A Hackenberg-rejtély

Christian Hackenberg esete nem egyszerű: freshman éve után konszenzus top5 játékosnak gondolták a leendő NFL irányítót, azonban a Penn State focistája a következő két évben jóformán minden várakozást alulmúlt. Három héttel a draft előtt a játékosmegfigyelők szeme előtt még mindig az a kérdés lebeg, hogy vajon melyik az igazi arca Christian Hackenbergnek.

Nem ment simán a játékosbörzére való készülés Hackenbergnek, ugyanis január elején tíz napig nem tudott dobni vállficam miatt. A Penn State irányítója ezt az időt kihasználva azonban minden egyes rossz passzát és hibás döntését ki tudta elemezni. Ebben segítségére volt Carson Palmer öccse, Jordan, akinek a kaliforniai házában közösen tekintették meg újra a meccseket és boncolták szét a játékokat annak érdekében, hogy kiderüljön, mi romlott el.

Ugyanez a kérdés merült fel az NFL csapatok játékosmegfigyelői fejében is néhány héttel később az NFL Combine-on Indianapolisban. Az egyik csapat főedzője a 15 perces privát interjú egészét azzal töltötte, hogy kielemezze Hackenberggel a botrányosan gyenge játékait. Ami a konzisztenciát illeti, nem sok szót érdemes pazarolni rá, a Penn State irányítója ugyanis néha húszyardos hajszálpontos bombákat ereszt el, majd a következő játékban egy szimpla bubble screennél az elkapója elé a földhöz vágja a labdát. Ezen pillanatok után a megfigyelők csak fogják a fejüket, és nem értik, hogy mi történik. Hackenberg freshmanként ennyire túlteljesített Bill O’Brien rendszerében, vagy csak egy eleinte túlteljesítő kiszámíthatatlan zsebirányító?

Az NFL csapatok szerint rejtély, Hackenberg szerint nem: „Profi rendszerben játszottam freshmanként, és nagyon jól is teljesítettem akkor. Nem gondolnám, hogy bármi elromlott volna azóta”. A profi csapatok sem szeretnék ezt hinni, inkább arra fókuszálnak, miért passzolt Hackenberg sophomoreként több interceptiont (15), mint touchdownt (12), és miért romlott pontossága évről évre ahelyett, hogy előrelépett volna. Juniorként passzainak kevesebb mint 54%-át juttatta célba, ami nem túl acélos teljesítményt sejtet.

Nincs keményebb meló a focicsapatok háza táján, mint kitalálni, hogy mire lehet képes egy egyetemi irányító a következő szinten. Hackenberg középiskolásként is a legjobbak között volt, 2013-ban az ország második legjobb zsebirányítójaként választotta a Penn Statet, ráadásul a Fork Union Military Academyn másodévesként egy végzőst szorított ki a csapatból majd állami bajnok is lett.

Nem csoda, hogy az Alabama edzője, Nick Saban próbálta megszerezni ezután, de ellenállt a hívásnak, és a Sandusky-botrány ellenére a Penn Statet választotta, ahol az első pillanattól kezdve vezérként futott ki a pályára. Miután O’Brien távozott a Houston Texanshoz, Saban ismét megkereste, de újra nemet mondott.

Freshmanként, 18 évesen magabiztos, jó karú irányítót ismerhettek meg személyében a nézők és a csapattársak. Charlie Fisher, Hackenberg irányítóedzője a is ezen a véleményen volt a Wisconsin elleni mérkőzés után, amikor 30-ból 21 sikeres passza volt 339 yardért és 4 touchdownért: „A mentalitása meghaladta a korát, még sosem láttam 18 éves srácot ilyen éretten játszani. A Wisconsin ellen mindenki láthatta, mennyire jó”.

Ez volt az utolsó fellépése Bill O’Brien alatt. Nem volt rá garancia, hogy a fejlődése folytatódik, de minden jel arra mutatott, hogy egy fiatal, magabiztos játékosról beszélünk, aki minden szinten megállja majd a helyét, jó döntéseket hoz és egy bonyolultabb offense-t is el tud vezetni. Előszeretettel és jól olvasta a védelmet a snap előtt és jó érzékkel váltott futó- és passzjátékok között. Kétségtelen, hogy voltak hibái, de ezek csiszolhatónak tűntek egy freshman esetében.

Második évére elment az edzője, távozott az elsőszámú célpontja (Allen Robinson), valamint a támadófal két tagja, John Urschel (guard) és Garry Gilliam (tackle) is a profi ligában folytatta a pályafutását. 2014-re az egyetlen ösztöndíjas, nem freshman játákos a támadófalban Donovan Smith volt, a két guard pedig két átkonvertált védőjátékos lett. Minden elő lett készítve egy másodévesekre jellemző gyengébb idényre, de ami következett, arra talán senki sem számított.

Micky Sullivan, középiskolás edzője a következőt mondta: „Egy időben teljesen befordult magába. Próbáltam hívni hetente egyszer, vagy üzenetet hagyni, de nem válaszolt. Szenvedett, mert felelősnek érezte magát a rossz eredményeiért”.

Hackenberg 454 yardja a szezonnyitó UCF elleni meccsen parádésan jónak tűnt. Nem kérdés, hogy amit James Franklin hozott magával a Vanderbiltről, valami egészen más volt, mint amit korábban Bill O’Brien rendszere képviselt. A profi szisztémához képest most spread rendszerben kellett helyt állni, ami mobilis, zone-read irányítót követelt volna egy Hackenberghez hasonló pocket QB helyett.

Bonyolította a helyzetet a gyenge támadófal, időnként Hackenberg hármat sem lépett, a Joey Bosához hasonló védők már a földhöz is vágták. Amikor volt ideje dobni, olykor több kockázatot vállalt, olyan helyekre próbálta beerőszakolni a labdát, ahova nem lett volna szabad, olykor addig tartogatta a játékszert, míg végül mégis sackelték. „Mindent meg akartam javítani, túl sokszor túl sok kockázatot vállaltam. Elhatároztam, hogy mindent rendbe hozok, egy momentum és minden újra sínen lesz. Végül ez nem sikerült, és még frusztráltabb lettem".

Hackenberg kemény munkával próbált kikerülni a bakispirálból, és a Boston College elleni Pinstripe Bowlon ismét megcsillantott valamit a korábbi önmagából. 371 yarddal és 4 touchdownnal járult hozzá a győzelemhez az ország 11. legjobb védelme ellen. Ezt egy hónapnyi komoly videózás előzte meg, hiszen a BC bonyolult blitzekkel próbálta összezavarni az ellenfeleit, és a tapasztalatlan Penn State támadófalat megették volna vacsorára.

2015-ben aztán ismét sűrűsödtek a problémák, John Donovan támadókoordinátor el lett távolítva a csapattól és a vezetőedző Franklin kijelentette, hogy futásorientált offense-t fog futtatni, ahol Hackenberg game managerré minősül vissza. Miközben agyonverték a tapasztalatlan támadófal mögött, csak minden ötvenkilencedik passzából lett interception. Freshmanként minden harminckilencedikből, sophomoreként minden harminckettedikből lett eladott labda.

Felmerül a kérdés, mennyire edzhető játékos Hackenberg. Nos, az irányítóedzője, Ricky Rahne szerint a tények magukért beszélnek, három év alatt két teljesen különböző offenset tanult meg, különböző terminológiával, elképzelésekkel és lábmunkával. „Egyedül akkor volt problémánk, amikor jobban frusztrálta saját magát, mint bárki mást. Ugyanezt látni Tom Bradytől is New Englandben: ha nem játszik jól, dühös lesz magára. Ha ez a legrosszabb dolog, amit elmondhatsz valakiről, biztosan jól edzhető és sikeres lesz”.

Két évvel ezelőtt vitathatatlan volt, hogy Hackenberg korábban jelentkezik a draftra és nem marad a senior évére, azonban az utóbbi időben ez már nem volt egyértelmű. Január 2-án a TaxSlayer Bowlon vállsérülés miatt le kellett cserélni, így az egyetemi karrierjének utolsó perceit az oldalvonalon kívül töltötte. Amikor aztán bejelentette, hogy jelentkezik a draftra, O’Brientől kezdve Rahnen, Donovanen és az erőnléti edzőkön át mindenkinek köszönetet mondott, kivéve az akkori vezetőedzőjének, James Franklinnek. A Combine-on néhány csapat érdeklődött erről az esetről, Hackenberg válasza szerint négyszemközt köszönte meg James Franklin munkáját. Senki nem titkolja, még az ifjú irányító sem, hogy más kapcsolata volt Franklinnel, mint O’Briennel. hiszen ötcsillagos középiskolai recruitként ő O’Brient választotta.

Két héttel ezelőtt Robert Klemko az MMQB-tól két forrásból is jelentette, hogy Hackenberg Franklinre hárította a felelősséget a másod- és harmadéves gyenge teljesítményéért, de a személyes interjúkon már mást mondott. Ezen alkalmakkor már magára elvitte a balhét és kiemelte, hogy a játék több aspektusában fejlődnie kellene. „Több dologban is fejlődnöm kell. Minden, amit a videón látnak, a 14-es játékos csinálta, vagyis én. Én húztam meg a ravaszt, nem más”.

Hackenberg draft előtti munkája Jordan Palmerrel két és fél hónapig tartott, minden nap reggel hattól éjfélig dolgoztak. Volt is min, hiszen a Pro Football Focus szerint a játékos pontossága 2015-ben a 20+ yardos passzok esetén 39.7%, míg 2014-ben csupán 33.3% volt. A nyomást borzalmasan rosszul kezelte, érthetetlen módon mozgott a zsebben, ami miatt összesen 103-szor sackelték. Ehhez hozzájárult az is, hogy három év alatt háromszor különböző módon tanították neki a lábmunkát, ami miatt teljesen szétesett a mozgása és az izommemóriája.

Hogy Palmer teljesen újraépítse ifjú mentoráltja mozgását, különböző gyakorlatokat végeztetett vele hónapokon át. Ennek köszönhetően Pro Dayen már sokkal jobb képet mutatott, hiszen ezen foglalkozások állítólag sokat fejlesztettek a pontosságán, de kérdés, hogy élesben mi látszik majd belőle.

Ricky Rahne, a Penn State irányítóedzője véleménye szerint Hackenbergnek nem segített eleget, hogyan kezelje a nyomást. „Nem tagadom, hatással volt a túlzott nyomás Christian teljesítményére. Végezhettem volna jobb munkát abban, hogy az alapokat kijavítsuk. Ez lett volna a munkám edzőként és ha nem hagyom, hogy megszokja, hogy rosszul mozog a zsebben, valószínűleg nem itt tartana. De azt hiszem, nincsen hatásom a következő 11-12 évére, amikor az NFL-ben szerepel majd, akkor lesz bőven idő dolgozni vele”.

A március 17-i pro dayen Hackenberg és Palmer célja az volt, hogy a játékos inkább tűnjön kész NFL irányítónak, mint egy projekt játékosnak, akit a harmadik napon valaki elvisz majd. Háromlépéses, ötlépéses és hétlépéses passzokat is gyakoroltak, a center alól és shotgun formációból is megmutatta, mire képes. A minden NFL playbookban előforduló route-okban (sluggo, seam, hitch) némi javulás észlelhető, de ezt betudhatjuk a laboratóriumi körülményeknek is. A vörös zónában kiemelték a pontos backshoulder passzait, de hosszú játékoknál több, mint 60 yardos bombákat is eleresztett.

Palmer szerint amiért ilyen jól sikerült a pro day, az az előző két és fél hónap kemény munkájának köszönhető. „A munkám az volt, hogy fejlesszem Christiant, ami sikerült. Ha egy NFL csapatnak szemet szúr, hogy két hónap alatt ekkora előrelépést sikerült elérni, valószínűleg eszükbe jut, hogy négy évre draftolják, és láthatóan van upside a srácban”.

Micky Sullivan, Hackenberg középiskolai edzője sztorija szerint az irányítónak végtelen önbizalma van. Egyszer, végzős középiskolásként meghívták az Under Armour All-America Game-re Floridába, ahol Herm Edwards volt Hackenberg csapatának mentora. A meccs előtt megkérte csapatának kapitányait, hogy fáradjanak ki a pálya közepére, és hősünk is részt kívánt venni. A probléma az volt, hogy őt nem nevezték kapitánynak. „Csapatkapitánynak érezte magát, nem törődött a szavazatokkal” – így Micky Sullivan.

Ha az NFL-be jut, másodikos középiskolás kora óta először nem ő lesz a vezér. A profi liga körül a legtöbb ember projekt játékosnak tartja, akit egy olyan csapat vihet el, amelyiknek nincs szüksége első naptól kezdőjátékosra. A probléma az, hogy elsőéves egyetemista kora óta látszólag egy centimétert sem fejlődött, ezért komoly melója lesz vele leendő irányítóedzőjének. Hackenberget általában harmadik-negyedik körös játékosnak tartják, de az sincs kizárva, hogy tovább csúszik. Némelyek bíznak benne, hogy a környezet és a kiszolgáló személyzet vetette vissza teljesítményét, mások szerint az igazán kiemelkedő játékosoknak nem kellene ennyire függenie a csapattársaktól.

Az egyik NFL edző a következőképp nyilatkozott Hackenberg NFL jövőjéről kapcsolatban: „A vak is látja, hogy szenvedett az előző két évben, emiatt le is csúszott a boardokon. Lakozik benne tehetség? Kétségtelen. Az alapokra kell koncentrálnia és vissza kell szereznie az önbizalmát. Fiatalon sokkal több önbizalma volt, mint amennyi most van”. Hackenberg elmondása szerint a legnagyobb félelme az, hogy nem éri el a benne rejlő potenciált. A profi csapatok is ettől tartanak, de ami nagyobb baj, hogy egyelőre minden jel erre utal.

(Forrás)

A Goff akta
A Lynch akta