Super Bowl XLIX beharangozó V. - Elkapók és tight endek

NEW ENGLAND PATRIOTS

A 2013-as szezonhoz hasonlóan a mostani idényben is Julian Edelman volt Tom Brady legkeresettebb célpontja és a csapat legtöbb elkapást jegyző játékosa az alapszakaszban. A középiskolai és egyetemi évei alatt irányítóként foglalkoztatott Kent State alumnust a 2009-es draft hetedik körében választotta ki a Patriots. NFL-pályafutása első négy évében jobbára visszahordóként alkotott maradandót (jóllehet újoncként például a Ravens elleni playoff-meccset két TD-elkapással zárta), 2010-ben egy 94 yardos punt return touchdownnal új franchise rekordot állított fel, a 2012-es szezonnal bezárólag pedig már három punt után visszahordott TD-nél járt, mellyel holtversenyben szintén a klub örökranglistájának élén foglalt helyet. 2011-ben sérülések miatt kényszerből a védelemben is bevetette őt Bill Belichick, nickel és dime csomagokban szerepelt cornerbackként. A 2013-as idény támadó oldalon is meghozta számára az áttörést: Wes Welker távozása után és többnyire Gronkowski távollétében Edelman lett a Patriots messze legfoglalkoztatottabb elkapója, amit 105 elkapással (mindössze a harmadik olyan játékos a franchise történetében, aki átlépte a 100-as határt), 1056 yarddal, valamint 6 touchdownnal hálált meg. A szezont követően lejárt a szerződése New Englandben, de tavasszal újabb négy évre kötelezte el magát a patriótákhoz, és ismét remek évet produkált: a 2014-es alapszakaszt 92 elkapással és 972 yarddal zárta, továbbá pályafutása negyedik punt return touchdownjával e tekintetben is egyedüli csúcstartóvá vált a klub históriájában. Nem mellesleg a többek között Minitron becenévre is hallgató játékos tökéletes passer ratinggel büszkélkedhet az NFL-ben: profi pályafutása első és egyetlen passzából 51 yardos TD született a Baltimore-ral vívott playoff-mérkőzésen. Edelman elsődleges szerepkörében, receiverként is jól teljesített az idei rájátszásban, a Ravens elleni meccsen nyolc, a Colts elleni főcsoportdöntőben kilenc elkapást ért el, és figyelembe véve, hogy a Seahawks secondary-je inkább a pálya közepén tűnik verhetőnek (vagy kevésbé erősnek), a Patriots közönségkedvenc elkapójára a Super Bowlban is kulcsszerep várhat.

Az LSU-val nemzeti bajnoki címet is nyerő Brandon LaFellt 2010-ben a harmadik körben draftolta a Panthers. Újoncként a depth chart harmadik helyére tornázta fel magát, carolinai időszaka alatt pedig fokozatosan egyre nagyobb szerepet harcolt ki a támadósorban, kezdőként lejátszott meccseinek száma évről évre nőtt. A 2013-ban az alapszakaszt az NFC második helyén záró együttesben már minden mérkőzésen kezdett, statisztikák tekintetében azonban ez sem eredményezett számára komoly előrelépést – első profi évét leszámítva rendre hat- és hétszáz közti yardmennyiséggel zárta a szezont, 50 elkapásnál és 5 touchdownnál többet egyetlen idényben sem ért el, jóllehet a Panthers offense nem tartozott a passzorientált támadóegységek közé, és így nehéz is lett volna Steve Smith árnyékában igazán kimagaslót alkotni. A 2013-as szezont követően lejárt LaFell kontraktusa a párducoknál, Foxborough-ban pedig már jó ideje hiánycikknek számított egy magas, jó fizikumú, és nem utolsó sorban megbízható szélső elkapó, így tavaly márciusban az ex-Panther hároméves, 9 millió dolláros megállapodás keretében a patriótákhoz igazolt. New England-i karrierje nem indult zökkenőmentesen, az első két fordulót követően például még elkapás sem állt a neve mellett, de az évi 3 millió dollárt átlagoló szerződés végül a szabadügynök-piac egyik legelőnyösebb üzletének bizonyult a Patriots szempontjából, miután LaFell pályafutása eddigi legeredményesebb idényét produkálta: az alapszakaszban 953 yardot és 7 touchdownt kapott el, és a rájátszásban a Ravens ellen is kifejezetten jó meccset zárt 62 yardjának és egy TD-jének köszönhetően. A döntőben ennél is több kell tőle ahhoz, hogy a Patriots légitámadása teljesen ki tudjon bontakozni, mivel jó eséllyel azon áll vagy bukik majd a pálya szélét célzó passzok eredményessége, hogy LaFell milyen sikerrel veszi fel a küzdelmet a Richard Sherman – Byron Maxwell párossal.

Danny Amendola draftolatlan szabadügynökként került a ligába 2008-ban. Újonc idényét a Cowboys gyakorlócsapatában töltötte, majd egy évvel később az Eaglesnél ugyancsak a practice squadban kötött ki az edzőtábort követően, de még a szezon elején leigazolta őt a Rams, ahol már első évében letette a névjegyét 14 meccsen elért több mint 2300 all-purpose yardjának köszönhetően, melynek túlnyomó részét visszahordásokból szerezte. Második St. Louis-i idényében már a teljes ligát vezette ebben a kategóriában 2364 yarddal (ebből 689-et ért el elkapásokból, a támadósorban hat meccsen lépett pályára kezdőként), 2011-ben azonban egy könyöksérülés miatt mindössze egy meccsen állhatott a kosok rendelkezésére. A következő szezonban is sokat bajlódott sérülésekkel, de a Redskins ellen például emlékezetes teljesítményt nyújtott, egyetlen félidő alatt jegyzett 12 elkapásával beállította Reggie Wayne NFL-rekordját. Miután St. Louisban lejárt a szerződése, 2013 márciusában leigazolta őt a Patriots Welker pótlására, de New Englandben egyelőre nem sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket. A hazafiaknál töltött első évében 12 meccsen játszott, és 633 yarddal zárta az alapszakaszt, míg az aktuális idényben mind a 16 mérkőzésen bevethető volt, de csak 27 elkapásra és 200 yardra futotta tőle, az edzői stáb is főleg visszahordóként számított rá. A Patriots idei első playoff-meccsén volt egy kisebb fellángolása, hat elkapásból szerzett 81 yarddal és két touchdownnal járult hozzá a Ravens elleni sikerhez. Rövidesen kiderül, hogy ez valóban csak egyszeri fellángolás volt-e, vagy a Seattle védőinek is tartogat némi meglepetést a döntőben.

Brian Tyms és Josh Boyce a negyedik, illetve ötödik számú elkapó a New England rosterén. Előbbi 2012-ben került az NFL-be mint draftolatlan szabadügynök, a Patriots előtt a 49ers, a Dolphins és a Browns keretének is tagja volt, de alapszakasz-meccsen csak utóbbi csapatnál jutott lehetőséghez. Tavaly nyáron igazolták le őt a hazafiak, az előszezonban pedig meggyőző játékkal állt elő, így miután lejárt négymeccses eltiltása, melyet tiltott szerek használata miatt kapott, bekerült a Pats 53-as keretébe. A hatodik játékhéten rögtön egy 43 yardos touchdownnal debütált a patrióták színeiben, később azonban már csak az alapszakasz záró fordulójában, a Bills elleni tét nélküli meccsen jegyzett elkapást, a Colts elleni playoff-mérkőzésre nem is nevezte őt az edzői stáb. Amennyiben Tyms a Super Bowlban ott lesz az aktív játékosok között, alapvetően akkor is legfeljebb alkalmi mélységi célpontként juthat szerephez. Boyce-t az alapszakasz zárómeccse előtt hozták fel a gyakorlócsapatból, ami mindent el is mond arról, mennyire vált be eddig a 2013-as draft negyedik körében kiválasztott receiver. Leginkább másodéves kollégája, Aaron Dobson sérülése miatt lehet most rosteren, de valószínű, hogy az eddigi két playoff-találkozóhoz hasonlóan ezúttal is kimarad a mérkőzésre nevezettek sorából. Hivatalosan Matthew Slater is elkapó, de a támadósorban abszolúte nem használja őt a Pats (hétéves NFL-karrierje alatt egyetlen elkapást számlál), ellenben a speciális egységben rendkívül hasznos játékos, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a mostani idényt is beleszámítva a legutóbbi négy szezonban rendre Pro Bowlba szavazták, valamint ugyanezen időszak alatt háromszor az All-Pro első csapatba is bekerült.

A Patriots Super Bowlba jutásában alapvető jelentőséggel bírt, hogy Rob Gronkowski hosszú idő után végre ismét egészségesen végig tudott játszani egy szezont. Már a draft előtt sem kérdőjelezték meg az Arizona egyetem egykori tight endjének tehetségét, de egyetemi évei alatt sem kerülték el a sérülések, 2009-ben műteni kellett a hátát, melynek következtében junior szezonjában egyáltalán nem léphetett pályára, és elsősorban emiatt csúszott az újoncbörzén a második körig. Elsőévesként még relatíve visszafogott yardmennyiséget szorgoskodott össze, de már ekkor 10 touchdownnal zárta az idényt. Második profi évében már egyenesen történelmi szezont produkált: elkapott yardok (1327) és touchdownok (17) tekintetében egyaránt új NFL-idénycsúcsot állított fel a tight endek között. A playoffban is parádés meccsel nyitott a Broncos ellen (145 yard, 3 TD), a főcsoport-döntőben azonban bokasérülést szenvedett, ami a Super Bowl-beli teljesítményére is rányomta a bélyegét, a Giants elleni vesztes fináléban mindössze két elkapást jegyzett 26 yardot érően. A holtidényben megkötötte vele minden idők legnagyobb tight end szerződését a Patriots, és ezután is folytatódott Gronkowski remeklése, egészen addig, amíg a 11. játékhéten meg nem sérült az alkarja, ami ötmeccses kényszerpihenővel járt. Az alapszakasz utolsó fordulójában visszatért a pályára, a Texans elleni playoff-mérkőzésen azonban rásérült az alkarjára, egy héttel később pedig már nem is állhatott csatasorba a Baltimore-ral vívott AFC-fináléban, amit el is buktak a hazafiak. 2013 nyarán ismét műteni kellett a hátát, csak október végén léphetett először pályára az alapszakaszban, de újfent idő előtt véget ért számára a szezon, miután december elején kettős térdszalag-szakadást szenvedett. Az új idény rajtjára felépült, és egy kivételével minden meccsen kezdőként szerepelt (a záró fordulóban pihentették), a tight endek között elkapott yardok (1124) és touchdownok (12) terén is alapszakasz-első volt (utóbbi kategóriában holtversenyben). Nehéz lenne vitába szállni azzal a megállapítással, hogy amikor teljesen egészséges, akkor nincs nála jobb játékos a posztján a mai NFL-ben. Épp emiatt, és mert a hazafiak elkapóinak és a Seahawks secondary-jének párharcában a papírforma alapján egyértelműen utóbbinak áll a zászló, Gronkowskiban lehet a Pats-szimpatizánsok legnagyobb bizodalma; ő lehet, avagy ő kell, hogy legyen a Patriots passzjátékának első számú sikerkovácsa, akár Kam Chancellorral, akár a Seattle linebackereivel néz majd farkasszemet a döntőben.

Gronkowski mögött két eltérő stílusú tight end található a New England keretében. A fullbackként is alkalmazott Michael Hoomanawanuira elsősorban blokkoló feladatokat bíznak, noha a Patriots eddigi két playoff-meccsén ugyanannyiszor vette őt célba Brady, mint az alapszakasz során összesen, így egyáltalán nem zárható ki, hogy ismét a megszokottnál nagyobb szerepet kap a passzjátékban is. A nem épp kommentátorbarát nevű játékost 2010-ben draftolta a Rams az ötödik körben, két évet töltött St. Louisban, majd közvetlenül a 2012-es szezon rajtja előtt írt alá a patriótákhoz. Tim Wright az aktuális idényt megelőzően érkezett Foxborough-ba Tampa Bay-ből egy negyedik körös draftjog kíséretében, Logan Mankinsért cserébe. Az egyetemen még elkapóként szereplő egykori Rutgers-játékos draftolatlan szabadügynökként írt alá a Buccaneershez, ahol első évében az egész NFL legeredményesebb újonc tight endje lett 571 elkapott yarddal, amit még 5 touchdownnal is sikerült megtoldania. Ennek ellenére a Bucs új edzői stábja nem számolt vele alapemberként, amit Austin Seferian-Jenkins második körös kiválasztása is jelzett, és később trade keretében túl is adtak Wrighton. Túlzás lenne azt állítani, hogy a Patriotsnál a támadósor oszlopos tagjává vált volna (mindössze 259 yard az alapszakaszban), hatékonyságára azonban nem lehetett panasz: a felé dobott 33 passzból 26-ot elkapott, és ezek közül csak kettő nem eredményezett first downt vagy touchdownt. Ezek után némi meglepetésre a playoffban eddig egyetlen átadással sem kereste őt Brady. Teljesen kiszámíthatatlan Wright szerepe a Super Bowlban: minden esély megvan rá, hogy a Seahawks ellen újra előkerül a hazafiak gyakran mellőzött tight endje, és legalább ugyanekkora a sansz arra, hogy ezúttal is teljesen a háttérbe szorul.

SEATTLE SEAHAWKS

Az eredeti tervek szerint Percy Harvin lett volna Russell Wilson első számú célpontja, ám a rendkívül tehetséges, de balhéktól korántsem mentes játékos elcserélése után most Doug Baldwin áll a Seahawks depth chartjának élén elkapó poszton. A 2011-ben draftolatlan szabadügynökként Seattle-be szerződő egykori Stanford receiver már első profi évében mondhatni történelmi tettet hajtott végre: az AFL-NFL egyesülés óta ő volt az első játékos, aki draftolatlan újoncként a legtöbb elkapást (51) és a legtöbb elkapott yardot (788) jegyezte saját csapatán belül. A következő szezonban visszafogottabb teljesítményt nyújtott, amiben sérülések is közrejátszottak, a Seahawks 2013-as Super Bowl meneteléséből azonban már hasonló számokkal vette ki a részét, mint amilyeneket újonc idényében produkált. A Broncos elleni fináléban mind az öt felé dobott passzt elkapta, és a mérkőzés utolsó touchdownja is az ő nevéhez fűződött. A 2014-es szezonban már minden mérkőzésen kezdőként lépett pályára, Harvin távozásával pedig ő lett Wilson legfoglalkoztatottabb célpontja. Nem szállított kiugró statisztikákat, 66 elkapásból elért 825 yard és 3 touchdown volt az össztermése az alapszakaszban, de amit a Seahawks futásra alapozó támadószisztémájában elvártak tőle, azt stabilan hozni tudta. Mindez általánosságban is igaz rá: Baldwin nem tartozik a playmakerek közé, de kellően megbízható játékos ahhoz, hogy ebben a rendszerben – függetlenül attól, hogy egy klasszis wide receiver nyilván sokat dobna a Seattle támadójátékán – akár első számú elkapóként is megállja a helyét.

Baldwinhoz hasonlóan a Seahawks második számú elkapója, Jermaine Kearse is draftolatlan szabadügynökként írt alá Pete Carroll együtteséhez. A helyi Washington egyetem neveltje 2012-ben lett profi játékos, első NFL-idényében azonban jobbára csak a speciális egységben jutott játéklehetőséghez, a szezon folyamán mindössze három elkapást tett be a közösbe. Egy évvel később már jóval nagyobb szerep hárult rá a támadósorban, öt alapszakasz-mérkőzésen és az NFC-döntőben is kezdőként lépett pályára. Utóbbi meccsen az ő hat pontot érő elkapásával szerezte meg a vezetést a Seahawks a záró játékrészben, a Super Bowlban pedig 65 yarddal és egy touchdownnal járult hozzá a Broncos kiütéséhez. A 2014-es alapszakaszban az első és az utolsó találkozó kivételével rendre a kezdőcsapatba nevezték, de semmi extrát nem nyújtott (touchdownból például csak egy került a neve mellé), a rájátszásban azonban ismét főszereplővé lépett elő. A Panthers elleni győzelem alkalmával három elkapás is elég volt neki ahhoz, hogy 129 yarddal és egy TD-vel terhelje meg a carolinai védelmet, de ami igazán emlékezetes marad, az a főcsoport-döntőbeli produkciója. Russell Wilson első négy, neki szánt labdája egyaránt a Packers védőinek kezében landolt, ráadásul úgy, hogy az interceptionök közül kettő is egyértelműen az elkapó lelkén száradt, majd az ötödik felé dobott passz sikertelen lett, a hosszabbításban azonban Kearse kapta el a győztes touchdownt, mellyel két éven belül másodszor váltott jegyet a Seahawks a Super Bowlba.

A változatosság kedvéért további három egykori UDFA elkapó található a Seattle 53-as rosterén, de ők minimális szerephez jutottak csak a támadósorban, egyrészt a futójátékot előtérbe helyező támadófilozófia miatt, másrészt mert a fentebb taglalt két kollégájuk (illetve Harvin) mellett a szezon nagy részében a csapat tavalyi második körös választottja, Paul Richardson is megelőzte őket a sorban, aki azonban a Panthers elleni playoff-meccsen térdszalag-szakadást szenvedett. A szóban forgó játékosok közül Ricardo Lockette már 2011-ben is a Seahawks alkalmazásában állt, újoncként elvétve pályára is került a támadósorban, egy évvel később viszont már nem ment át a rostán a végső keretszűkítésnél, szeptember közepén pedig a gyakorlócsapatból is kikerült. A következő nagyjából másfél szezont a 49ers és a Bears practice squadjában töltötte, mígnem 2013-ban visszatért Seattle-be, ahol elsősorban special teamerként vette ki a részét a bajnoki cím elhódításából (a Super Bowlban volt egy 19 yardos elkapása). Az aktuális szezonban is csak kiegészítő szerep jutott neki a támadóegységben, azonban Richardson kiesése után az NFC-döntőben a kezdőcsapatba jelölte őt az edzői stáb, és gyaníthatóan ezúttal is Lockette kapja majd a legtöbb lehetőséget Baldwin és Kearse mögött mint harmadik számú elkapó. San Diegón és Minnesotán át vezetett Bryan Walters útja Seattle-be, de egyik állomáshelyén sem tudott maradandót alkotni a támadósorban, Pete Carrollék is elsősorban punt visszahordóként számolnak vele. Chris Matthews 2011-ben próbálkozott először az NFL-karrierrel, de akkor nem sokkal a szezon kezdete előtt megvált tőle a Browns. Ezután két évet lehúzott a CFL-ben a Winnipeg Blue Bombers tagjaként, itt figyelt fel rá a Seahawks stábja. Az edzőtábor után a gyakorlócsapatban kötött ki, december elején vitték fel az aktív keretbe. Elkapása ugyan még nincs, de volt már egy nagyon fontos megmozdulása, amely nélkül lehet, hogy a regnáló bajnok most nem készülhetne címvédésre: a főcsoport-döntőben Matthews szerezte meg a labdát a Seattle onside kickjét követően. Richardson hiányában az egyetlen draftolt elkapó a Seahawks keretében jelenleg Kevin Norwood, akinek a játékjogát a tavalyi újoncbörze negyedik körében foglalták le. Az Alabamáról érkező receiver kevés játéklehetőséget kapott az alapszakaszban, csak a snapek alig több mint negyedében volt pályán (9 elkapás és 102 yard a mérlege), a Panthers ellen nem is nevezték az aktív játékosok közé. Norwood inkább a jövőt jelentheti Seattle-ben, valószínűtlen, hogy a Super Bowlban számottevő szerep jutna neki.

Akárcsak az elkapóknál, a tight endeknél sem áll már rendelkezésre a szezon kezdetekor még a poszt első számú emberének számító játékos, lévén Zach Miller szeptemberben bokasérülés miatt kidőlt a sorból. Helyét Luke Willson vette át, aki Pete Carrollék hátsó körös „találmányainak” egyike. 2013-ban draftolták őt a Rice egyetemről (érdekesség, hogy egy évvel korábban a CFL Drafton is elkelt), és már újoncként is megbízhatóan teljesített Miller mögött, vagy akár a helyére beugorva kezdőként, jóllehet még college csapatában sem számított első számú tight endnek, ami a 49ers által a második körben kiválasztott Vance McDonald jelenlétének volt betudható. Willson második profi évében sem okozott csalódást a Seattle-drukkereknek, többek között az alapszakaszban győztes touchdownt szerzett a Carolina ellen, míg a playoffban 68 yarddal és egy TD-vel büntette a párducokat, a Cardinals elleni idegenbeli csoportrangadón pedig NFL-karrierje (statisztikailag) legjobb meccsét játszotta, amikor három elkapásból 139 yardot és két touchdownt ért el. Az NFC-döntőben csak 11 yard volt az össztermése, de Lynch fordítást eredményező TD-jét követően ő kapta el Wilson passzát a kulcsfontosságú kétpontos kísérletnél. Willson tehát fontos meccseken és fontos pillanatokban villant, és most is ezt várják tőle a címvédőnél. Matchupok tekintetében neki sem lesz egyszerű dolga, hogy mást ne mondjunk, a Patriotsnál Jamie Collins az egész liga egyik legjobb linebackerévé nőtte ki magát passzvédekezésben (is), de a Seahawks fiatal tight endje bizonyította már, hogy őt sem kell félteni, bárki legyen is az ellenfél.

A Duke egyetemen végzett Cooper Helfet 2012-ben szerződött a Seahawkshoz draftolatlan szabadügynökként, de első két évében a practice squad tagságnál előkelőbb helyet nem tudott magának kiharcolni a csapaton belül. Számára is Miller sérülése adta meg a lehetőséget, hogy feljebb lépjen a ranglétrán, ezután vitték fel a gyakorlócsapatból, a későbbiekben pedig a meccsek többségén tagja volt az aktív keretnek. Willson sérülései miatt két mérkőzésen kezdőként is bevetették őt az alapszakaszban, a Rams ellen például 61 yarddal és egy touchdownnal zárt. 2010-ben a Chiefs nagy reményekkel draftolta a harmadik körben Tony Moeakit, az ex-Iowa tight end azonban a biztató kezdet ellenére sorozatos sérülései miatt nem tudta befutni azt a pályát, amit Kansas City-ben vizionáltak neki. A 2011-es idényt teljes egészében ki kellett hagynia, és 2013-ban is sérültlistára került már a szezon kezdete előtt, október végén pedig közös megegyezéssel szerződést bontott vele a klub. Decemberben szerződtette őt a Bills, de a tavalyi 53-as keretszűkítésnél már Buffalóban is megköszönték a szolgálatait. November elején kapott még egy esélyt a tight end gondokkal küzdő Seattle-től, ahol szintén nem tudott végig egészséges maradni, de a nagydöntő előtt bevetésre kész állapotban van. Sérülései után komoly elégtételt jelenthetne számára, ha a Seahawks-szal most bajnoki címet szerezne. Nem valószínű, hogy akár Helfet, akár Moeaki kulcsfigurává lépne elő a Super Bowlban, de a Seattle által nem túl gyakran, mindössze a playek nagyjából 15%-ában használt két tight endes felállásoknál ők is pályára kerülhetnek a támadósorban.

Kinél az előny?

A Patriots elkapógárdája sem tartozik kimondottan a liga legszűkebb elitjéhez, de Julian Edelman és mindenekelőtt Rob Gronkowski révén ebben az összevetésben egyértelműen a hazafiak felé billen a mérleg nyelve.

Vass Ádám (vassadi)