehet. Az eddigi 3 Soldier Fielden játszott találkozójukból 1-et tudott a Carolina nyerni. Ez egy 2006-os playoff meccs volt, akkor Smith 218 yarddal és 2 TD-vel égette fel az egyébként nem túl jó minőségű gyeppel ellátott chicagói stadiont. A veterán elkapó mellett, a nyáron pont a szeles városból érkezett tight end, a korábbi elsőkörös Greg Olsent fogja Newton keresni labdákkal, sokkal. Nem csak ő tér vissza Chicagóba, a Panthers főedzője Ron Rivera is. 2006-ban ő volt a Bears defensive coordinatora, nagy epizódszerepet vállalt a Super Bowl szezonban. Sokak meglepetésére nem hosszabbítottak vele szerződést, most elégtételt vehet új csapatával. A két gárda gyengélkedő futójátéka okán könnyen légiparádéba torkollhat az összecsapás. Látványos mérkőzésre van tehát kilátás, Brian Urlacher vetődős pickjei páratlanok, mindenképpen érdemes lesz figyelemmel követni este héttől az eseményt.

 

 

 

 

Valószínűleg a mérkőzés nem tartozik a semleges szurkolók elsőszámú választásai közé a hétvége kínálatából, ám a (rövid és középtávú) előzmények miatt élvezetes mérkőzésre van kilátás. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedek gyengélkedései miatt rendszeresen találkozott a két csapat, a Bengals az 1988-as AFC döntő óta nem tudta legyőzni a Buffalo Billst, és nem úgy tűnik, hogy a sorozat vasárnap este megszakad. A mérkőzésnek külön pikantériát ad a két főszereplő párharca. Nem, nem játékosokról van szó, hanem a két régi barát buffaloi HC Chan Gailey illetve a Bengals védő koordinátora Mike Zimmer összecsapásáról. Amióta Gailey a Bills vezetőedzője, 3 mérkőzést játszottak (ebből két előszezon meccs) és mindet a Buffalo nyerte, és rendre megszórták Zimmer egységét. A legemlékezetesebb a tavalyi alapszakasz mérkőzés, amelyen 21 pontos hátrány ledolgozva, a második félidőben 35 megválaszolatlan pontos szerezve nyertek. Egyszerűen a Bengalsnak nincs válasza a Bills által játszott spread offense-re, a nickel és dime helyzeteknél nincs minőségi ember, akinek a gyengeségeit ne tudná kihasználni Ryan Fitzpatrick. A szokásosnál is nagyobb jelentősége lesz a hazai védőfal teljesítményének, nagy hatékonysággal kell siettetniük az irányítót, és Fred Jackson lehetőség szerint rövid yardon megállítani. Azt sem lehet állítani, hogy Andy Daltonnak könnyű napja lesz, a fal belsejének a Williams-Dareus párossal kell felvennie a kesztyűt, ami minimum nem egyszerű, a labdahalász Bills secondary ellen főleg nem fér bele az a gyenge teljesítmény, amit a múlt héten láttunk. Nick Barnett kiváló igazolásnak tűnik az eddig látottak alapján, kulcsszerepe lesz a futójáték megállításában, ami el is döntheti a mérkőzés kimenetelét. Egy masszív Bills start könnyen látványos légi parádéba vezetheti a mérkőzést, ami egy közönségszórakoztató produkciót eredményezhet.

 

 

 

 

A negyedik fordulóban több olyan mérkőzéssel is találkozhatunk, amelyre rámondhatjuk, hogy, na most elválhat a vér a víztől, kiderül, hogy mely csapat van olyan jó, mint gondoljuk, és melyek nem annyira. Tipikusan ilyen mérkőzés lehet a Titans clevelandi vendégjátéka, ahol két „meglepetésre” jól teljesítő csapat találkozik, hogy eldöntse melyik tart valóban helyes úton. Ráadásul a csapatok számára van még bőven hely a fejlődésre, annak ellenére, hogy a nyitó fordulóban gyengébb csapatok elleni vereség után, két győzelemmel folytatták. Matt Hasslebeck és Colt McCoy is győzelmet érő, utolsó perces drive-ot vezetett múlt héten, teljesítményük nagyban meg is határozta a csapat eddigi sikereit. Ellenben, Chris Johnson és Peyton Hillis kiugró teljesítményére még várnunk kell, kérdés, hogy ezt meddig tudják ellensúlyozni a többiek. CJ-re most kiemelt szükség is lenne, lévén, hogy Kenny Britt, aki eddig a hátán vitte a csapatot, idén már nem fogja. Térdszalag-szakadással IR-re került. Hillis betegséggel bajlódott – ki is hagyta a Miami elleni csatát -, a héten is limitáltan tudott csak részt venni a munkában. Visszatérésére jó esély van, a teljesítményének javulását nagyban segítheti, hogy idén először pályára léphet a kezdő RT Tony Pashos, az viszont kevésbé, hogy Joe Thomas térdsérüléssel és némi formahiánnyal bajlódik. A Barnák védelme eddig szenzációsan teljesít, Phil Taylor és Jabaal Sheard a legjobb benyomást keltő újonc játékosok között van, és Joe Haden is mérkőzésről mérkőzésre erősíti státuszát a legjobb CB-k között. A Titans OL jó erőfelmérő lesz nekik, a kiváló erőkből álló egység a Ravenst is lelassította, és eddig kiválóan segítették Hasselbeck munkáját. Ha ezúttal a futást is megfelelően tudják támogatni, és Johnson is egy sebességgel feljebb kapcsol, akkor nyerhetnek akár idegenben is. Bármelyik csapat vezessen is a mérkőzés végéig, az utolsó percig izgulhat majd, hogy valóban sikerül-e nyerni. Kemény, férfias küzdelem lesz, két jó védelemmel, és számtalan lehetőséggel a labda másik oldalán is.

 

 

 

 

Múlt héten a Detroit valami olyasmit mutatott a szurkolóinak, amit nagyon régóta nem láttak arrafelé. A csoportrivális Minnesota otthonában 0-20-as állásról fordított a Lions, ezzel továbbra is veretlenek a 2011-es szezonban. 4 győzelemmel zsinórban utoljára 1980-ban kezdtek az Oroszlánok, ha ezt most sikerülne elérni, az egy újabb mérföldkő lehetne az utóbbi 10 évben róluk kialakult 'vesztes franchise' arculat lerombolásában. A feladat nem egyszerű, az utóbbi két meccsét hihetetlen izgalmak között megnyerő Dallas otthonából kéne elhozni a W-t. Matthew Stafford azt a játékot nyújtja idén, amiért anno a draft első helyén választotta őt a csapata. 3 meccs alatt 9 TD passz, és ami a legfontosabb, eddig a sérülések is elkerülik. A Dallas ellen is szállíthatja a yardokat, a Cowboys ugyanis sebezhetőbb passzokkal, mint futással. A támadófalnak persze össze kell szednie magát, DeMarcus Ware-ék ellen nem lesz elég az átlagos teljesítmény. Ha viszont korrekt védelmet biztosítanak Staffordnak, és az irányítónak lesz ideje megtalálnia a célpontjait, komoly károkat okozhat Jason Garrettnek és csapatának. Akiről külön szót kell ejtenünk, az természetesen Calvin Johnson. CJ a liga történetében az egyetlen olyan játékos aki első három meccsének mindegyikén 2 touchdown elkapást jegyezhetett fel. Mindent elkap ami az irányába repül, ez pedig nem túl jó előjel a Dallas secondary-jének. Ami viszont nem működik idén Detroitban, az a futás. Se Jahvid Best, se Jerome Harrison nem tudott eddig maradandót alkotni, viszont egy olyan erős defense ellen mint a Cowboysé, nem kecsegtetne sok jóval, ha hamar egysíkúvá válna a Lions offense, ezért szükség lenne legalább egy minimális szinten megbízható futójátékra. Áttérve a másik oldalra, Tony Romo továbbra is fájdalomcsillapító injekciókon él, és bár pénteken még korlátozott edzésmunkát végzett, szinte kizárt hogy ne ő vezesse ki csapatát a Cowboys Stadium gyepére vasárnap. Kérdés, hogy egy hét alatt sikerült-e jobban összecsiszolódnia a támadófallal, azon belül is leginkább a center Phil Costával. Kelleni fog az erő a fal közepén, hiszen nem más próbál majd ott áttörni, mint Ndamukong Suh. Romo legfőbb célpontja, Miles Austin még mindig bajlódik térdín sérülésével, a helyén pedig továbbra is Kevin Ogletree fog kezdeni. A Lions defense futás ellen jóval gyengébb mint a passz ellen, ennek a múlt héten végre életjeleket mutató Felix Jones örülhet leginkább. Bár az egykori Razorback még mindig sérülten játszik, ha a félelmetes D-line-on átjut, jelentős yardmennyiséget hozhat csapata konyhájára. Mindent egybevetve szoros mérkőzést várok(a Dallas utolsó 9 meccsén 3 vagy kevesebb pont döntött...), ahol leginkább az dönthet hogy melyik csapatnak sikerül a földön is előrehaladni, nem csak a levegőben.

 

 

 

 

Mind a két csapat számára fontos összecsapás lesz, mivel vereségek után próbálják meg begyűjteni a győzelmet. A hazaiak számára sokkal fontosabb lenne a győzelem, mivel idén, kisebb meglepetésre, három vereséggel állnak. A vendégek csoport riválisuktól kaptak ki a hétfő esti rangadón, így kevesebb pihenővel érkeznek meg St. Louisba.

Múlt héten az első negyedben a Rams védelmét leradírozta a pályáról a Ravens támadó sora. Ezúttal Rex Grossman lesz az ellenfél, akinek szintén remek célpontjai vannak, Santana Moss, Chris Cooley személyében. Hiába Chris Long remek játéka egyedül kevés a többieknek is jobban kell teljesíteniük és odaérni az ellenfél irányítójához. A futójátékot Tim Hightower vállára pakolják, akinek profi pályafutása első 100 yardos mérkőzése pont a Rams ellen sikerült még újonc évében. Jo napja lehet a Skins támadóknak ugyanis a Rams védelme az utolsó előtti az ellenfelek által engedett yardok tekintetében (426,3). Kérdés Jeff King ezúttal képes lesz-e valamennyire tartani emberét vagy ismét rá fognak majd dobálni.

A Rams támadósora érthetetlenül alulteljesít eddig. Sam Bradford még csak-csak hozza formáját, de az elkapói rendre cserbenhagyják, az NFL élmezőnyébe tartoznak elejtett labdákat tekintve. A támadófal sem védi meg fiatal irányítóját. Ez addig fajult, hogy a Ravens ellen lecserélték Jason Smitht. Ezúttal az eddig remek (múlt héten sem rajtuk múlott a vereség) Redskins védelem ellen kell majd helytállniuk. Azon belül is a Kerrigan – Orakpo OLB párossal. Egy régi ismerős is feltűnik majd a vendégek keretében. O.J. Atogwe még a lockout előtt lett elküldve St. Louisból és két nappal később már alá is írt Washingtonba.

Legutóbbi találkozásuk az előző szezonban volt, amikor is a szintén St. Louisban lejátszott mérkőzésen a hazaiak diadalmaskodtak.

 

 

 

 

Ha nem akar már a szezon első felében kiesni a rájátszásért zajló versenyből az Eagles, akkor ez a meccs kötelező házifeladat Vickéknek. Az ellenfél a Dallast már jócskán megizzasztó San Francisco 49ers. Jim Harbaugh társulata a védelemre támaszkodik, támadóoldalon sok szép dolgot nem láthattunk eddig tőlük. Alex Smith vállára csak annyi terhet raknak, amennyit muszáj, ha pedig passzol, azt általában Vernon Davis kapja el. Ami aggasztó, hogy a futójáték még ennél is gyengébb, Frank Gore egyelőre nem éri el a 3 yardos átlagot, az Eagles gyengécske futás elleni védekezése (érdemes lesz megfigyelni hogy Casey Matthews és Kurt Coleman kispadra ültetése mennyiben fog változtatni a dolgokon..a kezdőben Brian Rolle-t és Nate Allent találhatjuk majd ebben a fordulóban) pedig sok lehetőséget hordozhatna számára. A másik oldalon LeSean McCoynak sem lesz könnyű dolga. A Frisco eddig idén öli a futásokat, harmadikok ebben a statisztikai kategóriában, bár eddigi 3 meccsükön nem éppen a legerősebb futógépezetekkel találkoztak. (finoman szólva). Patrick Willis és Navorro Bowman a linebackersor közepén azért jócskán megkeserítheti 'Shady' életét. A passzok levédekezése kevésbé megy a 49ersnek, ezt pedig Michael Vick használhatja ki, aki zúzódott karja ellenére ismét vállalni fogja a játékot. Várhatóan minden elkapója a rendelkezésére áll majd, bár Jeremy Maclin korlátozott edzésmunkát végzett a héten, de meglepő lenne ha nem játszana. A special teameket szemügyre véve egy nagy visszatérést szúrhatunk ki, David Akers 12 Philadelphiában eltöltött szezon után tér vissza a Lincoln Financial Fieldre. A mérkőzés kulcsa véleményem szerint, hogy a 49ers képes lesz-e vállalható futójátékot összehozni. Amennyiben nem, és Alex Smith-t  a számára komfortos passzmennyiségnél többre kényszeríti az Eagles, nehezen tudom elképzelni hogy győztesként távozzanak a 49esek Pennsylvaniából.

 

 

 

 

A nyeretlenek háborúja. Így aposztrofálhatjuk a vasárnapi összecsapást, amelyen két csalódott együttes néz szembe egymással. A Chiefs iszonyú szerencsétlenül kezdte az évet, beleszaladtak két nagy pofonba az előzetesen nem túl sokra becsült (viszont azóta százszázalékos) Bills és Lions ellen, majd legutóbb is vereséget szenvedtek, mindeközben pedig elvesztették a támadósor alapemberét, a tavalyi playoff menetelés letéteményesét, Jamaal Charles-t, és a tehetséges safety-t, Eric Berry-t is. Charles hiányában több teher nehezedik a veterán Thomas Jones, és a méretbeli hiányosságait villámgyors mozgásával kompenzálni igyekvő Dexter McCluster vállaira, elkapóban pedig Breastontól és Bowe-tól lehet várni a csodát, de ahhoz kellene egy normális fal és egy igencsak jó napot kifogó Cassell. Irányítófronton a másik oldalon sem túl vidám a helyzet, egy nfl-com-os komment szerint egyenesen "rögbimeccs jellegű csörte várható, mivel a secondary-k nem is lesznek foglalkoztatva, a QB-k egy pizzát se tudnának kézbesíteni". Természetesen ez sarkítás, de azért jól jelzi, hogy McNabb megítélése sem túl pozitív eddig, a fővárosi kaland után a hideg Minnesota sem vált a megváltás földjévé, persze hosszú még a szezon, ne ítélkezzünk elhamarkodottan. A Vikingsszel kapcsolatban a legnagyobb kérdés az, hány pontos előnyt kell összeszedni az első félidőben, hogy legalább 1 pont megmaradjon a végére? Öröm az ürömben, hogy most az előző ellenfelekhez képest gyengébb ellenfélhez kell látogatniuk, a Chiefs az én szememben elég szétesett banda benyomását kelti, csodálkoznék, ha top 5-ön kívül draftolnának jövő áprilisban. Félve, de Vikings győzelmet tippelek, a meccset pedig a Colts szurkolók szemébe is ajánlom, hiszen alkalom nyílik scoutolni az ellenfeleket az Andrew Luck megszerzéséért vívott harcban. Nem lesz unalmas küzdelem az sem.

 

 

 

 

Ez a mérkőzés az ellentétek csatája lesz. Az egyik oldalon egy tapasztalt veterán a másikon egy újonc irányit. Az egyik csapat egyetlen futóba helyezi minden bizalmát, a másik elosztja a terhelés a különböző stílusú futói közt. A Saints tele van remek elkapókkal, a Jaguars örül, ha két életképes célpontot tud felmutatni. Úgyis mondhatnánk a futójáték csap össze a passzjátékkal, de ez nem feltétlen igaz, hiszen a remek passzjáték mellett a futások sem okoznak nagy gondot a Saintsnek. A Jaguars védelmének ki kell tennie magáért, tekintve hogy a Saints a legrosszabb meccsén több pontot szerzett, mint a Jaguars az egész évben összesen. A Jacksonville esélyeit tovább csökkenti, hogy Jonathan Vilma és Marques Colston is visszatérhet a sérülése után. A Jaguars egyetlen esélye, ha nyomást tud helyezni Breesre, erre pedig a leginkább a sérült Olin Kreutzon és Zach Strief helyettesén keresztül lehetőséges. A center pozícióban valószínűleg Brian De La Puente, right tackeként pedig Charles Brown ugorhat majd be. A Jaguarsnak mindenképp tanulnia kell a Texans hibájából és nem hagyhatják, hogy Jimmy Graham megverje őket, akármi is kell hozzá, őt ki kell venni a játékból. Blaine Gabbert még messze van attól, hogy egyedül akkora skalpot gyűjtsön be, mint a Saintsé, ezért a Jacksonvillenek addig kell hívnia a Maurice Jones-Drew futásokat, amíg csak a különbség megengedi, ezzel a pályán kívül tudják tartani Breeséket és közben még teret is nyitnak egy-két biztonságos passzhoz a rookie számára. Az megkérdőjelezhetetlen, hogy a Saints az abszolút esélyes és 10-ből 9-szer biztos nyerne, de egy meccsen bármi megeshet, emlékezzünk csak vissza a nyolc évvel ezelőtti River City Relayre.

 

 

 

 

A forduló legjobbnak ígérkező mérkőzését rendezik Hosutonban, ahol várhatóan visszatér elsőszámú szerepébe a tavalyi év legjobb futója, hogy pályafutása során először szembenézzen a liga 10 éve legjobb futás elleni védekezésével. Utóbbi állítás igazságtartalmával, pontosabban annak napjainkra vetítésével kapcsolatban a mérkőzés után valószínűleg sokkal okosabbak leszünk. A Steelers ugyanis erre az évre jelentősen visszaesett futás ellen, ám ezt korrigálják egyelőre a passz elleni védekezéssel. Mike Tomlin ígérete szerint ezen a mérkőzésen a figyelem a futójáték (Arian Foster mellett az eddig kiváló Ben Tate) megállítására összpontosul, jóllehet a Texans passzjátékát sem lehet fél vállról venni, mert a Matt Shaub valamint André Johnson nevével fémjelzett rendszer a legjobb, amellyel a Pittsburgh idén találkozott. Ike Taylor kiváló teljesítményére ezúttal is nagy szükség lesz, de önmagában elég nem lesz, a többi conernek is fel kell vennie a kesztyűt, mert várhatóan a front7 sem fog tudni annyira dominálni, így Kevin Walter vagy Jacoby Jones is komoly károkat okozhat. A Pittsburgh támadófal problémái tovább mélyültek, az LT Jonathan Scott bokasérülés, míg a kezdő RG Doug Legursky vállsérülés miatt kénytelen kihagyni a találkozót. Előbbi nem akkora gond, mert nehéz elképzelni, hogy lehet rosszabb teljesítményt nyújtani, mint tette Scott. Ugyanakkor az igazsághoz tartozik, hogy senki álmai között nem szerepel, hogy Mario Williams-szel kelljen szembenéznie első alkalommal, beugróként. Scott helyettese Trai Essex, míg Legurskyé Ramon Foster lesz. Annyi jó hír azért van, hogy várhatóan a szintén sérüléssel bajlódó Marcus Gilbert újra elfoglalhatja helyét a fal jobb szélén. Nem ideális helyzet, főleg, hogy legerősebb összeállításában sem veretes az egység, az összeszokottság kialakulását sem segíti, hogy a 4. héten már a negyedik különböző összeállításban kezd a Steelers-támadófal. A Texans számára kiemelt fontosságú lesz - Mendenhall lassítása mellett - Mike Wallace őrzése. Jonathan Joseph nem gyakorlatlan a feladatban, az elmúlt hetekben jó formáját is bizonyította, ha Wallace vele is úgy bánik, mint a többiekkel eddig, akkor mindenképpen az elit státuszba emelkedhet a szezon végére. A hazai védőfal nagy segítségére is szüksége lesz Joseph-nek, ha nem adnak lehetőséget a mélyre futásra. A jó védelmek ellenére sokpontos mérkőzésre számíthatunk, amelyből ritkán jön ki jól a Steelers, ám ilyen potens passzjátékkal nem rendelkeztek korábban.

 

 

 

 

Ismerős környezetbe érkezik a Giants csapata, akik a Glendalei stadionban nyertek Super Bowlt pár ével ezelőtt és azóta nem játszottak itt. A két csapat két éve találkozott legutóbb egymással, akkor hatalmas meglepetésre a Cardinals diadalmaskodott idegenben.

Idegenbeli győzelemmel a hátuk mögött érkezik a Giants a sivatagba, miután Philadelphiában legyőzték az Eaglest.

A sérülések már a szezon elején hátráltatják Tom Coughlin csapatát, legfőképp az igen erős védekező falat. Osi Umenyiora visszatérhet augusztusi térműtétje után, de a helyén játszó Jason Pierre-Paul eddig fantasztikus szezont produkál (4,5 sack három mérkőzés alatt). Justin Tuck sérülései ellenére pályára fog lépni kérdés milyen hatékonysággal. A Cardinals támadófala ismét kemény ellenfeleket kapnak az említett három játékos személyében. Brandon Keith (RT) és Levi Brown (LT) nehéz feladat elé néznek ismét. Egy régi ismerős tér vissza sikerei (?) színhelyére. Antrell Rolle tavaly érkezett New Yorkba miután pályafutása első öt szezonját a Cardinalsban töltötte. Sokat fog besegíteni Larry Fitzgerald semlegesítésében. A liga legjobb elkapójának egyébként csupán 34 yardra van sziksége, hogy övé legyen a franchise rekord elkapott yardok tekintetében.

Támado oldalon is lesz egy visszatérő a vendégeknél. Miután a múlt heti mérkőzést kihagyta agyrázkódás miatt, most visszatérhet Mario Manningham. Vele, eggyel több lesz Eli Manning elkapóinak száma és hiába Brandon Stockley kiesése a Cardinals secondarynek sok opciót kell figyelnie egyszerre. Azonban elsősorban a futások megállítására fognak figyelni, mivel a Brandon Jackobs – Ahmad Bradshaw páros nagyon megkönnyítheti Manning dolgát, ha jól futnak. Ellenük a futósávok lezárásában a D-Line-nak (Calais Campbell és Darnell Dockett legfőképp) lesz fontos feladata, majd a linebackereknek (Daryl Washington és Paris Lenon), akik megállíthatják őket.

Az egymás elleni örökmérleget a Giants vezeti 79-42-2 arányban, de amióta nincsenek egy csoportban (2002 óta) a Cardinals a legutóbbi öt összecsapásukból hármat megnyert.

 

 

 

 

Két 1-2-vel álló csapat között nem is lehetne tán jelenleg nagyobb különbség, mint kettejük közt. Mennyivel könnyebb dolga volt tavaly Matt Ryannek egy olyan fal mögött, ami ténylegesen megvédte. 2010-ben összesen 23-szor sackelték, idén három forduló után ez a szám már 13. A negyedéves irányító azonban így is képes volt 330 yardot, vagyis karriercsúcsot passzolni múlt héten.  A Seattle is hasonló bakancsban jár, Tarvaris Jacksont pont eggyel többször szerelték az ellenfél védői a line of scrimmage mögött. Talán mindkét QB fellélegezhet kicsit a hétvégén, mivel egyik védelem sem jeleskedik a pass rushban. A Seattle játékosai 5-ször, az Atlantaiak 2-szer tudták földre vinni az éppen aktuális ellenfél irányítót. Ez a mini párharc kulcsfontosságú lehet a meccs kimenetelében. Mike Smith a hét eleji sajtótájékoztatón azt ígérte, hogy nagyon komolyan fognak az edzéseken a támadófallal foglalkozni, és mindent megtesznek azért, hogy megtalálják és kiküszöböljék a probléma forrását. Kíváncsian várom, hogy sikerült-e bármit is elérni ezzel kapcsolatban. Döntő lehet a futójáték is: a georgai csapat az első két fordulóban 248 yardot szerzett lábon, legutóbb csak 30-at értek  el, a Seattle pedig pont a futások megállításában jeleskedik. Ők egy héttel ezelőtt 122-t tettek meg futva az Arizona ellen, miután addig az idényben összesen szereztek 95-öt. A Marshawn Lynch fémjelezte futójáték javulófélben van, a Michael Turner-féle pedig a papírforma szerint vissza kell térjen a rendes és elvárható kerékvágásba. A statisztikák szerint sokkal kevesebb yardot engedett az acélkék védelem, de minden bizonnyal komolyan meg fog gyűlni a bajuk a White-Jones elkapó párossal. Jones kezdi érezni az NFL ütemét, tippre pontszerzés is lesz már a neve mellett. A százezeréves Tony Gonzalezt beoltották öregedés ellen, a két top WR mellett meghatározó lesz az ő teljesítménye is. A másik oldalon múlt héten bevetésre került a szabadügynökként érkezett sztárelkapó, Sidney Rice. Jacksonnal azonnal egymásra is találtak, 8 elkapásból 109 elkapott egység fűződik a 18-as számhoz. Feltehetőleg most is felé fog szállni legtöbbször a tojáslabda, ebből pedig sokat kamatoztathat a hazai csapat a ligaszinten 22. Falcons passzvédelem ellen. Tavaly 34-18-ra tudott nyerni a most is vendég csapat, ám eddig a 6 Seattle-ben játszott találkozójukból négyet a hazaiak nyertek meg. Érdekes meccs lesz ez, „Piszkos” Sólymok a Halászsólymok ellen, amely könnyedén átcsaphat egy önbizalomnövelő kirándulásba, de izzadtságszagú szoros összecsapás is kisülhet belőle.

 

 

 

 

Ez a találkozó első ránézésre az országos egyes klasszikus esete: a Chargers hazai környezetben eddig hibátlan, míg a Dolphins eddig mindhárom meccsét elveszítette. Ettől függetlenül több okból is érdemes lesz leülni és megtekinteni, a helyzet korántsem olyan egyszerű ugyanis, mint a felületes néző gondolhatja.

Egyrészt a Chargers nem tűnt kifejezett összeszedett csapatnak eddig. A támadók nem rosszak és a védők is teszik a dolgukat, de a Chiefs ellen is inkább a kevésbé gyenge csapat benyomását keltették, míg egy héttel korább a Patriots viszonylag simán győzte le őket, a Vikings ellen is szenvedtek. Persze a mérleg nem rossz, és a számok sem, de nem az igazi még ez a gárda.

Másrészt a Dolphins mindhárom meccsén mutatott jó jeleket, de a kulcsplay-ek során rendre befuccsolt a gépezet. Ez különösen igaz a múlt heti clevelandi zakóra, ahol a mérkőzést végig irányító Delfinek az utolsó percben elveszítették nehezen összekuporgatott előnyüket. A lehetőség azonban ott van – ha fejben letisztázzák a dolgokat, akár meglepetést is okozhatnak.

Emellé érdemes belevennünk a számításba Antonio Gates, Luis Castillo, Jacques Cesaire, Quentin Jammer, Malcom Floyd és Vincent Jackson sérülését (bár utóbbi kettő valószínűleg játszik), és máris nem olyan egyértelmű az összecsapás. A Dolphins futójátéka felőrölheti a hazaiak védelmét, de ehhez jól kell dolgoznia a támadófalnak, ez volt az offense legnagyobb problémája talán. Brandon Marshallt ráadásul jó emlékek fűzik a San Diegóhoz, hiszen a Denver játékosaként többször kiválóan játszott a Chargers ellen. További érdekesség lehet, hogy mit lép a Miami edzői stábja a hibák kijavításának érdekében, ugyanis egy újabb vereség könnyen eredményezheti a fejek hullását, Tony Sparanoéknak ez az utolsó esélyük arra, hogy megtartsák az állásukat.

Mindenkinek javaslom tehát a mérkőzés megtekintését, rengeteg érdekességgel tarkított, izgalmas meccset várok.

 

 

 

 

Szoros vereség, szoros győzelem, szoros vereség. A sorminta alapján szoros győzelemnek kellene következnie a Denver számára, ennek azonban erősen kétséges a kimenetele, hiszen a Lambeau Fieldre kell látogatnia Ortonéknak. Nem lesz könnyű, hiszen a Green Bay csúcsformában van, legutóbb a Bears ellen idegenben sikerült a mindig fontos csoportrivális elleni rangadón diadalmaskodniuk a Sajtfejűeknek. Nem sok esélyt látok a Denver győzelmére, ennek okát pedig a védelemben látom. Jelenleg ugyanis egy elit védelemnek is jó napot kell kifognia, hogy megállítsa Rodgerset és csapatát, de lám, ez a jónak mondott Chicagonak sem sikerült, hiszen a támadók bénázásai miatt a második félidőben már a fülükön vették a levegőt Urlacherék, át is gyalogolt rajtuk a címvédő. A Broncos védelemben pedig én nem látom azt a potenciált, ami elég lenne ahhoz, hogy 10-15 ponton tartsa a Packerst. És ez akkor is így van, ha Bulaga sérülésére gondolunk (a GB fanok annak azért örülhetnek, hogy a hírek szerint ACL szakadát nem szenvedett a támadó falember). A labda másik oldalán pedig a Green Bay védelmet Bears múltja miatt jól ismerő Orton vezeti harcba csapatát, aki tavalyhoz hasonlóan Morenora és Lloydra támaszkodhat leginkább, de félő, hogy a kevésnek mondható Broncos playmakerek miatt őket könnyebben "leszedi" a Sajtfejű védőalakulat. Nem lepődnék meg, ha Burnett folytatná remeklését, és újra interception(öke)t szerezne. A punt visszahordásoknál azért meglepetést okozhat a Broncos, pontosabban annak remek visszahordója, Eddie Royal. Mindent összevetve szerintem óriási meglepetés születne, ha a Packers hazai pályán a Broncos ellen veszítené el hibátlan mérlegét.

 

 

 

 

A Raiders eddig az NFL egyik meglepetéscsapata, támadóegységük az egyik legjobb az NFL-ben, nagy playek sorozatát láthattuk eddig Jason Campbelléktől. Futásban vezeti a ligát az Oakland, Darren McFadden már majd 400 yardot ért el impresszív, 6,4 yardos futásonkénti átlag mellett. Az offense másik motorja kisebb meglepetésre a rookie Denarius Moore, akiről már az edzőtábor idején sokat lehetett olvasni, mind az edzők, mind a média komoly ígéretként hivatkozott rá augusztusban. Nem is kellett sokat várni hogy megmutassa, nem üres beszéd volt ez, a Bills ellen elképesztő játékok sorozatát mutatta be, majd 150 yardot kapott el, köztük egy félpályás hail maryvel, amit két védő között húzott le. A Jets ellen pedig egy reverse futásból ért el 25 yardos TD-t Moore, aki vélhetően ezzel kiharcolta magának az egyik kezdő helyet az offense-ben, de legalábbis 3. számú WR-ként számolhatunk vele. A Raiders támadói díjesőben részesültek az elmúlt napokban, a 3. hét legjobb futója McFadden lett, és igen meglepő módon a hét újonca díját Stefen Wisniewski guard kapta meg a Jets ellen bemutatott kulcsblokkjai után - mondani sem kell, hogy egy támadó falember milyen gyakran kap egyéni elismerést a futball bármely szintjén. Emellett Sebastian Janikowski lett a hónap special teamere az AFC-ben 63 yardos rekordbeállítása, illetve majdnem hibátlan szeptemberi teljesítménye után (egyetlen 56 yardos mezőnygólt hagyott eddig ki a lengyel származású kicker). A támadófal a már említett Wisniewski mellett is remekül dolgozik, mindössze két sacket engedélyezett az eddigi három meccsen, az NFL-t vezető futás pedig önmagárt beszél.

 

A Patriots offense az első két meccsen Tom Brady vezetésével lényegében egy másik szinten játszott a ligához képest, egészen elképesztő magabiztossággal uralta a légteret az MVP elkapóival egyetemben. Wes Welker könnyen rekordot dönthet elkapások számát illetően; ha a jelenlegi tempóban folytatja, könnyen 150-160 fölé juthat (jelenleg 143-mal Marvin Harrison tartja a rekordot) a szezon során. Másfél évvel ezelőtt elszenvedett térdsérülése lényegében nyomtalanul tűnt el, semmilyen látható jelét nem adja a lassulásnak a kistermetű slot receiver. A múlt héten némileg visszatértek a földre a támadók, de ha lehet ilyet mondani, talán minden idők egyik legjobb 4 interceptionös meccsét produkálta Brady a Bills ellen, és lényegében csak Chad Ochocinco ügyetlenkedésének köszönhetően nem hozták vissza a meccset a 21-0-ás vezetés leadása után. Welker mellett Brady kedvenc célpontja Rob Gronkowski, a másodéves tight end egyre otthonosabban érzi magát a Patriots rendszerében, és bár jelenleg sérülés miatt hiányzik mellőle a másik fiatal TE, Aaron Hernandez, ő továbbra is hozza kiváló játékát mind futásblokkban, mind elkapások terén.

 

Ami garantálja a nézőszórakoztató mérkőzést, és a sok pontot, az a két kiváló offense mellett a két csapat viszonylag gyenge védelme, a Raiders 28., a Patriots utolsó passz ellen a nyers adatok alapján. A hazaiak nélkülözni fogják az egyik kezdő CB-jüket, Chris Johnsont, helyette a rookie Chimdi Chekwa fog kezdeni Stanford Routt túloldalán. Valószínűleg a kezdő FS, Michael Huff sorozata is meg fog szakadni, a Texasról érkezett játékos 2006-os draftolása óta nem hagyott ki meccset NFL karrierje során. Emiatt számítsunk arra, hogy miként a Jets ellen a két említett defensive back kiesése után, most is jóval több zónavédekezést fog hívni Chuck Bresnahan, a védelem koordinátora, hogy ne hozza kiszolgáltatott helyzetbe Chekwat, illetve Huff helyettesét, Matt Giordanot. A Patriotsnak elsősorban a futások ellen kell felnőnie a feladathoz, McFadden megállítása eddig senkinek nem sikerült, de a héten  a csapat visszaigazolta Gerard Warren DT-t, akinek a nagy valószínűséggel nem játszó Albert Haynesworth hiányában várhatóan komoly szerep fog jutni a védőfalban. Vele együtt az egész frontnak össze kell szednie magát, a múlt héten Fred Jacksonnak engedélyeztek pár nagyobb futást, ezt most nem engedhetik meg maguknak a hazafiak.

 

Talán az egész forduló legizgalmasabb meccsére van kilátás, sok pontra számítsunk a teltházas oaklandi arénában, amelynek a baseball-szezon végeztével (az szintén it játszó Athletics számára véget ért az MLB szezon) teljesen kicserélték a talaját, így a gyenge minőségű gyep sem fogja akadályozni a nagy játékok kialakulását.

 

 

 

 

A vasárnap kiemelt mérkőzése nem csak azért hozhat hatalmas küzdelmet, mert az utóbbi évek legsikeresebb csapatai közül csap össze kettő, hanem több személyes vagy „üzleti” ok miatt is. Rex Ryan és a Ravens kapcsolatát senkinek nem kell bemutatni, a Jets HC számára mindig kiemelt fontosságú ez a mérkőzés, illetve mindkét csapat el szeretné kerülni, hogy két verséggel álljon négy meccs után, valamint azt is, hogy egy esetleges wild card összevetésben hátrányba kerüljön, az egyik legkomolyabb rivális ellen.  Arra is választ kaphatunk, hogy melyik az igazi arca a csapatoknak. Ha szembe jön egy hatékony támadófal, akkor törvényszerű a Hollók védelmének visszaesése? Tényleg ilyen könnyen át lehet futni a Jets védőin? Joe Flacco egy jó erőkből álló secondary ellen is képes nagy precizitással játszani? Ez a három kérdéskör a mérkőzést is eldöntheti. Ha a Ray Rice - Ricky Williams páros hasonló teljesítményt tud hozni, mint Run DMc a múlt vasárnap, akkor egyrészt nem sokat lesznek Sanchezék a pályán, ha viszont igen akkor egy fit Baltimore-ral találják szembe magukat, ami minimum nem leányálom. Nick Mangold sérüléssel bajlódik, minden jel szerint játszani fog, a kérdés, csak az, hogy milyen állapotban. Ha a fal tud elég időt hagyni Sancheznek, akkor bizony nagy károkat tudnak okozni Dustin Kellerrel és Santonio Holmes-szal. A Ravens hátsó négyesének problémái ugyanis nemhogy megoldódtak, tovább mélyültek. Az idei elsőkörös választott, Jimmy Smith visszatérésére még heteket kell várni, míg a korábbi kezdő CB, Dominique Foxworth, tavalyi sérülése óta nem tudott teljesen felépülni, így az idei évet is sérültlistán végezte. Minden bizonnyal a Flacco-Sanchez minicsatán dőlhet el a találkozó, sorozatos ütésváltás végén.

 

 

 

 

Nyolc évvel ezelőtt szintén egy hétfői rangadón csaptak össze a csapatok, akkor Peyton Manning vezetésével a Coltsnak az utolsó öt perc alatt sikerült ledolgoznia a 21 pontos hátrányát és végül a hosszabbításban megnyerni a meccset. Most azonban nem kell ilyen pontesőtől tartanunk, hiszen lehet, hogy a két csapat együtt nem szerez ennyi pontot. Ezt a védelmek dicséretének is lehet tekinteni, de sokkal inkább kritika a támadóknak. A Tampánál a tavaly remek újonc évet futó LeGarrette Blountnak nem sikerül egyenletes teljesítményt nyújtania. Néha van egy-egy nagy futása, de utána a meccs hátralevő részében mintha a pályán sem lenne. Az irányító Josh Freeman dolgát pedig a saját elkapói nehezítik meg. Van ugyan egy remek Mike Williamse, de a többiek nem nagyon ütik meg az NFL szintjét, ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy az elmúlt három meccsen 10 olyan pontos passzt is kiejtettek a kezükből, amelyeket könnyen el lehetett volna kapni. Ettől függetlenül Freeman hiába passzol az egyik legpontosabban a ligában, azért meggyűlik a baja a labdavesztésekkel, de ezt ellensúlyozza, hogy a meccs végén azért sikerül összeszednie magát és győzelemre vezetnie csapatát. A Colts még mindig nem tudta túltenni magát Peyton Manning elvesztésén. Az igaz, hogy a futójáték eddig ismeretlen magasságokban szárnyal, de Kerry Collins vezetésével a passzjáték a maximum 5 yardos passzokra korlátozódott, és ha a támadások el is jutottak az ellenfél térfelére akkor is maximum csak egy mezőnygólt sikerült elérni. Az előző mérkőzésen Collins agyrázkódást szenvedett és a helyét Curtis Painter vette át, akinek a bemutatkozása felemásra sikerült. Pályára lépése után rögtön elvesztette a labdát, de utána a következő driveban sikerült végigvezetnie a csapatát a pályán és egyenlíteni a Steelers ellen, ami bár végül nem ért győzelmet, de biztató volt. Painter élete első alapszakasz meccsén fog kezdeni kedd hajnalban, és ez a váltás egy kis lendületet adhat a Coltsnak, Collins lassú és körülményes játéka után. Painterrel kapcsolatban azonban fontos megemlíteni, hogy eddig leginkább nem a minél több passzolt yard elérésében, hanem az elszenvedett sackek és eladott labdák számának maximalizálásában jeleskedett. Ezenkívül amikor volt lehetősége Reggie Wayne-el együtt játszani, akkor gyakorlatilag a labda átvételétől kezdve le sem vette a szemét róla és végül attól függetlenül, hogy Wayne üresen vagy négy ember gyűrűjében volt mindig őt kereste a labdával.

A támadófalak tekintetében a Coltsnál van az előny. A Tampa védőfalának erősségét a két belső falember Gerald McCoy és Brian Price jelenti, viszont a Colts támadófalában is a belső Reitz-Saturday-Pollak hármas nyújt egyenletes jó teljesítményt. Painter vakoldalán viszont - az NFL ritmusát hétről-hétre egy jobban felvevő - két rookie Adrian Clayborn és Anthony Castonzo fog összecsapni. A Colts védelmének két szörnyetegét Mathist és Freeneyt remélhetőleg nem kell bemutatni senkinek. A páros legerősebb fegyvere, hogy a sackeknél nem csak leviszik az irányítót, hanem még a labdát is kiütik a kezéből, ami szabad labdához vezet. A linebacker pozícióban mindkét oldalon egy ifjú titán próbálja betölteni nagynevű elődje megüresedett helyét. A Tampánál az újonc Mason Foster örökölte meg a szabadügynökként távozó Barrett Ruud helyét a védelem szívében, és a vezetésével a Buccaneersnek az előző héten sikerült 2 yardos futásonkénti átlagon tartania a Falconst, ami nem kis teljesítmény. A túloldalon Pat Angerernek kellett átvennie a sérült Gary Brackett pozícióját a linebacker sor közepén. Angerer kezdi megszokni új szerepét a védelemben és a Steelers ellen már gyakorlatilag mindenhova ő ért elsőnek, amit jól mutat, hogy nem kevesebb, mint 21 tacklelel zárta a mérkőzést.

Összefoglalva nagyon érdekes mérkőzésnek nézünk elébe kedd hajnalban. A párharcok többsége kiegyenlített, így a döntő a passzjáték és a passzok levédekezése lehet, ami mindkét csapat gyenge pontja. A Colts secondaryben alig lehet négy olyan embert találni, akit az ember nyugodt szívvel engedne a pályára, de a Tampa Bay elkapói meg szokták tenni azt a szívességet, hogy maguktól is elejtik a passzokat. A Coltsnak viszont van négy megbízható elkapója is, ami már zavarba hozhatja a Tampa védelmét, de az iránytó Painter leginkább csak Waynet szokta keresni, így ha több embert állítanak rá akkor a Buccaneersnek sikerülhet elfojtani a passzjátékot, hiába a sok bizonyított célpont. A hazaiak az elmúlt két hétben kétszer is közel kerültek a vereséghez, de a negyedik negyedben mégis sikerült megtartani a vezetést, míg a Colts majdnem megszerezte első győzelmét, amit az utolsó percekben hagyott kicsúszni a kezéből. Egy izgalmas és szoros meccs elé nézhetünk, ahol bármelyik párharcban aratott legkisebb győzelem is döntőnek bizonyulhat majd.