USA és a világ

 www.direkt36.hu/kibercegek-kisertek-az-izraeli-miniszterelnokot-budapestre-majd-az-egyik-kulfoldi-titkosszolgakat-kepzett-ki-magyarorszagon/

hvg360

Mitrovits Miklós: A fő kérdés, hogy miként lesz vége az ukrajnai háborúnak

Oroszország nem nyeri meg ezt a háborút. Legalábbis nem lesz mit ünnepelnie, nem lesz kézzel fogható nyeresége. Ukrajna esélyei jelentős részben a NATO-országok további magatartásától függenek. Az nem elképzelhető, írja szerzőnk, hogy ebből a háborúból „befagyott konfliktus" legyen. Alapvető területi kérdéseket kellene tisztázni ahhoz, és alapvető garanciák kellenek, hogy egy háborút lezáró megállapodás létrejöhessen.

Oroszország egy éve támadta meg újra Ukrajnát, amellyel a két ország között már nyolc éve fennálló konfliktust Európában a második világháború óta nem látott méretű háborúvá alakította. Ez a háború területi kiterjedését, a benne részt vevő katonák számát, a bevetett fegyverzet mennyiségét, az emberi áldozatok nagyságát és az infrastrukturális károkat tekintve példátlan az európai kontinens 1945 utáni történelmében.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az agresszor egy önkényuralomra épülő atomhatalom, ahol nem működnek a fékek és egyensúlyok, a döntéshozatali mechanizmus teljes mértékben átláthatatlan. Hiába élünk digitális világban, hiába elérhető mindenki számára az internet, a támadó fél szándékairól és terveiről, a háttérben zajló folyamatokról nem tudunk többet, mint amennyit a 20 század közepén tudtunk hasonló helyzetben.

Az egy éve folyó háborúval kapcsolatban egyre többször merül fel a kérdés, hogy mikor lesz vége, ám sajnos kevesebben teszik fel azt a kérdést, hogy hogyan lehet vége. Milyen megoldások jöhetne szóba, megnyerheti-e ezt a háborút valamelyik fél. Azt gondolom, hogy ez a fontosabb kérdés, mert a békerendezés időpontjáról csak akkor lehet megalapozottan beszélni, ha tudjuk, hogyan lehetne véget vetni az értelmetlen öldöklésnek.

Megnyerheti-e Oroszország ezt a háborút? Természetesen senki nem tudja megjósolni a jövőt, de amikor erre a kérdésre próbálunk választ keresni, érdemes abból kiindulni, hogy milyen állapotban volt a háború előtt közvetlenül, és milyen állapotban van jelenleg Oroszország.

Azt gondolom ugyanis, hogy a háború végkimenetele döntő részben Oroszországtól függ.

2000 és 2008 között, Vlagyimir Putyin első két elnöki ciklusában a nemzetközi konjunktúrának köszönhetően az orosz GDP több mint száz százalékkal növekedett, ami korábban soha nem látott tőkebeáramlással párosult. Az orosz vezetés azonban – hasonlóan a hetvenes évek brezsnyevi időszakához – nem modernizálta az országot, nem fejlesztette az infrastruktúrát, nem invesztált az oktatásba, nem emelte fel az egészségügy színvonalát, és ami most különösen fontosnak tűnhet, nem modernizálta eléggé a hadseregét sem.

Anna Politkovszkaját, aki megírta a második csecsen háborúban harcoló orosz kiskatonák tragikus történetét a Putyin Oroszországa című könyvében (magyarra máig nem fordították le), 2006-ban a saját lakása lépcsőházában lőtték agyon. A hatalom részéről elmaradt a szembenézés. Ugyanakkor megkezdődtek a visszaállamosítások, a potenciális hatalmi ellenzékiek bebörtönzése, és Moszkva megtette első lépéseit Ukrajna feletti befolyás megszerzésére. Ez akkor nem sikerült, mert a 2004-es elcsalt ukrán elnökválasztásokat a narancsos forradalom hatására meg kellett ismételni, amelyen vereséget szenvedett az orosz párt.

Oroszország még nem volt elég erős, a világgazdaság összetermelésének még mindig csupán alig több mint két százalékát tette ki az orosz gazdaság. A 2008-as globális gazdasági világválság pedig egy új, az orosz gazdaság és társadalom szempontjából rosszabb időszakot nyitott meg. A 2008 és 2022 között időszakban csupán négy százalék körüli növekedést produkált az ország, a rubel többszöri leértékelődése leamortizálta az éppen megerősödő középosztály vagyonát, és a megnövekedett társadalmi elégedetlenség következtében megjelentek az ellenzéki pártok, utcai tüntetésekre került sor.

A hatalom a régi eszközökhöz nyúlt, 2011-től kezdve rendszeresen meghamisították a választások eredményeit, folyamatosan szigorítottak a törvényeken, büntetni kezdték a tüntetések szervezőit, korlátozhatóvá tették az internetet, merényletek sorát hajtották végre, s a 2021-es orosz parlamenti választásokon már lényegében nem indulhattak valódi ellenzéki pártok. Az orosz gazdaság összességében zsugorodott és a világ összetermelésében újra két százalék alá került a nagysága. Az orosz gazdaságnál 15–20-szor nagyobb az Európai Unió, az USA és Kína külön-külön.

Eközben Moszkva újra megpróbálta Ukrajnát maga alá gyűrni. A Vlagyimir Putyin 2012-es „visszatérésével” együtt meghirdetett „Eurázsiai Unióban” Ukrajna területének és gazdaságának fontos szerepet szántak. Feléledtek a régi birodalmi koncepciók. Az Eurázsia-projekt nem újkeletű dolog. Az orosz gondolkodók már a 19. században megfogalmazták azt a gondolatot, hogy Oroszország Európa és Ázsia között egy önálló kontinens, önálló civilizációs központ.

E birodalmi elképzelés szerint Eurázsia határa nyugaton legalább a Bug folyónál húzódik, tehát Belarusz és Ukrajna a részét képezi. Az ideológia szerint az itt élő népek – még ha nincsenek is tudatában – a nagy orosz birodalmon belül tudnak kiteljesedni, illetve megfordítva: a birodalmon kívül nincs számukra élet. Ezt a gondolatot karolta fel a 2010-es években Alekszander Dugin filozófus is.

Az ukrán társadalom azonban 2014-ben Lvivtől Doneckig mindenhol megmutatta, hogy nem kíván csatlakozni az orosz dominanciájú Eurázsiai Unióhoz, hanem az Európai Unió felé venné az irányt. Az orosz vezetés ezt megakadályozandó megszállta a Krímet, fegyverrel és pénzzel támogatta két szakadár terület kialakítását Ukrajna délkeleti csücskében.

Ukrajna nem volt erre felkészülve és nem is volt megfelelő hadserege, hogy megvédje országa területi integritását.

Nyolcéves patthelyzetet eredményeztek az ún. minszki megállapodások, amelyeket Kijev „puskacsővel a szájában” aláírt ugyan, de ha betartotta volna, az megbénította volna a szuverén ukrán kormány működését. Az orosz támogatottságú „szakadárok” ugyanis vétójogot kaptak az ukrán külpolitika irányvonal eldöntésében. Ugyanakkor Oroszország sem járt jól. Világossá vált, hogy a világ többi országa nem ismeri el az annexiót, Oroszország sosem látott módon elszigetelődött. A 2020–2021-ben bekövetkezett Covid-világjárvány pedig tovább csökkentette az orosz gazdaságot.

2022. február 24-én, amikor az orosz hadsereg újból megtámadta Ukrajnát, az orosz gazdaság eleve recessziós kilátásokkal bírt, a politikai hatalom legitimációja pedig a 2000 utáni időszakban sosem látott mélységben volt. A háború eszkalálása ezen a helyzeten drámaian rontott. Végül is mindegy, hogy az orosz elnök számolt-e ezekkel a következményekkel vagy sem, ami bekövetkezett, annak hatásait Oroszország évtizedekig nyögni fogja a háború katonai értelemben vett végkimenetelétől függetlenül.

Oroszország sosem volt európai értelemben demokratikus állam, amelyben a társadalom szabad választások keretében leválthatná a kormányt és az elnököt. Az önkényre épülő politikai hatalomgyakorlás és az önkényben szocializálódott orosz társadalmi lét együtt eszköztelenné teszi az állampolgárokat a hatalom megdöntésére. Természetesen nem zárható ki egy-egy lokális lázadás vagy egy palotaforradalom, mivel erre az orosz történelem bőséges példát szolgáltat, ám a visszarendeződés mindig gyorsan zajlott le.

Oroszország a 2022 februárjában és márciusában megszállt ukrajnai területeinek hozzávetőleg a felét elveszítette az elmúlt egy év során. Ma az orosz hadsereg nem sokkal több területet tart megszállás alatt, mint a háború eszkalálása előtt. Amit szerzett, elsősorban az Azovi-tenger partvidéke a porig rombolt Mariupol városával, ma valóban pusztaság.

Az infrastruktúrát lerombolták, a lakosságot megölték, elmenekült, vagy Oroszországba deportálták. A gazdasági termelés a nullára csökkent. Nyereségről tehát semmilyen értelemben nem beszélhetünk. A harcok intenzitása nem csökken ugyan, de jelentős előrenyomulásra nem lehet számítani. (Még akkor sem, ha e cikk írása pillanatában Bakhmut városában az oroszok győzelemre állnak. Ne felejtsük el, hogy az egykor 70 ezres kisváros ostroma több mint hét hónapja tart.)

Oroszország nem nyeri meg ezt a háborút.

Legalábbis nem lesz mit ünnepelnie, nem lesz kézzel fogható nyeresége. Legjobb esetben is egy kietlen földdarabbal lesz gazdagabb, ami még katonai-stratégiai értelemben is nehezen könyvelhető el előnyként. Putyin „stratégiája” ma már úgy fest, hogy „ha nem lehet az enyém, akkor ne legyen senkié!”. Ilyen alapon azonban nehéz kompromisszumot találni.

Sokan mondják, hogy ebből a háborúból is egy „befagyott konfliktus” lehet, amilyen Transznisztria, Abbázia, Dél-Oszétia, vagy éppen a közelmúltig Hegyi-Karabah volt. Az én véleményem ebben más.

Az említett konfliktusok ugyanis lokálisak voltak, vagy csak nagyon rövid ideig terjedt ki az érintett területen kívülre. Ukrajna esetében azonban nem arról van szó, hogy a Donbaszban, az Azovi-tengerparton vagy éppen Krímben folyna a háború, hanem az ország egész területe támadás alatt áll. Oroszország ugyanis folyamatosan rakétatámadás alatt tartja Ukrajnát, beleértve annak a lenyugatibb részét is.

Továbbá, a háború nem csupán a hadseregeket érinti, hanem a civil infrastruktúrát és a lakosságot is. Naponta halnak meg ártatlan civilek az ellenséges tűz következtében. Ahhoz, hogy ezt a „konfliktust” be lehessen fagyasztani, nem csupán az oroszokat kellene rávenni arra, hogy szüntessék be az Ukrajna elleni rakétatámadásokat, hanem valakinek garantálnia kellene Ukrajna légvédelmét. Garancia nélkül ugyanis nem ér semmit a leendő megállapodás.

E garancia nélkül nem várható el az ukrán féltől, hogy felhagyjon harci tevékenységével, hiszen eleve egy ilyen kompromisszum jegyében hosszú időre le kellene mondania az ország területének egy részéről. Ha ilyen garancia nélkül egy újabb „minszki” megállapodásra kényszerítené a világ Ukrajnát, az elmúlt egy év hősies áldozatvállalásuk semmibevétele mellett azt is jelentené, hogy a világ jogilag elismerné a háborúval szerzett területek jogosságát, ami beláthatatlan következményekkel járna a jövőben.

Másfelől, először is tisztázni kellene, hogy Oroszország milyen területekre tart igényt. Ez nem világos annak ellenére sem, hogy Luhanszk és Donec megyék területét a megyeszékhelyek területéről elnevezett ún. népköztársaságok területévé nyilvánították, illetve megrendeztek Herszonban egy álnépszavazást a terület Oroszországhoz csatlakoztatásról, ám nem sokkal később a várost is feladni kényszerültek. Nem tudjuk, hogy az orosz politikai vezetés pontosan milyen területek megszerzéséről álmodik, ahogy azt sem tudjuk, miért szeretné azokat megszerezni, illetve mit tervez velük. Mindezen információk hiányában nem lehet arról beszélni, hogy a támadó fél a jelenlegi frontvonal mentén tűzszünetet szeretne. Egészen biztos, hogy jelenleg kisebb területet tart megszállás alatt, mint amivel elégedett lenne.

Összegezve tehát:

Ez a háború csak úgy válhat befagyott konfliktussá, ha az ukránokat a világ megalázza egy újabb garanciák nélküli, rájuk kényszerített tűzszünettel és újabb területvesztéssel.

Megnyerheti-e Ukrajna a háborút? Erre a kérdésre sem lehet megbízhatóbb választ adni, mint az előzőre. Egy azonban biztos. Ukrajna – sokak várakozása ellenére – nem omlott össze, számos merényletkísérlet ellenére működik a kormány, a kritikus infrastruktúra napi szintű támadása ellenére – ha akadozva is – működik az energiaellátás, van egy erős, elszánt, magas harci morállal bíró hadseregük. Ukrajna bebizonyította, hogy képes ellenállni, képes területeket visszaszerezni a megszállóktól. Gyorsan tanulnak és adaptálódnak az új kihívásokhoz.

Ukrajna természetesen saját fegyverekkel nem tudja megnyerni ezt a háborút, nem veheti fel a versenyt a hidegháború alatt több tízezer rakétát felhalmozó szovjet/orosz hadigépezettel szemben. A NATO-országok azonban példátlan támogatást nyújtottak eddig az ukrán hadseregnek. Nem csak megfelelő mennyiségű fegyver érkezett eddig Ukrajnába, hanem egyre inkább az adott harci helyzetnek megfelelő eszközöket kap, amelyek ma már technikailag az orosz fegyverek felett állnak.

Sokan mondják, hogy a világ nyújthatna még jelentősebb támogatást az ukrán hadseregnek, ha komolyan gondolná a háború megnyerését. Ebben van némi igazság. De látni kell, hogy az Ukrajnát támogató országokban demokrácia van, ahol a kormányok hamar elveszíthetik a hatalmat. Folyamatos egyeztetésre van szükség, nem csak az ellenzékkel és a társadalommal, hanem a többi szövetségessel is.

Emellett folyamatosan mérlegelni kell a várható orosz ellenlépéseket is. A feladat összetett, nem lehet meggondolatlanul cselekedni, és nem lehet egy-egy ország védelmi képességét sem felelőtlenül csökkenteni. Lehet ugyan azt mondani, hogy aki „gyorsan ad, kétszer ad”, és joggal lehet kritizálni az olyan halogató politikát, mint amit például a berlini kormány folytat(ott). Én azonban azt gondolom, hogy

összességében a demokratikus világ jól vizsgázik ebben a mindenki számára váratlanul óriásivá terebélyesedett háborúban.

Ukrajna esélyei tehát jelentős részben a NATO-országok további magatartásától függenek. Az elmúlt egy évben úgy tűnik, hogy Oroszország lassú kivéreztetése a cél. Olyasmire kell itt gondolni, amit 1979 és 1988 között látott a világ Afganisztánban. A Szovjetunió akkor támadta meg Afganisztánt, amikor gazdaságilag és politikailag már megroppant a birodalom.

Az azóta kutathatóvá vált dokumentumokból tudjuk, hogy az akkori szovjet vezetés is tisztában volt a vállalkozásban rejlő veszélyekkel, ám végül mégis belevágott, mert úgy érezte, hogy a terület elvesztése jelentősen csorbítja a szovjet szuperhatalmi státuszt. Az akkori szovjet tábornokok már a háború első évében olyan jelentéseket küldtek haza, amelyekben a kivonulást szorgalmazták. Azt a háborút a Szovjetunió nem nyerhette meg, ellenben bele tudott bukni. Sokáig tartott, ahogy az ukrajnai háború is eltarthat néhány évig. Oroszország azonban már most sok tekintetben rosszabb helyzetben van, mint a Szovjetunió volt akkoriban. A szankciók akkor is működtek, a gazdaság nem bírta ki.

Ukrajna és Európa számára természetesen a mielőbbi győzelem és a háború lezárása lenne a legjobb. Az EU- és NATO-tagállamok gazdasági ereje képes a lerombolt ukrán államot újjáépíteni és egyúttal kikényszeríteni számos olyan reformot, amelyet 2014 előtt az orosz befolyás, 2014 óta pedig az állandó háborús helyzet és fenyegetettség megakadályozott.

Ha az EU és a NATO képes úgy gyengíteni az orosz gazdaságot, s ezzel a háborús potenciálját, hogy ne provokáljon ki egy orosz atomcsapást, akkor talán tárgyalóasztalhoz ültethető az agresszor és kikényszeríthető a háború befejezése.

Ez esetben természetesen az orosz félnek is lehet, sőt kell ajánlatot tenni az újjáépítésre, cserébe garanciák vállalásával, ezúttal talán nem utasítanának el egy Marshall-tervet, mint tette azt Sztálin.

az miért van, hogy régi, 20 éve lerugott arcokat meg pár általam sosem látott vagy hallott fiatalt sikerült csak megnyerni egy ilyen nagyon magyar produkcióhoz?
peach

Hát igen. Varga Miki, Nagy Feró, Tóth Gabi, Mándoki, Ruzsa Magdi hol vannak?

XD
Zsellértelkes Vrij

"and Tucker Carlson" mekkora oltás 😀

XD

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

Szokásos Megafon szint. 😀
Jughead

Ez vmi ultragagyi.
Eroltetett.
Es ez a gagyi trendi repp /trepp stocksoundos dob alatta pfff eg a pofamrol a bor.
YoungZeeZee

az miért van, hogy régi, 20 éve lerugott arcokat meg pár általam sosem látott vagy hallott fiatalt sikerült csak megnyerni egy ilyen nagyon magyar produkcióhoz?

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

Szokásos Megafon szint. 😀
Jughead

Ez vmi ultragagyi.
Eroltetett.
Es ez a gagyi trendi repp /trepp stocksoundos dob alatta pfff eg a pofamrol a bor.

#Russia is planning on seizing the airport at #Chisinau, #Moldova for the transfer of soldiers and staff.
"There are several destabilisation plans but Moldovan institutions are ready for all scenarios"
- Prime Minister of Moldova, Dorin Recean

 hvg.hu/itthon/20230221_Marcius_elsejen_targyal_a_parlament_a_sved_es_a_finn_NATOcsatlakozasrol

XD XD Jó munkához bezony idő kell


"a téma hét hónapos “parkoltatása”, és több, a konkrét szavazásra tett kormányzati ígéret megszegése után"
Zsellértelkes Vrij

A szarhoz meg még több

 hvg.hu/itthon/20230221_Marcius_elsejen_targyal_a_parlament_a_sved_es_a_finn_NATOcsatlakozasrol

XD XD Jó munkához bezony idő kell


"a téma hét hónapos “parkoltatása”, és több, a konkrét szavazásra tett kormányzati ígéret megszegése után"

Szerkesztette: Zsellér van de Vrij

a hírek szerint Prigozsin vissza fogja vonni a zenészeit, egyrészt a börik már no go zone neki. másrészt kicsit feszült a légkör közte és a hadsereg között, mert kb. lófaszt nem csinálnak több hete a derék muszka vitézek Bakhmutnál.
petey

Ha igaza van Rácz Andrásnak - én hajlok hinni neki -, akkor a Wagner mostanra visszaesett a háború előtti 8-10 ezres létszámra, azaz elveszítette a humán erőforrásainak kb. 80 százalékát. Lényegében a börtönökből és egyéb recruitinggal felduzzasztott állomány négyötödét vágóhídra vezényelték, közben elfoglaltak egy 10 ezres városkát, és itt a vége fuss el véle. Kezd kirajzolódni, hogy valójában nem Prigozsin emberkedett itt, hanem Putyin használta fel őt, hogy amíg a reguláris haderőt feltöltik és a frontra vezénylik, addig foglalja le az ukránokat. Nem lenne csoda, ha Prigozsin morcos lenne emiatt. Kihasználták.
peterk2005 udvari bolond

Prigo sosem emberkedett putyinnal. Nincs erdekeben, viszont a vezer mogotti helyezkedesben mar inkabb megy a konyoklosdi. A Wagner egy ceg aki a draga es jobb alkalmazottait nem akarja lemeszarolni ertelmetlenul. Amig az allam biztositotta a letszamot neki a bortonokbol o meg adta a nevet. A hadsereg es Sojguek meg nem akartak hogy profitaljon ellenukben es nem segitettek. A hadsereg ezeket a vagohidra kuldotteket nem kaphatta meg. A sorozottakal a Wagner szerepe visszamegy amire ki lett talalva.

Amugy allandoan toboroznak de nem csak ok, de nehez helyzetben mert a zsoldos elet kockazatos de tulelheto, de igy nem. Amire hasznaltak oket arra a legelitebb katonakkal se lett volna jobb eredmeny.

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

Szokásos Megafon szint. 😀

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

nem paródia. ezzel a számmal próbált befutni, minden vagyonát pénzzé tette, hogy ez megalkotásra kerülhessen.
deyell

Ugye csak viccelsz? Tette volna fel a feketére inkább.
Toca

ez nem vicc. háttérénekesként felkérte a számhoz Takáts Tamást, Varga Miklóst, Bebét. plusz leforgattak egy klipet hozzá. ez súlyos milliókba került neki, az összes megtakarítása, vagyona ráment.
deyell

(de most nem a gyíkamanról volt szó, hanem a viárdövörldről, nem?)
slowmotion

ja elnéztem fuck. azt hittem a Negritis által berakott Speak - Stop the War nevű klasszikusára vonatkozott a kérdés.
deyell

hát nem

😀

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

nem paródia. ezzel a számmal próbált befutni, minden vagyonát pénzzé tette, hogy ez megalkotásra kerülhessen.
deyell

Ugye csak viccelsz? Tette volna fel a feketére inkább.
Toca

ez nem vicc. háttérénekesként felkérte a számhoz Takáts Tamást, Varga Miklóst, Bebét. plusz leforgattak egy klipet hozzá. ez súlyos milliókba került neki, az összes megtakarítása, vagyona ráment.
deyell

(de most nem a gyíkamanról volt szó, hanem a viárdövörldről, nem?)
slowmotion

ja elnéztem fuck. azt hittem a Negritis által berakott Speak - Stop the War nevű klasszikusára vonatkozott a kérdés.

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

nem paródia. ezzel a számmal próbált befutni, minden vagyonát pénzzé tette, hogy ez megalkotásra kerülhessen.
deyell

Ugye csak viccelsz? Tette volna fel a feketére inkább.
Toca

ez nem vicc. háttérénekesként felkérte a számhoz Takáts Tamást, Varga Miklóst, Bebét. plusz leforgattak egy klipet hozzá. ez súlyos milliókba került neki, az összes megtakarítása, vagyona ráment.
deyell

(de most nem a gyíkamanról volt szó, hanem a viárdövörldről, nem?)

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

nem paródia. ezzel a számmal próbált befutni, minden vagyonát pénzzé tette, hogy ez megalkotásra kerülhessen.
deyell

Ugye csak viccelsz? Tette volna fel a feketére inkább.
Toca

ez nem vicc. háttérénekesként felkérte a számhoz Takáts Tamást, Varga Miklóst, Bebét. plusz leforgattak egy klipet hozzá. ez súlyos milliókba került neki, az összes megtakarítása, vagyona ráment.

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

nem paródia. ezzel a számmal próbált befutni, minden vagyonát pénzzé tette, hogy ez megalkotásra kerülhessen.
deyell

Ugye csak viccelsz? Tette volna fel a feketére inkább.

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?
petey

nem paródia. ezzel a számmal próbált befutni, minden vagyonát pénzzé tette, hogy ez megalkotásra kerülhessen.

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

ez valami paródia? bocs, nem tudom bekategorizálni hogy ez mégis most ezt így hogy?

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw
NB2

sikerült alulmúlni

 www.youtube.com/watch?v=Eqk4pWnVN5w

 youtu.be/9ZmQD6H4vAw

Putyin évértékelője erős lett…

 www.youtube.com/watch?v=4iwSsqTQX0g

ukrán katonák Marder IFV-vel. végre beteljesítheti azt a célt, amiért létrehozták a Mardert: orosz harci járműveket pusztítani!

 i.redd.it/f9jv7i76khja1.jpg

Putykó (meg ahogy a dagadt is szokta) megmagyarázta, a lényeg:


Zsellértelkes Vrij

mikor sógorom kérdezte a gyerekeitől, hogy ki kezdte a civakodást a kocsiban, egyből rávágtam, hogy biztosan a másik 😊