Egyetemi előzetes - 9.

8. Oklahoma State Cowboys

A 2011-ben Fiesta Bowlt nyerő gárda elfogyását követően tavaly Mike Gundy egy új sikercsapat kialakításába kezdett bele. Nem is voltak túl sikeresek az alacsony átlagéletkorukkal, de év végéig folyamatosan javultak, a Purduet például 58 ponttal küldték haza a Heart of Dallas Bowlon. 2013-ban jelentős rutinnal, temérdek visszatérővel, lefutott irányító-versennyel kezdik a szezont, és bár legfontosabb játékosuk, Joseph Randle már nem lesz velük, így is kijelenthető, hogy sokkal komolyabban kell őket venni mint a legutóbbi 8-5-ös mérlegük alapján elsőre gondolnánk. Az Oklahoma State ismét a Big XII egyik fő esélyesének számít.

Joseph Randle egy 1417 yardos, 14 touchdownos back volt, akit elkapásban is lehetett használni. Vele együtt már hat éve mindig van 1000 yardos futója a Cowboys-nak - lehet most veszélybe kerül a sorozat. Jeremy Smith már végzős running back, az elmúlt két idényben csereként 646 majd 371 yardot tett hozzá a sikerekhez, de futási átlagai alapján (7.1 ill. 5.3 yard/carry) idén villanhat elsőszámúként is. Ha nem, akkor Desmond Roland (6'2", 210 lbs) kaphat több szerepet. Az irányítókérdést megkönnyíti, hogy Wes Lunt inkább Illinoisba távozott, meghagyva ezzel a lehetőséget JW Walsh és Clint Chelf számára a bizonyításra. Chelf harmadik számúként kezdte az elmúlt idényt, de a sérülések miatt pályára került, és év végén már akkor is ő kezdett mikor mindenki felépült. Eközben Walsh atletikusságát 1-1 playre továbbra is lehet kamatoztatni. Mindhárom irányító 1000 yard fölé jutott, összesen pedig a 4200+ is összejött, szóval ha ezt egy ember hozta volna össze, akkor hatalmas sztárnak számítana. A környezet tehát kiváló hozzá, hogy egy elit QB játékot láthassunk Chelftől. Hármójuk közül egyébként a távozó Lunt volt a legkevésbé hatékony (6 TD, 7 INT), így nem véletlen, hogy ő döntött a távozás mellett. Chelfnek ez a végzős idénye, Walshnak viszont csak a második, ergo vele is még biztosan fogunk találkozni a jövőben. Az irányítók legjobb barátja Josh Stewart lesz. A Big XII első csapatos WR 101 elkapásból 1210 yardot és 7 touchdownt szorgoskodott össze, miközben 8 futással is próbálkozott további 120 yardért. Igazi playmaker, aki megteremti a lehetőséget a többiek számára is. Blake Jackson és Charlie Moore eddig is jók voltak 500-600 yardra fejenként, Tracy Moore felépülésével pedig állandó 4 WR-es felállásokal is lehet operálni. Tracy Moore három éve futott egy 1067 yardos szezont még Weedennel, benne is van tehát potenciál. Mike Gundy támadófalai minden évben korrektül teljesítenek, 2007 óta csak a Boise State és az Air Force nyelt be kevesebb sacket náluk. Idén három helyen változik az OL összeállítása, de a korábbi tapasztalatok alapján meg fogják oldani a kérdést.
A kevés sack a védelemnél is előjön, ez az ő legnagyobb problémájuk. Ugyanakkor itt játszik Calvin Barnett (DT), akit a legjobb új arcnak választottak a Big XII-ben a JuCo karrierjét követően. James Castleman és Barnett elég megbízható DT duót alkotnak, reményeik szerint egyre több utat tudnak majd nyitni a pass rusherek számára. A linebackereknél hosszú a kispad, a sztárjátékost pedig Shaun Lewisnak nevezik. Az erős oldali linebacker Big XII 2. csapatos volt tavaly és a legtöbb szerelést bemutató Alex Elkins helyét átvéve kell csapata vezérének lennie. Daytawion Lowe FS-ként ugyancsak kiveszi a részét a munkából és most Lyndell Johnsont is hátravezérelték a linebackerek közül, pedig Shamiel Gary (SS) is rutinos, már 22 meccsen volt kezdő. Justin Gilbert egy nagynevű cornerback, aki visszahordással is veszélyeztet, tavaly azonban egyetlen labdát sem szerzett, ami általános megdöbbenést keltett. A jó felépítésű CB jövőre már biztosan az NFL-ben fog szerepelni.

Érdekesen kezdődik majd a Cowboys idénye. Houstonban találkoznak a Mississippi State legjobbjaival, majd két lazább párosítással hangolódnak a csoportmeccsekre. A nagy riválisok közül csak a Texashoz kell elmenni, a TCU, a K-State vagy utolsó héten az Oklahoma mind hozzájuk látogat majd. Ha Chelf hozza azt a szintet egész évben, amit egy félszezonban láttunk tőle, akkor könnyen odaérhet az OSU a tűz közelébe, főleg mert ilyen elkapósorral Randle kiválása sem akkora érvágás. Ellenfeleik nagy részének ugyanis sokkal komolyabb kihívásokkal kell megküzdeni csapatépítési szinten mint nekik.

7. Louisville Cardinals

Megszűnt a Big East, az onnan kihátrálni nem tudó gárdák pedig a fél C-USÁval feltöltve ezentúl American Athletic Conference néven versenyeznek tovább. Ez a Louisville-t csak idén érinti, 2014-től ugyanis az ACC tagjaként folytatják (míg a Rutgers ugyanekkor távozik a BigTenbe). Hogy utána mi lesz, az a Cards esetében teljesen mindegy, koncentráljunk az idei mezőnyre: Cincinnati, UConn, Rutgers, South Florida és Temple - ezek a riválisok maradtak tavalyról, újként pedig számolhatunk a Houston, Central Florida, SMU, Memphis négyessel. A kilenc ellenfélből nyolccal meg is mérkőzik majd a Louisville, egyedüli kivétel az SMU.
Távozott tehát a Pittsburgh és a Syracuse, utóbbinak lehet igazán örülni, hiszen az Orange volt az a csapat amely a 9-0-s mérleggel álló, 11. kiemelt pintyeket legyőzte 45-26-ra, a veretlenség elvesztése után pedig a következő héten is botlottak Charlie Strong fiai, a UConn 3 hosszabbítás után kerekdett felül 23-20-ra. A Big East első helyezettjeként azonban így is elmehettek a Sugar Bowlra, és meglepetésre le is győzték a Floridát 33-23-ra, annak ellenére, hogy 14 pontos favorit volt a Gators. 2013-ban egy gyengébbnek látszó sorsolással, egy lényeges távozó nélküli kerettel és egy 1/1-es jelölt irányítóval kizárólag a veretlen alapszakasz lehet a célkitűzés.

Különösen a védelem lesz összeszokott, ahol bár kiemelkedő tehetségekkel nem találkozhatunk, Adrian Bushell (CB) kivételével mindenki visszatért. Fel tudnak vonultatni két 100+ szereléses játékost Calvin Pryor (FS) és Preston Brown (MLB) személyében, Hakeem Smith egy 3-szoros Big East válogatott SS, a front7 pedig még a második sorban is kezdőpotenciálú játékosokkal bír. Az AAC mezőnyében kiemelkedően jó helyzetben van Strong, még akkor is, ha legutóbb kissé alulteljesített a védőfal.
A lényeg azonban nem ők lesznek, hanem Teddy Bridgewater a Big East történetének utolsó "év játékosa" díj bezsebelője. A Robert Griffin-szerű játékot bemutatni képes junior irányító például azzal kerülhet a prospect rangsorokban többek közt Johnny Manziel elé, hogy atletikussága ellenére nem forszírozza a futkározást. A 68.5%-os pontossággal dolgozó QB 27 TD-t és 8 picket dobott tavaly, kiemelkedőnek tehát semmiképp se lehet a számait nevezni, de idén tovább fog rajtuk várhatóan javítani. Ehhez DeVante Parker siet segítségére, a BigEast 1. csapatos WR 10 touchdownt szerzett 2012-ben 40 elkapása során, és Damian Copeland valamint Eli Rogers előtt a gárda top elkapójának számít. A futásokért elsősorban Jeremy Wright volt felelős (824 yard, 10 TD), de nélküle is meglesznek, Senorise Perry ugyanakkora faktor volt eddig is mint Wright (705 yard, 11 TD), de a 'Cuse ellen elszakadt az ACL szalagja. A támadófalból három junior maradt, a center és az LT távozott. Jake Smith (RG) az alakulat tán legtehetségesebb tagja.

Alighanem rekordnak számító 5 olyan alkalom is lesz mikor a Louisville nem szombaton játszik. Kezdetnek rögtön egy vasárnapi meccsel nyitnak az Ohio ellen szeptember elsején, konkurálva az NFL előszezon izgalmaival. Később a Rutgers és a Cincinnati csütörtökön, a UCF és a UConn pénteken ütközik majd meg Brdigewaterékkel. A non-konf meccsek közül a Kentucky ellenit nem lehet megkerülni (32-14-re nyertek tavaly). Nehéz megmondani, hogy ki lehet igazán konkurense az AAC-ben a csapatnak, leginkább senki, így elsősorban a Cincinnati elleni zárómeccs zajlhat a legnagyobb tétért. Nagy kérdés, hogy mit ér 2013-ban egy AAC 1. hely a rangsorban, 12-0-val elegyítve. Ha döntős álmokat szövögetnek, akkor nagyon szurkolni kell saját győzelmeik mellett annak is, hogy minél kevesebb csapat maradjon veretlen év végére, hiszen a sorsolás erőssége nagyon ellenük szól. Ettől függetlenül egy biztos BCS Bowl szereplés most kinéz a csapatnak, hacsak nem történik valami igazán váratlan Bridgewaterrel.

6. USC Trojans

Ez az a csapat, amely 1. kiemeltként kezdte a múlt idényt, év végén pedig az 50% feletti mérlegnek is örülni kellett. Láttunk már néhány blamát a preszezon legjobbra értékelt csapatáról, de erre még sokáig emlékezni fogunk, főleg ha azt is hozzávesszük, hogy Matt Barkley hová jutott a betonbiztos 1/1-es státuszából április végére. Az ilyen szezonok után/közben szokták kirúgni az edzőt amint lehetséges, Lane Kiffin azonban nagy túlélő, és idén is ő vezeti a trójaiakat. Sokkal egyszerűbb dolga nem lesz, de legalább az elvárásokból is vissza lehet venni. Decemberre a váratlan vereségeknek és Barkley sérülésének köszönhetően eléggé szétesett a gárda, a Georgia Tech elleni 7-21-es Bowl meccset év elején el se lehetett volna képzelni. A Stanford, az Oregon, az Arizona és a UCLA is megverte a Trojans-t a Notre Dame mellett, ami azért is fájó, mert ezek közvetlen riválisok és ahhoz, hogy legalább a Pac-12 döntőig eljussanak, ezúttal felül kell múlni mindet ami szembejön.

Matt Barkley amellett, hogy csak 4/1-es választott lett, nem szabad tőle elevenni, hogy iskolarekorder ha a passzolt yardokat nézzük, olyan bajnoki címet szerző legendákat megelőzve mint Matt Leinart vagy Carson Palmer. Végzősként 3273 yardot, 36 touchdownt és 15 interceptiont írhattunk be a statisztikái közé mielőtt lesérült az utolsó előtti fordulóban. Pótlása Max Wittek feladata lesz, aki mobilisabb mint a tradícionális USC irányítók, de a szélben eléggé szenvedett a GT ellen. A munka dandárját nem neki kell majd végrehajtani, ugyanis Biletnikoff-díjas elkapó, Marqise Lee várja a labdákat tőle. A legjobb receivernek megszavazott játékos 118 elkapásból 1721 yardot és 14 touchdownt termelt, valamint számos futás és visszahordás öregbítette a hírnevét. A nem tipikus szélső elkapó méretekkel bíró Lee (6'0", 195 lbs) Sammy Watkins mellett a legértékesebb WR prospect momentán az NCAA-ben, és posztja ellenére Heisman-esélyesnek is tekinthető. Robert Woods helyét Nelson Agholor veszi majd át, de Xavier Grimble (TE) is keresett célpontnak számít. Futóként Silas Redd nagy hírveréssel érkezett a Penn Statetől, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, legalábbis a 905 yardos, 9 TD-s idénynél mindenképp többet prognosztizáltak részéről a szezon előtt, hiába nem rossz számok ezek se. Év végén már nem volt 100%-os állapotban, de idén ismét megpróbálhatja megerősíteni a jóhírét. A támadófal sem volt a helyzet magaslatán legutóbb, de a rutin ezúttal velük lesz, ellentétben Khaled Holmes-szal. Max Tuerk az első true freshman, aki valaha kezdett LT poszton a USC-ben, most LG lesz miután Aundrey Walker felépült sérüléséből. Walker volt a legtöbb büntetést begyűjtő játékos a csapatban, ami Matt Kalil után nagy visszalépésnek számított. Idén mindenkinek jobbnak kell lennie.
A védelem legnevesebb távozója TJ McDonald, de a nagyeszű safety-n kívül Nickell Robey és Jawanza Starling is kiválik a secondary-ből, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ennek megoldására hátravezényelték Dion Bailey-t SS posztra, aki méretre meg is felel (6'0", 210 lbs), tehetséget és stílust illetően pedig be is tölti a McDonald keltette űrt. A 2 éve az év újoncának választott védő mellett Torin Harris (CB) is még aránylag kipróbált játékosnak számít. A linebacker sor Bailey nélkül is ütős lesz. Hayes Pullard (MLB) az egység húzóneve, de Lamar Dawson (WLB) is hasonló tapasztalattal bír, míg Devon Kennard a DE/OLB poszt között mozog folyamatosan. A védelem erőssége a fal lesz várhatóan, ami egy egészséges dolog. Akár csak Bailey, Leonard Williams (DE) is megszerezte az év újonca címet a Pac-12-ben true freshmanként, és a posztján kiemelkedő 64 szerelést jegyzett, 8 sackkel megtámogatva. Morgan Breslin Pac-12 második csapatos pass rusher hasonlóképp mutatkozott be: 62 szerelés, 13 sack volt a mérlege juniorként, és a 3-4-es formációban linebackerként is láthatjuk a 4-3 DE mellett. A Diablo Valley JC-ből idekerülő védőre még fényes jövő várhat a profik között is. A névsort Antwaun Woods és George Uko teszi teljessé, utóbbinak szintén van esélye a Pac-12 legjobbjai közé kerülni az új idényben.

A USC drukkerek szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen 13 meccses alapszakaszt játszanak kedvenceik, egyedül az október 5-i hétvégén pihennek. Ennek oka az első hétre, Hawaiira lekötött meccs, amin kívül olyan non-konf csapatokkal randevúznak mint a Utah State, a Boston College és szokás szerint a Notre Dame. Hétköznapra a Hawai'i mellett az Arizona és az Oregon State találkozó esik. Az Oregonnal az alapszakaszban nem kerültek össze. Az első igazán nagy megmérettetés szeptember 28-án vár rájuk, az Arizona State otthonában. A Trojans egy jól felépített csapat, amely tele van tehetséggel, így nyilvánvaló, hogy a Pac-12 döntő az elsőszámú célkitűzés. Max Wittek egy szerencsés arc, hiszen minden adott hozzá, hogy elit szinten tudja mozgatni a csapatot, Lee, Redd vagy akár Breslin meccseket tudnak egyedül eldönteni. Ha azonban nem ő a megfelelő személy erre a feladatra, akkor hamar pocsékba mehet egy értékesnek tűnő idény.

5. Oregon Ducks

Ha az elmúlt évek trendjeit nézzük, akkor egyértelmű, hogy az Oregonnak fentebb kellene kezdenie a rangsorban, ugyanakkor Chip Kelly felé is jár annyi tisztelet, hogy távozása miatt legalább egy minimális fenntartásunk legyen a Ducks jövőjével kapcsolatban. Az elmúlt négy évben egy döntő, két Rose Bowl és egy Fiesta Bowl volt a csapat mérlege, 2-2-es eredménnyel. A Philadelphia Eagles-höz aláíró szakember helyét eddigi segédedzője, a helyi kötődésű Mark Helfrich veszi át, ergo semmi komolyabb váltásra nem kell számítani a szemléletet illetően. A 2012-es idényben minden eddiginél több pontot (49.6 meccsenként) és yardot (537) termelő offense egyedül a Stanford ellen mondott csődöt (14-17 OT), ami a bajnoki döntő lehetőségét is elvitte, ekkor még 1. kiemelt volt a Ducks. A Fiesta Bowlon aztán a Kansas State 35-17-es lenyomásával vigasztalódtak, az új idényben pedig ennél is többet akarnak.

Kenjon Barner követve LaMichael James nyomdokait, már a profi ligában szerepel, azok után, hogy 1767 yardot és 21 touchdownt szállított csapatának. Az űradatok pótlásához már hozzászoktak Eugeneben, az all-American Barner helyére beállított Byron Marshall, Thomas Tyner vagy Ayele Forde is megbízhatóan teljesít majd. Illetve De'Anthony Thomas futókísérletei is gyakori jelenségnek számítanak, a Fekete Mamba futásonként 7.6, elkapásonként 9.9 yardot átlagol, így jött neki össze 1180 net yard és 16 touchdown sophomore évében, és visszahordással is bejutott kétszer a célterületre. Eleve az oregoni elkapókat kinézetre nehéz megkülönböztetni a futóktól, Josh Huff, Bralon Addison vagy Keanon Lowe sem éri el a 6'0" magasságot. Vörös zónában így a tight end, Colt Lyerla képességeit lehet kihasználni, aki olyan erő/méret/atletikusság kombinációval bír, ami NFL szinten is ritkának számít. A labdákat Marcus Mariota szolgálatatja továbbra is, az újoncként berobbanó irányító nem a passzolt yardjairól híres (2677), de 32/6-os TD/INT aránya több mint meggyőzőnek számít, miközben 752 yardot és 5 touchdownt maga futott meg. Azzal, hogy Bryan Bennett már nincs itt mint csere-QB, Mariotának is egyre több lehetősége lesz a futott TD-k megszerzésére akár. Mariotára azért is érdemes figyelni, mert scrambler mivolta mellett neki a teste és a karerőssége is adott hozzá, hogy ígéretes profi prospectként tarthassuk számon, ez pedig nem mindegyik kortársáról mondható el. A támadófalból Kyle Long első körös választott lett némi meglepetésre, de nincs izgulnivaló Andre Yruretagoyena biztosan jól pótolja ha ilyen névvel is bíznak benne. A nagy sztárnak Tyler Johnstone (LT) számít, aki újoncként lett Pac-12 első csapatos, akárcsak a román center, Hroniss Grasu. Utóbbira biztosan sokan rá fognak csodálkozni az idény alatt ismételten. Jake Fisher (RT) is szemmel látható potenciállal bír, szóval nem kell félni az oregoni fal összeomlásától ezúttal sem.
A védelemből Dion Jordan kiemelkedő tehetség volt, Kiko Alonso (13 TFL) pedig hangadó, de mindkét szerepre megvan már az utód. Kevésbé ismert tény, hogy a top szerelő, Michael Clay (101 tackle) is elballagott, így a lienbacker sor átvariálása a leghosszabb feladat. Boseko Lokombo (SLB) személyében a legatletikusabb résztvevője itt maradt a sornak, a kongói légiós mellett pedig Joe Walker (WLB) érkezésétől is sokat várnak, aki a Los Angeles Harbor CC mezét cseréli fel a sárga-zöld-arany-szürke-fekete-ezüst-fehér szerelésre. A secondary tudja felmutatni a legértékesebbnek tűnő játékost, Iko Ekpre-Olomu személyében. A cornerback 4 interception mellett 16 labdát ütött el a levegőből, ami harmadik csapatos all-American jelölést ért. John Boyett első héten kidőlt a teljes évre, így Avery Patterson (FS) korábban szerepet kapott mint várta. Három interceptionjéből kettőt touchdownig vitt vissza, nem okozott csalódást. Rajtuk kívül Brian Jackson és Terrance Mitchell is maradt, a DB-sor tehát biztosan jól szuperál majd. A legkevesebb jó teljesítményt a védőfal tudta felmutatni, ezúttal nekk Taylor Hart (DE) lesz a vezérük, és a korrekt felépítésű Arik Armstead (6'8", 280 lbs) valamint Wade Keliikipi pályázik jó eséllyel a kezdőbe.

A Nicholls State rommáverése után egy ACC (Virginia) és egy SEC (Tennessee) gárdával is megmérkőznek a kacsák a Pac-12 menetelés előtt. A Stanford ellen idegenben, november 7-én, csütörtökön lehet majd revansot venni, az Oregon State elleni évzáró pedig szokásos módon az utolsó héten, pénteken kerül megrendezésre. Sok elemeznivaló nincs a menetrendet és a célokat illetően, mindenkit meg kell verni a papírforma alapján.