Hard Knocks Falcons 2. rész

Nem volt ez egy emlékezetes rész. Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy szinte kizárólag a rookiekkal foglalkoztak. És nem azért mert olyan nagy nevek lennének mint Matthews, főleg a hátsó körös perememberekkel. Ezt meg lehet azzal magyarázni, hogy a tévénéző szereti az underdog sztorikat, de az is lehet, hogy az Atlanta Falcons veteránjai - a közhiedelemnek megfelelően- unalmasak. Az élet hozta úgy, hogy az első komoly sérült, Spruill pont újonc, és pont elment úszni a cápákkal előző nap. És nyilván egy újoncot fognak először kirakni, ha mélyíteni kell egy posztot egy rutinos játékossal, így az első cut drámát is egy udfa, Roosevel Nix hozta. (Vele kapcsolatban keltette fel a figyelmem egyedüliként Dimitroff, mikor rámutatott, hogy itt, ezen a pályán derül ki, hogy ki mit tud, nem pedig a videón. Ezt sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni a draft process alatt). Ettől függetlenül, nekem már sok volt, hogy 4-ből 3 jelenet a zöldüfülűekről szól.

 
Akkor persze nincs bajom ha ezt feldobják valamivel. James Stone nekem a rész legjobb jelenetét szolgáltatta azzal mikor a teljesen haszontalan testtartása miatt el kellett énekelnie az I Believe I Can Fly-t. Kézzel a háta mögött akart blokkolni, zseniális.

Mike Nolan egyébként hol van? Szinte csak a DL-edzőt látjuk kamera előtt, Nolan 1-2 snittre megjelenik, de annyi. Ugyanezt az O-Coordról is kérdezhetném. Az előző évadokban is volt pár pozíciós edző, aki rendre megjelent, de nem a többi edző rovására. Itt Mike Smith mellett csak a ST coach és Cox látszódik jóformán. Van még 3 rész, kétségtelen.

Vissza a rookiekra. Nehezen tudok kibékülni magamban Hagemannel, és kiváncsi lennék, hogy az mit gondol, aki most látja a csávót először és nem követte se a draft eseményeit, se a BigTent teszem azt. Az ember n+1 esélyt kapott már az élettől, de valamit mindig sikerül elkúrnia, szóval szurkolni nem tudok neki, de azt is nehéz elhitetni velem, hogy lesz belőle valami az első idényében. A kamerát mondjuk szereti. Ahhoz mondjuk igen nagy ész kell, hogy a sisakban lévő társaddal elkezdj bunyózni és olyat ráverj a rácsra, hogy megsérüljön az ujjad.

Sokkal értelmesebb legény Prince Shembo. Sokat mondó, hogy Sean Weatherspoon - akiből például nagyon szívesen látnék többet, hello HBO! - elmondta, hogy minden linebackernek odaadta a számát, hogy hívják ha bajuk van és Shembo volt az, aki folyamatosan csörgette, már lehetett tudni, hogy különb a társainál. Nem mondom, hogy megragad majd a kezdőben, elvégre egy OLB-ILB átmenet közben van ha jól látom, de Starrnál vagy Jacques Smithnél most mindenképp komolyabb jövőt lehet neki jósolni. A Starr-gyerek mi kemény volt már, mikor kiabálta, hogy a fater nem tudta megcsinálni a szerelést? Feldobta a jelenetet. Előtte még megkaptuk J-Smith érzékeny oldalát is, de sokkal érdekesebb volt látni, hogy természetesen a játékosok is nézik a HK-t és az öltözőben téma volt ahogy Schraederrel ütötték egymást.

Ezek a szabadidős programok nagyon időhúzó jellegűnek tűntek egyébként. A halak még hagyján, de azt is le lehetett volna rövidíteni, de Ricardo Allen tériszonya?! Mit érdekel minket, lefogadom csak az eyecandy miatt küldték el őket bohóckodni. A golyósérüléses történet azért megmentette a karaktert, aki mellesleg elég gyengén focizott a Dolphins ellen.

Tudjátok min lehetett jót mosolyogni? Mikor jött a Titans, és úgy harangozták be őket mintha a meccseiken 0-24 órában folyna a vér és testrészek repülnének mindenfelé. Ezek után el nem tudom képzelni hogy mi történne ha mondjuk a Lions ellen kéne scrimmagelni, Ndamukong Suh különb bevonulót kapna, mint az Undertaker.

Ha már Detroit, Mike Smith ismét mondott egy jót azzal, hogy igenis, legyenek parasztok ha az kell, változtassák meg a róluk kialakult képet. Vannak kétségeim, hogy ez megoldható-e erőteljes személyzeti váltás nélkül és itt játékosokra és edzőkre is gondolok. A St.Louis megoldotta egy holtszezon alatt nem olyan rég, de ott se bemondásra ment a dolog.

Világos, hogy nem szeretik ha olyan anyagok kerülnek be az adásba, amik az ellenfelek hasznára lehetnek, viszont pont az olyan jelenetek a legjobbak mint amikor Ryan bement a WR videóelemzésre és megkérdezte Douglas-t, hogy ki volt a hibás egy elrontott kommunikáció/játék során. Több ilyet. (Hester mennyire vakon volt már a filmroomban a WR-ek közt? Utólag lőni fogok egy screenshotot.)

A Roddy White - William Moore rivalizálásban/barátságban is több van, lényegében White az egyetlen veterán, akire vissza-visszatérnek az adásban, és ez nem sok.

Ha 1 jelenetet kellene megmutatni az NFL-t nem néző, de mondjuk a labdarúgást szerető ismerőseimnek, akkor az lenne ahol Baker vagy Schraeder (hetvenvalahanyas OT, mindegy) lesérült, és mondta az orvos, hogy jöjjön érte be a kisautó a pályára. „Nem kell a kurva kocsi“ és fájdalmak közepette lebattyogott a pályáról. Ez a hozzáállás az, ami más sportágakból kiveszni látszik. A férfi nem rinyál, fetreng, sajnáltatja magát hanem megy tovább, amíg bírja, máskülönben szégyenben marad.

Jövő szerda 4-kor folytatás.