NFL eredménykövetés - 1 aktív topik
Buffalo Bills - Kansas City Chiefs
24
14
NCAA beharangozó, 15-16. játékhét
A 2013-as egyetemi alapszakasz fináléjához érkeztünk, jön a főcsoport-döntők hétvégéje.
A 15-16. játékhét 10 legjobb párosítása | |
1. | Missouri Tigers (5.) - Auburn Tigers (3.) |
2. | Arizona State Sun Devils (11.) - Stanford Cardinal (7.) |
3. | Oklahoma State Cowboys (6.) - Oklahoma Sooners (17.) |
4. | Ohio State Buckeyes (2.) - Michigan State Spartans (10.) |
5. | Baylor Bears (9.) - Texas Longhorns (25.) |
6. | Bowling Green Falcons - Northern Illinois Huskies (14.) |
7. | Duke Blue Devils (20.) - Florida State Seminoles (1.) |
8. | Rice Owls - Marshall Thundering Herd |
9. | Fresno State Bulldogs (23.) - Utah State Aggies |
10. | Army Black Knights - Navy Midshipmen |
MAC döntő: Bowling Green Falcons vs. Northern Illinois Huskies (14.)
December 7., szombat, 2:00
A MAC-címvédő Northern Illinois ebben a szezonban is magabiztosan, vereség nélkül menetelt végig főcsoporton belüli menetrendjén, és mivel Rod Carey alakulata a non-konf meccseken sem talált legyőzőre, a fináléban ezúttal sem csak a Mid-American Conference bajnoki címe lesz a tét a Northern Illinois számára - amennyiben a Huskies győzni tud, és ezáltal hibátlan mérleggel zárja az alapszakaszt, akkor ismét BCS Bowlban szerepelhet a csapat. A NIU döntős ellenfele idén az a Bowling Green lesz, amely múlt héten a Buffalóval játszott ki-ki meccset a keleti divízió első helyéért, és MAC-találkozóktól meglehetősen szokatlan, 24-7-es végeredményű győzelemmel harcolta ki a jogot, hogy pályára léphessen a detroiti Ford Fielden megrendezésre kerülő fináléban. A Falcons a főcsoport legjobb védőegységével van felvértezve; mindent elmond a defense teljesítményéről, hogy a pontzáporos meccseiről elhíresült MAC-ben szerepelve átlagol az egység 13.8 kapott pontot mérkőzésenként, ami országos szinten az 5. legjobb mutató. Ilyen színvonalú védelemmel idén még nem találkoztak Jordan Lynch és társai, ezért is számít igazi csemegének a Heisman-esélyes irányító vezette Huskies offense és a BGSU defense csatája.
Akikre érdemes figyelni:
Bowling Green: Matt Johnson (QB), Travis Greene (RB), Alex Bayer (TE), Dominic Flewellyn (LG), Ted Ouellet (DT), Paul Swan (MLB), D.J. Lynch (OLB), BooBoo Gates (S), Ryland Ward (S), Brian Schmiedebusch (P)
Northern Illinois: Jordan Lynch (QB), Cameron Stingily (RB), Tommylee Lewis (WR), Da’Ron Brown (WR), Ryan Brown (LT), Andrew Ness (C), Ken Bishop (DT), Jamaal Bass (OLB), Jimmie Ward (SS), Dechane Durante (FS)
Oklahoma State Cowboys (6.) vs. Oklahoma Sooners (17.)
December 7., szombat, 18:00
Presztízsszempontból mindig kiemelt jelentőséggel bír a két csapat számára az oklahomai rangadó, de ennél többről szól az idei Bedlam: az állami rivális legyőzése esetén a Cowboys két év után ismét Big 12 bajnok lehet, és a Fiesta Bowlban léphet pályára januárban. Ellenben ha Mike Gundy együttese nem tudja felülmúlni a Soonerst, akkor biztosan elbukják a főcsoport bajnoki címét és az automatikus BCS Bowl meghívót, így igazi „mindent vagy semmit” jellegű meccs lesz ez az Okie State számára. 2011-ben is hasonló körülmények között mérkőzött meg egymással a két csapat, és rivalizálás ide vagy oda, Bob Stoops együttesének akkor nem sikerült megszorítania főcsoport-elsőségre hajtó vetélytársát; 44-10-es kiütést mért a Pokes a telepesekre. Az idei szezonban a Sooners inkább az idény elején (konkrétan a Notre Dame elleni idegenbeli siker tájékán) mutatott jobb formát, azóta becsúszott egy-egy relatíve sima vereség a Texas és a Baylor ellen, míg ezzel szemben a Cowboys az alapszakasz végére lendült igazán formába - azok után, hogy szeptemberben kikaptak a végül 4-8-as mérleggel záró West Virginiától, novemberben egymást követő fordulókban arattak könnyed sikert az állami riválist legyőző Longhorns és Bears ellenében. Ezek a tendenciák tehát egyértelműen az Oklahoma State mellett szólnak, de remélhetőleg nem a két évvel ezelőtti Bedlamre fog hajazni a most következő összecsapás, hanem a tavalyihoz (hosszabbítás után 48-51) hasonló izgalmakkal szolgál.
Akikre érdemes figyelni:
Oklahoma State: Clint Chelf (QB), Desmond Roland (RB), Josh Stewart (WR), Tracy Moore (WR), Charlie Moore (WR), Calvin Barnett (DT), Shaun Lewis (SLB), Justin Gilbert (CB), Shamiel Gary (SS), Daytawion Lowe (FS)
Oklahoma: Trevor Knight (QB), Blake Bell (QB), Brennan Clay (RB), Jalen Saunders (WR), Sterling Shepard (WR), Tyrus Thompson (LT), Adam Shead (LG), Gabe Ikard (C), Aaron Colvin (CB), Gabe Lynn (S)
C-USA döntő: Rice Owls vs. Marshall Thundering Herd
December 7., szombat, 18:00
A Marshall 2002-ben, a MAC tagjaként nyerte eddigi utolsó konferencia-bajnoki címét, a Rice pedig még ennél is sokkal régebb óta vár arra, hogy ismét kizárólagos csoportelső legyen; a baglyok utoljára több mint fél évtizeddel ezelőtt, 1957-ben szereztek bajnoki címet holtverseny nélkül, még a Southwest Conference-ben szerepelve. A Herd és az Owls egyaránt az előző fordulóban biztosította be divíziógyőzelmét, előbbi a North Carolinát és a North Carolina State-et is felülmúló East Carolina kiütésével, míg utóbbi a Tulane elleni siker révén. A C-USA döntője gyaníthatóan elsősorban a támadóegységekről fog szólni, elvégre Charles Ross személyében a hazaiaknál játszik a főcsoport legproduktívabb running backje, míg a vendégek irányítójának, Rakeem Catónak már 40 touchdown fűződik a nevéhez. A papírforma alapján az ötmeccses győzelmi szériában lévő Marshall számít valamivel esélyesebbnek, ezt azonban többé-kevésbé ellensúlyozza a Rice számára a hazai pálya előnye, így szoros küzdelem várható a Conference USA bajnoki címéért.
Akikre érdemes figyelni:
Rice: Taylor McHargue (QB), Charles Ross (RB), Jordan Taylor (WR), Cody Bauer (DE), Christian Covington (DT), Michael Kutzler (SLB), Phillip Gaines (CB), Paul Porras (S), Malcolm Hill (S), Chris Boswell (K)
Marshall: Rakeem Cato (QB), Essray Taliaferro (RB), Steward Butler (RB), Tommy Shuler (WR), Devon Smith (WR), Gator Hoskins (TE), Alex Bazzie (DE), Ra’Shawde Myers (DE), Brandon Sparrow (NT), Jermaine Holmes (MLB)
Baylor Bears (9.) vs. Texas Longhorns (25.)
December 7., szombat, 21:30
A két texasi gárda összecsapásának jelentősége a korábban megrendezésre kerülő oklahomai derbi végeredményétől függ. Ha az Oklahoma State győzni tud a Bedlamen, akkor a Baylor-Texas párharc nyertese már csak a Cowboys-szal holtversenyben zárhatna a főcsoport élén, de mivel az OSU korábban mindkét csapatot felülmúlta, mindenképpen az oklahomaiak lennének a konferencia tényleges bajnokai és az automatikus Fiesta Bowl meghívó tulajdonosai. Azonban ha a Cowboys elveszíti a rangadót, akkor - mivel a fordulót mindhárom csapat 10-1-es mérleggel várja - a Bears és a Longhorns mérkőzése de facto konferencia-döntőként funkcionálna. Nem kis teljesítménynek minősülne a főcsoport-bajnoki cím (még ha csak holtversenyben is) egy olyan csapattól, amelynek szeptemberben védőkoordinátort kellett váltania, míg a Baylornál nyilván valamilyen szinten csalódást okozna, ha a november közepéig tartó nagy menetelés után végül nem sikerülne megszerezni legalább „egy szeletet a tortából”, még ha a szezon előtt nem is várt gyakorlatilag senki ilyen szereplést Art Briles alakulatától. A Longhorns ugyan az Oklahoma State elleni találkozón kívül minden más konfmeccsét megnyerte, de nem lehet azt mondani, hogy az austiniak magabiztosan meneteltek (egy vitatható ítélet után egypontos siker az Iowa State ellen, hosszabbítás során elért győzelem a West Virginia otthonában), ugyanakkor az utóbbi hetekben a Baylor is megremegett (egyrészt ők is alulmaradtak az OSU-val szemben, másrészt a gyengélkedő TCU-t is csak három pontos különbséggel tudták felülmúlni), így kiélezett mérkőzésre van kilátás, amely könnyen lehet, hogy Mack Brown utolsó Big 12 meccse lesz a Texas élén.
Akikre érdemes figyelni:
Baylor: Bryce Petty (QB), Lache Seastrunk (RB), Shock Linwood (RB), Antwan Goodley (WR), Levi Norwood (WR), Cyril Richardson (LG), Chris McAllister (DE), Bryce Hager (MLB), Eddie Lackey (WLB), Ahmad Dixon (S)
Texas: Case McCoy (QB), Malcolm Brown (RB), Joe Bergeron (RB), Mike Davis (WR), Jaxon Shipley (WR), Mason Walters (RG), Jackson Jeffcoat (DE), Peter Jinkens (SLB), Quandre Diggs (CB), Carrington Byndom (CB)
SEC döntő: Missouri Tigers (5.) vs. Auburn Tigers (3.)
December 7., szombat, 22:00
Az Auburn előbb a Georgia, majd az Alabama ellen aratott heroikus győzelmet egy-egy örökké emlékezetes playnek köszönhetően, így az előző szezonban mind a nyolc SEC-meccsét elveszítő gárda Gus Malzahn főedzői regnálásának első évében rögtön a konferencia bajnoki címéért játszhat Atlantában. Hasonló utat járt be leendő ellenfelük is: Gary Pinkel együttese tavaly ugyancsak negatív mérleggel zárta az alapszakaszt, de idén - az SEC-ben töltött második idényében - csoportelső lett a Mizzou. A konferencia fináléjában való részvétel már önmagában óriási eredmény mindkét csapat számára, de a győztesnek még a nagydöntős szereplésre is esélye nyílhat. A Michael Sam és Kony Ealy vezette védőfal, valamint a ballhawk secondary révén a Missouri defense főként passzvédekezésben jeleskedik, ezúttal viszont sokkal inkább az ellenfél földön történő limitálására kerül a hangsúly, elvégre az Auburn az egész FBS talán legjobb futójátékával rendelkezik. A Mizzounál hasonlóan hatékony, de passz - futás arány szempontjából jóval kiegyensúlyozottabb támadóegység működik, ráadásul a legutóbbi két mérkőzésen már újfent hadra fogható volt az októberben vállsérülést szenvedő James Franklin, és a főcsoport-döntőben is a végzős irányító vezetheti csatába a tigriseket.
Akikre érdemes figyelni:
Missouri: James Franklin (QB), Henry Josey (RB), Marcus Murphy (RB), Dorial Green-Beckham (WR), L’Damian Washington (WR), Marcus Lucas (WR), Kony Ealy (DE), Michael Sam (DE), Andrew Wilson (MLB), E.J. Gaines (CB)
Auburn: Nick Marshall (QB), Tre Mason (RB), Jay Prosch (FB), Sammie Coates (WR), Reese Dismukes (C), Dee Ford (DE), Gabe Wright (DT), Chris Davis (CB), Robenson Therezie (LB/S), Jermaine Whitehead (S)
Pac-12 döntő: Arizona State Sun Devils (11.) vs. Stanford Cardinal (7.)
December 8., vasárnap, 1:45
Kalandos úton jutott el a Stanford újfent a főcsoport fináléjába: a Utah otthonában elszenvedett vereséget korrigálni tudták az Oregon elleni diadallal, a rá következő héten azonban kikaptak a USC-től, amivel ismét a Duckshoz került az előny, majd egy újabb hét elteltével megint David Shaw alakulata állt az északi divízió élére (immár véglegesen), miután az Arizona tett nekik egy szívességet, és kiütötte a kacsákat. Az Arizona State útja kevésbé volt rögös: a napördögök szeptemberben ugyan elbukták első idei konfmeccsüket, utána viszont az összes többi, Pac-12 ellenféllel vívott találkozójukat megnyerték, így Todd Graham regnálásának második évében elhódították a déli csoport trónját. Egyetlen főcsoporton belüli vereségét épp a Stanford otthonában szenvedte el az ASU, ráadásul végtelenül sima meccsen tudta felülmúlni őket a Cardinal, ellenben azóta erőviszonyokat tekintve sokkal közelebb került egymáshoz a két együttes. A fő látványosságot természetesen a Taylor Kelly - Marion Grice páros fémjelezte támadószekció és az ország egyik legkiválóbb védőegységének összecsapása szolgáltatja, de érdeklődve várhatjuk azt is, hogy ellentétes labdabirtoklásnál ezúttal mire lesznek képesek Will Suttonék a Stanford rendkívül fizikális offense-ével szemben. A Cardinal Pac-12 bajnoki címének megvédésére készül, míg a Sun Devils - amely 2007-ben a USC-vel holtversenyben zárt a Pac-10 élén - 1996 óta először lenne kizárólagos bajnok és Rose Bowl résztvevő.
Akikre érdemes figyelni:
Arizona State: Taylor Kelly (QB), Marion Grice (RB), D.J. Foster (RB), Jaelen Strong (WR), Chris Coyle (TE), Carl Bradford (DE/OLB), Will Sutton (DT), Chris Young (WLB), Osahon Irabor (CB), Alden Darby (S)
Stanford: Kevin Hogan (QB), Tyler Gaffney (RB), Ty Montgomery (WR), Cameron Fleming (RT), David Yankey (LG), Henry Anderson (DE), Shayne Skov (ILB), A.J. Tarpley (ILB), Trent Murphy (OLB), Ed Reynolds (FS)
ACC döntő: Duke Blue Devils (20.) vs. Florida State Seminoles (1.)
December 8., vasárnap, 2:00
Már az is kisebb hőstettnek számított a Duke-tól, hogy tavaly kiharcolták a bowl-jogosultságot, amit pedig ebben az idényben művelt a csapat, az igazi szenzáció; példának okáért a Blue Devils korábban még sohasem ért el egy szezon alatt 10 győzelmet. David Cutcliffe főedző irányításával az észak-karolinai alakulat már eddig is számos mérkőzésen borította a papírformát, ahhoz viszont, hogy a most következő meccset is megnyerjék, az évezred (sőt, talán az egyetemi futball történetének) egyik legnagyobb upsetjét kellene előidézniük. Bár a Duke-ot sem lehet előre leírni, az első helyen rangsorolt Florida State - amely 2000 óta először áll a rangsor élén - egyértelmű favoritnak számít az ACC Charlotte-ban rendezendő fináléjában, és ha a Seminoles érvényesíti a papírformát, akkor gyakorlatilag garantált a floridai gárda helye a nagydöntőben. Az FSU hívei fellélegezhetnek; úgy tűnik, véget ér a Jameis Winston körüli mizéria, így Jimbo Fisher együttese az első számú Heisman-esélyessel a soraiban szállhat harcba a konferencia bajnoki címéért és a BCS-döntős szereplésért.
Akikre érdemes figyelni:
Duke: Anthony Boone (QB), Brandon Connette (QB), Jamison Crowder (WR), Perry Simmons (RT), Dave Harding (LG), Laken Tomlinson (RG), Kenny Anunike (DE), Kelby Brown (MLB), Ross Cockrell (CB), Jeremy Cash (S)
Florida State: Jameis Winston (QB), James Wilder (RB), Devonta Freeman (RB), Kelvin Benjamin (WR), Rashad Greene (WR), Cameron Erving (LT), Timmy Jernigan (NG), Christian Jones (MLB), Telvin Smith (WLB), Lamarcus Joyner (CB)
Big Ten döntő: Ohio State Buckeyes (2.) vs. Michigan State Spartans (10.)
December 8., vasárnap, 2:17
Az Alabama vereségéből kifolyólag számottevően feljavultak a Buckeyes nagydöntős esélyei, ahhoz azonban, hogy január 6-án, Pasadenában léphessen pályára az OSU, még abszolválnia kell egy kihívást az Urban Meyer érában eddig minden meccsét megnyerő együttesnek. Korántsem lesz sétagalopp számukra a Big Ten fináléja, elvégre Braxton Milleréket az ország egyik, ha nem a legjobb védőegysége próbálja majd megállítani. Nem indult zökkenőmentesen a spártaiak menetelése, az idény elején ugyanazok a (támadó oldali) problémák jelentkeztek, melyek miatt Mark Dantonio csapata tavaly nem tudott kiemelkedni a középszerűségből, de a védelem az egész alapszakasz folyamán parádésan teljesített, és a támadógépezet is fokozatosan kezdett feljavulni, melynek eredményeképp az MSU végül a Legends divízió első helyén zárt, és két év elteltével újfent megpróbálkozhat a konferencia-bajnoki cím elhódításával az indianapolisi döntőben. Valószínűsíthető, hogy a Spartans akkor is a Rose Bowlban léphet majd pályára az utószezonban, ha elbukja a főcsoport fináléját, így - bár nyilván a bajnoki cím a cél - East Lansingben aligha élnék meg tragédiaként az esetleges vereséget, ellenben a Buckeyes számára létfontosságú a győzelem a nagydöntőbe jutáshoz.
Akikre érdemes figyelni:
Ohio State: Braxton Miller (QB), Carlos Hyde (RB), Devin Smith (WR), Corey Brown (WR), Jack Mewhort (LT), Andrew Norwell (LG), Noah Spence (DE/OLB), Ryan Shazier (LB), Bradley Roby (CB), C.J. Barnett (S)
Michigan State: Jeremy Langford (RB), Marcus Rush (DE), Shilique Calhoun (DE), Tyler Hoover (DT), Max Bullough (MLB), Denicos Allen (SLB), Taiwan Jones (WLB), Darqueze Dennard (CB), Isaiah Lewis (SS), Kurtis Drummond (FS)
MWC döntő: Fresno State Bulldogs (23.) vs. Utah State Aggies
December 8., vasárnap, 4:00
Ebben a szezonban már a Mountain West is két divízióra oszlott, ennek megfelelően pedig a főcsoport-döntők sora is egy újabb meccsel bővült. Múlt héten a San José State megfosztotta veretlenségétől az addig BCS Bowlra pályázó Fresno State-et, így a fináléban már a Bulldogs számára is „csak” a konferencia bajnoki címe a tét. Ellenfelük az a Utah State lesz, amely tavaly a WAC trónját hódította el, majd ezt követően MWC-s újonc idényében azonnal konfdöntőbe jutott, többek között a Boise State-et is megelőzve a csoportban. Az Aggies másfajta kihívás elé állítja Tim DeRuyter csapatát, mint múlt heti ellenfelük: míg az SJSU futószalagon termeli a pontokat, addig Matt Wells együttese sokkal inkább a védelmére támaszkodik. Ugyanakkor a Bulldogs - nem túl veretes védőegysége miatt - idén már számos alkalommal keveredett igazi adok-kapokba, így ha a hazaiak defense-ének gyengeségeit a Utah State is ki tudja használni, akkor könnyen lehet, hogy a Fresno State-nek ez a meccse is pontháborút hoz. A nagy konferenciák döntői után levezetésnek tökéletes a Mountain West fináléja.
Akikre érdemes figyelni:
Fresno State: Derek Carr (QB), Davante Adams (WR), Josh Harper (WR), Isaiah Burse (WR), Austin Wentworth (LT), Andy Jennings (DE), Tyeler Davison (NG), Karl Mickelsen (ILB), Ejiro Ederaine (OLB), Derron Smith (S)
Utah State: Darell Garretson (QB), Joey DeMartino (RB), Eric Schultz (RT), Tyler Larsen (C), Connor Williams (DE), B.J. Larsen (DE), Zach Vigil (ILB), Jake Doughty (ILB), Kyler Fackrell (OLB), Nevin Lawson (CB)
Army Black Knights vs. Navy Midshipmen
December 14., szombat, 21:30
A szokásos módon idén is külön hétvégén rendezik meg a két katonai akadémia rangadóját, amely a szezon utolsó alapszakasz-meccse lesz. A két gárda összecsapására ezúttal a texasi Fort Worth-ben található Amon G. Carter Stadiumban (a TCU otthona) kerül sor, a körülmények pedig hasonlóak, mint amihez az utóbbi években már hozzászokhattunk: az Army újfent negatív mérleggel zárja a szezont, míg a Navy már biztosította bowl-szereplését. A Black Knights utoljára 2001-ben tudta legyőzni riválisát, ami rekordhosszúságú - nézőponttól függően - győzelmi vagy vereségszériának számít a párharc történetében, ugyanakkor az utóbbi időben rendre kiélezett meccset játszottak egymással a csapatok, arról tehát szó nincs, hogy egyoldalú győzelmek sorát aratta a Midshipmen. Remélhetőleg ezúttal is hasonlóan szoros összecsapást láthatunk majd az FBS alapszakaszának záró mérkőzésén.
Akikre érdemes figyelni:
Army: Angel Santiago (QB), Terry Baggett (RB), Trenton Turrentine (RB), Larry Dixon (FB), Xavier Moss (WR), Stephen Shumaker (LG), Ryan Powis (C), Robert Kough (DE), Thomas Holloway (LB/S), Geoffery Bacon (FS)
Navy: Keenan Reynolds (QB), Geoffrey Whiteside (RB), Noah Copeland (FB), Quinton Singleton (FB), Jake Zuzek (RG), Cody Peterson (ILB), Jordan Drake (OLB), Chris Johnson (OLB), Parrish Gaines (S), Wave Ryder (S)
Vass Ádám (vassadi)