Edzőtábor előzetes VI.

Buffalo Bills

A kezdő irányító: Trent Edwards vs Ryan Fitzpatrick vs Brian Brohm

Az idei drafton az utolsó, hetedik körig vártak a Billsnél, hogy irányítók válasszanak Levi Brown személyében a Troy Egyetemről. Ő nem több project játékosnál, reális esélye nem lehet, hogy már az edzőtáborban elnyerje a kezdő posztot. A többit az idő, és a többi QB produkciója majd eldönteni. A tavaszi programok után az új vezetőedző, Chain Gailey kijelentette, hogy Trent Edwards meggyőzően teljesített vetélytársaihoz képest, akár az első, akár a harmadik számú támadósorral volt fent a pályán. Tekintve, hogy az újoncszerződésének utolsó évébe lépő Edwards a legtapasztaltabb harminc, kezdő QB-ként lejátszott mérkőzéssel a háta mögött, ez egyáltalán nem meglepő. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy már túl van két agyrázkódáson, több kisebb sérülésen. Nem lehet tudni, hogy testileg és lelkileg még mennyi ideig tud elviselni nem létező védelmet a támadófaltól (58 sack 32 meccsen)? Mikor fogja feladni, és visszafordíthatatlanul mutatni a Bulger-Hasselback szindróma tüneteit? További negatívum, hogy nem rendelkezik elég erős karral, hogy mélységében is be tudja játszani a pályát, különösen olyan elkapóval az oldalán, mint Lee Evans. Ezt csak tetézi a gyakran erős szeles időjárás a Ralph Wilson Stadiumban, ami csak újabb nehézségeket állít Captain Checkdown elé. Ezek után nem meglepő, ha a yard/passz kísérlet átlag elmaradt a hetes átlagtól. Aki leginkább veszélyeztetheti pozícióját az, Ryan Fitzpatrick, a harvardi diplomás. Gailey volt a Chiefs támadó koordinátora 2008-ban, amely Tyler Thigpennek meghozta a 15 perc hírnevet a Pistol formációban. Fitzpatrick hasonló szerepkörben képzelhető el a Billsnél, ugyanakkor ő is Edwardshoz hasonló problémával küszködik: alig hat yard/passz kísérlet átlagban, kiegyensúlyozatlan játék. Legjobb mérkőzését Torontoban játszotta a Dolphins ellen. Harmadik opció Brian Brohm a 2008-as draft nagy ígérete, többek által Matt Ryannél is többre taksált irányító, aki alig tudott kettőt pislogni a Green Baynél, és máris a depth legalján találta magát a hetedik körös, szintén újonc Matt Flynn mögött. Tavaly azt remélte, hogy a Billsnél tiszta lappal indulhat, és valahogy képes lesz visszaszerezni az önbizalmát. Ez tavasszal még nem sikerült neki, hamarosan kiderül, hogy nyáron jobb formát tud-e mutatni.

A támadófal két szélső posztja: Demetrius Bell vs Jamon Meredith és Cornell Green vs Jamon Meredith

Mindenfajta támadójáték alapja a stabil támadófal. A fent leírt QB-helyzet egyik leggyakrabban említett oka az az offensive line, amely képtelen megvédeni az irányítót. „Egyetlen QB sem tud a hátán fekve passzolni” – mondták a Billsnél a draft előtt. Aztán a játékosbörzén kiderült, hogy semmit sem tettek eme állapot orvoslására. Ed Wang nehezen nevezhető annak, különösen a vakoldalon, ahhoz túlságosan lomha és képzetlen. Ráadásul tavaszi bokasérülése után most újabb lábsérülést szedett össze. Lássuk az opciókat: a tavaly 10. hétig kezdő LT Demetrius Bell a Titans ellen szenvedett súlyos térdsérülést. Na nem mintha addig parádézott volna, de legalább állandóságot hozott ezen a fontos poszton (10 büntetés, 5 sack, 7 hit, 18 pressure). Ha Bellt a térde hátráltatná az edzőtáborban, Jamon Meredithnek komoly esélye lehet, hogy bejátssza magát a kezdőbe a bal oldalon. Egyetemről van tapasztalata ezen a poszton, bár utolsó évében már guardot játszott. Vitán felül a legtehetségesebb jelölt az LT szerepre. Utolsó szalmaszálként az egyetlen reménye a Billsnek, ha Bellre mégsem lehet számítani. Amennyiben Meredith elveszíti ezt a küzdelmet, nem kell búslakodnia, mert a másik oldalon sem jobb a helyzet. Greennek komoly kezdőtapasztalata van az elmúlt három évből a Raidersnél, de nemcsak a kora miatt nem tudott megragadni náluk. Mint rutinos veterán jó eséllyel övé a kezdő RT szerepe, főleg ha Meredith túl sok időt tölt Bell mögött az edzéseken, hogy biztosítva legyen az ő edzésideje azon az oldalon, biztosítva az utódot, ha Bell sérülése kiújulna.

A kezdő futó: Marshawn Lynch vs Fred Jackson vs C.J. Spiller

2007-ben a távozó Willis McGahee pótlására választotta a Bills az előkelő 12. helyen Marshawn Lynchet franchise futónak. Első két évében 2000+ futott yarddal, a passzjátékban is egyre nagyobb részt vállalással és Pro Bowllal minden remekül alakult, aztán beütött a krach. Probléma a törvénnyel, aminek eredmény több meccses eltiltás, aminek következménye, hogy elveszítette kezdő státuszát Fred Jackson ellenében, aki a sérülésektől sújtott támadófal mögött is 1000 futott yardos évet produkált. Ráadásul 3rd down backként is jobban használható, mint Lynch. Ráadásul nyilvánvalóan az instabil támadófal és bizonytalan QB helyzet miatt a Bills top10-es picket áldozott egy újabb futóra a 2010-es drafton: C.J. Spiller leginkább return specialista és 3rd down RB szerepkörben használható. A nyilatkozatok arra engednek következtetni, hogy Spillert még slot elkapóként is csatasorba állítanák, hogy pályára tudjon kerülni. Ehhez azonban először le kellene szerződtetni, mert hosszú távolmaradása az edzőtábortól nem fog kedvezően hatni a játékidejére. Az elmúlt években elterjedt az NFL-ben, hogy erős rotációt alkalmaznak csapatok a futóposzton, egyre ritkább az every down futó. Ezen utóbbi forgatókönyv meglehetősen valószínűtlen Buffaloban is. Az edzőtábor lesz hivatott eldönteni, hogy milyen erősorrend alakul ki közöttük. Jackson mennyit fog veszíteni kiemelt szerepköréből a két első körös pickkel szemben? Lynch meg tudja ismét szilárdítani a helyét, mint kezdő futó? Spiller mennyi játékidőt tud kiharcolni magának; illetve ami nála most fontosabb kérdés: mikor fog végre leszerződni a csapattal, hogy értékes tapasztalatot szerezzen az előszezon mérkőzésein és az edzőtábor foglalkozásain? Meddig lesz közös jövője ennek a triónak a Billsnél?

További érdekesebb csaták kezdő pozícióért

Lee Evans személyében a Buffalo rendelkezik az egyik legjobb mélységi célponttal a ligában. Azonban képességeit nem könnyű kihasználni, ha nincs olyan irányító, aki oda tudná dobni neki a hosszú passzt; ha nincs olyan támadófal, ami elég időt biztosítana az irányítónak, hogy megvárja a passzal, amíg az elkapó meg tudja futni a hosszú route-ot; ha nincs olyan másik veszélyes célpont a csapatban, aki meggátolná, hogy a védelmek különös figyelmet tudjanak fordítani Evans levédekezésében. A második számú elkapó posztjára legjobb eséllyel a 2008-ban 224. helyen draftolt Steve Johnson pályázhat, aki újoncként olykor mutatott életjeleket, főleg a red-zone-ban. Hasonló szerepkörben lehetne kihasználni a 2008-as bust elkapó gárda egyik élharcosát, James Hardy majdnem 2 méteres magasságát is. A pozícióharcban még szerepet kaphat a Patriotsnál és a Broncosnál is becsődölt korábbi másodkörös pick, Chad Jackson is, aki Brohmhöz hasonlóan tiszta lappal akarja újraindítani karrierjét Buffaloban.

A 3-4-es sémára váltó védelemmel kapcsolatban leginkább két kérdés szokott felmerülni: ki lesz a kezdő NT és Aaron Maybin bizonyítani tud-e pass rusher OLB-ként. Lássuk előbb az első kérdést: a drafton sok elemző meglepetésére Terrence Cody és Cam Thomas mellőzésével a UCF hatalmas védőjét, Torrell Troupot választották ki az új védelem alappillérének a második kör elején. Vajon az újonc játékos eleget tud fejlődni az edzőtáborban, és elég pozitívumot tud mutatni az előszezon találkozóin, hogy bebizonyítsa, rá lehet bízni a védőfal összetartását? Vagy a 4-3-ban is alulméretezettnek tartott Kyle Williamsnek kell már a korai downok során is pályára lépnie? A másik kérdés, hogy Chris Kelsey mellett meg tudja-e tartani/szerezni a tavalyi drafton tizenegyediknek választott Aaron Maybin a másik kezdő OLB posztot? 4-3-as DE-ként nem sikerült maradandót alkotnia, most a képességeinek jobban illő szerepben vajon mire lesz képes? Vagy az átlagos Reggie Torbor mögött szituációs pass rusherként kell majd berendezkednie?

helye: St. John Fisher College, Pittsford, NY
kezdete: július 29.

Miami Dolphins

A csereirányító: Chad Pennington vs Tyler Thigpen vs Pat White

Chad Henne helye megkérdőjelezhetetlen, mint a ’Fins kezdő irányítója. Egyértelmű ö a jövő embere, de tavaly másodévesként a sérült Pennington helyére beállva sem vallott kudarcot, még akkor sem, amikor Ronnie Brown sérülése és Ricky Williams túlterhelése miatt kevésbé hagyatkozhatott az erős futójátékra, mint korábban. Képes bejátszani a pálya egészét, csak döntéshozási képességén kell javítania, amitől mindjárt kiegyensúlyozottabb is lesz a teljesítménye. Ami a cseréket illeti: Pennington nem véletlenül kapott új szerződést egy évre. Nagyon értékes lehet ő, kvázi mentorként a még viszonylag tapasztalatlan Hennenek ebben az egy évben. A másik lehetőség az a Thigpen, akit éppen Pennington újabb vállsérülése miatt igazoltak tavaly a Chiefstől, ahol kezdőként értékes játékidőt és tapasztalatot gyűjthetett, és hosszútávon is megoldás lehet Henne mögött. Ez még nem is lenne túl problémás helyzet, hiszen sok csapat vág neki 3 irányítóval az idénynek. Azonban a Miaminak van egy alig használt részmunkaidős option irányítója: Pat White. Vajon lehet neki más szerepben helyet biztosítani a rosteren? Nem kifejezetten sérülésálló testfelépítése miatt ez erősen kérdéses. Meccsenkénti egy-két option play miatt ki tudja szorítani a keretből az egyik valódi csereirányítót? Esetleg tud olyan fejlődést bemutatni, amivel egy hagyományos QB feladatait is el tudná látni, amivel Thigpen feleslegessé válhat? Vagy egyszerűen a Miaminál élni fognak a luxussal, hogy négy irányítóval vágnak neki az idénynek?

Két kezdő guard: Donald Thomas vs Cory Procter és John Jerry vs Richie Incognito

A holtidényben Sparano mindent megtett, hogy megerősítse guard poszton a csapatot. Érkezett a centerként is használható, 27 éves Procter a Dallastól, közel egy idény kezdő tapasztalatával korábbi faledzőjének hívására. Az ő esélye a legcsekélyebb a starter állás elnyerésére. Ellenfele a kvázi újonc Thomas, aki újoncként hamar IR-re került lábsérülés miatt. Tavaly már 12 meccsen kezdett jobboldali guardként. A mostani idénynek már a másik oldalon vág neki, és az oldalváltás ellenére egyöntetű a vélemény, hogy sokkal természetesebben, hatékonyabban mozog LG-ként. A kezdő állást csak elveszítheti, de nagyon jó motiváló tényező lehet mögötte Procter jelenléte. További érkező volt a gyakran fegyelmezetlen, balhés Incognito, a Billsnél tett rövid kitérő után. Korábban a Ramsnél Steven Jackson előtt törte az utat. Futásblokkoló kvalitásaival beleillik a Miami támadógépezetébe, de folyamatos szabálytalanságaival bármikor képes megakasztani a legígéretesebb drive-oket is. Az ő vetélytársa az RG kezdő posztért a jövő emberének draftolt Jerry. Óriási méretű, kiváló futásblokkoló, viszont a passz elleni védelemben még fejlődnie kell. Négy év SEC kezdő tapasztalattal azonban nem eshet nehezére hamar hozzászokni az NFL tempójához. Inkább az a kérdés vele szemben, hogy mikor veszi át Incognito helyét a kezdősorban, mint hogy idén átveszi-e.

Kezdő OLB: Koa Misi vs Ikaika Alama-Francis

Komoly generációváltást hajtottak végre a pass rusher részlegben a Dolphinsnál. Távozott Joey Porter és Jason Taylor, mindketten már erősen leszállóágban hagyták el a csapatot. A Kanadai Football Ligából tavaly érkezett Cameron Wake helye biztos a gyengeoldalon, mint a csapat elsőszámú pass rush felelőse. A túloldali posztért az idei draft második körös választottja, Koa Misi száll harcba, a látványosan újjászületett Ikaika Alama-Francis ellen. Misi a Utah Utesnál sem tudott nagyon kiemelkedő számokat felmutatni, de tudja, hogyan támadja az irányítót kétpontos állásból, és nem veszik el az üres területen sem, ha éppen zónáznia kellene. Ha a tanulási folyamat mégsem menne gördülékenyen, és nem folyna kellő tempóban, akkor meglepetés beugró lehet a Lionsnál még közel 300 fontos 4-3-as DE-ként szereplő Alama-Francis, aki jelenleg a 3-4-es OLB felső súlyhatárát súrolja 275 font körüli tömegével. Különösen futójáték ellen tarthatja meg látványosan a védővonal szélét, és méreteivel kellő erőt jelenthet az általában lassabb jobboldali offensive tackle ellen.

Kezdő free safety: Chris Clemons vs Reshad Jones

2009-ben sikertelen kísérlet történt Gibril Wilsonnal free safety poszton stabilizálni a passz elleni védekezés. A másodéves kezdő CB páros (Vontae Davis és Sean Smith) és a rutinos nickelback, Will Allen miatt nem akart minden áron tapasztalt safetyért túlfizetni a szabadügynök piacon. Így a draftra (Reshad Jones) és házon belülre (Chris Clemons) alapoztak. Jones remek képzést kapott a Georgia egyetemen, és sokoldalú safety, aki azonban inkább a LOS közelében érzi otthonosabban magát. Hatalmas ütköző, akit néha elkap a hév. Ez free safety poszton, ami gyakorlatilag a passz elleni védelem vonala nem feltétlenül előnyös. Kérdés, hogy milyen gyorsan sikerül lehiggadnia, és annyira rendbe szedni a passz elleni védelemhez a technikáját, hogy kiszorítsa a legjobb esetben átlagos képességekkel rendelkező Clemonst a kezdőből.

2. számú elkapó: Brian Hartline vs Greg Camarillo vs Davone Bess

Bárki nyeri is a kezdő posztot a fenti WR-ek közül, abban a privilégiumban lesz része, hogy Brandon Marshall túloldalán játszhat, ami egyetlen dolgot biztosan jelent: kevesebb figyelmet a védőktől. A párharc a valóságban inkább Camarillo, a 0-16-os szezon megmentője, és az ígéretes Hartline között fog eldőlni, mert ők képesek leginkább a pálya széléhez közel, külső elkapó pozícióban játszani. Ez különösen Hartlinera igaz, aki így esélyesként is lép elő, mint Marshall kezdő WR-társa. Camarillo ezzel szemben otthonosan mozog a slotban is, tehát sokoldalúbb, ami előny lehet bizonyos helyzetekben, mert meg lehet spórolni egy cserét a snap előtt, fenntartani a támadás tempóját. Végül maradt Bess, aki miatt talán nem sajnálkoznak Floridaban Wes Welker elvesztése miatt. Nagyon hamar a liga első felébe tartozó slot elkapóvá lépett elő, és három elkapós felállásokban nagyon veszélyes lehet az ellenfelekre.

helye: Miami Dolphins Training Facility, Davie, Florida

kezdete: július 30.


New York Jets

Kezdő left guard: Vladimir Ducasse vs Matt Slauson

Alan Faneca távozásával látszólag nagy lyuk maradt a Jets támadófalának a bal oldalán, de a korosodó Pro Bowler teljesítménye árnyéka volt korábbi önmagának, és ő is azon játékosok közé tartozott, aki csak a még mindig jól csengő nevük miatt részesült az idény végén All-pro és Pro Bowler kitüntetésben. A számok azonban mást mutatnak: passz elleni védelemben már komoly hiányosságokat mutatott, és a futójátékban is megkopott a hatékonysága. A kezdő poszt betöltésére sokan a második körös újoncot, Ducasset tartják a favoritnak. A guard poszt csak átmeneti időtöltés lenne neki, ameddig végleg megüresedik az RT helye, ahol megtalálná hosszútávon is számításait. Guardként is kihasználhatná a méreteiből és erejéből adódó előnyeit a futójáték hatékony támogatásában, és OT múltja miatt passz elleni védelemben sem lenne elveszett, azonban nagyon hamar fel kellene venni az NFL tempóját, mert Minutemanként lassabb, kevésbé gyors belső falemberekhez szokhatott hozzá. A kihívója Matt Slauson, csupán egy évvel jár előrébb a profi liga szamárlétráján a hátsó körös project falember. Azonban van egy nagy előnye Ducassevel szemben: a Nebraska egyetemi csapatában Bill Callahan volt az edzője, aki most a Jets támadófal-edzője és vezetőedző helyettese. Ismeri Callahan sémáit, munkamódszerét, és ami ennél is fontosabb, az edző is pontosan ismeri az előnyeit, képességeit. Nem lehetett a véletlennek tulajdonítani a 2009-es draftját sem.

Kezdő defensive end: Mike DeVito vs Sione Pouha vs Vernon Gholston

Ez a pozícióharc azon a feltételezésen alapszik, hogy Kris Jenkins ismét teljesen egészséges állapotban elfoglalja az őt megillető helyet a védőfal közepén NT-ként. Intenzív fogyókúrának köszönhetően, amivel meghosszabbíthatja pár évvel karrierjét, mielőtt teljesen tönkreteszi a térdizületeit 350 font a cél az idény kezdetére. Jenkins mellett az egyik end posztja nem kérdés: Shaun Ellis a megbízható, rutinos veterán helye biztos a falban. Ha a 34-es sémát vesszük alapul, akkor még egy hely kiadó, amire a legjobb esélye Sione Pouhanak van. A tartalék NT nagyszerű játékot nyújtott Jenkins helyetteseként tavaly. Az ellenfél futóinak rémálmaik lesznek, ha Jenkins és ő egyszerre tiszteli meg jelenlétével a pályát, és zárja le a futófolyosókat. Elég csak Rex Ryan korábbi munkahelyén a Gregg/McKinney-Ngata duóra gondolni. Ha Pouhat inkább tartaléknak tartaná meg a Jets, akkor léphet előre Mike DeVito, szintén nagyon stabil falember a futás ellen, aki tavaly csereként közel 400 snapet töltött a pályán. A végére hagytam Vernon Gholstont. Egykor a franchise megmentője, és az ellenfél irányítóinak következő rémálma OLB poszton, ma az örök tehetség és bust jelzők közül válogatva utolsó tűzoltásként endként térhet magához, és bizonyíthatja a kétkedőknek, hogy van helye a profik között. Kétpontos állásból nem sikerült elsajátítania a korábbi Buckeye üdvöskének a játék szükséges elemeit. A Jets edzői úgy döntöttek vissza a kályhához. Két a földön és elsősorban sub felállásoknál mindent bele. Kíváncsian várjuk, hogy tud-e alternatívát kínálni a másik két nehézkes, run stuffer falembernek, mint pass rushban tündöklő end, akár a négytagú fal szélén.

Futókérdés: Shonn Greene vs LaDainian Tomlinson vs Joe McKnight

Majd a jövő eldönti, hogy a megerősített elkapó-sor és az egy évvel tapasztaltabb irányító miatt változik-e jelentős mértékben a futás-passz aránya a Jets támadójátékában. Shonn Greene a tavalyi draft harmadik körében érkezett, hogy idővel átvegye az évről évre parádézó Thomas Jones helyét, mint a csapat kezdő futója. Újonc évének a végére az edzők elég bizalmat mutattak Greene irányába, amikor elengedték Jonest a Chiefshez. Azonban két héttel később mégis igazoltak egy tapasztalt, veterán futót biztosítéknak. Nem is akárkit, hanem a több futórekordot is tartó – igaz pályafutása csúcsán már túljutott – Tomlinsont. A kérdés, hogy milyen szerepbe? 3rd down backnek, amely poszton már a Chargersnél is átvette a helyét Sproles? Kezdőnek, aki átveszi Jones szerepét, és folyamatosan növelve Greene játékidejét egyszer csak átadja a stafétabotot fiatal kollégájának? Gólvonal közeli helyzetekhez évi 5 millióért? Vajon milyen hatással lesz Greene-re a „L.T.” jelenléte? Bizalomvesztésnek fogja fel, vagy a vetélytárs csak egyre jobb-és-jobb teljesítményre fogja ösztönözni? A másik kérdés szintén Tomlinsonhoz kapcsolódik inkább, aki valószínűsíthetően részben a passzjátéknál és 3rd downok során fogja kiegészíteni Greene-t. Ugyanis a sérült, majd elcserélt Leon Washington helyére az idei drafton a USC futóját választotta a Jets: Joe McKnightot. Ő lenne arra hivatott, hogy betöltse a villám szerepét az RB-rotációban, és a passzjátékban büntessen meg az ellenfél védelmeit kritikus 3rd down helyzetben.

Részben a futókérdéshez kapcsolódik a fullbackek szerepe: Tony Richardson személyében még mindig elit futásblokkolóval áll szerződésben a csapat. Azonban az idei drafton a Jets John Connert választotta a 139. helyen. Lesz két fullbacknek hely a rosteren, és Conner szerepelhet gólvonal közeli szituációkban futóként Richardson mögött, vagy Conner már az idei edzőtábor alatt kiszorítja a veteránt a csapatból?

Zárásnak nem lehet szó nélkül elmenni Darrelle Revis holdoutja mellett, aki a „liga legjobb CB-jeként” nem hajlandó nevetséges 1 millió dollárért játszani. Nagyon meglepő lenne, ha olyan megoldása lenne a helyzetnek, hogy Revis a 2010-es idényben már nem lépne pályára Jets-mezben. Ha ez mégis megtörténne, Antonio Cromartie, az újonc Kyle Wilson, Dwight Lowry és Donovan Warren személyében rendelkeznek kellő depthtel, hogy túléljék az évet.

Bónusz, hogy a Jets edzőtáborában a különböző pozíciókért vívott harcot minden érdeklődő megtekintheti az HBO „Hard Knocks” sorozatának köszönhetően, amit idén Rex Ryan legénységéről forgatnak.

helye: SUNY Cortland, New York

kezdete: augusztus 1.

New England Patriots

3. számú elkapó: Brandon Tate vs Torry Holt vs Taylor Price vs Julian Edelman

Jabar Gaffney elengedése után Joey Galloway megszerzésében látta a csapat a megoldást a Randy Moss melletti másik szélső elkapó posztjának a betöltésére, illetve a draftról kiválasztották a súlyos térdsérülésből lábadozó Tar Heels játékost, Brandon Tate-et. Galloway azonban képtelen volt NFL elkapóra emlékeztető mozdulatsort bemutatni, Tate pedig újabb térdsérülést szenvedett. Így 2009-ben újraindult a keresés: érkezett a rutinos Torry Holt, illetve az újonc Taylor Price a draftról. Időközben Tate teljesen felépült; Julian Edelman, korábbi irányító személyében remek slot elkapóra talált a csapat a 2009-es draft hátsó köreiben. Közülük kinek van a legjobb esélye Gaffney nyomdokaiba lépni? Legbiztosabb megoldásnak Holt tűnik. Gallowayjal ellentétben ő végigjátszott az előző évet, és sérülések sem hátráltatták, tompították a játékát. A csapat hosszútávú jövője, és esetleg Moss nélküli 2011-es év szempontjából Tate lenne az optimális választás. Nem szabad elfelejteni, hogy a tavaly év támadó újonca közeli teljesítményt Hakeem Nicks mellett edződött egyetemen, ugyanazt a képzést kapta, ha a képességei annyira rendben vannak, mint azt a Pats edzői gondolják, nem okozhat neki problémát a játék a profik között. Eleget tud bizonyítani az edzőtáborban, hogy Holt ellenében elnyerje a No.3 WR posztot? Nevető harmadik, és inkább kényszer szülte vészmegoldás lehet az újonc Price ebben a szerepben, akár Edelmant is megelőzve. Ugyanis a média által Welker-klónnak nevezett elkapó szerepe idén valószínűleg kimerül a térdsérülésből visszatérő Wes Welker tehermentesítésében, esetleg pótlásában, mint slot elkapó, és emiatt inkább ezen a poszton fogja edzésidejét tölteni ahelyett, hogy továbbképeznék szélső elkapónak.

Right defensive end: Gerrard Warren vs Mike Wright vs Ron Brace

Richard Seymournak a 2009-es idény előtti elengedése óta nem sikerült megfelelő helyettest találni a 3-4-es védelem kritikus posztjára. Amíg a jó NT jelenléte tartja össze a védőfalat, addig a jobb oldali end képviseli az állandóságot, és szállítja a meccsek sorsát befolyásoló játékokat. Feladatai miatt a legsokoldalúbb falember: kellően stabil a futójáték ellen, ugyanakkor elég sebességgel rendelkezik, hogy pass rush képességét kihasználva döntően befolyásolja a játék menetét. A Pats védelmi rendszerében eltöltött éveknek megfelelően Mike Wright indul a legnagyobb előnnyel. A csodacsere, aki a fal minden pontján bevethető, leginkább 3rd down során sub formációknál használható, mint belső pass rusher, a fal közepén. Állandó, kezdő endként nem rendelkezik azzal a plusszal, amit ez a poszt megkövetel, és könnyen elveszik az embertömegben. A tavaly draftolt Ron Brace-ben kezdetben mindenki Vince Wilfork utódját látta, ha a nagyemberrel nem hosszabbítana szerződést a csapat. Nos, egy évvel később kiderült Wilfork marad, Brace pedig szinte alig került pályára újoncként, és ha pályára került, akkor sem lehetett pozitív értelemben észrevenni a jelenlétét. Komoly problémája akadt a megfelelő kézhasználat elsajátításával. A mindig hangoztatott nagy sophomore jump esetén futás ellen stabilitás adhatna korai downok során a védőfalnak endként, majd passzhelyzetnél átadná a helyét Wrightnak. Harmadik esélyes jelölt lehet a jelentős meccsrutinnal rendelkező Gerrard Warren. Elnyűhetetlen játékos, aki szinte mindig játékra kész. 32 évesen képes lesz beletanulni a 34-es RDE összetett feladataiba, és megszokni a 34-es sémát?

Kezdő belső linebacker: Gary Guyton vs Tyrone McKenzie vs Brandon Spikes

2008-es év újonc védője, Jerod Mayo melletti helyért fog csatázni a fenti trió. A másodéves, nem draftolt szabadügynökként a csapathoz került Gary Guyton helyzeti előnnyel indul, hiszen tavaly a sérült Mayo helyett kellett elirányítania a védelmet, és nem vallott kudarcot. Természetesen más dolog megfelelni játékminőségben négytagú védőfal mögött középen, mint a 34-es sémában, ahol a három falember között kell a számára kijelölt lyukakat felügyelni, és szükség esetén betömni, hogy a labdás ember ne tudja áttörni a védővonalat a LOS-nál. Ez az, ahol a gondok jelentkeznek Guyton játékában. Nem tudja hatékonyan átjátszani magát a támadók blokkjain, ezzel eljutva a labdás emberig, és még időben megállítani. Ráadásul, ha ebben felemészti az erejét, a csapat nem tudja kihasználni kivételes sebességét, és irányváltó képességét a passz elleni védekezésben, zónában. A kérdés, hogy a tavaly sérült, pályán illetve edzőpályán töltött ideje alapján gyakorlatilag újonc Tyrone McKenzie vagy a valódi újonc Brandon Spikes a játék valamelyik elemében tehermentesíteni tudja-e Guytont? Értelemszerűen a korai downok jöhetnek szóba, akkor elsődleges cél a futás elleni stabilitás. Mind a ketten rendelkeznek azon paraméterekkel, ami biztató jel lehet azoknak, akik a következő Ted Johnsont keresik a személyükben. McKenzie előnye, hogy sérülése ellenére minden taktikai értekezleten jelen volt, és elméletben már tökéletesen ismeri a Patriots védekező sémáját. Valamint komplettebb játékosnak is tűnik, abban a tekintetben, hogy könnyedebben mozog üres területen, ezért hasznosabb lehet a passz elleni zónában, annak ellenére is, hogy 250 font körülire növekedett egy év alatt a versenysúlya, hogy el tudja viselni a LOS-nál történt ütközéseket. Spikes oldalán említhető, hogy az SEC-ben edződött, igazi vezető, a védelem vezére, nagy ütköző, nagyon hatékony linebacker válhat belőle, aki ellentmondást nem tűrően támadja a LOS-t.

További érdekesebb párharcok kezdő helyekért röviden: vajon Pat Chungnak sikerül kiszorítani a rutinos James Sanderst a kezdőből, aki játékos és edzők által is nyíltan kimondva a secondary vezére, esze, azonban sajnálatosan tipikus tweener, akinek sem a FS, sem a SS nem az igazi posztja. Ha sikerül Chungnak, elfoglalhatja a kezdő SS helyét Brandon Meriweather mellett. A másik védelmet érintő kérdés, hogy Tully Banta-Cain mellett az újonc Jermaine Cunningham első perctől kezdve kész lesz-e arra, hogy elvégezze a kezdő OLB feladatait: megfelelő pass rush nyújtása, futás ellen a védővonal szélének a biztosítása, és passz esetén zónázás, emberfogás? Ha ez még túl sok lenne egyszerre neki, akkor nem maradt más, mint Rob Ninkovich, akiben potenciált sokan látnak, de sohasem töltött be komoly szerepet még csereként sem NFL védelemben; vagy az a Pierre Woods, aki folyamatosan bizonyítja, hogy sosem lesz belőle több mint special teams játékos.

Zárásnak meg kell említeni Logan Mankins holdoutját. Ha odáig fajulna a dolog, hogy többet nem lép pályára Mankins Patriot mezben, akkor Nick Kaczur lehet kielégítő utódja.
 

helye: Gillette Stadion, Foxboro, Mass.

kezdete: július 28.

Dávid László (DoM)