Hivatalos: 11 meccsre tiltották el végül Deshaun Watsont

College Football Nagydöntő - Florida State vs. Auburn

Az utolsó BCS National Championship Game keretében az ACC és az SEC bajnoka küzd meg egymással az egyetemi futball trónjáért.

College Football Nagydöntő - Florida State vs. Auburn

Mikor?
Magyar idő szerint 2014. január 7-én, kedden, 2:30-tól. A döntőt az ESPN közvetíti, a kommentátor Brent Musburger és Kirk Herbstreit lesz, az oldalvonal mellől Heather Cox, valamint Tom Rinaldi tudósít. A mérkőzés Magyarországon a Digi Sport 1-en is élőben lesz látható.

Hol?
A kaliforniai Pasadenában található Rose Bowl stadionban. A jelenleg több mint 90 ezer néző befogadására alkalmas létesítményt 1922 őszén nyitották meg, 1923 óta ad otthont magának a Rose Bowl mérkőzésnek, 1982-től kezdve pedig a UCLA Bruins is itt játssza hazai meccseit. A mostani lesz a negyedik olyan alkalom, amikor ebben a stadionban rendezik az egyetemi futball nagydöntőjét (másodszor önálló BCS National Championship Game keretében), de öt Super Bowl helyszínéül is szolgált már az aréna, valamint az 1994-es labdarúgó világbajnokság döntőjét is a Rose Bowlban játszották. A következő szezonban, a College Football Playoff első évében itt rendezik az FBS rájátszásának egyik elődöntőjét.

Kik?
Az FBS egyetlen veretlen csapata, az alapszakaszt 13-0-s mérleggel abszolváló ACC-első Florida State vív meg az SEC bajnoki címét elhódító Auburn együttesével. A Seminoles utoljára az 1999-es szezonban foglalta el az egyetemi futball trónját, míg a Tigers 2010 után nyerhet ismét nemzeti döntőt.

Miért?
A BCS bevezetése, vagyis 1998 óta vív egymással bajnoki döntőt a rangsor első két helyezettje, külön finálét pedig a 2006-os szezontól kezdődően rendeznek (korábban a négy kiemelt bowl felváltva funkcionált nagydöntőként), így az idei lesz a BCS National Championship Game nyolcadik, egyben utolsó kiírása. A győztes csapat a nemzeti bajnoki címet jelképező Coaches’ Trophy-t hódítja el, emellett a résztvevő egyetemek 18 millió dollárral gazdagodnak, míg a játékosok ajándékcsomagja vásárlási utalványt, Fossil karórát, New Era 59Fifty sapkát, valamint egy Oakley Flak Pack XL hátizsákot tartalmaz.

A csapatok

 

FLORIDA STATE SEMINOLES

Út a döntőbe

A Seminoles 2012-ben hosszú idő után ismét főcsoport-bajnoki címet és BCS Bowlt nyert, de miután számos kulcsember távozott a csapattól, joggal vetődött fel a kérdés az aktuális szezon előtt, hogy vajon képes lesz-e megismételni az FSU egy évvel korábbi sikereit. Beszédes adat, hogy a Noles 11 játékosát kiválasztották a tavalyi drafton (ötöt az első 42 hely valamelyikén), köztük E.J. Manuel személyében egy első körös irányítót, valamint a védelem több alapemberét. A Pittsburgh elleni idénynyitón aztán a csapat új kezdő irányítója, Jameis Winston alaposan rácáfolt a kétkedőkre, fantasztikus játékkal állt elő a redshirt freshman QB élete első egyetemi mérkőzésén, rövidesen pedig az is bebizonyosodott, hogy változatlanul az FBS egyik legjobb védőegységével rendelkezik a Seminoles. A floridai alakulat gond nélkül hozta a kötelező meccseket, majd a szezon egyik leginkább várt rangadóját, a Clemson elleni csoportderbit is rendkívül sima, 51-14-es győzelemmel abszolválták Winstonék. A Tigers kiütése után már gyakorlatilag egyenes út vezetett a nagydöntőbe: a hátralévő hét ellenfél közül egyedül a Miami tudott 30 pontos különbségen belül maradni, őket 41-14 arányban múlta felül Jimbo Fisher együttese. Ebbe a hét meccsbe beletartozik a Duke elleni főcsoport-döntő is, ahol a Blue Devils nagyjából egy negyed erejéig viszonylag jól tartotta magát, végül azonban a Florida State 45-7-es sikerrel védte meg ACC-bajnoki címét és biztosította be egyúttal nagydöntős részvételét.

A főedző

Jimbo Fisher 2007 és 2009 között támadókoordinátorként dolgozott a Florida State-nél, ezt követően léptették elő a csapat vezetőedzőjévé. Nem kis örökséget kellett átvennie, elvégre a legendás Bobby Bowden távozása után bízták rá a Seminoles irányítását. Nem csak emiatt nehezedett komoly nyomás az új head coach-ra: a szurkolók 2005 óta vártak arra, hogy főcsoport-bajnoki címet szerezzen kedvenc csapatuk, holott korábban ez gyakorlatilag alapelvárásnak minősült az FSU esetében (1992 és 2005 között 12 ACC-elsőséget gyűjtött be a Noles). Fisher regnálásának első évében a floridaiak megnyerték csoportjukat, de a konferencia fináléjában kikaptak a Virginia Tech-től, majd ezután egy 9-4-es idény következett 2011-ben; ekkor a divízióelsőségről is lecsúsztak. Az előző szezonban aztán Fisher vezetésével visszatalált a Seminoles a sikerek útjára, az idei menetelés pedig végképp bizonyította, hogy megfelelő személy áll a csapat élén. A Texas lehetséges főedző-jelöltjei között Fisher neve is felmerült, a 48 éves szakember azonban decemberben szerződést hosszabbított a Florida State-tel.

Az edzői stáb

A Florida State-nek nincs külön támadókoordinátora; ezt a feladatkört is a főedző, Fisher látja el. 2010 és 2012 között Mark Stoops dolgozott a csapat védőkoordinátoraként, a legutóbbi idényt követően azonban elfogadta a Kentucky által felkínált vezetőedzői állást, így az FSU-nak új személyt kellett keresnie a védelem élére. Az Alabama defensive back edzőjére, Jeremy Pruittra bízták a védőegységet, az első koordinátori megbízatására készülő szakemberre pedig nem várt egyszerű feladat, mert egyrészt alapemberek egész sora távozott Tallahassee-ből, másrészt 3-4-es beállítottságú edzőként egy alapvetően 4-3-as sémára felépített védelmet örökölt. Pruitt azonban fantasztikus munkát végzett, gond nélkül installált egy, a 3-4-es és a 4-3-as szisztéma elemeit vegyítő, agresszív, blitz-heavy sémát, mely a remek játékosanyaggal kombinálva az ország egyik elit védelmét adta (no. 1 scoring és passing, illetve harmadik legjobb total defense, harmadik legtöbb labdaszerzés).

Támadósor

Az irányító: Távozott egy első körös QB, jött helyette egy Heisman-győztes. Már tavasszal is óriási hype övezte Jameis Winstont a spring practice során nyújtott nagyszerű teljesítménye miatt, de arra még a legelvakultabb Seminoles-szurkolók sem gondoltak, hogy ilyen szezont produkál a csapat újonc irányítója. Winston az alapszakaszban elért 3820 passzolt yardjával és 38 passzolt touchdownjával egyaránt új freshman rekordot állított fel. Pályafutása eddigi 13 mérkőzése során hétszer érte el a 300 yardos határt, és hat alkalommal passzolt legalább 4 TD-t, továbbá minden esélye megvan arra, hogy megdöntse az egy idényre vonatkozó örökös passer rating rekordot. Winston minden idők legfiatalabb Heisman-győztese lett azáltal, hogy 19 évesen és 342 naposan kapta meg az elismerést. Az egyetemi futball legrangosabb egyéni díjának elnyerése mellett az is sokat elárul kvalitásairól, hogy alighanem már a 2014-es drafton is az 1/1 legfőbb várományosa lenne (legkorábban csak jövőre állhat profinak).

Futók: A Florida State alapvetően három játékost rotál running back poszton. Az első számú opció egyértelműen Devonta Freeman, aki egymaga majdnem annyi carry-t (162) jegyez, mint a második és harmadik számú futó együtt, ennek megfelelően pedig mind futott yardok (943), mind futott touchdownok (13) tekintetében élen jár a csapaton belül. A passzjátékba is bevonható, az alapszakasz során 19 elkapásból 257 yardot ért el. Karlos Williamst safety-nek recruitolta a csapat (ötcsillagos prospectként tartották számon), első két idényében ezen a poszton is játszatta őt az edzői stáb, a 2013-as szezon elején azonban átkerült a running backekhez. A váltás kifizetődőnek bizonyult: Williams rendkívül jónak számító 8.2 yard/carry átlaggal hozott össze 705 yardot, és csak kettővel szerzett kevesebb touchdownt, mint Freeman. Az RB-k közül még James Wilder Jr. kap jelentősebb szerepet, 542 yard és 8 TD áll a neve mellett, míg fullbackként Chad Abram vár bevetésre, aki országos viszonylatban is az egyik legjobbnak számít a posztján.

Elkapók és tight endek: Az FBS egyik, ha nem a legjobb elkapósora dolgozik Winston kezei alá. Kelvin Benjamin (957 yard, 14 TD) már redshirt freshman idényében is rendszeresen játéklehetőséghez jutott, de ebben a szezonban robbant be igazán a köztudatba, olyannyira, hogy sokan egyértelműen első körre várományos prospectnek tartják, amennyiben már most profinak áll. A kiváló fizikai adottságokkal (6-5, 234 font) rendelkező másodéves WR az állami rivális Floridát például 9 elkapásból elért 212 yarddal és 3 touchdownnal büntette. A legutóbbi két szezonban Rashad Greene (981 yard, 9 TD) volt a Seminoles első számú receivere, és Benjamin előrelépésétől függetlenül ezúttal is ő zárt az élen a csapaton belül elkapások számában (67). Kenny Shaw (929 yard, 6 TD) ugyan Tallahassee-ben sohasem tudott a depth chart harmadik helyénél magasabbra lépni, de eddig is megbízható célpontnak számított, végzős idényében pedig csaknem annyi yardot és touchdownt szerzett, mint FSU-s pályafutása eddigi három évében összesen. Előfordulhat tehát, hogy a Florida State három elkapója is 1000 yard felett zárja a szezont, ráadásul Nick O’Leary (557 yard, 7 TD) személyében tight end poszton is egy komoly pro potenciállal bíró tehetség áll a Seminoles rendelkezésére.

Támadófal: Ugyanaz érvényes erre a csapatrészre, mint az elkapósorra - a Florida State országos viszonylatban is elit színvonalat képviselő offenzív fronttal büszkélkedhet. A vakoldalon a junior Cameron Erving korosztálya egyik legjobb offensive tackle-jének számít, akire a profik között is fényes jövő várhat. Bobby Hart 2011-ben 9 mérkőzésen játszott kezdőként, majd az előző szezonban Menelik Watson miatt csak backup szerepkör jutott neki, ebben az idényben viszont már végig alapembernek és biztos pontnak számított a fal jobb szélén. A két kezdő guard, Josue Matias és Tre' Jackson 322, illetve 330 fontot nyom; fizikális fölényüket kamatoztatva elsősorban futásblokkolásnál dominálnak. A támadófal legrutinosabb tagja az egység egyetlen végzős alapembereként, 39 kezdő meccsel a háta mögött Bryan Stork, akit az AP All-American első csapatba választott. Kritikaként legfeljebb azt lehet felróni a falnak, hogy a 29 engedett sack relatíve soknak minősül (ezek közül 23 érte Winstont), de ettől függetlenül pass protectionben is megbízhatóan dolgozik a front, a 200 futott yard feletti átlag pedig önmagáért beszél.

Védelem

Védőfal: A három- és négyemberes frontokat folyamatosan variáló védőfal legjobbja egyértelműen a nose guard Timmy Jernigan, aki futás ellen is stabil pont, és az irányítókra is képes konzisztensen nyomást helyezni (10.5 negatív yardos szerelése a legtöbb, 4.5 sackje a második legtöbb a csapaton belül). Defensive end poszton két egykori elit recruit, az egyaránt másodéves Eddie Goldman és Mario Edwards Jr. a két kezdő, akik leginkább futás elleni védekezés terén jeleskednek, ugyanakkor bár pass rush-ban végzett munkájuk nem túl látványos, ők is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a blitzelő linebackerek és defensive backek rendszerint utat találnak a backfieldre. Az említett három játékoson túl Nile Lawrence-Stample-re hárul a legnagyobb szerep a védőfalban, aki négytagú front alkalmazása esetén a Jernigan melletti defensive tackle pozíciót foglalja el.

Linebackerek: Az eredeti terv az volt, hogy a Seminoles LB-sorának legjobbja és a védelem egyik vezére, a végzős Christian Jones középső linebackerként fog szerepelni ebben az idényben, Dan Hicks szezon eleji gyenge teljesítménye miatt azonban Jonesnak base defense-ben át kellett vennie csapattársától az erős oldali pozíciót. A váltás megoldotta a problémákat: a középen kezdővé avanzsáló másodéves Terrance Smith megbízható játékot nyújtott, Sam poszton Jones adottságait blitzeknél is jobban ki tudta használni Pruitt, a gyenge oldalon szereplő Telvin Smith-nél pedig egyetlen csapattársa sem ért el több szerelést. Pruitt ugyanakkor előszeretettel alkalmaz intenzív linebacker-rotációt; a cserék közül Hicks mellett a másodéves Reggie Northrupnak, valamint a freshman Ukeme Eligwe-nek és E.J. Levenberrynek is szignifikáns játékidő jutott az alapszakasz során.

Secondary: A Florida State védelmének alighanem legerősebb egysége ez a csapatrész, amely egyúttal az FBS talán legjobb defensive back különítménye is. A secondary és egyben az egész védősor központi figurája az első csapatos All-American választott Lamarcus Joyner, aki korábban safety-t is játszott, Pruittnál viszont az esetek többségében nickel back pozícióban szerepel. A koordinátor által hívott blitzek kreativitásáról és hatékonyságáról mindent elmond, hogy Joyner érte el a legtöbb sacket a Seminoles játékosai közül, szám szerint ötöt. A végzős cornerback jegyzi továbbá a második legtöbb szerelést (64), szerzett két interceptiont, valamint három fumble-t is kiharcolt. Mellette az egyaránt másodéves Ronald Darby-nak és P.J. Williamsnek jut a legnagyobb szerep CB poszton, előbbi igazi shutdown cornerré érett. A nyaksérülést szenvedő Tyler Hunter személyében egyik kezdő safety-jét veszítette el a szezon elején az FSU, a helyére lépő true freshman Jalen Ramsey azonban parádés teljesítményt nyújtott. Kezdőcsapatbeli társa, a végzős Terrence Brooks posztján az országos elitbe tartozik, továbbá Ramsey mellett egy másik abszolút újonc safety is nagyszerű debütáló idényt fut: a dime backként használt Nate Andrews négy interceptiont és három kiharcolt fumble-t jegyez.

Speciális csapatrész

A Seminoles speciális egysége a játék bizonyos elemeiben kiemelkedő teljesítményre képes, más területeken viszont középszerű vagy épp nagyon gyenge mutatókkal bír. Főként puntoknál akadnak nehézségei a Nolesnak: az ellenfelek returnjei során engedett 18.27 yard például a harmadik legrosszabb átlag az FBS mezőnyében, saját visszahordásainál sem igazán jeleskedik az ST, valamint Cason Beatty 40.8 yardos rúgásonkénti átlaga is bőven hagy kívánnivalót maga után. Cserébe kickoff coverage-nél kellő megbízhatósággal dolgoznak az FSU special teamjének tagjai, a 25.96 yardos kickoff return átlagnál pedig mindössze két csapat büszkélkedhet jobb mutatóval. A gárda legproduktívabb kickoff visszahordójának az újonc elkapó, Levonte Whitfield bizonyult, aki 13 próbálkozásból 447 yardot (34.38-as átlag) és egy touchdownt ért el. A redshirt freshman Roberto Aguayo 20 mezőnygól-kísérletéből 19-et értékesített ebben az idényben, így kicker poszton megbízható játékos teljesít szolgálatot Jimbo Fisher csapatában.

 

AUBURN TIGERS

Út a döntőbe

Az Auburn útjánál nehéz lenne drámaiabbat elképzelni, győzelmeik felén egy labdabirtoklásnál kevesebb volt a különbség. A Tigers tavalyi háromgyőzelmes szezonja után senki sem várta, hogy versenyben lehetnek a konferencia megnyeréséért, ráadásul a menetrendjük a topcsapatokhoz képest gyengének számított. Kezdődött az egész egy őrült meccsel a Washington State ellen, ahol egy 100 yardos visszahordás és a védelem által begyűjtött három interception segítségével szenvedték ki a Malzahn-éra első sikerét. A második héten az Arkansas State nem jelenthetett akadályt, majd következett az első konferencia-rivális, a Mississippi State. A csapattól szokatlan módon a passzjáték vezetésével sikerült fordítani tíz másodperccel a vége előtt, a 24-20-as győzelem tízmeccses nyeretlenségi sorozatot szakított meg SEC-ellenfelekkel szemben. Ezt követte az LSU elleni hidegzuhany, simán kaptak ki a konferencia egyik élcsapatától. Az Ole Miss ellen sikerült javítani (30-22-es diadal Nick Marshall futásainak köszönhetően), majd jött a Western Carolina kiütése. A szezon valódi fordulatát a Texas A&M elleni idegenbeli – természetesen ismét drámai – siker hozta meg, a negyedik negyedben három touchdownnal sikerült fordítani (45-41). Innentől beindult a henger, a Florida Atlantic, az Arkansas és a Tennessee nem tudott komoly ellenállást tanúsítani. A Georgia annál inkább, a negyedik negyedben komoly hátrányból fordított a Bulldogs, és amikor már minden remény elúszni látszott, Nick Marshall egy hihetetlen 73 yardos passzal fordított 25 másodperccel a vége előtt (43-38). Az alapszakaszt lezáró Iron Bowl így az SEC nyugati csoportjának sorsáról döntött, a mérkőzés leírhatatlan végjátékát pedig remélhetőleg minden, amerikai futballt szerető ember látta már. A konferenciadöntőben a Missourit zseniális negyedik negyedbeli játékkal meglepően simán sikerült legyűrni (59-42); így sikerült elérni a 12-1-es mérleget, ami az Ohio State Big Ten-döntős veresége miatt elég volt a nagydöntőhöz.

A főedző

A tavalyi katasztrofális szezon után tűzoltásra szerződtették Gus Malzahnt, aki nem kicsit teljesítette túl a rá szabott feladatot. Malzahn arkansasi kötődésű, ott kezdte edzői karrierjét középiskolákban, majd 2006-ban egy évig a Razorbacks támadókoordinátoraként mutatkozott be az NCAA-ben. Bár sikeres szezont tudott le, a vezetőedzővel való nézeteltérései miatt Tulsába tette át a székhelyét, ahol az NCAA leghatékonyabb támadóegységét rakta össze első évében, de második évében is dobogós helyezést értek el tanítványai (csak a történelmi szezont futó Oklahoma előzte meg őket). Eredményei nem maradtak észrevétlenek, így az Auburnhöz szerződött, ahol a katasztrofális állapotban lévő támadósort elitté varázsolta, 2010-ben pedig Cam newton vezetésével bajnoki címet nyert a Tigrisekkel. A tavalyi szezonban megkapta első főedzői állását, az Arkansas State-tel pedig rögtön megnyerte a Sun Belt konferenciát és a GoDaddy.com Bowlt. Természetesnek tűnt tehát, hogy hozzá forduljanak az Auburnnél, amikor új edzőt kerestek, hiszen ismerte a programot és minden szinten nagyon sikeres volt. Mint látható, ezen a hagyományon idén sem változtatott, az SEC történetének legnagyobb javulását bemutatva megnyerte a konferenciát és minden releváns szavazáson begyűjtötte az év főedzőjének járó díjat. Támadófilozófiája eredetileg a passzra épít, de alkalmazkodott az idei kerethez és kiváló futójátékot alakított ki az Auburnnél. A pörgős, no-huddle támadások nagymestere, rendkívül látványosan játszanak csapatai és rendszerint elég kiegyensúlyozottak ahhoz, hogy megosszák a legjobb védelmek figyelmét is.

Az edzői stáb

Malzahn kitakarította az egész stábot, minden segédedző első évét tölti a csapatnál. A támadókoordinátor Malzahn korábbi középiskolai játékosa, Rhett Lashlee, aki a 2011-es szezont a Samford egyetem támadóinak gardírozásával töltötte, ezen kívül pedig mindig a jelenlegi főedző segédjeként dolgozott. Elsősorban az irányítók edzésével foglalkozik, hiszen a támadóstratégiát nagy részben főnöke alakítja ki. Sokkal fontosabb szerepe van a védőkoordinátor Ellis Johnsonnak. Johnson 25 évig dolgozott különböző egyetemek segédedzőjeként, majd alma materénél, a Citadelnél főedzővé avanzsált. Sikertelensége után újabb segédedzői feladatokat kapott (Mississippi State, South Carolina), majd a Southern Missnél ismét főedző lehetett. Miután a munkásságát megelőző tizennyolc évben az egyetemnek pozitív mérlege volt, az elvárások komolyak voltak, Johnson azonban egy nulla győzelmes szezonnal hamar elintézte, hogy munkanélkülivé váljon. Malzahn azonban bízott a tudásában és felfogadta védelmének vezetésére, amit Johnson közepes sikerrel tett meg (csak az FBS középmezőnyébe tartozik az egysége, a passzvédelem pedig kifejezetten rossz állapotban van, ráadásul labdákat sem tudnak szerezni).

Támadósor

Az irányító: Malzahn új rendszeréhez új irányító dukált, a szezon előtt erre a psoztra négy jelölt is volt, a tavalyi kezdő Keith Frazier azonban viszonylag hamar kiesett, az edzők inkább safety-t képeztek belőle. Ezek után került képbe az egyetemre éppen csak beiratkozó Nick Marshall, aki kalandos úton jutott el az Auburnhöz. Marshall elsőévesként a Georgia egyetemen kezdte meg karrierjét cornerbackként, majd a csapat szabályainak megszegése miatt kirúgták, így átigazolt egy kansasi közösségi főiskolába, ahol irányítót játszhatott. Itt fedezte fel magának Malzahn és stábja, és bár nem garantálhatták számára a kezdő pozíciót, adtak neki egy esélyt, amivel élt is. Marshall kiváló kosarasként rendkívül atletikus játékos, remek felépítése mellett gyors és brusztolni is tud, ha kell. Elég ritkán vetemedik passzra, nem igazán tud sok extrát hozni a rövid- és középtávú passzok terén, viszont karereje elképesztő, hosszú passzokkal gyakran húzza ki a csávából csapatát. Kitűnő vezér és a kulcspillanatokban mindig hozza, amit kell, az Auburn idei fordításai általában egy bravúros Marshall-passzal fejeződtek be.

Futók: A harmadéves Tre Mason az NCAA egyik legeredményesebb futója 1,621 yarddal és 22 touchdownnal. Viszonylag alacsony, de így is rendkívül erős, elképesztő sebessége van és nem hezitál, ha megtalálja a folyosót. Jövőre valószínűleg az NFL-ben fogunk vele találkozni. Mason mögött Marshall a második opció a futójátékban, de sok lehetőség jut Cameron Artis-Payne-nek és Corey Grantnek is. Mind a ketten 600 yard fölé jutottak idén, Artis-Payne 6,8, Grant pedig 10 yardot átlagolva cipelésenként, mutatva, hogy legfőbb erényük a gyorsaság. Meg kell még említeni az NCAA legjobban blokkoló fullbackjét, a bivalyerős Jay Proscht is.

Elkapók és tight endek: Ezen a poszton elég gyér a felhozatal, ugyanis ritkán adja passzolásra a fejét a Tigers. Kiemelkedik a csapatból a másodéves Sammie Coates, aki 841 yardjával, hét touchdownjával és különösen 22,1 (!) yardos elkapásonkénti átlagával gondokat okozhat a Seminolesnak. Senki más nincs 300 yard felett, Ricardo Louis, Quan Bray és Marcus Davis csak elvétve avatkozik játékba. A harmadéves CJ Uzomah kiválóan blokkoló tight end, és nem szabad elfeledkezni róla, hiszen kilenc elkapásából három TD lett és 16 yard fölött átlagol elkapásonként.

Támadófal: Az NCAA egyik legkeményebb fala az Auburné, amelynek legjobbja a másodéves szörnyeteg, Greg Robinson. A bal oldali tackle hatalmas méretével és üstökösszerű fejlődésével felhívta magára az NFL játékos-megfigyelőinek figyelmét is, könnyen lehet, hogy az idei draft első körében el fog kelni. Az igazi vezér azonban a legrutinosabb játékos, Reese Dismukes. A harmadéves center versenyben volt az NCAA legjobb centerének járó Rimington Trophy-ért, pedig ő az egység legkönnyebb játékosa a maga 135 kilójával, most pedig igencsak meg fogja nehezíteni Jernigan dolgát. Alex Kozan (bal oldali guard) és Avery Young (jobb oldali tackle) személyében két elsőéves játékos is kiválóan helytáll ebben a falban, a harmadéves Chad Slade pedig kiválóan alkalmazkodott új posztjához (jobb oldali tackle-ből lett idén jobb oldali guard).

Védelem

Védőfal: Bár messze elmaradnak támadó társaiktól, a Tigrisek védőfalemberei egyáltalán nem nevezhetők rossznak. Dee Ford az SEC egyik legjobb defensive endje, 8,5 sackje meggyőző adat, ismerve a konferencia támadófalainak erősségét; ráadásul, ha kell, tight endeket is le tud fogni. A túloldalon az elsőéves Carl Lawson és a harmadéves Ladarius Owens alig maradnak el hatékonyságban, ketten együtt további hat sacket gyűjtöttek be. Belül kicsit gyengébb az Auburn, Gabe Wright és Nosa Eguae elmaradtak eddig a várakozásoktól, ezért az eredetileg defensive end Elijah Daniel is be szokott segíteni nekik. Komoly érvágás, hogy szinte az egész szezont ki kellett hagyja a kezdő kaliberű defensive tackle, Jeff Whitaker. Fordéknek komoly nyomást kell helyezniük Winstonra, mert a védelem többi része tehetségben elmarad tőlük.

Linebackerek: A Tigers gyakorlatilag két linebackerrel szokott dolgozni. A másodéves Cassanova McKinzy folyamatosan javuló teljesítménnyel rukkolt elő, az alapszakaszt kifejezetten eredményesen fejezte be, utolsó négy meccsén 27, az egész szezont tekintve 66 szerelést mutatott be. Mellette a végzős Jake Holland és a másodéves Kris Frost váltogatják egymást, közülük egyértelműen Frost a tehetségesebb, a szezon végére már jóval több játékidő jutott neki. Anthony Swainnek is jutni fog néhány játék, amíg a többiek pihennek.

Secondary: Robenson Therezie egyfajta safety-linebacker hibridet játszik, legtöbbször ő fogja fogni a tight endet. Igen veszélyes játékos, hiszen négy interceptiont és 55 szerelést jegyez idén. A részleg – és a védelem – legnagyobb sztárja az NFL felé kacsintgató cornerback, Chris Davis, aki az Alabama elleni csodálatos visszahordásáról híresült el, de remekül fogja le az elkapókat is (14 elütött passz fűződik a nevéhez), mindemellett a futás ellen is besegít (69 szerelésével ő a legjobb a csapatban). A harmadéves Jonathon Mincy már jóval gyengébb képességű játékos. A Jermaine Whitehead-Ryan Smith safety-páros sokat segít a futás ellen, de ezen a szinten nem nevezhetőek hatékonynak annak ellenére, hogy sok szerelést gyűjtöttek össze (mindketten 62 szereléssel állnak). A részleg nem elég mély ahhoz, hogy kordában tudja tartani a Seminoles össze klasszis elkapóját.

Speciális csapatrész

Cody Parkey jövőre már az NFL-ben szeretne játszani, ennek megfelelően 50 yard alatt biztoslábú (15-ből 13-szor sikerrel járt), ráadásul az SEC-döntőben egy 52 yardos mezőnygólt is a helyére rakott. Steven Clark punter szintén profinak állna, ezt bizonyítandó idén ötven elrúgott labdájából csak ötöt próbáltak meg visszahordani; 42,5 yardos átlaga csalóka, hiszen 21 alkalommal a húsz yardos vonalon belülre helyezte a lasztit, ilyenkor a távolság önmagában nem számít sokat. A csapat visszahordói klasszisok, hiszen Tre Mason 26 yard felett átlagol a kezdőrúgások returnjeinél (közte a Washington State elleni 100 yardos touchdownnal), míg Chris Davis 20 yard fölött jár puntvisszahordásonként (ebben pedig nincs benne a visszahordott mezőnygól). Ha Mason vagy Davis nem járnak sikerrel, Quan Bray is bevethető visszahordóként.

 

Összegzés

Nem csak egy szezont, hanem egy egész korszakot zár le a Florida State és az Auburn összecsapása, elvégre az idei nagydöntővel véget ér a BCS-éra, és a következő szezontól már az egyetemi futball legmagasabb osztályában is rájátszás vezet majd a bajnoki címig. A BCS-rendszer másfél évtizede alatt nem egy szezonban alakult ki heves vita arról, hogy melyik két csapat szolgált rá leginkább a fináléban való részvételre, ebben az idényben azonban az alapszakasz lezárultát követően nem lehetett kérdéses, hogy a Florida State-nek és az Auburnnek kell megmérkőznie Pasadenában. Ami az esélyeket illeti, a fogadóirodák 9 pontos favoritként jegyzik a Seminolest, de a Tigers idei menetelése alapján a floridaiaknak is vért kell majd izzadniuk, ha nyerni akarnak Gus Malzahn tanítványai ellen, akik az alapszakasz végén aratott emlékezetes győzelmeknek köszönhetően óriási mentális plusszal érkeznek a döntőbe. Az Auburn védelme ellen - a papírforma alapján - nem okozhat gondot Winstonéknak a ponttermelés, ugyanakkor a Florida State defense számára sem leányálom a Marshall és Mason fémjelezte támadóegységgel szembeni matchup. A legutóbbi két BCS-döntő igencsak egyoldalúan alakult, ezúttal azonban jó esély mutatkozik rá, hogy végsőkig kiélezett összecsapással zárul az egyetemi futballszezon.

A Bowl.hu szerkesztőségének tippjei:

empty taxi Fucu Höri kristof Rajna shawnka vassadi
Florida State Florida State Florida State Auburn Auburn Auburn Florida State

 

Rajnai Gergely (Rajna) & Vass Ádám (vassadi)


Hozzászólások

több mint 8 éve
Chargers LT Los Angeles Chargers Florida State Seminoles 91 — Jedi Master
Remek cikk, látom nincs a végén nagy egyetértés 😊
Go FSU! 😊 Winston a király!

"Vicces gyerek vagy Sully, ezt díjazom! Téged nyírlak ki utolsónak." 😀
több mint 8 éve
r.baggio Washington Football Team Utah Utes 241 — no es importante
Köszi, egy dolog maradt le, bár lehet a digis közvetítés miatt nem akartátok külön promózni: az ESPN a nagydöntőt 8 különböző módon (!) fogja adni, melyek mindegyike elérhető lesz itthon is az ESPN Playeren keresztül is (  www.espnplayer.com/espnplayer/ncaa )

Az ESPN-en megy majd a hagyományos közvetítés Herbstreitékkel. az ESPN2-n a "BCS Title Talk" ismertebb emberek (köztük játékosok és edzők, mint Johnny Manziel, Tim Tebow, James Franklin, stb.) kommentárjaival, az ESPNNews-on a "BCS Film Room" keretében három edző (Steve Addazio, Kevin Sumlin és Paul Chryst) elemzi folyamatosan a játékokat, különböző kameraállásokból. Az ESPN Classic-on a mérkőzés kommentátorok nélkül megy majd, csak a stadion atmoszférája lesz hallható.

Ezenkívül az Auburn és a Florida State rádiós kommentátoraival is nézhetjük a döntőt, sőt akár spanyolul is, és az ESPN3-on emellett a "BCS Campus Connection” keretében a két egyetem szurkolói partijairól jelentkeznek be a meccs közben.


---
"Nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek." - Szerb Antal
több mint 8 éve
🤘gaben🤘 Las Vegas Raiders Texas Longhorns 99 — Longhorns Still Strong
Remek cikk ismét! (Y)

!GIVE ME THE CUP!